Uj Szó, 1954. december (7. évfolyam, 291-316.szám)

1954-12-25 / 312. szám, szombat

1954'. december 25. rrjszci A francia nemzetgyűlés december 22-én a délutáni ülésen folytatta a párizsi egyezmények vitáját. Andre Denis, az MRP párt volt tagja, aki ma nem tartozik egy parlamenti csoporthoz sem, kijelentette: „Az egyezmények ratifikálása helyett tárgyalni kell. Ilyen körülmények között a halasztást tartom egyedüli helyes megoldásnak, mert Franciaország nem egyezhetik bele Németország felfegyverzésébe." Denis ezután foglalkozott a bonni vezető tényezők területi igényeivel és kijelentette, hogy a franciák többsége nem ért egyet ezekkel a követelésekkel, mert nem valósíthatók meg háború nélkül. Mendes-France miniszterelnökhöz Denis a következőket intézte: „Mindezideig bizalmat szavaztam önnek, de ma ezt nem tehetem. Megtagadom bizalmamat és nem fogok a párizsi egyezményekre szavazni." Ezután Coste-Floret, az MRP párt tagja emelkedett szólásra, aki többek között nyugtalanságának adott kifejezést afelett, hogy a párizsi egyezmények alapján Nyugat-Németországnak megengedik az atomfegyver gyártását, amint azt az angol hadügyminiszter az alsóházban beismerte. Coste-Floret rámutatott Nyugat-Németország NATO-ba való bevonásának veszélyére és kijelentette, hogy nem szavaz a párizsi egyezmények ratifikálására. Jean Cagne kommunista képviselő rámutatott arra, hogy a nép határozottan tiltakozik a német militarizmus feltámasztása ellen és befejezésül kijelentette: „Hallgassák meg a nép szavát és utasítsák vissza a ratifikációt!" Utolsónak szólalt fel René Mayer radikális párti képviselő, aki beszédének nagy részét a Saar kérdésnek szentelte. Kifejezte elégedetlenségét a Saar-vidéki francia-német egyezmény Adenauer-féle magyarázata felett. December 23-án folytatták a párizsi egyezmények megvitatását. A vita a jobboldali parlamenti körök erősödő ellentéteinek légkörében folyt le. A párizsi egyezmények ratifikálásának hívei attól félnek, hogy a jobboldali parlamenti csoportokban előtérbe jut az a nézet, hogy tartózkodni kell a szavazástól. A politikai kommentátorok rámutatnak arra, hogy ezt az álláspontot az MRP parlamenti csoportja, a „szocialista köztársaságiak" és radikális pártiak jelentős része vallja. December 22-én a független köztársaságiak „a független földművespárt" és a „köztársasági szociális akció" független csoportjának vezetői megbeszélést tartottak. Antoine Pinay, Paul Reynaud, André Mutter és Barrachin beszéde után a vezető bizottság elhatározta, hogy javasolni fogja e csoportok képviselőinek, hogy tartózkodjanak a szavazástól a párizsi egyezmények kérdésében. A „Combat" című lap értesülése szerint a parlamenti körökben igen elterjedt az a nézet, hogy a képviselők tartózkodjanak a szavazástól. A szocialista párt néhány jelentős tényezője most mindinkább a tartózkodás felé hajlik, dacára annak, hogy a szocialista párt legutóbbi kongreszszusán a ratifikáció melletti szavazást határozta el. A szocialista párt képviselői azért tartózkodnak a szavazástól, mert a jelenlegi helyzetben nem akarják a felelősséget magukra vállalni a közvélemény előtt. A „Combat" című lap megállapítja, hogy hasonló nyugtalanság észlelhető a radikális pártban is, amely párthoz tartozik maga a miniszterelnök is. Nemzetgyűlési körökben december 22. óta tanácskozásokat folytatnak a kulisszák mögött, amelyeken a párizsi egyezmények hívei arra törekednek, hogy a tartózkodó képviselőket rábírják a szavazásra. A nemzetgyűlés köreiben az a hír járja, hogy egyes képviselők a megtárgyalt egyezmények ratifikációs törvényjavaslatához módosító javaslatokat akarnak előterjeszteni. Az „Aurore" című lap közlése s;:erint MendesFrance december 22-én éjjel a nemzetgyűlés köreiben kijelentette, hogy nem fog beleegyezni semmiféle módosító javaslatba, és felteszi a bizalmi kérdést, hogy december 24-én befejezze a vitát. * * * A nemzetgyűlés december 23-i délelőtti ülésének megnyitása után Mendes-France francia miniszterelnök felvetette a bizalmi kérdést és kérte, hogy a párizsi egyezmények ratifikációjára vonatkozó javaslat bármely módosító indítványát, valamint bármely, a vita elhalasztására vonatkozó indítványt utasítsanak vissza. Több képviselő tiltakozott az ellen, hogy feltették a bizalmi kérdést az általános vita előtt, ami a parlamenti tárgyalási szabályzat durva megsértése, amire Mendes-France eltért eredeti szándékától. Azonban kijelentette, hogy december 24-én visszatér erre a kérdésre. A nyugatnémet lakosság nagy többsége elutasítja Adenauer újrafelfegyverzési terveit. Ezt mutatja annak a közvéleménykutató akciónak az eredménye is, amelyet november hónapban a bieiefeldi nyugatnémet közvéleménykutatö intézet indított meg. Arra a kérdésre, „Helyesnek tartaná-" ön, vagy az ön férje, vagy az ön fia hogy újra katona legyen?" a megkérdezett férfiak 68 százaléka és a megkérdezett nők 73 százaléka erre a kérdésre „nemmel" felelt! ' A közvéleménykutató intézet közölte, hogy az új hadseregre vonatkozó Adenauertervek ellen a fiúk 16 évtől 25 éves korik jelenleg . sokkal nagyobb számban nyilatkoztak, mint a múlt évben. Nyugat-Németország felfegyverzése ellen leginkább a 25 és 30 éves férfiak nyilatkoztak. December 21-én, kedden a brémai ifjúsági szervezetek tagjai fáklyásmenettel tiltakoztak Nyugat-Németország felfegyverzése és fél millió fiatalembernek a hadseregbe való beszervezése ellen. A tüntetésen részt vettek a szakszervezeti ifjúság tagjai, a „Falken" szociáldemokrata ifjúsági szervezet tagjai, az evangélikus ifjúsági szervezet és a fiatal fémmunkások szervezete. A tüntetők jelszavas táblákat vittek, amelyeken felhívnak a párizsi egyezmények és Nyugat-Németország felfegyverzése elleni harcra. A tüntetés részvevői ezután meghallgatták a tiltakozó felszólalásokat. A nagygyűlés fő szónoka kijelentette: „Aki ma a háború mellett áll ki, azt úgy kell tekinteni, mint bűnözőt, vagy aszociális lényt. Minden körülmények között meg kell akadályozni a nyugatnémet ifjúságnak a hadseregbe való toborzását, mivel a szövetségi köztársaság felfegyverzése- fokozza háború veszélyét és Németország szétszakítottságát a végtelenségig fokozza." A gelsenkircheni ifjúsági szervezetek is hasonló nagy tüntetést rendeztek az ifjúságnak a nyugatnémet had seregbe való kényszerítése ellen. IHoliassdiábara is erősödik a Nyugat-Németország felfegyverzése elSeni mozgatom A „De Waarheid" című újság közli, hogy Amszterdamban vitát rendeztek Nyugat-Németország felfegyverzéséről az „Ennek nem szabad soha megismétlődnie" szervezet rendezésében. A vitában a lakosság különféle rétegei vettek részt — munkások, az intelligencia képviselői és a kereskedelmi körök tagjai. A szónokok a holland szakszervezeti szövetség és a munkapárt tagjai közül kerültek ki. A szónokok legnagyobb része a nyugatnémet hadsereg megalakulása ellen beszélt. „Nyugat-Németország felfegyverzése gonosztett", jelentette ki beszédében egy amszterdami orvos." A mi mozgalmunknak olyan erősnek kell lennie, hogy a parlament tagjai kénytelenek legyenek vele számolni.". Markus Bakker, a „De Waarheid" című újság főszerkesztője nagy beszédében elítélte a nyugati hatalmak agresszív terveit. Felhívta az összes hazafiakat, akik tíz évvel ezelőtt harcoltak a fasiszta megszállók ellen, hogy vegyék fel a harcot az új veszély ellen. Bakker kiemelte, a moszkvai konferencia határozatainak rendkívüli jelentőségét a holland nép Nyugat-Németország újrafelfegyverzése elleni harcában az európai kollektív biztonsági rendszer érdekében. A - vita résztvevői elfogadták a parlament tagjaihoz intézendő távirat szövegét azzal a követeléssel, hogy tagadják meg a párizsi és londoni egyezmények ratifikálását. A _ vita eredményeként közölték, hogy a szervezetek által elfogadott Nyugat-Németország felfegyverzése elleni tiltakozást több mint 40.000 holland írta alá. A vita résztvevői egyhangúlag elhatározták, hogy fokozzák az aláírási kampányt és össznemzeti mozgalommá fejlesztik a revansista nyugatnémet hadsereg felújítása ellen. szovjet írók §nás@dik kongresszusa A szovjet írók második kongreszszusán, december 21-én este Georgij Aiekszandrov akadémikus, a Szovjetunió kulturális ügyeinek minisztere mondott nagy beszédet. — A kongresszus hatalmas aktivitást indított meg nemcsak az írók és költők, hanem a szocialista kultúra valamennyi művelője körében — mondotta. — A Szovjetunióban a könyvnek új jelentősége, új szerepe van. Szellemileg gazdagítja a népet, '.segíti, hogy szocialista módon szervezze meg munkáját, életét. A Szovjetunióban csupán 1953-ban majdnem egymilliárd példány könyv jelent meg. A könyvkiadás a legközelebbi években megkétszereződik, majd megháromszorozódik. A film — a legtömegesebb művészet, amelyet a nép szeret — egyik leghatalmasabb eszköze annak, hogy aa irodalom eszméi és alakjai eljussanak a szovjet emberek millióihoz. Mostanában — mondotta Georgij Aiekszandrov — intézkedéseket tesznek, hogy növeljék a játékfilmek gyártását. Majdnem teljesen átépítették a , Moszfilm" filmgyárat, amely most Európa legnagyobb filmgyárává válik. Oj filmgyárak építését kezdték meg Minszkben, Bakuban, Taskentben. 1660 elejéig minden szövetséges köztársaság fővárosában föl kell épülnie az új filmgyárnak. A kongresszus részvevői melegen köszöntötték a szónoki emelvényen megjelenő Mihail Solohovot, az egyik legnépszerűbb szovjet írót. Solohov beszélt az író nagy felelősségéről, r. szovjet irodalom művelőinek alkotó munkájuk iránti igényességéről. Kedden délelőtt Alekszander Pasin, Olga Berggolc és Szemjon Kriszanov költők beszéltek arról, milyen nagy érdeklődést tanúsítanak a szovjet dolgozók a költészet iránt, milyen igényesek a költői alkotásokkal szemben. Ezután Ján Drda csehszlovák író a csehszlovák írók üdvözletét tolmácsolta. — Túlzás nélkül állíthatom — mondotta —, hogy a szovjet irodalom népünk számára valósággal olyan lett, mint a mindennapi kenyér. Bennünket, cseheket és szlovákokat nemcsak irodalmunk testvéri barátsága és kölcsönös irodalmi együttműködésünk kapcsol össze a szovjet emberekkel. Bennünket önökkel ezernyi más szál fűz össze, egész életünk önökhöz kapcsol bennünket. Ezt még világosabban látjuk ma, amikor az imperialisták úiből veszélyeztetni próbálják azt a nagy humanisztikus ügyet, amelyet önök dicsőséggel építenek és amelyet az önök példájára kilenc évvel ezelőtt mi is építeni kezdtünk. I est A dél-kínai és kelet-kínai tengeren hajózó portugál tengerészek 1590-ben a kékes-zöld tropikus tengerben egy hatalmas, ismeretlen szigetet pillantottak meg. A hosszúkás alakú sziget a kínai part mentén néhány száz kilométer hosszúságban terült el. A portugál hajósok ezt a szigetet Formösának nevezték el, ami annyit jelent, mint csodaszép sziget. A kínaiak, akik már a portugálok előtt rég felfedezték a szigetet, Taivannak, vagyis teraszszerű öbölnek nevezték el. A kínaiak Taivan-szigetén már a VI. században megtelepedtek. A szárazföldtől Taivan-szigetét a taivan szoros választja el. A sziget hossza észak-délirányban 400 kilométer és nyugatról keletre 150 kilométer hoszszúságra terjed. Taivan éghajlata tropikus, a nyár áprilistól októberig tart, forró, gyakori esőkkel. A kedvező éghajlati viszonyoknak köszönhető, hogy a föld bőven ontja terményeit, a rizst kétszer aratják évente és ugyanaz a mező még egy harmadik termést is ad zöldségfélében. Taivan rendkívüli növénygazdagsággal rendelkezik. A tropikus fák számtalan fajtája nő itt. Ásványi termékekben is nagyon gazdag. 1874-ben Japán, kihasználva a helyi lakosság egy összetűzését a japán tengerészekkel, fegyveres erővel megszállta a szigetet. A kínai és maláji lakosok harca a japán elnyomókkal szemben sohasem szűnt meg. A japán imperializmusnak sohasem sikerült Taivan szigetét Kínától gazdaságilag elkülöníteni. Japánnak nem sikerült megakadályozni a sziget kulturális kapcsolatait sem Kínával. A taivani japán uralom 1945 nyarán szűnt meg, amikor a dicső szovjet hadsereg a japán militarizmusra döntő csapást mért. Az 1943. évi kairói deklaráció és az 1945. július 26-i potsdami szerződés értelmében Taivan elszakadt Japántól és visszatért Kína kebelébe. Taivan-szigetének ma 6,5 millió lakosa van. A lakosság legnagyobb része kínai, csak mintegy 130.000 lélek, vagyis a lakosság 2%-a maláji. Az imperialista japán uralom megdöntése a függetlenségért harcoló taivani kínai és maláji lakosság számára a felszabadulás hajnalát jelentette. De Taivan a japáni imperialisták veresége után új iga: az amerikai imperializmus és kuornintangi ügynökei igája alá került. A taivani gazdasági élet mai helyzetének jellemző vonása az USA monopoltőke arra irányuló Linas 5E6f©<á lázas törekvése, hogy magához ragadja a sziget mérhetetlen természetes gazdagságát, iparát, vasúthálózatát es külkereskedelmét. Az amerikai tőkések, hogy könnyebben és olcsóbban kaparinthassák kezükbe a sziget gazdasági kincseit, a kuornintangi árulók segítségével Taivan gazdasági életét igyekeznek felbomlasztani. $ * * Az amerikai imperialisták azért tették rá kezüket Taivanra, hogy gyarmatukká süllyesszék és egyben felhasználják a Kína és Délkelet-Ázsia országai ellen irányuló támadó jellegű törekvéseik támaszpontjának. A kuornintangi klikk készségesen megegyezett az amerikai imperialistákkal abban a reményben, hogy az Egyesült Államok katonai és pénzügyi segítséget fog nekik nyújtani és ennek fejében Taivan szigetét az USA-nak teljesen rendelkezésére bocsátotta. Az amerikai légierők és hadihajók támaszpontokat létesítettek Tajbej-ben, Czilun-ban, Tajnan-ban, Gaosjun-ban és másutt. Az amerikaiak új katonai támaszpontokat építettek és felújították a régi japán támaszpontokat is, felszerelték a kuornintangi hadosztályokat és Taivan szigetén nagy katonai raktárakat létesítettek. Amikor a kínai népi hadsereg Kínát felszabadította, a megvert kuornintangi sereg töredéke Taivan szigetére menekült, amely így a Csang-Kaj-sek-klikk utolsó menedékhelye lett. j Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság külügyminisztere az ENSz biztonsági tanácsának küldött jegyzékében szilárdan és határozottán kijelentette a következőket: „Taivan a kínai terület oszthatatlan részét képezi. Ez történelmi tény, amit nemcsak, az egész világ népe, hanem a kairói és a potsdami szerződés is elismer. A kínai nép az amerikai kormány minden katonai intézkedései ellenére rendíthetetlenül elhatározta, hogy Taivan szigetét fel fogja szabadítani." Csou En-laj a Kínai Népköztársaság központi népi kormánya nevében az ENSz-hez fordult azzal a követeléssel, hogy az USA kormányát ítéljék el a Taivan területére való fegyveres betöréséért és hogy haladéktalanul tegyék meg a szükséges intézkedéseket az USA összes fegyveres erőinek teljes visszavonására mind Taivan szigetéről, mind pedig minden más Kínához tartozó területről. Ezt a felhívást az egész kínai nép egyhangúlag támogatta. Taivan térképe. Az egyes jelzések a repülő és haditengerészeti támpontotokat jelentik,