Uj Szó, 1954. december (7. évfolyam, 291-316.szám)
1954-12-04 / 294. szám, szombat
4 ujgzo 1954. december Kraminov a moszkvai Pravdában cikket írt a moszkvai konferencia nyugati visszhangjáról A moszkvai Pravda december 2án D. Kraminov tollából cikket kö. zölt „Az erőpolitika hívei a konferenciáról szólva elhallgatják az igazságot" címmel, amelyben arról ír, milyen hatást váltott ki külföldön az európai államóknak az európai béke és biztonság biztosítására vonatkozó moszkvai konferenciája. Az amerikai reakciós lapok „a konferencia háborús szándékairól., terveiről és előkészületeiről" kürtölik tele a világot. Amellett gondosan. elhallgatják azt a tényt, hogy a moszkvai konferencia részvevői arról tárgyalnak, hogyan kellene az összeurópai biztonságot biztosítani, és kijelentik, hogy közös védelmi egyezményüket csak abban az esetben lehet és kell megvalósítani, hogyha a nyugati hatalmak az összeurópai méretű kollektív biztonság biztosítására irányuló felhi vással szemben süketek maradnak, és ha a nyugati hatalmak előnyben részesítve a párizsi szerződések ratifikáálsát, meghiúsítják a biztonság biztosítása feladatának megoldását. Az amerikai sajtó szellemében írnak az angol -lapok is. Néhány francia lap pedig nemcsak hogy megmásította a konferencián előterjesztett javaslatok értelmét, hanem még tovább ment. Azt az általánosan ismert tényt, hogy a párizsi szerződések egymással szemben álló katonai csoportosulások megalakulását hozzák létre, nem tagadhatták, de viszont azt bizonygatták, hogy ez állítólag nem befolyásolja kedvezőtlenül az európai helyzetet. A konferencia munkájával foglalkozó újságírói körökben megállapították;, hogy a nyugati hatal- I PÁRTÉLET Egy ember — csak egy ember A francia gyarmatosítók rémtettei A tuniszi új Desztur-párt, — -,a francia demokratikus sajtó tudósítóinak jelentése szerint — nyilatkozatot juttatott el a tuniszi, arab- és francianyelvű lapokhoz, amelyben >a szomorú nevezetességre szert tett D'zsebel Borguból, a „tisztogatások" színhelyéről menekült bennszülöttek adatai alapján hajmeresztő részleteket közöl a francia martalóchadak, különösen az emberi mivoltukból kivetkezett idegenlégiósok rémtetteiről. A nyilatkozat szerint francia gyarmati katonaság szállta meg november 13-án a tuniszi fővárostői 130 kilométernyire délre fekvő hegyvidéki fennsíkot és a rákövetkező hat nap alatt gyilkolták az embereket, pusztították a hegyvidéki parasztok háziállatait és termését, szabadon raboltak meggyalázták a nőket. A falvakban lakosságot a kor£(hajnali órákban összeterelték, beszélniök nem volt szabad egymással, de még moccaniok sem. A lakossággal sokhelyütt tömegsírokat ásattak, ahová bedobták hitvány gaztetteik legyilkolt áldozatait. Több esetben megtörtént, hogy a férfiakra katonai egyenruhát aggattak és maguk előtt hajtották őket a szabadságharcosok üldözésében, hogy helyettük célpontul szolgáljanak. Ilyen körülmények között — folytatja a nyilatkozat — Dzsebel Bargu jelképe lett a legszörnyűbb rémtetteknek. Az otthonukból elmenekült lakosok mindenükből kifosztva a legríagyobb kétségbeesésben úttalan utakon céltalanul bolyonganak. Mindez pedig akkor történik, amidőn a francia fővárosban úgynevezett ..tárgyalások" folynak a tuniszi csatlós-kormány miniszterelnökével, és állítólag meg is született az egyezmény a tuniszi lakosság fegyveres ellenállásának „leszerelésére". Tahar bem Amar tuniszi miniszterelnök maga is jobbnak látta, hogy sajtótudósítők előtt megtagadjon minden kommentárt az „egyezményről". Hagib Burgiba, az új Desztur-párt franciaországi száműzetésbe hurcolt vezére nyilatkozott a tuniszi sajtó számára és hangsúlyozza, hogy a tuniszi szabadságharcosok nem „törvényenkívüli csőcselék és banditák", ahogy a franciák félhivatalosan nevezik őket, hanem igaz hazafiak, akik a nemzeti eszmények védelmében kockáztatják életüket. KÜLFÖLDI HÍREK A nyugat-németországi Stuttgartban 60.000 vasmunkás harci akciókat követel az újrafelfegyverzés ellen. * * * . Strassburgban megkezdődött az úgynevezett európai szén- és acélközösség közgyűlésének rendkívüli ülésszaka. * * * Saroid Okasa egyiptomi ezredes a francia-egyiptomi viszony tisztázása ügyében Párizsba utazott. * » * Kuomintangista ütegek megtámadtak egy dán kereskedelmi hajót. • * * Az Antara hírügynökség közölte, hogy Szukárno indonéziai elnök követeli a független Indonéz állam megteremtését. * * * Az egyiptomi államtanács határozatot hozott a békeharcosok üldözésének törvénytelenségéről. + * * 9 A Kiodo Cusin hírügynökség jelenti, hogy a japán lapok a parlament feloszlatását követelik. Keniában az utóbbi tíz hét ala-tt körülbelül 750 négert gyilkoltak le. * * * Bao Daj rendeletileg felmentette tisztjétől Nguyen Van Hinh tábornokot, a délvietnami hadsereg vezérkari főnökét. * * * Brazil és indiai békeharcos küldöttség a szovjet békebizottság meghívására Moszkvába utazott. » * * A Róma -megyei tanács élére Edoardo Pernát, az Olasz Kommunista Párt római szervezetének helyettes titkárát választották meg. * * * Winston Churchill, Nagy-Britannia miniszterelnöke kedden töltötte be 80-ik életévét. Tito jugoszláv elnök elindult indiai és burmai útjára. Kíséretének tagjai: Rankovics, a szövetségi végrehajtó tanács alelnöke, Popovics, külügyi államtitkár, Veszelinov, a szerb végrehajtó tanács elnöke, Krajacsics, a horvát végrehajtó tanács elnöke és mások. — Azok nem tartanak gyűlést! Van égy taggyűlés és kész! Munkatársam óvatosan, végtelenül tapintatosan a pártcsoportvezetők munkájáról kezdett érdeklődni. A felelet, a helytelen álláspontot tudatosan védve, így hangzott: — A pártcsoportvezetők? Beszedik a tagdíjat és kiadják a bélyeget. Ez a feladatuk! Ezek után megértettük Szerencsés elvtárs ki nem mondott szemrehányását: „Ti is csak zavarni jöttetek ide, a drága időt lopni." Tehát így áll a helyzet. Pártcsoportgyűlések nincsenek. Az emberek ügyes-bajos dolgairól nem tud a pártbizottság. Az emberek hangja nem jut el oda, ahová kellene, a pártbizottságra. Nincs eleven kapcsolat a pártbizottság és a párttagok között. Ezért nem járnak a pártgyűlésekre az egyes kommunisták. Ezért hangzott el olyan kijelentés is, hogy a „hivatalnokok". Érdemes megvizsgálni az állomási szakasz dolgozóinak elért munkasikereit. Mert, hogy eredményeket értek el, az vitathatatlan. Vitatható azonban az, hogy mennyi része van ebben az üzemi pártszervezetnek. Állítom, hogy kevés. Spontánul, ösztönszerűen megy a munka. Pedig volna kit irányítani, lelkesíteni, hiszen több mint száz tagja van a pártszervezetnek. És a többi dolgozó! Valóságos kis hadsereg! Csak az a baj, hogy a vezérkar még nem ismeri a harci módszereket. így az eredmények, — az, hogy a tervet minden mutatószámban 110,6 százalékra teljesítették októberben is — csák egyes egyének önfeláldozó, lelkes munkájának érdeme. Olyan embereké, mint Trstenovic, Bartisek, Andi elvtársak, akik nem szívesen látják a grafikonon a kétjegyű számot, ha a terv teljesítéséről van szó. Ezek az emberek, s általában az állomási szakasz dolgozói jól látják a pártnak és a Nemzeti Frontnak a vasúti forgalom színvonala emeléséről hozott rendelkezése előnyeit. A hazai színekről elnevezett műszakok, amelyek ezelőtt mint komplexcsapatok dolgoztak, ma többet keresnek. A különbözet 100—150 korona a jutalmazáson felül. A váltókezelők is többet keresnek, mert az új rendelkezés alapján a vasútállomás fontosság szerinti fizetési osztályba került. A dolgozók nem is maradtak adósak ezért az intézkedésért. Októberben pl. a teher- és személyvonatok ki- és berakási tervét, továbbá az átrakási tervet magasan túlteljesítették. A répakampány sem érte készületlenül az állomás dolgozóit. Rendesen, folyamatosan halad a szállitás. Tehát megvan a munkalelkesedés. Erről a pártbizottság egyik tagja is beszélt. Ő látja ezt a lelkesedést, de vajon' látják-e a többi pártbizottsági tagok? Nem valószínű. Elsősorban azért nem, mert nem tartanak pártcsoportgyűléseket, amelyeken a pártbizottság tiszta képet alkothatna a helyzetről, az emberek véleményéről, ügyes-bajos dolgaikról. így a taggyűlések színvonala és äz irányítás sem lehet megfelelő. Hiába igyekszik a pártelnök, ha a pártbizottság csak szemléli az eseményeket. A pártelnök hibája is, hogy minden funkciót magára vállal. De a járási pártbizottság támogatása sem megfelelő. Nem elég csak bírálni. Elsősorban segíteni kell, mégpedig olyan formában, hogy az üzemi pártszervezet bizottsági tagjait meg kell tanítani a kollektív vezetés gyakorlati alkalmazására. Ez nem könnyű feladat. De meg lehet és meg is kell tenni. Az érsekújvári vasútállomás fontos nemzetgazdasági szakasz. Tovébbi jó munkájuktól sokat vár az ország népe. Gérecz Árpád. A fejtési terv teljesítéséért A kékkői szénbányák dolgozói a választások utáni első napokban szép sikereket értek el. Chajda Dezső előkészítő csoportja a háji 15. számú gépesített szakaszon november 29-én 6 méterrel haladt előre. Kapinaí Mihály féjitőcsoportja is szép eredményeket mutat fel a szlatinkai üzemben. A napi normát több mint 130 százalékra ' teljesíti és az év elejétől 390 tonna szenet fejtett a terven felül. Malachovszky György ülenefcajgú gyorsfejtő kollektívája is kitüntette magát. A győztes választások tiszteletére a tervvel szemben 5.5 méter folyosóval többet hajtottak ki és a normát 177 százalékra teljesítették. A handlovai bányával folytatott szocialista verseny során Malachovszky György gyorsfejtő csoportja a napi tervet a délelőtti műszakban 114,15 százalékra teljesítette. ÉDESSÉGBOLTBAN ahogy két kis unokája nem mindennapi étvággyal majszolja a tortaszeleteket. Á szomszédos asztalnál egy kétéves göndörhajú lányka nyalókát szopogat nagy odaadással. A fiatal elárusítónő néven szólít egy fehérköpenyes fiqtal asszonyt. A szomszédos hentesüzletből szaladt át. Itt veszi meg a mindennapi uzsonnáját és leánykájának az esti tortaszeletet. Jarmila Tepla mindennapos vendég itt és a tizennyolcéves Péntek Éva kedves mosoly kíséretében minden kérdezés nélkül becsomagolja kedvenc tortaszeleteit. Hat-hétesztendős csinos ruhás kislány igyekszik a pult felé. Napraviková Vierka. Iskolából siet haza. Kezecskéjében egy háromkoronást szorongat. — Néni kérem, tíz dekát abból a töltött cukorkából. Ugrándozva lép ki az üzletből. Boldog és megelégedett, mert gyermeki 'szívének vágya teljesült. Egy fiatal villamoskalauznő briósokat vásárol. Éjjeli szolgálatba megy. Majd kékruhás munkás lép be az ajtón. — Azokból a piros télapókból kérek négy darabot. A kirakatban láttam őket. Horváth Lajos négy kislánya számára viszi az egyforma ajándéktárgyakat. Dunaújfalubői jön be mindennap Bratislavaba dolgozni, Este, amikor hazaér, négy apróság várja, mit hozott a városból. És így megy ez egész nap. A kis üzlet mindig tele van vevőkkel. És hogy sokat vásárolnak, azt mutatja a bevétel is. Fridecka Helena, az üzlet vezetőnője büszkén mondja, hogy tervüket naponta magasan túlteljesítik, kétszeresen, sőt néha háromszorosan is. Főleg szombaton délelőtt nagy a forgalorn amikor a háziasszonyok a vasárnapi ebédhez vásárolnak süternényt. Ilyenkor a napi bevétel eléri a háromezer koronát is. Ezt a sok vásárlót két elárusító szolgálja ki. Az üzletvezetőnő nagy elismeréssel nyilatkozik Péntek Éváról, a fiatal elárusítónőről, aki mindenkihez kedves, közvetlen és előzékeny. Szívesen látogatják a vendégek a kis cukrászdát, ahol az ízletes édességek mellett ragyogó tisztaságot és előzékeny kiszolgálókat találnak. (g-e) Ha Veselka elvtársat, az érsekújvári vasútállomás állomási szakasza pártszervezetének elnökét keresed és megtalálod, akkor bátran elmondhatod, hogy óriási szerencséd van. Egyszer a járási pártbizottságon, máskor meg körzete munkahelyeinek valamelyikén találhatod. Szaladgál, intézkedik, beszélget az emberekkel, ahogy a helyzet kívánja. Sokoldalú a munkája. Az embernek az a benyomása, hogy a pártszervezet itt kiválóan dolgozhat, ha ilyen szorgalmas, odaadó elnöke van. De ha alaposabban körülnézünk, elbeszélgetünk az emberekkel, akik az állomáson dolgoznak, megnézzük a pártszervezet taggyűléseiről készült jegyzőkönyveket, látjuk, hogy nincs itt minden rendben. A pártelnök hiába szaladgál hajnaltól napestig, hiába dolgozik egymaga, az elért eredmény csak részleteredmény marad. Hiányzik az eleven irányító erő a munkahelyeken. Mint az elektromos gyújtásnál a szikra, itt is átátugrik egy-egy szikrácska egyik munkahelyről a másikra Veselka elvtárs személyében. Hol a hiba gyökere? Megtaláltuk azt is. Maga Veselka elvtárs vezetett rá beszélgetés közben. Arról volt szó, hogy egyes párttagok nem fizetik rendesen a tagdíjat, meg hogy a taggyűlésekre a tagságnak csak SOSO százaléka jár el, és hogy akadnak olyanok is, akik hosszú hónapokig oda se néznek a taggyűlésnek. Jesensky elvtárs Érsekújvárott lakik, de nagyon ritka vendég a taggyűléseken. Szerencsés Mihály elvtárs Palárikovóról meg csak hébe-hóba. egyszer egy esztendőben megy a taggyűlésre megnézni, hogy mi újság. De ha panasza van, biztos, hogy azonnal elmondja, ámi magában' véve megengedett dolog. De hol mondja, illetve hol mondhatja el, mikor nem jár a taggyűlésekre. És mint kommunista vajon elmondhatja-e másutt, illetékesebb helyen? Elmondhatná, mondjuk, a pártcsoportgyűlésen. De mrtfel pártcsoportgyűlést sem tartanak, Szerencsés elvtárs nem tudja elmondani, hol szőrit a csizma. A pártcsoportgyűlés lenne az a hely, ahol megbeszélhetnék a kommunisták, hogy mit kell tenni. Erről beszélgettünk Veselka elvtárssal és a pártbizottság egyik tagjával. Mikor a pártcsoportokra terelődött a szó, azok munkájára, gyűléseikre, Veselka elvtárs szinte csodálkozva, előadta, hogy: Valahányszor elmegyek egy cukrászda ínycsiklandozó kirakata mellett, mindig a gyermekéveim jutnak eszembe. Négyen voltunk testvérek és messziről jártunk az iskolába. Éppen utunkba esett egy sarki cukrászda hatalmas kirakataival. Gyaforan megálltunk nézegetni vágyakozó szemmel a sok édességeket és fájó szívvel lestüka jól öltözött úri gyereket, amint a szünetben jóétvággyal eszik a csokoládés tortaszeleteket, a vastagon töltött krémeseket. Részben a sok-sok mulasztást kárpótolom azzal, hogy néhány év óta csaknem mindennapi vendége vagyok a cukrászdáknak. Tegnap megálltam a bratislavai Vörös Hadsereg út 01.'számú cukrászdájának kirakata előtt. A kirakat már megtelt kisebb-nagyobb színes csomagokkal, cukor- és csokoládéból készült télapókkal és más ajándéktárgyakkal. A vékony, áttetsző csipkefüggönyök mögött ügyes mozdulatokkal tevékenykedik két fehér bóbitás fiatal nő. Benyitottam. Az egyik csinos kerek asztalnál idősebb férfi feketét keverget és közben újságot olvas. Vele szemben egy kövérkés nagymama gyönyörködve nézi, I mak szándékosan mellőzik a némel kérdés megtárgyalását és megoldását, hogy ezáltal megakadályozzák az európai „hideg háború" befejezését és a nemzetközi feszültség enyhülését. A nemzetközi hírmagyarázók .joggal tételezik fel azt, hogy a nyugati hatalmak a német kérdéssel csak oly mértékben foglalkoznak, amenynyiben ez lehetővé teszi számukra Nyugat-Németország felhasználását, mint agresszív politikájuk eszközét. Ez agresszív politika nevében feltámasztják a német militarizmust és az európai fórum elé terjesztik. Kraminov rámutatott továbbá arra, hogy az újságírói körök különösen kihangsúlyozzák a rendkívüli őszinteség és a saját erejükbe vetett bizalom légkörét, amelyben az elmúlt napokban az európai államok moszkvai konferenciája lezajlott és cikkének befejezésében ezt írja: „Azok, akik a párizsi egyezmények ratifikálása mellett törnek lándzsát, nem látják, vagy nem akarják látni, hogy bármilyen háborús kaland — amit az amerikai agresszorok a nyugatnémet militaristákkal való szövetségben készítenek elő — egész Európára nézve nagy veszedelmet jelent. Nagyon tévednek ajok, akik azt gondolják, hogy a nyugatnémet revansisták alávetik magukat „az atlanti vezérkar" rendelkezéseinek. Ha fegyvert adnak kezükbe, egyedül fognak határozni az akciók keresztülviteléről. A történelem - arra tanít bennünket, hogy a német militaristák kalandjaikat a nyugat elleni támadással kezdik. És csak az együgyűek gondolhatják, hogy az új Wehrmacht támadásait Washington és London által ígért „papirosgaranciákkal" megállíthatják."