Uj Szó, 1954. november (7. évfolyam, 265-290.szám)

1954-11-11 / 273. szám, csütörtök

1954. november 11. UJSZO í PÁRTÉLET A helyszínen nyújtsunk segítséget a falusi pártszervezetnek A mezőgazdasági termelés foko­zása elsőrendű feladat. E nagy ós nehéz célkitűzés sikeres eléré­sének egyik feltétele, hogy lé­nyegesen javítsuk a falusi pártszer­vezetek munkáját. Ez megkívánja, hogy egész pártunk, de különösen a járási pártbizottságok a falusi pártszervezetekre irányítsák fi­gyelmüket. A járási pártbizottsá­goknak ,csak akkor sikerül jobban irányítaniuk a falusi pártszerveze­teket, ha munkájukban az egész pártaktívára támaszkodnak, ha ki­küszöbölik tevékenységükből a bü­rokratizmus tüneteit és közvet­lenül a helyszínen élénk szer­vező munkát fejtenek ki. így igyekezzünk dolgozni mi is a krnovoi járásban. Tapasztala­taim, amelyeket mint Pitárné köz­ség falusi pártszervezetének meg­segítésére kiküldött párttag sze­reztem, teljes mértékben igazolják, hogy helyes úton 'árunk. Ami általában a mezőgazdasági munkát illeti, Pitárné község a múlt év végéig az utolsók kö­zött kullogott. A polgárok között személyes viszálykodások dúltak. Az egységes földművesszóvetkezet igen rossz állapotban volt és nagy gazdasági veszteséggel zárult. A munkaegységek értéke nagyon ala­csony volt. Mindez természetesen nagy hatással volt a szövetkezeti tagok munkaerkölcsére. Már úgy volt, hogy a szövetkezet felbom­lik. A helyi nemzeti bizottság alig működött. A plánumot fél év alatt csak egyszer hívták össze. Hason­ló volt a helyzet a többi szövet­kezet munkájában is. Mindezek­nek a fogyatékosságoknak az volt az oka, hogy a helyi pártszervezet nem töltötte be szerepét. Ötven párttag közül csak tíz járt a gyű­lésekre. A pártbizottság munkájá­ra jellemző volt a káros személyi kultusz, amely főleg abban nyil­vánult meg, hogy fontos kérdé­seket egyes személyek érdekeinek megfelelően döntötték el. A pártszervezet nem oldotta msg a községben felmerülő égető prob­lémákat. A taggyűléseken elmaradt a határozathozatal, az EFSi-ben, a HNB-ben és a tömegszervezetek­ben a kommunisták nem kaptak megbízatásokat. Ha néha hoztak is határozatot a taggyűléseken, ez csak papíron maradt. Egyes bizott­sági tagoknak nem is állt érdekük­ben a fogyatékosságokat kiküszö­bölni. Mielőtt Pitárné községbe utaz­tam volna, magához hivatott a já­rási pártbizottság vezető titkára és megismertette velem a faluban ié­vő problémákat; Tanácsokat adott, hogyan oldjam meg az egyes 1 itás kérdéseket. Amikor rendszeresen látogatni kezdtem a falusi szei ve­zetet, csakhamar rájöttem, hogyha a pártszervezet munkájában javu­lást akarok elérni, alaposaDban meg kell ismernem a hiányosságok okait. A pártszervezet bizottságá­ra támaszkodtam, azonban csak­hamar beláttam, hogy ez a párt­bizottság nem lehet segítségemre, mert összetétele miatt iem šŕdeke megismertetni velem a község iga­zi helyzetét, igyekszik eltitkolni és elhallgatni a különféle fogya­tékosságokat. A bizőttsági gyűlé­seken többször megállapították, hogy egyes feladatokat jól hajtot­tak végre, de a valóság, amint ar­ról később méggyőződtem, egészen más volt. Pl. tavaly nyáron a pártbizottság megállapította, hogy az EFSz tagjai a szénát minde­nütt lekaszálták. Később azonban kiderült, hogy a széna 4 százalé­kát .nem kascálták le és az meg­rohadt. Hasonlóan takargattál-; az EFS- munkájában és az állatte­nyésztésben mutatkozó fogyaté­kosságokat is. Ei.-^k a tapasztalatok gondolko zób" ejtettek Mit tegyek ebben a helyzetben? Elhatároztam, hogy közelebbről megismerkedem a párt­tagokkal és Pitárné község több 1 polgárával. Ellátogattam lakásaik­ba, elbeszélgettem velük gondjaik­ról, bajaikról. Sok értékes adatot tudtam meg tőlük a községben uralkodó állapotokról. Különösen sok bírálat érte a pártbizottság tagjait. A helyzetet aratás idején ismertem meg mélyebben, amikor saját szememmel győződtem meg a pártfunkcionáriusok és a párt­tagok helytelen eljárásáról. Ara­táskor, amikor arról volt szó, hogy minden erőnket a termés si­keres betakarítására kell összpon­tosítanunk, egyes pártfunkcioná­riusok és párttagok csak háztáji gazdaságukkal törődtek. A lakos­sággal folytatott eszemcseréim, a községben eltöltött egyhetes tar­tózkodásom alatt sok olyan pártta­got és pártonkívülit ismertem meg. akik a községben mutatkozó fogyatékosságok orvoslásánál ké­sőbb segítségemre voltak. Most már teljes részletességgel ismertem a dolgok igazi állását. — De hogyan változtassak a hely­zeten? — tettem fel magamnak a kérdést. Kézenfekvő volt, hogy a pártszervezet bizottsága és a helyi nemzeti bizottság eddigi összetéte­le mellett gondolni sem lehetett a községben mutatkozó komoly hi­bák kiküszöbölésére. Hiszen éppen az említett szervekben működő funkcionáriusok közül sokan ma­guk követték el a hibákat. A fő feladat tehát az volt, hogy a pártszervezet, valamint a nem­zeti bizottság élére valóban be­csületes emberek kerüljenek, olya­nok, akik a párttagok és a pol­gárok bizalmát élvezik és akiknek elég bátorságuk és kedvük van nekifogni a fennálló súlyos ba­jok orvoslásához. Elsősorban a pártbizottságot pró­báltam meggyőzni az átszervezés feltétlen szükségességéről. Ez nem sikérült. A bizottsági tagok nagy része erősen meg volt fertőzve szo­ciáldemokrata opportunizmussal és hallani sem akart a dologról. Nem maradt más hátra, mint a taggyű­léshez fordulni. így is történt. A falusi pártszervezet tavaly aratás­kor taggyűlést hívott össze, ame­lyen napirendre tűzte annak érté­kelését, hogyan gondoskodott a pártbizottság az aratásról, hogyan aktivizálta a polgárokat, milyen gondot fordít az EFSz megszilár­dítására. Erről a tárgysorozati pontról Kvapil elvtárs, a pártbi­zottság elnöke tartott beszámolót, amellyel azonban a taggyűlés egy­általán nem volt megelégedve. Ugy állította be a dolgokat, ahogyan az neki megfelelt, kerülte a való­ban égető kérdéseket, a fogyaté­kosságokat. A párttagokkal folyta­tott eszmecseréim során már előbb megmagyaráztam az elvtársaknak, hogy pártunk alapszabályzata biz­tosítja számukra azt a jogot és kö­telességet, hogy felszólaljanak és bírálják a pártra nézve káros" fo­gyatékosságokat és rendellenessé­geket. Ez élénkké tette a taggyű­lés lefolyását és éles szóváltásokra került sor. A beszámolót követő vitában a pártszervezet tagjai kemény bírála­tot gyakoroltak. Különösen azokat a pártfunkcionáriusokat és pártta­gokat bírálták, akik aratás idején előnyben részesítették a saját ház­táji gazdaságuk körüli munkát, a közös aratás megszervezésével szemben. A bírálók javasolták a bizottság összetételének megváltoz­tatását, mivelhogy ' a bizottság munkája egyáltalán nem volt ki­elégítő. És mindjárt inditványozták is az új bizottsági tagokat, akikben megbíztak. így történt, hogy ezen a taggyűlésen a falusi pártszerve­zet új bizottságot választott, amely azonnal megválasztása után meg­kezdte a község életének aktív irá­nyítását és hozzálátott a legsúlyo­sabb fogyatékosságok felszámolásá­hoz. Elsősorban a két legfontosabb problémát kellett megoldania: egy­felől bevégezni az aratási munká­kat, másfelől a felbomlástól meg­menteni és tovább szilárdítani az EFSz-t. A sžovetkezet akkoriban igen válságos helyzetben volt. Szemé­lyes viszálykodások miatt a múlt év tavaszán kizártak belőle hét — javarészt jól dolgozó — parasztot. Egyes vezetőségi tagoknak maguk­nak se volt érdekük, hogy a szö­vetkezet jól működjék. Hogyan oldotta meg a falusi pártszervezet az EFSz megszilárdí­tásának kérdését? Először is a pártbizottság tagjai a nemzeti bi­zottsági tagokkal együtt megláto­gatták a parasztokat, és meggyőz­ték őket, hogy maradjanak, illetve lépjenek a szövetkezetbe. Azután összehívták az EFSz taggyűlését s ezen kizártak a szövetkezetből hét tagot, akik rendszeresen bom­lasztani igyekeztek a szövetkezetet. Az EFSz-ben végül is 12 család maradt. Ezek képezték a szövetke­zet alapját. A falusi pártbizottság ettől kezd­ve minden figyelmét arra fordí­totta, hogy az EFSz jól gazdálkod­jon, mert csak így lehetett a köz­ség minden parasztjának bebizo­nyítani a közös gazdálkodás elő­nyét az egyéni gazdálkodással szemben és megteremteni az elő­feltételét annak, hogy később a többi becsületes kis- és középpa­raszt is visszatérjen, vagy belépjen az EFSz-be. A pitárnéi pártszervezet bizott­sága most minden héten rendsze­resen foglalkozik az EFSz prob­lémáival. A szövetkezet vezetősé­gének kommunista tagjai beszá­molnak a pártbizottságnak, hogyan folyik a munka a szövetkezetnek ezen vagy azon Szakaszán, a bi­zottság megvitatja a helyzetet és határozatokat N hoz, amelyekben konkrét feladatokkal- bízza meg az EFSz vezetőségében és a HNB_ben dolgozó kommunistákat,' valamint a többi párttagot. Például a szövetkezeti tagok munkaerkölcsének megvizsgálásá­nál a pártbizottság megállapította, hogy egyes párttagok és párton­kívüliek megsértik a munkafegyel­met. Ezért a pártbizottság az illető párttagokat meghívta a bizottság ülésére," vagy pedig megbízott né­hány bizottsági tagot, hogy be­széljenek velük és magyarázzák meg nekik, milyen kárt okoznak magatartásukkal. A pártonkívü­liekkel az EFSz vezetőségében dol­gozó kommunisták folytattak ilyen eszmecseréket. Mindezen intézkedések követ­keztében a szövetkezetben megja­vult a munkaerkölcs. Hasonló konk­rét és tárgyilagos módon oldotta meg' a pártbizottság a szövetkezet­ben felmerült többi komoly prob­lémát is. A mostani pártbizottságra jel­lemző, hogy tárgyalásainál tiszte­letben tartja a kollektív vezetés elvét. Ma már nem fordul elő olyasmi, ami , azelőtt napirenden volt, hogy egyes személyek dönte­nek fontos ügyekben. Minden elvi jelentőségű dologban mindig az egész bizottság, mint kollektíva határoz. Kollektív módon és már jóval megtartásuk előtt készítik elő a taggyűléseket. A pártszervezetben beállt válto­zásoknak kedvező visszahatása volt az egész falu életében. Az újonnan megválasztott nemzeti bizottság rendkívül fontos támasz a szövet­kezet megszilárdításában. A szö­vetkezet magasan túlszárnyalta a tejbeadás tervét és minden hónap­ban 2C00 liter tejet adnak be ter­ven felül. A húsbeadást is telje­sítik, sőt az év végéig túl is szárnyal­ják. Tavaly a munkaegységekre 4 korona előleget fizettek, ma már 8 koronát fizetnek egy munkaegy­ségért. Az elért sikerek persze egyáltalán nem jogosítják fel Pi­tárné község falusi pártszerveze­tét arra, hogy az eddig elért ered­ményekkel teljesen meg legyenek elégedve. Még sok fogyatékosság van, amelyeket türelmes, meggyőző munkával el-kell távolítani, F. R. Pavlík, a Pártélet 3, számából. Rémuralom Iránban A Reuter hírügynökség köz­li, hogy egy iráni katonai bíró­ság újabb 12 katonatisztet ítélt halálra, „hazaárulás" vádjával. Öt, előzőleg halálra ítélt tisztet hétfőn reggel kivégeztek. Iránban hetek óta féktelen rém­uralom szedi áldozatait. A Zahedi tábornok vezetése alatt £lló ultra­reakciós iráni kormány a hazafiak tömeges letartóztatásával és kivég­zésével akarja megszilárdítani hely­zetét. A teheráni hadbíróság napon­ként csoportosan hozza a hazafiak ellen a halálos ítéleteket és októ­ber 19-e óta sorozatosan löveti főbe azokat a becsületes katonatiszteket és polgári személyeket, akik a nép oldalán állva, ellenezték a kormány imperialistaügynök politikáját. Amint az Iráni Nők Demokratikus Szövetségének megrázó levelében olvassuk: „Az országban vér folyik. Többezer ember sínylődik börtön­ben. Köztük sok nő. Az anyák, asz­szonyok állandó félelem közepette élnek, nem tudják, milyen sors érte bebörtönzött férjüket, fiaikat." Még a nyugati sajtó sem tudja el­titkolni az iráni fehérterror meg­döbbentő tényeit. A La Tribúne des .Nations például beszámol az első­nek kivégzett tíz iráni katonatiszt halálos ítéletének körülményeiről. Rámutat, hogy a kormány kegyel­met ajánlott fel az elítélteknek az­zal a feltétellel, ha bevallják „áru­lásukat" és nyilvánosan esküt tesz­nek arra, hogy híven szolgálják a sahot. Az iráni hatóságok abban a meggyőződésben, hogy javaslatukat elfogadják, számos külföldi tudósítót hivtak meg a kivégzés színhelyére, ahol — úgy gondolták — az elítél­tek v leteszik majd a kivánt esküt. Csakhogy valójában a külföldi tu­dósítók egész más látványnak lehet­tek szemtanúi: a tíz büszke és bá­tor ember a sah iránti gyűlölet és a nép iránti szeretet szavaival ment a halálba. Jelenleg a letartóztatott katona­tisztek száma már meghaladja az ezer főt. Az iráni hadseregben ösz­szesen 7.000 katonatiszt teljesített szolgálatot s igy minden hetedik tiszt börtönben van. Az Ettelaat és a Keihan című lap közlése szerint az elsőfokú hadbíróság legutóbb halálra ítélte a tisztek hatodik és hetedik csoportját is. A hazafiakat „kémkedés és haza­árulás/ címén végeztetik ki. Nyílt titok azonban, hogy a teheráni ame­rikai képviselők követelték a kor­mánytól az olajegyezménnyel szem­beszegülő körök iefejezését. A Reu­ter tudósítója megállapította: „A jelenlegi tisztogatás az amerikaiak állhatatos követelésének ered­ményeként jött létre". Page, a nem­zetközi olajkonzorcium mellett mű­ködő amerikai küldöttség vezetője már augusztus közepén ultimátu­mot intézett Zahedi miniszterel­nökhöz, követelve tőle, hogy ves­sen véget hamarosan az olajkérdés körüli huzavonának. Henderson, az Egyesült Államok teheráni nagykö­vete ezután általános tisztogatásra adott utasítást „kormányellenes ösz­szeesküvés" ürügyével. Az amerikaiak a hazafiak eltávo­lításával egyrészt ki akarják irtani az iráni nép érdekeit semmibevevő legújabb olajegyezmény állhatatos ellenzőit, másrészt teljesen befo­lyásuk alá szeretnék keríteni az iráni hadsereget. Az Egyesült Álla­mok egyik teheráni megbízottja ugyanakkor azt is kifecsegte a Han­demiha című iráni lapnak adott nyilatkozatában, hogy „az iráni had­sereg megtisztítása után, a talaj elő van készítve egy igazi középkeleti védelmi rendszer kiépítésére'- Ebbe az új agresszív katonai tömbbe Tö­rökország és Pakisztán mellett első­sorban Iránt és Irakot kívánják mi­előbb bevonni. A rendőri önkény célja az is, hogy az antümperialista harc élén járó Iráni Néppártot megrendítse, letartóztatva a Néppárt többezer tagját. Az Ettelaat Hafteghi című lap ismertette a kormány törvény­javaslatát, amelyet a képviselőház elé terjeszt és amelynek értelmé­ben kötéláltali halálbüntetéssel súj­tanak minden kommunista, vagy az Iráni Néppárthoz (Tudeh Párt) tar­tozó egyént. Az Iráni Néppárt felhívást bocsá­tott ki, amelyben felszólította a vi­lág közvéleményét: segítsen a halál­ra ítélt több mint 600 hazafi életé­nek megmentéséért vívott harcban. Csak a nemzetközi szolidaritás mentheti meg az iráni nép legjobb­jait az üldözéstől és elpusztulástól. (A Magyar Nemzet cimű lapból.) Egyiptomi hetilap az iráni helyzetről Az „Al-Tahrir" Című hetüap foglalkozik az iráni helyzettel és azt írja, az iráni hazafiak elleni vádak onnan erednek, hogy ellen­állást fejtenek ki abban az irány­ban, hogy az országot bekapcsol­ják a nyugati katonai blokkba. A reakciósok tömegesen végzik ki az iráni tiszteket „a kommunista ve­szély" jelszavával, de nem beszél­nek arról a veszélyről, amely Iránt a nyugati országok részéről fenyegeti. A Francia Kommunista Párt nyilatkozata az algíri helyzetről A Francia Kommunista Párt nyilatkozatot tett közzé, melyben hangsúlyozza, hogy a francia mun­kásosztály nem maradhat közöm­bös az algíri igen éles helyzettel szemben. Néhány kerületben os­tromállapotot hirdettek ki, a fal­vakban és a városokban átíésülé­si operációkat hajtanak végre, az algíri polgárok százait börtönzik be, feloszlatják a nemzeti szerve­zeteket és betiltják a demokrata újságokat. A kommunista párt megállapítja, hogy a mostani algíri események annak eredményei, hogy a francia kormány megtagadta az algíri nép többségének törvényes követelé­seit. „A francia dolgozók, demokra­ták és hazafiak hangsúlyozottan az egész Észak-Afrikában és Algírban alkalmazott durva gyarmati po­litika ellen vannak, mivel ez a po­litika szorosan összefügg a német militarizmus megújításának politi­kájával — jelentik ki a nyilatkozat­ban. Ennek a politikának célja, hogy megkönnyítse a német impe­rializmus behatolását az algiri földre, a francia-német ipari üze­meknek Észak-Afrikában és a Szaharában történő felépítése ter­vének javaslata alapján. Ezért ez a politika különösen káros és élénk ellentétben áll Franciaország és a béke védőinek érdekeivel.­A Francia Kommunista Párt fel­hívásában követeli, hogy azonnal vessenek véget az algíri terrorcse­lekményeknek, hívják vissza onnan a katonaságot és rendőrséget. Kö­veteli, hogy ismerjék el az algiri nép szabadságára vonatkozó köve­teléseinek jogosságát, Továbbá kö­veteli, hogy tárgyaljanak ezekről a követelésekről az algiri közélet vezető tényezőivel, az összes pár­tok és a nemzeti mozgalom vezé­reivel, a demokrata, szakszervezeti és kultúrális szervezetekkel. Fegyveres összeütközések Algírban Algírban tovább folyik a harc a francia csapatok és a hazafiak között. Az arab hazafiak a hegyek­be vonultak, ahonnn meaglepetés­szerü támadásokat intéznek a fran­ciák ellen. Vasárnapra virradó éj­jel a felkelők a többi közt Arris, Uldzsal és Khanga-si-Rad­zsi térségben, átvágták a telefon­vonalakat. Kelet-Algírban, újabb és újabb fegyveres összeütközésre került sor. A felkelők a csapatmozdulatok megakadályozására, vagy késlelte­tésére a hegyvidéken több helyütt újabb sziklatorlaszokat emeltek és elvágták a vízvezetéket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom