Uj Szó, 1954. december (7. évfolyam, 291-316.szám)

1954-12-01 / 291. szám, szerda

Világ proletárjai egyesüljetek! SZLOVÁK IA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA ——— ——.— * Bratislava, 1954. december 1. szerda 30 fillér VII. évfolyam 29J. szám A mai számban: Moszkvában megnyílt az európai országoknak a békéről és az európai biztonságról tárgyaló konferenciája V. M. Molotov beszéde az európai országok konferenciáján (1—2—3—4. oldal) A központi választóbizottság jelentése a nemzetgyűlésbe való választások eredményéről Az előzetes eredmények alapján a Nemzeti Front jelöltjeire a választók 97.8 százaléka szavazott Vasárnap, november 28-án a Csehszlovák Köztársaság egész területén megvalósultak a képviselőválasztások a nemzétgyűlésbe. A választások hazánk összes helységeiben az összes választók magasfokú politikai aktivitásának jegyében folytak le. A Nemzeti Frontban tömörült dolgozó népünk újból kifejezte hazafias állásfoglalását, Csehszlovákia Kommunista Pártja és a Nemzeti Front kormánya körüli felzárkózottságát és egységét. Az előzetes eredmények szerint, amelyek az összes 368 kerületi választóbizottságtól érkeztek a központi választóbizottsághoz, 8,708.102 választó vett részt a szavazásban, ami a szavazásra jogosult választók össz-számának 99-1%-át, teszi ki. Ezek 8,673.616 érvényes és 34.486 érvénytelen szavazólapot adtak le. A Nemzeti Front jelöltjeire 8,482-891 választó szavazott, ami 97,80/o-ot tesz ki, a jelöltek ellen a választóknak 2.2o/o-a szavazott. Ezek az előzetes eredmények azt bizonyítják, hogy dolgozó népünk teljes mértékben megértette a nemzetgyűlési választások nagy jelentőségét és újból kifejezésre juttatta azt a szilárd elhatározását, hogy építeni akarja a szocializmust és harcolni akar a békéért. A NEMZETGYŰLÉSI VÁLASZTÁSOKAT IRÁNYÍTÓ KÖZPONTI VÁLASZTÓBIZOTTSÁG. A Szlovák Nemzeti Tanácsba való választások központi választási bizottságának jelentése A nemzetgyűlési választásokkal egyidőben, 1954. november 28-án, vasárnap Szlovákia egész területén megtartották a Szlovák Nemzeti Tanacs képviselőinek választását. A munkások, parasztok és az értelmiség tagjai magas politikai aktivitásának jegyében lefolyt választások népünknek Csehszlovákia Kommunista Pártja és a Nemzeti Front kormánya politikájába vetett tántoríthatatlan bizalmának megnyilvánulása volt. A Szlovák Nemzeti Tanácsba való választások központi választási bizottságához érkezett ideiglenes eredmények szerint 2,323.999 választó adta le szavazatát, vagyis a szavazásra jogosultak 99,l«/o-a. A leadott szavazatokból 2,312.380 volt érvényes és 11,619 érvénytelen. A Nemzeti Front jelöltjeire 2,247.633 szayazó szavazott, vagyis a szavazásra jogosultak 97,2%-a, a jelöltek ellen a választók 2,80/o-a szavazott. V Ezek az ideiglenes választási eredmények Szlovákia dolgozóinak azon szilárd elhatározásáról tanúskodnak, hogy megszilárdítják népi demokratikus köztársaságunkat, a cseh és szlovák nemzet, valamint a más nemzetiségű dolgozók közös boldog hazáját. Ezek bizonyítják azt a megtántoríthatatlan akaratukat, hogy aktívan akarnak részt venni egy boldog Szlovákia felépítésében a szocialista Csehszlovákiában és a Szovjetunió vezette demokrácia táborának legyőzhetetlen erejére támaszkodva a béke megőrzéséért folytatott harcban. A SZLOVÁK NEMZETI TANÁCSBA VALÓ VÁLASZTÁSOK KÖZPONTI VÁLASZTÁSI BIZOTTSÁGA. A sellyei járás földműves ifjúságának Nyugat-Németország dolgozóihoz küldött határozata A határozatok ezreihez, amelyeket dolgozóink a kapitalista országok dolgozóihoz küldenek, csatlakozott a sellyei járás földművesifjúságának határozata is. A nyugat-németországi Münchenben levő Chemische Fabrik von Heyden A. G. dolgozóinak megküldött határozatukban a következőket írják: „Minden igyekezetünkkel és tudásunkkal járásunk békés építésére törekszünk, örömünk telik az életben és a munkában. Amikor hírt hallottunk a londoni és párizsi egyezrr>ényekró'l, amelyek lehetővé teszik országotok , újrafelfegyverzését —• tudatára ébredtünk annak, hogy mit jelent ez számunkra és az egész világ számára. A Szlovákiában 'evő 240 tömegsír, ahol ha- ( zánk fiainak ezrei vannak elte-' metve, akiket a fasiszták csak azért pusztítottak el, mert védelmezték hazájukat, mert békében akartak élni, nagy figyelmeztetés számunkra és az egész békeszerető világ számára. Nem engedjük meg, hogy Telgárt, Bailáze, Lidice, valamint más városok és falvak pusztulásának előidézői újból veszélyeztessék békés -életünket és megsemmisítsék munkánk gyümölcsét. Felhívással fordulunk hozzátok, drága német barátaink, ne engedjétek meg, hogy országotokból az emberi szerencsétlenség — a háború alapját teremtsék meg. Fejtsetek ki minden igyekezetet az új háború megakadályozására. A béke nevében, a világ ifjúsága nevében emeljétek fel szavatokat országotok újrafelfegyverzése ellen, utasítsatok vissza mindenféle munkát, amely a békeszerető emberiség szerencsétlenségét okozná. Lépjetek harcba velünk együtt és a világ ifjúságával a nemzetek békés együttéléséért." Csehszlovák—lengyel tárgyalások a gazdasági együttműködésről Az utóbbi napokban Varsóban tárgyalásokat folytatott a könnyűiparban való gazdasági együttműködés csehszlovák és lengyel bizottsága. A tárgyalások eredményei hozzájárulnak a két állam közötti szorosabb gazdasági együttműködéshez és a dolgozó nép életszínvonalának gyorsabb ütemben való emelkedéséhez Csehszlovákiában és Lengyelországban. A tárgyalások a kölcsönös megértés jegyében folytak. Moszkvában megnyílt az európai országoknak a békéi 11 és az európai biztonságról tárgyaló konferenciája November 29-én Moszkvában megkezdődött az európai országoknak a békéről és az európai biztonságról tárgyaló konferenciája. A konferencián részt vesz a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének küldöttsége, a Lengyel Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, az Albán Népköztársaság, a Bolgár Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság és a Román Népköztársaság küldöttségei. Az értekezleten mint megfigyelő részt vesz a Kínai Népköztársaság képviselője is. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének küldöttségét V. M. Molotov, a Szovjetunió minisztertanácsa elnökének első helyettese és külügyminiszter vezeti. A szovjet küldöttség további. tagjai á következők: A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminiszterének első helyettese, A. M. Puzanov, az OSzSzSzK minisztertanácsának elnöke, N. T. Kalcsenko, az Ukrán SzSzK minisztertanácsának elnöke, K. T. Mazurov, a Belorusz SzSzK minisztertanácsának elnöke, V. T. Lacis, a Lett SzSzK minisztertanácsának elnöke, A. A. Müriszep, az Eszt SzSzK minisztertanácsának elnöke, M. A. Gedvilasz, a Litván SzSzK minisztertanácsának elnöke és V. A. Zorin, a külügyminiszter helyettese. A Lengyel Népköztársaság küldöttségét Jozef Cirankiewicz, a Lengyel Népköztársaság minisztertanácsának elnöke vezeti. A küldöttség tagjai a következők: Marian Naszkowskí, a külügyminiszter helyettese és Waclaw Lewikowski, a Lengyel Népköztársaság szovjetunióbeli rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. A Csehszlovák Köztársaság küldöttségét Viliam Sjroky, a Csehszlovák Köztársaság miniszterelnöke vezeti. A küldöttség tagjai a következők: Václav David külügyminiszter, Emanuel Slechta építésügyi miniszter, Jozef Plojhar egészségügyi miniszter, valamint Jaromír Vosahlík, a Csehszlovák Köztársaság szovjetunióbeli rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. A Német Demokratikus Köztársaság küldöttségét Otto Grotewohl, az NDK miniszterelnöke vezeti. A küldöttség tágjai a következők: Walter Ulbricht kormányelnökhelyettes, dr. Lothar Bolz kormányelnökhelyettes és külügyminiszter, Otto Nuschke és dr. Hans Loch kormányelnökhelyettesek, Berthold Rose, a Német Demokratikus Köztársaság parasztpártjának főtitkára és Rudolf Appelt, a Német Demokratikus Köztársaság szovjetunióbeli rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. A Magyar Népköztársaság küldöttségét Hegedűs András, a Magyar Népköztársaság minisztertanácsa elnökének első helyettese vezeti. A küldöttség tagjai a következők: Boldoczki János külügyminiszter és Sík Endre, a külügyminiszter helyettese. A küldöttség tagja továbbá Münnich Ferenc, a Magyar Népköztársaság szovjetunióbeli rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. A Román Népköztársaság küldöttségének tagjai a következők: Chivu Stoica (a küldöttség vezetője), Simion Bughici külügyminiszter, Grigore Preoteasa, a külügyminiszter első helyettese, valamint Ion Rab, a Román Népköztársaság szovjetunióbeli rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. A Bolgár Népköztársaság küldöttségének tagjai a következők: Anton Jugov, a Bolgár Népköztársaság minisztertanácsa elnökének helyettese (a küldöttség vezetője), Georgi Trajkov, a Bolgár Népköztársaság minisztertanácsának elnökhelyettese, Mincso Nejcsev külügyminiszter, valamint Karlo Lukanov, a Bolgár Népköztársaság szovjetunióbeli rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. Az Albán Népköztársaságot Manus Muftiu, az Albán Népköztársaság minisztertanácsának elnökhelyettese (a küldöttség vezetője), Behar Styll külügyminiszter, valamint Mihal Prifti, az Albán Népköztársaság szovjetunióbeli rendkívüli és meghatalmazott nagykövete képviselik. A Kínai Népköztársaságot a konferencián Csan Ven-tien, a Kínai Népköztársaság külügyminiszterének helyettese és a Kínai Népköztársaság szovjetunióbeli rendkívüli és meghatalmazott nagykövete képviseli. A konferencia első ülését V. M. Molotov, a Szovjetunió küldöttségének vezetője nyitotta meg. A Szovjetunió kormányának nevében üdvözölte azon országok küldöttségeit, amelyek elfogadták a szovjet kormánynak az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtését tárgyaló összeurópai konferencia november 29-re Moszkvába vagy Párizsba való összehívására tett javaslatát. Ezt a javaslatot a szovjet kormány a Lengyel Népköztársaság és a Csehszlovák Köztársaság kormányaival való megegyezés alapján nyújtotta be. V. M. Molotov sajnálatát fejezte ki afölött, hogy nem az összes meghívott államok tartották lehetségesnek részt venni e fontos kérdés megtárgyalásán, amely az európai nemzetek szívén fekszik és kijelentette, hogy a jelenlegi helyzetben a békeszerető országok nem szorítkozhatnak csupán azokra az intézkedésekre, amelyeket eddig tettek a béke és saját biztonságuk biztosítására. Rámutatott továbbá, hogy tekintettel erre, a szov-' jet küldöttség nézete szerint az európai államoknak a béke és az európai biztonság biztosításáról szóló konferenciáját meg kell tartani azoknak az államoknak részvételével, amelyek a meghívást elfogadták. V. M. Molotov felkérte az értekezlet részvevőit, hogy ezzel kapcsolatban nyilvánítsák saját nézetüket. J. Cirankiewicz, a Lengyel Népköztársaság küldöttségének vezetője támogatta azt a javaslatot, hogy a konferenciát tartsák meg azon államok részvételével, amelyek a konferenciára eljöttek. Reményének adott kifejezést, hogy a konferencia megoldja az előtte álló feladatokat. A csehszlovák küldöttség nevében Viliam Síroky kijelentette, hogy az európai országoknak az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtéséről szóló konferenciájának összehívása a legnagyobb mértékben szükséges tekintette! arra a nyomásra, amelyet a nyugati hatalmak fejtenek ki a párizsi egyezmények ratifikálásának meggyorsítására. A csehszlovák küldöttség ezért teljesen indokoltnak tartja a szovjet küldöttség javaslatát, amely szerint e konferenciát a jelenlevő küldöttség részvételével tartsák meg. A Német Demokratikus Köztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Bolgár Népköztársaság, az Albán Népköztársaság, a Román Népköztársaság és a Kínai Népköztársaság küldöttségeinek képviselői szintén támogatták a szovjet küldöttség javaslatát. A konferencián ezután terjedelmes beszédet tartott V. M. Molotov, a Szovjetunió küldöttségének vezetője, majd utána V. Cirenkiewícz, a Lengyel Népköztársaság küldöttségének vezetője mondott beszédet. V. M. Molotov beszéde az európai országok konferenciáján V. M. Molotov a békéről és az európai biztonságról tárgyaló konferencia 1954. november 29-i ülésén a következő beszédet mondotta: Elvtársak! A Szovjetunió kormánya a Lengyel Népköztársaság és a Csehszlovák Köztársaság kormányaival való megegyezés alapján meghívta az európai államokat és az USA kormányát is, hogy vegyenek részt az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésenek kérdéséről tárgyaló összeurópai konferencián. Ezt a .javaslatot az la szükségesség diktálta, hogy a jelenlegi európai helyzet jogos nyugtalanságot kelt valamennyi békeszerető nemzetben. Az európai események fejlődése a béke ügyére veszélyes úton halad, mert néhány nyugati állam, de elsősorban az Amerikai Egyesüli Államok, valamint Anglia és Franciaország is< Nyugat-Németország remilitarizálásának és a többi európai államokkal szembenálló katonai csoportosulásaiba való besorolásának kiélezett irányvonalát követi. Ez az alapvető értelme a Londonban előkészített és október 23-án Párizsban aláírt egyezményeknekMost ezeket az egyezményeket ratifikálásra terjesztették elő, hogy azután áttérjenek megvalósításukra. A három nyugati nagyhatalom az északatlanti tömb többi országainak támogatásával most nyílt szövetségbe lépett Nyugat-Németország militaristáival. Nem lehet másként értékelni a londoni és párizsi egyezményeket, amelyek a német militarizmus felújítására és a remilitarizált Nyugat-németországnak az ^gresszív északatlanti tömbbe és a „Nyugateurópai Unióba" való besorolására irányulnak. Mindez több irányban annak a. politikának a megismétlése, amelyet a nyugateurópai államok a második világháború előtti években folytattak. Akkor a nyugateurópai nagyhatalmak kormányai nemcsak nem voltak hajlandók közös erőfeszítéseket tenni a Szovjetunióval a német militaristák megfékezésére és a hitleri agresszió megakadályozására, hanem ellenkezőleg, ténylegesen elősegítették a német militarizmus fejlődését. Elutasították a szovjet kormány javaslatait, amelyeknek célja az volt, hogy a béke megőrzésében érdekelt európai államok közös erőfeszítéssel akadályozzák meg, hogy a militarista Németország új háborút robbantson ki. Azzal szápioltak, hogy Hitlert és agresszív terveit felhasználják szovjetellenes céljaikra azzal a szándékkal, hogy a hitleri agressziót kelet felé, a Szovjetunió ellen fordítsák. Ebből az okból különféle megbeszéléseket folytattak Hitlerrel és a valóságban lépésről lépésre meghátráltak előtte. Feláldozták Ausztriát. Ez csupán előjátéka volt a szégyenteljes müncheni egyezménynek, melynek segítségével a hitleri megszállók leigázták Csehszlovákiát. Ez ahhoz vezetett, hogy a német militaristák megtámadták Lengyelországot, jóllehet az akkori lengyel kormánynak úgynevezett „biztosítékai" voltak a nyugateurópai kormánytényezőktől. A második világháborút a német militaristák robbantották ki. i Mindenki ismeri a fő háborús bűnösölt