Uj Szó, 1954. október (7. évfolyam, 239-264.szám)

1954-10-01 / 239. szám, péntek

4 Ü J S10 1954. dktóber 1. KÍNAI VÁROSOK Kína nemzetiségi kisebbségei Irta: Wang Ping A Kínai Népköztársaság számos nemzetiségből álló ország. Legnagyobb a han nemzetiség, amig a többi, összesen negyven millió főnyi nemzetiségek Kína egész népességének mintegy egy tizenhegyed részét alkotják. E ' nemzetiségek egyike, a Chuang nemzetiség, több mint 6 millió, amíg a legkisebb nemzetiségek némelyike csak néhány száz fő. Az aránylag nagyobb népességű — 500.000 főt meghaladó — nemzetiségek a chuang nemzetiségen kívül a hui, ji, iao, vighur, tibeti, puyi mongol, koreai, tung, jao és tai nemzetiségek. Igen nagy területen — az ország egész területének körülbelül felén — laknak,, de legtöbbje a határterületeken él. Területi autonómia Kína minden nemzetiségi kisebbségének jogában áll autonóm területet és autonóm helyi kormányzatot alkotni. Jogában áll saját beiközül, akik a felszabadulás eló'tt kényszerülve voltak a szegénység és nélkülözés élfetét élni vad hegyeik között, most termékeny völI gyekbe települtek vissza. Sokan az előbb nomád kazakhok és mongolok közül állandó helyen települtek meg állattenyésztés űzésére. A nemzetiségi területek némelyikében, így a Belső Mongol Autonóm Területen és Sinkiangban ipari vállalatok építése kezdődött meg. Kulturális fejlődés Párhuzamosan gazdasági és politikai fejlődésükkel a nemzeti kisebbségek kulturális haladása is gyorsan hódít teret. Némely nemzetiségnek saját írott nyelve van. Azok, akiknek nem volt saját írott nyelvük, vagy a Han nemzetiségnek nyelvét, vagy más helyileg használt nyelvet sajátítottak el. Erőteljesen folyik a munka alkotni, avagy ahol szükséges, megformálni a kisebbségek írott nyeJPck/.ig nyugati elővárosában van a Nemzetiségi Kisebbségek Központi Intézete. Ennek női hallgatói Kina különböző részeiből származnak. A fényképen a következő nemzetiségek vannak képviselve: első sor: uighur, hui. Második sor: yao, miao, tibeti, koreai. Harmadik sor: mongol, tatár, yi. „Pekingben születni, Han-Dzsouban élni, Kueng-Dzsouban étkezni és Kuei-Suiban meghalni" — mondja a kínai, ha röviden és velősen akarja kifejezni a tanultság, a szépség, a jó konyha és a halottakról való gondoskodás fogalmát. Mert Peking a kultúra, a művészet és tudomány városa, Han-Dzsou: Kína legszebb városa, Kueng-Dzsout híressé tette szakácsainak művészete és Kuei-Subi környékén terem a legkeményebb fa, amelyből a legszebb és legtartósabb koporsókat gyártják Kínában. A koporsógyártást kivéve, mindezekről a dolgokról lehetőségem volt személyesen meggyőződni. Han-Dzsou városa és környéke szépségéről évszázadok óta énekel a nép. És ebben a kérdésben a néppel egyetértettek a számos kínai dinasztia még nagyobb számú császárai, akik itt épitették nyári lakjaikat. Gyönyörű, tiszta város ez. amelyet a Si-Hu tó körül építettek a kínai építőművészet klasszikus mesterei. A tó egyik oldalán az úgynevezett Északi hegyek lejtőit láthatjuk. Az ember itt tizpercig sem sétálhat anélkül, hogy ne fedezne fel egy újabb nagyszerű palotát:, kis pavilont, pagodát vagy valamilyen emlékművet. Itt ismerjük meg Kína szépségét egész valóságában. A város kis szállodájában, bár heve — Nagy Virág — igen vonzó, az ember nem bír sokáig tartózkodni. Éppen csakhogy lemostuk az út porát, siettünk ki a kertbe. Azt hittük, hogy illatszerüzletbe kerültünk. Egy nagy pavilonnal szemben két terebélyes, dús virágzattal benőtt fát láttunk. Az egyiken a virágck színe ezüst, a másikon arany volt. Ezért hívják az egyiket Kuj-hua-nak, ami ezüst virágot jelent, a másikat pedig Tin-hua-nak, ami nyelvünkön arany virágot fejez ki. A pavilon mögött terül el a Nyugati-tó. Számos kis szigetet ölel körül vize és ezeken a szigetecskéken pavilonokat, kis hidakat, még kisebb tavacskákat és rengeteg érdekesnél-érdekesebb halat láthatunk. Csónakra szálltunk. Kínában azonban a csónakázás is elképzelhetetlen teázás nélkül. A kormányt irányító kedves fiatal leány hőpalackban nyújtja felénk az italt. így hát teázunk ... Alkonyodik. Azok közé az emberek közé tartozom, akik türelmetlenül egyszeriben akarnának megnézni mindent. Itt egy sziget, ott újra a tó partja, egy szép pagoda ragadja meg a figyelmemet. Minden vágyam azonban ma nem teljesülhet. Szemeregni kezd az eső. Vászontetőt feszítünk ki a csónakon és nyugodtan továbbhaladunk, mert: „Si-hu holdvilágos éjszakán szebb. mint napsugaras nappal, esőben szebb mint holdvilágos éjtszakán, viharban szebb, mint esőben, és hófúvásban szebb, mint viharban". Han-Dzsou városában gyártják a legszebb esernyőket és legyezőket. Sok apró utcácskában a családok egész sora évszázadok óta legyezőkészítéssel foglalkozik. Hozzátartozóik azután ezeket a legyezőket eladják a kereskedők negyedében. A legyező Kínában az öltözék rendkívül fontos kiegészítője és időszámításunk utáni VIII. évszázadtól kezdve használják. Kínában ma sem veszett, ki ez a hagyomány és ami érdekes, többnyire férfiak használják és nem a nők. Az üzletekben mindenféle fajtájú található, a közönséges pálmalevélből készítetettől a papírlegyezőig, amelVeken gyönyörű festmények vannak. A legszebbek, amelyek a legfinomabb selyemből készülnek és színes cérnával, vagy gyöngyökkel díszítik őket. A Kínában használt és külföldre szállított legyezők túlnyomó többségét ebben a városban gyártják. A városnak , különben nincs ipara, de nagy mértékben képviselve vannak itt a különböző kézművesek. A városnak 600 ezer lakosa van és 36 színháza. A költők és művészek városának hívják. Nagyszerű fekvése, környékének szépsége sok művészt ihlettek meg. A kínai irodalomban és különösen a kínai költészetben igen gyakran találkozhatunk a város n§Han-Dzsou vével. S ebben a városban az ember igen nagyszámú kedves mesére bukkan rá. A Si-hu tóból három kisméretű pagoda emelkedik ki. Éjjel is látható, mert vörös fénysugár tündököl a csúcsokon. A monda szerint Suej-kuej nevű rossz szellemet akarják így elkergetni. Ez a rossz szellem a legenda szavai szerint évszázadokon keresztül ténykedett itt és csak akkor szűnt meg bajt okozni, mikor a császár a tóban felépítette ezt a három, éjjel is világító pagodát. Ez a szeílern ugyanis fél a fénytől, amely megtöri hatalmát. Körülbelül 15 kilométerre a várostól, sűrű erdőségben emelkedik az V. századból származó Lin Yentemplom. E templom különlegessége a hatalmas Budha-szobor, amelynek oldalán négy kőbevésett őr áll. Meglepett, hogy ezek az őrök menynyire hasonlítanak a klasszikus opera színpadán gyakran látott hadvezéri alakokra. Ugyanaz az öltözék, maszk, lábbeli, ugyanazok a fegyverek, sőt a mozdulat és az arckifejezés is egyezik. Azt gondoltam, hogy bizonyára ide jártak és járnák a klasszikus színház színészei mintát venni. Ezt az elgondolásomat néhány pillanat múlva a Budha-trónus lábainál álló vitrin felfedezése is igazolta. A vitrinben kis szoborfigurák jelképezték a császár fogadását valamely városban, majd pedig' a császári seregek harcát az ellenséggel. Ez teljes mértékben hasonlított a klasszikus kínai operák egyes jeleneteire. Láthatjuk tehát, hogy az ősrégi klasszikus kínai színház a hagyományokra épit, amelyeket egyes képzőművészeti művek örökítettek meg az utókor számára. A Nyugati-hegyek lejtőin bambuszerdőben találtunk rá a Sárga Sárkány templomára. Ez a kolostor állítólag még a taoista-vallás alapítója — Laó-Dze idejéből származik. A sziklákban néhány barlang található, amelyek az ottani barátok vallási céljait szolgálták. A szikla tetején a Sárga Sárkány fantasztikus feje látható. Nem messze innen emelkedik a Yüe-fei tábornoknak szentelt templom. E templomban Budha szobra helyett ott áll a bátor és derék tábornok, felesége és fia szobra, akiket a császár valamikor régesrégen azért végeztetett ki, mivel elhitte a tábornok ellen irányuló "különböző intrikákat. Amikor később megtudta, hogy hadvezérét igazságtalanul ítélte halálra, haragjában kivégeztette az intrikánsokat és a halott hadvezér tiszteletére felépítette ezt a templomot. Sokszázéves cédrusfák árnyékában áll a templom. A tábornok sírját magas fal veszi körül- A fal tövében három kőbe vésett térdelő szobrot láthatunk, összekulcsolt kezekkel. Ezek az intrikánsok. Minden kínainak, aki a derék hadvezér emlékének jött el adózni, kötelessége volt távoztakor követ dobni az árulókra és szobraikat leköpni. Hogy ezt az utasítást a látogatók becsületesen teljesítették, arról tanúskodik, hogy a fal tövében garmadával áll a kő. A Yu-Ven Se-hegyre sétálva az ember két óra alatt feljut. Viszont ha akarja, hordágyon vitetheti íel magát és azért csak annyit fizet, amennyi a hordágyat vivőnek csupán egynapi élelmére elég. A hegyre elég meredek út vezet fel, de megéri a fáradságot. Nagyszerű ki látás nyílik a városra és a mérsékelten hullámos Északi hegyekre, amelyeken sok érdekes épület, pagoda és templom látható. A hegyen a múzeummá átépített taoista templomon kívül, kiváló, gazdagon ellátott vendéglő is van. A kirándulók, a természet hívei szívesen látogatják ezt a helyet. A vendéglő egyik kiállítási termében a taoista barátok mutatják be műveiket, képeiket, hímzéseiket, agyag- és fafiguráikat és sok más művészi tárgyat. Szép emlékek ezek Yu-WenCsen hegyéről. Az ember nem tekintheti meg Han-Dzsou városának valamennyi érdekességét, azonban meg kell látogatnia' a X. században épült 13 emeletes Lin-Ha pagodát. Egy halászfalu fölötti dombon emelkedik a vörösszínű büszke pagoda, amelyet Budha tiszteletére emeltek, Tizenhárom terasza van. Egy évezred óta járnak ide a zarándoklók, gazdag ajándékokat hozva, hogy elnyerjék az istenség kegyét. És egy évezreden keresztül a legmagasabb teraszról, épp úgy mint más pagodákról, a mélybe vetették magukat azok, akiknek kéréseik meghallgatás nőikül maradtak, akik számára az élet elviselhetetlen volt, akik az élet borzalma elől az örök béke hónába akartak menekülni. Különösen Újév tájékán volt nagy az öngyilkosok száma. Az Újév a kínai nép legnagyobb ünnepe. Legnagyobb és egész múltja során a legszomorúbb ünnep volt ez. E napon kellett rendezni az adósságokat. E napon lépték át a kínai kisparasztpk a földbirtokos, a tábornok, vagy a nagybirtokos lakának küszöbét, hogy megfizessék a föld bérét, a tartozást. E napon a hitelező jogában állt, hogy belépjen az adós házába és minden lehető eszközzel kikényszerítse az adósság kiegyenlítését. E napon az utolsó tehenet is a nagy birtokos istállójába hajtották. E napon sok kisparaszt veszítette el igen szerény berendezését is. És sokan talpalatnyi földjüket, kunyhójukat is kénytelenek voltak átadni. Újév napján lampionok díszítették a kínai utcákat. Mindenütt dai és zene zengett. De ugyanakkor sok agyagból és bambuszból készült nyomortanyán a koldusbotra juttatott parasztok sírása, jajongása hangzott. Nos, ezen a napon, sokan akik már nem láttak kiútat, ehhez az ősrégi pagodához vagy hasonló más pagodához zarándokoltak el és öngyilkosságukkal „szentségtelení tették meg ezt a szent helyet". Elmúltak ezek az idők. A nép kormánya máglyára vetette a hitelezők papírjait, amelyek arra jogosították fel őket, hogy elvegyék a paraszttól az utolsót is. A termékeny kínai föld először van igazán a kínai paraszt birtokában. Az Újév örömteljes ünnep, az egész kínai nép ünnepe lett. Először ragasztja a kínai paraszt Újév napján ablakaira, gond és félelem nélkül a hagyományos sokszínű figurákat. S a kirándulók, akik felmennek a Lir.-Hapagoda 13. emeletére, teljes mértékben örülhetnek a természeti szépségeknek. Azt mondtam az elején, hogy Han-Dzsou nem rendelkezik iparral. Ez tévedés. Van ipara. A Tan Cing Sen gyárban művészi képeket szőnek. Sokszínű selyemfonálból, speciális gépeken szövik itt a párt és kormány képviselőinek, az államférfiaknak arcképeit és sok-sok gyönyörű művészi kivitelezésű képet. A műhelyekben tervrajzokat csinálnak és ha az ember megtekinti ezt a munkát,- akkor látja, hogy milyen rendkívüli bonyolult folyamatról van itt szó. És ez a munka annál nehezebb, minél többszínűbb a kép. 1949-ben nyolcezer képet készítettek havonta, 1953-ban pedig már harmincezret. — Nem tudunk eleget készíteni — mondja a gyár vezetője — még ez évben új gyári részlegeket kell építenünk. Következő évben pedig ötvenezer, darabot kell gyártanunk havonta. A gyárban igen kevés a hely. S ezért a munka nem megy a legjobban. Szorosan egymás mellett állnak a gépek, és nagy a zaj. A munkások örülnek, hogy a gyár kibővítése után a gépek egy részét, áthelyezik az új részlegekbe. — Tizennyolc éve dolgozom itt — mondia az egyik szövőgép munkása. — Megszoktam már a zajt és a kis munkahelyet is. De ha az ember csak kevéssé is jobban él, gondolkozni kezd, hogyan javíthatná meg munkafeltételeit. Azelőtt nem is gondoltunk ilyen dologra. Az embernek egy gondja volt, hogy jólakjék. A kínai munkás hálával nyugtázza az új élet jobb feltételeit, amelyeket a népi kormány biztosított számára. Amikor meggyőződött arról, hogy sorsa megváltozott, hogy nem kell egy tál ételért agyondolgoznia magát, egész erejét, tudását latbaveti, mert látja,, hogy kezében tartja életszínvonala állandó emelésének kulcsát. ANDREJ BAGAR ügyeit a saját népe többségének akarata szerint intézni. így például Belső Mongol Autonóm Területen, amely Kína legrégibb autonóm területe, összehívták a nép képviselőinek gyűlését. A gyűlés megválasztotta a helyi kormányzat tanácsának tagjait. Belső Mongólia maga intézi pénzügyeit és maga alkotja azokat a szabályokat, amelyek az autonómia gyakorlását szabályozzák. Saját helyi biztonsági csapatai vannak. 1953 októberéig szerte az országban 50 nemzetiségi autonóm terület létesült. A területi autonómia és demokratikus kormányzatok létesítése a nemzetiségek politikai íejlődését segítette elő.. Abból a célból, hogy a nemzetiségi kisebbségek valódi nemzetiségi egyenlőséget érhessenek el, a Népi Központi Kormányzat politikája oda irányul, hogy fejlessze gazdasági és kulturális életüket, amelyet a reakciós uralom annyira hátráltatott. / Gazdasági fejlődés A nemzetiségi kisebbségek túlnyomó többsége mezőgazdasággal, állattenyésztéssel és vadászattal foglalkozik. Jelentékeny részüknek a mezőgazdaság az alapfoglalkozása. A kézművesség a < nemzetiségi kisebbségek legtöbbjénél csak másodrendű foglalkozás. Azonban némelyikük a különféle kézművességekben nagy tökélyre tett szert és önálló foglalkozássá fejlesztette ezeket. így például az uighurok híresek a szőnyegeik, a miaok a hímzéseik révén. Sokan a nemzetiségi kisebbségek vét. Például a Yi nemzetiség részére új írott nyelvet alkottak és adtak kísérletileg használatba. Állandóan növekedő számbán jelennek meg könyvek és újságok a nemzetiségek nyelvén. Minden nemzetiségi kisebbségnek határozott és jellegzetes hagyományai vannak, különösen zenében és táncban. A felszabadulás óta rohamosan fejlesztették művészetüket. A nemzetiségi kisebbségek kulturális együttesei nagyban elősegítették nemzeti táncuk és zenéjük reformálását és fejlődését. Kulturális együtteseiknek fellépése nagy sikert aratott szerte az országban. A nemzetiségi kisebbségek művészete és irodalma rohamosan fejlődik. A nemzetiségi kisebbségek népi művészetének pekingi kiállítása bemutatta a nemzeti kisebbségek változatos és gazdag kulturális örökségét. Malchiala mongol író a Kolchin rétéin című novellájából filmet alkottak, amely nagy nép szerűségre tett szert. A nemzetiségi kisebbségek irodalmi művei tanúsítják meleg szeretetüket anyaországuk és új életük iránt. Yallás Számos nemzetiségi kisebbségnek saját hitvallása van. Mohamedánok a hui, uigjur, kazakh, üzbég, khalkha, tatár, tájik, tung-hsiang, sala és paon nemzetiségek* A mongol, tibeti és tu nemzetiségek, úgymint a yukuk lamaízmusban (a budhizmus egy formája) hisznek. A nemzetiségekben van sok buddhista, keresztény és samanista is

; Minden nemzetiségnek teljes vallási szabadsága van.