Uj Szó, 1954. október (7. évfolyam, 239-264.szám)

1954-10-17 / 253. szám, vasárnap

Kj54. október 17. m %m 7 NÉPHADSEREGÜNK - A BÉKE ŐRE Bevonulás előtt Hűvös, őszi reggel van. A villamos csilingelve robog át a kassai Hernád-kanális hídján s jókedvű fiatalok szállanak ki a sarki megállón. Itt a Tyrš-parton van a Szovjet Hadsereg üzem kultúrotthona és sporttelepe. Ide tartanak a fiúk, a bevonulás előtt álló fiatalok. A klubhelyiség épülete fellobogózva várja az érkezőket. A nagy fehér vásznon vörösbetűs felírás üdvözli népi hadseregünk fiataljait. Ezekben a napokban csoportonként hívják be őket, hogy megállapítsák, mennyire alkalmasak katonai szolgálatra. Az elsőemeleti terem, ahol a fiúk jelentkeznek, díszesen fogadja őket. Átadják behívólapjaikat s tovább mennek egy tágas terembe, ahol most kiállítás van. Könyvek az asztalokon, fényképfelvételek a katonaéletből a falakon, különböző kézifegyverek, gázálarcok, telefonés távírókészülékek, kémiai vegyszerek, a klubasztalok körül kényelmesen ülők lapozgatják a napi sajtót, a képes folyóiratokat. Ebben a díszes, szép nagy teremben gyűlnek össze az ünneplőbe öltözött fiúk. Itt üdvözlik őket néhányan keresetlen szóval s megismertetik velük a napi programmot, a rend és fegyelem betartását. A kultúrműsor, melyet a Nemzeti Színház tagjai nyújtanak, egyszeriben megteremti a fiúk között a pajtási légkört. Babic elvtárs, a Hadsereggel együttműködők szövetségének instruktora rámutat az ifjak és a szövetség kapcsolatának jelentőségére, a katonai szolgálatbalépés legfontosabb tudnivalóira. Kultúrműsor és rövid szünet után filmvetítés következik, ismét kultúrszám, majd a CsISz megbízottja beszélget a fiúkkal. Aztán zeneszám, szünet, beszélgetés, a kiállított fegyverek ismertetése, s így tovább ... Mikor kerülnek a fiatalok sorozásra? Azt hinnők, hogy mindez csak bevezetés, holott azalatt, míg a programmot közösen hallgatják, egyenként hívják ki őket a nyilvántartáshoz, orvosi vizsgálatra, s a bizottság elé. A bizottság tagjai kérdeznek, érdeklődnek, a fiúk barátságos, meghitt környezetben érzik magukat. Figyelmesség, tisztelet vészi körül itt az embert, s a feltett kérdésekre tárgyilagos feleletek hangzanak el. Érdeklődnek a fiúk munkaköre, kedvtelései, gondjai s jövő tervei felől. Mindazt, ami érdekli őket, amit tudnak,' amit szeretnének — mindazt érvényesíthetik a katonaságnál, s ebben segítőkezet nyújtanak nekik nemcsak feletteseik, hanem az egész kollektíva. Valamikor nem így volt ez. Meztelenre vetkőzött férfiak tömege várakozott a sorozóbizottság előtt. Súlyos gondok nehezedtek az „alkalmasokra": mi lesz odahaza, mihez kezd az elhagyott család, talál-e valami foglalkozást, ha viszszatér a katonaságtól? S amikor elkövetkezett a bevonulás ideje, kopaszra nyiratkoztak, becsomagoltak a katonaládákba, s „rukkoltak", alkoholba fojtva elkeseredésüket. Ma a bevonulót minden készen várja. Élelmiszert sem kell vinnie magával, mert a bevonulási központban csomagot kap útravalóul s meleg étel várja az alakulatnál a megérkezés napján. Többen a fiúk közül öntudatosan jelentik be, hogyan készültek fel legszebb állampolgári kötelességükre, a katonai szolgálatra, hogyan vettek részt a Hadsereggel együttműködők szövetségében az előkészítő tanfolyamokon. Safrankó Antal és Takács Ede autó és motorkerékpár vezetésére képezték ki magukat, s most a motoros alakulathoz kérték beosztásukat. Šid- lovský Pál repülő-mechanikai szaktanfolyamon vett részt s most boldog, hogy kedvenc foglalkozását katonai szolgálatában érvényesítheti. A bevonuló fiúk, akiknek mellét még nem díszíti a Fučík- jelvény, avagy az MHK-jelvény, kötelezettséget vállalnak, hogy azt most a katonáéknál szerzik meg. Tóth Péter és Tamás László többi társaival a „Példás Katona" jelvény elnyerésére vállaltak kötelezettséget. Néphadseregünkben tiszteletben áll minden egyes katona jelleme, tudása, szakismerete. Fiatal katonáink, akik politikailag fejlettek és szakismeretekkel rendelkeznek, megértik, hogy katonai szolgálatuk ideje alatt megtanulják védeni hazájukat, üzemeiket, földieiket, otthonaikat — népünk szép jövőjét. Mészáros Gyula. Teljesítsétek vállalásaitokat Büszkék lehetnek azok a fiatalok, akiket besoroztak. Rövidesen egyenruhát öltenek és laktanyáinkban, kiképzőtáborokban felkészülnek otthonuk-hazájuk védelmére. Még korai azonban a munkahelytől való búcsúzás. A bevonulás előtti néhány hetet példás munkával kell eltölteniök, hogy nyugodtan, megelégedetten hagyhassák el üzemüket, szövetkezetüket, vagy egyéb munkahelyüket. Még az a feladat vár rájuk, hogy gondoskodjanak munkaerőkről, akik a jövőben az ő munkájukat végzik. Ez azonban mind nem elég, foglalkozniok kell az új munkaerők I betanításával is. Úgy, mint Alexán József Koltáron, aki a szepesi vasbányában dolgozik, betanítja helyettesét, hogy munkaszakasza bevonulása után . is eredményesen dolgozhassák. Vagy Borbély elvtárs Tardoskeddről, aki a komáromi Steiner Gábor-üzemben dolgozik. Jelenleg lelkiismeretesen teljesítí vállalását és egyik munkatársának adja át a munkában eddig szerzett tapasztalatokat. Falvainkon az őszi munkák idejében való elvégzésében is sokat segíthetnek a bevonulás előtt álló katonák. Érsekújvárott a sorozásnál a katonák nemcsak gazdasági vonatkozású vállalásokat tettek. Klimas István Koltárról például, miután példás katonákkal elbeszélgetett, a sorozás alkalmával, elhatározta, hogy ő is törekedni fog a ,iPéldás Katona" jelvény elérésére. Tudjai hogy ehhez erős akaratra, fegyelmezett magatartásra lesz szüksége. Azonban bízik magában. A bevonulás előtt álló fiatalok nagý része az utóbbi időben merész kötelezettségvállalásokat tett. Büszkék lesznek rájuk munkatársaik, ha adott szavukat idejében és jól teljesítik. Plánovszky János. A tényleges katonai szolgálatot teljesítők és családtagjaik szociális biztosítása Néhány nap múlva elhagyják munkahelyeiket, esztergapadjaikat traktoraikat, irodahelyiségeiket ifjú dolgozóink, hogy teljesítsék legmegtisztelőbb kötelességüket, a katonai szolgálatot. Feladatuk lesz, hogy megtanulják mesteri módon kezelni a fegyvereket, elsajátítsák a harci technikát, hogy szükség esetén eredményesen felsorakozhassanak hazájuk védelmére, azok ellen, akik meg akarnák fosztani dolgozó népünket attól, amit a szocializmus felé vezető útján már elért. Hogy ifjú dolgozóink ezt a megtisztelő szolgálatot teljes felelősséggel valósithassák meg, pártunk és kormányunk a 64/1950. Zb számú törvénnyel és a 18/1953. Vb számú kormányrendeletbe foglalt 131/1950. Zb számú kormányhatározattal biztosította, hogy nem kell aggódniok megélhetésük miatt a polgári foglalkozásba való visszatérésük után és* a katonai szolgálat idején családtagjaik szociális ellátása miatt sem. Ebben a cikkben az olvasókat — a bevonuló katonákat és családtagjaikat meg akarjuk ismertetni a fent ismertetett törvényekben foglalt legfontosabb alapelvekkel, amelyek a katonai szolgálatra behívott személyek és azok családtagjaik szociális biztosítására vonatkoznak. Ebben a cikkben a tényleges szolgálatra behívott személyek munkaviszonya, szabadsága és bérigényének védelmével foglalkozunk. A MUNKAVISZONY VÉDELME A törvény megállapítja, hogy a katonai szolgálat teljesítésére behívott személy esetében a munkaadó az úgynevezett védelmi időszakban nem bonthatja fel a munkaviszonyt érvényes hatállyal. Védelmi időszak alatt értjük a behívási parancs k&besítése vagy a tömeges behívási parancsot tartalmazó hirdetmény közzététele napiával kezdődő időszakot, de legfeljebb a katonai szolgálat megkezdése előtti három hónapot. A védelmi időszak a katonai szolgálat befejezése után 14 nappal ér véget. De he az alkalmazott a katonai szolgálat befejezése után személyét érintő fontos okból (betegség, baleset) a fent említett határidő leteltéig nem léphet munkába. akkor a védelmi időszak ezen akadály megszűnése után 14 nappal, de legkésőbb a katonai szolgálat befejezése után 6 hónappal ér véget. Az említett védelmi időszakra nem hivatkoznat az alkalmazott, ha a vállalat, amelyben dolgozott katonai szolgálatának teljesítése idején megszűnt működni és nem olvadt be más vállalatba, vagy ha a munkaadónak komoly oka volt a munkaviszony idő előtti megszüntetésére az érvényben lévő munkajogi előírások alapján (a nemzeti tulajdon eltulajdonítása, az állami fegyelem megsértése stb.) SZABADNAP A tényleges katonai szolgálat megkezdése előtt minden alkalmazottnak igénye van egy fizetett szabadnapra, amelyet a katonai szolgálat megkezdése előtti napon vehet ki. Erre a szabadságra csak azoknak az alkalmazottaknak van igényük, akik ugyanannál a munkaadónál vagy ugyanabban a vállalatban a tényleges szolgálat megkezdése előtt legalább 2 hétig voltak munkaviszonyban. BÉRIGÉNY A munkaadó a tényleges katonai szolgálatba lépő alkalmazottnak köteles kifizetni szolgálata megkezdése előtt 2 nappal kétheti bérét, ha a munkaviszony a sžolgálat megkezdése napjáig legalább két hétig tartott. Azokban az esetekben, ha az alkalmazott önhibáján kívül nem tarthatna igényt ennek a bérnek kifizetésére vagy a fizetett szabadnapra (ha a vállalatot likvidálták és az alkalmazott más vállalathoz lépett be, amelyben a katonai szolgálat megkezdése napjáig még nem dolgozott le két hetet), megokolt esetekben rendkívüli járulékoi kérhet.) De ez a járulék nem ha ladhatja meg a 300 koronát. Dr. Štefan Šebo Milyen munkát vállaltok, ha leszereltek ? Laktanyánkban élénk a hangulat. A másodévesek készülnek haza, az elsőévesek pedig várják az újoncokat. Mindkét részen nagy az öröm. Jövő terveikről az elsőévesek is sokat beszélnek. Komoly feladatok állnak még mindannyiuk előtt. Érdeklődésünk mégis a másodévesek felé fordul. Mihez kezdtek leszerelés után? Hová mentek? Milyen munkát vállaltok? Hol álltok ismét a szocializmus építésének szolgálatába? Ezek a kérdések szegeződnek legtöbbször a leszerelők felé. Mi is ezt kérdeztük az egyik egység leszerelő katonáitól, amikor azok pihenőt tartottak és éppen a civil életről beszéltek. Egyeseknél még határozatlan volt a válasz. A legtöbben azonban már biztosan mondták. Pártunk és kormányunk felhívása, amely a határmenti mezőgazdaságba és a bányákba hívta a dolgozókat, visszhangra talált a hadseregben is. Sokan megfogadták már nyomban a felhívás megjelenésekor, hogy leszerelésük után ott vállalnak ismét munkát, ahol a legnagyobb szükség van a dolgozókra. Ezt erősítették meg szavaikkal Hámos Béla, Velček Jaromír és Kopečny Vendel most *s, amikor arra a kérdésünkre feleltek, hogy hová mennek dolgozni leszerelés után. Hámos és Velček közkatona szinte egyszerre mondották, hogy a mezőgazdaságba. Kopečny őrvezető a bányáról beszél. Miután megtudjuk, hogy az említett bajtársak elhatározásukat a párt és kormány határozata után tették, érdeklődtünk, hogy milyen munkát végeztek bevonulásukig. Kérdésünkre elsőnek Velček közkatona válaszolt: — Én bevonulásom előtt előbb a szüleimnél, majd egy fuvarozási vállalatnál dolgoztam. Akkor határoztam el, hogy a mezőgazdaságba megyek dolgozni, amikor parancsnokunk megismertette velünk azokat a kedvezményeket, amelyekben azok részesülnek, akik a határmenti mezőgazdaságba mennek dolgozni. Ma már szüleim is a szövetkezetben dolgoznak és azt hiszem ők is jelentkeztek a határvidékre. Velček után Hámos közkatona szólott. — Én bevonulásom előtt is mezőgazdasági munkát végeztem. Szüleimmel együtt a helyi EFSz-ben dolgoztunk. Szövetkezetünk bevonulásom óta megerősödött. Hazulról írták, hogy már nem szenvednek munkaerőhiányban. Ezért úgy döntöttem, hogy oda megyek, ahol nagyobb szükség van munkámra. Azt hiszem jó dolgom lesz a határroentén is. Kopečny őrvezetőhöz, akiről tudjuk, hogy a bányába megy, külön kérdést intéztünk. Kérdésünkre így válaszolt: — Bevonulásom előtt üzemi munkás voltam. Szerettem munkámat, de úgy gondolom a bányában nagyobb szükség lesz rám. — Dolgoztál már föld alatt? — tettük fel a kérdést. — Még nem. A bányát csak hallásból ismerem. Egyik barátom már régebben ott dolgozik. Ő és a párt felhívása indított arra az elhatározásra, hogy a bányába menjek. Bevonulásomig vasas voltam. Panasz nem volt rám. Remélem mint bányász is megállom a helyemet. — Mennyi időre jelentkeztél? — Egyelőre csak egy évre. Még nem tudom, de bizonyára az egy évből több is lesz. Ha megtetszik a munka, ott maradok továbbra is. Kopečny elvtárs éppúgy mint a többiek, bizakodva tekint jövő munkája elé. Bízunk abban, hogy nem fog csalódni. Jó vasas volt, a katonaságnál megszerezte a példás katonának járó jelvényt, egész biztos, hogy bányásznak is beválik. Kopečnyhe? hasonlóan Velček éj Hámos elvtársak is bizakodva tekintenek a jövő elé. Hámos elvtárs a katonaságnál letette a gépkocsivezetői vizsgát, s a tanultakat sikerrel alkalmazhatja majd a polgári életben is. Ezt maga is tudja és gondolatának így adott ki fejezést: » — Jelenleg úgy számítom, hogy a földművelésben, fogok dolgozni. Természetesen arra is gondolok, hogy ha kell, elvezetem a traktort ís. ' A leszerelőC között sokan vannak, akik a régi helyükre mennek dolgozni. Ezek a bajtársak is örömmel tekintenek jövőjük elé. Korpás Kálmán, aki civilben szakácsként dolgozott, és aki katona-idejének legnagyobb részét is szakmájában töltötte, így nyilatkozott: — Visszamegyek régi munkahelyemre. Szeretem szakmámat és úgy hiszem hasznára leszek társadalmunknak akkor is, ha régi szakmámat folytatom. Azoknak arcáról, akikkel beszéltünk, öröm, a jövőbe vetett hit sugárzott. A leszerelők bizonyára civilben is olyan példásan helyt állnak majd, mind a hadseregben. Balázs Béla, közkatona. egyoer e s bil. Tegnap még kezemben puska volt, csillogó, békét-védő fegyver; őrhelyemen úgy beszéltem vele, mint gyárakban az emberekkel. Együtt voltunk a csillagok alatt. Város-falu és a gépek felett szundikált az édes álom, S mi őrtállva szolgáltuk a népet. Vállamon volt... s nem remegett kezem. Nem féltem, hogy jön az orv-ellen — gálád ármány nem üthet rajtam: milliók szive van a fegyveremmel. S ma már, mint hosszú barázdák, papiroson futnak a sorok; puska helyett tollal a kezemben egy jobb világért harcolok! Szabómihály András. j I