Uj Szó, 1954. november (7. évfolyam, 265-290.szám)

1954-11-10 / 272. szám, szerda

1954. november 10. 1 Ez volt a kapitalista idők „konftinktúrája" A kisgazda szól ebben az írásban a „Magyar Nap" 1937-ben meg­fielent számának hasábjain a kapitalista konjunktúráról. Kisparaszt társainak véleményét fejezi ki tömören ez a mondata: „Gazdasági fellendülés csak az ágyú- és municiógyárakban van, azoknál, akik készítik a parasztember számára a gyorsfogatot, amely a másvilág­ra visz bennünket, hogy hamarább élvezhessük a „paradicsomi örö­möket". Hogyan volt és hogyan van ma Keszegfalván Mindennap közelebb jutunk no­vember 28-ához, a nemzetgyűlésbe és a Szlovák Nemzeti Tanácsba va­ló választások napjához. A faluban egyre többet beszélnek a közelgő választásokról. Az emberek össze­hasonlítgatják a multat a jelen­nel, véleményt nyilvánítanak, ki­cserélik nézeteiket, szóval válasz­tások előtti hangulat van. Én is szeretném elmondani né­hány szóval, mily fejlődésre te­kinthet vissza ma Keszegfalva­1938-tól 1948-ig mindössze 80 vályogház épültj a faluban. A kö­vetkező hat év alatt 116 családi ház épült téglából, padlós szobákkal, villanyvilágítással. A község la­kossága 1948-ig összesen kilenc detektoros és telepes rádióval rendelkezett. Ma már 196 modern, nagyteljesítményű készülék és 14 hordozható rádió van a faluban. Még hat évvel ezelőtt csak egy motorkerékpár volt Keszegfalván, ma 55 motorkerékpár zavarja a kis falu csendjét és köz­ben még azt mondják, akinek van, düböröghet. Sőt, személyautó-tu­lajdonosok is vannak már Keszegfal­ván. Ha valakinek kedve volna ellen­őrizni ezeket a számokat, amelye­ket felsoroltam, ajánlom, tegye meg. Még több és talán érdekesebb számokra is bukkanhat. Czifra elv­társ, a HNB titkára bizonyosan., segítene ezt megállapítani. Kvas Lajos, Keszegfalva. v­Ján Svet ma — kommunista újságíró Tíz évvel ezelőtt halt hősi halált a szlovák nemzet hőse, Csehszlovákia Kommunista Pártja legkiválóbb kép­viselőinek egyike, Ján Šverma elvtárs. Közvéleményünk már tudja, hogy Šverma elvtárs, akit 1944 szeptember végén a Moszkvában székelő CsKP külfö'.di vezetősége Besztercebányára küldött a CsKP képviselőjeként, a felkelésben való részvételével je­lentős mértékben hozzájárult a felke­lés céljainak és az új köztársaságban a fejlődés távlatainak megvilágításá­hoz és törhetetlen akaratával és áldo­zatos munkájával segített a felkelő nép belső erőforrásai mozgósításának fokozásában. Kevésbé ismert azonban újságírói tevékenysége. A felkelés ide­jén kiadott Pravda ennek a tevékeny­ségének köszönheti, hogy 1944 októ­berében hatásos fegyverré vált a felkelő nép kezében. Šverma elvtárs­nak a Pravda irányvonala meghatá­rozásában való ezen részvétele, ami­kor naponta utasítósokat adott a pártszervezetek munkájához, annál je­lentősebb, mivel abban az időben Szlovákia Kommunista Pártja vezető­ségébe burzsoá nacionalisták fészkel­ték be magukat, akik ebben a pozíció­ban fékezték a felkelő nép forradal­mi kibontakozását. Šverma elvtárs a felkelésben, a nemzetfelszabadító harc fontos kér­déseiben és annak eredményei táv­lataiban a felszabadított Csehszlovák Köztársaságban ideológiai világossá­got teremtett azon történelmi tapasz­talatok alapján, amelyeket a CsKP moszkvai külpolitikai vezetősége Gott­waldl elvtárssal az élen kidolgozott. A párt helyes irányítását célzó igyekeze­te mellett a felkelő nép összes harci erejének aktív kifejtése szempontjá­ból a kommunista újságírót és a párt élenjáró harcosát jellemző gazdag ta­pasztalatai nagymértékben érvénye­sültek az első köztársaság idején és a háború folyamán. Érvényesültek a bolsevik párt és a szovjet nép harcá­ból szerzett felbecsülhetetlen tapasz­talatai is, amelyekre moszkvai tar­tózkodása idején a Nagy Honvédő Háborúban tett szert. Mint a CsKP bolsevik vezetősége jelentős tagjainak egyike, akiket Gottwald elvtárssal az élen a CsKP V. kongresszusa választott meg, Šver­ma elvtárs a Rudé Právo főszerkesz­tőjeként azokban az években, amikor köztársaságunkat a fasiszta veszély fenyegette, a cseh nemzet hű fiához méltó odaadással cikkeiben magasra emelte az egységes Csehszlovák Köz­társaságnak és függetlensége biztosí­tásának gondolatát a Szovjetunióval való szilárd szövetség révén. Šverma elvtárs tevékenységének nagy jelentősége van a felkelés saj­tója szempontjából. Már a Szlovák­Nemzeti Tanácsnak 1944. október 8-án tartott ünnepi ülésén mondott beszé­de, amely megjelent a sajtóban és melyet a szabad szlovák leadóállomá­sok is ismertettek, valamint a többi dokumentumok, amelyeket írt és tel­jes tartalmukban leközölt a Pravda, mint pl. Szlovákia Kommunista Párt­ja október 8-i kiáltványát, a forradal­mi üzemi bizottságok küldöttségei podbrezovai konferenciájának határo­zatát, vagy a részletesen kidolgozott tételeket, amelyek alapján Marek Ču­len elvtárs a falusi gyűléseken moz­gósítási kampányt indított a párt pa­rasztpolitikájával kapcsolatban, mind­ez azokra a kérdésekre irányította a felkelési sajtó figyelmét, amelyekkel a burzsoázia és a burzsoá nacionalis­ták hibájából addig nem foglalkoztak megfelelő mértékben. Šverma elvtárs közvetlenül, mint újságíró is segítette a felkelési sajtót felelősségteljes harcos feladatának teljesítésében. Csaknem minden nap tanácskozott a Pravda főszerkesztő­jével és állandóan még harcosabb, tá­madóbb hangra ösztönözte. Állandó kampány megszervezésére serkentett a burzsoá katonai vezetőség káros de­fenzív taktikája ellen és azok ellen a hangulatok ellen, amelyek a szovjet hadsereg megérkezésével kapcsolatban passzív álláspontot foglaltak el. Ta­nácsolta, hogy rá kell mutatni a nép kimeríthetetlen erőforrásaira, hogy a felfegyverzett alakulatokat harci ak­ciókra kell buzdítani, s arra, hogy higgyenek szabadságharcunk biztos győzelmében, de emellett nem sza­bad lebecsülni az ellenség erejét és a harc nehézségeit sem. A sajtó fő fel­adatát abban látta, hogy segítsen az egész nemzetet bekapcsolni a harcok­ba, a katonákat és polgárokat egya­ránt, hogy ne legyen különbség a front és a hátország között, hogy minden egyes polgár frontharcosnak érezze magát, Šverma elvtárs egyút­tal beszédeiben, írásaiban és cikkei­ben állandóan éberségre buzdít az el­lenséggel és a pánikkeltőkkel szem­ben, arra tanít, hogy a gyávaságot nemzetárulásnak tekintjük. És mind­ezen szavait a nép erejébe és a nén hősiességébe vetett hittel támasztja alá, ' követésre méltó például hozva fel a szovjet nép hősiességét. Ilyen harcos forradalmi szellemben írta cikkeit a Pravdába is. A nehéz októberi napokban, ami­kor Magyarország felszabadítása után a hitleri hadsereg délről is támadni kezdett és a felkelők elleni nyomást minden oldalról megerősítette, hogy bármily áron visszavonulási utat nyer­jen a szovjet hadsereg halálos csa­pásai alól, Šverma elvtárs a harcoló nemzethez fordul „Az utolsó harc a legnehezebb harc" című vezércikké­vel. amely 1944. október 22-én jelent meg a Pravdában. Néhány nappal előbb a szovjet hadsereg 270 kilo­méteres szakaszon átlépte a Kárpá­tokat és megkezdte felszabadító me­netelését köztársaságunk keleti részé­ben Sverma elvtárs ezt a tényt ügy kommentálja, mint annak a bizonyíté­kát, hogy „közel van győzelmünk napja, közel van az a nap, amikor szabadságunkat szilárdan biztosítja az erős, legyőzhetetlen Vörös Hadsereg". Da egyúttal óv harcos igyekezetünk lankadásától. Felhívja a figyelmet ar­ra, hogy a megsebzett hitleri vad­állat új b Krivel támadó hadseregei ál­landóan nagy veszélyt jelentenek, mi­vel az elkeseredés erőt ad nekik a harchoz és a kegyetlenséghez a pusz­tításban. „A győzelemhez vezető út rövid — de nehéz lesz. Az utolsó harcok előtt állunk, de ezek lesznek a legnehe­zebbek." Ezekkel a szavakkal, amelyeket Šverma elvtárs az egész nemzethez, arínak harcos alakulataihoz intéz, gyö­nyörűen alkalmazza pártunk helyes irányvonalát nemzetfelszabadító har­cunk tényleges helyzetére. A szerző kiemeli, hogy „milyen felelősség há­rul ránk valamennyiünkre a felszaba­dított területen, azon a területen, amely felé mint a szabadság büszke világítótornya felé fordul az egész csehszlovák nép, az összes nemzet­hű szlovákok és az egész világ tekin­tete". A hadsereg elé feladatul tűzi, hogy „gyakorlatilag értékelje azokat a ka­tonai tapasztalatokat, amelyeket oly drágán megfizettünk. Szükséges, hogy minden egyén tapasztalatát átvegye mindenki, hogy megtanuljunk még jobban harcolni és védeni szabadsá­gunkat." Egyúttal kéréssel fordul a nemzet minden egyes tagjához, hogj segítsen növelni véderőnket, hogy minden érdeket a haza védelmének szolgálatába állítsunk. Emellett fel­hívja a figyelmet arra, hogy a felsza­badított terület Szlovákiának csak egy része, „pedig az egész szlovák föld a mi földünk és az egész szlo­vák föld a szabadságharc arcvonala". És itt rámutat a partizánok és az összes hazafiak feladatára és arra, hogy egyetlen szlovák kézben levő puskanak sem szabad pihennie ebben a nehéz és kemény harcban". „Tudjuk — írja a továbbiakban Sverma elvtárs — hogy emögött a harc mögött a győzelem van — a nemzetünk szabad életéhez, munká­saink, földműveseink, értelmiségünk boldog életéhez vezető szabad út... A Vörös Hadsereg már közel van. Szilárdan kitartunk helyünkön és a Vörös Hadsereggel átmegyünk aztán Žilinára és Bratislavába, elmegyünk Brnóba és Prágába. Elmegyünk egé­szen a német vadállat barlangjába és ott leszünk annak bevételénél, akkor, amikor elesik az utolsó csapások alatt". Ezek a mozgósító szavak jelentős szervező szerepet töltöttek be októ­ber utolsó napjaiban és később a partizán harcmódra való áttérésnél, különösen a kommunisták részére vál­tak irányelvvé, akik a szabadságharc további időszakában szilárdan álltak a partizánháború első soraiban és a' par­tizánosztagokban, valamint otfthon a nép között is áldozatosan vettek részt a megszállók elleni harcban. Sverma elvtárs úgy, ahogyan írta, hogy „valamennyien szilárdan kitar­tunk helyünkön", híven kitartott a nép mellett a legnehezebb pillanatok­ban élete utolsó órájáig. Bár testben gyenge és beteges volt, visszautasí­totta a hátországba való repülést, amikor a megszállók már Beszterce­bányát veszélyeztették. Kijelentette: „Egész életemen keresztül szégyen­kezném amiatt, hogy a szlovák népet a veszély pillanataiban magára hagy­tam. Nemcsak azért jöttem Szlová­kiába, hogy szónokoljak és írjak, ha­nem azért is, hogy harcoljak". Sverma elvtárs 1944. november 10­én a szlovák hegyekben bekövetkezett halálával tettekre váltotta a felkeléí újságírójának szavait >»••'•#« -m kewwm, dí mm - , Hite, nem I •• -ipodfk. U zumrpita**'' • <-uy». Éteí ímm>i ntwú • mijt ,<4k, jmf$ár~ &%v-m -í-ít ťmnd'ta tmt, tHfff k&fy ľrokíjUw nú?. -nzi 'M í f }<£ŕUm> ŕiľmtkwbM ktÍM&ujm J >••<* «.<*< '-'"•f , * 'wfi;í- h *í:K*.O , árJ; í kwm-Má /•< •* • ••:•< /.i-így t&nént, >*k -mi totem, mť&y 4 >f '•:wí S i-jiy a Hík<«>.*', kJ* f., .ti, f.iham^fJiiv! >~Í MtJÍákvi mmJwtttL ' • •<m ť}tt'**i ľ'e'KK (H 5« -&kj-( urm wä 'rwumá4i*i •t kgjtobb fvrMnk ditf ffm, >wtn .»<*% i jtn .t ;f<%, í'Ofy Hr n: ubs*. hog ) /n .-< í i s . *•<•%•> <:'e.%étyw'< l&fim, wkór >s? . . 'iWú'.tki <• s.'t>>;>­.•J n; s • •>• ••ff'ojj iitj fcdn ? ; •'\2> W :*• '^Äl W'it i. *í'/»í<* * ;-y wi >s,»t, «*4M ttiJí • 'tmsi ?>sck ,í «0V!» r\ tfjjj -'.f ' >:% •J 'fii, d ott<4 »«•-'< i'< v x-íii' :•• "t t p.rji>t.t>Át f J.- <j • • , . í'.f, : c'iíýír <rík'?, !•« <» t i " * • hciftiimkČKU, ->vs kjtvitä* min J -A " 'éz! í parw&tónkťr G > ;ftikrsdutimií it*}<tk -i i i* • i».'i-:c>! i ué <,>:<? húán {í'lh-udíiUmtk íflŕfÄif^i iUi> •y;-- $ <>.tboKx drji stis D* kinek k­. . íclkndäiéiit á »ji?>* :*>*w>7*k, men <>k akié mwikmmvt! i.'xwuik: #i kiJ'.h.ham ipékiflkiéMŠtií <m£ttkw<. I*" 'itkíi.-ik, k•iipáľ.Ut'< t<'' v jtiei 1 tmi- r.m r .i r 'whí j<>U}c, jól kdl i : é; i. y 4/ é-. -> g&sáuijp -t f-h 'íoid fíi'äei m k f U mvu íc>i]éävp>'£ ?•(.*!». gazdái­><i ; -cMt. Amikor eljött ms '>?.>uter?Ké; á>ln.tk iJeje, ukkof 4sí,re tj emb<r, hógý »<<?» fizetődik 'i m istfol&gip odahurcaUi*. A kis^dáisjb ;:. f o izAzitUkkíi drágább, van? o •ať i>kná!, /.ry stzuiitn n-Jkarra. nusthztí -anden!: Miaui jAót. ti' .dM: é «». i/w^­rj'r- . v'^-'V; ••oi, bopún, zf.di'ii h <•; ytb i:?.n$cp,ckc(, sivá" •."fn -C" '> ; .r r-c y •«« ,;r .r siva tŕgtémd • h -úkc.'di j .'dkaná ta ,f« ,.<.'.í.;.'', "í:.i *ňét> k kitek* tl.i f cdh. tmr ixm. t rffe­f -.in - viz ' ídbv tűm/imái* 'mnokndk* aklmk i<Ha x •- c Ai.-^UÍ,: k! :>-J;;!č> {tuk • > > ' » .' .i . i • ť •'•!. ; .í>':.-' , . a. oK­ŕ , .tíik kťiíiíik i ex .:•. • -itbťr t •á'ttá-A • - JVÖC 'O^IM)*. >-::>.i\ ,< -.'„ ''eniotkí;*, mg%>, '-•»>, i '< ŕL »•.«.>.• ,? . „px*sd>(ftmi i.>•><.!>, :-.«.• rr­: '•>.íŕ-<!-. dp •• i .. - f -\-v ­•• . t: k. ftd'<> <~í; : > . • rr .;.. ' t ><">'. „> ( Imíííí ó^f •; :: s­téväí, sihruÁt ti,* vmmM "imíefíől » E .</ iňôm évtkU*. hm j (aíiát n« -s Jliri Sám j : >>!!. 'ČVlťí 11 !.-<s.'ivv,si 4.:.:-;. A JíSityŕí •!'' |j,t;s>sc' - Í< ' í: M. | j -;h«K' i mtfrtnSi, S f/Ctč* m ••• tj-í •• C's!- •€ b.iú » mngyét í'.c-kven íftMm ksiervík' > ivK 'Mitltip' f \ ; >• < ík> 4 ?•;«!,« nVisiia! SibHii tSiVÍ ňg !!•<.'!!•« 4*>mtltlt£. n.' iťUtk d ,.t tnaf« r niuwVäsaJ tíSfk tsev tíMsyar í U äx'n. nfsn Utv. tsyilíí \ é r k e Ívrét e é U'int J xtiuk .a iyik Cvik u íii»É« 5íi2va a üí.tnkáté fiiítslnssiň, <jr4i»kt5íf ái rOíhetôtkji «!s<ýtUs4«ž koáfesJÍ ríf Ue niy.tnkfir .innai na ujk sn;M«f» jdžvcl. / \á«y Uíttye aiôHeu <ivk íor.va č s wvóic r íevtxräic. Míf: c&ik fásírä." kňriit :i muiik.­\ gycrmokeikro} —- Amikor háfAUl kúrtiiuk — kendik — dalom két fejvaUtnoka­u.; t.sfco'át c-setfeííTt. lioiry a* i.4:t>l.i ssl .s itjťréket sxckérpt SÄkcrííi líű.-uik liiŕa is hMv.'ítl s . w^'^um'-. !*á.i' ;< ss j K.ipra iátír.iiik kelíeít [ üváíbtíí -ásjlt ÜKikka. jhrrc üvmdokuaK. é* t, .i - iskrila s ílovák teí ll * ':) •<f>:&ií •

Next

/
Oldalképek
Tartalom