Uj Szó, 1954. november (7. évfolyam, 265-290.szám)

1954-11-06 / 269. szám, szombat

1954. november 6. III szo 3 A NEP JELÖLTJEI Mokcsakerésztől Leleszig Mokcsakerész kis község a nagykaposi járásban. Itt van a járás egyik legjobb szövetkezete Ide tartottam én is, hogy meglátogassam a szövetkezet elnökét, Brandics Andrást, akit a Szlovák Nemzeti Tanácsba jelöltek képviselőnek. A faluban nem tudtak felvilágosítást adni, hol található meg az elnök. Lehet, hogy a répakapálásnál, de lehet, hogy az istállóknál vagy a földeken, csak otthon nem lehet sohasem megtalálni. A faluban hamar megtudtam a múltját, mert ismeri itt mindenki még fiatalkorából. Szegény szülők örömtelen életét folytatta, mert mint ezer más kizsákmányolt, földhözragadt család gyermeke, ő is a földesurak igáját húzta, ha nem akart éhen halni. László Béláné szolgálatában élte át keserű fiatalságát. A felszabadulás után megújult, friss erővel kezdett újra a munkához a párt vezetése mellett. Alapító tagja volt a szövetkezetnek és azóta is ő vezeti. Nagykaposra érve csak úgy találomra, kevés reménnyel megállítottam egy járókelőt- — Nem látta valahol Brandics. elvtársat? — kérdeztem. — A mokcsakerészi elMár késő délután érkeztem Leleszre. A lemenő nap sugarai megvilágították a nemrég felszántott földeket és még sárgábbá festették a fák lehulló leveleit- Kint a határban messzire hallatszott a traktorok zaja, középszántást végeztek- A brigádközpont épületében megtaláltam, akit kerestem. A fiatal, 24 éves Berta Jánost, a Szlovák Nemzeti Tanács legifjabb képviselőjelöltjét, a brigádvezetőt. Éppen Juhász Istvánnal, az agronomussal beszélgetett az őszi munkák tervéről. Annak ellenére, hogy éjszakai műszakban dolgozott, bent volt az irodában. ,.Minden gépet ki kell használni az őszi munkálatoknál, hogy a terv teljesítése jó legyen", mondotta. Ha valamelyik traktoros nem jön be, vagy beteg, úgy ketten, ők Juhásszal helyettesítik. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának tiszte letére kötelezettséget vállaltak, hogy 50 hektár földet segítenek felszántani, bevetni. Az agronómus nököt? — kérdezi az tőlem természetes hangon, mint aki tudja, kiről van szó. — Azt, — felelem örömmel, tudva, hogy már célnál vagyok. — Az előbb ment az állomásra, ott rakodnak ki téglát a szövetkezetesek. Megmutatja akárki, mert ismeri őt az egész járás, most képviselőjelöltünk — teszi még hozzá büszkén. De az állomáson már nem találi tam, az ottlévő szövetkezeti tagok j innen a traktorállomásra küldtek, I ott viszont azt felelték, hogy éppen csak az előbb ment el. Végre egy üzletben találkoztunk, ahol éppen valamit vásárolt. Egy másik járókelő mutatta meg, hogy oda ment beRáncos. gondterhes homlokú, sovány férfi állt előttem. Barátságos tekintettel nézett rám és máris bejelentette, hogy még a járási nemzeti bizottságra kell mennie, várjam meg, rögtön elintézi dolgát. In nen a-járási párttitkárságra sietett és még egy pár helyre. Útközben az egyik hivatalból a másikba, örömmel számol be, hogy mit sikerült elintéznie. — No, most már mehetünk — jelentette ki két-háromórás várakozás után. Útközben elbeszélgettünk. Elvittem falujáig és a falu élőit megálltunk. — No, nekem már mennem kell tovább Leleszre — mondotta Brandics elvtárs és kérdezte — hát te tulajdonképpen miért jöttél ide? — Csak látni akartalak és beszélgetni veled és lefényképezni véged, mint képviselőjelöltet. — No az árgyélusát és így borotválatlan? — így is csak képviselőjelölt vagy, ha be is vagy nőve, meg aztán ismernek téged fénykép nélkül is az egész járásban. Nem is csodálkoztam tehát e rövid ismeretség után, hogy a nagykaposiak éppen őt, a legpéldásabb szövetkezet elnökét akarják képviselőjükké választani a Szlovák Nemzeti Tanácsba. Berta elvtárs segítségével megtanulta a traktor kezelését és kötelezettségvállalásukat már túl is teljesítették. Berta elvtárs nem sajnál semmi időt arra, hogy a brigádjában levő traktorosokat személyesen irányítsa. Munkaközben meglátogatja a traktorosokat és tanácsaival segiú őket. Megbecsüli a jó munkásokat és ezért nagyon szeretik. Minden reggel egy-egy traktorossal közösen vizsgálják meg az üzemben levő traktorokat és az üzemzavarokat mindjárt ki is javítják. Nem is volt eddig nagyobb hiba a traktorok körül és a brigádközpont a gépek jó karbantartásával és a terv egyenletes teljesítésével szép eredményeket ért el az őszi munkákban. Most a királyhelmeci járásban ők állnak az első helyen és már két héttel ezelőtt 70 százalékra voltak az őszi munkálatokkal. A fiatal brigádvezető ezeket a jó eredményeket a szovjet tapasztalatok felhasználásával éri el. A traktorok teljesen ki vannak használva, több agregátot húznak maguk után. Tárcsáznak, simítóznak és boronálnak egyszerre. Még amikor traktoros volt Királyhelmecen és brigádvezető Tárkányban, tanulmányozta a szovjet tapasztalatokat- Katonai szolgálata alatt minden szabad idejét olvasásra használta ki, mert tudta, hogy kötelessége szakismereteit bővíteni, így lett a fiatal traktorosból brigádvezető, a kerületi nemzeti b

:zottság tagja és a Szlovák Nemzeti Tanács képviselőjelöltje'. Mokcsakerésztől Leleszig akárki megkérdez az ember, mindenki tud felvilágosítást adni e két jelöltről, akik a dolgozók soraiból becsületes, jó munkával lettek azokkáIlyen jelöltekre mind a két járás dolgozói nyugodt lelkiismerettel adják le szavazatukat november 28 án. Horváth Sándor így került sor Tóth Imre jelölésére Már régen elharangozták a delet Kenyhecen, de az építkezéseknél még mindig sürögtek-forogtak a szövetkezeti tagok. Középtermetű, mosolygósarcú ember tart felém. Hozzáfordulok: — Tóth Imrét keresem, a szövetkezet könyvelőjét... — Rámnevet, kezetnyújt. Ö az, akit keresek. Éppen az irodába indul, vele tartok én is. Ütközben elbeszélgetünk. Tóth Imre lelkesen számol be a szövetkezet hároméves fe jlödéséről. Az elsőségről, amit a nyári munkáknál a járásban elértek, a 22 koronás munkaegységről, a Vörös Zászló és a nagy rádiókészülék elnyeréséről, a díszoklevélről, s a falu megelégedett életéről. Minden szava meggondolt, viláqcs, kiérzik belőle a lelkiismeretes gazda gondossága. Adatokat sorol fel, a szövetkezet hús- és terménybeadásának terven felüli teljes'téséről, amelyek már nem is mázsák és tonnák, hanem vagontételek. Büszkén sorolja fel az elért hektárhozamokat, ametyek a tervet jóval meghaladták, s amelyek u búzánál pl. a 25 mázsát is elérték. Aztán sorra veszi a gazdasági épületeket. Az idei építkezési terv szerint most fejezik be a második marhaistállót, két sertésól már készen áll, s most, novemberben készül el a juhakol. Jövő esztendőre is gazdag az építkezési program: felépül a harmadik istálló a borjak részére, elkészül a lóistálló. Esztendőre a magtárt is felépítik, 40 vagon termény elhelyezésé)

e, s elkészülnek a még hiányzó silógödrök is. Hallgatom Tóth Imrét. Visszaidézem a kenyheci nyár mozgalmas napjait, amikor a két szomszédos falu, Kenyhec ós Migléc versenyzett az elsőségért, azt a hatalmas munkalendületet, amely ilyen nagyszerű eredmények elérésére képes. Az az állandó fejlődés, amelyen a szövetkezet 1951 óla átment, elsősorban a szövetkezeti tagok munkájának eredménye. 4 kenyheciek jó gazdák, s Tóth Imre a jó gazda mintaképe. Akinél: pedig érdemei vannak, azé a nép bizalma is. így került sor Tóth

% Imrének a Szlovák Nemzeti Tanácsba való jelölésére. — / Amikor értesültem jelölésemről — folytatja Tóti\ elvtárs — az volt az első gondolatom, alkalmas vagyok-e erre a funkcióra, s hogy dolgozom majd ha megválasztanak. Aztán eszembe jutott, hogy a nép bizalma egyben segítséget is jelent. Amit eddig elértem, az nem. egyedül a magam munkája volt. Velem együtt dolgozott, a közösség. Én ebben a faluban nőttem fel, ehhez a falusi néphez tartozom. Egyet tudok, mindig a ncppel, a választóim között leszek. Velük tanácskozom meg közeletünk minden kérdését, s kívánságaikat tolmácsolom majd a Szlovák Nemzeti Tanácsban. Azt is tudom, hogy közülük kell összegyiijte-. nem azokat a kezdeményezőket, akik hazánk gazdasági életének felvirágzását segítik elő. Tóth Imre helyesen látja a reá váró feladatokai: a népet képviselni annyi, mint állandóan őszintén érdeklődni a közügyek iránt, mindnyájunk közös ügye iránt, szívünkön viselni azokat. — Talán nem mondtam el mindent ami érdekel — folytatja. — Még annyit, hogy apám itt cselédeskedett a Ducsay birtokon. Négy testvérem van. Nehezen éltünk a kommencióból, a harmados kapálásból, a részaratásból Most mindnyájan a szövetkezetben dolgozunk megelégedetten, boldogan. Huszonkilenc éves vagyok, megnősültem, kislányom Marika már iskolába jár... Meleg kézszorítással búcsúzom Tóth Imrétől, a képviselö'jelölltől, aki örül a bizalomnak, amely mindenfelől megnyilvánul iránta. Tudom, hogy megtesz mindent azért, hogy ezt a bizalmat ki is érdemelje. Mészáros Gyula A népből származik Livinka István szegény napszámos embernek a fia. Tizenegyen voltak testvérek. Nehéz körülmények között tengődtek a privigyei járásban lévő Valašská Bela nevű községben. Édesapjuk és a nagyobb testvérek sokszor még anynyit sem tudtak szerezni a házhoz, hogy biztosítva legyen a mindennapi betevő falait. A család különben sokat nélkülözött, amikor a munkanélküliség ráfeküdt a községre. Amikor munka híján akarva, nem akarva napokat kellett tölteni tétlenül, korgó gyomorral. Livinka István apja is — mint sok más honfitársa — arra kényszerült, hogy a falun kívül, túl a kéklő hegyeken keressen valamilyen munkát, hogy családfát megmentse az éhhaláltól. 1919-beri a Livinka-család teljesen búcsút mondott szülőfalujának. Könnyes szemekkel búcsúztak az ismerős vidéktől, a tölgytsoszorúval ékesített bércektől, a sebesen csörgedező kristályvízü hegyi pataktól. A Livinka-család Csallóközben telepedett le. Cselédnek szegődtek el gróf Káinoki Sándorhoz. Először Csilizradványon, később a csicsói uradalomban cselédeskedtek. Helyzetük itt sem volt rózsás. A napi emberfeletti munkán kívül mindig bizonytalanságban élfceK. Nem tudták, melyik pillanatban adja ki az útjukat a gróf úr. Livinka István rövidesen megbarátkozott környezetével. Az ura dalomban élő magyar cselédek gye- j rekeitől hamar megtanult magyarul. Édesapja is jóba lett a magyar cselédekkel. A közös sors, a közös elnyomatás testvérekké kovácsolta őket. Közösen léptek fel, hogy nagyobb darab kenyeret harcoljanak ki. Livinka István is, mint a többi cselédgyerekek, már 14 éves korában túrta a gróf úr földjét. 1926-ban már tagja volt az ifjú kommunisták szervezetének. Ez év május 1-én már a többi cselédekkel egvütt vonult fel. A felszabadulás után a volt cselédek földet kaptak. 1949-ben pedig a felparcellázott földet újból egyesitették. Megalakították a szövetkezetet. Livinka István az elsők között írta alá a közös gazdálkodást. Az első években mint csoportvezető, majd későbben mint raktáros dolgozott a szövetkezetben. Napi munkáján kívül a község ügyeinek intézéséből is becsületesen kivette a részét. Sokat tett a csicsóiak érdekében. Minden idejét annak szentelte, hogy példamutató munkásságával ;»gyre nagyobb termelési feladatok megvalósítására serkentse a lakosokat. Livinka Istvánra hallgattak a faluban. Soha nem tett könnyelmű Ígéretet., mindenkor kihangsúlyozta, hogy csak jő munkával lehet biztosítani a jobb életet. Ha most egy pillanatra visszatekintünk a felszabadulás előtti Csicsóra, akkor tudjuk csak megérteni, milyen óriási fejlődésen ment keresztül a falu — mondja Livinka István. — A múltban, ha valaki utazni akart, több mint húsz kilométert kellett gyalogolni a legközelebbi vasútállomásig. Most rendes autóbuszjárat van a faluból Nagymegyerre. Villany is csak a nagygazdák házaiba volt bevezetve. Ma már Csicsón minden egyes házban villany ég. A régi viiág'ban három évtized alatt sem épült fel annyi új lakás a faluban, mint a felszabadulástól napjainkig. Csicsón 1945-től napjainkig hatvan új lakás épült. Ritka az olyan ház, ahol rádió ne volna. A sikerek mellett azonban voltak nehézségek is a faluban, különösen a szövetkezeti gazdálkodás körűi. A közös gazdálkodás keretén belül olyan emberek kerültek a vezetőhelyekre, akik saját érdeküket helyezték előtérbe a közös üggyel szemben. így aztán visszaesés mutatkozott a szövetkezetben. A tagok elkedvetlenedtek. A helyi pártszervezet és Livinka István is látta a tarthatatlan hely-' zetet. A gyűléseken rámutatott a hiányosságok okaira. Rámutatott, az egyes vezetők helytelen munkájára. 1953-ban lényeges változás történt a szövetkezeiben. A vezetőhelyekről eltávolították azokat az egyéneket, akik gátolták a szövetkezet fejlődését. Új elnököt is válásit ot tak a szövetkezet élére, Livinka István személyében. A csicsói szövetkezeti tag 'k nem cselekedtek rosszul, amikor Livinka Istvánt tették a rzövetkezet élére. Azóta a szövetkezet újból fejlődésnek indult. Ma már mindenki bizalommal van a szóvetkezet iránt, mindenki 'liztosítva látja jövőjét a közösben. Livinka Istvánnak első lépése az volt, hogy megszervezte a munkacsoportokat és bevezette a terven felül termelt termékekért a pótjutalmazást. Ezeknek a megvalósítása döntő változást hozott a szövetkezetbe. Hogy tisztábban lássuk mit jelenít az, ha olyan ember van a szövetkezet élén, aki szívügyének tartja a szövetkezet fejlődését, egy példát hozunk fel. Az elmúlt években pl. olyan fontos kapásnövényből, mint a kukorica, még a legjobb években is csak 17—18 mázsás hektárhoizamokai értek el. Az idén 40 mázsás átlagos hektárhozammal dicsekedhetnek. A pótjutalmazás 'jevezftése következtében voltak olyan szövetkezeti tagok is, akik 14 mázsa kukoricát kaptak ezen a rirren. Az elmúlt években a rosszul gazdálkodó csicsói szövetkezet Livinka István vezetése mellett a nagymegyeri járás legjobb szövetkezetei közé került. Nemcsak Csicsón, hanem a járásban is mindenki nagy elismeréssel beszél Livinka István eredményes munkájáról. A Nemzeti Arcvonal I ivir.ka István eddigi mun'ciját értékelve, nemzetgyűlési képviselőnek jelölte. A bemutatkozás folyamán a járás minden egyes becsületes dolgozója, akár szlovák, akár magyar, örömmel vesizi tudomásul, hogy a nagymegyeri járást a nemzetgyűlésben olyan ember fogja képviselni, aki a népből származik, aki együtf szenvedett velük a kapitalista elnyomás alatt ós együtt építi velük a boldogabb in/l napot. Szarka Istvaa.