Uj Szó, 1954. november (7. évfolyam, 265-290.szám)

1954-11-21 / 282. szám, vasárnap

6 UISZŠf Í95Í. november 2ľ. A szlovák operairodalom újabb hatalmas sikere Eugen Suchoň „Örvény!' című nagysikerű, nemzetközi viszonylatban is igen jelentős zenedrámája után egész köztársaságunk zenevilága a legnagyobb érdeklődéssel várta Ján Cikker első operájának, a „Juro Jánosík'-'-nak bemutatóját. Mindjárt itt elöljáróban leszögezhetjük, hogy a hat képbő! álló zenedrámának a bratislavai Nemzeti Színházban e hó 10-én lezajlott ünnepi bemutatója legfényesebben igazolta Cikker operaszerzői rátermettségét. Azok a szűnni nem akaró lelkes ovációk, amelyek Cikker munkáját megérdemelten kísérték, és a színház zenekarának, karmesterének, az opera rendezőiének, díszlettervezőjének és valamennyi dolgozójának is szóltak, nemcsak emlékezetessé teszik a bemutatót, de egyúttal jelzik, hogy a szlovák operairodalomban újabb fejezet nyílt, hogy Suchoň Örvénye után új szlovák opera keletkezett, amely nemcsak szűkebb hazájában, egész köztársaságunkban számíthat időálló nagy sikerre, hanem igényt tarthat az egész zenevilág elismerésére is. Cikker neve ezelőtt is jócsengésű volt hazánk zenei életében Felfigyelni késztetett már Tavaszi szimfóniája, a fiatalságnak és az életörömnek ez a szárnyaló éneke. Zongorára és zenekarra írott Concertinoja külföldön is elismerést szerzett nevének. Fraňo Král költői szavaira írott békekantátája megérdemelten hozta meg a zeneszerzői munkássága legnagyobb elismerését, a Csehszlovák Békedíjat. A Jánošík opera, amelyen 1950. óta dolgozott, betetőzi eddigi zeneszerzői munkásságát, ugyanakkor kijelöli helyét a haladás, a szabadság és a béke eszméjéért küzdő zenealkotók élvonalában. Ján Cikker nem az első szlovák zeneszerző, akinek képzeletét felgyújtotta Jánošík legendás alakja. Ján Levoslav Bellát, a múlt század jeles szlovák zeneszerzőjét egy kantáta szerzésére ihlette. A hazafias téma, amely oly, mélyen él a szlovák népben, a már öregedő Bellát valóban mélyen megragadta és egyik legszebb alkotására ösztönözte. Alexander Moyze; „ János ik-legények" címmel előjátékot írt, Andrej Očenáš pedig Bottó „Jánošík halála" című költeményéhez szerzett sikeres színpadi muzsikát. De cseh zeneszerzők is nyúltak a téma után, Václav Kašlik sikerrel balettet komponált Jánošík, alakja köré, Karel Hába pedig „Jánošík-' címmel operát írt, amelyet azonban formalizmusa, muzsikájának spekulatív, konstruált mivolta eleve sikertelenségre ítélt. Valamennyi mű azonban eddig csak kísérletet és részmegoldást jelentett, egyik sem fejezte ki még kellően a zene nyelvén Jánošík legendás alakjának a néppel való teljes összeforrottságái,. harcos hősi mivoltát, ugyanígy adós maradt a téma társadalmi ereje és ható sugara felvázolásával. Cikker operája az első és hozzátehetjük igen sikeres kísérlet, amely mélyen merít a jánosíki hagyományokból és a témát a zene nyelvén minden oldalról megvilágítja, művészi "módon megoldja.. Cikker munkája nemcsak formájában szép, de fajsúlyában, tartalmában is mélyen megragadja a jánosíki tématikát és ezzel megteremti a szlovák nép első valóban nemzeti operáját, ahogy a múlt században Glinka az Ivan Szuszaninnal. Musszorgszkij a Borisz Godunovval, Borogyin az Igor herceggel megteremtette az orosz nemzeti operát és Erkel a Bánk bánnal, a Hunyadi Lászlóval a magyart. Hozzá kell tennünk, hogy Cikker igen nehéz helyzetben volt, mert Štefan Hoza szövegkönyve nemhogy megadta volna a nemzeti operához szükséges lehetőséJán Cikker Jánosík-operájának bemutatója a bratislavai Nemzeti Színházban get, de igen erősen megkötötte a kezét. Dramaturgiailag szerencsétlen szövegkönyv ez, nyelvezete nem tüzeli fel a képzeletet és szerkezetileg annyi a fogyatékossága, hogy a zeneszerző legszínesebb fantáziája, zenekarának elbűvölően nagyvonalú zengése es a szinte tüneményes hangszerelés sem tudja ezeket a hibákat eltakarni Nincs itt zavarokról, homályos, értelmetlen részekről szó, amilyenekkel például nem egy Verdi-opera szövegkönyve ékeskedik, olyan fogyatékosságok ezek, amelyeket egy korszerű dramaturgiában jártas írónak nem szabad már elkövetnie. Cak néhány túlságosan szembeötlő hibára utalunkr amelyek részben talán még kijavíthatok. Az első képben a szövegkönyv a felvetett problémákat nem drámaian, cselekvően, hanem elbeszéltetve próbálja megoldani. Ha Mahen Jánošík drámájának kitűnő első képére gondolunk, akkor kétszeresen fájdalmasnak érezzük a hiányt, különösen azt a körülményt, mennyire minden tragikus hangot nélkülöz itt Jánošík apjának halála. Cikker színdús hangszerelése, oa-keszterének erősen drámai tempói sem tudják áthidalni a hibát, opera itt sajnálatosan adósunk marad egy olyan résszel, amely mélyen a szívbe markolhatna és valóban drámailag megkapó magyarazatát adná Jánošík lázadásának. A második képben semmi sem indokolja, hogy Jánosíkot mindjárt kapitánnyá tegyék Hrajnoha helyett. Sután hangzik ez a bejelentés, ahogy dramaturgiailag elképzelhetetlen, hogy Jánošík egyedül maradjon szerelmesével, Milkával, amikor a legények, már az ő kapitánysága alatt állva, megrohanják a lakodalomba siető Radvánszkyt. A helyzet fonákságát jól érzi a librettó szerzője, küldi is Jánosíkot végül a legények után, de a jeleneten ez már nem segít. A harmadik kép dramaturgiailag valahogy megáll és a negyedik is megfelelne, ha itt nem követné el a szövegkönyv azt a hibát, hogy nem szerepelteti a népet, mely Jánosíkot kiszabadítja a hrachovoi börtönből. Talán ez a kép volna a legalkalmasabb arra. hogy Jánosíkot a nép között, mint a nép fiát, mint a nép vágyai és érzései legigazabb tolmácsolóját megszólaltassa, de erre nem kerül sor. Általában nem adja tudtunkra a szövegkönyv Jánošík alakjának a néppel való összeforrottságát. Az ötödik képben Jánošík birái előtt áll megbilincselve, magatartása itt — ezúttal a librettó jóvoltából is — valóban drámai, hősi és lenyűgöző. Viszont ez a kép is megoldatlan dramaturgiai szempontból. Jánošík az igazságot csak a bírák szemébe vághatja. A teremben jelenlévő közönség, a vádbeszédnek és védekezésnek tanúja, feudális vagy polgári elem. Hol maradnak a nép fiai, akikhez szavait adreszálhatná? Teljesen formalisztikus megoldás a szövegkönyv és a rendező részéről, hogy a nép néhány képviselőjét szinte csak jelképesen odaállítják a szín bal sarkába, valami falfélével jelezve, hogy kívül vannak a bírósági termen. Jánošík hősi mivolta drámaibban csúcsosodna ki, ha a szövegkönyv ezt az ötödik képet teljesen kihagyta volna és az utolsó képbe sűrítette volna az előzőnek, az elííéltetésnek tartalmát. Jánosíknak itt valóban alkalma nyílott volna a nép előtt, azok előtt, — akikkel megízleltette az igazságnak szépségét, a szabadságnak gyönyörteljes ízeit, — elmondania mindazt, ami a gaz bíráskodást, az önkényt illeti. A néppel való összeforrottságában itt még monumentálisabban. valóban tragikus hőssé magasodott volna. Mindaz, a szép, erőteljes, amit Cikker zenéje az ötödik képben tartalmaz, nemcsak hiánytalanul, de még drámaibbra, még hatásosabbra fokozva átmenthető a befejező jelenetekbe, ahol valóban a nép jutott volna szóhoz, nem puszta staffázsként, hanem mint élő tanúja a hős szabadsághimnuszának, mint továbbvivője, éltetője a később kialakult Jánosík-legendának. A dráma két nőalakot fon Jánošík legendás alakja köré. Miikát, falubeli első szerelmét és Zúzát, a záhorovoi korcsmáros leányát Miikát a szövegkönyv elei ti, a vesztő'hely alatt Zuza siratja kínhalált váró kedvesét. A szövegkönyv íróját itt bizonyára zavarba hozták a Jánošík alakja köré szőtt érzelmi, szerelmi históriák, ezért nem tudta a legenda érzelmi vonalát világosan és következetesen kifejteni. A rajzban elsikkad mind az egyik, mind a másik szerető alakja, aminek következménye az, hogy a zeneszerző dalban, melódiában kénytelen elszegényíteni alkotását. Nagy kár az érzeimí résznek ez az elszintelenítése, ahogy hibának érezzük a korcsmai és a befejező kép kivételével a nép hangjának hiányát. A hegyi legények alakjai sem eléggé árnyaltak, összeolvadnak, csak az áruló Gajdošík tűnik ki jellegzetesebben, de túlságosan sematikus áruló mivoltával. Újabb megkötése ez a zeneszer|[iii!íi!iIlf)l(íllltíEIEUIISll!illIiiillIIIi]lllllllliIílÍIIIIIIIIIIIiii!IIMIIIliillIIIIIMIíll!lljtlllt tTl ISIIÜlilllíillHIIÜllllitlIII M! llltllllllliilll /Q tanfelügyelő kocsija Egész nap szakadt az eső- A szél vadul cibálta a fák haját, s az elsárgult falevelek, mint a hópelyhek, sűrűn hullottak. Szakái Miklós elégedetten nézte a kis tanyai iskola ablakából a tomboló időt. Vidáman dörzsölgette kezét, s az járt az eszében, hogy ebben az átkozott időben talán csak nem hozza ki az ördög a tanfelügyelőt. Az osztály fele hiányzott. Szakái Miklóst, az iskola igazgatóját most ez sem bántotta. Legalább nyugodt lelkiismerettel tanulhatok. Fél osztállyal úgysem érdemes tovább menni — gondolta. Későn kelt, még nem is reggelizett. Azt mondta a feleségének, hogy csak leckét ad a gyerekeknek, és mindjárt visszajön. A táblát teleírta számtanfeladatokkal, fordítást is adott, majd ismét megállt tétován az ablak előtt. Töprengett. Azon gondolkodott, mit szól majd kartársa, ha arra kéri, hogy vigyázzon az osztályára. Kollegája nemrég félnapos szabadságot kért — valamit vásárolni akart — s ő azt mondotta neki, hogy ezen a címen nem engedheti el. Persze, most majd azt fogja mondani, hogy neki mindent lehet. Ha tanulni akar, megteheti, igazgató: neki szabad. Felesége riasztotta fel gondolataiból: — Jösz már? — Várj egy kicsit, szólok még Gézának. Géza még nem volt bent az osztályában. — Elhűl a kávé — sürgette az asszony. — Előbb beszélnem kéli vele. Kijöhet a tanfelügyelő. Tegnap Nagyfaluban járt, ott is aludt. Jancsi, az ottani iskola igazgatója azt üzente, hogy ma hozzám jön. — No, ebben az időben bajosan jön ide. Állítsd ki addig azt a nagy mamlasz gyereket vigyázónak — mutatott az egyik első padban ülő fiúra — s gyere. Szakái szót fogadott, s ment. A reggeli után még visszament az iskolába, hogy szót értsen Gézával. Már bent találta az osztályában. — Géza — kezdte kérő hangon — egy hét múlva vizsgáznom kell a távegyetemen, és még semmit sem tudok. Ma tanulni szeretnék. Légy szíves, néha-néha nézz majd át a gyerekekhez. — Kérlek! Menj csak. majd elintézem — szíveskedett készségesen Géza, de magában ezt gondolta: ha én kérném erre, biztosan azt mondaná: így akarod te a szocializmust építeni? Vagy: így támogatod te a népi demokráciát? Szakái, mint aki legjobban végezte dolgát, megnyugodva ment vissza az osztályába. A folyosóra szólitotta az egyik bátor tekintetű gyereket. — Kiállsz ide az iskola elé — mutatta neki a leshelyet — s figyelni fogod a tanfelügyelő autóját. Fekete Skodája van, de ha bármilyen autó is jön, azonnal bejösz értem. Érted? — Értem, igazgató elvtárs! Bővebb magyarázatot nem tartott szükségesnek, mert e feladatot a legügyesebb fiúra bízta. "A gyerek örült is a megbízatásnak, nem bánta, ha a szél néha nyakonöntötte egy kis vízzel. Legalább nem lesz baj a bizonyítványosztáskor. Szlovákból úgyis gyengén állok, igazán rámfér a protekció — gondolta. Szakái mégegyszer visszament az osztályához. Csak a küszöbről kérdezte: — Mi volt mára a lecke? — Semmi! — válaszolták örömmel egyszerre többen is a padok mögül. — Ugyanaz lesz holnap is! — adta ki sietve a parancsot, s magukra hagyta a - gyerekeket. Miután egész napi dolgát így eligazította, hozzáfogott a tanuláshoz. Az osztályban egy ideig rend volt. A vigyázó a tanító helyén ült, s ügyelt a rendre. Eszébe jutott, hogy Kockás Sanyi tegnapelőtt nem adott neki parittyagumit, s ezt jó lenne most megbosszulni. Letörölt néhány számtanpéldát a tábláról, és minden ok nélkül felírta nevét. Sanyi erre hozzávágta a sapkáját. A vigyázó futballozni kezdett vele. Ez még nagyobb dühre lobbantotta Sanyit. Rárontott a nálánál jóval erősebb vigyázóra. Verni kezdte a fejes vonalzójával. A vigyázó nem hagyta magát; földhöz v4gta, s ott ütötte a támadót, ahol érte. Mindkét verekedő fél kapott segítséget. Senki sem maradt semleges. Verekedett, ordított, sírt az egész osztály. A Jóska gyerek hűségesen állt a posztján. Egy pillanatra sem vette le szemét az útról. Ki akart tenni magáért. Hadd lássa az igazgató elvtárs, hogy őreá ennél nagyobb dolgot is lehet bízni. A tanfelügyelő a rossz idő ellenére is elindult a tanyai iskolába. Az autó kerekei dagasztották a sarat, amíg bírták, de a tanyától két kilométernyire elakadt a kocsi. A tanfelügyelő a gépkocsivezetőre bízta autót, s gyalog folytatta útját. Derékig sárosan érkezett az iskola elé. Az utca felőli osztályból éktelen ordítás hallatszott. Az eresz alatt megpillantotta a kémlelő gyereket. Valami rendellenességet sejtett, és vallatni kezdte: — Mi az fiam, nálatok talán nincs tanítás? — Dehogyis nincs — felelt óvatosan a fiú az idegennek, akiről nem tudta, mi járatban van. — Miért állsz akkor itt az esőn? — Ja — válaszolt büszkén Jóska —, engem azért állított ide ki az igazgató elvtárs, hogy a tanfelügyelő kocsiját lessem! Bartha Tibor zőnek, aki azzal kárpótolja magái é

s hallgatóit is, hogy úgyszólván minden tehetségét a zenekarra, 3 hangszerelésre összpontosítja. A zenedráma ereje itt van, a varázslatos erővel kezelt zenekarban, amelynek invenciója, leleménye, dús hangszínezése, eredetisége valóban elkápráztat?. Csaknem zseniálisnak érezzük Cikker zenedrámájának orkesztrális részét, einűvölő mesteri mivolta, eredetisége, szlovák csengése és nem utolsó sorban melódiagazdagsága. Ez utóbbit, a daüambő'éget a vokális részekben — bizonyára a szövegkönyv hibájából is — erősen hiányoljuk. Cikker inkább a deklamáltató énekeltetés híve, zárt énekszámokat alig komponál, dallammotívumokat nem vonultat végig a művön, ezért igen nagy és nehéz feladat elé állítja az énekeseket A lakodalmas jelenet olaszos színezete és a tánckép humora arra enged következtetni, hogy Cikker mint vígoper.a szerző is kitűnőt tudna alkotni; ez a forma nem kötné meg annyira dallamalakító készségét, mint első zenedrámája esetében (megmutatkozik). Az opera betanításának munkáját Tibor Frešo, a Nemzeti Színház első karnagya végezte azzal az áldozatos munkával, amelyet az új szlovák opera megkövetelt és méltán megérdemelt. Az egész zenekart, a vonósokat, a fúvósokat egyaránt csak dicséret illetheti. Frešo vezénylő pálcája nyomán kibontakozott a partitúra minden szépsége és lenyűgöző ereje. Dicséret illeti a kart is, amely ugyancsak derekasan oldotta meg nehéz feladatát. A címszerepet a bemutatón dr. Papp Gusztáv énekelte, meglepő biztonsággal legyőzve a deklamáló szerep minden nehézségét. Utolsó nagy szerepe. Dvorák „Sellő" című operájának sikeres királyfia után ez a Jánošík alakítása eddigi énekespályájának betetőzését jelenti. örömmel regisztráljuk, hogy nemcsak hangban fejlődött, de játéka is színesedett. Jánosíkja átélt, mélyen átérzett férfias alakítás. Körülötte csaknem valamennyi férfialak kissé elfakul František Zvarik kitűnő basszusa alig jut érvényre az apa szűkre szabott, drámailag megoldatlanul maradt szerepében, a többiek, elsősorban néíiány hegyi legény, Bohuš Hanák, Juraj Widermann, Janko Blaho jól oldják meg feladatukat. A bemutató előadás női szereplői közt kimagaslik Margita Česániová szárnyalóan drámai szopránja a befejező képben és Zita FrešováHudcová Milka jól átélt és hangban is kitűnő szerepében. A kivételesen nagy sikerben része van Miloš Wasserbauer rendezésének is. Wasserburger jól állítja be mindenütt a zenedráma főhősét, elevenen mozgatja a kart is, főleg a kastélyjelenetben. A hegyi legények és a nép mimikájában és mozgásában már több a szokványos, ahogy a hegyi legények tánca is még csináltnak, mesterkéltnek hat, különösen a második képben. (A koreográfia Stanislav Remar és Olga Chodáková munkája.) Ladislav Vychodilnak színpadi díszletei igen kifejezők, különösen az erdei kép és a vesztőhely szolgálják jól a zenedráma intencióit, de térben jól megoldott és eredeti a korcsma képe is. A törvényszéki jelenet kép már kevésbé sikerülhetett, hogy a szövegkönyv szükségessé tette a „nép" jelenlétét is a színen. A megoldás itt teljesen formalisztikus. összegezve elmondhatjuk: a Nem.zeti Színház Cikker zenedrámájának gondos betanulásával és művészileg igen magas színvonalú előadásával fennállása óta egyik legnagyobb sikerét aratta, melynek visszhangja bizonyára nemcsak hazai, hanem nemzetközi viszonylat

7 ban sem marad el Egri Viktor.