Uj Szó, 1954. december (7. évfolyam, 291-316.szám)

1954-12-05 / 295. szám, vasárnap

w 135?. äfecemfe 5. # Á moszkvai értekezlet határozatai megsokszorozzák a Ä moszkvai „Pravda"- december 3-i számában „Megfigyelő" aláírással cikket közöl „Azokról, akik nem akarnak hallani". A cikk szerzője rámutat arra, hogy mennyire nem reális az USA, Nagy-Britannia és Franciaország uralkodó köreinek az a kijelentése, hogy a német kérdésről csupán a párizsi egyezmények ratifikálása után lehetséges tárgyalni. Majd a következőket írja: Némelyik nyugati sajtószerv tudatosan és szégyentelenül meg akarja téveszteni a nyugati országok közvéleményét azzal az állítással, hogy a párizsi egyezmények állítólag nem akadályozzák meg a Szovjetunióval való tárgyalásokat és az összeurópai bjztonság kérdésének megtárgyalását. A „Megfigyelő" rámutat arra,. hogy az agresszív imperialista körök propagandájuk feladatává tették, hogy elhallgattassa és kiforgassa az európai biztonság biztosításáról szóló moszkvai konferencián elhangzott nyilatkozatokat és példaképp rámutat a francia sajtóra. Némelyik francia lap színlelt értetlenséggel kijelenti, hogy nézetük szerint Nyugat- és Kelet között most „a süketek párbeszéde'' folyik, mivel mindegyik fél a sajátmagáét hangoztatja, és nem hallja, hogy mit mond a másik fél. Az a kérdés azonban, ki a süket, ki „nem akar hallani", és „anélkül beszél, hogy figyelmet szentelne a másik szavainak?" Ha valaki is a Nyugaton azt gondolj^, hogy a békeszerető éurópai államokban és a békeszerető nem európai államokban nem hallják, hogy mit beszélnek a nyugati országok hivatalos körei, és nem látják, hogy mit tesznek ezek a körök, akitor mélységesen téved. A békeszerető nemzetek jól megértik a nyugati hatalmak agresszív politikai akcióinak igazi értelmét és éppen ezért szükségesnek tartják, hogy a párizsi egyezmények ratifikálásából levonják saját következtetéseiket. Az európai országok moszkvai értekezletének határozatai eziránt minden kétséget kizárnak. Ami a nyugati országok uralkodó köreit illeti, írja a „Megfigyelő", ezek valóban azt színlelik, mintha nem hallanák, hogy mit mondanak a békeszerető államok, úgy tesznek, mintha nem tudnák, milyen helyzetet teremtene Európában a párizsi egyezmények ratifikálása, amelyek a legveszélyesebb lépést jeleptik az új háború kirobbantása felé. Erről tanúskodik az USA Nagy-Britannia és Franciaország kormányainak november 29-i válaszjegyzéke is a szovjet kormány oKtóber 23-i és november 13-i jegyzékeire. A párizsi egyezmények híveinek propagandája a dolgot úgy igyekszik magyarázni, hogy a nyugateurópai nemzetek érdeke és a keleteurópai népek érdeke egymástól eltérő a biztonság kérdéseiben. És állítólag ezért nem sikerült mindeddig közösen megtárgyalni az európai biztonság kérdéseit. Ez természetesen hazugság. A béke és a. biztonság kérdései egyformán érdeklik az összes európai nemzeteket és a német militarizmus felújításának, valamint a katonai tömbök megalakításának politikája egyaránt veszélyezteti Nyugat- és Kelet-Európát. Az egész dolog magva abban rejlik, hogy a nyugati hatalmak uralkodó körei nem akarják megtárgyalni és megoldani az európai béke meszilárdításának feladatát. Az európai nemzetek biztonságáról csak beszélnek, a valóságban azonban ellene vannak. A párizsi egyezmények hívei azért törekszenek oly kitartóan az egyezmények ratifikálására, mert látják, hogy az Európában folyó béketurc egyre jobban meghiúsítja agresszív terveiket. Nyugtalanítja őket a békés nemzetek egységessége és szilárd elszántsága, hogy az európai biztonságot megvédik, amint azt az európai országok moszkvai konferenciájának résztvevői újból kifejezésre juttatták. A párizsi egyezmények hívei félnek a csődtől és ezért sietnek. A „Megfigyelő" megállapítja, hogy a nyugat-európai országok dolgozóinak millióit nem lehet kényszeríteni arra, hogy ne halljanak és végezetül azt írja: Erről gondolkodniok kellene azoknak, akik úgy tesznek, mintha nem hallanának semmi mást Washington követelésén — a párizsi egyezmények lehető leggyorsabb ratifikálásán — kívül. Éppen most kellene jobban meghallgatniok a nyugat-európai közvélemény hangját, amely az agresszív tervelt elutasítását, valamint az európai béke és biztonság biztosítását követeli. Á. 6. Hikojan nyilatkozata a szovjetMint ismeretes, A. I. Mikojan, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese a finn kormány meghívására november 26-tól december l-ig Finnországban, tartózkodott és jelen volt a Szovjetunió részére épült „Kapitan Voronyin" | jégtörő vízrebocsátásánál, a „Kapitan Belouszov" jégtörőhajó zászlajának felhúzásánál és a „Kapitan Me. lehov" jégtörő építésének megkez. désénél. Ezenkívül meglátogatott több finn várost, ipari vállalatot és kulturális intézményt. A finn kormányférfiakkal folytatott megbeszélések során A. I. Mikojan közölte, hogy a szovjet kormány a szovjet-finn gazdasági kapcsolatok továbbfejlesztésére törekszik. Ennek alapján teljesíteni kívánja Finnország kifejezett óhaját és hajlandó kölcsönt nyújtani Finnországnak. A Szovjetunió külkereskedelmi minisztériuma megbízást kapott, hogy folytasson tárgyalásokat e kérdésben Finnország képviselőivel. Eszmecsere folyt a tudományos és technikai együttműködés további fejlesztéséről, valamint a két országot érdeklő általános nemzetközi kérdésekről is. A megbeszélések baráti légkörben folytak és megmutatták, hogy mindkét fél részéről meg van a széleskörű, kölcsönös megértés. A. I. Mikojan finnországi tartózkodása alatt válaszolt a finn rádió munkatársának kérdéseire. Ismertette azokat a kedvező benyomásokat, amelyeket a finn gazdasági élet legkülönbözőbb ágaiban szerzett. Megelégedéssel állapította meg, hogy a két ország kapcsolatai a teljes egyenjogúság alapján sikeresen fejlődtek s külön kiemelte a Paasikivinek, Finnország elnökének érdemeit ezen eredmények elérésébén. illése A politikai bizottság decemJber 1-i délutáni, ülésén folytatta a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, a Kínai Népköztársaság és Dél-Korea képviselőinek meghívására vonatkozó határozati javaslatok megvitatását. A fenti államok képviselőinek részvételével a koreai kérdést kívánják megvitatna. Brilej jugoszláv küldött kijelentette, hogy a jugoszláv küldöttség az indiai küldött által javasolt változtatásokkal módosított szovjet határozati javaslat mellett fog szavazni. * Menőn indiai küldött ismételjen kitjelentette, hogy a koreai kérdést az összes tárgyaló - fél — bölértve Dél-Koreát is — részvételével kell megoldani. Az indiai küldöttség — mondc/cta — az indiai javaslattal módosított szovjet határozati javaslatot fogja támogatni J. A. Malik, a Szovjetunió küldötte kijelentette, hogy a szovjet küldöttség jóváhagyja az indiai módosító javaslatot. A Szovjetunió küldöttsége indokolt ellenvetése dacára, hogy a szovjet határozati javaslatot előbb kell szavazatra bocsátani, mert korábbi időben terjesztették elő, ttiiírt a thaiföldi javaslatot, a többség az USA-val, Nagy-Britanniaval és Franciaországgal az élen szavazással úgy döntött, hogy a thaiföldi határozati javaslatot részesítsék előnyben a szavazásnál. Csak a dél-koreai küldöttek meghívására vonatkozó thaiföldi határozati javaslatot, hagyták jóva szótöbbséggel. A javaslat ellen szavaztak a Szovjetunió, az Ukrán SzSzK, a Bjelorusz SzSzK, Lengyelország és Csehszlovákia küldöttségei. Tíz ország küldötte — köztük India, Indonézia, Burma és Jugoszlávia — tartózkodott a szavazástól. A szovjet határozati javaslat mellett szavaztak a Szovjetunió, az Ukrán SzSzK, a Bjelorusz SzSzK, Lengyelország, Csehszlovákia, Jugoszlávia, India, Indonézia és Burma küldöttei. Tíz ország küldötte tartózkodott a szavazástól. A szavazás után a koreai kérdés általános vitája zajlott le. Wadsworth, az USA küldötte szólalt fel elsőnek, aki azt igyekezett bebizonyítani, hogy a koreai kérdés megoldáséra állítólag egyedüli elfogadható alapot a lisz'inmani küldöttek által a genfi konferencián előterjesztett j jávaslat szolgáltat. Egyúttal azt állította, hogy a helyzet a koreai kérdés megvitatására nem kedvező. Azután J. A Malik, a Szovjetunió küldötte emelkedett szólásra, aki részletesen ismertette a Szovjetuniónak a koreai kérdésre vonatkozó álláspontját. Két határozati javaslatot terjesztett elő. Az első javasolja az ENSz — Korea egységesítésére és felépítésére alakított bizottságának megszüntetését. A másik határozati javaslat így hangzik: „A közgyűlés a Korea nemzeti egyesítése és a béke biztosítása érdekében a koreai kérdés gyors megoldását nagyon fontosnak tartja. Ugyancsak szükséges, hogy az ii. lető államok folytassák a koreai kérdés békés megoldásáról szóló egyezmény elérésére irányuló törekvéseiket az egységes, független és demokratikus koreai állam megalakítása alapján és hogy e célból rövid időn belül hívják össze az érdekelt államok konferenciáját Mendes-France beleegyezett a ratifikációs viía egyhetes elhalasztásába A párizsi egyezmények ratifikálásának vitája nem december 14-én, hanem egy héttel később kezdődik. Mendes-France kénytelen volt elfogadni a külügyi bizottságnak erre vonatkozó kérését. A külügyi bizottság tagjai rámutattak arra, hogy december 14-ig nem lehet elkészíteni a bizottság jelentéseit az egyezményekről. MendesFrance, aki csütörtökön jelent meg a bizottság előtt, előbb azt tervezte. hogy felveti a bizalmi kérdést a vita eredetileg kitűzött időpontjára vonatkozólag. Később azonban meggondolta magát, úgy vélve, hogy jobb taktika lesz, ha eleget tesz a bizottság eme kérésének. Hozzátette azonban: „Az egyezményeket azonban természetesen még az év vége előtt ratifikálni kell, mint ahogy szövetségeseinknek megígértük.'! Kijelentette továbbá, hogy a vita minden további elhalasztásával szemben felvetné a bizalmi kérdést. A Csehszlovák-Szovjet Baráti Társaság ünnepi estje Moszkvában A külfölddel való kultúrkapciolatok társasága, az általános szakszervezet, a Szovjetunió kulturális minisztériuma, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája, a Szovjetunió szláv bizottsága, a Szovjet bók szövetsége, a szovjet szerzők szövetsége ünnepi estet rendezett a csehszlovák-szovjet barátság hónapja tiszteletére. A Csajkovszkijról elnevezett feldíszített koncerttermet megtöltötték a kulturális és közélet képviselői, a moszkvai dolgozók, írók, színházi és filmdolgozók, a főiskolák tanárai és hallgatói, valamint a Moszkvában élő csehszlovák állampolgárok közül sokan. A megjelentek között voltak a népi demokratikus államok megbízotti hivatalainak tagjai. Az ünnepi estet S. V. Kaftanov, a Szovjetunió kulturális ügyei minisí-' terének első helyettese nyitotta meg. Utána V. A. Vvedenszkij akadémikus kért szót. A két állam barátságáról és együttműködéséről szóló beszédben ismertette . az estély részvevői előtt Csehszlovákia kulturális és gazdasági fejlődését és beszélt a cseh és szlovák népnek a Szovjetunió iránti hű barátságáról. Ennek a barátságnak hagyományait több történelmi példával bizonyította. Jozef Cech a Szovjetunió csehszlovákiai nagykövetsége nevében beszélt. Kiemelte, hogy népeink közötti megbonthatatlan barátság megacélosodik éppen most, az európai béke és biztonság érdekében folytatott harcban. Az ünnepi est a csehszlovák-szovjet barátság melletti manifesztáció jegyében zajlott le. Külpolitikai kritika a brit parlamentben December 2-án kezdődött meg a brit parlament negyedik ülésszaka. A két ház együttes ülésén felolvasták a királynő hagyományos trónbeszédét, amely programját képezi az elkövetkezendő parlamenti ülésszaknak. Mint a Press Association hírügynökség jelentéséből kitűnik, a trónbeszédnek abban a részében, amely a külpolitikával foglalkozik, arról van szó, hogy az angol kormány továbbra is aktívan részt vesz az észak-atlanti blokkban és arra fog törekedni, hogy „gyorsan megvalósuljanak" a NyugatNémetország felfegyverzésére vonatkozó londoni és párizsi egyezmények. A vitában áz ellenzék vezére, Attlee kifejezte sajnálkozását afelett, hogy a programban nem fordítottak kellő figyelmet a fegyverkezési költségekre. „Ezek a költségek igen megterhelik Angliát", mondotta Attlee. „Igen szívesen hallanék valamit arról, hogy kormányunknak kezdeményezése megnyilvánul . ebben a kérdésben." Attlee kijelentette, hogy a kormány nem viselkedik eléggé erélyesen abban az irányban, hogy megegyezés jöjjön létre a Szovjetunióval. Attlee után Eden külügyminiszter beszélt. Vitába szállt Attleé kijelentéseivel. Kijelentette, hogy a Szovjetunió részvételével megrendezett konferenciáról csupán a londoni és párizsi egyezmények ratifikálása után lehet szó. A labourista Hudson felhívta Edent, hogy mondjon le' azon követeléséről, hogy a londoni és párizsi egyezményeket ratifikálják a Szovjetunióval való tárgyalások megkezdése előtt. Harold Wilson, volt labourpárti kereskedelmi miniszter kijelentette, hogy nem logikus az, hogy tovább bojkottálják a Kínával való üzleti kapcsolatokat. Kifejtette, annak ellenére, hogy Koreában és Indokínában a háború megszűnt, mégis még érvényben van az embargó. Rámutatott az Egyesült Államok erőszakos magatartására ebben a kérdésben és kijelentette: „A kormány jól tudja, hogy az embargó gazdaságilag kárára van Angliának és kereskedelmi kapcsolatainak." . A labourpárti ellenzék pótindítványt adott be az alsóháznak a királynő trónbeszédjére adott válaszában. Az: ellenzék elégedetlenségét fejezte ki, hogy a kormány nincs tudatában annak, hogy sürgősen meg kell találni az utat az emberiség megszabadításához az atom- és hidrogénbomba veszélyétől és megjegyzi, hogy az alsóház ez év áprilisában a nukleáris fegyverekről a nagyhatalmakhoz intézendő egyhangú határozatot fogadott el. A pótindítványokat az alsóház december 6-án fogja megvitatni. Churchill Winston Churchill november 30án ünnepelte nyolcvanadik, születésnapját. A munkáspárt vezetői ajándékok és dicséretek tömkelegévél ünneplik a konzervatív párt vezetőjének születésnapját, de az angol munkások nem vesznek részt ebben az ünneplésben. Élesen szembeszállnak'vele, s, méginkább múlt heti nyilatkozata óta, amikor kijelentette, hogy 1945-ben szovjetellenes hadjáratra akarta a náci csapatokat felfegyverezni. Churchill a Marlborough hercegi családból, az egyik leggazdagabb földbirtokos családból származik, amelyből két évszázadon keresztül Anglia vezetői kerültek ki. Mint katona kezdte pályáját. Később újságírással foglalkozott, majd belevetette magát a politikába. 1900ban parlamenti képviselő lett és 31 éves "-korában miniszter. Az 1910-11-es nagy sztrájkhullám idején belügyminiszter volt és csapatokat küldött a sztrájk alatt álló területekre, hogy megfélemlítsék és terrorizálják a sztrájkoló munkásokat. A csapatok és a sztrájkolok között összecsapásokra is sor került Dél-Walesban. 1911-ben 50.000 felfegyverzett katonát küldött a sztrájkoló vasutasok ellen. Llanellyben 2 munkást -megöltek, amikor a katonák tüzet nyitottak egy felvonulásra. Churchill részt vett az első világháborúban is. Amikor az Októberi Forradalom hatalomra emelte az orosz munkásokat és parasztokat, Churchill szemében a leggyűlöltebb ellenség a fiatál szovjet állam lett és azóta is az maradt. 1918 eleje óta támadja a Szovjetuniót. Az intervenciós háborút „a 14 nemzet diadalmas hadjáratának" nevezte. Ezekben az években az angol költségvetésnek majdnem felét Kolcsak, Jugyenyic igazi arca Gyenyikin és más ellenforradalmi tábornokok anyagi támogatására és a murmanszki és grúziai angol partraszállásra fordították. Az 1926. évi általános ang'il sztrájk folyamán Churchül úgy harcólt a szakszervezetek ellen, mint egy tábornok, aki katonai hadjáratot irányít. Ö szerkesztette a kormány sztrájktörő lapját, a „British Gazette"-t, amely élesen szembefordult a munkásosztállyal. Churchül maga leplezte le, nogyan árulta el a második világháború alatt Anglia szövetségesét. Az volt a politikája, hogy hagyni kell a szovjet had-ereget, vállalja a harcok oroszlánrészét. Ezért azután olyan sokáig halasztotta a második front megnyitását, amenynyire csak lehetséges volt. fi szovjet vér patakokban ömlött a keleti fronton, de Churchill nem mozdult. Nem mozdult addig, míg a szovjet hadsereg nem mutatta meg, hogy egyedül is megnyeri a háborút. Akkor aztán sietett megnyitni a második frontot. Meg mielőtt a háború befejeződött volna — amint ezt az ,elmúlt héten elmondotta — a náci hadseregek újrafelfegyverzését tervezte noha nyíltan a szovjet szövetséges iránt érzett barátságáról nyilatkozott. Most közel áll ahhoz, hogy végrehajtsa tervét, a német militaristák felfegyverzését, amit nem mert megtenni kilenc évvel ezelőtt a közvélemény hagulata miatt. Ma, nyolcvanadik születésnapján, Churchillt ünneplik a gazdag angol családok, de az egyszerű emberek milliói nem ünneplik. Az egyszerű angol emberek azon igyekeznek, hogy Churchillék a legközelebbi választásokon vereséget szenvedjenek. (Az Esti Budapest című lapból.) ji: S|j.