Uj Szó, 1954. október (7. évfolyam, 239-264.szám)

1954-10-01 / 239. szám, péntek

© um® 1954. október í. PÁRTÉLET A nagyszombati cukorgyár az idény előtt A nagyszombati cukorgyárban va­gyuak. A gyárudvaron nagy a sür­gés-forgás. Egy munkás — olyan öt­ven év körüli lehet — szenet talics­káz. A kaputól balra, az egyik épület­szárnyon, amelynek falát az évek kor­mosszürkére mázolták, nyitva az ab­lak. Derékvastagságú szürke csöveket látni. Kopácsolás, zörgés, kalapálás hallatszik jobbról is, balról is. Ott is dolgoznak, akárcsak az üzem többi ré­szében. Készülnek a nagy munkára, ahogy ők mondják: a szezonra. A legjobbkor jöttünk, készülődés közben találjuk az üzemet. Sok, na­gyon sok függ ettől a munkától, az emberek szorgos igyekezetétől. Lesz mit tenni a kávéba, a beí^ftbe. Meg­győződtünk erről s ezt mondják a pártbizottsági tagok is. Hogyan is áliunk az előkészületek­kel? A pártszervezet és az üzem kommunistái hogyan irányítják ezt a munkát? Erről beszélgettünk a pártbizottsági tagokkal. Elmondták, hogy a párt­szervezet alaposan felkészült a nagy munkára: az egész idény alatt kéz­bentartja, irányítja majd a termelést. A pártmunkában is javulás mutatko­zik az utóbbi időben. A pártbizottsá­got kiegészítették. Az üzemben ez­előtt gyenge volt a politikai munka. Helyes volt ez az átszervezés. Míg ez­előtt a tagságnak csak 20 százaléka járt el a taggyűlésekre, most már 50—60 százaléka jár. De ez még csak a kezdet, az első lépés a pártmunka megjavításában. A legfontosabb az, hogy a pártbizottsági tagok helyesen értelmezik az agitációs munka jelen­tőségét. Az agitációt úgy az előkészí­tési munkálatok, mint a termelés ide­jén is növelik. Nem esnek abba a hi­bába, hogy munka közben megfeled­keznek az agitációról. Egy kiragadott példa az üzem életé­ből. Az az elvtárs, • akit az idénymun­kások toborzásával bíztak meg, mun­ka közben is agitált. Szavának súlya volt, megértették és jelentkeztek a munkára. A kommunistáknak, a mestereknek és a műszakiaknak arra kell töreked­niük. hogy munka közben se szüne­teljen, sőt élénküljön az agitáció. Nem lehet arra gondolni, hogy azok az emberek, akik először jöttek a gyárba, bármit is elsajátítsanak ma­gyarázat nélkül. A pártbizottsági tagok ezzel tisz­tában vannak. Már az előkészületek során, a szállítás biztosításánál meg­mutatkozott, hogy a javuló pártmun­ka a termelés előnyére válik. De ragadjunk ki néhány példát az elókészítőmúnkálatokból is. Például a javítómunkálatok befejezés előtt álla­nak. A szükséges munkaerőket több mint 95 százalékra biztosították. A pártbizottság azonkívül egész sor, a termelés zavartalan menetét biztosító intézkedést hozott. Többek között, hogy közvetlenül a termelés megkezdése előtt kipróbálják a gépe­ket, az üzemi orvos minden dolgozót megvizsgál, stb. A dolgozók egészségére nagy gon­dot fordítanak az üzemben. Az idény­munkások szállásán már elkészült a fürdő és a mosdók. Látjuk, hogy a pártbizottság a ne­hézségek ellenére is egyik legfőbb feladatának tartja: biztosítani a dol­gozók elszállásolását, hogy munkájuk után kipihenhessék magukat. Nem fe­ledkeznek meg ezenkívül a dolgozók szakmai továbbképzéséről sem. Heten­ként kétszer egyórás iskolázást tarta­nak. Ezen a tanfolyamon elsajátítják a legszükségesebb tudnivalókat. Ezekből a tényekből és adatokból megállapítható, hogy az üzemi párt­szervezet munkája rendes vágányra terelődött. Azonban még korántsem haladt előre annyira, hogy nagy sike­rekről beszélhetnénk. Nem! Van még tennivaló bőven. Főleg a népnevelő­munka terén. Nem elég, hogy a párt­csoportok havonként egyszer össze­jönnek, s akkor megvitatják a leg­szükségesebb tennivalókat. Főleg nem elég most, a szezon idején. Éppen most keil az agitációt fejleszteni. A pártcsoportoknak legalább kétheten­ként össze kell jönníök. Most pedig, amikor a termelés zavartalan biztosí­tásáról van szó, szükség szerint több­ször is tartsanak gyűlést. A pártbi­zottság irányítsa a pártcsoportokat, Élőszóval kell agitálni a termelésről. Nem könnyű feladat ez, de a járási pártbizottság segítségével menni fog. A járási pártbizottság köteles segíte­ni a cukorgyár pártszervezetét. Köz­vetlenebb támogatást várnak a cukor­gyári kommunisták. Nem úgy, mint eddig, hogy a járási pártbizottságról csak akkor néztek az üzembe, amikor egy lényegbevágóan fontos feladatot kellett elintézni. Utána pedig semmi segítség. A járási pártiroda tagja, akit azzal bíztak meg, hogy a cukorgyárban a szezon idején a politikai munkát tá­mogassa, úgy tekintse munkáját, hogy a cukorgyáron az egész ország szeme függ, mert a nagyszombati cukorgyár hazánk egyik legnagyobb ilyen üzeme. A járási pártbizottság is támogassa a cukorgyár pártszervezetét munkájá­ban. Ezt k^Ejk az üzem kommunistái és a pártbizottsági tagok. Gérecz Árpád Megjelent a „Pártélet" első száma E napokban jelent meg a CsKP Központi Bizottsága lapjának, a „Párt­élet"-nek első száma. A lap közli No­votný elvtársnak, a CsKP KB első tit­kárának „Teljesítsük következetesen a X. pártkongresszus határozatait" c. vezércikkét, és „A pártmunka maga­sabb színvonaláért" című cikkely A „Dokumentumok" rovat a CsKP KB-nak az 1954—1955 pártoktatási év­ről hozott határozatát tartalmazza. A további rovatokban a következő cik­keket találjuk: „Kommunisták az élre a szénfejtési terv teljesítéséért", és „A pártoktatást valamennyi alapszer­vezetünkben alaposan készítsük elő" cttnű cikket. A „Propagandisták és népnevelők segítségére" című rovat „Láttuk az Össz-szövetségi Mezőgazdasági Kiál­lítást Moszkvában" című cikket közli. Az olvasóink leveleiből — című ro­vat „Hogyan harcol a zselízi járási pártbizottság a mezőgazdasági terme­lés fellendítéséért" és „A gépállomás pártszervezetének munkájáról" című cikkeket tartalmazza. A lap közli továbbá az olvasóknak a pártalapszabályzattal kapcsolatban feltett kérdéseire adott válaszokat, to­vábbá a „Sajtószemle" és a „Pártér­tesülések" rovatok cjkkeit. A lap az „SzKP tapasztalataiból" c. rovatban fordításban „Az egészüzemi pártgyűlés" című cikket közli. Eperjesen készülnek a duklai harcok évfordulójának ünnepségeire Eperjesen a hét kezdete óta ké­szülnek a duklai hősi harcok 10. évfordulója megünneplésére. A városban rendbehozzák a par­kokat, az üzletek feliratait és újon­nan festik a házak homlokzatát. Különösen nagy gondot fordítanak a Sztálin-utca feldíszítésére. Az ifjúság lampionos és fáklyás menete felvonul a Sztálin-utcán. Az ünnepségek október 2-án, szom­baton 15 órakor kezdődnek a svid­niki Szovjet Hősök-temetőjében, ahol leleplezik a Hősök-emlékmű­vét. Vasárnap 9 órakor a Szlovák Nemzeti Felkelés terén a kerületi nemzeti bizottság épülete előtt ün­nepi manifesztációt rendeznek. Va­sárnap délután Eperjesen több kul­turális és sportműsort tartanak. Hogyan írjuk szét a mezőgazdasági termelési tervet Kassán megnyitották az orosz népi nyelvtanfolyamok hatodik évét Kassán szeptember 28-án a I lyesen megnyitották az orosz népi CsSzBSz üzemi szervezetek elnö­keinek, előadóinak és a népi orosz nyelvtanfolyamok hatodik évfolya­ma tanítóinak aktíváján ünnepé­nyelvtanfolyamok hatodik évét. Ez idén Kassán 224 csoportban 3621-en tanulnak oroszul. A járási és a helyi szétíróbi­zottságok ezekben a napokban ír­ják szét a mezőgazdaság fellen­dítésére irányuló jövő évi tervet. A terv azokból a feladatokból in­dul ki, amelyeket a X. kongresz­szus a mezőgazdasági termelés legközelebbi két-három éven be­lüli fellendítésének irányelveként fogadott el. A terv főcélja, hogy biztosítsuk az ország dolgozóinak élelmiszerekkel való ellátását és egyre több nyersanyagot adjunk az iparnak. Az ország hússal való ellátásá­nak érdekében a mezőgazdasági termelés fellendítésének nagy harcában a fősúlyt az állatte­nyésztésre helyezzük. Ezért a jövő évi terv legfőkép arra irányul, hogy az állatállomány részére ele­gendő takarmánymennyiséget biz­tosítsunk. Tehát a főcél az, hogy sok takarnVnyt termeljünk és a vetésterület minél nagyobb részét takarmánnyal vessük be. A X. kongresszus irányelvei alapján lényeges változások tör­téntek a tervezésben és a mező­gazdasági termelési terv szétírá­sában. E változás fő gondolata, hogy a mezőgazdasági tervezésben egyre jobban kihasználjuk a helyi gazdasági és természeti termelési viszonyokat és népszerűsítsük a szövetkezeti tagok és az egyéni­leg dolgozó parasztok egyéni kez­deményezését az állami feladatok­ban és a beadási kötelezettségek­ben. Ezért a mezőgazdasági ter­melés mutatószámai elsősorban a legfontosabbak, éspedig a fő ga­bcunaneműek, ipari növények, bur­gonya, zöldség és az állatállo­mány mennyiségéhez igazodnak. Ezek szerint a terv teljes betar­tása alapfeltétele annak, hogy dolgozóinkat állandóan ellássuk élelmiszerekkel, iparuniót nyers­anyaggal. A terv ilyen formájával az állam biztosítja a termelés ál­landó ellenőrzését is. Ugyancsak megvannak az alapfeltételek arra, hogy a szövetkezeti tagok és az egyénileg dolgozó parasztok ak­tívan részt vehessenek a vetésterü­let megállapításának munkájában és a gazdasági területekhez mér­ten teljes erejükkel hozzájárul­janak a növényi termelés és az állattenyésztés fellendítéséhez és jövedelmük növeléséhez. Hogyan mutatkozik meg ez az új tervezési forma a járási és a helyi szétíró bizottságok munká­jában? Ez az új tervezési forma nagy­ban fokozza a járási és a helyi szétíróbizottságok, valamint a me­zőgazdasági szervek autoritását és feladatát. A járási és a helyi me­zőgazdasági szervek felelősek azért, hogy a szövetkezetben min­den tekintetben betartsák az állami tervben meghatározott vetésterü­letet és azért, hogy a szövetke­zeti tagok és az egyénileg dol­gozó parasztok úgy osszák be a határt az egyes növények terme­lésére, hogy biztosítsák minden földterületről a beadást, s ezzel együtt mindem lehetőséget meg­teremtsenek az állattenyésztési termelés fellendítéséhez A járási és a helyi szétíróbizottságok tagjai nemcsak az állami munkafegye­lem élenjárói legyenek, hanem minden tekintetben tanácsaikkal segítsék a szövetkezeti tagokat és az egyénileg dolgozó parasztokat a jövő évi termelési terv össze­állításában. • * * * A járási szétíróbizottságok a kerületi nemzeti bizottságokból, a helyi sízé tóróbi zottság dk pedig a járásitól az alábbi feladatot kap­ják, amely az állami terv alapján a mezőgazdasági termelés fellen­dítésére irányul: Az össz-szántóterület mennyisé­gét, a búza rozs, árpa és zab ve­tésterületét, valamint a kukorica és takarmányfélék össz-területét, to­vábbá meghatározott vetésterületet a len, kender, cukorrépa, cikóriái dohány és egyéb ipari növények számára. Meghatározzák a burgonya vetés­területét, ebből külön a korai krumpli vetésterületét, majd a zöldségtermelésre tervezett föld­területet, melyben külön megne­vezik a zeller, petrezselyem, sár­garépa, befőzési uborka, hagyma, fokhagyma vetésterületét, majd az évelő növények, tehát a takar­mánytermelés fő vetésterületét, azonkívül a tavaszi és ős^ takar­mánykeverékek, fűmagok és a másodnövények vetési területét. Ezekkel együtt meghatározzák, azt hogy a tervben előirt vetés­területen milyen hektárhozamokai kell elérni. Továbbá a szétíróbi­zottságok feladata, hogy a szövet­kezetekben október elsejéig meg­állapítsák. hogyan áll az állatállo­mány, s mennyi az állattenyésztés hozamának hasznossága. Nagy dolog ez, amely most a járási és a helyi szétíró bizottsá­gok előtt áll, mert a mezőgazda­ság termelési terve szorosan ;.sz­szefügg nemzetgazdaságunk tervé­vel. Tehát a járási és a helyi széí­íróbizottságnak igen fontos fel­adata, hogy a szövetkezei.) tagokat és az egyénileg dolgozó paraszto­kat meggyőzzék a tervszétírás fontosságáról, s emellett a dolgo­zó parasztok egyéni Kezdeménye­zése teljes egészében va'óra vál­jék. • * • Milyen a tervük a III. és IV típusú szövetkezeteknek? A szövetkezetek részére az ál­lami tervből a járási szétíróbi • zottság csak arra az össz-szántó­területre határoz meg termelési feladatokat, amelyeket közösen művelnek. És pedig a kenyérga­bona-vetésterületet tekintet nél ­kül arra, mennyi búzát vagy ro­zsot vessenek, az iprai növények vetésterületét, valamint a burgo­nya és a hat fő zöldségfajta ve­tésterületét és új ültetvényei, komló, szőlő létesítését és a gaz­dasági állatállomány mennyiségét. Ezenkívül a szétíróbizottság a jö­vő évre meghatározza a hektár­hozamokat és az állattenyésztés hozamát. Továbbá az EFSz-ek megszilárdítása érdekében^ úgy. mint az elmúlt években, meghatá­rozzák a gazdasági épületek mennyiségét és azt, hogy milyen gépi segítséget kap a következő évben a szövetkezet. A tervfeladatok nem merítik ki egészen a rendelkezésre álló ve­tésterületet a szövetkezetben. Te­hát a szövetkezeti tagoknak al­kalmuk nyílik arra, hogy saját maguk meghatározzák, milyen for­mában, milyen eszközökkel hasz­nálják ki a szántóföldeit a helyi gazdasági és természeti viszo­nyoknak megfelelően úgy, hogy hiánytalanul teljesíthessék beadá­si kötelezettségüket, s ezzel egy­időben növeljék a jövedelmet. Az egységes földművesszövetkezetek­nek ezek szerint nagy előnyére szolgál az új tervezési forma. * * • Az új tervezési forma nagy elő­nyére szolgál a II. típusú szövet­kezeteknek és az egyénileg dolgozó parasztoknak is. Emellett igen nagy feladatok hárulnak ezen a téren a helyi nemzeti bizottsági tagokra, hogy a következő évben az egyénileg dolgozó parasztok is eleget tegyenek állampolgári kö­telességüknek. A két hektáron felüli földmű­vesek tervfeladataiban csak az össz-szántóterületet határozzák meg. továbbá cukorrépa, cikória, olajosmagvak, ezek közül a rep­ce és a mák vetésterületét, vala­mint len, kender, dohány és a hat zöldségfajta vetésterületét. Az állattenyésztésben a tervfeladato­kat az állatállomány mennyisége után szabják meg. Ezek után ért­hető, hogy az egyénileg 'gazdálko­dó kis- és középparasztoknak is alkalmuk nyílik arra, hogy asze­rint osszák be a vetésterületüket, hogy földjeiket minél jobban ki­használják, többet termeljenek az ország és saját maguk hasznára. Az új tervezési formával a két hektárig terjedő gazdálkodóknak tervfeladatait csupán az össz-szán" tóterületben szabják meg. Természetesen mind a II.; típusú szövetkezetekben, mind az egyé­nileg dolgozó parasztoknál a terv­szétírást aszerint kell végrehajta­ni, hogy minden egyes gazdaság teljesítse a beadási kötelezettsé­get. * * * A helyi szétíróbázottságoknak ügyelni kell arra, hogy azokban a községekben, ameiyekben az egyénileg dolgozó parasztoknak egyes termelési ágakban nem ha­tárazták meg a tervíeladatokat, hogy a község mint egész betartsa az állami tervben foglalt felada­tot. Ez megköveteli, hogy a dolgo­zó parasztokat felvilágosítsuk ar­ról, hogy olyan terményeiket ter­meljenek, amelyek előnyösek egy­részt saját maguk részére, más­részt amelyekre igen nagy szük­ségünk. van nemzetgazdaságunk fejlesztésében. Természetesen a járási és a helyi szétíróbizottságok ezeket a feladatokat nem csupán maguk oldják meg. Az új terv­szétírás irányelvei szerint nagy segítséget kell nyújtani a szétíró­bi zottság oknak. Elsősorban igen nagy feladat vár ebben a járási nemzeti bizottságok agro- és zoo­technikai szolgálatára, valamint a traktorállomásokra. A traktorállo­mások agronómusainak jó taná­csokkal kell ellátniok a dolgozó parasztokat, hogy jól válasszák ki a földet az egyes gabonafélék ve­tésére, magyarázzák meg a helyes vetésforgót, s azt, milyen minő­ségű' földbe és mikor kell vetni a műtrágyát, és hogyan kell a földet istállótrágyázni. Szükséges, hogy a traktorállo­mások agronómusai megmagya­rázzák, milyen fontos az agrotech­nikai határidő betartása s azt, hogy az állattenyésztési termelés fellendítésében milyen nagy szere­pet játszik az új takarmányterü­letek létesítése, legkivált olyanok, amelyek nem foglaltatnak benne a tervben. » * * Az állami terv új formában való szétirása a jövő évre elválaszt­hatatlan része pártunk és kormá­nyunk a mezőgazdaság fellendíté­séről szóló határozatainak, ame­lyek arra irányulnak, hogy min­den erővel lássunk hozzá a me­zőgazdaság felvirágoztatásához, legfőkép az állattenyésztés hoza­ma hasznosságának növeléséhez. Azt pedig minden gazdálkodó tud­ja, hogy elegendő takarmány nél­kül nem lehet növelni az állat­tenyésztés hozamát. Ezért az el­következendő évben a mezőgazda­sági termelés egyik igen nagy fel­adata, hogy minden körülmények között megteremtse a gazdag ta­karmánybázist. Az új tervezési forma igen nagy támogatást nyújt és segítséget ad az egységes föld­művesszövetkezeti tagoknak és az egyénileg dolgozó parasztoknak. Hozzásegíti őket a termelés növe­léséhez, s ahhoz, hogy jó munká­juk eredményeként minél több élelmiszert juttassanak a városi dolgozóknak és hogy a városi dol­gozók egyre több kiváló árúcik­ket adjanak a dolgozó parasz­toknak. Az egész ország tehát igen nagy segítséget nyújt a dol­gozó parasztoknak, ami annyit je­lent, hogy újabb lépessel halad­tunk előre a munkás-paraszt szö­vetség megszilárdításában. A mezőgazdasági termelés álla­mi tervének helyes szétirása tel­jes egészében megalapozza, hogy az állam milyen nagy gondot for­dít arra, hogy az egységes föld­mű vessző vetkezet i tagok és az egyénileg dolgozó parasztok is részt vegyenek a tervszétírás mun­káiban és saját kezdeményezésük felhasználásával erősítsék az álla­mi terv autoritását. Tehát a terv minden dolgozó parasztnak legyen saját ügye, mindenki igyekezzék, hogy a tervben foglalt feladatok teljesüljenek, s hogy a párt és a kormány segítségével kövessen el mindent a mezőgazdasági ter­melés fellendítésére, ami egyben a falu és a város dolgozói élet­színvonalának emelkedését jelenti. (Á Rudé JPrávóból).

Next

/
Oldalképek
Tartalom