Uj Szó, 1954. december (7. évfolyam, 291-316.szám)

1954-12-08 / 297. szám, szerda

1954. december 8. UJSZO 3 Áz ENSz közgyűlésének IX. ülésszaka Á közgyűlés egyhangúlag jóváhagyta a politikai bizottság jelentésit és határozatát az atomenergia békés célokfa való felhasználásáról Az ENSz-közgyűlés december 4-; teljes ülésén egyhangúlag jóváhagyta a politikai bizottság jelentését és határozatét az atomenergia békés célokra való fejlesztésének és felhasználásának kérdésében való nemzetközi együttműködésről. Amint ismeretes, ez a határozat arról szól, hogy a legközelebbi időben az atomenergia felhasználására nemzetközi szervet kell létesíteni és az atomenergia békés célokra való felhasználása érdekéber. 1955-ben nemzetközi technikai konferenciát kell összehívni. A Szovjetunió két módosító javaslatát, — amelyek a határozatban mutatkozó hiányok kiküszöbölésére irányulnak — szótöbbséggel elvetették. A. A. Szoboljev, a Szovjetunió küldötte, rövid indokoló jelentésében ezt mondta: „A Szovjetunió küldöttségénak szavazata a határozati javaslat mellett az atomenergia békés célokra való felhasználására irányuló nemzetközi együttműködés elveinek jóváhagyását jelenti. A Szovjetunió mindig erre törekedett és továbbra is erre törekszik. Ez nem jelenti azonban azt, hogy a szovjet küldöttség jóváhagyja azokat a javaslatokat, amelyek korlátozzák és megnehezítik a nemzetközi együttműködés fejlődését e téren." A. A. Szoboljev hangsúlyozta, hogy az atomenergia békés célokra használásában való nemzetközi együttműködés alapjául annak az elvnek kell szolgálnia, amely lehetetlenné teszi az együttműködés felhasználását az ENSz alapokmányainak, vagyis annak, országok törvényes érdekei ellen. Ez az elv teljesen megfelel az ENSz alapokmányainak, vagyis annak, hogy a nemzetközi szervek létesítéséről szóló egyezmény egy országnak sem biztosíthat kiváltságos helyzetet. A szovjet küldött rámutatott annak a veszélyére, hogy az atomenergia termelési eljárásánál olyan hasadó anyagokat halmoznak fel, amelyek felhasználhatók hadicélokra és kijelentette: „Ebből teljesen világosan kiderül annak a szükségessége, hogy a közgyűlés, és megfelelő esetekben — az alapokmány megállapítása szerint — egyrészt a biztonsági tanács, másrészt a nemzetközi szerv között kapcsolatot kell létrehozni." A. A. Szoboljev megjegyezte, hogy a jóváhagyott határozatban leplezett formában visszatükröződik némely állam arra irányuló törekvése, hogy az atomenergia békés célokra való felhasználására olyan nemzetközi szervet létesítsen, amely összefüggne az ENSz-el, a specializált ügynökségekkel kötött egyezményekhez hasonló egyezmény alapján. Kijelentette, hogy a szovjet küldöttség módosító javaslatával ezt a hiányt ki akarta küszöbölni. A szovjet küldött továbbá hangsúlyozta, hogy a másik szovjet módosító javaslat arra irányult, hogy a határozat másik fontos hiányát pótolják; ez a hiány a nemzetközi szerv és a nemzetközi konferencia résztvevői hatáskörének korlátozása. A mi módosító javaslataink célja az volt — mondta A. A. S?oboljev — hogy kiküszöböljék a javaslatokban mutatkozó hiányokat és ezzel megszüntessék a munkában a továbbiak során előfordulható nehézségeket olyan fontos kérdésben, mint amilyen az atomenergia békés télokra való felhasználásának kérdése. Beszéde befejezésében a Szovjetunió küldötte kijelentette, hogy az atomenergia nemzetközi együttműködéssel békés célokra való felhasználásával összefüggő kérdések sora még utólagos tárgyalásokat követel meg az érdekelt államok között. A szociális, humanitárius és kulturális kérdések bizottságának jelentését, valamint az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi konvenció határozati javaslatát a közgyűlés negyvenkilenc szavazattal kettő ellenében (Franciaország és Belgium) jóváhagyta. Hét állam tartózkodott a szavazástól (köztük Ausztrália, NagyBritannia, Uj-Zéland és mások). A szovjet küldöttség a javaslat mellett szavazott, Az ausztráliai módosító tjavaslatot — amely arra irányult, hogy a határozatból kihagyjanak egy cikkelyt, amely a függő országok képviselőinek jogot ad arra, hogy az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi konvenció tervéről való nézetüknek kifejezést adjanak — harmincnyolc szavazattal tizenhat szavazat ellenében elutasították. Öt küldöttség tartózkodott a szavazástól. A közgyűlés szótöbbséggel jóváhagyta a jogügyi bizottság határozatát, amely a különböző szempontok összehangolására vonatkozó külön bizottság létesítésére irányult. A közgyűlés jóváhagyta az igazga^tó bizottság határozatát arra nézve, hogy a Szovjetunió küldöttségének két javaslatát a politikai bizottságból áttegyék a politikai segédbizottságba. A két pont a kínai tenger szabad hajózásának megsértésére és az USA haditengerészetének a szabad hajózás megsértése miatti felelősségére vonatkozik. Franciaország válaszúton A Demokratikus Németország Nemzeti Frontja a moszkvai konferencia határozatáról Hétfőn Berlinben ülést tartott ^ Demokratikus Németország Nemzeti Frontja Nemzeti Tanácsának elnöksége, hogy megtárgyalja az európai béke és biztonság biztosításáról tartott moszkvai értekezlet eredményeit. Dr. Erich Correns tanár, a Nemzeti Tanács elnöke üdvözölte az ülésen a Német Demokratikus Köztársaság kormányküldöttségét, amely Otto Grote Wohllal, az NDK miniszterelnökével az élén részt vettek a moszkvai tárgyalásokon. Az ülésen továbbá részt vettek Németország mindkét részéből a politikai és kulturális élet képviselői. A moszkvai értekezlet határozatának jelentőségéről az egész német népnek a párizsi egyezmények ratifikálása elleni harcában beszámolót tartott dr. Lothar Bolz, az NDK miniszterelnökhelyettese és külügyminisztere. Beszédében rámutatott arra, hogy a német népnek nem szabad megengednie, hogy megvalósuljon a párizsi egyezmények szerzőinek és az „erőpolitika" híveinek jelszava:. „Először ratifikálni és azután tárgyalni", hanem harcolni kell a következő elv megvalósításáért: „Nem ratifikálni, hanem azonnal tárgyalni." A vitában ezután számosan felszólaltak, -többek között a., nyugatnémet munkások képviselői is. A felszólalók hozzászólásaikban hangsúlyozták, hogy a német dolgozók a moszkvai konferencia mellett foglalnak állást. A vitában felszólalt Otto Grotewohl, a Német Demokratikus Köztársaság minisztertanácsának elnöke is. Hangsúlyozta, hogy a német nép legsajátabb érdeke jelenleg a kölcsönös megértés. A Demokratikus Németország Nemzeti Frontja Nemzeti Tanácsának elnöksége ezután egyhangú határozatot fogadott el, amelyben felhívja az összes német hazafiakat keleten és nyugaton, hogy egy síkba tömörüljenek és minden erejüket alapvető követeléseik megvédésére, a békéért, német hazájuk egységéért és Európa biztonságáért folytatott harcra összpontosítsák. Terror Németország Szocialista Egységpártja ellen a nyugat-berlini választásokon Nyugat-Berlinben vasárnap reggel | tartóztattak le közülük. A válaszmegkezdödött a képviselőház és a 12 kerületi képviselőtestület tagjainak megválasztása. A képviselőházba 127, a kerületi képviselőtestületekbe pedig 45 képviselőt választanak. A választásra jogosultak száma 1,7 millió. Összesen kilenc párt állított jelölteket/. de, Németország Szocialista Egységpártja volt az egyetlen, am»ly választási felhívásában nyíltan állást foglalt a német népet érdeklő mindsn létkérdésben, Németország Szocialista Egységpártjának a választási felhívásban hangoztatott követelései » következők: harc a párizsi egyezmények és Nyugat-Németország, valamint Nyugat-Berlin remilitarizálása ellen; az európai kollektív biztonság megteremtése; a németek egymásközti megegyezése és a békeszerződés megkötése. A választások a Németország Szocialista Egységpártja ellen alkalmazott nyílt terorr jegyében zajlottak le. Már a vasárnapra virradó éjjel, pár órával a választások megkezdése előtt a rendőrség Nyugat-Berlin egyes kerületeiben valóságos Ijajszát indított Németország .Szocialista Egységpártjának a választás lebonyolításában segédkező munkatársai és aktivistái ellen: a vasárnapra virradó éjjel százat tások idején, szervezett garázdálkodó csoportok száguldoztak gépkocsikon az utcákon és sok helyütt véresre verték Németország Szocialista Egységpártjának választási munkatársait és agitátorait. A rendőrség nem nyújtott védelmet a megtámadottaknak, sőt több helyütt éppen őket tartóztatta le. A nyugat-berlini központi választási iroda későesti közleménye szerint a választásban való részvétel 91.4 százalékos volt. KÜLFÖLDI HÍREK U Nu burmai miniszterelnök december 5-én részt vett azon az ünnepi esten, amelyet tiszteletére Peking polgármestere rendezett. Az ünnepi esten részt vettek a kínai közélet képviselői, élükön Csou En-laj-jal, az állami tanács elnökével és külügyminiszterrel. * * * . A japán parlament számos képviselője határozottan követelte, hogy újítsák fel a diplomáciai kapcsolatokat a Szovjetunióval és Kínával. * * * December 6-tól 14-ig tartják Varsóban a Szakszervezeti Világszövetség végrehajtó bizottságának és tanácsának ülését. * * * Brazília és Lengyelország egy évre szóló kereskedelmi szerződést kötött, mely szerint Brazília vasércet, nyersbőrt, gyapotot, kévét, kakaót, teát stb. szállít, Lengyelország viszont cementet, gépeket és szerszámokat, ipari berendezéseket, műszereket, üveget, porcéi lánt és szeszt fog szállítani Brazíliának. * * * December 6-án Moszkvába érkezett a Német Demokratikus Kgztársasag kereskedelmi küldöttsége K. Gregor kül- és belkereskedelmi miniszteri államtitkár vezetésével. * * * Dániában széles körben terjed a tiltakozó mozgalom Nyugat-Németország remilitarizálása ellen. Az egyik koppenhágai negyedben december 5-én „próbanépszavazást' tartottak Nyugat-Németország remilitarizálásával kapcsolatban. A szavazás eredménye megmutatta, hogy a szavazók 69,5 százaléka a német militarizmus felújítása ellen foglal állást. / • * • Algír területén 750 szabadságharcost tartóztattak le, vagy vettek „védőőrizetbe". Franciaországban bizottság alakult a Szovjetunióval kötött szerződés 10. évfordulójának megünneplésére Az elsők között írta alá a csatlakozási felhívást Paul-Boncour volt miniszterelnök, Jacques Soustelle Edouard Herriot, a francia nemzetgyűlés tiszteletbeli elnöke elfogadta annak a társadalmi bizottságnak az elnökségét, amely a francia közélet kiemelkedő személyiségeinek kezdeményezésére alakult a Szovjetunióval 10 évvel ezelőtt kötött szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződés, valamint a Szovjetuniónak Franciaország részéről 30 évvel ezelőtt történt elismerése évfordulóinak megünneplésére. ARS-párti nemzetgyűlési képviselő, volt miniszter, Frederic Joliot-Curie, a Béke-Világtanács elnöke, Pierre Cot volt miniszter, Jean-Paul Sartre, író, valamint a francia közélet, a tudományos világ és a művészetek sok ismert képviselője. (V. I.) De Gaulle tábornok december 4-én egy párizsi gyűlésen mondott beszédjét Franciaországban nagy érdeklődés előzte meg. Ebben a beszédben De Gaulle körvonalaztá -álláspontját a londoni és párizsi egyezményekkel kapcsolatban. Többek között ezeket mondotta: „Németország felfegyverzése csak abban az esetben lesz indokolt, ha a feszültség enyhítése lehetetlen. De ha ez a felfegyverzés lehetséges is, az emberiség, a civilizáció és Európa érdekében megoldási módot kell találni és a többi közt gondoskodni kell arról, hogy Németország szuverenitását nemzetközi alapokmány garantálja, akárcsak más népek szuverenitását, egységét és biztonságát is." De Gaulle tábornok a továbbiakban hangsúlyozta, hogy „Franciaországnak kell kezdeményeznie ilyen tárgyalásokat, mivel elsősorban öt fenyegeti Németország újrafelfegyverzése. Franciaországnak tehát Oroszországhoz kell fordulnia a múltbani szövetség, valamint a francia-szovjet szerződés alapján." De Gaullenak az az állítása, hogy Nyugat-Németország felfegyverzése előtt Franciaországnak újra tárgyalnia kell á Szovjetunióval a német kérdés békés megoldásáról, azt jelenti, hogy a tábornok szembefordult MendesFrance külpolitikájával. Valószínű, hogy a volt gaulleista képviselők zöme is követi ezen az úton. így Mendes-Francenak csökkent az esélye, hogy a párizsi megállapodásokat ratifikáltassa. Ilyen körülmények között tudott dolog a francia parlamentben, hogy a Mendes-France-korrnánynak le kell mondania. A kérdés csak az, hogy mikor. Vannak olyan hangok, amelyek azt mondják, hogy Mendes-France kormányát a párizsi megállapodások ratifikálása után kell megbuktatni. Mások viszont azt mondják, hogy ezt még előbb kell végrehajtani, mert ha ez bekövetkezik, akkor a kormányválság bizonytalan időre elhalasztja a ratifikálás kérdését is. Mindenesetre tény az, hogy Franciországban válság jelei mutatkoznak és ennek oka az, hogy Franciaország lakossága elégedetlen a kormány belés külpolitikájával, amely ma már alig különböztethető meg a legutóbbi esztendők kormányainak politikájától. A ratifikálás elléni tiltakozó mozgalom egyre nagyobb méreteket ölt. Egy ilyen hatalmas manifesztáció volt a Szajna megye békebizottságának rendezésében megtartott nagygyűlés, amelyen párizsiak ezrei vettek részt. A Boulogne negyed városi bizottságának tagja, André Souquier megemlékezett a moszkvai konferencia részvevői által elfogadott deklarációról és ezeket mondotta: „Mindazok, akik jól emlékeznek a náci barbárságra, mélyen elítélik azokat, akik felelősek Németország újrafelfegyverzéséért. A moszkvai konferencia részvevőinek figyelmeztetését szükségesnek és ésszerűnek tartjuk." Souquier továbbá kijelentette, hogy Franciaországnak hűnek kell marad-1 ni a francia-szovjet kölcsönös segélynyújtási és megnemtámadási szerződéshez, mivel ez biztosltja Franciaország nemzeti függetlenségét. A gyűlés részvevői a nemzetgyűléshez határozatot küldtek, amelyben követelik, hogy a nép követeléseit figyelembe vegyék és szavazzanak a párizsi egyezmények ellen. Látjuk, hogy Franciaország népe egyöntetűen állást foglal Németország újrafelfegyverzése ellen. Ezt az állásfoglalást a képviselőháznak is figyelembe kell vennie és ezért állt elő az a helyzet, hogy a kormány lemondását közelinek látják. A nemzetgyűlési pártok számbaveszik ^ az ország hangulatának változását ^és előkészítik a kormánybuktató parlamenti csatákat. Ezekre a kormánybuktató csatákra a közeljövőben kerül sor, amikor a parlamentben megtartják az észak-afrikai helyzettel kapcsolatos vitát és végül kirobbanhatnak akkor, amikor december 20-án a párizsi megállapodások ratifikálásának vitájára kerül sor. A közvélemény kialakulására, a párizsi egyezmények elleni tiltakozó mozgalomra nagy hatással volt a moszkvai értekezlet, valamint azok a javaslatok, amelyeket a szovjet kormány októberben és novemberben tett. Ezek a nyilatkozatok világossá tették, hogy Nyugat-Németország, felfegyverzése nem elkerülhetetlen <'>s hogy nyitva áll az út az európai kollektív biztonság megteremtéséhez. De ugyanakkor a moszkvai értekezleten elhangzott beszédekből az is kiderült, hogy Nyugat-Németország felfegyverzése teljesen új és az eddiginél kedvezőtlenebb helyzetet teremtene. A párizsi egyezmények ratifikálása esetén a békeszerető európai államok, élükön a Szovjetunióval, kénytelenek lennének saját biztonságuk érdekében megfelelő óvintézkedéseket tenni saját biztonságuk védelme érdekében. Ilyen körülmények között ma már Franciaországban nemcsak a dolgozók széles tömegei vannak Nyugat-Németország felfegyverzése ellen, hanem a francia burzsoázia egy része isi mert a moszkvai konferencia világos és nyílt szavai rámutattak arra, hogy mik lehetnek a felfegyverzés következményei. Franciaországban vannak olyan körök, amel ck a párizsi egyezmények ratifikálása, vgy a kollektív biztonsági renc'.sz. r miyteremtésének ajánlata mellett (gy harmadik megoldást ajánlanak. Ezzel a harmadik megoldással fbglalkozik a „Le Monde" hasábjain Maurice Duvenger, francia publicista, aki „feltételes ratifikálást" javasol. Azt ajánlja, hogy a párizsi megállapodások ratifikálását kimondó törvénybe á következő szakaszt vegyék be: „Ez a törvény .1956. október 1-én lép életbe, ha addig az időpontig semmiféle megállapodás nem jött létre a nagyhatalmak között Németországról." Tehát felmerült egy harmadik megoldás, amely a bizonyos feltételekhez kötött ratifikálást ajánlja. Ez kempromisszumot jelent és nem oldaná meg a kérdés lényegét, de mindenesetre jellemző egyes francia körök véleményére. Ezt az irányt piár egyes amerikai szenátorok is támogatják. Mindenesetre az utóbb említett javaslat figyelmen kívül hagyja azt a kérdést, hogy mit tesznek Adenaurék a ratifikálás után és hogy az Adenauer-kormány lázasan vár arra, hogy levethesse mostani jófiúi álarcát, azt bizonyítják a következő tények is: 1. Adenauer bonni kancellár nyilatkozatot tett Berlinben, .amelyben kijelentette, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása után át akarja adni a külügyi tárcát, hogy „teljes mértékben a német hadsereg felállításának szentelje magát." 2. Dr. Friedensburg, a Keresztény Demokrata Unió Pártjának szövetségi gyűlési képviselője Berlin francia szektorának egy választási gyűlésén kifejezésre juttatta azt a nyílt fenyegetést, hogy a bonni militaristák a nyugatnémet haderők talpraállítás aután nyomást fognak gyakorolni Franciaországra. Szó szerint ezeket mondotta: , „Németországnak' könnyű lesz a franciákat tárgyalásra bírni, mihelyt valami kevés erő is lesz a kezünkben. Két év múlva már más hangnemben fogunk velük beszélni." Ahhoz, hogy más hangnemben tudjanak a franciákkal beszélni, már minden előkészület megtörtént. Amikor Adenauer nyugatnémet kancellár Washingtonban járt, közte és Dulles külügyminiszter közötti magánjellegű beszélgetéseken megállapodtak, . hogy három esztendő alatt 3 milliárd dollárt fognak juttatni Nyugat-Németország felfegyverzésére. Ugyanezeken a megbeszéléseken szóba került egy későbbi katonai szerződés lehetősége is. A „Stuttgarter Zeitung" azt írja, hogy a szóbanfergó fegyverek jó része már § Nyugat-Németországban is van. Látjuk- tehát, hogy a nyugati imperialisták mindent megtesznek, hogy talpraállítsák a félmilliós Wehrmachtot és ezzel feltámasszák a háború szörnyetegét. A nyugati imperialistáknak ezekkei a szándékaival sziklaszilárdan szembenáll a moszkvai értekezleten ' részt vett országoknak az a törekvése, hogy a békét minden körülmények között megőrizzék, de egyben mindent megtegyenek saját biztonságuk érdekében, ha erre szükség lenne. Ugyanakkor szembenáll az összes európai népek elsöprő tiltakozása is, akik a saját bőrükön érezték a német csizma, nyomását. Az európai országokban egyre fokozotabb erővel bontakozik ki a felfegyverzés elleni tömegmozgalom, amely végül is kiharcolja az európai kollektív biztonság m-gteremtését és ha ez megtörténik, akkor Európa feje felől örökre eltűnik a német agresszió veszélye.