Uj Szó, 1954. szeptember (7. évfolyam, 213-238.szám)

1954-09-11 / 222. szám, szombat

1954. szeptember 11 UJSZO 5 Mint a fecskék a dróton... Nagyon sajnáltam, hogy nem volt nálam tenyképezogép. Bizony képet csináltam volna róluk, hadd ismerjék meg közelebbről őket az egé„;z országban .Nem, most nem a fecskékről van szó. Bar itt van már az ő idejük is, hogy nagy csoportokban, tucatjával és százasával gyülekezzenek a villanydrótokon, házereszeken és várakozzanak az elrepülésre a messzi déli tájak felé. De a kép hozzájuk hasonló lett volna, csakhogy a fürge acélkékszárnyú, kedvesen csiripelő fecskék helyett a füleki Kovosmaltüzem csaknem 500 dolgozóját láttuk volna rajta, akik naponta háromnegyed és fél órával előbb hagyják abba a munkát és a fecskékhez csodálatos ha sonlatossággal párosával, tucatjával szállingóznak ki -a műhelyekből. Nézzük, figyeljük őket, idősebb és fiatalabb férfiak, leányok asszonyok; többen lehajtott fejjel vonulnak keresztül az udvaron, mintha csak szégyelnék magukat. A még zárt kapu előtt a fújásra várnak, néhányan, amennyien csak elférnek, felpattanak a'' vaskorlátra, és cigarettát szíva csücsülnek ott, mint a fecskék a villanydróton. Nézzük őket és mégsem érezzük azt a felemelő örömet és nem bujkál mosoly az ajkunkon, mint amikor néhány pillanatra megállunk az őszszel gyülekező fecskeraj előtt és búcsút intünk nékik — gyertek el jövőre is hozzánk. Ez a füleki kép' lehangol és gondolkodásra késztet. Nem is oly rég, a felszabadulás előtti években, Hulita idejében e kép fordítottját láttuk volna. A ka/pu előtt tolongtak, zúgolódtak az emberek; munkát,- kenyeret követeltek és az éjt is napallá tették volna, csakhogy egy kis keresethez juthassanak. Talán megfeledkeztek erről? Juttassák csak eszükbe a harmincas éveket, amikor az iparmágnások le akarták szerelni a zománcgyárat is és az üzem dolgozói a párt felhívására egy emberként kiálltak és csatát nyertek. Vagy a feledés homályába merült volna 1936? Az akkori hathetes sztrájk után a csendőrökkel körülvett üzem előtt Hulita mesterei úgy válogattak a munkába lépő dolgozók között, mintha nem is emberekről lett volna szó. Hogy ragaszkodtak akkor a munkához és mennyire becsülték akkor a kenyeret. Igaz. most más körülmények között élünk. Szabadon. Huliták nélkül. Munkát-kenyeret nem kell követelnünk. Meg van mind a kettő, sokkal bőségesebben, mint azelőtt. Az üzem arculata is megváltozott. Megszépítették a dolgos kezek. És a régi üzem mögött, a Vörös domb előtt, ahol a nagy sztrájk idején hetekig tanyáztak a bátor sztrájkolok, ma már ott büszkélkedik az új, felépült üzem, melyet Gottwald elvtárs ígért 1946-ban a füleki dolgozóknak. Ez év végén, de az új évtől kezdve már biztosan hazánk legmodernebbül berendezett zománcozójában fognak itt dolgozni. Hogyne szeretnék a füleki dolgozók üzemüket, mely' második otthonukká vált? Szeretik is — de mint egyes családokban vannak tékozló fiúk, — itt, ebben a nagy családban is akadnak ilyenek, mint a munkájukat jóval előbb abbahagyó dolgozók. Talán maguk sem tudják és el sem tudják képzelni, hogy ezzel a meggondolatlan tettükkel micsoda óriási kárt okoznak nemcsak az üzemnek, hanem egész népünknek is. Számoljunk csak. Naponta emiatt minimálisan C25 munkaórát, így havonta 6750 munkaórát és egy év alatt 81.000 munkaórát veszítenek! Hogy milyen kárt jelent ez? Ennyi i^ő alatt egy évben egy termékre átszámítva 5000 tűzhelylyel termelhetnének többet! Ehhez más magyarázatot is fűzhetünk: a könyvelőség adatai szerint az év első felében rohammunka cimen 22.253 túlórát dolgoztak le az üzemben. Valóban szükséges volt ennyi túlóra, amikor a munkájukat felelőtlenül végző dolgozók miatt ezer és ezer munkaórát veszítenek?! Bizonyára nem lett volna annyira szükség és nem emelkedtek volna úgy az önköltségek, mint ahogy azt a nyilvántartás kimutatja, ha az üzem valamennyi dolgozója becsületesen eleget tenne kötelességének. És most felmerül egy újabb kérdés: hogyan vezessék jó útra a nagy család „tékozló fiait"? Úgy bizony nem igen járnak sikerrel, ahogy az üzem igazgatósága gondolja. Az igazgatóság tudniillik a munkafegyelem - rendszeres megszegőit maga lehetősége szerint büntetni akarja. Ez helyes ugyan, de igen kevés ahhoz, hogy az említett do'F gozók meggyőződjenek hibájukról Itt tömegnevelő munkára van szükség! S ez igen gyenge a füleki Kovosmaltban. Ez súlyosabb hiba mint a munkakerülő dolgozóké, mert ha rendszeres népnevelés folyna az üzemben, akkor mindezt már rég elkerülhették volna és nem köny velnének el ilyen nagy veszteséget, amilyet a munkát előbb abba hagyó dolgozók okoznak. Ezért e sősorban is az üzemi pártbizottság a felelős. A pártbizottság megválasztásakor, az évzáró közgyűlésen ugyan hozott határozatot a népne velők testületének kiépítésére, ez határozat nélkül is kötelessége lett volna — és most nézzük csak, mi történt utána? A bizottság úgy látszik elaludta az időt, mert ígérete a tavasszal és a nyáron is a jegyzőkönyvben aludta a kisded álmát Senki sem háborgatja, ébresztgeti Vájjon meddig? Nem elegendő figyelmeztetés-e az ébredésre a meglazult munkafegyelem és az igazga tóság szigorú rendelkezése? Az igazgatóság nem is tehetett egyebet, nem volt más kiútja, nem volt kire támaszkodnia. Ez komoly figyelmeztetés! A kommunisták nem hunyhatnak szemet a hiányosságok felett. Különösen a pártbizottság nem. Érde mes és égetően szükséges efölött elgondolkozni és mielőbb valóra váltani a határozatot, megszervezni az életképes és átütőerejű népnevelők testületét. Meggyőző munká val rövidesen elérhetik, hogy a füleki Kovosmaltban is megjavuljon a munkafegyelem és akkor bizo nyára nem fog többé a dolgozók egy része fél órával előbb -kiszállongózni a műhelyekből és nem fognak többé ezek az emberek a fújás előtt fecskemódra ott csücsülni csoportosan a kapu előtti vas korláton. Petrőci Bálint Prága első felhőkarcolója „Juliska". Ilyen szép női nevet adtak Prága bubeneči kerületének dolgozói annak a térségnek, amelyen a téglaégető és néhány lakóháznak nevezett viskó állott. A házakban 68 család lakott. Minden családból legalább egy tagnak a téglaégetőben kellett dolgoznia, különben Hoffman, a téglaégető és a környező házak tulajdonosa azonnal felmondott nekik. Szezonban már hajnali négy órakor kezdték még a munkát és vakulásig dolgoztak. Azonbdn nemcsak felnőttek, hanem sokszor iskolaköteles gyermekek is, hogy egy pár koronával hozzájáruljanak a család bevételéhez. Hah'úr már 1954et írunk, még mindig élénken él a bubenečiek emlékezetében a háború előtti „Juliska". Ma már a téglaégetőnek csak a romjai és szomorú múltja maradtak meg. Megsemmisült ugyanúgy, mint a kapitalista rendszer 'és a Juliska helyén Prágának ti' zenhat emeletes felhőkarcolója magaslik. Az épület a „Barátság szállodája" nevet kapta. Alapkövét 1952 júniusában rakták le, a betonváza 1954. május 1-én készült el. Gyönyörű kompozíciója húsz méter hosszú toronyban végződik. Az építészmérnökök, mesterek és munkások kollektívája arra törekszik, hogy hazánk Szovjetunió által való felszabadítása 10. évfordulójának tiszteletére tervbe vett nagyszabású ünnepségek keretében a „Barátság szállodáját" is átadliassák céljaira. Jelenleg serényen folynak - a belső munkálatok. A gazdag gipszdíszítésű mennyezetek, a kézzel vert• és aranyozott díszítésű rácsok, a sgraffito-módszerrél készített külső díszítés, a kővel borított homlokzat arra enged következtetni, hogy az épület a háború utáni évek egyik legművészibb és legjobb kivitelezésű építészeti alkotása. A creh munkások mellett szlovákiaiak is dolgoznak rajta. Szalai Tibor, Szalai János, Mátsodi Gyula, Dostál Béla bátorkeszi magyar fiúk kezében ég a munka. Már közel fél éve szorgoskodnak itt és amint maguk mondják, sok minden újat tanultak, amit majd otthon is alkalmazni fognak. Az épület belső berendezésén ér. díszítésén a képzőművészek csületére váljanak a közismerten jó és művészi kivitelezésű cseh munka hagyományainak. A belső berendezések tervei összhangban vannak az épület külső jellegével, de azért minden helyiség, szoba, lakosztály berendezése egyéni stílusú. A bútorok, bútorhuzatok, szőnyegek, függöAz épülő felhőkarcoló modellje. ff egész hada dolgozik. Novák, Ulman, Strnadel, Nusl, Kalvoda, Kaplický festő- és szobrászművészek műveikkel az épületet képzöművészeii szempontból is magas művészi színvonalra emelik. Pl. Josef Novák főiskolai tanár és diákjai készítik a szláv nemzetek hagyományos vendégszeretetének motívumait ábrázoló sgraffito díszítést. A főbejárat feletti három dombormű a dolgozók nemzetközi összetartását, hazánknak a Szovjetunió által való felszabadítását és nemzeteink barátságát fejezi ki. De nemcsak a képzőművészeknek, hanem a többi dolgozóknak, iparosoknak is az a céljuk, hogy munkájuk kitűnő minőségével benyök, kárpitozás, csillárok anyagának és mintáinak összeállítása a legrészletesebb tervek alapján készül. Az előcsarnokot, a folyosókat, a lépcsőházat cseh és szlovák márvánnyal rakják ki. A szálloda lakóinak kényelmére művészi ízléssel berendezett könyvtárak, olvasótermek, klubhelyiségek, éttermek, kávéház, napozóteraszok, kétemeletes garázs szolgálnak. Prága lakói érdeklődéssel figyelik e nagyszabású építkezés minden mozzanatát. Büszkék e nagyszerű alkotásra. A szocializmus felépítése felé vezető útunkon hova tovább mind gyakrabban találkozunk majd ilyen és még ennél szebb építkezésekkel. Kis Éva AZ ÚJ SZÓ POSTÁJÁBÓL Láttam Zápotocký elvtársat Délután 3 óra lehetett a Szlovák Nemzeti Felikelés 10. évfordulójának napján, amikor szokatlanul nagy tömeg gyűlt össze a Sztálin-tér egyik oldalán. Fekete autók tűntek fel a közelben felénk robogva. „Jön Zápotocký elvtárs" hallottam minden oldalrólBeálltam én is az emberek közé és érdeklődve vártam. Egyszer csak a kanyarnál feltűnt egy autó, amelyben Zápotocký elvtárs ült. Az emberek örömujjongásba törtek ki. Zápotocký elvtárs kedvesen mosolygott és integetett. Álltam, tapsoltam és csodálkoztam azon, hogy Zápotocký elvtársat nem kísérik testőrök és nem áll védelmére fegyverrel sorfalat a katonaság. Amint a mellettem álló emberek arcába néztem, megértettem mindent. Láttam, hogy nincs szükség testőrökre és katonaságra, mert Zápotocký elvtársra vigyáz maga a dolgozó nép. Kovács Miklós, Hódos. Segítettek az aratásban és a cséplésben A maldavai járásban a Hadsereggel Együttműködők Szövetsége tagjai aktívan részt vettek az aratási és eséplési munkálatokban. Udvarnok községben a helyi CsISz-szervezettel együtt brigádot szerveztek és Hajdú elvtárs segítségére siettek, aki mint idős földműves nem győzte egyedül idejére befejezni az aratást. Az öntudatos tagok két hektár földön aratták le a gabonát. Figyelemreméltó eredményeket értek el Jászon is a szervezet tagjai. Bernát Árpád, az alapszervezet elnöke, húsz társával, 140 brigádórával segített a cséplésben a helybeli EFSz-nek. Járásunkban van még több hasonló szervezet, amelyek kivették részüket az aratási és eséplési munkálatokból. Dicséretet érdemelnek a luciabányai, a hostovcei, magaslánci, I jabloňoví szervezet tagjai is. Szeman István, Moldava. Autóbuszjáratot kapott Véke Egy verőfényes augusztusi napon szokatlanul sok ember gyűlt össze a kis falucska főutcáján. A falu dolgozói eljöttek, hogy szemtanúi legyenek annak a jelenetnek, amikor az első autóbusz megjelenik a faluban, örömnapot jelentett ez az esemény a falu dolgozóinak, főleg a gyermekek iskoláztatása szempontjából. Véke község a felszabadulás óta nagyon sokat fejlődött. Két sor új ház épült azóta. 1949-ben megalakult a szövetkezet is, amely olyan szépen fejlődik, hogy ma az elsők köpött vagyunk a járásban. Hálásak vagyunk pártunknak a gondoskodásért. Hálánkat úgy fogjuk kifejezni, hogy még odaadóbban fogunk dolgozni. Tóth Lajos, Véke; Jogos kritika Több mint egy hete megkezdődött az iskolai év. Azonban a kuntapolcai magyar iskolába még mindig nem érkezett meg a tanító. A szülők és a gyermekeit nyugtalanok. Egyik nap telik a másik után, hiába telefonálgatunk a rozsnyói járás iskolaügyi osztályára, eredményt nem érünk el. Megígérték ugyan, hogy utána néznék, de a mai napig ez nem történt meg. Az iskolát a helyi pártszervezet a nemzeti bizottsággal karöltve szépen rendbehozatta és átadta a tanulóknak. Kuntapolcán van a járás egyik legjobb Micsurin-köre. Minden elmulasztott nap kárára van a tanulóknak. Tehát joggal kérdezhetjük, hogy a járási iskolaügyi osztály miért nem gondoskodott időben tanítóról? Bárczi, a HNB titkára; A gyermekek is becsüljék a nép vagyonát Régen láttam egy képet valamelyik képeslapban. Amerikai rendőr leállítja a forgalmat, mert egy kis gyerek át akar menni az úton. A kép alján dicshimnusz az amerikai rendszerről, amely enyny,re védelembe veszi a gyermekeket. A kép azóta nagyon megváltozott. Az amerikai rendszernek arra volt gondja, hogy koreai és vietnami gyermekek ezreit pusztítsa el, hogy meggyilkolja Ethel és Julius Rosenberget, az amerikai szülőket, akik szebb és boldogabb jövőt akartak kiharcolni gveremekeiknek. Erről azonban nem közölnek felvételeket a külföldi képeslapok. A mi rendszerünkben egészen természetes az, hogy a gyermekek napközi otthonokban felügyelet mellett élnek, játszanak és esznek, hogy szüleik nyugodtan dolgozhassanak. Akár óvodában vagy iskolában egész napi bőséges ellátást kapnak a gyermekek csekély ellenértékért. Itt valóban a gyermekért, a jövő emberéért van minden. És éppen ezért nem tudok szó nélkül elmenni bizonyos észrevételek mellett. Valamelvik nap az épülő egyetemi városrészben sétáltunk. Tíz-tizenkétéves fiúk azon versenyeztek, melyikük tudja jobban kődarabokkal bombázni az új épületeket. Kinek van nagyobb találata. Szüleik az ablakból nevetve gyönyörködtek gyermekeik „ügyességében." De nem csak az új épületek, hanem a szomsizédos házak ablakai, kapui és csengői sincsenek biztonságban az ilyen gyermekektől. Láttam már azt is, hogy két gyermek diadalmasan ment neki egy fának, széles fűrésszel akarva azt derékban elvágni. Sikerült őket elriasztani. De nem lehet megakadályozni egyéni munkával sem ezt, sem azt, hogy a 13—14 éves fiúk az utcák közepén labdázzanak elheverjenek néhány ablakot, letörjék a szépen ápolt fákat és teleszórják a letört galyakkal az utcát. Miért? A szabad iskoláztatásért, a nyugodt életért, a gondoskodásért? Hol itt a liiba? Otthon? Nem magyarázza meg a szülő a gyermekének a mai rendszer előnyeit, a közös vagyon megbecsülését? Vagy az iskolában? Magam is szeretném tudni. Figyelmet érdemel azonban és a nevelést ilyen irányba kell terelni- De nem csak a gyermekét. A szülőkét is. Sila, Kassa. Első rekreációm A bratislavai Dimitrov-üzemben dolgozom. Augusztus első felére üdülést kaptam jó munkámért. Négy dolgozó társammal együtt elindultunk, hogy Csehországban, Spindlerov-Mlynben, az egyik legszebb üdülőközpontban pihenjük ki magunkat. Nem is tudom leírni, hogy mit éreztem akkor, amikor erre a gyönyörű helyre megérkeztünk. Az ott lévő elvtársak szeretettel fogadtak bennünket. Egészséges, tiszta szobákban voltunk elszállásolva. Mindenünk megvolt, amit csak szemünk-szánk megkívánt. Szép kirándulásokat tettünk a környező fenyvesbe, este pedig gazdag kultúrműsorral szórakoztattak bennünket., Nagyon gyorsan eltelt a kéí hét. Mindig örömmel és megelégedéssel fogok visszagondolni errfe az időre, s úgy fogok dolgozni, hogy jövőre újra részt vehessek hasonló üdülésen. Smrtníková Helena, Bratislava.