Uj Szó, 1954. december (7. évfolyam, 291-316.szám)

1954-12-24 / 311. szám, péntek

2 ÜIS20 1954. december 24. A Központi Szakszervezeti Tanács levele a francia szakszervezeti központokhoz A Központi Szakszervezeti Tanács rendkívüli plenáris üléséről, amelyet kedden, december 21-én tartottak meg, a következő levelet küldték a fran­cia szakszervezeti központoknak: „Drága elvtársak, Csehszlovákia dolgozó népe csodá­lattal és nagy megértéssel kíséri Franciaország egész népének harcát, amely felháborodással utasítja vissza a londoni és párizsi egyezményeket, amelyek a német militarizmus meg­újításának új eszközei és fegyvert ad­nak azok kezébe, akik megtorlásra készülnek az utolsó világháborúban el­szenvedett. vereségért. Csehszlovákia dolgozó népe csatlakozik a francia dolgozó nép azon elhatáro­zásához, hogy megakadályozza az új náci hadsereg megteremtésére irá­nyuló őrült tervek megvalósítását, ami előbb vagy utóbb egész Európát új véres háborúba sodorná. Franciaország történelme ugyanúgy, mint a mi történelmünk visszatükrö­zi nemzeteink szenvedését, ahányszor csak sikerült a junker Poroszország sötét erőinek, később pedig a náci Németországnak a nép hazai ellen­séges rétegeivel együtt kijátszani a nép éberségét és megvalósítani hó­dító terveiket. A csehszlovák és francia dolgozó nép mindig ráfizetett az olyan Né­metország uralkodó osztályával való szövetségre, amelyben a megtorlás, a hódító imperializmus szelleme ural­kodott, A német militarizmus áldo­zatául esett Oradour és Lidice élén­ken emlékeztetnek nemzeteink keser­ves és szomorú tapasztalataira De az önök és a mi országunk nemzeteinek történelme egyúttai egész sor bizonyítékát adják annak, hogy a nép nem engedi mindig érvénye­sülni azok akaratát, akik elárulják a nemzetet és szövetséget kötnek az örök ellenséggel, hogy megvédjék a maguk szűkös korlátolt érdekeit. Drága elvtársak, ezért hívunk fel benneteket közös harcra az európai kollektív biztonság rendszere meg­teremtéséért, ami egyedüli biztosíté­ka nemzeteink békés fejlődésének és annak, hogy az őszes európai orszá­gokban megjavulnak a dolgozók élet­feltételei. ígérjük a francia dolgozó népnek, hogy egy pillanatra sem lankadunk el a világbéke biztosítására irányuló törekvéseinkben. A Központi Szakszervezeti Tanács." A Közppnti Szakszervezeti Tanács üléséről hasonló tartalmú levelet küld­tek a nyugat-németországi szakszer­vezeteknek is. A lámpa zöld — mehet! Békegyűlések a hlohoveci járásban A hlohoveci járás valamennyi köz­ségének üzemében az elmúlt napok­ban a dolgozók lelkes békegyűléséket tartottak. Kedden a járási székhely Fő terén 3000 lakos gyűlt egybe bé­kemanifesztációra. Itt voltak az Au­gusztus 29. üzem, a CSAD, az Ener­gotrust és a többi üzemek dolgozói, akik évi termelési terveik teljesíté­sével tanújelét adták annak, hogy ha­zánk erősítése, szilárdítása a legjobb válasz minden háborús uszításra. A manifesztáció kifejezte azt, hogy dol­gozóink határozottan visszautasítják a párizsi egyezményeket, tiltakoznak ratifikációjuk ellen és készek a békét megvédeni. Ez a manifesztáció is kifejezte, hogy Hlohovec dolgozói éppúgy, mint ha­zánk valamennyi becsületes polgára, készek egész erejükből harcolni a tar­tós , világbéke megőrzéséért és meg­szilárdításáért. Anita Morét asszony, francia állampolgár sajtónyilatkozata Szerdán, december 22-én Prágában sajtókonferencia volt, amelyen nyilat­kozatot tett a cseh származású Anita Morét asszony, francia állampolgár. Nyilatkozatában kifejtette, hogy miért hagyta el a francia hírszerzőszolgála­tot, amely az ausztriai francia meg szállási hadsereg keretében működött. Anita Morét asszony 6 évig tartó szol­gálat után kért Csehszlovákiától me­nedékjogot. Sajtónyilatkozatában el­mondotta, hogy Fránciaország meg­szállása idején részt vett a hazafias el­lenállási mozgalomban s együttműkö­dött a brit katonai felderítö-szolgálat­tal, amelynek jelentéseket közvetített a V-l fegyverek bázisairól. Franciaor­szág felszabadulása után — főhadnagyi rangban — belépett a francia megszál­ló hadseregbe, majd Bécsbe került mint összekötő ti^zt. Ezután elsőosz­tályú attaséként került a bécsi francia konzulátusra, ahol 3 évig dolgozott. Örömmel végezte munkáját, de később — amint azt Morét asszony nyilatko­zatában kifejtette — lassan változni kezdett a helyzet. A nyugat-németor­szági revansista törekvések Ausztriá­ban is teret kezdtek hódítani, különö­sen a volt náci tisztek soraiban. 1948­ban Morét asszonyt nyelvismerete ré­vén beosztották a francia hírszerző­szolgálatba, a Renseignements Gene­raux de la Suréte Nationale bécsi ál­lomáshelyén. Itt dolgozott 6 évig. Mun-r kájáról többek között ezt mondta: „Eleinte az osztrák állampolgárokat kellett ellenőriznem, akik vízumot kér­tek Franciaországba. - További felada­tom az volt, hogy adatokat szerezzek Ausztria Kommunista Pártjának tevé­kenységéről. 1949 márciusától kényte­len voltam Csehszlovákia elleni tevé­kenységet kifejteni azzal, hogy én hall­gattam ki az emigránsokat és igyekez­tem őket megnyerni a francia kém­szolgálatban való együttműködésre. A francia hírszerző szolgálatot Csehszlo­vákiával kapcsolatban katonai, gazda­ság) és politikai jellegű kérdések érde­kelték. Ennél a munkámnál lehetősé­gem nyílott betekintést nyerni az emigráns papok, mint Vercek és Domi­nik páterek útján a Vatikán machia­vellista politikájába." Anita Morét asszony nyilatkozata további részében elmondta, hogy már 2 évvel ezelőtt munkája közben talál­kozott a felújított nyugat-németorszá­gi kémszolgálattal, amely a Csehszlo­vák Köztársaság elleni aknamunkája során elsősorban a Csehszlovákiából ki­telepített németek soraiból toborzott revansista elemekre támaszkodik. Va­lamennyi nyugati kémszolgálat tevé­kenysége — hangsúlyozta Morét asz­szony — arra irányul, hogy erőszak­kal megdöntsék a népi demokratikus országok kormányait, akár háború árán is. Ezt a célt szolgálja pl. a „Sza­bad Európa" adóállomás is, amelyet közvetlenül az amerikai kémszolgálat irányít. Morét asszony hovatovább mindjobban rádöbbent arra, hogy tény­kedése nemcsak a cseh, hanem a fran­cia nemzet ellen is irányul, mivel gya­korlatilag munkájával az új háború ki­robbantásának amerikai politikáját tá­mogatja. Habár politikával nemigen foglalkozott, mégsem maradt vak a té­nyekkel szemben. „Egy a biztos — mondja — fegyvert adni Nyugat-Né­metország kezébe, ez a béke borzal­mas veszélyeztetése és elsősorban Franciaország veszélybe döntése." Anita Morét asszony rájött arra, hogy az utóbbi időben az ellen dolgo­zott, amiért a megszállás idejében éle­tét is kockára tette. „Ténykedésem — hangsúlyozta sajtónyilatkozatában — a francia nép ellen irányult; amely az új háborúban újra egyazon ellenség áldo­zatává válna, amellyel már annyiszor felvettük az ádáz harcot. Ennek elle­nére elhatároztam, véget vetek az el­múlt 6 évben kifejtett tevékenysé­gemnek és újra az igazságot kővetők soraiba, azoknak a soraiba állok, ahol a náci barbárság elleni háború idején álltam, a béke megszilárdításáért har­coló emberek soraiba." Sajtónyilatkozata után Morét asszony a külföldi és a csehszlovákiai sajtó képviselőinek kérdéseire válaszolt. * * * Amint a Csehszlovák Sajtóiroda je­lenti, az elmúlt napokban a csehszlo­vák kormánytól politikai menedékjogot kért Camille Legnazii francia állam­polgár is. Néhány éve megjelent forgalmasabb útvonalainkon a piros, sárga, zöld jel­zésű közlekedési lámpa, amely segíti a járókelőt és veszélytelenebbé, si­mábbá teszi a közlekedést. Ugyanitt rendszerint megleled a rend őrét is, de csak rendszerint. És itt a baj, tud­niillik legtöbbször csak első szempil­lantásra nem veszed észre. Jön a vil­lamosod. Rendőr nincs, legalább is első látásra. Te rohansz a villamos után, amelyik a másik oldalon van. Igen ám, de a jelzés piros. Természetes, most már előtűnik a rendőr. Te már a villamos lépcsőjén állsz: de ö ba­rátságosan, de rendkívül határozotan, minden kétséget kizáróan mutat rád. Igen. maga, tessék csak leszállni, a lámpa pirosat jelzett. Kérem a sze­mélyazonossági igazolványt. A viliu ­mos elindul — nélküled. 7 óra lesz 5 perc múlva. Már elkésel. „Még nincs minden veszve" jeligével elkezdődik a „főzőcskézés", illetve először taga­dás. — A lámpa zöldet jelzett — mon­dod. Kedves elvtárs, jó szemem van, • • AZ ÜJ SZÖ szombaton, december 25-én vasárnapi terjedelemben, az ün­nepek után kedden, december 28-án a szokásos terjedelemben jelenik meg. AZ OSTRAVAI ENERGOTRÖSZT de­cember 21-én 17 órakor teljesítette az egész évi tervet. A KASSAI, ROZSNYÓI ÉS POPRÁDI karácsonyi vásáron 10 nap alatt 2,483.000 korona értékű árut adtak el. tsupán Kassán 1,680.000 korona volt a bevétel, Rozsnyón öt nap alatt egynegyed millió korona értékű árut, Poprádon 407.240 korona értékű ' árut adtak le. AZ ÉRSEKÚJVÁRI ELEKTROSVIT­ÜÍEMÉEN J. V. Sztálin születésének 75. évfordulóján 11 órakor teljesítet­ték a termelés egész évi tervét brutto értékben. így a vörös zászló átvéte­lekor a nemzetgyűlésbe és a Szlovák Nemzeti Tanácsba való választások­tiszteletére tett kötelezettségvállalá­sukat három nappal megrövidítették. KEDDEN, DECEMBER 21-ÉN ünne­pélyes keretek között átadták Bra­tislava dolgozóinak a város karácsony­fáját. Az ünnepségen részt vettek a központi nemzeti bizottság tanácsa 1 kulturális Osztályának dolgozói. A pio­nírok és a Bratislava 1. tizenegyéves iskola tanulói pedig gazdag műsor ke­retében népdalokat / és táncokat ad­tak elő. mondom, hogy zöld volt az. — De minden hiába. A lámpa piros volt. márpedig akkor tilos az átmenés. Elő­veszed legmegnyerőbb, legkedvesebb mosolyodat, de kedves elvtárs, úgy siettem, lássa be már, hogy elkésem. Egy rohanás az ember élete. stb. stb. Beszélsz, érvelsz, meg akarod minden­képp nyerni, sajnálatot ébreszteni ma­gad iránt. De nem használ a mosoly, az igéző nézés. A rend őre továbbra is tartja a ceruzát kezében. Mosolyog, de hajlíthatatlan. Most már ő is be­szél. Mi lenne, ha^ mindenki így csi­nálna. Fegyelemnek, rendnek kell len­ni. Hogy a villamos elmegy? Jön má­sik. Elkésel? Keljen fel 10 perccel előbb. Mindenre válaszol. így történik a legtöbb baleset. Igen, hát igaza van. Mindenbe be­lenyugodva hajtom meg a fejem a törvények előtt és fizetek. Hát kellett ez nekem! Búcsúzóul megszólal a rend őre. A lámpa zöld most mehet! G. A. E NAPOKBAN TARTOTTÁK meg Tornaiján az évvégi kirakodóvásárt, amelyen nagymennyiségű áru cserélt gazdát. A vásáron több szövetkezet vett részt termékfölöslegével. A mihi szövetkezeti tagok több, mint 12.000 korona értékű sertéshúst és húské­szítményt, a gömöri szövetkezeti ta­gok pedig 6000 korona értékű mákot adtak el a vásáron. 1954. DECEMBER 26-1'ÖL autóbusz­járatok indulnak Mokcsakerész—Mo­gyorós— Kaposkelecsény—Mátyőc és Vajkóc községekbe; e járatok meg­könnyítik az összeköttetést a járási székhellyel. Az autóbuszok naponta. kétszer indulnak és érkeznek a fent­nevezett községekbe Nagykaposról. Ezen autóbuszjáratokkal elérték azt, hogy az egász nagykaposi járásban már csak két község, és pedig Te­genye és Feketemező nincs bekap­csolva az autóbuszközlekedésbe, ami csak azon .múlik, hogy nincs megfe­lelő útjuk. Azonban szocialista épít­kezésünk ma már olyan nagy mérté­ket öltött, hogy a rendes út megépí­tése itt sem fog sokáig késni. ÜJ AUTÓBUSZJÁRAT LÉTESÜLT 1954. december 20-tól a Safárikovo— Jelsava—Re vúca—Murán—Cervená Ska­la és Poprád közötti vonalon. Az autó­busz naponta kétszer indul és érkezik a CSAD által kiadott menetrend sze­rint. A BESZTERCEBÁNYAI KERÜLET­BEN Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának a silótakar­mány behatóbb termelésére irányuló felhívása főleg a losonci járás szövet­kezeti tagjainak körében talált nagy visszhangra. Az EFSz-ek ebben a já­rásban már 9600 köbméter kukorica­kólót és egyéb takarmányt silóztak be. úgyhogy a tervet 119,3%-ra tel­jesítették. A KARÁCSONYI ÜNNEPEK ALATT a V. I. Lenin-múzeum, a Klement Gottwald-múzeum, a csehszlovák mun­kásmozgalom kezdetének múzeuma és a Klement Gottwald ajándékainak kiál­lítása december 24-én zárva lesz, de­cember 25-én 12—18 óráig, december 26-án pedig 9—18 óráig lesz nyitva. Találkozás egy regény élő hősével Találkozni egy regényhössel — en­nek lehet átvitt, metaforikus értel­me, körülbelül az, hogy valaki­nek az élettörténete, jelleme és vi­selt dolgai regényszerűen, regénybe­illően érdekesek. Az említett kifeje­zés használata most nem ebben az ér­telemben történik. A szóbanforgó ta­lálkozás első pillanatra valami hasonló érzést keltett, mintha az ember, te­szem, Defoe Robinsonjának vagy Sha­kespeare Hamletjének olvasása után magával Robinsonnal, vagy Hamlettel került volna össze. Csak elképzelni lehet ilyesmit, de most a valóságban valami hasonló történt. Hogyan volt ez lehetséges ? Abban a moszkvai találkozásban, amelyről szólni akarunk s amely 1954 októberének egyik napján esett meg, egy irodalmi mű valóságban is létező fő­szereplőjével kerültünk szembe. A meglepetés azért volt egészen saját­szerű, mert Momys Uli Baurdzsan fő­hadnagyot a maga kivételes katona­tiszti és emberi mivoltában Alexander Bek könyve „A volokalamszki ország­út" oly közel hozta hozzánk, amennyi­re a művészi jellemzés ilyesmire a maga megelevenítő erejével csak ké­pes, azonban a regény olvasói úgy érezték, hogy az író tipusalkotó, ta­pasztalatokat sűrítő képzeletének al­kotását ismerik meg Baurdzsanban, s ennek a regénybeli szereplőnek megal­kotásához, hogy úgy mondjuk, nem egyes személy állt modellt, adott ösz­tönzést. Pedig a valóságban így történt. Momys Uli Baurdzsan élő, valóságo­san hősi tényező és harcos volt kazak zászlóaljának élén a Moszkvát védc harcokban 1941 októberében, novem­berében, és a döntő fordulatot hozó december elejei napokban. A vele való találkozás napján napi programunk kirándulás volt Moszkva környékére, azokba a községekbe és arra a vonalra, ahol Panfilov tábor­nok katonai egységei széttörték a Moszkvát bekeríteni készülő agresz­szorok gyűrűjét. A moszkvai csoda­szálló, a Gosztinnyica Leningradszkaja hatodik emeletén összegyülekeztünk a csehszlovákiai kulturális küldöttség csoportvezetőjének lakosztályában, itt találkoztunk Alexander Bekkel, akit a csoport írótagjai az össz-szövetségi írószövetségben tett látogatásuk al­kalmával felkértek, hogy legyen kísé­rőnk a tervezett túrán. Bek nem jött egyedíil, egy katona­tiszt kíséretében lépett a szobába. A tiszt egyszerű zöld zubbonyában sze­rény, mondhatnám puritán egyszerű­ségű benyomást keltett. Kitüntetést nem viselt (pédig később megtudtuk j íóla, hogy a Szovjetunió Hőse), s Bek néhány bevezető szó után felkérte, hogy mint arra igazán hivatott, tájé­i "ztasson bennünket a Nagy Honvédő Háborúnak arról a részletéről, amely­ben ő Moszkva dicsőséges megvédé­sének részese volt. Ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy „A volokalamszki- országút"-ban szereplő egykori föhadnngytöl hallunk most tájékoztató előadást. A tiszt — Mo­mys Uli Baurdzsan — beszélni kez­dett. Szavainak megfontoltsága, nyu­galma és keresetlen higgadtsága rög­tön mély benyomást gyakorolt, A kissé sápadtarcú negyvennégyesz­tendős ezredes — ezt a rangot Baurd­zsan Bek regénye szerint már 1943­ban elérte — szuggesztív fellépésről és oktatóképességéről fett tanúságot. Elképzelhető, hogy jelenlegi beosztásá­ban, - mint a katonai akadémia tanára, éppúgy képes irányítani és nevelni a rábízott leendő tiszteket, mint ahogy zászlóaljának — előzőleg katonai szolgálatot nem teljesítő embereiből — tökéletesen fegyelmezett honvédő hősöket nevelt. Előadásában szabadkozott az ellen, hogy Alexander Bek, akit testvéri jó­barátnak nevezett, könyvében őt he­roizálva előtérbe állítja. Elmondotta, hogy mit jelentett Moszkva előtt az olyan helytállás, amely nem ismert visszavonulást, mennyire szükséges volt a barbár roham feltartóztatásá­hoz "és megtöréséhez minden erő moz­gósítása. És mit jelentett számára és emberei száméra a fordulatot hozó de­cember -hatodika, amikor katonái az ellenség üldözésébe foghattak és vég­re felkiáltottak: „Előre megyünk, Baurdzsán!" Alexander Bek a maga könyvében e katona szerepeltetésével olyan mun­kát végzett,, mint Lev Nlkolajevjcs Tolsztoj a „Háború és Béké"-ben a Napoleon elleni honvédő háború idején élt katonák, politikusok és vezető sze­repet vivő személyek bemutatásával. Ezekről a történetírás már előzőleg is beszélt, mint az akkori uralkodó­osztály kiemelkedő tagjairól, de Baur­dzsánról az olvasók Bek művészi ábrázolásának keretében szereztek először tudomást. Az ő katonai te­vékenységének valóságos történeti ke­retét' és körülményeit a Moszkva kö­rüli harcok monografikus feldolgozá­sából fogjuk majd megismerni, ame­lyen e nagy katona és kiváló ember Alexander Bekkel, az egykori haditu­dósítóvaj együtt most vállvetve dol­gozik. Ez a mű „A volokalamszki or­szágút" folytatása és kiegészítése lesí. Abból, amit Baurdzsán nagyszerű energiájáról és törhetetlenségéröl Bek könyve alapján tudunk és amire sze­mélyes magatartásának közvetlen be­nyomása alapján következtethetünk, az a megállapítás szűrhető le, hogy a szovjet élet valósága, a szovjet em­berben élő erkölcsi és értelmi erőkkel együtt szinte magától adódik magas­rendű művészi megörökítés tárgyául, így tehát az élet formálásának szolgá­latában álló íróművészet leggazdagabb forrása, hatásának nyitja és'titka: tet­tek, tények és emberek minden kicsi­nyes szépítgetést eikerüló, realisztikus megfigyelése és ábrázolása. „A volokalamszki országút;' Baur­dzsánja azonos a történelmi jelentőségű győzelem katonájával. Az igazság és a szépség, az öntudatosság és az acélos hajlíthatatlanság a regény hősében épp úgy megvan, mint az élő emberben, akit _ hazafias hűségre és önfeláldozó s-olidaritásra egy új történelmi kö­zösség, a szocialista társadalom nevelt. Sas Andor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom