Uj Szó, 1954. november (7. évfolyam, 265-290.szám)

1954-11-20 / 281. szám, szombat

1954. november 20. UJSZG 3 Az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtése — a csehszlovák nép létérdeke Václav Dávid külügyminiszter beszéde Tisztelt elvtársak, testvérek^tisztelt barátaim! A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének kormánya november 13-án rendkívül na^y fontosságú jegyzékkel fordult a'Žon európai országok kormányaihoz, amelyekkel diplomáciai kapcsolatokat tart fenn, valamint az Amerikai Egyesült Államok kormányához. A néhány európai és nem Miért van a szovjet jegyzéknek éppen most oly rendkívüli és valóban történelmi jelentó'sége? Az európai helyzet fejlődése fontos válaszúthoz érkezett. Most dől el, vájjon Európa, melynek népei a múltban oly gyakran váltak véres háborúk áldozataivá, a tartós béke biztonságának és a népek baráti együttműködésének kontinensévé lesz-e vagy pedig újból egy új háború borzalmait kell elszenvednie. Most, kell választani az összps európai nemzetek kivétel nélkülj kollektív békés együttműködése hatásos rendszerének megteremtése és egymással szemben álló zárt csoportosulások kialakítása között. Az európai biztonság kulcskérdéséről — a német kérdésről kell dönteni. E kérdés így hangzik: vagy megteremtjük az egységes, demokratikus, békeszerető német államot, amely elfoglalná jogos helyét Európa többi országai között, vagy pedig megengedjük a jelenlegi helyzet további rosszabbodását, amikor is Németország természetellenesen két fezre oszlik és nyugati részében újjáélesztik a német militarizmust az európai nemzetek és maga a német nemzet szabadságának legfőbb ellenségét. Ebben a sorsdöntő' pillanatban, amikor valamennyi európai kormányra kivétel nélkül óriási felelősség hárul . e kontinens jövőjéért, a szovjet kormány javaslatot tett az összeurópai értekezlet összehívására, amely, megbízhatpa-i a béke útjára irányíthatná az európai fejlődést. Az ilyen értekezlet sürgőssége és halaszhatatlansága teljesen nyilvánvaló Ezt az értekezletet habozás nélkül, azonnal ipeg kell valósítani. Nem szabad megengedni, hogy áthidalhatatlan akadályok keletkezzenek a vitás kérdések bélkés és igazságos megoldásának útjában, hogy a ^Németország és Európa szétforgácsolására irányuló politika, amelyet eddig némelyik nyugati állam az Amerika; Egyesült Államokkal az élén folytatott — túlságosan messzire menjen. Igaz, hogy Európában és a világon a különböző társadalmi rendszerű országoknak két tábora áll fenn. Nincs azonban semmi akadálya annak, hogy e két tábor békében éljen egymás mellett, együttműködjék politikai, gazdasági és kulturális téren és kölcsönösen versenyezzen egymásasl. Ha a társadalmi rendszer szempontjából létezik is két tábor, akkor is a béke védelmének kérdésében valamennyi európai országnak és a világ valamennyi országának egyetlenegy táborban kellene tömörülnie. Ezt a gondolatot fejezi ki az Egyesült Nemzetek Szervezetének fennállása, amelynek univerzális valtát azonban sajnos aláássák és meggyengítik némelv nyugati ország támadó körei, amelyek ezt a világszervezetet világuralomra törő terveikengedelmes eszközévé szeretnék tenni. Hogy valamennyi európai ország szilárdan egvetlen béketáborba tömörüljön, véget kell vetni az egymással -szemben álló katonai csoportosulások szervezésének és meg kell teremteni az összeurópai kollektív biztonsági rendszert, ahosv azt a Szovjetunió javasolja. A biztonság biztosítására és az euróoai béke megszilárdítására törekvő összes európai államok egyeurópai kormánynak londoni és párizsi külön tanácskozásai után előállott mostani politikai helyzet elemzéséből kiindulva, e jegyzékében a szovjet kormány azt javasolja, hogy ez év november 29-re Moszkvába vagy Párizsba értekezletet hívjanak össze valamennyi részt venni óhajtó európai állam részvételével. Az értekezleten továbbá részt venne az séges tábora megalakításának lehetősége teljesen reális és megfelel valamennyi európai nemzet érdekeinek. Ahhoz, azonban, hogy ez a lehetőség valósággá váljék, szükséges, hogy valamennyi európai kormány tudatosítsa a pillanat fontosságát, hogy átérezze felelősségét, amelyet népével szemben visel és cselekedjék. A nemzetközi feszültség bizonyos enyhülése, amely a nemzetközi kapcsolatok terén az elmúlt másfél év alatt kö- ' vetkezett be, különösen kedvező előfeltételeket 'eremt éppen e kérdés megtárgyalására, jó kilátásokat nyújt az eddig megoldatlan problémákban a megegyezésre. A történelem szigorúan elítélné azokat, akik a béke és az európai biztonság biztosításának ezt az alkalmát meghiúsítani akarnák. Az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésének kérdéséről szóló értekezlet összehívása a jelenlegi időben azért oly sürgős és halaszthatatlan, mert a nyugati államok egy csoportja a nemrégen tartott londoni és párizsi megbeszéléseken több olyan határozatot hozott, amelyek nemcsak, hogy nem szolgálják a béke és az európai biztonság megszilárdításának érdekét, hanem szöges ellentétben állanak vele. Amint ismeretes, az amerikai kormány, amely figyelmen kívül Az új háború előkészítőit azonban az „európai védelmi közösség'' tervének szégyenletes veresége nem tántorította el a további kísérletektől, hogy mindenáron megvalósítsák Nyugat-Németország újrafelfegyverzését és támadó tömbökbe való besorolását. A zavar és a kapkodás rövid időszaka után újabb tárgyalásokba fogtak, melyeknek áldatlan eredménye a párizsi egyezmények. Ezek az egyezmények Nyugat-Németországnak az agresszív északatlanti egyezménybe és az újonnan összetákolt „Nyugat-Európai Únió" elnevezésű katonai csoportosulásba való sorolását tervezik. A párizsi egyezmények alapján Nyugat-Németországban hadsereget építenek ki, amely rövid időn belül több mint félmillió állig felfegyverzett katonából fog állni. Ez ugyan nem a végső cél; a nyugat-német militaristák és revansiszták semmiképpen sem leplezik nézetüket, hogy ez csupán az első szakasza egy még nagyobb számú és harcképesebb hadsereg kiépítésének. A Ruhr-vidéki fegyvergyárosok üzemeikben isméf halálthozó fegyverek termelésére készülnek. Fel akarják újítani a hitleri tábornokokból — háborús bűnösökből álló — hírhedt vezérkart. És mindezt arcátlanul „a béke ügyéhez való hozzájárulásnak" nevezik. Világos, hogy népünk — éppen .úgy, mint a többi európai nemzetek — nem érthet egyet a párizsi egyezményekkel és azokat a legnagyobb felháborodással, viszszautasítja. Tudatában van annak, hogy eme egyezmények megvalósítása az európai helyzet további bonyolódását jelentené, kiélezné az eurónai államok közötti kölcsönös kapcsolatokat, fokozná az ú.i háború veszélyét Jól t-id'a. hojr nyugati határain túl. ahonnan má> most ellenséges felforgatókat és Amerikai Egyesült Államok kormánya is; a Kínai Népköztársaság tekintettel rendkívüli felelősségé re a béke és a biztonság fenntartásában, amely az ENSz biztonsági tanácsának állandó tagjaira hárul, az értekezletre megfigyelőt küldene ki. Az értekezlet feladata az lesz, hogy megtárgyalja az európai - kollektív biztonsági rendszer megteremtésének kérdését. hagyta Németország denácifikálására, demilitarizálására és demokratizálására Potsdamban vállalt kötelezettségeit, és amely Németország szerencsétlen feldarabolását okozta, 1950. óta a militarizmus újjáélesztésére törekszik NyugatNémetországban és a bonni külön államot be akarja sorolni a demokratikus t^bor országai ellen irányuló agresszív tömbjeinek komplexumába. A nyugat-európai népek e veszélyes törekvésekkel szembeni határozott ellenállásának leküzdésére a legalkalmasabb útnak „az európai védelmi közösség'' tervét tartották. Ennek fő célja az volt, — Európa „integrációjáról" és közös védelméről szóló hamis és álszent beszédek ellenére — hogy újjáélesszék a német Wehrmachtot a náci tábornokok vezényleté alatt az amerikai, és nyugat-német monopolisták agresszív terveinek szolgálatában. Nyugat-Európa népei azonban hamarosan felismerték ezt a hamif játékot és győzelmes harcot folytattak az „európai védelmi közösség" bűnös tervének meghiúsításáért. A monopolista körök agreszszív politikája ezáltal súlyos vereséget szenvedett. Nyugat-Európa népei meggyőződtek arról, hogy elég erősek a reakciós kormányok háborús terveinek megakadályozására, a német militarizmus felújításának meghiúsítására. terroristákat dobnak át hozzánk, veszélyes háborús tűzfészek keletkezne A párizsi egyezménvek következményeivel tisztában vannak Nyugat-Európa népei is. A londoni és párizsi értekezletek részvevői ezért pazaroltak annyi szót az úgynevezett „biztosítékokra'- az újjáélesztett nyugat-német hadsereggel szemben Mindenekelőtt meg kell állanunk egy dolognál: milyen jellegű a nyugat-európai államok újdonsült szövetsége Adenauer Németországával, ha némelyik fél kénytelen már előre valamelyes „biztosítékokat"' követelni? Nem elegendő bizonyíték ez arra, hogy ez a veszélyes játék mily jogos félelmet kelt országaik széles közvéleményében? Az elmúlt évtizedek tapasztalatai elegendő tanúságot szolgáltatnak arról, hogyan végződik a német militarizmussal való paktálás. Az első világháború után is újjáélesztették a német militarizmust különféle imperialista koalíciók és tömbök keretében, akkor is Elállítottak különféle úgynevezett „garanciákat" a német militaristák veszélyes harciassága ellen. Még jól emlékezünk arra, hogy a német monopolisták és tábornokaik mit tettek ezekkel a „garanciákkal." A párizsi • biztosítékok a felújított német militarizmus részéről fenyegető veszéllyel szemben nem jelentenek semmilyen biztosítékot Nem lehet komolyan venni azt az állítást, hogy például négy brit hadosztálynak a kontinensen való jelenléte, amely még hozzá különféle kikötésekhez van kötve, biztosítja azt, hogy a nyugat-né met revansisztáknak elmeay kedve az újabb harcoktól. is 'küldték brit hadosztályokat a kontinensre Hitler hadseregei el• len. Jól tudjuk, mi lett a végük. • * • A német imperialisták egyik tulajdonsága volt mindig, hogy nem törődtek semmilyen nemzetközi kötelezettséggel, mihelyt úgy vélték, hogy azok agresszív terveik útjában állanak. Nincs okunk feltetelezni, hogý a jövőben máskén: fognak eljárni." Mindezt ugyan keserű tapasztalataik alapján jól tudják a nyu*gat-európaj országok népei és semmilyen kísérlet, amellyel a német militaristákat a béke angyalaiként akarnák lefesteni, e tapasztalatokat nem törölheti ki emlékezetükbő! Ezért sietnek úgy a párizsi egyezmények ratifikálásával, ezért törekednek a lehető legjobban A német militarizmus részéről fenyegető veszéllyel szemben csak egyetlen igazi biztosíték van — nem szabad megengedni felújítását, nem szabad ratifikálni a párizsi egyezményeket, meg kell kezdeni az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtéséről szóló tárgyalásokat. Ez a kollektív biztonsági rendszer valamennyi európai nemzetnek megbízható kezességet nyújt a béke és biztonságuk bármilyen veszélyeztetésével szemben és megkönnyíti a német kérdés békés megoldását is. A tárgyalásokat haladéktalanul meg kell kezdeni, mivel egyes európai országok parlamentjei már decemberben meg akarják kezdeni a párizsi egyezmények ratifikálásának megtárgyalását. A szovjet kormány az „európai kollektív biztonságról szóló összeurópai szerzödés"-re tett javaslatát már ez év februárjában a berlini értekezleten benyújtotta. „Ez a javaslat — amint ezt V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere a berlini értekezlet eredményeinek . kiértékelésekor mondotta — nem talált támogatásra Franciaország, Anglia és az USA külügyminisztereinél. Azonban semmilyen miniszter — folytatta — nem utasíthatja el az európai népek kollektív biztonságának gondolatát. E gondolat a népek számára érthető. Valamennyi békeszerető emberben rokonszenvet kelt. Még tíz hónap sem telt el a szovjet kormány javaslatának közzététele óta, amelyet később további diplomáciai aktusai hangsúlyoztak és egészítettek ki. Ezen- idő alatt az európai kollektív biztonság gondolata mély gyökereket vert és utat tört Európa lakosai millióinak szívéhez. \ demokratikus tábornak egész népük akaratát tolmácsoló kormányai kés% ségüknek adtak kifejezést, hogy részt vegyenek ebben a szerződésben. A nyugat-európai államok széles néptömegei elfogadták ezt a gondolatot. Az európai kollektív biztonság rendszere mellett foglalt állást ezen államok kiváló közéleti tényezőinek egész sora. Azonb.an eme államok némelyikének uralkodó körei alávetve magukat az amerikai monopolisták akaratának, kitartottak elutasító állásfoglalásuk mellett e fennkölt gondolattal szemben es makacsul folytatták Európa szétdarabolására irányuló káros politikájukat, zárt agresszív tömbök összetákolását és Nyugat-Németország újrafelfegyverzésének előkészítését. A nyugati diplomácia továbbra is ragaszkodik az „erőpoltika" irányvonalához. Némelyik amerikai, sőt európai politikai tényező is még bizonyos sikereket tulajdonít a nemzetközi feszültség enyhítése terén e dicstelen „erőpolitikának". Azt a minden ízében hamis elméletet hirdeti, hogy a nemzetközi feszültség enyhítésében elért sikerek annál nagyobbak lesznek, minél „erősebb" lesz a helyzet, amelyből a nyugati nagyhatalmak tárgyalnak. Ezzel kapcsolatban felmerül az az állítás, hogy a párizsi egyezmények megvalósítása hozzájárul a nemzetközi helyzet javulásához és jobbá teszi megoldatlan kérdések megtárgyalása sikerének kilátásait. Továbbá azt álmeggyorsítani a nyugat-néme? l'egyveres erők kiépítéséhez szükséges lépéseket. A párizsi egyezmények szerzőinek rossz a lelkiismerete. Nyugat-Európa nemzeteire úi cégér alatt rá akarják kényszeríteni azt, amit e nemzetek nemrégiben elvetettek „az európai védelmi közösség" alakjában. Gvors ratifikálással akarják megakadályozni az /európai védelmi közösség diestelen történetének megismétlődését. A nyuga'-európai országok népeit és elsősorban a francia hazafiakat meg akar'ák fosztani attól a lehetőségtől, hogy teljes mértékben kifeilesszék a harcot a párizsi egyezmények ellen és kényszerítsék parlamentjeiket, hogv az egyezményeket ugyanolyan sorsra ítéljék, mint elődjüket — az úgynevezett „európai védelmi közösség" tervét. lítja, hogy Nyugat-Európa közvéleménye meg van győződve arról, hogy sietni kell a párizsi egyezmények ratifikálásával és a Wehrmacht felújításával, hogy tárgyalásokat kezdhessenek a Szovjetunióval. Nem kell túlságosan behatóan foglalkozni ezzel az átlátszó misztifikációval. Világos, hogy az „erőpolitika" nem vezet és nem vezethet a nemzetközi feszültség enyhítésére, hanem ellenkezőleg, annak további kiéleződésére. Ugyancsak világos, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása a legkisebb mértékben sem járulna hozzá a nemzetközi helyzet javulásához és a siker kilátásai sem növekednének, hanem ellenkezőleg, lényegesen rosszabbodnának. Ha sor kerülne a párizsi egyezmények megvalósulására azok minden ebből származó következményeivel, komoly veszélyben forogna a vitás európai kérdések tárgyalások útján víjló megoldásának lehetősége. A békeszerető európai államok, amelyek ellen irányul az agresszív „Nyugatewópai Unió", — a revansiszta Wehrmacht, eme fő ütőereje e veszéllyel szemben nem maradhatnának tétlenül és természetesen kénytelenek volnának saját biztonságuk érdekében megfelelő intézkedéseket tenni. A párizsi egyezmények megvalósulása azonban áthidalhatatlan akadályt képezne a német egység felújításának útjában is. A militarizmus Nyugat-Németországban való felújítása azt eredményezné, hogy Nyugat-Németországot nem tarthatnók békeszerető államnak. Érthető, hogy a Német Demokratikus Köztársaság, amely a német nemzet demokratikus és békeszerető erőinek alapja és támasza, nem egyesülhetne a remilitarizált Nyugat-Németországgal. Minden ok megvan annak feltételezésére, hogy a német nép — számára az Elbától' keletre és nyugatra a német egység felújítása létfontosságú kérdés, nem nyugszik bele a Nyugat-Németország remilitarizálásának politikájába, sem abba, hogy támadó tömbökbe vonják be. Mindent megtesz, hogy elérje hazája békés egyesítése szükséges előfeltételeinek kialakítását. A nyugati országok kormánytényezői nem áltathatják magukat e tényeket illetően. Itt az ideje, hogy ne áltassák tovább országuk közvéleményét sem üres ígéretekkel, hogy készek a Szovjetunióval tárgyalni a vitás európai kérdésekről, mihelyt eljön erre „az alkalmas idő", vagyis ha végrehajtják Nyugat-Németország újrafelfegyverzését és bekapcsolják az ag- " resszlv északatlanti tömbbe és a „Nyugateurópai Unióba". * * * Ugyancsak veszélyes tévedés, ha a Nyugat egyes körei azt hiszik, hogy a Szovjetuniónak a többi demokratikus állam által támogatott békejavaslatai a gyengeség megnyilvánulása. A Szovjetunió erejétiek alábecsülésére már nem egy agresszor súlyosan ráfizetett. A Szovjetunió ma erősebb, mint bármikor azelőtt. A demokratikus tábor többi országai is már rég nem azok. amik voltak — az idegen (Folytatás a 8. oldalon.)} Nem engedhető meg, hogy Európa nemzetei új háború áldozatai legyenek A párizsi egyezmények szabaddá teszik az utat az agresszív német militarizmus felújításához Haladéktalanul meg kell kezdeni z európai kollektív biztonsági rendszer megteremtéséről szóló tár

f

eyalásokat