Uj Szó, 1954. november (7. évfolyam, 265-290.szám)

1954-11-02 / 265. szám, kedd

1*954. november 2. UJSZ0 5 Meghalt A. N. Kuzmin, a Szovjetunió kohászati minisztere A Szovjetunió Minisztertanácsa a következő közleményt tette közzé: A Szovjetunió Minisztertanácsa mély megrendülésesl adja hírül, hogy 1954 október 29-én hosszas és súlyos be­tegség után elhunyt Anatolij Nyiko­lajevics Kuzmin, a Szovjetunió kohá­szati minisztere, a kohászati ipar egyik legtekintélyesebb szervezője. A Szovjetunió Minisztertanácsa el­határozta: A. N. Kuzmin temetésének megszer­vezésére kormánybizottságot alakít, amelynek tagjai: M. G. Pervuhin (el­nök), A. G. Seremetyev, M. A. Jasz­nov, A. V. Korobov és A. F. Gorkin. A. N. Kuzmin kohászati miniszter halálával kapcsolatban orvosi szakvé­leményt adtak ki, amely megállapítja, hogy A. N. Kuzmin hosszú ideje máj­rákban szenvedett és rákos áttétel kelétkezett a gerincoszlop csigolyái között is. Halálát a rákos daganat miatt keletkezett Intokszíkáció követ­keztében beállott szívbénulás okozta. *** Moszkva népe október 31-én elkí­sérte Utolsó útján A. N. Kuzmint, a Szovjetunió kohászati miniszterét, a kohóipar kiváló szervezőjének egyi­két. Délelőtt 10 órakor a nagy nyilvá­nosság szánjára megnyitották a szak­szervezeti ház oszlopcsarnokát, ahol az elnunyt hamvait tartalmazó virá­gokkal övezett urnát kitették köz­szemlére. Az urnánál a Szovjetunió Kommu­nista Pártja "Központi Bizottságának tagjai, a temetés szervezésével meg­bízott kormányküldöttség tagjai, mi­niszterek, a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának képviselői, a moszkvai párt­és szovjetaktíva, a fémipar dolgozói álltak díszőrséget. A szakszervezeti házba egymás után érkeztek a moszkvai Üzemek és gyá­rak küldöttségének százai, a minisz­tériumok, a tudományos kutató- és más intézetek, közszervezetek, a szovjet hadsereg és a tanuló ifjúság képviselői és a moszkvai nép ezrei, hogy a korán elhunyt A. N. Kuzmln­nak, a szovjet nép nagy fiának meg­adják a végtisztességet. A magnito­gorszki, záporozsjeí^ dnyepetfovszki, gorkiji fémüzemek delegátusai és a krivorozsl vasércüzemek képviselői is eljöttek Moszkvába, hogy búcsút ve­gyenek a fémipar kimagasló vezető­jétől, N. Sz. Hruscsev, M. G. Pervuhin, A. A Andrejev, I. F. Tevoszján, a te­metés rendezésével megbízott kor­mánybizottság tagjai és miniszterek voltak az utolsó díszőrség tagjai. Szovjet falvak dolgozói az Októberi Forradalom 37. évfordulóját munkasikerekkel ünneplik A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának az Októberi Forradalom tiszteletére kiadott jel­szavai nagy lelkesedést keltettek a szibériai falvakban. A Krasznojarszki kerület kolhoztagjai a Nagy Október 37. évfordulóját további gabonabeszol­gáltatással ünneplik. A jemeljanovi járás kolhoztagjai a krasznojarszki begyűjtési központnak 6.000 pud szibériai búzát adtak be a szerződés szerinti, beszolgáltatáson fe­lül. A Nagy Októberi Forradalom tiszte­letére a csarchlnl gép- és traktorál­lomás Gairov nevú dolgozója normá­ját 137 százalékra teljesítette. A gurdzsanszki gruzin- kerület kol­hoztagjal évi tervüköt 15.500 tonna szőlővel túlteljesítették. A Nagy Októberi Forradalom tisz­teletére az ukrajnai lentermelők is 1 sok száz métermázsa lennel teljesí­| tették túl az évi tervet. A francia nép Németország felfegyverzése ellen Egész Franciaországban október 31-én megrendezték „Németország felfegyverzése elleni nemzeti napot" A gyárakban és a falvakban gyűlése­ket tartottak, amelyeken határozato­kat fogadtak el és aláírásokat gyűj­töttek a határozatok érdekében. Mint a l'Humanité című lap jelen­ti, az utóbbi napokban a bonni re­vansisták remilitarizációja ellen fran­cia bányászok egy nagy csoportja je­lentette ki tiltakozását, valamint az Isére megyében levő Roussilon város munkásai, a Herault megye szocialis­tái és kommunistái szintén tiltakozá­sukat jelentették be. Naegelen, a nemzetgyűlés képvise­lője, volt miniszter, kijelentette a grenoblei „Les Allobroges" című lap­nak: „Továbbra is ellenzője vagyok Németország újrafelfegyverzésének mostani formájában is." Savoya megye főtanácsának tagjai, akik között szocialisták, „függetlenek" kommunisták és mások vannak, egy­hangúlag elfogadta azt a határozatot, amely követeli, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében újra foglal­kozzanak az általános lefegyverzés kérdésével és felhív arra, hogy a né­met kérdés békés elintézésének mód­ját kell találni az összes érdekelt or­szágok együttes tanácskozásával. Thomas Mann üzenete a francia néphez Thomas Mann, a nagy német író a l'Express című francia hetilap út­ján üzenetet intézett Franciaország népéhez, amelyben Nyugat-Németor­szág újrafelfe^yverzésével és Francia­ország szerepével foglalkozik. Üzene­tében Thomas Mann a többi között ezeket írja: „Ha a következőkben olyan nézetek mrllett szállok síkra, amelyek nem azonosak a hatalmas tengerentúli nem­zet kormányának nézeteivel... ezt nem ellenséges szándékkal teszem. Ellenkezőleg, bizonyos vagyok róla, hogy Amerika jól felfogott érdekeit is szolgálom, ha szembeszállva a je­lenleg ebben az országban uralkodó irányzattal, kereken elfordulok az ott divatos nézetektől." „Vájjon a Szövetségi Köztársaság­ban élő németek kívánják-e az újra­fclfegyverzést és lehetnek-e annyira elvakultak, hogy a háborút óhajtják? Bizonyára nem jobban, mint Francia­oiszág, és azonos, szintén parancsoló okok miatt. De minthogy nem kíván­hatják a háborút, az újrafelfegyver­zés — amelyet a háború útjának te­kintenek — szükségképpen mélysége­sen gyanús és kevéssé kívánatos ne­kik is, akár csak Franciaországnak." „Nem vonom kétségbe, hogy Fran­ciaország kívánja az egyetértést és a francia nemzetnek annyi elszenvedett csapás után joga van a német újrafel­fegyverzés ellenzéséhez. De hogy Né­metországban is megvan a jóakarat és a dicséretreméltó ellenállás e fel­fegyverzési tervvel szemben — azt a német szociáldemokrata párt maga­tartása is megmutatja még akkor ís, hj más oldalról olyan nehézségek ál­lanak fenn, amelyek nyugtalanítók le­hetnek." „A német nép nagy többsége nem akar többé háborúról hallani. Élni akar, dolgozni és építeni. Lemondva a hatalmi politikáról, ismét meg akar­ja szerezni az egyetlen hatalmat, amely a kemény munka és a becsü­letes tevékenység eredménye. Időt kíván, hogy ezt elérhesse. Az idő, ez az értékes ajándék, sokkal érettebbekké, sokkal jobbakká és böl­csebbekké tesz bennünket. Csak időt adjon számunkra az ég! A harmadik világháború gondolata bűnös esztelen­ségnek, öngyilkosságnak tűnik majd. mint ahogy az is. A jelenlegi helyzetben a véreng­zés és a gyilkosság nem oldhat meg egyetlen problémát sem. Az idő ellen­állhatatlanul mindenkiben ezt a véle­ményt alakítja ki. Az idő tevékeny­sége csendes és hatalmas: megold­hatja a válságokat és meghozhatja az emberiség megbékélését." Az »AFP" jelenti, hogy Adenau­er kancellár és Dulles amerikai külügyminiszter az amerikai kü­lügyminisztériumban aláírta a ba­rátsági, kereskedelmi és hajózási szerződést az Egyesült Államok és a Német Szövetségi Köztársaság között, KÜLFÖLDI HÍREK A Kiodo Csusin sajtóiroda je­lentése szerint október 28-án To­kióban nagygyűlést tartottak, ame­lyen több mint 100 politikai ténye­ző, a béke védőinek vezetősége és a kereskedelmi körök tagjai vettek részt. A gyűlésen nemzeti bizott­ságot alakítottak, melynek az a célja, hogy kifejlessze a kapcso­latokat Japán, Kína és a Szovjet­unió között. » * # A sztálingrádi városi szovjet meghívására Coventry angol város tanácsának küldöttsége Sztálin­grádba érkezett, hogy ott a két város taViácsa együttesen dolgozza ki az ENSz bizottságához intézen­dő felhívást a leszerelés és a hid­rogénbomba használatának betil­tásával, kapcsolatban. Az athéni rádió jelentése szerint Olaszország, Törökország, Görögor­szág és Jugoszlávia képviselői Genfben ülésre jöttek össze, hogy „megvizsgálják a négy ország kö­zötti viszony fejlődésének előre­haladását és tervet készítenek a négy ország gazdasági együttmű­ködésére.'.' * * * Az iráni katonai^-fellebbvitell bí­róság megerősítette Husszein Fa­teminek, a Moszadik-kormány volt külügyminiszterének halálos .Ítéle­tét. Megerősítette továbbá az élet­fogytig tartó kényszermunkára vo­natkozó Ítéleteket is, amelyeket Sajegan és Razavi volt képviselők ellen hoztak. * • * Az irodalmi Nobel-dijat Ernest Hemingway amerikai írónak ítél­ték oda. * * * Hu Hung-ej, a taivani hadirepülő akadémia 34. osztályának növendé­ke AT-6 tipusú gyakorlórepülőgé­pével Taivan szigetén az akadémia kangsani repülőterén szállt fel és Fucsien tartományban szállott le. Itt elmondotta, hogy azért mene­kült vissza a kínai anyaországba, mert megelégelte az áruló Csang Kai-sek bancki erőszakos uralmát. Ausztriában csökken a tanonc­műhelyek száma. Az ifjúmunkáso­kat minden indokolás nélkül ki­dobják az utcára és a munkáltatók a legkülönfélébb kifogásokkal meg­szegik a tanonctörvény rendelkezé­seit. Ez természetesen a munkanél­küliséget növeli, különösen a fia­talabb korosztályoknál. Hivatalosan 52:000 fiatalkorú munkanélküli van Ausztriában, de a Neues Oes­terreich burzsoá lap szerint szá­muk eléri a 181.000-et is. * * * Ausztriában fokozódik a sztrájk­mozgalom. A sztrájkok a munkások tömeges elbocsátása és az amerikai munkamódszerek bevezetése elleni tiltakozásul törtek ki. * * * Vámosi István és Paar Lajos bu­dapesti építőüzemi dolgozók va­kológépet találtak fel, amelynek segítségével egy négyzetméternyi falon az eddigi 8 percnyi kéziva­kolás helyett IV2 perc alatt végzik el a vakolást. * • * A holland nőmozgalom képvise­lői Hágában csaknem 1200 aláírást gyűjtöttek arra a felhívásra, amit a holland kormány elé terjesztet­tek avégből, hogy az ENSz-nél jár­jon el az atomfegyver betiltása ér­dekében. A nőmozgalom küldött­sége kihallgatásra jelentkezett Dreis miniszterelnöknél, aki azon­ban a küldöttséget nem fogadta, v * * * Az ausztriai szövetséges ellenőrző tanács október 29-én rendes ülést tartott. A nyugati hatalmak képvi­selői javaslatot terjesztettek be ar­ra vonatkozólag, helyezzék hatá­lyon kívül azt a határozatot, amely feljogosítja a főbiztosokat az el­lenőrzésük alatt alló ausztriai meg­szállási övezetbe való beutazás en­gedélyezésére, illetőleg az övezet elhagyására. IIjicsov szovjet főbiztos e javas­lat ellen foglalt állást. Kijelentet­te, hogy a főbiztosoknak ez a joga teljes mértékben megfelel vaz ellen­őrzésről szóló megállapodások szel­lemének. J. Dieckmann a német-szovjet baráti hónap megnyitása alkalmából A német-szovjet barátsági hónap megkezdésének előestéjén Berlin­ben az ünnepi gyűlésen beszédet mondott Johannes Dieckmann, a nemzetgyűlés elnöke. Beszédében foglalkozott a nyu­gatnémet militaristák népellenes politikájával és a nyugat-németor­szági katonai előkészületekkel. Jo­hannes Dieckmann kijelentette, hogy nemcsak az NDK lakossága, de Nyugat-Németország lakosságá­nak egyre szélesebb rétegei is már tudatában vannak annak, hogy a német nép számára csak egy út le­hetséges — Németország demokra­tikus és békés alapokon való egye­sítése. Az egységes demokratikus és bé­keszerető Németország kialakulásé nak — jelentette ki J. Dieckmann — fő feltétele az egyre szorosabbra fű­ződő barátság a német nép és a Szovjetunió népei között. A Szovjetunió — mondotta Dieck­mann — az elmúlt években minden segítséget megadott és a jövőben is megad, az ország igazságos harcá­hoz. J. Dieckmann rámutatott V. M. Molotov külügyminiszternek az októbfer 6-i berlini ünnepi ülésen tett igen jelentős javaslatára és a szov­jet kormány jegyzékére október 23-ról, amelyek teljes egészében megfelelnek az összes békeszerető németek érdekeinek. A német népnek a nagy Szovjet­unióval és a béketábor többi orszá­gaival együttesen kell harcolni a békéért és Németország egységéért^ jelentette J. Dieckmann. Beszédének befejezésében hang­súlyozta, hogy a most következő német-szovjet barátsági hónap jel­szavává kell, hogy váljon a baráti kapcsolatok még nagyobb kiszélesí­tése a német nép és a Szovjetunió, népei között. I Amerikai lap véleménye a vietnami helyzetről A nyugati lapok elismeréssel ír­nak a rendről és fegyelmezettség­ről, amellyel a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság katonái é' hivatalnokai átvették Hanoit, é arról a megelégedésről, mellyel n lakosság az új életet fogadta. T. Durdin, az amerikai „The New­York Times" című lap tudósítója a következőket, Írja: ,,A Vietminh (a Vietnami Demokratikus Köztár­saság) a kínaiak példáját követte és úgy vette át a hatalmat ÉSzak­Vietnamban, mint a kínai kommu­nisták 1949- és 1950-ben Kíná­ban : fegyelmezetten, rendben. A Vietminh-vezetőknek sikerült egyszerű eszközökkel kedvező' be­nyomást kelteni a lakosságban például azzal, hogy a katonák he­lyesen viselkednek, a hivatalokban megszüntetik a korrupciót, eltörlik a prostitúciót és más bűnöket, amelyek azelőtt Hanoiban burján­zottak, szilárdan érvényt szerez­nek a törvényeknek és bevezetik a szigorú rendet. Hanoi l&kói ösz­szehasonlítják a régi Helyzetet a Vietminh eredményeivel és az összehasonlítás a t új rend javár.'t dől el."­A Ho Si Minh-kormány erős, fegyelmezett hatalom. A tudósító megemlékezik arról is, hogy milyen szeretettel fo­gadta Hanoi a felszabadító nép­hadsereg katonáit: „A lakosság lelkes fogadtatásban részesítette a Vietminh-hadsereg egységeit, ami­kor a városba érkeztek ós őszinto lelkesedéssel éljenezte őket. Hanoi lakossága úgy érezte: a független­ség és a forradalom diadala, hogy az utolsó idegen csapatok ís kivo­nultak a városból, és azt saját fajtájuk foglalta el. rendes, barát­ságos és jómodorú katonák. Nem csoda, hogy ez tetszett nekik... A Vietminh hanoi szerepléséből nyil­vánvaló, hogy a Ho Sí Minh-kof­mány erős, fegyelmezett hatalom, melyet jelentős néptömeg támogat. — Egész Vietnam megnyerésében — írja Durdin a továbbiak során — az északvietnami kormánynak nyilvánvaló előnyei vannak, Egy­sége, lendülete, sikere nagyon is nyilvánvaló volt ahhoz, hogy kívül­álló megfigyelők, akik tanúi voltak T önkin átvételének, ne vették vol­na észre. A Vietminh oldalán van Ho S; Minh hatalmas vonzóreje: Ho Sí Minhet mindenütt megcso­dálják, még a kommunistaellenes vietnamiak is." Amerikai intrikák Iránban Az Avanti című római lap te­heráni tudósítója tollából cikket közöl a nemzetközi nafta-konzor­cium egyezményének az iráni medzslisz által való ratifikációjá­nak hátteréről és azokról az esz­közökről, amelyeket az iráni hi­vatalok és az amerikai nagykövet a ratifikáció elérésére felhasznál­tak. A medzslisz egyes ellenzéki képviselőit előre figyelmeztették, hogy az egyezmény vitájában ne ragadtassák el magukat „merész kijelentésekre'*. Ezek között a képviselők között volt Kanataba­di, Darahses, Pirnaja és Mir As­rafi. A miniszterelnök mozgósítot­ta összes híveit mind a medzsiisz­ben, mind a szenátusban, hogy kényszerítsék a többi képviselőt is arra, hogy szavazzanak az egyezmény mellett. Az Egyesült Államok hivatalos képviselői Teheránban lázas tevé­kenységet, indítottak. Aznap, ami­kor aláírták a nafta-egyezményt, Henderson, az iráni amerikai nagy­követ tanácskozott Dachstanix. Egbal és más szenátorokkal. Azt „ajánlotta'' nekik, hogy a nemzet­közi naftakonzorciummal kötött egyezmény mellett szavazzanak és utalt az esetleges bő jutalomra ezért a „szolgálatért'*. Megbízható forrásból érkezett hírek szerint az Egyesült Álla­mok nagykövetsége már eddig mintegy 90.000 dollárt fizetett ki „jutalomdíj" fejéb*n. A lap utal arra, hogy a kon­zorciumban részt vevő amerikai cégek magukhoz akarják ragadni a vezetést. Howard Page, a konzorcium ame­rikai küldöttségének vezetője és a Standard Oil Company of New Jersey társaság elnökhelyettese, amerikai hivatalnokok előtt kije­lentette, hogy a konzorcium tag­jai, az egyes naftatársaságok kö­zött a részvények nem oszlanak meg amerikai szempontból „ideá­lisan''. Page kijelentette, hogy a részvények 40 százaléka öt ameri­kai társaság között, a többi 60 százalék pedig az angol-iráni, az angol-holland és a francia társa­ságok között oszlik meg. Page a tisztviselőknek tudomására hozta, hogy a konzorcium belső fejlődé­sével számol, aminek következté­ben az Egyesült Államok segít­ségével az amerikai társaságok magukhoz ragadják majd a veze­tőszerepet. Adenauer beszéde Washingtonban A Washingtonban tartózkodó Aden­auer beszédet mondott a Nemzeti Saj­tóklubban. Adenauer a többi között támadta a Szovjetunió legutóbbi jegyzékét és azt hangoztatta, hogy a szovjet javasla­toknak az a céljuk, hogy „rábírják az Egyesült Államokat, ne törődjenek az európai kérdésekkel". Adenauer állí­tása szerint a Szovjetunió „olyan kol­lektív biztonsági szerződést szeretne létrehozni Európában, amelyben ő maga határozottan uralkodó szerepet játszana." A bonni kancellár befejezésül kép­mutatóan azt javasolja, hogy a nyu­gati országoknak „védelmi közössé­gük" kiépülése után „mint regionális csoportnak kapcsolatokat kellene lé­tesíteniük a szovjet tömbbel egy szer­ződés keretébea."

Next

/
Oldalképek
Tartalom