Uj Szó, 1954. december (7. évfolyam, 291-316.szám)

1954-12-31 / 316. szám, péntek

1954. december 19. j snso , . * Harriot: Fei keil használni minden lehetőséget a Kelettel valé tárgyalásra! A francia nemzetgyűlés december 29-i ülése A francia nép a legtömörebb egységben harcol Nyugat-Németország felfegyverzése ellen Egész Franciaországból érkező hí­rek azt mutatják, hogy a francia nép­nek a párizsi egyezmények ellen folyó harca a legtömörebb egységben zaj­lik le. A 10.350 lelket számláló Véziérs északfrancia városban a lakosság több mint 90 százaléka az egyezmények el­len és a négyhatalmi tárgyalások azonnali megkezdése mellett foglalt állást. A keresztény szakszervezet és a CGT szervezet, amelyben a bresti katonai kikötő arzenálja alkalmazot­tainak több mint 93_ százaléka van megszervezve, közös táviratot küldött Finisterre megye parlamenti képvise­lőinek. Felhívják a képviselőket, hogy a párizsi egyezmények ellen szavazza­nak. Savoye megyéből hat szocialista községi e'őljáró küldött képviselőinek hasonló értelmű táviratot. Brifford, a Haute Savoye megyében megválasztott szocialista képviselő Gran-Grevier városka szocialista és kommunista szervezetétől üdvözlő táv­iratot kapott: mindkét szervezet öröm­mel üdvözli abból az alkalomból, hogy a londoni és párizsi egyezmények el­len szavazott és. felhívja, hogy tartson ki Németország felfegyverzése elleni harcában. Németország Jelfegyverzése elleni tiltakozó táviratot küldtek a nemzet­gyűlésnek Renhes város tanácsosai, a szocialista Bourdais és a kommunista Rio, valamint Bord-St.-Louis délfran­ciaországi város városi tanácsosa, a szocialista Paul Faure, aki majdnem 50 éve tagja már a szocialista párt* nak. André Marlier, a Nord megyei Con­dé-sur-Escaut város szocialistapárti városi tanácsosa, aki az EVK ellen Párizsban tiltakozó bányászküldöttség tagja volt, kijelentette: „A londoni és párizsi egyezmények ellen vagyok. Minden bányász — a Thiers, Lagrange bányák alkalmazottai, a szocialista párt tagjái — ugyanezt a nézetet vallják. A Condé-sur-Escaut-beli többi barátaikkal együtt egyetértenek a szocialista, képviselőkkel, akik az egyezmények ellen szavaztak. Szolidá­risak vagyunk velük és felhívjuk az összes többi szocialista képviselőket, elsősorban Coutantot, a mi vidékünk képviselőjét, hogy utasítsák vissza az egyezményeket." Keddan Marseilleből a Bouches-dú Rhone megyének már 113-ik küldött­sége indult útnak. Németország újra­felfegyverzése elleni tiltakozásuk je­léül a suresnesi Saurer-üzem alkal­mazottai kedden megszakították a munkát. Ugyanez történt a st. denisi villamosmüvek reggeli váltásánál és a párizsi Arbaric nevű üzemben. Az ossunei Morana-üzemben a munkát félbeszakították és a nemzetgyűlésnek tiltakozó táviratot küldtek. A Nord­megyei Marly-i Wagon Lits társaság dolgozóinak 90 százaléka egyórás til­takozó sztrájkban vett részt. Huszon­héttagú küldöttséget választottak, hogy átadja tiltakozó határozatukat a I nemzetgyűlésnek. A íranciaországra gyakorolt angol nyomás felbőszítette az angol munkáspárti képviselőket A francia nemzetgyűlés december 29-i ülését helyi időszámítás szerint 16 órakor kezdte. Néhány órává 1 az ülés megkezdése eiőtt a rendőrség és a „köztársasági biztonsági alakulatok" szerveinek több osztagát összpontosí­tották a Bourbon-palota környékére. A kora reggeli óráktői kezdve özönlik a francia parlament épületéhez a dolgozók küldöttségeinek sokasága, amelyek követelik a képviselőktől, hogy a német militarizmus feltámasz­tásának tervét utasítsák vissza. Az ülés megkezdésének időpontjában a nemzetgyűlés épületének bejárata előtt hatalmas néptömeg gyülekezett, amely igyekezett bejutni az ülésterembe. Az újságírók és a közönség részére fenn­tartott helyeket teljesen betöltötték. Az" ülés napirendjén két szavazás sze­repelt a* Mendes-France . miniszterei­elnök által előterjesztett bizalmi kér­désekről. Az első bizalmi kérdés n miniszterelnök azon követelésével kap­csolatban van feltéve, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása törvényja­vaslatának december 24-én elvetett első cikkelyét hagyják jóvá. Ez a cikkely, a „nyugat-európai unió" léte­sítését a felfegyverzett Nyugat-Né­metország részvételével és az úgy­nevezett „európai fegyveres övezet" megszervezését tartalmazza. Mendes-France minden' eszközzel arra törekedve, hogy ennek a cik­kelynek jóváhagyását elérje, úi. tör­vényjavaslat . formájában terjesztette azt elő. A törvényjavaslatban ieplezé­sül néhány másodrangú intézkedés szerepel. Mendes-France mindezt „egyetlen cikkely" formájában ter­jesztette elő, így kérve annak ' jóvá­hagyását. A második bizalmi kérdést a párizsi egyezmények ratifikálására vonatkozó egész törvényjavaslattal kapcsolatban terjesztették elő, beleszámítva Nyu­gat-Németországnak az északatlariti tömbbe való felyételéről szóló máso­dik törvénycikkelyt, valamint a nyu­gat-németországi „megszállási rend­szer megszüntetését" tárgyaló harma­dik szakaszt és Palewskinek az összes párizsi egyezmények ratifikációs ira­tainak egyidejű kicserélésére vonatko­zó pótjavaslatát. Amint párizsi politikai és újságírói köröüben hangsúlyozzák, Mendes-Fran­ce a bizalmi kérdés felvetésével be­folyásolni akarta a nemzetgyűlés kép­viselőit olyan irányban, hogy v hagy­ják jóvá a párizsi egyezményeket. A nemzetgyűlés ülésének megkez­- December 28-án Párizsban a téli kerékparversenypályán nagy tiltakozó gyűlést tartottak Nyugat-Németferszág felfegyverzése ellen. A gyűlés rész­vevőinek ezrei szívélyesen üdvözölték ] a francia békevédő bizottság, az ál­talános szakszervezet, Franciaország Kommunista Pártja, az ellenállási moz­galom volt részvevői szövetségének és más demokratikus szakszervezetek­nek képviselőit, akik az elnökségi emelvényen foglaltak helyet. A gyű­lésen felszólaltak: Roland Etienne, a MRP, vosges-megyei szövetségének al­elnöke, Deville, a radikális szocialista párt Meurthe et Moselle megyei szö­vetségének alelnöke, Alain le Lé:ip, az- Általános Szakszervezeti Szövet­ség főtitkára, Bellgue szocialista kép­viselő, a Dordogne-megyei főtanács tagja, Jacques Chatanier, a „Quin­zain" című katolikus lap főszerkesztő­je, Raymond Guyot, Franciaország Kommunista Pártja politikai irodá­jának tagja, dé Chambrun képviselő, a haladó köztársaságiak szövetségének tagja és mások. Felhívták a fran­cia népet az összes erők egyesíté­séré, hogy a nemzetgyűlés képviselőit kényszerítsék a párizsi egyezmények visszautasítására és arra, hogy a kollektív biztonság rendszerének lé­tesítése által az európai béke bizto­sítása útján haladjanak. Alain le Léap rámutatott arra a veszedelemre, amelyet a felfegyverzett Nyugat-Németórszág jelent majd Franciaország számára, ha, Nyugat­Németország atomfegyverrel fog ren­delkezni. Azt mondotta: Országunk é­nemzetünk létéről vagy -nemlétéről van szó. A francia parlament nagy válasz­dése előtt a parlamenti csoportok ösz­szejövetelt tartottak, amelyen kijelöl­ték azokat a képviselőket, ükiknek a vita során fel kell szólalniok. A nemzetgyűlés december 29-i ülé­sének kezdetén a procedurális kérdés körül vita támadt. Lebon képviselő tagadta a külpolitikai bizottság hatá­rozatának törvényességét, amely bi­zottság december 28-1 éjjeli ülésén egy szótöbbséggel elfogadta Mendes­France „egy cikkely" formájában i'ó­terjesztett „új" törvényjavaslatát. Lebon kijelentette, hogy nem tu­dott a bizottság ülésének összehívá­sáról és éppen ezért nem is volt j,>­len az ülésen. Hozzáfűzte, hogy ha jelen lett volna az ülésen, az új tör­vényjavaslat ellen szavazott volna. Le Troquer, a nemzetgyűlés elnöke elutasította Lebon indokolását és ra­gaszkodott ahhoz, hogy folytassák a kormány által felvetett bizalmi kérdés vitáját. Leon Noel képviselő visszavonta pótindítVányát, amelyet Meades-F-ran­ce a párizsi egyezmények ratifikálási törvényébe felvett. Leon Noel pőtin­ditványa két albizottság megalakításá­ra vonatkozott mind a nemzetgyűlés­ben, mind a köztársasági tanácsban, amely albizottságoknak az egyezmé­nyek megvalósítását kellene „ellen ­őrizniök". Ezzel kapcsolatban több képviselő, többek közeit Quilici és Kriegel-Val­rimont kijelentette, hogy a bizalmi kérdés felvetése most már teljesen új megvilágításban mutatkozik. L kép­viselők rámutattak arra, hogy a ra­tifikálásra vonatkozó javaslat nvst már új formát ölt, tekintettel arra, törölték Noel pótindítványat. A kép­viselők azt kívánták, hogy a bizalmi kérdésről szóló szavazást 2-1 órával halasszák el. Daniel Mayer, a külügyi bizottság elnöke és Le Troquer képviselő eré­lyesen állást foglalt a szavazás elha­lasztása ellen." Ezután Aumeran tábornok, függet­len köztársasági képviselő beszélt a szavazás indokairól. Aumeran tábornok kijelentette, hogy Nyugat-Németország felfegyverzése óriási veszélyt jelent, mert új háború kitörését vonja maga után és hogy az USA Franciaországot a kalandok útjára tereli. Loustaunau-Lacau felhívta a képvi­selőket és a miniszterelnököt,. hogy hagyják jóvá az ő „egyetlen cikkely­re" vonatkozó módosító indítványát, melyet december 28-án terjesztett tás előtt áll: vagy a tárgyalások út­jára lép, amely lehetővé tenné a ka­tonai kiadások csökkentésével javíta­ni a dolgozók anyagi helyzetét, emel­I ni a béreket, segélyeket és jövedel­meket, építeni lakásokat és iskolá­kat, vagy Németország felfegyverzé­sének útjára .lépni, ami elkerülhetet­lenül az európai és a világbéke ve­szélyeztetését jelentené. Le Léap hangsúlyozta a francia­szovjet barátsági és kölcsönös segély­nyújtási szerződés jelentőségét Fran­ciaország biztonságának biztosítása szempontjából és megjegyezte: „Azo­kat, akik Németország felfegyverzése mellett fognak szavazni, népünk Fran­ciaország érdekei árulóinak fogja tar­tani." Bellgue, a francia szocialista párt legrégibb tágjainak egyike, beszédében élese'n elítélte ama szocialista kép­viselők álláspontját, akik a párizsi egyezmények ratifikálása mellett van­nak. Azt mondotta: A német mun­kásosztály a militarizmus ellen harcai. A német szociáldemokrata párt nem akarja országának felfegyverzését. Éppen ezért vagyok ma ellene Német­ország felfegyverzésének. Bellgue hangsúlyozta, hogy a párizsi egyezmé­nyek kezdeményezői a német impe­rializmust a Szovjetunió elleni harcra törekednek felhasználni, amelynek né­pei békés és építő munkával foglal­koznak. Raumond Guyot, Franciaország Kom­munista Pártja politikai irodájának I tagja arról a felelősségről beszélt. | amely azon francia képviselők vállán 1 nyugszik, akik a párizsi egyezmények elő és amely a Szovjetunióval meg­tartandó tanácskozásokra vonatkozik, még mielőtt a párizsi egyezmények érvénybe lépnenek. „Emlékeztetni kell szövetségeseinket arra, hogy nemcsak nekik vannak komoly gondjaik, hanem nekünk is" — jelentette ki Loustau­nau-Lacau. Eduard Herriot, a nemzetgyűlés tisz­teletbeli elnöke kijelentette, hogy tel­jes mértékben fenntartja mindazt, amit az előző nemzetgyűlési ülésen mondott. Herriot Mendes-France felé fordult és ezt mondta: „Ma önnek teljes sza­badsága van a kelettel való tárgya­lásra, de holnap ehhez már Nyugat­Németország beleegyezését kell kér­nie". Herriot így folytatta: „Ez a hely­zet engem nagyon nyugtalanít és ki­jelentem, hogy fel kell használni min­den lehetőséget. Tíz évvel ezelőtt szerződést írtunk alá, amelyben arról van szó, hogy Franciaország sohasem lép semmiféle koalícióba, amely a Szovjetunió ellen irányulna. Egész életemen keresztül harcoltam és har­colni fogok Franciaország nemzetközi kötelezettségeinek teljesítéséért. Lel­kiismeretem most nagyon nyugtalan." A nemzetgyűlés ülése tovább folyik. • V" Amint a France Presse ügynökség jelentéséből kitűnik, a francia nemzet­gyűlésben további kísérletet tettek arra, hogy befolyásolják a képviselő­ket oly irányban, hogy szavazzák meg a párizsi egyezmények ratifikálását. Mintegy húsz, különféle burzsoá párthoz tartozó • képviselő határozati javaslatot terjesztett a nemzetgyűlés elé. Azt kívánják, hogy e- javaslatot szavazzák meg a párizsi szerződések vitájának befejező részében. A javaslat azt a követelést tartal­mazza, hogy a nemzetgyűlés mondja ki, hogy „egyetért az atlanti szövetség tagjai szolidaritásának megőrzésével", Nyugat-Európa egységének megszilár­dításával, „a nemzetközi feszültségnek diplomáciai úton való enyhítésére irá­nyuló állandó törekvéssel, és rögtön, mihelyt elvégzik a szükséges, előké­szítő munkálatokat, a négyhatalmi ér­tekezlet összehívásával." „A nemzet­gyűlés — mondja a javaslat — ismé­telten kijelenti, hogy szilárdan elha­tározta, hogy mindent megtesz a vég­leges béke biztosítására a fegyverke­zés egyidejű és ellenőrzött csökkenté­sével." ratifikálása mellett szavaznak. Hangsú­lyozta: „Szükséges, hogy azok a kép­viselők, akik szavazatukkal Oradour hóhérjainak kezébe fegyvert adnak, tudják meg, hogy a népharag súlyosan nehezedik rájuk a revansista Német­ország felfegyverzésének gondolatánál. Nyíltan kijelentjük, ezek a képvise­lők nem remélhetik, hogy eíjárásuk igazolást nyerjen. Amikor a nép és a béke elleni gaztettről van szó, amikor gyermekeink, családjaink és Francia­országunk sorsáról döntenek, akkor semmi sem nyerhet igazolást." A gyűlés részvevőit levélben köszön­tötte 'Paul Boncour, a francia kor­mány volt miniszterelnöke, Pierre Le­Í on szocialista köztársasági képviselő, eo Hámon, a köztársasági tanács tagja, Gaschard és Merle írók, vala­mint más jelentős közéleti tényezők. A Vatikán nyomása a francia MRP pártra A „Daily Mail" című angol lap euró­pai kiadása hírt közöl arról, hogy a Va­tikán a párizsi apostol nuncius és a francia bíborosok közvetítésével nyo­mást gyakorol az MRP francia kato­likus pártra, hogy a párizsi egyezmé­nyek ratifikálása mellett foglaljon ál­lást. * * * A France Presse ügynökség jelentése szerint az MRP párt vezetői a „Daily Mail" című lap közlését cáfolják. A „Daily Worker" című angol lap parlamenti tudósítója írja, hogy sok munkáspárti képviselőt felbőszített az a nyomás, amelyet a brit kormány gyakorol Franciaországra, hogy elérje a párizsi egyezmények Ratifikálását. A tudósító azt írja, hogy az alsó­ház a karácsonyi szünet után január 2ő- én ül össze, amikor is Eden a munkáspárti képviselők löbb kérdés­re lesz kénytelen válaszolni, akik Nyugat-Németország felfegyverzése ellen vannak. Egyes munkáspárti kép­viselők a munkáspárt parlamenti est ­portjának külön ülését taitják szük­ségesnek arra, hogy megtárgyalják az Edennel szembeni bizalom kérdését. Sok képviselőt felháborított Eden el­járása, aki megvárta, míg a parlament Az amerikai újságok és egyes meg­figyelők állandóan foglalkoznak a fran­cia nemzetgyűlés szavazásainak ered­ményeivel a párizsi egyezmények rati­fikálásával kapcsolatban és kénytelenek elismerni, hogy mind a párizsi egyez­mények, mind Mendes-France kormá­nyának politikája nem élvezi a francia nép támogatását. A „New Ybrk Times" párizsi tudósítója írja: „Senki sem lát­hat Párizsban valami nagy egyetértést Mendes-France külpolitikájával, amikor a december 28-i szavazáson Mendes­France 38 szavazatnyi többséget kapott a képviselőházban, amelynek 627 kép­viselője van." A „Newyork Times" című lap tudó­sítója megjegyzi, hogy „az európai vé­delmi közösség" javaslatának elutasí­tásánál „Mendes-Francet fölhívták, hogy dolgozzon ki egy új tervet, amely biztosítja a „széles nemzeti egységet". Mendes-France-nak azonban nem sike­rült elérnie a „széles nemzeti egysé­get". Mendes-France-nak rá kellett jönnie, hogy az a változás, amelyet ő ajánl (a párizsi egyezmények) éppen olyan éles ellenzést vált ki a francia nemzetgyűlésben, mint amilyent kivál­tott az európai védelmi közösség." A „Newyork Times" című újság to­vábbi hírében azt írja, hogy ázt a többséget, amelyet Mendes-France kor­mánya december 27-én kapott, „csupán London és Washington fenyegetései biztosították." A „Newyork Times" közli párizsi tudósítójának, Sulzber­gernek jelentését, aki elismeri, hogy a december 27-1 bizalmi szavazás nem jelenti azt, hogy a franciák beleegyez­nek Nyugat-Németország felfegyver­zésének politikájába. Sulzberger ezt írja: „Teljesen ferde volna úgy érté­kelni a december 28-i éjszakai szava­zást, hogy ez azt jelenti, mintha Fran­ciaország megváltoztatta . volna általá­nos véleményét a németek felfegyver­karácsonyi szünidőre ment és csak azután hozta nyilvánosságra azt a nyi­latkozatát, amellyel a francia parla­ment tagjaira nyomást gyakorolt. „A munkáspárti képviselők — írja a tudósító — elégedetlenek azzal, hogy a brit kormánynál már úgyszól­ván szokássá vált, hogy akkor áll elő a legfelháborítóbb nyilatkozatokkal, amikor a parlament már szabadságra ment: a Franciaországhoz intézett fe­nyegetések szolgálnak utolsó például erre. Eden sokat beszél a „szabad választásokról" és a „más államok belső ügyébe való be nem avatkozás­ról". Azonban nehezen található jobb példa a beavatkozásra, mint éppen ez az eset." zésével kapcsolatban". A tudósító megjegyzi, hogy „sem az ország, sem a képviselők nincsenek elragadtatva Nyugat-Németország felfegyverzésétől I és hogy Franciaország nem hajlandó a németekre fegyvereket bízni." A „Daily Mirror" című újság szer­kesztőségi cikkében kritizálja az ame­rikai hírszerző szolgálat szerveit, hogy t. i. „minden esemény (az USA-t) ké­születlenül talál bennünket". „A kong­resszus tagjainak és a közvéleménynek az volt a véleménye, hogy Németország felfegyverzésének amerikai programját Párizsban örömmel fogják fogadni" — írja az újság. „Azonban az a helyzet, hogy a francia nemzetgyűlés Mendes­France-t mindjárt az első szavazásnál magára hagyta". A „Newyork Times" katonai tudósí­tója azt nehezményezi, hogy a francia parlamentnek semmilyen szavazása nem rejti el azt a valóságot, hogy Franciaországban nagy aggodalmakat kelt Nyugat-Németország felfegyver­zése. , Az olasz közvélemény a párizsi egyezmények ellen A nápolyi tartományban levő Torre­dell'Annunziata városban a polgárok nagy többsége egy beadványt írt alá Nyugat-Németország felfegyverzése ellen és az összeurópai kollektív biz­tonsági rendszer megalakítása érdeké­ben. Hasonló nyilatkozatot írtak alá Bologna városában több üzem munká­sai és a városi és tartományi önkor­mányzat hivatalnokai. Nyugat-Német­ország felfegyverzése ellen nyilatkozott a Rovigo tartományban levő Villamar­zana városi tanácsa, amelynek tagjai kommunistákból, szocialistákból, szo­ciáldemokratákból, kereszténydemokra­tákból és liberálisokból állnak. Francia közéleti tényezők Nyugat-Németország felfegyverzése ellen Az amerikai újságok a francia nemzetgyűlésben folyó vitáról

Next

/
Oldalképek
Tartalom