Uj Szó, 1954. november (7. évfolyam, 265-290.szám)

1954-11-19 / 280. szám, péntek

2 Ül %20 1954. november 19. A bratislavai fiatalság megünnepelte a Nemzetközi Diáknapot November 17-én szerdán, amikor az egész világ haladó ifjúsága meg­emlékezett a csehszlovák diákok hősi harcának és áldozatainak Í5. évfordu­lójáról, arról a harcról, melyet a hit­leri megszállók ellen folytatott, a diák­ság a bratislavai kultúra és pihenés parkjában hatalmas békemanifesztá­ciót rendezett. Az ünnepélyesen fel­díszített esztrádcsarnokban többezer bratislavai diák, üzemekben és hiva­talokban dolgozó fiatal, az állami mun­kaerötartalék tanintézetének növen­dékei, valamint számos üzemi dolgozó jelent meg. Az ünnepi emelvényen lelkes ün­neplés közepette elfoglalták helyüket: Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának küldöttsége, Jozef To­kár, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának tagja és Szlo­vákia Kommunista Pártja városi bi­zottságának vezető titkára vezetésé­vel, továbbá František Kubač, a Szlo­vák Nemzeti Front Központi Bizott­ságának vezető titkára és a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke, a Szlovák Nemzeti Tanács elnökségének tagjai, Ernest Sýkora, iskolaügyi megbízott, Ondrej Pavlík. akadémikus, a Szlo­vák Tudományos Akadémia elnöke, V. D Karjakin, a Szovjetunió bptislavai főkonzulja, Gangaja Katragata, a Nem­zetközi Diákszövetség küldötte, a CsISz Szlovákiai Központi Bizottságá­nak küldöttsége Ivan Litvaj titkár vezetésével, a főiskolák rektorai, dr. Kristián Hynek, a Bratislava) Komen­ský Egyetem első rektora, a hadsereg képviselői és a diákok legjobbjai. Michal Masaryk, a CsISz helyi bi­zottsága vezető titkárának megnyitó beszéde után Jozef Tokár, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsá­gának tagja tolmácsolta a jelenlevő diákoknak Szlovákia Kommunista Párt­ja Központi Bizottságának forró, har­cos üdvözletét. A szovjet nép nevében V. D. Kar­jakin, a Szovjetunió bratislavai fő­konzulja üdvözölte a bratislavai főis­kolásokat a Nemzetközi Diáknap, va­lamint a Bratislavai Komenský Egye­tem megalakulásának 35. évfordulója alkalmából. Dr. Ivan Roháľ-Iľkiv, a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke, a Szlovák Műszaki Főiskola prorektora ünnepi beszédében rámutatott a Nemzetköz: Diáknap jelentőségére. Dr. Rohál'-ll'kiv a diákok anyagi biztosításáról és a főiskolai hallgatók kedvező tanulmá­nyi feltételeiről beszélve többek kö­zött ezeket mondotta: „Míg 1937-ben a burzsoá kormány 9,200.000 korona összegű ösztöndíjat fizetett ki a főis­kolai hallgatók támogatására, népi kormányunk 1954-ben 140,000.000 ko­rona ösztöndíjat fizetett ki és továb­bi 24,000.000 koronát fordított az in­ternátusok fenntartására. Népi de­mokratikus köztársaságunkban ma 23.000 diák kap ösztöndíjat." A manifesztáció résztvevői levelet intéztek a prágai Nemzetközi Diák­szövetséghez, amelyben a diákok a nyugati imperialistáknak Nyugat-Né­metország újrafelfegyverzésére és az új világháború .kirobbantására irányuló szándékai ellen foglalnak állást. Lűcs Pál képviselőjelölt a Szlovák Nemzeti Tanácsba Lassan haladtunk Csallóközcsü­törtökről Sárrét felé. Amerre csak néztünk, mindenütt hatalmas táb­üák terültek el, nagyrészt már be­vetve és felszántva a tavasziaK alá. Itt kezdődik a Kisalföld sik vidéke. Csákány határában meg­állítunk, köröskörül, amerre csak szemünk ellátott, minden talpalat­nyi föld valamikor kisbiróczi Rázgha Károly földbirtokos tulaj­dona volt. A cukorgyár, a szesz­gyár, az 1200 hektáros nagybirtok bevételét ő vágta zsebre, hogy külföldön az előkelő kávéházak­ban a magához hasonló ingyen­élőkkel együtt szétszórja. A nép éhbérért gürcölt, munkájának gyümölcsét a méltóságos Rázgha úr herdálta el. És nem is olyan régen, 10 évvel ezelőtt ő volt az itteni nép képviselője a parlament­ben. De akkor a saját érdekeit védte és a földesurak jogait, mert csak papíron volt a nép képvi­selője. Az !"é?Wút't évek ;* : történél-' me elseperte őt és a hozzá hasonló ki zsák mán y ólokat és ma már a munkásosztály, a parasztság, akik­nek .szívén fekszik választóik sor­sa és boldogabb jövője, képvisel; a népet. Ilyen derék, becsületes munká-j Lúcs Pál is, az itteni választók képviselőjelöltje a Szlovák Nem­zeti Tanácsba. A sárréti brigád­központban dolgozik mint trak­toros és munká jáért már nem egy­szer kitüntették és megjutalmaz­ták A helyi szövetkezet tagjai, gyakran keresik fel tanácsért. Ap­ja valamikor az első világhábo­rú után költözött ide Kelet-Szlo­vákiából, már akkor is nagy csa­láddal. Előbb sofőr, később trak­toros lett, mer 4: vonzotta őt a fris­sfen' szántott földek illata és a bú­zatáblák hullámzó, aranyszínű mo­solya. Visszajött szülőfalujába és ma mindenkitől megbecsült él­munkás. Benn a brigádközpontban talál­koztunk vele. Éppen akkor jöt*. haza Zetor-traktorjával a földek­ről. Barátságosan nyújtotta kezét és mosolyogva kérdezte, mi okból keressük. Fiatal arcához jól illett a sötétkék sapka, meglátszott rajta, hogy egy kissé fáradt. — Éppen haza akartam menni. — mondotta és karójárára nézett, — mert meg akarom hallgatni az esti híreket a rádióban; főleg az időjárás-jelentés érdekel most. Lúcs elvtárs sietős léptekkel in,­dul hazafelé, megkér, hogy kí­sérjem el őt. Otthon felesége az­zal fogadja, hogy valaki kereste őt. Lúcs elvtársat azonban pil­lanatnyilag a rádió hírszolgálata mindennél jobban érdekelte. Tü­relmetlenül bekapcsolta a készü­léket, várva a jelentést, — hiszen az időtől függ, kimegy-e másnap a földekre, mert bizony, ha esik — akkor haj van. Meg is szólalt pár perc múlva a bemondó hang­ja: „Derűs, napos "idő várható, a hőmérséklet 13—14 fok.'* Felderült Lúcs elvtárs arca, ak­kor minden rendben van. Kisfiá­hoz lépett, megsimogatta, aztán jó­ízűen elfogyasztotta vacsoráját. Az asztalon egy magyar nyelvű könyv feküd*;. Kérdésemre elmondja, hogy magyarul tanul belőle, mert a jö­vő héten választói között legalább a legfontosabbat magyarul szeret­né elmondani. — -Úgy fogok dolgozni, hogy munkatervemet a legjobban telje­sítsem, hogy közösen fellendítsük a mezőgazdasági termelést. Az őszi munkálatokat a választásokig el akarom végezni. És ezt meg akarja mondani választóinak ma­gyarul is. Bár a szavak felesle­gesek, mert választói jól látják, ho^v Lúcs elvtárs még éjjel se pihen Igen gyakran látnak nála világosságot, mert ha traktora ja­vításra szorul, éjjel javítja meg. hosv egy órát se mulasszon a nannali munkából. A csütörtöki traktorállomás dol­gozói jól kiválasztották jelöltjüket. Lúcs elvtárs érdemes bizalmukra. H S. A Szlovák Nemzeti .Front értekezletének összehívása A Szlovák Nemzeti Front Közpon­ti Bizottsága november 19-re, péntek­re összehívja a Szlovák Nemzeti Front értekezletét. A bratislavai Művelő­dés Házában tartandó értekezleten megvitatják az európai államok no­vember 29-re Moszkvába vagy Pá­rizsba összehívandó értekezletével kapcsolatos kérdéseket. Ennek az ér­tekezletnek összehívását a Szovjetunió 1954. november 13-i jegyzékében ja­vasolta. A Szlovák Nemzeti Front értekezle­tén részt vesznek a Szlovák Nemzeti Front képviselői, az üzemek és falvak legjobb dolgozói, a dolgozó értelmiség tagjai, az egyházak és a közélet kül­döttei. Az értekezleten dr. h. c. Jozef Lukäčovič építésügyi megbízott mond bevezető beszédet. A Csehszlovák Békevédők Bizottságának nyilatkozata az összeurópai konferencia november 29-én való haladéktalan megvalósításáért Szerdán, november 17-én a Csehszlovák Békevédők Bizottsága nyi­latkozatot adott ki a szovjet kormánynak a kollektív biztonság rend­szere megteremtéséről szóló összeurópai konferencia összehívására vonatkozó javaslatával kapcsolatban. A nyilatkozat következőképpen hangzik: ,,Mi, a csehszlovák békevédők melegen üdvözöljük a Szovjetunió­nak azt a javaslatát, amely az összes európai nemzeteknek az 1951. november 29-én rendezendő konferenciára való meghívását ajánlja. Teljesen tudatában vagyunk a helyzet komolyságának, mivel Nyu­gat-Németország újrafelfegy vérzésé veszélyezteti országunk nemzetei­nek és a többi európai nemzeteknek biztonságát. Országunk a múlt­ban már néhányszor áldozatul esett a német militarizmus támadásá­nak- Még valamennyiünk élénk emlékezetében élnek a második vi­lágháború szörnyűségei. Csehszlovákiában mi is drágán fizettünk azért, hogy az európai nemzetek nem tudták egységesen feltartóztat • ni a támadót, úgy, ahogy már 1933-ban javasolta a Szovjetunió a béke érdekében. A londoni és párizsi egyezmények ennek a veszélynek megújítását jelentik és ezért mi, csehszlovák békevédők, a lehető leghatározottab­ban tiltakozunk ellenük. Békében akarunk élni és azt kívánjuk, hogy Európában és az egész világon az összes többi országok nemzetei is békében éljenek. Azt akarjuk, hogy biztosítva legyen országunk biztonsága ugyanúgy, mint az összes többi országoké. Ezért a legnagyobb határozottsággal támogatjuk a kollektív bizton­ság rendszerének megteremtésére irányuló szovjet javaslatot, teljes mértékben támogatjuk kormányunknak azon állásfoglalását, hogy az európai biztonság kérdéséről szóló konferencia haladéktalanul meg­valósuljon. Ezért szolidárisak vagyunk mindazokkal, akik készek meg­akadályozni a béke ellenségeit Nyugat-Németország újrafelfegyverzé­sének megvalósításában. A béke, szabadság és hazánk biztonságának nevében felhívjuk a városok és falvak összes férfiait, asszonyait és ifjúságát, az összes munkásokat, földműveseket, tudósokat, művészeket és a dolgozó ér­telmiséget, hogy ezekben a jelentős pillanatokban hazafiasságuk jele­ként határozottan emeljék fel szavukat a béke védelmére és az összes európai országok biztonságának biztosítására kivétel nélkül. Prága, 1954. november 17. A Csehszlovák Békevédök Bizottságának elnöksége. Elutazott a csehszlovák küldöttség a Béke Világtanács stockholmi ülésére November 17-én szerdán elutazott Prágából a csehszlovák küldöttség a Béke Világtanács stockholmi ülésére. A küldöttséget Anežka Hodinová-Spur­nö képviselőnő, a nemzetgyűlés alel­nöke, a Csehszlovák Békevédők Bi­zottságának elnöke vezeti. A küldött­séget elutazása előtt Gusta Fučíkova, a Csehszlovák Békevédók Bizottságá­nak alelnöknőjs, dr. Miroslav Novák, csehszlovák békedíjas püspök, dr. An­na Šlechtová, az elnökség tagjai és a Csehszlovák Békevédök Bizottsága tit­kárságának dolgozói búcsúztatták. A Béke Világtanács ülésén, amelyen a csehszlovák küldöttség is részt vesz, elsősorban az európai országok bizton­sága biztosításának kérdését fogják megtárgyalni. Az ülés kétségtelenül jelentős mértékben hozzájárul az euró­pai országok 1954. november 29-i ér­tekezletének összehívására vonatkozó szovjet javaslat haladéktalan megvaló­sításához. Az európai béke biztosítása nem tűr halasztást A nemzetgyűlés külpolitikai bi­zottságának ülésén Viliam Široký miniszterelnök a csehszlovák kor­mány nevében, felhívta az összes európai államokat, járuljanak hoz­zá ahhoz, hogy az európai kollek­tív biztonságról szóló konferen­cia, amelyet a szovjet kormány jegyzékében november 29-re java­solt, valóban összeurópai konferen­cia legyen, amely megnyitja az európai biztonsághoz és békéhez vezető utat. Egyidejűleg nemzetgyűlési kép­viselőink, a külpolitikai bizottság tagjai fölhívták az összes európai parlamentek képviselőit, hogy ne ratifikálják az agresszív párizsi egyezményeket és nemzeteik leg­sajátosabb érdekében kifejezetten követeljék kormányaiktól, hogy vegyenek részt azon a konferen­cián,- mely a kollektív biztonság rendszerének megteremtéséről tár­gyal. Ezek a felhívások népünk aka­ratát fejezik ki, amelynek legna­gyobb érdeke, hogy ez a konfe­rencia haladéktalanul megvalósul­jon. Amint ismeretes, a szovjet kor­mány ennek a konferenciána* megvalósítását a csehszlovák és lengyel kormányokkal való tárgya­lások után határozta el. Már ez is megerősíti azt a tényt, hogy ez a konferencia közvetlenül érinti Csehszlovákia érdekeit, hogy or­szágunk biztonságáról, hazánk bé­kéjéről van szó. A párizsi egyezmények aláírása után az agresszív német milita­rizmus megújításának veszélye oly nagy, hogy ha az európai nemze­tek nem mondanak határozott nem-et a Nyugat-Németország új­rafelfegyverzését célzó tervekre, s ha a legnagyobb határozottsággal nem szállnak szembe velük, akkor Nyugat-Németországnak állig fel­fegyverzett hadserege lesz, amely­nek segítségével a bonni milita­risták és revansiszták újból agresz­szív terveik megvalósítására fog­nak törekedni. Népünk ezt nem nézheti szót­lanul! Csehszlovákia, amely a náci ag­resszió első áldozatainak egyike volt, nem engedheti meg, hogy nyuga­ti határain félmilliós hadsereget építsenek, amelynek élén ugyan­azok a hitleri tábornokok állnának, akiknek parancsára a náci katona­ság Csehszlovákiában, Lengyelor­szágban, Franciaországban, a Szov­jetunióban és további országokban pusztított, ugyanazok a hitleri tá­bornokok, akiknek lelkén szárad Lidice, Oradour, Majdanek, Osvie­čim lakosságának kiirtása. Népünk nem engedheti meg a Wehrmacht megújítását, mivel ez olyan had­sereg lenne, amely a bonni uralko­dó körök revansiszta terveit szol­gálná, olyan hadsereg, amelyet a Csehszlovák nép iránti gyűlölet el­tetne. Ezért népünk joggal tekinti a párizsi szerződéseket, amelyeknek célja a német militarizmus megújí­tása, olyan cselekedetnek, amely hazánk biztonsága ellen irányul, olyannak, amely az európai béke ellen irányul. Eme agresszív párizsi egyezmé­nyek megvalósításával nem érthet egyet népünk sem, de egyetlen európai nemzet sem. Hiszen, amint a történelmi tapasztalatokból lát­hatjuk, a német militarizmus léte­zése Németországnak nemcsak ke­leti, hanem nyugati szomszédait is fenyegeti. De a német militariz­mus létezése magát a német népet is veszélyezteti, annál inkább, mi­vel nemcsak az európai háború veszélyét, hanem a németek test­vérgyilkos háborújának veszélyét is fokozza, amelyben a nyugati né­metek a keletiek ellen harcolná­nak és amely idegen, amerikai monopóliumok érdekeit szolgálná. A határozatok százai, amelyekben köztársaságunk üzemeinek, városai­nak és községeinek népe felhívás­sal fordul Nyugat-Németország és Franciaország dolgozóihoz, azért, hogy erősítsék a párizsi egyezmé­nyek ratifikálása s a német milita­rizmus megújítása elleni harcukat, kifejezésre juttatják népünknek ama legfőbb vágyát, hogy a német és francia néppel és Európa összes nemzeteivel békében és baráti együttműködésben akar élni. Mert hiszen népünk semmit sem óhajt annyira, mint azt, hogy az összes európai nemzetek a békés együtt­működés útjára térjenek, amelyhez éppen a Szovjetuniónak az európai kollektív biztonság rendszere meg­teremtését célzó javaslata nyitja meg a lehetőségeket. De népünk azt is határozottan kifejezésre jut­tatja, hogy nem fogja tétlenül nézni, ha nyugati határainkon megújítják a revansiszta Wehrmachtot. Viliam Široký elvtárs világosan közölte a csehszlovák kormány nevében, hogv abban az esetben, ha bekövetkeznék Nyugat-Németország újrafelfegy­verzését célzó egyezmények meg­valósítása, kórmányunk szövetsége­seivel és barátéival egyetértve min­den szükséges intézkedést megtesz biztonságunk megerősítésére. A csehszlovák népnek megvan­nak az összes előfeltételei ahhoz, hogy megvédje hazája függetlensé­gét és szabadságát. De vannak olyan nézetek, hogy meg kell előzni azt, hogy Európa két egymással szem­benálló katonai tömbre oszoljék, hogy el kell érni azt, hogy az összes európai nemzetek közreműködjenek a béke biztosításán és hogy a fegy­verkezés helyett minél nagyobb mértékben fejlesszék a kölcsönös gazdasági és kulturális kapcsolato­kat. Ezért nemcsak a csehszlovák kor­mány, hanem az egész csehszlovák nép is kezdettől fogva teljes mér­tékben támogatta a Szovjetuniónak a »kollektív biztonságról szóló össz­európai szerződés« megkötését cél­zó javaslatát és határozott állást foglalt amellett, hogy november 29­én Moszkvában vagy Párizsban ösz­szeüljön az európai kollektív bizton­ság rendszere megteremtéséről tár­gyaló konferencia. Ezt a konferenciát nem lehet el­halasztani! Népünk meg van győződve arról, hogy az európai biztonságról tár­gyaló konferenciát november 29 én megtartják, és örül annak, hogy ez a konferencia abban az időben kezdődik, amikor a szavazóurnák­hoz járul, hogy a Nemzeti Front je­löltjeinek egyhangú megválasztásá­val kifejezésre juttassa teljes egyet­értését kormányunk békepolitikájá­val, az európai kollektív biztonság megvalósítását célzó törekvésekkei,

Next

/
Oldalképek
Tartalom