Uj Szó, 1954. december (7. évfolyam, 291-316.szám)

1954-12-29 / 314. szám, szerda

UJSZO 1954. december 29. Véget ért a szovjet írók második kongresszusa A szovjet írók második kongresz­szusa, amely 12 napon át ülésezett, véget ért. A kongresszus ülésein mintegy 200, ember szólalt fel, a sok nemzetből álló Szovjetunió irodalmá­nak képviselői, ezenkívül részt vett a kongresszuson számos idegen or­szág írója is. A záróülést, amely a Kreml-palota nagytermében folyt le, F. Gladkov, a legrégibb orosz írók egyike nyitot­ta meg. Üdvözölte P. N. Poszpelovot, és M. A. Szuszlovot, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizott­ságának titkárait, majd átadta a szót P. Szkoszyrevnek, a mandátumbizott­ság elnökének, aki közölte, hogy a Szovjet írószövetség vezetőségébe 134 írót választottak be. P. Tycsina üdvö­zölte a kongresszuson résztvevő ide­gen írókat, és velük együtt a világ összes haladó íróit és köszönetét fe­jezte ki mindazoknak, akik az ülése­ken felszólaltak. Majd K. Fegyin fel­olvasta az írókongresszus nyilatko­zatát a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságához, ame­lyet a jelenlevők hatalmas tapssal fogadtak. F. Gladkov rövid befejező beszédé­vel véget ért a szovjet írók második kongresszusa. A szovjet írók második kongresszusának nyilatkozata a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságához A moszkvai Pravda közölte a szov­jet írók második kongresszusának a Szovjetunió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságához intézett nyilatko­zatát. A nyilatkozatban ezeket mond­ják: Mi, nagy hazánk sok nemzetei iro­dalmának képviselői köszönjük szülő kommunista pártunknak okos gondos­doskodását irodalmunk állandó fejlő­déséről az új sikerek és győzelmek útján. A szovjet nép a kommunista párt vezetésével állandóan fejleszti a ne­hézipart, amely alapja a szocialista gazdaságnak és minden irányban szi­lárdítja a szovjet állam hatalmát; el­ső ízben a világ történetében szolgál­ja hazánkban az atomerö az emberi­ség boldogságát, rövid idő alatt egy­másután létesülnek hatalmas vízierő­müvek a legnagyobb folyókon, mint a Volgán, az Obon és az Angarán; egyetlen gazdasági év alatt a parlagon heverő földek közül, amelyeket ré­gen, vagy soha azelőtt nem műveltek meg, több mint 17 millió hektárt mű­veltek meg. Ez abban az országban történik, ahol mindenki tanul, ahol a főiskolás diákok száma eléri a két­milliót. A Szovjetunió testvéri népei hatal­mas fejlődésnek indultak. Kongresz­szusunk egyben a baráti együttesben élő költők fóruma is volt, akik ugyan különböző nyelveken beszélnek, de egy cél fűzi őket össze: a harc ä kommunizmus felépítéséért, a bé­kéért és az összes népek közötti ba­rátságért. Beteljesedtek Gorkij szavai, melyek szerint: „A szovjet írók második kongresszusa Nyugat és Kelet szá­mos íróját, Kína és India íróit gaz­dagabbá teszi..." Haladó írők az egész világból, barátaink és vendé­geink a népi demokratikus és a kapi­talista országokból elhozták nekünk baráti szavaikat és üdvözleteiket és velünk együtt felemelték hangjukat az élet mellett és a halál ellen, a sötét erők mesterkedései ellen, amelyek készek a nemzeteket háborúba so­dorni. A széthulló kapitalista világ az em­beriséget lelki nyomorba és erkölcsi hanyatlásba akarja dönteni. Az impe­rializmus irodalma le akarja alacso­nyítani az embert, alantas ösztöneit akarja felkelteni, tagadja Gorkij for­ró jelszavát: „Ember, mily büszkén hangzik e szó!" Irodalmi müveinket az első évektől fogva az emberbe és az emberiség pompás jövőjébe ve­tett rendíthetetlen hit tölti el. Vala­mennyi ország egyszerű embereihez közelállnak és kedvesek számukra e művek hősei, akik az egész emberiség boldogságáért harcolnak. Irodalmunk ereje az egész élettel, a nép összes gondolataival, érzéseivel és hősies­ségével, a kommunista párt hősi har­cával fennálló élfe kapcsolatban rej­lik. A szovjet irodalom elválaszthatatlan a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom céljaitól. Sok nemzetből álló szo­cialista rendszerünk története a nép nagy nehézségekkel teli harcát s a keményr harcban elért nagy győzelme­ket ábrázolja. A szovjet. írók regényeikben és no­velláikban, elbeszélő költeményeikben és színdarabjaikban, verseikben és dalaikban a valóság igazságát igye­keznek kifejezni annak forradalmi fej­lődésében. A Szovjetunió írószövetségének új alapszabályzatában, amelyet a máso­dik össz-szövetségi kongresszus elfo­gadott, a szocializmus irodalmának nagy küldetéséről a következőket mondjuk: „A szocializmusból a kommuniz­musba való fokozatos átmenet felté­teleiben mérhetetlenül megnövekedik a szovjet szépirodalom feladata, amely a társadalmat átalakítja és tevéke­nyen neveli, A szovjet irodalomnak az a külde­tése, hogy magas művészi formában megmutassa a kommunizmus gondo­latainak szépségét és nagyságát, ha­tásosan harcoljon a kapitalizmus csö­kevényei ellen az emberek tudatában, hőseinek alakjaiban megtestesítse munkájuk, a közélet és személyes életük sokoldalúságát, bátran rámu­tassanak az életükben ejöfordulo el­lentétekre és konfliktusokra. A szov­jet irodalom nemcsak azt tükrözi visz­sza, ami új, hanem minden téren hoz­zájárul az újnak győzelméhez is.' A szovjet szépirodalomnak forra­dalmi lendülettel nevelnie kell a szov­jet emberek hazafias érzését, megszi­lárdítani a nemzetek közötti barát­ságot, hozzájárulni a hatalmas béke­tábor további tömörüléséhez, erősíteni a proletárinternacionalizmust és a dol­gozók testvéri szolidaritásának esz­méit." Üj alapszabályzatunk e szavai nem­csak törekvéseinket fejezik ki, hanem azt is, amit a szovjet szocialista iro­dalom már elért. Ezekért a vonásaiért szereti irodalmunkat az olvasó nép — a kommunizmus építője. Ezekért a vonásaiért irodalmi műveink a szovjet emberek egész ájetére barátaivá' és békében és háborúban kísérőive vál­nak. Mi, a Szovjetunió második író­kongresfczusának küldöttei jól tudjuk, hogy minden siker ellenére, irodalmunk még elégtelenül teljesíti nemes kül­detését. A szocializmus országának ro­hamosan fejlődő jelene megköveteli, hogy ezt megtestesítsük monumentá­lis művekben, nagy művészet: erejű alakokban. Nélkülözhetetlenül szük­séges, hogy jól ismerjük és forrón szeressük hős pártunk történetét, új társadalmunk történetét. Elkerülhe­tetlenül szükséges, hogy tudjuk be­hatóan feltárni az újnak a harcát a régi, az elavult ellen, elkerülhetetle­nül szükséges rámutatni a kommu­nizmus szépségére és nagyságára, bátran megmutatni az életben levő ellentéteket és konfliktusokat. Csu­pán szívós és / önzetlen munka — a szó igazi művészének munkája — amely nagy kultúrával és nagy művé­szettel társul, csak ez közelítheti meg népi olvasónk szellemi szükségleteinek és követelményeinek kielégítését. A szocialista realizmus új lépés az emberiség művészi fejlődésének tör­ténetében. Ma ezt megértik az embe­rek a világ , valamennyi országá­ban, ahová eljut a szovjet írók sza­va. A szovjet írók második össz-szövet­ségi kongresszusa a legkeményebb bí­rálat és önbírálat jegyében folyt le. A magasfokú ideológiai és művészi igényesség követelménye egybefűzi a különböző nemzedékek és különböző nemzetiségek íróit. Azonban keveseb­bet tettünk a népért, mint. amennyit tehetünk és tennünk kell. írjunk úgy, hogy a legtávolabbi or­szágokban is a kitagadottaknak úgy hangozzék szavunk, mint barátjuk é.s testvérük szava, aki támogatja őket súlyos harcukban, úgy hangozzék sza­vunk, mint a szabadság himnusza!" A szocialista realizmus módszere feltételezi az írói egyéniségek és a stílus gazdagságát, a különféle alko­tó irányzatok versengését. Szükséges szüntelenül újabb és újabb művé­szi eszközöket keresni eszméink nagy igazságának, életünk gazdagságának és sokoldalúságának legtalálóbb, kife­jezését. A második írókongresszus megbírálta irodalmunk gyenge pont­jait és hiányosságait és felhívta a Csou En-laj beszámolója a népi politikai tanácskozó gyűlés összkínai bizottságának ülésén Az „Üj Kína" sajtóiroda közli: Csou En-laj, a népi politikai tanács­kozó gyűlés összkínai bizottságának elnöke a népi politikai tanácskozó gyű­lés összkínai bizottságának december 21-i ülésén (a második funkciós ülés­szakon) politikai beszámolót tartott. Az elmúlt hat hónap folyamán a nemzetközi helyzet feszültsége kele­ten és nyugaton — hála a koreai fegy­verszünetnek és a béke helyreállításá­nak Indokínában, valamint annak, hogy a francia nemzetgyűlés elutasította az „európai védelmi közösség" szer­ződését — némileg enyhült — jelen­tette ki Csou En-laj. AZ AMERIKAI KATONAI TÖMB MANŐVEREI De az amerikai agresszív tömb és hívei nem akarnak beletörődni háborús politikájuk csődjébe, Minduntalan erősítik a nemzetközi feszültséget ke­leten és nyugaton. Minden erejükkel arra törekednek, hogy elterjesszék és elmélyítsék az ellenségeskedést és a világ kettészakadását, különböző te­rületek népeinek leigázását és az új világháború előkészítését. Csou En-laj rámutatott arra, hogy Európában az amerikai agresszív klikk és annak brit valamint francia hívei megkötötték a párizsi egyezményeket, amivel el akarják érni azt, hogy meg­szilárdítsák Németország és Európa szétdaraboltságát és fel akarják újí­tani a német militarizmust, hogy Eu­rópában kiterjessze agresszív rend­szerét. Keleten az amerikai agresszív tömb és hívei megkötötték a manillai szer­ződést, hogy ezzel aláássák a genfi egyezményeket. Az Egyesült Államok aktívan behatolnak Vietnamba, hogy meghiúsítsák a genfi egyezményt. Minden erejükkel arra törekednek, hogy Dél-Vietnamot katonai támasz­pontjukká alakitsák át. Koreában az Egyesült Államok lázasan erősítik a Li Szin-man haderőt és különféle mes­terkedésekkel az Egyesült Nemzetek Szervezetében arra törekednek, hogy a koreai kérdés békés elintézését gátol­ják. Nemrégiben az Egyesült Államok úgynevezett kölcsönös biztonsági szer­ződést kötöttek az áruló Csang Kaj sek-klikkel, és ezzel a szerződéssel akarják törvényesíteni Taivan kínai te­rület erőszakos megszállását, hogy fölhasználhassák azt, mint amerikai katonai támaszpontot annak az agresz­sziónak kiterjesztésére, amellyel meg­sértették Kina szuverenitását. Ezen­kívül az Egyesült Államok arra töre­kednek, hogy ezt a szerződést ösz­szekössék más agresszív szerződések­kel, amelyeket előkészítenek vagy már létrehoztak a Csendes-óceán területe­in, hogy ezzel agressziójuk számára ' aiapot teremtsenek keleten. Az ame­rikai-csangkajseki szerződés az ame­rikai agresszív tömb> komoly katonai provokációja a kínai nép ellen és nagy veszedelmet jelent a békére a Távol­Keleten és Ázsiában. Avégből, hogy ezen szerződés agresszív jellegét lep­lezzék, az Egyesült Államok szán­dékos feszültséget idéz elő és nagy zajt csap azért a tizenhárom amerikai kémért, akiket Kínában jogosan elitél­tek. Különféle mesterkedésekkel rá­vették az Egyesült Nemzetek Szerve­zetét, hogy jóváhagyja a Kínát „elíté­lő" hallatlan határozatot. Ezenkívül az Egyesült Államok a Közép-Keleten szorgalmasan tákolnak össze agresszív csoportosulásokat, hogy az új világ­háború előkészítésének megkönnyítése végett a nyugati és keleti amerikai agresszív tömböket egy nagy láncba kapcsolják, amely a világot kettéoszt­va körülzárná a Szovjetuniót, a Kínai Népköztársaságot és a népi demokra­tikus országokat. A BÉKESZERETŐ ORSZÁGOK EREJE ÉS ELSZÁNTSÁGA Az amerikai agresszív köröktől el­térően — mondotta Csou En-laj — a békeszerető országok mind nyugaton, mind keleten minden törekvésüket arra irányították, hogy enyhítsék a ner. zetközi feszültséget és megvédjék a világbékét. Az elmúlt kilenc évben a Szovjetunió és a népi demokratikus országok szüntelenül arra törekedtek, hogy lehetővé tegyék az egységes, bé­keszerető és demokratikus Németor­szág létrejöttét, harcoltak az Európát szétválasztó amerikai agresszív poli­tika, a katonai tömbök létesítése el­len és az európai kollektív biztonság rendszere mellett. Az európai országok nemrég lezaj­lott moszkvai konferenciája a béke­szerető országok szilárd elszántságá­nak és az agresszió elleni nagy erő­feszítéseinek újabb bizonyítéka volt a béke és a biztonság megvédéséért folytatott harcban. A Kínai Népköztársaság határozot­tan állást foglalt a párizsi egyezmé­nyek ellen és teljes mértékben támo­gatta a nyolc állam deklarációját, amit az európai országoknak az európai bé­ke és biztonság biztosítását célzó moszkvai konferenciája jóváhagyott. Az október 12-i kínai-szovjet közös deklaráció kifejezte mindkét állam tel­jes elszántságát, arra, hogy a béke meg szilárdításán szorosan együttműköd­nek. A békés együttélésnek Kína, In­dia és Burma által védett őt elve az egész világ békeszerető népének általá­nos támogatására talált. A kínai és indiai miniszterelnök, valamint a kí­nai és a burmai miniszterelnök köl­csönös látogatása megszilárdította a kínai-indiai és a kínai-burmai barát­ságot és együttműködést. A nemrégi­ben kiadott kínai-burmai közös kom­müniké új bizonyítéka annak a tény­nek, hogy a békés együttélés elvének nagy életképessége van. Nem két­séges, hogy a békeszerető ázsiai or­szágok ezen akciói nagyban hozzájá­rultak a békés területek megalakítá­sához és kiszélesítéséhez és a béke kollektív biztosításához. A HÁBORÜS FENYEGETÉSEK NEM RETTENTIK MEG A KlNAI NÉPET Csou En-laj továbbá kijelentette: „Taivan kínai terület és a kínai nép nem nyugszik addig, amíg Taivant fel nem szabadítja. A kínai nép határozot­tan az USA és Csang Kaj-sek között kötött szerződés " ellen foglal állást. Semmiféle katonai fenyegetés sem ret­tenti meg a kínai népet és nem kény­szerítheti arra, hogy lemondjon nem­zeti szuverenitásának és területének védelméről. Azok a hallatlan javasla­tok, amelyek Taivant „független állam­má" akarják tenni, vagy annak „sem­legesítésére" irányulnak, vagy annak „gyámság" alá helyezését célozzák, tu­lajdonképpen a kínai terület feldara­bolására, Kína szuverén jogainak meg­sértésére és Kína belső ügyeibe való beavatkozásra irányulnak. Ezt a kínai nép sohasem tűrheti meg. A kínai nép határozottan követeli, hogy az Egye­sült Államok vonja vissza minden fegy­veres erejét Taivanról, a Penhuletao szigetekről és a taivani szorosból és tartsa tiszteletben Kína nemzeti szu­verenitását és területi egységét. A kí­nai nép határozottan tiltakozik agresz­szív tömb szervezése ellen Délkelet­Ázsiában és a békének az Egyesült Ál­lamok által való aláaknázása ellen In­dokínában. Aktívan állást foglal a bé­kés együttélés öt elvének megvalósítá­sa mellett és a békés területek kiter­jesztése, mellett. A kínai nép éppúgy, mint azelőtt, az érdekelt államok új konferenciájának összehívása mellett foglal állást, amely hivatva van meg­tárgyalni Korea békés egyesítését, az ázsiai semleges államok részvételével. Határozottan az Egyesült Államok ama gonosz tervei ellen foglal állást, ame­lyek a koreai fegyverszüneti egyezmény meghiúsítására és a helyzet kiélezésére irányulnak. Csou En-laj teljes mértékben támo­gatta V. M. Molotovnak, a Szovjetunió külügyminiszterének kijelentését a Ja­pánnal való kapcsolatok kérdésében. Azt mondotta, hogy ez a nyilatkozat elősegíti a távolkeleti béke ügyét és enyhíti a nemzetközi feszültséget. Kije­lentette : „A Kínai Népköztársaság kormánya Kína egyedüli törvényes kormánya, amely hatszázmillió kínait képvisel. A kínai kormány azon van, hogy rendes kapcsolatok létesüljenek az összes or­szágok között az egyenjogúság, a köl­csönös előnyök és a területi egység és szuverenitás kölcsönös elismerése el­vének alapján. Kína hajlandó felvenni a rendes kapcsolatokat Japánnal. Ha ugyanezt óhajtja a japán kormány is és megteszi a szükséges intézkedése­ket, a kínai kormány hajlandó lesz megtenni a szükséges lépéseket a Kí­na és Japán közötti kapcsolatok ren­dessé tételére. A kínai kormány amel­lett foglal állást, hogy Japánnal az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök elvének alapján széleskörű kereske­delmi kapcsolatok fejlődjenek I-d és szoros kulturális kapcsolatok is köttes­senek. A kínai és a japán nép állandó törekvése következtében ebben a te­kintetben már bizonyos sikereket ér­tünk el és a jövőben ezek a sikerek remélhetőleg még növekednek." A NEMZETEK KÖZÖS BÉKEHARCA Csou En-laj hangsúlyozta: „A kínai nép mindig a nemzetközi együttműkö­désre, a nemzetközi feszültség enyhí­tésére, a távolkeleti és az egész világ békéje védelmére törekedett. Mi soha­sem tűrjük meg az agressziót. A békét csakis az agresszióval szemben való el­lenállással őrizhetjük meg. A világbéke védelmi harca az összes békeszerető országok és népek közös harca. Ellen­állásunk az agresszióval szemben és tö­rekvésünk a béke megvédésére igazsá­gos. Az igazságos ügy legyőzhetetlen és a győzelem kétségkívül azt a népet illeti meg, amely ezért az ügyért har­col!" Csou En-laj továbbá kijelentette: „Ebben a nagy harcban országunk né­pét mozgósítanunk kell éspedig még szélesebb alapon és még szorosabban összefogja. Az összkínai népi politikai tanácskozó gyűlés mint a népi demok­ratikus egységes front szerve ugyan­úgy, mint azelőtt, e harcban nagy fel­adat előtt áll, ugyanúgy, mint ahogy az amerikai agresszorok elleni ellenál­lási mozgalomban és a Koreának nyúj­tott segélyakcióban történt." Beszéde befejező részében Csou En­laj kijelentette, hogy az összkínai népi politikai tanácskozó gyűlése „továbbra is folytatni fogja szerepét és teljesíte­ni dicső hivatását az átmeneti időszak közös feladatainak teljesítésére indított harcában, valamint abban a harcban, amit a belső és külső ellenség ellen folytat, vagy mint azt konkrét formá­ban mondhatjuk, a szocialista átalaku­lás feladatainak teljesítésében, Taivan felszabadító hadjáratában és a világ­béke megvédésében." Szovjetunió összes íróit, hogy még be­hatóbban fejlesszék a klasszikus orosz irodalom, a Szovjetunió testvérnem­zetei irodalmainak és a világiroda­lomnak legjobb hagyományait, bátran erősítsék szovjet szocialista irodal­munk hagyományait, alkotó módon ta­nulmányozzák külföldi barátaink ér­tékes, művészi, mesteri tapasztalatait. A szovjet íróknak lényegesen meg kell javítaniuk az új irodalmi káde­rek kiválogatását és nevelését és e fontos munkájukban meg kell valósí­taniuk Gorkij hagyatékát és hagyo­mányait. A szovjet írők második össz-szö­vetségi kongresszusa biztosítja a Szovjetunió Kommunista Partjának Központi Bizottságát, hogy á szovjet értelmiségnek — az íróknak a kom­munista párt körül felzárkózó nagy síkja kész megsokszorozni alkotó erő­feszítéseit és teljesíteni a nép köve­telményeit. A szovjet írók második össz-szö­vetségi kongresszusa fontos történel­mi határkő irodalmunk fejlődésébe.». Az írók készek a lehető legjobban megjavítani írószövetségük tevékeny­ségét, fokozni az önkritikát soraik­ban, véget vetni a? önelégültség és az öntetszelgés minden megnyilvánu­lásának, harcolni a nagy művészi igé­nyességért. Az írók készek fáradha­tatlanul harcolni a szocialista realiz­mustól való minden elhajlás ellen, az idegen burzsoá nacionalista és kózmopolita ideológia megnyilvánulá­sai ellen, a bar. s- á naturalizmus és formalizmus befolyása ellen. , A szovjet íróknak életükben és munkájukban ugyanolyan gondolataik, ugyanolyan érzéseik vannak, mint né­pünknek. Védelmezzük az egész világ béké­jét. és szívünk minden erejével an­nak győzelmét akarjuk szolgálni. Most a béke felett ismét sötét felhők tor­nyosulnak. De ha elkövetik a gaztet­tet és új világháborút robbantanak ki. a szovjet írók a szocialista haza segítségére sietnek - tehetségükkel, művészetükkel és életükkel éppoly ál­dozatkészen, mint a német fasizmus ellen a múlt háborúban, amely a hit­leri önkény szétzúzásával ért véget Éljen a Szovjetunió Kommunista Pártja és annak Központi Bizottság: 1. Éljen a kommunizmus!

Next

/
Oldalképek
Tartalom