Uj Szó, 1954. október (7. évfolyam, 239-264.szám)

1954-10-20 / 255. szám, szerda

1954. október 20. UJSZ0 A szocialista termelés további fejlesztéséért Irta: Dr. Jaromír Dolanský, a CsKP KB politikai irodájának tagja, a miniszterelnök első helyettese A CsKP X. kongresszusa a szocializmus gazdasági alaptörvényének követelményével összhangban kitűzte népgazdaságunk elé a fő feladatokat, amelyek teljesítése gazdaságunk további hatalmas fellendülésére vezet. E feladatok teljesítése nélkül nem biztosíthatjuk a lakosság anyagi és kulturális színvonalának tartós emelését. A szocialista termelés fejlesztésének, a társadalmi vagyon gyarapodásának, a dolgozók anyagi jóléte szüntelen emelkedésének, valamint államunk gazdasági ereje és védelmi készsége megszilárdításának legfontosabb előfeltétele a munkatermelékenység növelése. Minél nagyobb mértékben növekszik a társadalmi munka termelékenysége, annál gyorsabb ütemben fejlődik a népgazdaság, annál sikeresebben valósíthatjuk v meg a szocialista társadalom építésének feladatait. Lenin már 1919-ben megállapította: „A munka termelékenysége, ez, végeredményben az új társadalmi rend győzelmének szempontjából a legfontosabb, a legfőbb dolog. A kapitalizmus a munka termelékenységének olyan fokát hozta létre, aminőt a feudalizmus nem ismert. A kapitalizmust az győzheti le véglegesen, és az fogja is véglegesen legyőzni, hogy a szociaüzmus a munkának új, sokkal magasabb termelékenységét hozza létre." Ez azt jelenti: ahhoz, hogy a kapitalista országokkal folytatott gazdasági versengésben győzedelmeskedjünk, szüntelenül növelnünk kell a munka termelékenységét. Nálunk azonban, különösen pedig az utóbbi időben távolról sern lehetünk elégedettek a munkatermelékenység alakulásával. Az első ötéves terv során ugyan a munka termelékenysége az iparban 61 százalékkal, az építőipari szereléseknél pedig 50 százalékkal emelkedett, úgyhogy az ipari munkás munkatermelékenységének átlagos évenkénti gyarapodása 10 százalékra rúgott. Az idei év eredményei azonban egyáltalán nem kielégítők: májusban az ipari munkás munkájának termelékenysége 3.6 százalékkal volt nagyobb, az előző év megfelelő hónapjához képest, júniusban a gyarapodás csak 1.1 s^ealékot, sőt júliusban csupán (M százalékot tett ki. A munkások nagyobb foglalkoztatottsága az iparban (kb. 2—3 százalékkal emelkedett) oda vezetett, hogy a termelés júniusban és júliusban keréken 4 százalékkal múlta felül a mult év megfelelő hónapjainak színvonalát. Ezzel a fejlődéssel, amelyben a termelés gyarapodása javarészt a nagyobb foglalkoztatottság következménye és csak kisebbik ré1 .szében vezethető vissza a munkatermelékenység növekedésére, minél előbb szakítanunk kell. Pártunk, államunk és egész dolgozó népünk komoly feladat előtt áll. Ez legjobban látható abból, hogy az 1955. évi tervjavaslat értelmében a termelés gyarapodását kilenctized részében n munkatermelékenység fokozásává i kell elérnünk. A termelés gyarapodását tehát gyakorlatilag egyet ien tényező határozza meg — a munkatermelékenység növelése. Nyíltan meg kell mondanunk, hogy a tervbevett termelési gyarapodást nem érhetnénk, el, ha úgy néznénk a munkatermelékenység növelésének kérdésére, amint azt eddig tettük. Ennek persze komoly következményei lennének a dolgozók életszínvonalának tartós emelését célzó irányvonal megvalósításában, amit a CsKP X. kortgresszusa tett kötelességünkké. Mindnyájunknak, egész népünknek meg kell értenie, hogy fa népgazdaság további felvirágzásának és általános fellendülésének legfőbb, döntő előfeltétele a munka termelékenységének minden eszközzel történő növelése valamennyi ágazatban, iparban, építőiparban, közlekedésügyben, mezőgazdaságban. Mindnyájunknak tudnunk kell, hogy a munkatermelékenység szüntelen emelkedése nélkül nem biztosíthatjuk sikeresen a dolgozók jólétének jelentős és gyors növekedését. Miben áll a munka termelékenységének növelése? A munkatermelékenység növelésén értjük a munkafolyamat minden olyan változását, amely megrövidíti egy bizonyos termék Előállításához "szükséges társadalmi munka időtartamát./ Minél több hasznos értéket termelünk egy időegységben, annál nagyobb a munka termelékenysége, annál gyülmöcsözőbb a munka, annál gazdagabb forrása a termelés gyarapodásának. A munkatermelékenység növelése egyben megváltoztatja a mennyiségi arányt a tárgyi alakot öltött munka és az eleven munka között, amint azt már Marx is megállapította: ae eleven munka, vagyis az illető termék előállításához szükséges munka részesedése csökken és a múltbeli munka, vagyis a nyersanyagban, gépi berendezésekben, szerszámokban, segédanyagokban, üzemanyagokban, stb. tárgyi alakot öltött munka részesedése növekszik, de ez a növekedés olyan, hogy végeredményben az áru előállításához szükséges összes munka csökken. A munka termelékenysége tr>hát nem növekszik csupán azzal, hogy csökken a termék előállításához szükséges eleven, munka mennyisége, hanem azzal is, hogy kisebb lesz a tárgyi alakot ö

1tött munka felhasználása. Ezzel együttesen szüntelenül fogy a termék előállításához szükséges idő is. A munka termelékenységének növekedése tehát szükségszerűen visszatükröződik a termelés gazdaságosabbá tételében is, mivel a gazdaságosság különböző tényezőit, a megtakarításokat végeredményben a munkaidő megtakarításában fejezhetjük ki, — akár tárgyi alakot öltött munkában — a termelőberendezés, tüzelőanyag, energia, nyersanyag megtakarításában, akár eleven munkában — a gyártmány előállításához szükséges munka megtakarításában. A gazdaságosság rendszere, a szocialista gazdálkodás módszereként, tehát a munkaidő megtakarítására vezet és ezáltal lehetővé teszi, hogy a megtakarított munkaidőt elsősorban a termelés Lovábbi gyarapítására, a nép anyagi és kulturális színvonalának további emelésére használják fel. A munkatermelékenység kedvezőtlen alakulása szükségszerűen visszatükröződik a termelés gazdaságosabbá tételének elégtelen fejlődésében is, amelynek együttes mutatóértéke a termelés önköltségeinek színvonala. Az idei év első hét hónapjában az önköltségeket csupán 1.29 százalékkal sikerült csökkentenünk, noha az idei terv 2.34 százalékot írt elő és ez a tervérték is elégtelenül alacsony. Ha tehát a munka termelékenysége egy-két százalékkal növekszik, az önköltségek csökkenése 'pedig egy százalék körül mozog, hogyan akarhatjuk gyorsabb ütemben növelni a munkások bérét, a lakosság fogyasztását, csökkenteni a termékek árait? A munkatermelékenység tartós növekedése a szocializmusban objektív szükségszerűség, a szocializmus gazdasági törvényeinek egyike és a szocializmus gazdasági alaptörvényéből, következik. A kapitalizmusban viszont a munkatermelékenység növekedése állandóan meg-megszakított irányzatként nyilvánul meg, vagyis, amint Marx megállapította, s munkatermelékenység növekedess nem feltétlen érvényű. Megvalósítását fékezik, lassítják és gyöngítik a kapitalista termelés tulajdonképpeni lényegiből, a maximális profit biztositásából következő ellentétes hatások. A kapitalisták elsősorban arra törekszenek, hogy a munkásokból a munka féktelen hajszolásával kisajtolják a maximális értéktöbbletet. A gépek, az új technika felhasználása szintén csak ezt a célt szolgálja. A kapitalizmus nern a munka megkönnyítése és megtakarításának eszközeiként fejleszti a termelőeszközöket, hanem elsősorban az értéktöbblet termelésének eszközeiként, amelyek j munka hathatósabbá tételét és o bérek csökkentését szolgálják. A maximális profitot hajszolva a technikát a dolgozók kizsákmányolásának eszközévé- teszik. A kapitalizmus megosztja és egymással ellentétbe állítja a két döntő termelő erőt — a termelőeszközöket és a közvetlen termelőt — és ezzel fékezi fejlődésüket. A kapitalizmus gazdasagi alaptörvénye a munkaérő képesítésének megváltoztatására is vezet. A kapitalisták olyan technikát és munkaszervezést igyekeznek bevezetni, amely nem növeli a munkások túlnyomó tömeötéves tervben mega gazdaság műszaki Az első teremtettük jínvonal emelésének hatalmas alapját" azáltal, hogy lényegesen kiépítettük gépiparunkat, amelynek termelése az elmúlt öt esztendő alatt több, mint háromszorosára emelkededett. Az ötéves terv során 29 újtípusú nehéz, 36 féle közepes és könnyű forgácsológépet, 31 féle újtípusú nehéz formáiógépet, köztük 12 ezer tonnás óriásprést, amely 200 tonnás va^tömbök megmunkálását teszi lehetővé, továbbá közepes és könnyű megmunkálógépek 78 új típusát gyártottunk. Kohóiparunk számára korszerű technikával felszerelt nagykohókat és hengersorokat építettünk. Gyártottunk- 50 MW teljesítőképességű gőzturbinákat, hidrogénhűtéses 50 MW kapacitású turbogenerátorckat, óránként 220 tonna gőzt termelő kazánokat, számos gyönge és erősáramú elektrotechnikai gépet és berendezést, különféle típusú számító, hevítő és olvasztó gáz- és villanykemencéket, bányagépeket, 500 méternyi hatókörű fúrógépeket, nagy kotrógépeket, szívókotrókat, fizikai mérőműszereket, számoló- és statisztikai gépeket, néhányszáz fajta típusméretű hengercsapágyakat, 88 féle textilipari gépet, valamint számos géptípust a grafikai, papírgyártó, fafeldolgozó és élelmiszeripar számára. A finommechanika és optika szakaszán bevezettük a tükrös fényképezőgépek, filmvetítőgépek, világító berendezéssel felszerelt nagy mikroszkópok, stb. gyártását. Mezőgazdaságunk részére lenkombájnokat, új önműködő cséplőgépeket, kétcsoroszlyás burgonyaültetőgépet, trágyaszórókat, stb. gyártottunk. Számos új termelési ág bevezetéséhez nálunk nagy mértékben hozzájárult a Szovjetunió segítsége, a fejlett szovjet technika vívmányainak és tapasztalatainak felhasználása. Mindeme sikerek meliett, amelyeket műszaki fejlődésünkben elértünk. nem feledkezhetünk meg arról, hogy a műszaki színvonal emelését nem irányítottuk tervszerűen, hogy a legkorszerűbben berendezett, újonnan épült üzemek mellett vannak olyan munkaszakok, sőt egész termelési ágak, ahol műszaki fejlődésben messze lemaradtak. A műszaki elmaradottság és az ebből következő alacsony munkatermelékenységi színvonal megnyilatkozik a termelés lassú gyarapodásában, a népgazdaság kielégítetlen szükségleteiben és fékezi az életszínvonal gyors emelését. Ennek szemléltető példája egész mezőgazdasági termelésünk, amelynek fejlesztéséhez — a X. kongresszuson jóváhagyott hároméves terv értelmében — lényegegének képesítését, ellenkezőleg, csökkenti azt és a munkást a gépek ütemes munkájának függelékévé teszi. A szocialista társadalomban a termelőeszközök társadalmi tulajdonán felépülő termelési viszonyok teljesen összhangban állnak a termelőerők jellegével. A termelés fejlesztésének ők a legfontosabb, döntő erői. A szocializmus gazdasági alaptörvényének érvényesülése hatalmas társadalmi kezdeményezéseket hív életre, amelyek meggyorsítják a szocialista termelés fejlődését. A munkásoknak, dolgozó parasztoknak értelmiségieknek létfontosságú érdekük fűződik a munka termelékenységének növeléséhez, saját szakképzettségük gyarapításához, a termelőeszközök minél jobb kihasználásához, mert nem a kizsákmányolónak dolgoznak, hanern sajátmaguk, társadalmuk javára és a haza, a társadalom érdekeiben végzett munkát elsőrendű társadalmi kötelességüknek, becsület és dicsőség dolgának tekintik. A munkatermelékenység növekedésének óriási lehetőségei függnek össze a műszaki haladással, amelyet a dolgozók alkotó kezdeAz új technika ményezése lendit előre. A kapitalizmus a munka termelékenységét főleg a munkás munkaintenzitásának számlájára növeli, a sz<jcia-: lizmusban ugyanezt a célt a gé-; pek és más berendezések munkájának fokozásával és ugyanakkor a munkások munkájának meg-, könnyítésével érjük el. A dolgozók anyagi jólétének tartós gyarapodása a szocializmusban tehát nemcsak a társadalmi munka termelékenysége rendszeres növelésének legfontosabb eredménye, hanem egyben döntő előfeltétele is. A szocializmus • a munkatermelékenység növelésének oly útjait és módszereit tárja fel, amelyek a kapitalizmus számára elérhetetlenek. Ilyenek például: a technika állandó tökéletesedése, a termelés és a munkafolyamatok gépesítése és villamosítása, a dolgozók öntudatos fegyelmén és elvtársi együttműködésén alapuló szocialista • munkaszervezés, a végzett munka mennyisége és minősége szerinti díjazás, a dolgozók kulturális és műszaki színvonalának, szüntelen emelése, alkotó kezdeményezésük fejlesztése. sen és minden téren fokozni kell a növénytermesztés és az állattenyésztés gépesítésének színvonalát. De az iparban és gazdaságunk többi ágazatában is sok a műszaki szempontból fejlődésében elmaradt szakasz. A papíriparban a gyártási berendezések túlnyomó része elavult, sok gép már féi évszázada van üzemben. Nem csoda, hogy nem vagyunk képesek elegendő menynyiségű papírt gyártani. Az élelmiszeripar egyes ágazatai távolról sem rfelelnek meg a gyártmányok választékát és minőségét illetőleg támasztott, egyre növekvő követelményeknek. E követelmények kielégítése és a fogyasztás további növelése érdekében, például a pékipari termékek szakaszán lényegesen korszerűsíteni kell a pékségek üzemi berendezéseit, amelyeknek igen kezdetleges színvonala még abból az időből ered, amikor a termelés kisipari jellegű volt és így e berendezések egyáltalában nem felelnek meg a termelés megszervezése mai színvonalának, gátolják a fejlettebb munkafolyamatok bevezetését és a gyártmányok minőségének megjavítását. A technika jelenlegi fejlettségi foka, színvonala emelésének üteme távolról sem felel meg a termelés növelésével szemben támasztott, a munkatermelékenység fokozásával kapcsolatos igényeknek. Ez nemcsak a példaként említett néhány termelési ágazatra vonatkozik, amelyek műszaki elmaradottsága szembetűnő, hanem gazdasági életünk számos más szakaszára is. A nehéz és erőfogyasztó munkák gépesítésének elhanyagolása az iparban, a berakodás és kirakodás elégtelen gépesítése a közlekedésben, az építőiparban az elégtelenül összehangolt és hiányos gépesítés, a segédüzemek és berendezések műszaki elmaradottsága csökkenti a nagyteljesítőképességű gépi berendezések munkatermelékenységét, csökkenti kihasználásuk mértékét, zavarja a termelés folyamatosságát és ütemességét, csak lassan szabadítja meg a munkást a megerőltető, nehéz testi munkától. * Vannak olyan szakaszok is, ahol a helyzet nemcsak, hogy nem javul, hanem egyenesen rosszabbodik, amint azt az ostravai szénmedencében a feltárási munkálatok gépesítésének foka mutatja, Ä-, amely ez év második negyeffében Px 75 százalékra csökkent az első negyedében elért 93 százalékról. Az új, fejlettebb haladó technika azonban nemcsak a gépesítés és az új gépi berendezések kérdése. A munkatermelékenység növelésének óriási tartalékai rejlenek a technológiai rend megszilárdításában, a termelés technológiájának tökéletesítésében, az új technológia bevezetésében. A technológiai rend megszilárdítása az egész iparban valamennyi ágazatra, minden termelési módra vonatkozik: a munkatermelékenység növelésének lehetőségei ezúton a szocialista gazdaságban gyakorlatilag kimeríthetetlenek. Ha kohászatunkban például a nagykohókban hathatósabbá tennénk a munkafolyamatot az ércek egynemüsítésével, aglomerálásával, gőz alkalmazásával, a nagykohókban a légáramlás hőfokának növelésével, nemcsak fokoznánk a munka termelékenységét a nyersvastermelésben, tehát nemcsak több vasat és acélt gyártanánk, hanem fokoznánk a gyártmányok minőségét is és jelentős mennyiségű kokszot takarítanánk meg. Számos más példával bizonyíthatjuk, milyen nagy eredmények érhetők el a munkatermelékenység növelésében, ha célszerűen rendezi zük a gyártási folyamatot. Egy különösen szemléltető példát említek a gépgyártás szakaszáról, ahol a „Zetpr-25" traktor gyártásánál különléges gépek felhasználásával, a munkadarabok minőségének meg; javításával, a testi munkák gépesítésével és a folyamatos módszerű szerelés bevezetésével 1946 óta az egy gyártmányra eső normaóráknak több, mint felét takarították meg. Vegyük most fontolóra, mennyivel több terméket bocsáthatnánk gazdaságunk rendelkezésére, ha valamennyi munkaszakaszon az egész termelési folyamat részletes elemzésével rendszeresen kiküszöbölnénk a munkatermelékenység gyors növekedésének útjában álló akadályokat és konkrét intézkedéseket tennénk a munkatermeié-; kenység növelésére, ha kihasználnánk a termelékenység fokozásá-; nak további forrásait és lehetőségeit és ha például a tipizálás és normalizálás munkája nem részletekben veszne el, hanem a legfontosabb gyártmányok döntő tényezőinek tipizálására összpontosítanánk igyekezetünket, elsősor-; ban az energetikai egységek, számos alapvető szivattyútípus, kompresszor' és egyéb gyártmány tipizálására. Mindez megrövidítené e berendezések gyártási ciklusait, megkönnyítené a pótalkatrészek előállítását, ezzel csökkentené a javítások időtartamát. Ugyanezzel az ~ edménnyel járna, ha — például építőiparban — következetesebb ben törekednénk az új gyártmányok bevezetésére és felhasználására. amelyek jelentős anyagmegtakarítást jelentenek és végül, ha következetesen és minden téren alkalmaznánk, fejlesztenénk a munka új módszereit és formáit, amelyek a műszaki haladást jelen-. I