Uj Szó, 1954. október (7. évfolyam, 239-264.szám)

1954-10-13 / 249. szám, szerda

4 U J SI© 1954. október 13. Kommüniké a szovjet-kínai tárgyalásról (Folytatás a 3. oldalról.) A tudományos-műszaki együttműködésről szóló szovjet-kínai szerződés megkötése újabb jelentős hozzájárulás a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság közötti együttműködés további szilárdításához mind a két ország érdekében, mind a béke megszilárdításának érdekében. Szovjet-kínai kommüniké a Lancsou-Urumcsi— Alma-Ata-i vasútvonalak építéséről és a közvetlen összeköttetés kiépítéséről A Szovjet Szocialista köztársaságok Szövetségének kormánya és a Kínai Népköztársaság kormánya a kölcsönös gazdasági és kulturális kapcsolatok megszilárdítása érdekében megegyeztek abban, hogy a közeljövőben mindkét fél megkezdi a Lancsouból Urumcsin keresztül kínai területen Alma Atába, szovjet területre vezető vasútvonal építését. A vasútvonal építését Kína területén a kínai kormány, a Szovjetunió területén a szovjet kormány veszi kezébe. A vasútvonal építésében kínai területen a szovjet kormány minden műszaki segítséget megad a kínai kormánynak. A vasútvonal Lancsouból Jumenbe vezető, kínai területen fekvő szakaszának építése már 1953-ban megkezdődött. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsege, a Kínai Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság kormányainak közös kommünikéje a Csininbői Ulan-Batorba vezető vasútvonal építéséről és a közvetlen összeköttetés kiépítéséről A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének, a Kínai Népköztársaságnak és a Mongol Népköztársaságnak kormánya a gazdasági és kulturális kapcsolatok megszilárdítása érdekében 1952. szeptember 15-én egyezményt kötöttek a Kínai Népköztársaság területén fekvő Csininbői, a Mongol Népköztársaság területén fekvő Ulan-Batorba vezető vasútvonal építéséről. A vasútvonal rákapcsol az Ulan-Bátorból szovjet területre vezető vasútvonalra. E vasútvonal építését Csininbői Erlanon keresztül a kinai határokig a Kínai Népltöztársaság kormánya, Ulan-Batorból Dzamin-Uden keresztül a Mongol Népköztársaság határáig vezető részén a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének kormánya és a Mongol Népköztársaság kormánya veszi kezébe. A három szerződő kormány megegyezett abban, hogy 1955-ben teljesen befejezi a vasútvonal építését és összekötését, s kiépíti a közvetlen összeköttetést. Tárgyalások Genfben a nemzetközi kereskedelem kibővítésérői Öt év multán ismét összeült Genfben október 11-én, hétfőn az Egyesült Nemzetek Szövetsége európai gazdasági bizottságának a kereskedelem fejlesztésére alakult albizottsága. A gyűlést azon egyhangúlag elfogadott szovjet-brit határozati javaslat alapján hívták össze, amelyet az európai gazdasági bizottság ez év áprilisában először tartott tavaszi ülésén terjesztettek elő az összes európai országok szakértőinek ajánlására. A bizottság tanácskozásának programmját főképp az európai államok közötti külkereskedelem akadályainak elhárításával kapcsolatos kérdések, valamint a hosszúlejáratú és sokoldalú kereskedelmi és fizetési egyezségek megtárgyalása képezi. Ezeken a tárgyalásokon Írország és Spanyolország kivételével az összes európai államok részt vesznek. Elnökké egyhangúlag Seinfadent, a dán küldöttség vezetőjét, alelnökké Walinszkit, a lengyel küldöttség vezetőjét választották meg. A tanácskozásokon Eurőpán-kívüli államok, különösen Latin-Amerika országainak megfigyelői is részt vesznek. ' A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének teljes ülése A „Szabad Nép" közölte, hogy a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége okt. 1—3-án teljes ülést tartott, amelyen meghallgatta és megtárgyalta a Központi Vezetőség politikai bizottságának jelentését a magyar népgazdaság helyzetéről és feladatairól. A beszámolót Szalay Béla tartotta. A teljes ülés második napirendi pontja a kollektív vezetés kérdése volt a párt Központi Vezetőségében. A Központi Vezetőség a vita után egyhangúlag jóváhagyta a beszámolót és a megfelelő határozatokat. A beszámoló kitűzi a teljesítésre váró legfontosabb feladatokat, hogy szilárduljon a gazdasági politika új szakaszának megvalósításához szükséges pártegység. A Norvég Kommunista Párt elnökének nyilatkozata Emil Levlien, a Norvég Kommunista Párt elnöke kijelentette a „Land og Folk" lap tudósítója előtt, hogy Dánia és Norvégia miniszterelnökeinek és külügyminisztereinek Kopenhagában október 11-én megtartott konferenciája arra a célra irányult, hogy módot találjanak arra, hogy Dániában és Norvégiában a lehető legjobban gyöngítsék az ellenállást Nyugat-Németország felfegyverzésével -és az Északatlanti Szervezetbe való bekapcsolásával szemben. Levlien. hangsúlyozta, hogy a norvég nép egyöntetűen és fenntartás nélkül ellenzi Németország újrafel fegyverzését és ha a szociáldemokrata kormány pártolni fogja a német militaristákat, akkor a norvég nép akarata ellen fog cselekedni. KÜLFÖLDI HÍREK A Szovjetunió kormánya és a Bolgár Népköztársaság kormánya az utóbbi időben megtárgyalta a „Korbszo " hajóépítő, a „Szovbolsztroj" épí- 1 tőanyaggyártási és építkezési s a „Tabszo" polgári repülésügyi szovjetbolgár vegyestársaságok tevékenységét. A társaságok néhány évvel ezelőtt az egyenlőség alapján létesültek, hogy elősegítsék a bolgár ipar és közlekedés ágainak fejlődését. 1954. okt. 9-én Szófiában egyezményt írtak alá, hogy az említett szovjet-bolgár hajóstársaságok szovjet részét eladják és átadják a Bolgár Népköztársaságnak. A szerződést szovjet részről A. J. Jerohrn, a Szovjetunió bulgáriai kereskedelmi képviselője, bolgár részről Zs. Zsikov külkereskedelmi miniszter írta alá. Tito jugoszláv elnök okt. 11-én fogadta V. A. Valkovot, a Szovjetunió belgrádi nagykövetét. Beszélgetésük 30 percig tartott. A Szuezi csatorna övezetéről szóló szerződés október 11-re várt aláírá sának előestéjén felmerült angol egyiptomi ellentétek az egyiptomi sajtó figyelmének központjában állnak. Az „A1 Gumhiria" című lap sze rint az ellentétek a Szuezi csatorna övezetében lévő haditámaszponton maradó angol „szakemberek" kérdésében merültek fel. Az „A1 Ahbar" című lap szerint a viszály elsimítása és az egyezmény aláírása a brit kormány válaszától függ. Csou En-laj elvtárs távirata az ENSz főtitkárához Az Új Kína sajtóiroda jelentette, hogy Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság külügyminisztere táviratot küldött az ENSz IX. ülésszakának. A táviratban rámutat az Egyesült Államoknak Taivan kínai terület ellen irányuló fegyveres agressziójára. A táviratot Hammarskjöldnek, az ENSz főtitkárának címezte azzal a kéréssel, hogy juttassa el Van Kleffenshez, a közgyűlés IX. ülésszaka elnökéhez. A távirat elején az áll, hogy a Kinai Népköztársaság kormánya már 1950-ben panaszt emelt az ENSz Biztonsági Tanácsában a taivani amerikai agresszió ellen. A távirat ezután így folytatódik: Taivan a kínai terület szerves része — amint ez általánosan ismert tény. A kairói és a potsdami nyilatkozatok, melyeket az USA kormánya aláírt, elismerik, hogy Taivant és Penhu (Pescador) szigeteket vissz

a kell adni Kínának. Valóban, az akkori kínai kormány 1945. október 25-én át is vette Taivant. Attól a pillanattól kezdve, midőn Taivant ismét hozzácsatolták a kínai területhez, az USA kormánya néhányszor kötelezte magát, hogy tiszteletben tartja Kína szuverenitását és területi sérthetetlenségét és hogy nem avatkozik be fegyveres erőivel Taivanon. Truman, az USA akkori elnöke, 1950. január 5-én nyilatkozatot adott ki Taivanról. Nyilatkozatában a következőket mondotta: .,Az Egyesült Államoknak nincs hódító szándéka Formózán, vagy a kínai terület bármelyik részén. Az Egyesült Államoknak nem áll szándékában rendkívüli jogokat vagy kiváltságokat szerezni Formózán, vagy hladitámaszpontokat építeni ott Nincs szándékában továbbá fegyveres erőit felhasználni arra, hogy beavatkozzanak a je

7 lenlegi helyzetbe. Az USA kormánya nem tesz semmi olyat, ami polgárháborúba sodorhatná Kínában. Úgyszintén az USA kormánya nem ad katonai segítséget vagy támogatást a formózai kínai osztagoknak". Az USA állami departementje 1950. február 9-én okmányt terjesztett a képviselőház külpolitikai bizottsága elé Taivanról. Az USA kormánya az okmányban kijelenti: „Ha az USA kormánya ebben a pillanatban nemkínai közigazgatást akarna létesíteni Formózán ... általában mind a kínai szárazföldön, mind egész Ázsiában ezt annak minősítenék, hogy kormányunk kötelezettségei ellenére és ellentétben Kína területi szuverenitása tiszteletbentartásának hagyományos politikájával megkísérelné Formóza elválasztását Kínától3 Az USA kormánya azonban sem saját kötelezettségeit, sem a nemzetközi egyezményekből reá háruló kötelezettségeket nem tartotta be. Midőn az USA kormánya tudatára ébredt annak, hogy a legkisebb lehetőség sincs arra, hogy az áruló Csangkajsek-klikknek ismét sikerüljön szolgaságba dönteni a kínai népet, fegyveres intervencióhoz, a Kína ellen irányuló háborús fenyegetésekhez folyamodott, főleg három irányban — Taivanon, Koreában és Indokínában. Truman, az USA volt elnöke 1950. június 27-én közölte, hogy fegyveres erőket küldtek ki, amelyek agressziót indítottak Korea, s egyidejűleg a kínai Taivan ellen, s fokozottan beavatkoztak az indokínai háborúba. Az USA kormánya e pillanattól kezdve valamennyi formájában kiterjesztette a Taivan elleni fegyveres agreszsziőt. A Kínai Népköztársaság kormánya nevében megbízást kaptam az ENSz közgyűlése IX. ülésszakának felkérésére, hogy a legnagyobb komolysággal ítélje meg az USA kormánya részéről Taivan kínai terület ellen intézett fegyveres agresszióra vonatkozó alábbi tényeket : 1. Attól a pillanattól kezdve, midőn az USA tengerészetének 7. flottája 1950 júniusában behatolt a Taivan-szorosba, Taivan kínai tartomány az Egyesült Államok közvetlen katonai ellenőrzése alá került. Az USA tengerészete úgynevezett felügyeleti tevékenységet és felderítést folytatott kínai felségvizeken a Kvantun-tartománybeli Szvatoutól egészen a Santun-tartománybeli Cintaoig és megszállta Kaosziun és Keelun kikötőket Taivanon és Makun kikötőt a Penhu-szigeteken. 1950. augusztusában az USA légierőinek távolkeleti parancsnoksága vezetésével a 13. légihadsereg hatolt be Taivanra és úgynevezett előretolt vezérkart létesített. Az USA távolkeleti légügyi parancsnokságának vezetése alatt a 13. és 20. légihadsereg több mint négy évig küldött repülőket Taivanra és megszállta a taivani, taojuani, hszincsuciaji, szunsani és tajcsuni légitámaszpontokat Taivanon, valamint ,a Penhu-szigeteken lévő Makuin kikötőben. Az Egyesült Államok ily módon nemcsak megszállta a taivani kínai területet, hanem Taivant egyenesen haditámaszpontjává építette a Kínai Népiköztársaság elleni agresszió előkészítésére. 2. Az USA kormánya a Kína elleni agresszió kiterjesztésének céljából meggyorsította az áruló Csangkajsek-klikk fegyvsres erőinek kiképzését. Az USA kormánya katonai tanácsadó csoportot küldött Taivanra, amely állandóan újjászervezte, felfegyverezte és kiképezte az áruló Csangkajsekklikk szárazföldi, tengeri és légi egységeit. A Csangkajsek-klikk összes fegyverzetét, beleértve a puskákat, tüzérségi felszerelést, lőszert, páncélos járműveket, repülőgépeket és hajókat, az USA kormánya szállítja. A közelmúltban megjelent sajtóhírek jelezték, hogy az USA kormánya a legközelebbi két-három hónapban „egyesített USA vezérkart"- akar létesíteni Taivanon. Ez a vezérkar magában foglalja az USA taivani katonai tanácsadó csoportját és közvetlen ellenőrzést fog gyakorolni az áruló Csangkajsek-klikk egységei fölött. 3. Az USA kormánya annak érdekében, hogy az áruló Csang Kaisek-klikket felhasználhassa a Kína elleni agresszió kiterjesztésére, óriási összegeket fordított az áruló Csang Kai-sek-klikk katonai és gazdasági megsegitésére. Hozzáférhető adatok szerint ez, az öszszeg 1950. júliusától 1954. júniusáig több mint 1400 millió dollárt tett ki, ami az áruló Csang Kaisek-klikk bevételeinek fő forrását képezte a háború folytatására. 4. Az USA kormányától ösztökélt és támogatott áruló Csang Kaisek-klikk diverziót és szabotázsháborút indított a kínai szárazföld és a partvidéki területek ellen. Ez az áruló klikk már néhány éve váratlan támodásokat intéz a kínai partvidéki szigetek, Kianszu, Csekian, Fukien, Kvantun tartományok partvidékei ellen, bombázza a kínai tengerpart városait, gyükolja Kína lakóit és titkos ügynököket küld a tengeren és levegőn keresztül a kínai szárazföldre, hogy ott szabotázscselekményeket kövessenek el. Az áruló klikk az utóbbi időben a Kína elleni kiterjesztett agresszió amerikai politikájának megvalósításában még felháborítóbb módon fokozza kártevékenységét, sőt támadást követel a szárazföld ellen abban a hiú reményben ringatva magát, hogy egész Kínát az Egyesült Államok gyarmatává változtatja. 5. Az USA kormánya a Kínai Népköztársaság elleni blokád megvalósítására Kína és más országok kereskedelmének meghiúsítására törekedve rendszeresen támogatta az áruló Csang Kaj-sek-bandát kínai hajóknak s ugyanakkor Kínába üzleti célból érkező idegen hajóknak feltartóztatásában. Nem teljes statisztikai adatok szerint az elmúlt néhány év alatt több mint 470 kínai és 67 idegen, köztük szovjet, lengyel, angol, dán, norvég, olasz, holland, panamai, görög és nyugatnémet hajót, köztük legnagyobb számban brit hajókat zaklattak. E hajók közül néhányat erőszakkal feltartóztattak, másokat elsüllyesztettek, vagy megtámadtak és kiraboltak. Az áruló CsangKai-sek-klikknek az USA kormánya irányításával elkövetett kalózcselekedetei szemtelenül sértik a nyílttengeri szabad hajózás alapelveit. 6. Az amerikai kormány az áruló Csang Kaj-sek-klikk haditevékenységének támogatására közvetlenül kiküldte saját katonai repülőgépeit, hogy hatoljanak be a kínai légitérbe, veszélyeztessék azt, s provokációkat kövessenek el. Ennek során emberéletben és vagyonban nagy károkat okoztak a kínai népnek. Az USA kormánya által kiküldött repülőgépek stratégiai felderítés céljából is behatoltak a kínai légitérbe, hogy kémeket dobjanak le szabotázscselekmények elkövetésére. Az USA katonai repülőgépe végül 1954. július 26-án Hainan kínai sziget fölött két kínai repülőgépet lelőtt. Az USA kormánya nemrég teljes nyíltsággal kijelentette, hogy ha a kínai nép megvalósítja Taivan felszabadítására irányuló jogos szándékát, fegyveres erőivel közbelép. Mindez azt bizonyítja, hogy az USA kormányának szándékában van kiterjeszteni a Kína elleni fegyveres beavatkozást. 7. Rá kell mutatni továbbá arra, hogy a koreai fegyverszüneti egyezmény megkötése és az indokínai béke visszaálítása után az USA kormánya, amely nem akar belenyugodni agresszív politikájának Ázsiában elszenvedett kudarcába, intézkedéseket tett agressziója arányainak növelésére. Az USA kormánya 1954. szeptemberében nyolc államot Manilába értekezletre hívott össze, amelyen összetákolták a mindenekelőtt a Kínai Népköztársaság ellen irányuló délkeletázsiai katonai tömböt. Az USA kormánya továbbá megkísérli a japán reakciós erők, a liszinmanista banda és az áruló Csang Kaj-sek klikk aktivizálását az úgynevezett északkeletázsiai védelmi közösségben. Az USA kormánya egyidejűleg tárgyalásokat folytat az áruló Csang Kaj-sek klikkel, hogy megvalósíthassa az úgynevezett kétoldali biztonsági egyezményre irányuló tervét. Nyilvánvaló, hogy az USA kormánya ezekkel az intézkedésekkel, Taivannal mint fő támaszpontjával körül akarja zárni a Kínai Népköztársaságot, hogy új háborús kalandokba bocsátkozhassák. A kínai nép igazságos ügye — Taivan felszabadítása — teljes összhangban áll az ENSz alapokmányának szellemével. Az ENSz alapokmánya hangoztatja az emberi jogok tiszteletbentartását. így tehát Taivannak a kínai nép által való felszabadításába való bárminő beavatkozás megszegné az ENSz alapokmányának 2. cikkelyét, amelyben az áll, hogy az Egyesült Nemzeteknek és tagállamaiknak nem szabad megsérteniök egyetlen tagállam vagy más állam területi épségét és politikai függetlenségét, és nem szabad beavatkozniok olyan ügyekbe, amelyek akármelyik állam belső hatáskörébe tartoznak. Kína szuverenitása és területi sérthetetlensége biztosításának, a nemzetközi béke és biztonság megőrzésének, az ENSz alapokmánya sérthetetlensége megőrzésének érdekében a Kínai Népköztársaság kormánya nevében még' egyszer panaszt emelek az ENSz közgyűlésének IX. ülésszakánál az Egyesült Állampk Taivan kínai terület ellen indított fegyveres agressziója ellen. A Kínai Népköztársaság kormánya feltételezi, hogy az ENSz közgyűlése IX. ülésszakának nem szabad kibújnia felelőssége alól, hogy felhívja a Biztonsági Tanácsot: állítsa le az USA kormányának agresszív cselekedeteit, amelyekkel beavatkozik Taivannak a kínai nép által történő felszabadításába és szólítsa fel az USA kormányát, hogy teljesen vonja ki fegyveres erőit és katonai személyzetét Taivanról, Penhu szigetéről és a Kínához tartozó többi szigetekről. Csou En-laj végül kéri a főtitkárt, hogy a kuomintangisták kivételével minden küldöttség számára tegye hozzáférhetővé a távirat szövegét.