Uj Szó, 1954. november (7. évfolyam, 265-290.szám)

1954-11-29 / 289. szám, hétfő

A Béke-világtanács stockholmi ülésszakának záróokmányai A békeszerető emberiség megőrzi A. J. Visinszkij emiékezeiét V. M. Molotov beszéde a moszkvai gyászünnepségen (Folytatás a 3. oldalról.) kezlet politikai határozatait és ag­resszív tömbökbe vonják a latin­amerikai országokat- Mindez arra kényszeríti ezeket az országokat, hogy természeti kincseiknek nagy részét tisztán katonai célokra for­dítsák és olyan háborúba dönti a békeszerető népeket, amely ellenke­zik e népek érdekeivel és vágyaival. A fegyverkezési verseny nagy összeget felemésztő és semmivel sem igazolt fokozódása a latin-ame­rikai országokban, ami nagy káro­kat okoz ez országok nemzetgazda­ságának és még lejjebb szorítja né­peik amúgy is alacsony életszín­vonalát. A Béke-világtanács a következő felhívást bocsátotta" ki nagy kultu­rális évfordulók megünneplésére: Az 1955. év folyamán az egész világ népei megemlékeznek majd a világkultúra nagy képviselőinek kö. vetkező évfordulójáról: Schiller halálának 150. évforduló­ja, Mickiewicz halálának 100. évfor­dulója, Nyomást gyakorolnak a latin­amerikai országokra, ami nem egy­szer a különféle nemzetközi szerve­zetekben ülő képviselőik szavazásá­ban nyilvánul meg, s ami akadályt jelent a nemzetközi helyzet meg­javításának, a konfliktusok és meg­oldatlan kérdések tárgyalásokkal való rendezésének útjában. A latin­amerikai országok kereskedelmi szabadságának és nyersanyagelosz­tásának korlátozása, ami kényszer­piacok létrejöttére, az árak egyol­dalú megszabására vezet és meg­akadályozza, hogy erősödjenek ba­ráti kapcsolataik más nemzetekkel a kölcsönös előnyök alapján. Korlátozzák ez országok kulturá­lis kapcsolatait a világ összes or­Montesquieu halálának 200. év­fordulója, Andersen születésének 150. évfor­dulója, Cervantes „Don Quijote" c. műve első kiadásának 350. évfordulója. Walt Whitman „Leaves of Grass" című műve megjelenésének 100. év­fordulója. A nagy kulturális évfordulók megünneplése elősegíti a népek ba­szágaival és nyomást gyakorolnak ezekre az országokra, annak érde­kében, hogy nemzeti kultúrájukkal szemben idegen formákat kénysze­rítsenek rájuk. f A latin-amerikai népek szuvere­nitásukért és valamennyiük valódi biztonságának biztosításáért harcol­va, hathatósan elősegítik az Ameri­ka és az egész világ békéjéért folyó harcot. A Béke-világtanács úgy véleke­dik, hogy a latin-amerikai országok népei csak az amerikai szárazföld népeinek együttműködése útján, az egyenjogúság és a kölcsönös tiszte­let alapján juthatnak el a virágzás­hoz és a biztonság megszilárdításá­hoz. ráti kapcsolatainak biztosítását, füg­getlenül a határoktól, elősegíti egy­más- joblv megismerését és a békés együttműködés megszilárdítását. A Béke-világtanács felhívással fordul minden néphez, minden író­hoz és művészhez, a tudósokhoz, a történészekhez, a tanítókhoz, vala­mennyi kulturális és tömegszerve­Zethez, hogy vegye ki részét e kul­turális évfordulók megünnepléséből. amely akadályt gördít a nemzet­közi feszültség enyhülésének útjá­ba, például, ha valaki nyílt ellen­ségeskedést követel egy bizonyos ország ellen, ha egy kormány meg­tagadja a tárgyalásokat, vagy olyan megkülönböztető rednszabályokat érvényesít, amelyek hátráltatják az összes országokkal való gazdasági és kulturális kapcsolatok fejlődéset. Felhasználni azoknak a közös ak­cióknak gazdag tapasztalatát, ame­lyeket különféle ismert személyek­kel és szervezetekkel együttműkö­désben folytattak le, megerősíteni ezt az együttműködést és kiter­jesztem nemcsak bizonyos egyének­re, vagy szervezetek képvisel ő ;r? hanem azokra a néprétegekre is, amelyeket ezek képviselnek. Ezt a célt olyan lépések kezdeményezé­sével. vagy támogatásával lehet el­érni, amelyek országos és nemzet­közi viszonylatban párhuzamosan bontakozhatnak ki. Megtalálni a legjobb módot a területi és helyi békebizottságok állandó tevékenységének biztosí­tására, tekintetbe véve a különféle tevékenységek összefüggéseit; ami­lyenek: az aláírás, gyűjtés, petí­ciók körözése, vagy népszavazások tartása, amelyek eredményeként küldöttségek mennek a megválasz­tott képviselőkhöz; helyi gyűlések és üzemi gyűlések, amelyek a szé­lesebbkörű gyűlések előkészítését szolgálják, helyi és területi talál­kozók, amelyek az országos kon­ferenciákat készítik elő, akcióna­pok, hetek és hónapok tartása itb­A tapasztalat azt mutatja, hogy minden bizottságnak meg kell ta­lálnia azt a munkamódszert, amely a legjobban megfelel az adott or­szágban a közös akcióra kínálkozó alkalmaknak, meg kell keresni és ki kell domborítani azokat az ér­veket és tényeket, amelyek kon­krét formát adnak a békeharc­nak, a Béke-világ tanács által ki­tűzött céloknak, közvetlenül ösz­szekapcsolva azoka +. a lakosság ér­dekeivel Minden egyes bizottság állandó feladatának tekinti a fejlődésé­hez szükséges anyagi eszközök gyűjtését, párhuzamosan a politi­kai tevékenységgel, mert a moz­galom jellege lehetetlenné teszi, hogy tagdíjat kérjen azoktól, akik részt vesznek a békeharban. Szorosabb kapcsolatot tartani fenn a világtanács titkárságával és a többi országos békemozga­lommal. a szorosabb együttműkö­dés és a tevékenységeknek világ­méretekben való jobb összehango­lása érdekében. Ezt a kapcsolatot fenn lehet tartani a Béke-világ­tanácsban lévő küldöttek útján, a titkárság tájékoztató anyaga útján, küldöttségek látogatása és kölcsö­nös látogatás útján, kiadványok, filmek és okmányok cseréje út­ján. A Béke-világtanács titkársá­ga, mint állandó szerv segíthet eb­ben a szükséges együttműködés­ben. A szovjet nép és az egész bé­keszerető emberiség november 26­án búcsúzott a nagy szovjet állam­férfitől, a kiváló békeharcostól, A J. Visinszkijtől. A moszkvai Szak­szervezeti Ház oszlopcsarnokában felállított katafalk mellett a dolgo­zók tízezrei vonultak el, hogy megadják a végtisztességet a szov­jet nép nagy fiának. A katafalk mellett díszőrség állott. A gyászünnepséget a Vörös té­ren tartották. A Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bizottsá­gának, a Szovjetunió miniszterta­nácsának és a Szovjetunió Leg­felső Tanácsának nevében az el­húnyttól V. M. Molotov, a Szov­jetunió minisztertnácsának el­nökhelyettese és külügyminisztere búcsúzott el. Beszédében a követ­kezőket mondotta: Elvtársak! Ma búcsút veszünk Andrej Ja­nuárjevics Visinszkijtől. A szovjet népet és a kommunista pártot nagy veszteség érte. Kiváló szovjet államférfi és a kommunista párt hűséges fia, nagy tudós és jogász, a Szovjetunió érdekeinek a nemzetközi fórumon őszinte vé­delmezője távozott el körünkből. Mi, akik vele együtt dolgoztunk, szívünkhöz közelálló embert, őszin­te elvtársat, drága barátot veszí­tettünk el benne. Andrej Januárjevics szocialista államunk áldozatkész és kiváló építője volt. Nagy képességei, sok­oldalú tudása, amelyet állandóan kiegészített és rendkívüli energiá­ja sikeresen érvényesült a Szov­jetunió építésének különböző terü­letein. A szovjet kormány első éveiben felelősségteljes funkciót töltött be az ország lakosságának élelmiszer­ellátása terén. Ismeretes, hogy ez a feladat különösen abban az időben rendkívüli fontosságú volt. Azután sok éven át nagyarányú munkát fejtett ki a népművelés terén. Itt elsősorban a felsőoktatás fejlesztésében végzett sikeres tevé­kenységét kell megemlítenünk. A harmincas években A. J. Vi­sinszkij főleg a szovjet államügyész­ség és igazságszolgáltatás szervei­ben dolgozott vezető helyeken. A szovjet törvényesség védelmére mondott pompás beszédei és a szovjet állam ellenségei, a kárte­vők és a külföldi felforgató ügy­nökségek ellen, az áruló trockista és jobboldali csoportok ellen mon­dott emlékezetes vádbeszédei nagy és felejthetetlen érdemeket szerez­tek számára. Az utolsó tizennégy év alatt And­rej Januárjevics országunk egyik fő képviselőjeként a nemzetközi fó­rumokon képviselte hazánkat. Nagy hatású és mesteri beszédeit, amelye­A Szovjetunió minisztertanácsa ki­nevezte a Szovjetunió küldöttségét az európai államoknak a béke és az eu­rópai biztonság biztosításáról tárgya­ló konferenciára. A küldöttség a kővetkező tagokból áll: V. M. Molotov. 'a Szovjetunió mi­nisztertanácsa elnökének első helyet­tese és a Szovjetunió külügyminiszte­re (a küldöttség vezetője), A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminisz­terének első helyettese, A. M. Puza­A finn kormány meghívására Hel­sinkibe érkezett kíséretével A. I. Mi­kojan, a Szovjetunió minisztertaná­csa elnökének helyettese. A repülőtéren A. I. Mikojant és kí­séretét U. Kekkonen, finn miniszter­elnök, G. Virolaínen külügyminiszter, A Simonén, kereskedelemügyi és ipar­ügyi miniszter, E. Skog, a fegyveres erők parancsnoka, a „Wärtsilas" kőn­ket a nemzetközi tanácskozásokon és az Egyesült Nemzetek Szerveze­tében tartott, mindig az a törekvés hatotta át, hogy megvédje a béke és szocializmus érdekeit, amint ez meg­felel a szovjet állam egész politiká­jának. Visinszkij neve nemcsak a szovjet nép, hanem az egész világ népei számára szorosan összefügg a népek közötti békéért, a béke meg­őrzésére és megszilárdítására irá­nyuló intézkedések támogatásáért folytatott fáradhatatlan harcával. Visinszkij neve egyben mindig em­lékeztetni fog bennünket, hogy fá­radhatatlanul harcolnunk kell a há­borús gyújtogatok, az imperialista háborúk, a nemzetek egymás ellen uszítása ellen. A. JJ Visinszkij hűségesen és mesteri módon hajtotta végre a Szovjetunió politikáját, amely első­rendű feladatául tűzte ki a béke és a nemzetek közötti barátság meg­szilárdítását. Becsülettel védelmezte ezt a szent ügyet. Ezzel jelentősen elősegítette az egész demokratikus tábor nemzetközi helyzetének meg­szilárdítását. Ennek ezenkívül nagy jelentősége volt az egész nemzetközi együttműködés kedvezőbb fejlődé­sére. A. J. Visinszkij mint azelőtt, az utolsó napokban is erélyesen har­colt a béke ügyéért az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlé­sében. Fő feladata volt,, hogy a fegy­verkezés általános csökkentéséről, az atom és más tömegpusztító fegyverfajták eltiltásáról szóló ha­tározat elfogadtatására törekedjék, arra, hogy az atomenergiát kizáró­lag békés célokra használják fel. Ebben a szívós és nemes harcban a békéért és a nemzetek közötti ba­rátság megszilárdításáért Andrej Januárjevics nem kímélte erejét és egészségét. A kérlelhetetlen halál munkájából ragadta el őt, abból a munkából, amely oly szükséges a szovjet nép és az összes többi béke­szerető nemzetek számára. Andrej Januárjevics rendkívül munkaszerető ember volt. Egész éle­tét a nép érdekeinek szentelte. Fi­gyelmes és elvi alapon álló elvtárs­ként ismertük őt, aki nagyon szeré­nyen élt, elsősorban önmagához volt szigorú. Sok barátot hagyott hátra, akik mindig tisztelettel és szeretet­tel fognak visszaemlékezni reá és dicső tetteire. A szovjet emberek hosszú időre megőrzik Andrej Januárjevics Vi­sinszkijnek, a kiváló szovjet állam­férfinek és a béke, valamint a nem­zetek közötti barátság megszilárdí­tására irányuló szovjet politika nagyszerű közvetítőjének, a kom­munista párt és a szovjet nép hűsé­ges és tehetséges fiának emlékeze­tét. Búcsúzunk tőled, drága barátunk, drága elvtársunk! nov, az OSzSzK minisztertanácsának elnöke, N. T. Kalcsenko, az Ukrán SzSzK minisztertanácsának elnöke, K. T. Mazurov, a Bjelorusz SzSzK mi­nisztertanácsának elnöke. V. T. LacisZ, a Lett SzSzK minisztertanácsának el­nöke, A. A. Muriszet, az Észt SzSzK minisztertanácsának elnöke, M. A. Gedvilasz, a Litván SzSzK miniszter­tanácsának elnöke, V. A. Zorin, a Szovjetunió külügyminiszterének he­lyettese. szern vezetője, amely jégtörőket gyárt a Szovjetunió számára, valamint V. Z. Lebegyev finnországi szovjet nagykö­vet üdvözölték. A. I. Mikojan, a Szovjetunió minisz­tertanácsa elnökének helyettese V. Z. Lebegyev szovjet nagykövet kíséreté­ben tátogatást tett U. Kekkonen finn miniszterelnöknél. A béke-világmozgalom szervezési problémáival kapcsolatos javaslatok A Békevilágtanács felhívja a fi­gyelmet arra, hogy milyen lénye­ges szerepe volt a mozgalomnak a népek legutóbbi békegyőzelmeiben. A béke-világmozgalom eszméi­nek és kampányainak messzeható visszhangjuk volt. Elsősorban ezek­ből táplálkozik a közvéleménynek az a hatalmas áramlata, amely az egész világon kifejlődött és köve­teli a nemzetközi viták békés meg­oldását. Az egyre nagyobb új erők támogatása szemmel láthatóan meg­növeli a mozgalom befolyását és te­kintélyét. Az elért eredmények jelentősége és azoknak a feladatoknak nagy száma, amelyekkel a nemzetközi helyzet szembeállít bennünket, azt a kötelességet rója az egész moz­galomra, hogy szüntelenül javítsa tevékenységét és munkamódszere t. áok országban mutatta meg az országos béke-mozgalom, hogy ké­pes olyan akciók megindítására, amelyek a lakosság minden réte­gét megmozgatják és megteremtik a béke erőinek lehető legszélesebb egységét. Ezáltal olyan tekintélyre és befolyásra tétt szert, amely -­minthogy megfelel az országos bé­kevágynak — tükröződik jelentjs politikai és népi erők, vagy sze­mélyiségek magatartásában és meg­nyilatkozásaiban, amely erők és személyiségek hazájuk közvélemé­nyének Széles rétegeit képviselik. A mozgalomnak ez az általános megerősödése, azonban nem von­hatja el a figyelmet bizonyos meg­levő szervezési problémákról. A mozgalom nem mindig fejlesz­tette ki szervezetét, olyan arányok­ban, aminőket eszméinek és tevé­kenységének hatása megkívánna. Egyes országokban a nemzetközi síkon folyó tevékenységet nem ido­mították hozzá az érdekelt ország különleges helyzetéhez, aminek eredménye elvont célkitűzések hir­detése és a tevékenység lanyhulá­sa lett. Más esetekben a mozgalom a ~>é­kefront szélesítésének eszméjétől vezetve feladja saját akcióprogram ját, vagy pedig csak azzal törődik, hogy megszerezze ismert emberei, vagy szervezetek támogatását az egyszerű emberek közötti szükséges munka rovására. Egyes országos béke-bizottságon szervezési elveiket, munkamódsze­reiket és érveik megfogalmazását tekintve, arra hajlanak, hogy poli­tikai szervezetekkel szövetkezzenek, és olyan jelszavakat hirdessenek meg. amelyek túlságosan szűkek ah­hoz, hógy megragadják a lakosság minden rétegének figyelmét, tekin­tet nélkül a társadalmi eredetre, a politikai, vagy filozófiai meggyő­ződésekre­Ezeknek a szervezeti problémák­nak megoldását a Béke-világtanács gyűlésein és kongresszusain ho­zott határozatok . végrehajtásában kell keresni, érvényesítve azokat az elveket, amelyeket a mozgalom öt évi tapasztalata al^pián megfogal­mazott saját maga számára. A béke-mozgalom elérheti a bé­ke erőinek legszélesebb egységé:, vagy hozzájárulhat annak létrejöt­téhez. Állandóan arra törekszik, hogy megkülönböztetés, vagy kor­látozás — akár országos, akár nem­zetközi visztnylatban értve — nél­kül összehozza mindazokat, akik el­fogadják a békés együttélés elvét és a pemzetköz: viták tárgyalások útján való megoldásának elvét. Sza­bad vita után dönt olyan célok ki­tűzésében és olyan tevékenységi formák megválasztásában, amelyek mindenki számára elfogadhatók. A béke-mozgalom nem tulajdo­nítja magának a békéért való harc monopóliumát. Felszólít minden olyan egyént és szervezetet, amely a béke erőit képviseli, hogy mű­ködjenek vele együtt azoknak az akcióknak sikeréért, amelyeket hir­det. Céljainak tág volta és az a képessége, hogy olyan -tevékenysé­geket folytasson, amelyek minden országban visszhangra találnak, vonzó erőt gyakorol mindazok­ra, akik hozzá akarnak járulni a béke megóvásához. A békemozga lom léte és növekedése tehát é­nyeges feltétele annak, hogy a bé­ke erőinek tevékenysége és egysége tovább fejlődjék. De a béke-moz­galom is kijelenti, hogy kész támo­gatni minden akciót, bármilyen forrásból is ered, amely a nemzet­közi feszültség enyhítésének irá­nyában ható erőfeszítéseket akarja összefogni. A béke-mozgalom jellemzője az aktivitás. Minden országban attól függ léte és ereje, hogy állandóan új tevékenységet tud-e kezdemé­nyezni, összefogva minden jóaka­ratú embert bizonyos meghatározott és gyakorlati kérdések elintézésére amelyek mind a nemzetközi hely­zet, mind e nemzeti érdekek kö­vetelményeire vannak alapítva. A mozgalom tevékenységének fej­lesztésénél a béke-bizottságokra tá­maszkodik, amelyek mind lakóhe­lyek szerint, mind munkahelyek szerint vannak megszervezve. Ezek a bizottságok, amelyek állandóan ébren tartják a közvélemény vala­mennyi rétegének érdeklődését, biz­tosítják a kezdeményezett akciók minél nagyobb eredményességét és lehetp legtágabb egyöntetűségét. A Béke-világtanács azt ajánlja, hogy minden egyes országos béke­bizottság a következő javaslatokhoz alkalmazkodjék: Minden esetben tisztázni a moz­galom álláspontját olyan országos, vagy ilemzetközi eseményekkel kap­csolatban, amelyeknek közük van a nemzetközi feszültség enyhítésé­hez. Ezt akár közvetlenül az orszá­gos bizottság nevében, akár legki­válóbb tagjainak egyéni nyilatko­zatai útján leheí megtenni. Ezzel az eszközzel válik lehetsé­gessé a mozgalom független jelle gének kidomborítása. Ebben az ösz­szefüggésben állandóan gondoskod­ni kell arról, hogy rendszeresen el­ítéljenek minden olyan lépést, A Béke-világtanács felhívása a nagy kulturális évfordulók megünneplésére Az európai államok konferenciáján részvevő szovjet küldöttség A. I. Mikojan látogatása Finnországban i

Next

/
Oldalképek
Tartalom