Uj Szó, 1954. november (7. évfolyam, 265-290.szám)

1954-11-25 / 285. szám, csütörtök

4 III %W 1954. november 25. A nép életszínvonalának tartós emelése és a nemzetközi feszültség enyhítéséért folytatott harc — ez a párt és a Nemzeti Front kormányának célja sítése. A gépiparnak nagy jelen­tősége van és lesz a belföldi piac szempontjából is, közszükségleti árucikkek, automobilok, motorke­rékpárok szállítása terén. A jövő évben ezt a termelését meg kell kétszerezni. A nehézipar további fejlesztésé­ben legfontosabb feladatunk a X. kongresszus irányelvei alapján fel­számolni nyersanyag, tüzelő- és energetikai alapunk, valamint a továbbfeldolgozó ipar közötti rossz viszonyt. Ennek kiküszöbö­lése a létfontosságú, állami jelen­tőségű feladat, amelyet megold­hatunk és meg kell oldanunk ha­marosan saját erőinkkel és saját forrásainkból Hisz az elegendő tüzelőtől és energiától függ ipa­Ostravából áramlik egész nép­gazdaságunkba a szén, a vas, az acél és az energia. Ostrava — egész kőszéntermelésünk 80%-át, a ko­hókoksznak majdnem 10Co/o-át* a nyersvastermelés 800/o-át, az acél­termelés 720/o-át, és a köztársaság egész villanyenergia termelésének 30o/o-át szolgáltatja. A feladatok teljesítése Ostravában — egész ter­melésünk folyamatos fejlesztésének és tartós növelésének előfeltétele és népünk anyagi, kulturális szín­vonala emelésének kulcsa. Ostra­va — a béke erődje, a Ruhr-vidék­nek, a német imperializmus fegy­vertárának ellensúlya. Hogy mit jelent Ostrava a béke, népünk sor­sa szempontjából, azt legjobban éppen ma tudatosítjuk, amikor a Ruhr-vidéki ágyúkirályok újból fegyvereket kovácsolnak a felújí­tott támadó Wehrmacht számára. Minél nagyobb Ostrava jelentő­sége nehéziparunk fejlesztésére, annál nagyobb a felelőssége is. Ez ma elsősorban az ostravai vájárok­ra érvényes. Minden egyes tonna szén, amelyet terven felül termel­nek ki, fontos hozzájárulás a téli runk és közlekedésünk menete és továbbfejlődése, valamint a lakos­ság világítással és fűtéssel való ellátása is. Ezeknek az aránytalanságoknak kiküszöbölése érdekében a legkö­zelebbi években minden erőnkkel fokozni fogjuk a szén- és villamos­energia termelést. Arra fogunk törekedni, hogy e termelés gyor­sabb ütemben növekedjék és meg­előzze a többi ágazatokat. Köz­társaságszerte kiépítjük a vízi- és hőerőművek széles hálózatát. Ezek költséges és igényes feladatok, amelyeket nem lehet egyik napról a másikra megoldani. Annál inkább szükséges, hogy mindenütt, főleg az üzemekben megszüntessük a tü­zelővel és energiával való pazar­Ostrava — iparunk szíve tartalékokhoz és fordítva, minden egyes tonna, amellyel a terven alul maradnak, mérhetetlen nehéz­ségeket és veszteségeket okoz. Ezek a nehézségek láncreakcióként kihatnak a népgazdaság valameny­nyi szakaszára és erre elkerülhe­tetlenül ráfizetnek maguk a vájá­rok is. Nemcsak az idei évről van szó. Arról van szó, hogy biztosít­suk a fejtési terv teljesítését a jövő évben is és ne engedjük az előkészítő és feltáró munkák el­maradását. És mit várunk a kohászoktól? Már beszéltem itt erről és most csupán néhány szóval említem meg: főként arról van szó, hogy fokoz­zuk a kohóipar rentabilitását. Tíz­milliós összegeket veszitünk a nyersvastermelésen, sokezer ton­na kokszot veszítünk azzal, hogy rosszul készítjük elő a keveréke­ket, nem alkalmazunk elég magas hőmérsékletű szellőztetést. Homo­génizálni kell az ércet és ehhez Ostravában megvannak a lehe­tőségek, fokozni kell az agglome­rációs berendezések teljesítményét, megjavítani az agglomerát minő­lást és biztosítsuk leggazdaságo­sabb felhasználásukat. Ez közös érdekünk. A gépiparnak több erő­feszítést és gondot kell fordítania az energetikai berendezések ter­melésére és főként csökkentenie kell a selejtet. Azonban az ener­getikai dolgozóknak is az eddigi­nél sokkal jobban kell dolgozniuk az ellenőrzés jobb megszervezésé­vel, a karbantartási munkák és javítások jobb elvégzésével, rugal­mas irányítással, a téli időszakra való jó felkészüléssel, ki kell hasz­nálni az üzemek és háztartások szükségleteinek fedezésére a ren­delkezésünkre álló teljesítőképes­séget és itt Ostravában a gicht­gázra berendezett vjllamosmüveket ségét, meggyorsítani az épülőfélben levő agglomerációs szalagok építé­sét, gyorsabban bevezetni a gőz­fúvást a magaskemencékbe, a ma­gasnyomást a kürtőkbe stb. Gyen­ge termelés mutatkozik a hengerelt anyagok fajtáinak egész sorában is. Emellett az úgynevezett gyengén termelő vonalakon is mintegy 20 százalék ki nem használt kapaci­tásunk van, mivel túlságosan gyakran változtatjuk a hengereket és a készítmények .fajtáit. Jobban kell tervezni és nem szabad el­aprózni a rendeléseket, egyszerre kell hengerelni az egyes ké­szítményfajták mennyiségét, a ka­liberek számát összhangba kell hoznunk a készítmény fajtájával, fokozni kedl a hengerek tartóssá­gát. gépesíteni a hengercserét, gé­pesíteni és automatizálni a vona­lakat. A kohóipar merész távlat előtt áll. A fő feladat az adott időszak­ban: fokozni a termelés minősé­gét. Ennek szüntelen növeléséhez szükséges a műszaki berendezés, technológia, a szervezés és ter­vezés színvonalának emelése. A mezőgazdasági termelésnek lépést ke!! tartania az ipari termeléssel A X. pártikongresszus megmu­tatta, hogy az életszínvonal eme­lésének fő tényezője a jelenlegi időben a mezőgazdasági termelés fejlesztése, amely lemarad a nép­gazdaság többi ágazatainak fej­lődése mögött. Az ipar rohamos fejlődésével kapcsolatban megnö­vekedett a munkások és alkalma­zottak száma — részben a mező­gazdaság kárára is — emelkedett a vásárlóképesség és ezzel az élel­miszerek kereslete is. Mig az ipari termelés megkétszereződött, a me­zőgazdasági termelés aránylag ke­véssé haladta meg a háború előtti színvonalat. Ezért a jelentősen fo­kozódott behozatal ellenére nem vagyunk képesek mindig és folya­matosan kielégíteni a lakosság gyorsan növekedő keresletét. Ga­bona és más ellátási problémáink megoldásának legegyenesebb és leghelyesebb útja saját mezőgaz­dasági termelésünk fokozása és ezzel a könnyű- és élelmiszeripar számára szükséges előfeltételek megteremtése. Ezért a X. kong­resszus hangsúlyozta ezt a felada­tot: ki kell használnunk minden lehetőséget és minden tartalékot a mezőgazdasági termelés fokozásá­ra, ki kell használni és meg kell művelni minden egyes hektár föl­det és főként emelkednie kell az állattenyésztési termelésnek. A X. kongresszus egyben az intézkedé­sek kiterjedt rendszerét dolgozta kí—a mezőgazdaság megsegítésére. Ezeknek az intézkedéseknek tel­jesítése valamennyi dolgozó sa­ját ügye. országos feladat. A mezőgazdasági termelés növe­lésének útja a munkások és pa­rasztok szövetségének ' további megszilárdítása. Ez rendszerünk politikai alapja és gazdasági fel­emelkedésének döntő ereje is. A munkásak és parasztok szövetsé­gének további megszilárdításában a nehézipari dolgozókra is nagy felelősség hárul. Készítményeik­kel, a fémekkel, műtrágyákkal és gépekkel megteremtik a mezőgaz­daság új fejlődésének anyagi alap­ját. De nemcsak erről van szó: legsajátabb osztályfeladatuk segí­teni a dolgozó parasztokat a kózös munkák megszervezésében és fej­lesztésében. a mezőgazdasági nagy­termelés kiépítésében. Fő figyelmünket a munka termelékenységére kel! irányítanunk A gazdaságunkban beállott fon­tos minőségi változásokat vissza­tükrözik termelésünk új viszonyai é s új feladatai. Minden oldalról új. magasabb követelmények nyil­vánulnak meg a dolgozók jobb ki­elégítése tekintetében. Ezzel egy­idejűleg azonban, valamennyi sza­kaszon elkerülhetetlenül és ugyan­ilyen sürgősen új igények lépnek fei a munka megszervezése, a szakképzettség fokozása és az irá­nyítás színvonalának emelése te­rén, hogy kielégíthessük a nép ú követelményeit. Emellett döntő fontosságot nyernek a munkater­melékenység emelésének és az ön­költségek csökkentésének kérdé­si A termelékenységnek döntő je­lentősége van a termelés növelésé­re. Ez annál is inkább érvényes reánk, mert munkaerőforrásaink korlátozottak. Ezért nálunk minden, kinek meg kell értenie, hogy a nép életszínvonala emelésének legfőbb döntő feltétele a munkatermeié kenység fokozása az iparban, az építkezésben, a közlekedésben és a mezőgazdaságban. A munkatermelékenység emelke­dése azután a kifejtett munka meg­takarítását, a termelési költségek csökkentését eredményezi és éppen ezek az előfeltételei az árleszállítá­soknak. A munkatermelékenység növekedése azt eredményezi, hogy ugyanolyan mennyiségű terméknél megtakarítunk munkaerőt, nyers­anyagforrást, eszközöket és gépe ket, amelyeket a termelés további fejlesztésére, a társadalom gazdag­ságának gyarapítására használha­tunk fel. Például a bányákban nem azt akarjuk, hogy nagyobb legyen a robot, hanem azt, hogy rövidebb időn belül, kevesebb fáradsággal több szenet termeljünk. Ezzel nyer a bányász és a társadalom is. Ezf csupán a gépek segítségével, a kom bájnok és a többi gépesített eszkö­zök teljes kihasználásával érhetjük el. És éppen ezt akarjuk, éppen eb ben rejlik az alapvető különbség a munkatermelékenység emelésében a kapitalizmus alatt és ma. A kapi­talisták szintén fokozták a munka­termelékenységet. Céljuk azonban az volt, hogy a legmagasabb nyere­séget érjék el az emberi munka in­tenzívvé tételével, a munkás utolsó erejének kifacsarásával. Számunkra Gottwald elvtárs jelszava érvényes: robotoljanak a gépek és gondolkoz­zanak a munkások, tehát nem az emberek erejéből, hanem a techni­kából facsarjuk ki a legnagyobb tel­jesítményt. Nem érne azonban semmit sem a termelékenység fokozása, ha emel­lett a bérek gyorsabban emelkedné­nek. Ez annyit jelentene, hogy töb bet fogyasztanánk, mint amennyit termelünk, tartalékokból élnénk és elkerülhetetlenül „üres éléskamrá­nál" végeznénk. Nem hisszük, hogy semmi esetben sem kell sorra ke­rülnie a nominális bérek emelkedő sének. Hisz mi ezt az emelkedő';! évente tervezzük, főleg azért, hogy következetesebben érvényesi thes sük az érdem szerinti jutalmazás el­vét. Mindenki előtt azonban keli hogy világos legyen, hogy közvei len gazdasági szükségesség, hogy a munkatermelékenység gyorsabban növekedjék a béreknél. A munka­termelékenység és a bérek emelke­dése közötti különbség a fő forrás, amelyből az eszközöket merítjük gazdaságunk további kiépitésére, a társadalmi kiadások fedezésére, a nagyméretű egészségügyi, kulturá. lis és szociális szükségletek kielégi tésére. Egyszersmind fő forrás az ár­leszállítások anyagi eszközeihez is. Politikánk lehetővé teszi, hogy a dolgozók jól keressenek és egyben megteremtjük a szükséges eszközö­ket a társadalmi célokra is. E kettő nem áll ellentétben egymással. A bér és a nyereség közötti kapitalista ellentéteket a munkásosztály kikü­szöbölte az államosítással. Most az egyes munkás és a társadalom ér­dekei között teljes az egység. En­nek alapján érvényesítjük az érdem szerinti jutalmazás szocialista elvét és a munka eredményében való anyagi érdekeltség elvét, ami bizto­sítja, hogy a magasabb teljesítmény­ből haszna legyen mind a munkás­nak, mind pedig a társadalomnak. A nagy Lenin tanításához igazo­dunk, amely szerint a szocializmust nem lehet csupán lelkesedéssel épí­teni, hanem az anyagi érdekeltség alapján és a lelkesedés segítségével. A munkatermelékenység növeke­dése a legszorosabban összefügg a gazdaságossággal. A termelési költ­ségekben visszatükröződik az em­berek és gépek kifejtett munkája, a fogyasztott anyag és energia- Ezek­nek megtakarítása az út, amely a termelési költségek csökkentésére vezet. A gazdaságosságért rotyíateS harcunk ezért nem jelent fukar­ságot, hanem a pazarlás megakadá­lyozására irányuló törekvést jelent, hogy a legtöbb értéket megment­sük az elfecséreléstől és a dolgozók szükségleteire használjuk ki őket. Üzemeinkben a pénz gyakran úgy­szólván a földön hever és vezető dolgozóink gyakran vakon mennek el mellette. Minden egyes vállalat­nak arra kell törekednie, hogy a ki­adott pénzeszközök arányban állja­nak a vállalatban termelt készítmé­nyek mennyiségével és értékével, harcolniuk kell a rentabilitásért. A munkatermelékenység emelke­désének tehát döntő jelentősége van a X. kongresszusnak az élet­színvonal emelésére irányuló irány­elvei teljesítésére, ez annál fonto­sabb, mert a munkatermelékenység növelésének tervét nem teljesítet­tük. Ezért a párt és a kormány ma teljes mértékben mozgósítja az ösz­szes dolgozókat a munkatermelé­kenység emeléséért folytatott harc­ra. Ez a nép érdeke, a nép jólété­nek érdeke. Mit kell tennünk a munkatermelékenység emelésére Elsősorban fejleszteni kell a tech­nikát és, meg kell tanulni legjobb kihasználását. E téren elért óriási sikereink ellenére a technikai szín­vonal emelése nincs tervszerűen irányítva és némelyik szakasz e té­ren elmarad. Az új technika szere­pét nem hangsúlyozzák megfelelő­en, és ugyancsak nem használják ki kellőképpen a termelési berendezé­seket sem. A technika fejlesztésé vei elválaszthatatlanul összefügg a technikai színvonal emelése. A munkatermelékenység ez úton való fokozásának lehetőségei gyakorla tilag kimeríthetetlenek. Ha például intenzívebbé tennénk a nagyolvasz­tók munkafolyamatát az ércek ho­mogenizál ásának bevezetésével, az agglomerációval, a gőz alkalmazásé val, a szellőztetés hőfokának eme­lésével, nemcsak a nyersvas terme­lésében érnők el a munkatermelé­kenység fokozását, azaz több vasat és acélt termelnénk, hanem elér­nénk a koksz minőségének fokozá sát és jelentős megtakarítását is. A technika fejlődése az emberi munka új feltételeit teremti meg. A rriunkások legsajátabb érdeke, hogy megtanulják a gépek teljes kihasználását. A kapitalizmus fel­számolásával véget vetettünk a munkás és a gép közötti ellentét­nek is. A gép ma már nem ellen­sége a munkásnak, amely elvenné munkáját, hanem barátja és segí­tőtársa. A gépesítés és az új technika új munkamegszervezést követelnek. Tudjuk, hogy kombájnok alkalma­zása a bányákban és emellett a ré­gi munkaszervezés fenntartása nemcsak arra vezet, hogy nem tel­jesítjük a tervet, hanem alacso­nyabb keresetet is jelent a vájá­rok számára. Ezért feltétlenül szükséges az új technika és tech­nológia bevezetésével egyidejűleg javítani és tökéletesíteni a mun­kaszervezést, emelni gazdaságunk szervezése és tervezése irányításá­nak színvonalát, fentről egészen lentig. Az utolsó öt év alatt az ipari termelés nemcsak hogy megkét­szereződött, hanem az életszínvo­nal emeléséért folytatott harccal kapcsolatban előtérbe lépnek a magasabb termelékenységért, mi­nőségért és gazdaságosságért foly­tatott harc feladatai. Ma alakulnak ki a jövő évi fel­adatok jövő évi teljesítésének fel­tételei. Ezért a legnagyobb mér­tékben fontos a jövő évi terv tel­jesítésének biztosítására a legna­gyobb figyelmet szentelni az összes szervezési és technikai intézkedé­sek alapos előkészítésével és ezt valóban az összes dolgozók szív­ügyévé tenni. A munkatermelékenység foko­zása érdekében az eddiginél sokkal szélesebb mértékben ki kell fej­leszteni a dolgozók alkotó kezde­ményezését, gyorsabb ütemben kell átvenni és érvényesíteni a legjobb üzemek és dolgozók tapasztalata­it, hatásosabban és rugalmasabban kell megszervezni a szocialista munkaversenyt. Az életszínvonal szüntelen emelkedése indítékul szolgál a dolgozók politikai és munkaaktivításának és teremtő kezdeményezésének tartós fokozá­sára. Ha jobban élünk, a munka is jobban megy. Ebből ered a dolgo­zók fokozottabb termelési és po­litikai aktivitása. És éppen arról van szó, hogy ezt a tevékenységet helyes irányba vezessük, elsősor­ban a munkatermelékenység fo­kozásának kérdéseire összpontosít­suk. A munkatermelékenység emel­kedése nemcsak a technika és a munkaszervezés dolga, hanem kell, hogy a dolgozók gondolkozásában is fordulat álljon be. A kapitaliz­musból a szocializmusba való át­menet nemcsak az anyagi alapot, hanem az emberek gondolkodásá­nak átállítását is megköveteli, önök jól tudják, hogy a termelés tökéletesítése új javításokkal vagy találmányokkal nem könnyű do­log. Azonban ennél még sokkal nehezebb mindnyájunk számára, hogy sajátmagunkkal harcot vív­junk a munkához való új viszo­nyért. Felszabadítottuk az emberi munkát és ezzel megnyitottuk az utat az emberi gondolkozásnak a kapitalista csökevényektől való felszabadításához. Abból a tudat­ból, hogy a Habsburgokra, Roth­schildekre. Gutmannokra és más kapitalistákra végzett évszázados munka után népünk ma sajátma­gára dolgozik, a munkához való új viszony születik, amely megteste­sül a munkaversenyben és az újí­tómozgalomban. A munkában, épí­tésben születik és erősödik az új erkölcs, növekedik és acélozódik legnagyobb kincsünk — az új em­ber. Elvtársak! A nép életszínvonalát tartósan emelni és a nemzetközi feszültség enyhítéséért harcolni a Szovjetunió oldalán, az egész békevilágtábor­ral együtt — ez a párt és a Nem­zeti Front kormányának program­ja az elkövetkező időszakra, ez az a program, amellyel elétek, a választók elé lépünk. Ez a program kifejezésre jut­tatja népünk legfontosabb létér­dekeit. Ez nem egyszerű akció vagy választási ígéret, hanem ki­fejezője a szocializmus építése mély törvényszerűségének, mert nem le­het szocializmus a nép jóléte nél­kül. Éljen a hős csehszlovák nép, a szocializmus építője hazánkban! Éljen Csehszlovákia Kommunis­ta Pártja, a szocializmushoz vezető útunk vezető ereje! Előre a nép győzelméhez, a Nemzeti Front győzelméhez, az el­következendő nemzetgyűlési vá­lasztásokban!

Next

/
Oldalképek
Tartalom