Uj Szó, 1954. október (7. évfolyam, 239-264.szám)

1954-10-27 / 261. szám, szerda

1954. október 27. UJSZO 5 A nemesócsai traktorállomás a nagymegyeri járás szövetkezeteseinek legjobb segítőtársa Gépbúgástól, emberzsivajtól hangos a határ. A traktorok nyomán fiatal lányok és fiúk rakják kupacokba a kiszántott cukorrépát Az idősebbek a rakások 1

1 körül foglalatoskodnák, s élesre köszörült sarlókkal és bárdokkal szelik a cukorrépát. Közben felhangzik a fiatalok vidám nótája, majd az idősebbeket is elkapja a fiatalos jókedv, közösen dalolnak. Kezük közben a nóta ütemére jár és egymásután emelkednek a lexaréjozott répakupacok, amiket nyomban el is szállítanak a vasútállomásra. Büszkék a nagymegyeri járás szövetkezetesei, öröm sugárzik az arcukon a dús jutalom reményében. Nem csoda, hiszen ilyen cukorrépatermés még nem viJTt a járásban. Járási méretben 310 má • zsa átlagos hektárhozamra számítanak, de lehet, hogy jóval több lesz Vannak szövetkezetek, ahol 360—400 mázsa lesz az átlagos hektárhozam. A füssiek már végeztek a cukorrépával. 13.000 korona jövedelmet adott minden egyes hektár, 360 mázsán felül volt az átlagtermés. A kukoricatermés sem megvetendő. Ebből is 50 mázsán felül számítanak járási méretben egy hektárról, a nyárasdiak pedig 70 mázsás átlaghektárhozamot takarítottad be. Ha valaki megkérdezi a szövetkezeteseket, hogy miképpen érték el ezt a jó eredményt, szívesen adnak magyarázatot. Nem panaszkodnak az időjárásra, de a jé munkát emlegetik. Elsősorban a traktorállomásró! emlékeznek meg, hogy megadták a földnek az esőt, am;kor 40 cm- es mélyszántást végeztek a cukorrépaföldeken. Kukorica alá is háromszor szántottak. A többi munkákat N is időben és becsületesen elvégezték. Ebben rejlik tehát a kiváló eredmények eléresének titka. Pár szövetkezet , meglátogatása után a nemesócsai traktorállomásra visz utam, hogy bővebb magyarázatot kérjek az őszi munkák állásáról. Tárva a traktorállomás kapuja, gépek járnak ki-be, s utam egyenesen az irodához vezetne, ha valaki el nem kapna hátulról. — Ne olyan sebesen, elvtárs, — hallom a hátam mögött, megfordulva magam előtt látom a traktorállomás bajszos kapusát. — Nálunk az a szokás, hogy a látogatókat beírjuk — mondja komolyan. — A rend az rend, azt mindenkinek be kell tartani — teszi még hozzá. Elmosolyodom, majd átesem a formaságokon, nevem beírja a nagy látogatókönyvbe és utamra bocsát. Még az udvaron összetalálkozom Benes Zoltán főagronómussa], aki a mult év szeptemberében került a nemesócsai traktorállomásra. Fiatal még, 31 éves, de látszik rajta, hogy érti a munkáját. Csendesen az iroda felé unszol, ahol zavartalanul beszélgethetünk. Fejből is, papírról is válaszolgat kérdéseimre. Legelőször a szocialista munkaversenyt említi meg, s büszkén számol be ar ról, hogy 5 százalékkal vezetnek a galántai traktorállomással szemben, mellyel az év elejétől ver senyben állnak. Azt sem hallgatja el, hogy a bratislavai kerületben az ötödik helyet tartják az őszi munkák elvégzése terén. A nemesócsai traktorállomás ez ideig 66 százalékra teljesíti az őszi munkák tervét. A tervezett 200 hektár cukorrépát is kiszán tották már. A másik 200 hektárt a szövetkezetek lovasfogatokkal szántották ki, s így a Éukorrépa kiszedését a járásban elvégezték A kukoricaszedéssel 70 százalékra vannak, s ez annak tudható be, hogy a cukorrépát vették elsőnek. Két S—6-os , kukoricakombáin dolgozik a járás szövetkezeteiben és hat kórótépő-gép, s eddig a traktorállomás 20.300 tonna kuka ricakórót silózott el a szövetkezetekben. A. járási tervet már 300 tonnával lépték túl, a szövetkezetek azonban elhatározták, hogy az összes kukoricaszárat besilózzák. Megint a traktorállomás siet a szövetkezetek segítségére. Még három tépőgépet állítanak össze, hogy további 20.000 tonna kukoricakórót készítsenek el silónak, s ezt idejében végezhessék el. Az őszi vetésekkel szintén jól haladnak. Rozs, repce, őszi árpa és az őszi takarmányfélék már zöldéi nek, csupán 800 hektár búza van még vetni való a járásban. Meglenne ez már két nap alatt — mondja az agronómus, — de a kukorica és cukorrépaföldeket kell még először felszántanunk. A traktorállomás vetési terve november 25-ig szól, de ezt a határidőt jó pár nappal meg akarják rövidíteni. Mélyszántásban az első helyet tartják a bratislavai kerületben. 4.500 hektárt szántották fel. csaknem felét a tervezettnek. A jó eredmények a traktorosok és brigádvezetők szorgalmáról tanúskodnak, akik tudatában vannak annak, hogy nagy feladat hárul mindnyájukra a X. kongrsszszus irányelveinek teljesítésében A brigádvezetők gyűléseken aprólékosan megtárgyalták a kongresszus minden pontját és kint a brigádközpontokon szabad időben megismertették _ a traktorosokkal is. A brigádvezetők naponta megtárgyalják a teendőket a szövetkezet vezetőivel és közös megegyezés útján mindig a legsürgősebb munkát végzik. A magas hektárhozamok elérésének a jól megszervezett munka, az agrotechnikai határidők betartása, és a jó minőségű munka az alapja. Ennek tudatában van minden brigádvezető és minden egyes traktoros, akik felajánlásokkal segítik ezt elő és szocialista munkaverseny folyik minden egyes brigád között. A járásban legjobb a padányi traktorosbrigád, amely az őszi munkák tervét 110 százalékra tel jesítette. Nagy Géza brigádos a járás legjobbjai közé tartozik. A traktorosokat szaktanácsokkal lát ja el és segíti őket munkájukban. Második helyen a nemesócsai traktorosbrigád halad, Simon De zső vezetésével. Sokat segít Kom játi Zoltán szakaszagronómus is. Tervét a brigád 83 százalékra tel jesíti, s mind a 464 hektár cukor répát rendbetette, aminek 70 százalékát már be is szállította a surányi cukorgyárba. Ezen a brigádon Sárközi Imre a legjobb traktoros, aki škoda 30-as gépén 98 százalékra teljesítette munkatervét. Harmadik a csicsói traktorosbrigád, ahol Bartos Gusztáv, a brigádvezető. Legjobb traktorista Gál Viktor, aki DT-54-es lánctalpas gépén 80 százalékra teljesíti munkatervét. A másik Ott József, aki 60 hektár cukorrépát szántott ki egymaga. A traktorállomás legjobb traktorosa pedig Dorka Gyu la, aki 301 százalékra teljesítette őszi munkái tervét. Zetor 25-ös trágyarakóval dolgozik és 8C0—900 tonna trágyát rak fel naponta, ami 30 hektár föld megtrágyázására elegendő. A csilizradványi, patasi, laki és a többi traktorosbrigádok jól dolgoznak, csupán az apácaszakállasi traktorosbrigád marad el mögöttük. Igaz, hogy a vetést elvégezték, de nagyon hátramaradtak a többi munkákkal. Domonkos Gyula brigádvezető nem irányítja kellőképpen a traktorosokat, minek folytán rossz a gépek karbantartása és nagy a kiesés. Nem csupán a brigádvezető bűne ez, több gondot kell fordítani a gyengébb brigádokra a traktorállomás vezetőségének- is. Aprólékosan meg kell magyarázniok a munka gyors és jó elvégzésének jelentőségét és támogatniok kell Domonkos elvtárs brigádját. Nem elégséges csak az, ha kiemelnek egy-két brigádost és az sem elegendő, ha villám-újságot adnak ki az elmaradt brigádokról, de kell, hogy konkrét segítséget nyújtsanak neki. A gyengébbeket nagyobb támogatásban részesítsék, mint a legjobbakat, akik amúgyis megállnak a maguk lábán. Ha a X. kongresszus határozatait teljesíteni akarjuk, minden egyes dolgozónak a legjobb munkát kell kifejtenie és éppen ezért szükséges, hogy minden egyes dolgozót a legjobbak színvonalára emeljük fel. Különösen a traktorállomásra hárul nagy feladat mezőgazdaságunk további fejlődésében, a hektárhozamok állandó növelésében. Kell, hogy a vezetőség állandó öszszeköttetésben álljon a traktorosokkal és a legjobbakhoz osszák be a gyengébbeket, hogy tökéletesen elsajátítsák a legjobbak szaktudását. Halász Ambrus. Cibula Ferenc 105 százalékra teljesítette tervét A vágsellyeí traktorállomás brigádjai közöl a vágfarkasdi tűnt ki az őszi munkákban. Ez az egyik legjobb brigád. Nyári tervét százszázalékra teljesítette és minden előfeltétel megvan arra, hogy az őszi munkák tervét is magasan százszázalék fölött teljesíthessék. Hogy a munkákat mielőbb elvégezzék, a Nagy Októberi Forradalom tiszteletére versenyre hívták a nyitrai kerület összes traktorosbngádjait a terv november 10-ig való teljesítése érdekében. Így a tervezett határidőt 10 nappal lerövidítik. A versenyt a brigádvezető szervezte Csífári elvtárssal, a pártcsoport vezetőjével. Bogár és Csifári elvtársak mindent megtesznek, hogy a verseny sikerrel végződjék. Reggelente tízperces sajtószemlét tartanak, ahol a napi eseményeken kívül még a brigád eredményeivel és hiányosságaival is foglalkoznak. A traktorosok tudják napi munkájukat. Megszervezték az éjjeli váltást is. Azok a gépek, amelyek nem vesznek részt az éjjeli munkákban, meghoszszabbított idővel dolgoznak. A traktorosok fáradtságot nem ismerve dolgoznak, mert gondoskodnak róluk, s ha hűvösebb az idő, meleg teát kapnak. A brigádközpont legjobb traktorosa Cibula Ferenc, aki DT 54-es gépével 105 százalékra teljesítette tervét. Azelőtt Zetor 25-ös traktoron dolgozott. Részt vett a lánctalpas traktorosok iskolázásán és ennek elvégzése után kapta a hernyótalpas traktort, mellyel igen szép eredményeket ér el. Nagyszerű teljesítményéhez az is hozzájárul, hogy gépét jól karbantartja és az előforduló üzemzavarokat azonnal kiküszöböli. A veszteségi időt is ő csökkentette a legalacsonyabbra, Cibula elvtárs nagy súlyt helyez a munka minőségére is. Tudja, hogy csak a kifogástalan munka adhatja meg az EFSz-nek a magasabb hektárhozamot. A szövetkezet tagjai nem is panaszkodhatnak a traktorosokra. Az agronómus azt mondja, hogy- még így sohasem művelték meg a határt, mint most. A traktorosok jó munkájának nem maradt el a jutalma sem. Cibula elvtárs búzából 6 mázsát kapott, nem számítva más természetbeni járulékot. Félhektár földjén kukoricán kivül még konyhakerti növényeket is termelhet. Pénzben is megkeres anynyit, amennyire családjának szüksége van. Szép 200 kg-os sertést hizlalt, így hússal bőven el lesz látva a családja Valamikor jó volt, ha 90 kg-os sertést vághatott. Nyugodtan várja a téli hónapokat, mert kenyere, ruhája, tüzelője van. Cibula elvtársnak az a mindenkori jelszava, hogy amit megtehetsz ma, ne halaszd holnapra, s ez a mezőgazdaság nyelvén annyit jelent, hogy amit megszánthatsz ősszel, ne halaszd tavaszra. Kozmér János, Vágsellye Jól halad az őszi munka Vékén Az októberi nap első sugarait már a mezőn köszöntik a vékei szövetkezeti tagok. A répaföld az asszonyok és lányok kacajától hangos. Mindenki a cukorrépabegyűjtéssel van elfoglalva. Vígan megy a munka. Könnyű a magyarázata örömüknek, hisz a gépi segítség oly messzemenő, hogy a tagságra a répaszedésnél csak a tisztítás és a beszállítás marad, a többit elvégzi a gép. Megy is a munka mint a karikacsapás. Örömüket fokozza az is, hogy szép termést értek el. Nem hiába kapálták meg háromszor, az eredmény meg is látszik, nemcsak elérték a tervezett hektárhozamot, hanem jóval túl is lépték. A tervezett 180 mázsa tervezett hektárhozam helyett az átlagos hektárhozam meghaladja a 200 mázsát is. A begyűjtést mindkét mezei csoport végzi ki-ki a saját dűlőjén. Itt ugyancsak nem feledkezhetünk meg arról a fontos döntő tényezőről, ami a vékei szövetkezeteseknek már a nyári munkáknál is sok sikert hozott: ez pedig az egyének és a csoportok közötti verseny minden munkában. Ennek köszönhetik, hogy már a tavaszi munkákat is három nappal a kitűzött idő előtt végezték el. Az aratási munkákat pedig kilenc nappal rövidítették le. A versenyben eddig Lőrincz László csoportja vezet, ami valahogy már természetesnek is tűnik fel a tagság között. A második csoport bár nehezen is, de kezd ebbe belenyugodni. ami bizony nem helyes, hisz megvan minden lehetőségük, hogy ők is győzhessenek. A győztes csoportban az októberi széltől pirosra csípett arcú lányokat látunk, ( kik munkalendületükkel szinte magukkal ragadják a csoport többi tagjait is. Ott van Tóth Erzsébet, Tóth Hona, Balogh Júlia, Reskó Anna és Makaj Erzsébet. Ogy jár a kezük, hogy alig lehet szemmel követni, öröm nézni a munkájukat. A második munkacsoportban ugyanolyan asszonyok és lányok szintén ugyanolyan példás munkával végzik a begyűjtést, mint az 'első csoportban. Valahogy el is csodálkozunk azon, miért nem tudnak ők az élre törni. Beszélgetésbe elegyedünk velük. Forgácsné azzal a panasszal áll elő, hogy a férje nem tud dolgozni a szövetkezetben, mert beteg, s a vezetőség nem ad részére hivatalos áron fejadagot gabonafélékből. Olyan szépen és olyan meghatóan mondta el panaszát, hogy az ember azt gondolná, csakugyan igazságtalanul bánnak vele. Azonban ilyenkor, mint minden embernél — működésbe lép ötödik érzékszervünk, ami óvatosságra int. Beszélgetünk, kérdezgetünk Forgácsnétól egyet-mást, s lassan, szép sorjában mindenre fény derül és megtudjuk, hol is szorítja a cipő Forgácsné tyúkszemét. A szövetkezetbe való belépés előtt 12 hektáron dolgoztak, illetve gazdálkodtak, mert földjüket nem egyedül művelték, hanem a községi kisparasztok és nincstelenek, akik a kész termést egész a hombárjukba szállították be. Gyerekeit taníttatta, nehogy majd a földön kelljen dolgozniok. 1952-ben, mikor a község földművesei egyöntetűen a közös gazdálkodás útjára léptek, ő is kénytelen volt birtokával belépni, mert látta, nem lesz már aki a földjét megművelje, sőt nem fog kapni olcsó, sok esetben ingyenes munkaerőt. Persze nem csoda, hogy Forgácsné nehezen barátkozik meg a szövetkezeti gondolattal, és naponta visszasírja az ő jó világukat, Ugyanakkor a szövetkezetben nem veszi ki részét a munkából és havonta legfeljebb egy és fél munkaegységet dolgozik le. Ez aztán sok mindent elárul. Végül megemlítjük, hogy ha férje nem is tud dolgozni a szövetkezetben, segítik őket a gyerekei, kik mind rendea, fizetést kapnak. Erre a mi Forgácsnénk nagy fölényesen azzal válaszol — elég ha saját magukat el tudják tengetni abból a csekély fizetésből. Erre a kijelentésre kitör a nevetés a csoport tagjaiból, sőt egyeseket megbotránkoztat ez a helytelen állítás. Még hogy ma tengődne valaki, amikor mindenki becsületes munkájáért igazságos jutalmat kap. Ez aztán már több a soknál. Ezzel kapcsolatban azt sem titkolhatjuk el, hogy Forgácsné nézetét igyekszik a csoportban népszerűsíteni, így azután érthető is, hogy nincs meg az a munkalendület, mint az első csoportban. Itt a gyökere a csoport lemaradásának. Itt kell keresni az orvoslást ennek kiküszöbölésére. K. I. Gazdag kukoricatermést takarítanak be az izsapiak Ahol a földet jól megművelik, ott gazdag termésre számíthatnak. Az izsapi szövetkezeti tagok tavaly öt hektár cukorrépa földet megtrágyáztak és miután_a földet megszántották, még műtrágyáztak is. Az alapos talajelőkészités és trágyázási munkálatoknak szép eredménye lett. Mikor felszedték a répát és beadási kötelezettségünknek eleget tettünk, megtudtuk, hogy cukorrépából 350 mázsás hektárhozamot értek el. A magas hektárhozamot úgy tudták elérni, hogy többször megkapálták a cukorrépát. A kukoricatermésről a minap érdeklődtem a szövetkezet elnökétől és a csoportvezetőktől. Elmondották, hogy kukoricabeadási kötelezettségüket már teljesítették és hogy 61 mázsa a kukoricaföld hektárhozama. A kukoricatörést még nem fejezték be, jelenleg is törnek és ahogy a tagok mondják, egyes parcellákon még a 70 mázsás hektárhozamot is elérik. Örültem-a jp termésnek, mert arra gondoltam, hogy az állatokat jobban táplálhatjuk majd és jó hízósertéseket adhatunk a közellátásnak. Hoferik Mihály, Izsap. Mezőgazdasági kiállítás Rimaszombatban Október 17-én ünnepélyes keretek között nyitották meg Rimaszombatban a besztercebányai kerület mezőgazdasági kiállítását, amelyen valamennyi járásból részt vettek, kivéve az újbányáit. A kiállítá son szövetkezeteink, állami birtokaink és mezőgazdasági szakiskoláink termékei díszelegtek. A jól megrendezett kiállításon a látogatók meggyőződhettek és tapasztalatokat szerezhettek arról, miként lehet elérni magas hektárhozamot, jóminőségű gabonát EFSz-inkben és állami birtokainkon. A termékek alatt a látogatók azt olvashatták, hogy milyen munkát kapott a föld és mennyi trágyát. A kiállításon a mezőgazdasági szakiskolák szerepeltek a legkülönfélébb termékekkel. A kékkői járásból külön autóbusz indult a mezőgazdasági kiállításra, amelyen a zsélyi EFSz-ből négyen, a nagyzellőiből hárman, a lukanényeiből egy és a bátorfalusiból szintén négyen vettek részt. Nyéki János CsISz tag élenjáró dolgozó is velünk utazott a kiállításra. Sajnálatos, hogy a kékkői járási nemzeti bizottság mezőgazdasági ügyosztálya nem propagálta kellőképpen a falvak kis- és középparasztjainak a körében ezt a kiállítást, ami nagyüzemi gazdaságaink kiváló eredményeiről számolt be. Hajnár János, Bátorfalu.