Uj Szó, 1954. október (7. évfolyam, 239-264.szám)

1954-10-21 / 256. szám, csütörtök

6 UJSZO 1954. október 2Í. Érdemes ilyen szövetkezet tagjának lenni A borzovai egyénileg gazdálkodó parasztok még 1949-ben elhatározták, hogy megalakítják a szöyetkezetet és közösen fognak gazdálkodni. A 230 hektár szántóföldet tagosították és gépek segítségével kezdtek dolgozna. A 105 hektárnyi rétet évente kétszer, a 60 hektár erdei rétet egyszer kaszálják és 243 hektáron legeltetik a jószágot. 1951-ben a szövetkezeit áttért a IV. típusra és a község minden tokóját felvette sorai közé. Modern 200 férőhelyes istállót építettek. A teheneket géppel fejik. Az istállóban önműködő itatok vannak. A szarvasmarhaistállótól pár lépésre új sertésólat építettek. Itt dolgozik Farkas Margit, Erzsébet és Lajos. A sertéseknél napi 25—30 dekagrammos súlygyarapodást értek el a nyári időszakban. Évente átlag 11 malacot választanak el egy anyasertéstől. A/ idén már szeptember végéig teljesítették a sertéshúsbeadást és terven felül 24 mázsa húst adtak az országnak, amiért 37.811 koronát kaptak Tervbe vették hogy az év végéig még 25 mázsa sertéshúst adnak be. A szövetkezetben a végzett munka mennyisége és minősége alapján jutalmazzák a tagokat. A szövetkezeti tagok előre tudják, hogy mit kapnak munkájukért. Három munkacsoport dolgozik itt. Egy a növényter relésben, egy | az állattenyésztésben, egy pedig építkezési és kovácsmunkákat végez. A mult évben 13.80 korona volt egy munkaegység értéke. Az idén 20 korona. Ehhez még 2.30 kg gabonát, 6 kg szénát. 2 kg szalmát és 1.40 kg burgonyát is kapnak. Minden második szövetkezeti tagnak van tehene és disznaia Farkas József családjából hárman dolgoznak a szövetkezetben. 892 munkaegységért 8 920.— koronát és 1.160 kg búzát kaptak előlegként. Az évvégi zárszámadáskor pedig megkapják a munkáért járó jutalom másik- felét. Farkas István családjából szintén hárman dolgoznak a szövetkezetben. 870 munkaegységért 8.700 koronát é. 1113 kg búzát kaptak eddig. Farkas László 363 munkaegységért 3.630 koronát és 475 kg tázát kapott. Fodor Sándor és felesége az állattenyésztésben dolgoznak. A ledolgozott 774 munkaegység tízszeresét kapták koronában, azonkívül 10 mázsa búzát. A szövetkezeti tagok az idén megkezdték a családi házak építését is. Jablonci Sándor és Barna István is építkezik Először szeptember 11-én gyulladt ki a villany a szövetkezeti tagok otthonában. Ugyanezen a napon 23 rádiót is felszereltek. A faluban új, boldog, öntudatos emberek nőnek Farkas Ambrus. Jablonci Sándor, Bastur János. Farkas István és Koré András állattenyésztők büszkék munkájukra. Tudják, hogy munkájukkal a dolgozók asztalát gazdagítják. Fodor Ilona fejőnő már három éve dolgozik a szövetkezetben A gondjaira bízott 15 tehenet eddig kézzel fejte. Most már elektromos fejőgép végzi a munkát. A mult évben egy-egy tehénnel napi négyliteres tejhozamot ért el. Az idén már 6 literre emelkedett a tejhozam. A szövetkezeti tagok az állattenyésztésben elért eddigi eredményekkel nem elégszenek meg. A jövő évben 50 szarvasmarhával többet fognak tartani, a sertésállományt pedig 200 százalékkal növelik. Az ősz folyamán a Pelsöc felé vezető 4 kilométeres útszakasz felépítését vették tervbe. Ez a tervük azonban aligha valósul meg,' mivel a kassai kerületi nemzeti bizottság műszaki ügyosztálya nem segíti őket munkájukban. A szövetkezeti tagok a községi út felépítésén kívül elhatározták, hogy baromf'.farmot Is létesítenek és egy modern berendezésű mosodát is. A falusi pártszervezetek segítségével érték el eddigi eredményeiket. De maguk a szövetkezeti t?gok is igyekeznek, hogy a.; eddigi tapasztalatok alapján és lelkes munkával még jobb eredményeket érjenek el miid az ál lattenyésztésben, mind p nővé— termesztésben. Krho László. Levél a dióspatonyiaknak Jobb munkafegyelmet a szövetkezetben A bélai szövetkezetben is szüretelnek Borból több mint 200.000 korona jövedelemre számítanak Ahogy az ember kilép az ósdi, soktornyú kastély kapuján, gyönyörködve szemlélheti a gazdag termés súlya alatt roskadozó almafákat. A kastély déli lejtőjén nagy gyümölcsöse van Bélának. Most szedik az almát a nótás, jókedvű lányok. Kacagásuk messzire hallatszik. Az ember akaratlanul is kapcsolatot keres a midt és a jelen között. Egy ráncosarcú, görnyedt aggastyán így beszél a múltról: — Ebben a gyümölcsösben mi csak dolgozni jártunk báró Ullman idejében. A termés betakarításakor az uraság tálpnyalói vigyáztak a szedőkre, nehogy fogyaszthassanak a gyümölcsből. Így volt ez valamikor. Ma már egészen más a helyzet. A birtok a miénk, a szővetkezeté. A szövetkezeti tagok ledolgozott munkaegységeik szerint részesülnek az almatermésböl. Pista bácsinak megköszöntem a felvilágosítást, majd a szőlőhegyre indultunk. Dél lesz, mire a szőlőbe érünk. Véget ér a lányok dala. A szüretelök leülnek az árnyas diófa alá es jóízűen falatoznak. Juhász János, a szövetkezet vincellére büszkén mutogatja az idei termést. Olyan édes a szőlő, mint a méz. Hát még a must? A musttal telt hordókban sok nóta rejlik, amiket majd a farsang csal ki belőlük. János bácsi elmondja, hogy a mult évben is jó szőlőtermésük volt, de az idén még többre számítanak. Még csak a termés felét szedték le és máris 106 hektoliter mustot préseltek. A borból 200.000 korona bevételre számítanak. A szövetkezeti tagok jutányos áron vásárolKatnak a szőlőből. A vincellér elmondotta, hogy 1931 óta dolgozik a szőlőben. Minden tőkét ismer. Nagyon szereli ezt a munkát. Szívesen dolgozik a közösben, ahol a termésből mindenki munkája szerint részesedik. A szőlőt négyszer kapálták és háromszor permetezték. Az olasz rizling különösen jó termést hozott. Szép a bélaiak szőlője. Meglátszik rajta a gondos, hozzáértő mun; ka. A vincellér becsületesen végzi munkáját. Tudja, hogy a szövetkezet évről évre erősödik, tehát a tagság is egyre gazdagabb lesz. Tamás V., Párkány Az idei iskolai szünidőben községünk egységes földművesszövetkezetében dolgoztam. Az aratásban és cséplésben vettem részt. Igaz, négy-öt napot dolgoztam csupán. de ez is elegendő volt ahhoz, hogy sok mindenről meggyőződjem és sok mindenből tanulságot vonjak le. Körülbelül három hónapja, hogy az aratás befejeződött, de a dióspatonyi szövetkezeti tagok közül sokan emlékeznek még arra, milyen körülmények között végezték munkájukat. Ha erről van szó, szomorú megállapításhoz jut az ember Mert mi történt aratás idején Dióspatonyban? Ahová három ember elég lett volna, oda öt embert állítottak, ahol pedig hiány volt munkaerőben, oda senkit sem küldtek. így történt aztán, hogy július 20-án három ember azt a munkát, amit félnap alatt elvégezhetett volna, csak egy nap alatt tudta befejezni. Ezt látva, azt mondom az egyik szövetkezeti tagnak, hogy miért hogy Almási Lászlónak milyen helytelen a nézete. De nemcsak ő gondolkozik így, hanem Danajka István, Hervai János is. Ezek az emberek még nem értették meg. hogy a szövetkezet azé, aki benne dolgozik. Sokat beszélgettem a kérdésről ezekkel a tagokkal, de nézetük többnyire téves volt. Én a munkámat becsütleteatan elvégeztem ä dióspatonyi szövetkezetben. Úgy tudom, hogy akár földművesről, akár iparosról, akár gyári munkásról beszélünk, valamennyiünknek egy a célunk, a közös munka gyümölcsöztetése. Ezt a nézetet kell, hogy vallják a dióspatonyi szövetkezet tagjai is. Ezt a levelet azért írom. mert tapasztalom, hogy még sok szövetkezeti tag azt mondja, hogy nem az enyém, mi közöm hozzá. A szövetkezet vezetőségének, de főképpen a falusi pártszervezeteknek a feladata meggyőzni a szövetkezet tagjait arról, hogy a szövetkezet az övék, s hogy a benne végzett munkájukkal a maguk nem tesz említést a vezetőségnek a munka helytelen megszervező- i jövőjét kovácsolják, séről, mire ő azt felelte nekem: „Mit törődöm én vele, nem az éit zsebemből fizetik őket". Arról szólnom sem kellene, Táncos József, a komáromi mezőgazdasági mesteriskola tanulója. Tizenöt mázsa a kisgéresi A napokban Kisgéresen jártam . Megtudtam, hogy az egységes földművesszövetkezetnek szép méhészete van Felkerestem Gercsei Istvánt, a szövetkezet elnökét. Megkértem, legyen szíves megmondani, mennyi jövedelme volt a szövetkezetnek a méhészkedésbő! Elmondotta, hogy le kellett küzdeniük a kezdeti nehézségeket. Ugyanis a tagság egy része ellenezte a méhészetet azt állítván, nincs szükség arra, hogy méhészettel foglalkozzanak. Azonban az elnök és még jó egynéhányan nem engedtek kezdeményezésükből, hanem idővel a tagokkal is megértették a méhészet jelentőségét. A 32 család méhnek kezdetben nem tudtak megfelelő helyet keríteni. 15 mézet adott le szövetkezet családnak még csak szorítottak helyet, de a többi 17 családnákmárnem. Februárban a rossz időjárás miatt megfelelő helyre és jó kaptárakba kellett áttelepíteni a méheket. A 17 méhcsalád büszkesége a szövetkezetnek. Igaz, a méhészet berendezése és megindítása 80.000 koronába került (régi pénzben). De kifizetődik, mert a mézből szépen tudnak pénzelni. 15 mázsa mézet pergettek .Ennek ára jóval többszöröse a befektetett öszszegnek. Urbán József vezeti a méhészetet. Házi műhelyében maga készíti a kaptárakat. Az ő érdeme is, hogy ma már 85 méhcsaládja van a szövetkezetnek. Zelenák István, Pribenik Vasárnap óta igen forgalmas az ipolysági 11 éves magyar középiskola épülete előtt elterülő városi park. Napról napra százával látogatnak el ide az emberek, hogy megtekintsék a harmadik járási mezőgazdasági kiállítás ízlésesen berendezett és kidíszített pavilonjait. A kiállítás a szövetkezeti gazdálkodás rendkívül előnyeiről, a szövetkezeti eszmének az ipolysági járásban való diadalmas térhódításáról tanúskodik. Amikor megérkezünk a kiállítás színhelyére, vidám zeneszó fogad bennünket. Elvegyülünk a kíváncsian szemlélődő emberek sokaságában, hogy megcsodáljuk EFSz-eink sikeres munkájának gyümölcsét, hogy sokszor hitetlenkedve megcsóváljuk a fejünket egy-egy soha nem látott hatalmas termék, vagy egy-egy mesébe illő, de valóságot hirdető számadat előtt. A park bejáratánál felállított díszkaputól jobbra kanyarodva kezdjük meg szemlénket. Az ipolysági állami gazdaság hármas pavilonja kerül érdeklődésünk középpontjába. Hatalmas napraforgófejek mosolyognak ránk, s a szárukra erősített tábla elárulja, hogy az ipolysági állami gazdaság földjén 18 mázsa napraforgó termett hektáronként. Pompás zöldség-, gyümölcs-, gabona- és dohányfajták, dús szőlőfürtök hirdetik, hogy a gazdaság dolgozói a szovjet munkamódszerek hathatós alkalmazásával a járás élenjáró mezőgazdasági dolgozói közé tartóznak. Az állami gazdaság pavilonjainak szomszédságában a járás EFSz-ei kaptak helyet. A kiállított terményeken kívül gazdag fényA mezőgazdaság fejlődését tükrözi az ipolysági képanyag, kimutatások és táblázatok tanúskodnak a szövetkezetek jó munkájáról. Nem véletlen az sem, hogy a járás egyetlen negyedik típusú szövetkezete, az ipolyviski az ipolysági III. típusú EFSzszel került közös pavilonba. Az ipolysági EFSz ugyanis működésének, gyarapodásának és sikereinek egyre felfelé ívelő pályáját mutathatja ki és joggal foglal helyet a járás legjobb III. típusú szövetkezetei sorában. Amint folytatjuk kőrútunkat a mezőgazdasági kiállítás zajos forgatagában, az egyik pavilon előtt oly nagy tömegbe ütközünk, hogy szinte lehetetlenné válik a továbbjutás. Némi figyelés után nem nehéz megállapítani, hogy a kiállítás egyik legnagyobb sikerű pavilonja elé kerültünk, amelynek homlokzatán fehérbetűs felírás csillog az őszi napfényben: Az iskolák micsurini körei. Felnőttek, gyerekek nagy érdeklődéssel szemlélik az ipolysági járás iskoláinak micsurini köreiből összehordott temérdek kiállítási anyagot. Bandzi Boldizsár elvtárs, a középtúri magyar tannyelvű nemzeti iskola igazgatója, az iskolai micsurini körök járási vezetője a háttérben meghúzódva boldogan figyeli az ifjú micsurinisták pavilonjának nagy sikerét. Kérdésünkre elmondja, hogy a pionírok és iskolások Micsurin-körei az utóbbi hónapokban jelentős sikereket értek el. A járási tanfelügyelő, Köteles János elvtárs buzdítására, aki maga is lelkes micsurinista, az iskolai Micsurin-körök komoly kísérleti járási kiállítás munkához láttak és hogy ez a munka eredményes volt, azt a kiállításra küldött terményeik is bizonyítják. Hogy csak egy példát említsünk: A palásti pioníroknak sikerült meghonosítaniok egy nálunk ismeretlen ázsiai növényt, az abutilont, amely a jutát és a raffiát kitűnően pótolja. A járás ifjú micsurinistái példát mutatnak a mezőgazdaság dolgozóinak kísérleteik merészségével és eredményességével. Az ipolysági járás pionírjainak az olajgyártásra alkalmas szaflort, „divotvorka"-ágasbúzát, ricinust, csumizát és óriásdiót is sikerült kitermelniök. A középturi pionír-micsurinistak és a deméndi selyemhernyótenyésztők is érdekes anyagot küldtek a mezőgazdasági kiállításra. Búcsút véve az ifjú micsurinisták pavilonjaitól, megelégedéssel állapítjuk meg, hogy iskoláinkban érik az értékes utánipótlás, mérföldes léptekkel fejlődő szocialista mezőgazdaságunk számára. Ezt a megállapításunkat igazolja^az egyházmaróti EFSz csinos leánytagja, Ferjanc Ilona is, aki most fényképről mosolyog ránk a szövetkezeti dolgozók dicsőség tábláján, amely a kiállítás pavilonjai között van felállítva. Ferjanc Ilona az iskola padjaiból ment mezőgazdaságunk segítségére s munkáját állandóan 200 százalékra teljesíti. A dicsőségtáblán látjuk a szécsénkei Gyurica Jánost, az ipolynyéki Jánoska Pált, az ipolyviski Csalla István, a deméndi Kovácsik Pált, az ipolysági Pavel Zsuzsannát és sok más dolgozó fényképét, olyanokét, akik derekas munkájukkal szívvel-lélekkel szövetkezetünk gazdagításán, gyarapításán fáradoznak. Jóleső tudat, hogy ilyen derék szövetkezeti tagok ma már bőven akadnak az ipolysági járásban. A dicsőségtábla mellett az ipolysági járás villanytérképét látjuk. A térképen minden olyan község nevénél egy kis égő van, amelyben szövetkezet van. 33 kis vilanyikörtét olvasunk meg a térképen, köztük 27 világít... Sokat mond ez az ötletes térkép a kiállítás látogatóinak. A dicsőségtábla másik oldalán szintén ötletes szemléltetésben hívják fel figyelmüket az egyéni és a szövetkezeti gazdálkodás közti nagy különbségre. Vagy 40 mázsányi gabona van felhalmozva zsákokban, s a zsákok mellett a magyarázó szöveg. Uhrin János, felsőszemerédi szövetkezeti tag, ez év első felében a családjával ledolgozott 904 munkaegység fejében 40.68 mázsa gabonát kapott. A beszélő számok a kiállítás sok látogatóját gondolkodóba ejtik, s érdekes megfigyelni, hogy a szövetkezeti munka eredményei és értelme láttán sokan önkéntelenül is elismerő kijelentéseket tesznek, nem is szólva a hangtalanul bólogatok táboráról... A szövetkezetek szép sikereinek elérését nagyban támogatta a szövetkezeti tagok iskolázása is. Érdekes kimutatások, statisztikák tesznek erről bizonyságot az ipolysági mezőgazdasági kiállításon. Az egyik tábla azt hirdeti, hogy a szövetkezeti munkaiskolások közül az ipolysági járás iskolái dolgoztak legeredményesebben a besztercebányai kerületben. És hogy kerületi viszonyban az első helyet a tagság iskoláztatásának terén a járás EFSz-ei foglalják el. Apátmarót, Deménd, Ipolyvisk, Ipolynyék, és Felsőszemeréd EFSz-ei érték el a legszebb sikereket a tagok iskoláztatása terén. Az ipolysági járás szövetkezeti parasztsága egyre nagyobb szükségét érzi a mezőgazdasági termelés tudományos alapokon történő fejlesztésének. Ezt igazolja a szövetkezeti munkaiskolák nagy sikere a járásban, ezt a Slovenská Kniha nemzeti vállalat könyves pavilonjának szimpatikus vezetője, Littera Katalin elvtársnő is, aki kérdésünkre készséggel elmondotta, hogy a mezőgazdasági szakkönyvek, különösen a szovjet mezőgazdaság gazdag tapasztalatairól beszámoló könyvek nemcsak a kiállításon, de az egész év folyamán igen keresettek. — Itt a kiállításon a borászati szakkönyvek a legkapósabbak, teszi hozzá Littera elvtársnő, s ez ilyenkor szüret idején érthető is. De azért egyéb mezőgazdasági szakkönyvek, sőt szépirodalmi művek is jol fogynak a kiállításon. A közeli hangszóróból vidám zene árad, zsibong a látogatók népes csoportja, mi pedig azzal a jóleső ér íssel és szilárd hittel intünk búcsút a jólsikerült kiállításnak, hogy az elkövetkezendő évek hagyományossá vált mezőgazdasági kiállításai mezőgazdasági termelésünk újabb diadalát bizonyítják, Sághi Tóth Tibor