Uj Szó, 1954. szeptember (7. évfolyam, 213-238.szám)

1954-09-30 / 238. szám, csütörtök

2 U J SZÖ 1954. szeptember 24. A külügyminisztérium jegyzéke Franciaország, Nagy-Britannia, Jugoszlávia, Belgium, Hollandia, Norvégia és Dánia kormányaihoz Dr. G. Sekaninová-Cakrtová külügyminiszterhelyettes a követ­kező jegyzéket adta át gróf Ema­nuel ďHarcourtnak, a Francia Köztársaság ügyvivőjének: -A külügyminisztérium a Fran­cia Köztársaság nagykövetsége iránti tiszteletének ad kifejezést és a Csehszlovák Köztársaság kor­mánya megbízásából a következők­ről tisztelettel értesíti a Francia Köztársaság kormányát. A második világháború után Európa legfontosabb megoldatlan problémáinak egyike a német kér­dés, amellyel szorosan összefügg Európa biztonsága biztosításának problémája. Európa nemzetei nem felejtették el a német militaristák által elő­idézett két világháború áldozatait és szenvedéseit. Ennek bizonyítéka az a széles népi tömegekre tá­maszkodó mozgalom, amely Nyu­gat-Németország újrafeifegyverzé­se ellen támadt Európa minden országában, beleértve Németorszá­got is. Európa nemzetei tudatában vannak annak, hogy a német mi­litarizmus újjáépítése közvetlenül fenyegeti biztonságukat és fokozza Európában a feszültséget 'és a há­borús veszélyt. Tudják, hogy az újjáélesztett Wehrmacht a német militaristák és revansiszták kezé­ben feltétlenül Németország keleti és nyugati Szomszédai ellen irá­nyuló új agressziós kísérletek esz­közévé válna. A nénllt militarizmus feltá­masztásának politikájában megis­métlődnek azok a végzetes hibák, amelyekét a nyugati hatalmak az első világháború után követtek el azzal, hogy elősegítették a német imperializmus fegyveres erejének megújhodását, abban reményked­vén, hogy ez majd támadását Ke­let felé Irányítja. München, ahol a német agresz­szió kielégítése érdekében Cseh­szlovákiát feláldozták Hitlernek, ennek a politikának a tetőpont­ját és egyben vereségét jelen­tette. Csehszlovákia megszállása után a hitleri Németország a kö­zép- és nyugateurópai államok egész sorát igázta le A hitleri agresszió áldozata lett Lengyelor­szág, Belgium, Hollandia, Dánia, Norvégia és Jugoszlávia, Francia­ország is elesett és súlyos, véres áldozatokkal fizetett kormányai­nak a keleti szövetségek iránti bizalmatlanságáért. Nagy-Britan­niát a német Invázió közvetlen veszéllyel fenyegette. A német militarizmus megújí­tásának veszélye most még na­gyobb mivel Nyugat-Németország­ban ma rendőrosztagok és úgyne­vezett „Deutsche Diensteinheiten" formájában fegyveres erők mű­ködnek, és elburjánzott a külön­féle militarista szervezetek létesí­tése és működése is. Ma Nyugat­Németországban több mint 420.000 férfi van fegyverben — az ú. n. készenléti rendőrség, az országos rendőrség, a „Grenzschutz" egysé­geiben 175.000 embert tömörítet­tek, az úgynevezett „Deutsche Diensteinheiten" tagjainak száma több mint 145.000 és a katonai segélyszervezetek, a „Luftschutz­verband-S és a „Technisches Hilfs­werck'í több mint 100.000 férfit toboroztak össze soraikban. Nyu­gat-Németországban a valóságban már felújították a hitleri vezér­kart és a nyugatnémet ipar már most katonai célok számára ter­mel- A revansiszt'a propaganda, valamint a sajtó és a könyvek útján nagy mértékben propagálták az új háború eszmei előkészüle­teit Nyugat-Német orszá gban Is­mét hirdetik az „Élettér", a „geo­politika". „gyarmati tartomá­nyok" és a „fajelmélet" eszméit. Főleg a reakciós „porosz szellem" feltámasztásának szentelnek nagy figyelmet a nyugatnémet milita­risták. Mennyire arcátlanul me­részek már, ezt bizonyítja, hogy az utóbbi időben SS-hóhérlegé­nyek összejövetelének kihívó meg­szervezését vették tervbe. Míg Lidice, Oradour és sok más európai város asszonyainak szívé­ben máig sem hegedtek be férjeik és gyermekeik elvesztésének se­bei, Nyugat-Németországban Kes­selring, Rancke és Hauser háborús bűnösök a nácista Wehrmachtot, az „SS-fegyvereit" a hitlerista ka­tonai gépezet legembertelenebb és legbarbárabb bűntettekről híres egységeit dicsőítő könyveket ad­ják ki. Nem hunyhatunk szemet afelett, hogy mindéz a nyugatné­metországi megszálló hatóságok támogatásával történik. Csehszlovákia népe számára nem lehet közömbös az, hogy a nyugatnémet kormány hivatalos tényezői beszédeikben támadáso­kat intéznek a Csehszlovák/ Köz­társaság területi épsége ellen s a Csehszlovák Köztársaság ellen irányuló új agresszióra buzdíta­nak. Theodor Oberländer, nyugat­német miniszter például úszító beszédet mondott a bajor rádió­ban, amelyben „a szudétanémet kérdésnek a müncheni egyezmény értelmében való megoldását:*- kö­vetelte. A bonni kormány hivata­los bulletinjében közzétette ezt az uszító beszédet. 1954, júniusában és júliusában a nyugatnémet re­vansiszták az áttelepültek több gyűlését tartották meg, amelyeket más európai nemzetek iránti el­lenséges érzület felkeltésére hasz­náltak fel. Ma, amikor a német militaristák, élükön Adenauer kan­cellárral az „elvesztett területek" visszaszerzéséről, a „Német Demo­kratikus Köztársaság felszabadítá­sáról^ és „a kommunizmus leve­rése után'' Csehszlovákiába és Lengyelországba való „visszatérés­ről" beszélnek, akkor nem férhet kétség ahhoz, hogy háborúról van szó. Azoknak az államoknak kor­mányai, amelyeknek érdekük az európai béke megőrzése, nem hunyhatnak szemet a hasonló be­szédekből származó veszély felett. Amiint a nyugati államok kor­mányai végzetes hibát követtek el az első világháború után azzal, hogy a német militarizmus keleti terjeszkedésében reménykedtek, ma is teljesen helytelen lenne az a vélekedés, hogy a nyugatnémet militarizmus nem veszélyeztet minden európai államot földrajzi fekvésére és társadalmi rendsze­rükre való tekintet nélkül. A nyu­gatnémet militaristák ma ismét területi igényeket támasztanak Franciaországgal szemben és nyíl­tan hirdetik — amint ezt Strauss nyugatnémet miniszter kijelentése is bizonyítja — hogy „a német keletre Párizson keresztül vezet az út'!. Különösen elítélendő volt Adenauer nyugatnémet kancellár­nak Franciaország és vezetői ellen intézett támadása azután, hogy a francia nemzetgyűlés elvetette az úgynevezett „európai védelmi kö­zösség" ratifikálását. Nem csoda, hogy ezeket az elbiza­kodott beszédeket nemcsak Fran­ciaországban, hanem más európai országokban is, a széles tömegek elítélték, beleértve a Német De­mokratikus Köztársaságot is. Nyu­gat-Németország hivatalos szemé­lyisége; már ma is, amikor Nyu­gat-Németországnak még nincs reguláris hadserege, az Óceánon túli protektorai támogatásaival ki­hívó fölénnyel tárgyalnak Fran­ciaországgal. Nem nehéz elképzel­ni, hogy mennyivel durvábban vi­selkednének. ha a megújított Wehrmacht fegyveres erőire tá­maszkodhatnának. Nyugat-Németország újrafelfegy­verzésének támogatói az Amerikai Egyesült Államokban és a nyu­gateurópai országokban most, az úgynevezett „európai védelmi kö­zösség" bukása után politikájuk igazolására ismét különféle újabb okokat hoznak fel. A német „fegyveres támogatás" biztosításá­nak szükségességéről beszélnek az úgynevezett nyugati „védelmi rendszer" 1 számára, mintha a nyu­gateurópaj országokat veszély fe­nyegetné. holott ez tulajdonkép­pen a német agressziós hadsereg feltámasztásából és a német mili­taristák, valamint a nyugatnémet revansiszták szövetségéből ered. A .keletről jövő veszély" kitalált réme a nyugateurópai országok­ban már régóta hatástalan és ezért a német újrafelfegyverzés szerve­zői kénytelenek más argumentu­mokat kieszelni. Egyes rövúdlátó nyugateurópai politikusok igyekeznek Nyugat­Németország újrafelfegyverzésé­nek tervét naiv argumentumokkal védeni, például azzal, hogy a nyu­gatnémet gazdasági expanzió, amely a nyugateurópai országok gazdaságát súlyosan érinti, állító­lag a katonai költségvetés súlya alatt kissé enyhülne, ha a bonni kormány számára lehetővé tennék az újrafelfegyverzést. Az első és második világháború közti időszak tapasztalatai megcáfolják ezt az érvet.. Ha Nyugat-Németországnak újrafelfegyverzése után lehetővé teszik azt, hogy expanzióját szá­razföldi haderő, a katonai légierő és tengerészet támogassa, a nyu­gateurópai országok semmiféle könnyítést nem éreznek, sőt ha­lálos veszedelemmel kerülnek szembe. Arra a légkörre, amelyben a nyugateurópai kormányokra rá­kényszerítik Nyugat-Németország újrafelfegyverzését, jellemző, hog^ a német újrafelfegyverzés külön­féle alternatíváival kapcsolatban állandóan a német militarizmus veszélye elleni „biztosítékról': be­szélnek. Ezzel akarják megnyug­tatni a nyugateurópai nemzetek állandóan nyomatékosabban' hang­súlyozott aggályait. A történelmi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy ha a német militaristák számára lehetővé teszik az új Wehrmacht megalakítását, semmiféle korláto­zásokkal, sem biztosítékokkal nem fékezhetik meg őket. Míg az úgy­nevezett „európai védelmi közös­ség''-ről szóló egyezmény 12 nyu­gatnémet hadtestről tesz említést, a nyugatnémet militaristák már 24. sőt több hadtestről beszélnek­Az, amit ma a nyugateurópai or­szágok számára a nyugatnémetor­szági fegyverkezés végső határa­ként emlegetnek, a nyugatnémet militaristák az amerikai imperia­listák buzdítására, akikkel titok­ban összejátszanak, a nyugateuró­pai uralmukhoz és az úi világhá­ború szításához vezető úton az első lépésnek tekintik. Csupán egy helyes alternatíva van, ami biztonságot nyújt mind­ezen veszélyek ellen: nem szabad újrafelfegyverezni Németországot, demokratikus alapon kell egyesí­teni Németországot és Európában kollektív biztonsági szervezetet kell kiépíteni, amely egyben Eu­rópa gazdaságának békés fejlődé­sét segítené elő-és megkönnyítené az európai országok közötti gazda­sági együttműködést és kereske­delmi kapcsolatokat, ami feltétle­nül a nyugateurópai országok gaz­daságának javára válnék. Abból a tényből, hogy a két vi­lágháború szításáért a német mili­taristákat és imperialistákat ter­heli a felelősség, továbbá a má­sodik világháború utáni politikai és gazdasági fejlődésből követke­zik a német kérdés megoldásának szükségessége, hogy ezzel meg­hiúsuljon az új háborús kaland előkészítése. Az európai államok számára és főleg- Németország szomszédai számára létfontosságú, hogy a német kérdés megoldása megfeleljen biztonságuk biztosítá­sa követelményeinek. Az európai biztonságot az egy­séges, demokratikus és békeszere­tő Németország megalakításával, az európai kollektív biztonsági rendszerrel lehetne biztosítani, amelyben minden európai állam, társadalmi berendezésére való te­kintet nélkül vehetne részt. Ez a rendszer véget vetne Európa szétdaraboltságának, meghiúsítaná egyes államoknak más államok ellen irányuló csoportosulását és biztosítaná minden európai or­szágnak az európai biztonságra irányuló erőfeszítéseit. A Szovjetuniónak arra irányuló fáradhatatlan erőfeszítése, hogy a német kérdés rendezéséért felelős négy nagyhatalom haladék nélkül a német egység megújítására szó­ló előbbi kötelezettségeik értelmé­ben egyezzenek dm£, és a szovjet kormánynak az európai kollektív biztonsági rendszerre tett javasla­tai minden európai államban a széles népi rétegek állandóan fo­kozódó támogatásával találkoznak. Az egységes, demokratikus Né­metország megalakításának és az európai kollektiv biztonsági rend­szer kiépítésének gondolata a nyu­gateurópai államok kormány- ós parlamenti köreiben is számos tá­mogatóra talált. Gsehszlovákia a többi európai országokhoz hason­lóan már -kifejezte azt az óhaját, hogy részt akar venni az európai kollektiv biztonságról szóló ossz • európai egyezményben. Az európai biztonság megerősí­tésének lehetőségét és a társadal­mi berendezésre való tekintet nél­kül az európai országok közötti baráti kötelékek megszilárdításá­nak lehetőségét bizonyítja a Len­gyel Népköztársaság kormányá­nak a Francia Köztársaság kormá­nyához nemrég intézett azon ja­vaslata, amely' a két ország szö­vetségéről és kölcsönös támogatá­sáról szóló egyezmény megköté­sére irányul. Csehszlovákia álláspontja ezek­kel a kérdésekkel kapcsolatban már nem egyszer elhangzott a csehszlovák államférfiak beszédei­ben és megnyilvánult a hivatalos okmányokban. Csehszlovákiának rendkívüli érdeke, hogy az euró­pai országok közt olyan kötelékek és szövetségek jöjjenek létre, amelyek kizárják a német agresz­szió új iáélesztésének lehetőségét és hozzájárulnak az európai kol­lektív biztonsági szerződés megte­remtéséhez és megszilárdításához. A nyugateu.rópai nemzeteknek Nyugat-Németország újrafelfegy­verzése elleni ellenszenve, főleg a francia nép hazafias állásfog­lalása elősegítette az úgynevezett „európai védelmi közösség' 2 meg­alakítására irányuló agresszív tervnek meghiúsítását — amely­nek élén az újrafelfegyverzett re­vansiszták uralma -alatt álló Nyu­gat-Németország áll. Ezeknek az agresszív terveknek visszautasítá­sával a francia nép nagymérték­ben hozzájárult annak a helyzet­nek kialakításához, amely új lehe­tőségeket nyújt a német kérdés békés megoldására. A német mili­tarizmus újjáélesztésének veszé­lye azonban nincs még elhárítva. Az Amerikai Egyesült Államok agresszív körei nem tanultak az „európai védelmi közösség" ku­darcából és az európai nemzetek édekeivel ellentétben tovább foly­tatják a különféle cselszövések és nyomások segítségével hitelt vesz­tett politikájukat, amely Nyugat­Németország újrafelfegyverzésére és Nyugat-Európában a nyugatné­met militaristák és revansiszták vezetésével katonai tömörülések létrehozására irányul. Az európai nemzetektől és kormányoktól függ, hogy most — alig tíz évvel a háború befejezése után — ak­kor, amikor egész Európa létfon­tosságú érdekéről van szó, — meghiúsítsák a béke ellenségeinek cselszövéseit és megtegyék a gé­met kérdés békés rendezéséhez és az európai 'kollektív biztonsági rend­szer kialakításához szükséges lépé­seket- A pusztító háború rémképe el­len, amelyben a német militaristák, revansiszták és bosszúvágyó hitle­rista tábornokok és háborús bűnö­sök igyekeznének szomszédaikkal számlájukat rendezni és Európá­ban fasiszta rémuralmat létesíteni, szemlbenáll az európai országok közötti békés alkotó együttműkö­dés és a béke perspektívája, bele­értve az egységes, békeszerető, demokratikus Németországot is. Akkor, amikor a német kérdés­sel kapcsolatban új lehetőségek nyíltak, de egyben új komoly ve­szély is fenyeget, Csehszlovákia kormánya a Francia Köztársaság kormányához, valamint a többi Németországgal szomszédos és a közelmúlt hitleri agressziótól so­kat szenvedett európai országok kormányaihoz fordul, a megújított német militarizmus és revansiz­mus veszélyére komolyan figyel­meztetve, hogy tegyék meg a né­met kérdés békés rendezésére és az európai kollektív biztonsági rendszer kialakítására irányuló szükséges lépéseket, A csehszlo­vák kormány egyben kijelenti, hogy tekintet nélkül a társadalmi rendszerre az európai országok közötti békés poüVkai, gazdasági és kulturális kapcsolatok megszi­lárdítását az európai béke és biz­tonság ügye és a német kérdés mielőbbi megoldása szempontjából fontosnak tartja. A csehszlovák kormány nem sajnál semmi erő­feszítést, amely ennek a célnak elérésére irányul és elvárja, hogv igyekezete a Francia Köztársaság kormánynál teljes megértésre ta[­lál." A külügyminiszter helyettese hasonló jegyzéket adott át ían Bellnek, Nagy-Britannia ügyvivő­jének, Bosko Csakicsnak, a Ju­goszláv Föderatív Köztársaság ügyvivőjének, Louis-Ghislain Del­hayenak, Belgium rendkívüli kö­vetének és meghatalmazott minisz­terének, Joseph Ceuleonnak, Hol­landia ügyvivőjének, Jorgen Mag­nus Finné-Grnnek, Norvégia rendkívüli követének és megha­talmazott m'ni"7 terének "~és NMs Christian Stenderupnak, Dánia ügyvivőjének. Ünnepi est a Kínai Népköztársaság megalakulásának 5. évfordulója alkalmából A Kínai Népköztársaság megala­kulásának 5. évfordulója alkalmá­ból a Szlovák Nemzeti Arcvonal Központi Akcióbizottsága Bratisla­vában az évforduló előestéjén, szep­tember 30-án 19 órai kezdettel a Nemzeti Színházban ünnepi estet rendez. Az est kultúrműsora kere­tében bemutatják R. M. Glier „Vö­rös mák" című balettjének első felvonását. A kassai kerületben 21 új iskolát építenek A kassai kerületben a gottwaldi ötéves terv keretében felépített iskolák számát most újabb 21 is­kolával növelik. Jelenleg hat új iskola építésén dolgoznak a kassai kerületben. Ezek közül három Kassán, egy Ágcsernyőn, egy Rő­cén és egy Bijacovcén épül. Még ez év folyamán újabb iskolák épí­tését kezdik meg. Ezek építésére az állam 42 és fél millió koronát irányzott elő. A tervbevett új is­kolákat Poprádon, Slovinkyban, Szepesváralján, Lubenikben és Švábovcén fogják építeni. Az is­kolák többnyire nyolcévesek lesz­nek, Kassa újabb három nyolcéves középiskolát, egy ipari szakiskolát, négy elemi iskolát és négy óvodát kap A bratislavai vasutasok jól felkészülnek az őszi csúcsforgalomra A bratislavai vasutasok az őszi csúcsforgalom zavartalan lebonyolí­tására megtették a szükséges intéz­kedéseket. A legnagyobb figyelmet a cukorrépa és a cukorrépaszeletek szállítása megszervezésének szente­lik. A cukorrépa szállítására külön vonatokat állítanak össze. Már most biztosítják a vasúti kocsik szük­séges számát. A cukorrépa szállí­tásóra szolgáló kocsikat többször felülvizsgálja a kocsiellenőrző bri­gád, hogy azok hibátlan állapotban legyenek. Az előkészületi munkákba eredményesen bekapcsolódnak a vasútvonal gazdasági részlegének alkalmazottai is, Befejezik az ál­lomások és vonalak nagyobb kar­bantartási munkálatait. Gondosan előkészítik az ájlomások rakodóte­lepeit. A rakodóállomásokon kibő­vítik a villanyvilágítást, hogy a be­és kirakodást lehetővé tegyék az éj­szakai órákban is. Amellett új át­szervezési munkálatokkal is fog­lalkoznak, hogy az állomásokon és a mellékvágányokon végzett munka a lehető leggazdaságosabb legyen,

Next

/
Oldalképek
Tartalom