Uj Szó, 1954. szeptember (7. évfolyam, 213-238.szám)

1954-09-29 / 237. szám, szerda

2 U J S

ZÖ 1954. szeptember 24. A szovjet-amerikai atomtárgyalások okmányanyaga VIII. Emlékirat Átnyújtotta J. F. Dulles úr G. N. Zarubinnak Washingtonban, március 19-én Az Egyesült Államok kormánya ismertetni szándékozik további előzetes nézeteit, amelyek megmagyarázzák a nemzetközi atomerő-ügynökségre vonatkoztató javaslatát olyan formában, ahogy azt az Egyesült Államok elnöke 1953. december 8-án az ENSz közgyűlése előtt kifejtette: I. Az Egyesült Államok javaslatának céljai: az Egyesült Államok javasolja, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének égisze alatt létesítsenek nemzetközi atomerőügynökségei, amely nucleáris anyagkészleteket venne át az ilyen készletekkel rendelkező országoktól, hogy azokat a következő célokra felhasználja: A) a kutatások ösztönzésére és az atomerő békés felhasználásának tökéletesítésére a világ minden részén annak biztosítása útján, hogy a mérnököknek és tudósoknak az egész világon elegendő mennyiségű anyag álljon rendelkezésükre ilyen irányú munka elvégzéséhez, továbbá a tájékoztatás kölcsönös kicserélésének előmozdítása útján; B) a mezőgazdaság, az orvostudomány és egyéb fajta békés tevékenység nucleáris anyagszükségletének biztosítására, beleértve végeredményben az energia előállítását. II. A nemzetközi atomerőügynökség. A) Az ügynökséget a benne részvevő országok közötti szerződés tételeinek megfelelően alapítanák meg és meghatalmazása ezekből a tételekből következnék. A szerződésnek a gyakorlatilag leginkább lehetséges mértékben kell meghatároznia azokat a normákat és elveket, amelyek az ügynökséget feladatai ellátásakor irányítanák. B) Tagság. — A szerződést aláíró mindegyik állam tagja lenne az ügynökségnek. C) Igazgató-szerv.' 1. -Az ügynökségben a legfőbb végrehajtó hatalmat igazgatótanácsnak kellene gyakorolnia, amely a kormányokat képviselő korlátozott számú tagból állana. Az igazgatótanács összetételének meghatározásakor esetleg kívánatos volna figyelembe venni a földrajzi megbszlást és a részesedők tagságát. Várható, hogy a legfőbb hozzájárulok .tagjai lesznek az igazgatótanácsnak. 2. Az Egyesült Államok javasolja, hogy az igazgatótanács általában valamiféle szótöbbséggel hozza döntéseit. Ki lehetne dolgozni oíyan eljárási szabályokat, amelyek különleges előjogokat biztosítanának a legfőbb hozzájáruló országoknak néhány olyan kérdésben, mint pél

T dául a hasadó anyagok elosztása. D) Személyi állomány. — A személyi állomány élén a főadminisztrátor vagy főigazgató állana, akit az igazgatótanács meghatározott időtartamra nevez ki és aki ennek ellenőrzése alatt állna. A személyi állomány természetesen magas szakképzettségű, tudományos és technikai személyzetet is magában foglalna. A főadminisztrátor a tanács általános felügyelete mellett felelős a személyzet kinevezéséért, megszervezéséért és tevékenységéért. E) Pénzügyek: 1. Az ügynökség központi berendezése és megegyezéssel megállapított berendezésű gyára céljára, valamint a kutatási tervele céljára szolgáló pénzalapokat a tagállamok teremtik elő a Itésőbb megállapítandó hozzájárulási skálának megfelelően. Feltételezik, hogy esetleg azoknak az általános elveknek felhasználására is sor kerülhet, amelyek az ENSz egyéni tagjainak hozzájárulási skáláját meghatározzák. 2. Az anyagfelhasználási vagy szolgálati rendeltetésű és a tagállamok által beterjesztendő konkrét tervekre szolgáló pénzalapokat az érdekelt részesédő ország folyósítja minden esetben külön megegyezés alapján. F) Az ügynökség adminisztrációjának központját ott lehetne elhelyezni, ahol azt kölcsönös megállapodás alapján meghatározzák. G) Kapcsolat az Egyesült Nemzetek Szervezetével és más nemzetközi szervekkel. Az ügynökségnek jelentéseket kell beterjesztenie az ENSz biztonsági tanácsa és a közgyűlés elé, amikor ezt e szervek bármelyike kéri. Az ügynökségnek együtt kell működnie és tanácskoznia kell az ENSz más olyan szerveivel is, amelyek munkájának köze lehet az ügynökség munkájához. H) Az ügynökség berendezése magában foglalná: 1. a maganyagok előállítására, őrzésére és kiadására szolgáló gyárat, berendezéseket és eszközöket: 2. őrzési eszközöket; 3. ellenőrző laboratóriumokat a beérkező anyagok elemzésére és ellenőrzésére, továbbá a maganyagok leltári ellenőrzésére; 4. az ügynökség adminisztratív és az előbbi kategóriákba nem sorolt egyéb tevékenységének ellátásához szükséges helyiségeket; 5. olyan berendezést, amely annak idején szükséges lehet olyan célokra, mint az oktatás és gyakorlat, tanulmányozás és kutatás, üzemanyaggyártás és vegyi megmunkálásul. A szerv feladatai: A) Az anyagok beszerzése és raktározása. 1. Elvárják, hogy minden olyan tagállam, amely 233-, 235- és 238-as normális és dúsított uránból, fémes thóriumból — valamint plutóniumból, illetve az említettek ötvözeteiből készletekkel rendelkezik, az ügynökség rendelkezésére bocsátja az ilyen anyagokat. 2. Az Egyesült Államok kész lenne felajánlásként jelentékeny kezdeti maganyaghozzájárulást nyújtani a szerv céljaira, a Szovjetunió hasonló felajánlást tenne e célokra. 3. Az ügynökség közölné az általa kapott anyagok helyét, szállítási módozatát és ahol szükséges, formáját és összetételét is. Az ügynökség úgyszintén felülvizsgálná a bevételezett anyagok közölt menynyiségét, és értesítené a tagokat e mennyiségekről. Az ügynökség oly módon lenne felelős az anyagok raktározásáért és megőrzéséért, hogy a minimumra csökkentse a váratlan elragadás lehetőségét. B) Hogyan osztaná szét az ügynökség az anyagokat? 1. Az ügynökség megvizsgálná azoknak a részvevő tagoknak ja

r vaslatait, akik bizonyos anyagmennyiséget szeretnének kapni az üüynökség készleteiből. A vizsgálat egységes és igazságos kritériumok alapján történne, beleértve: a) az anyag felhasználási 1710 dját, ezen belül a felhasználás lehetőiségét tudományos és műszaki szempontból; b) azt a kérdést, vájjon biztosítják-e a tervek, az alapok, a műszaki személyzet stb. az anyag eredményes felhasználását; c) azt a kérdést, vajjpn kielégítőek-e a javasolt egészségügyi és biztonsági intézkedések az anyagok kezelésénél és raktározásánál, továbbá kielégitőek-e ezek az intézkedések a működő berendezéssel végzett munkánál; d) a rendelkezésre álló anyagok pártatlan elosztását. 2. A maganyagok joga eleinte az ügynökségé maradna. Az ügynökség róná ki az igazságos íizetsé"get az anyagok felhasználásáért. 3. Az ügynökségnek^ hogy biztosítsa a kellő biztonsági és egészségügyi intézkedések végrehajtását, továbbá azt, hogy a kiutalt hasadó anyagot arra a célra használják fel, amelyre kiutalták, állandó felhatalmazása lenne határozott munkamódszerek és munkafeltételek, biztonsági és egészségügyi szabályok előírására, valamint arra, hogy beszámolókat és feljegyzéseket követeljen meg a munkáról és előírja, hogyan járjanak el a hasadó anyagok mel-. iéktermékeivel

x valamint a hulladékokkal, fenntartsa magának az ellenőrzés jogát és jelentéseket követeljen meg a munkálatok menetéről. Felhatalmazása lenne az ügynökségnek arra is. hogy felülvizsgálja a kiutalt anyag állapotát a leltári feljegyzések alapján és ellenőrizze az anyagkiutalási feltételek teljesítését. 4. Az ügynökség összes műveleteiről szóló tájékoztatás valamenynyi tag rendelkezésére állana. C) Az ügynökségnek a tájékoztatás és ellátás terén végzett tevékenysége. 1. Elvárják, hogy minden olyan tagország, amely tájékoztató anyaggal rendelkezik és köze van az ügynökség tevékenységéhez, az ügynökség rendelkezésére bocsát e tájékoztató anyagból. 2. Az ügynökség saját tevékenységével szerzett adatok kiegészítéséül rendelkezni fog: a) azokkal az adatokkal, amelyeket a részvevő országok az ügynökség anyagai, tájékoztatása, szolgáltatásai és egyéb segítsége felhasználásának következtében szereznek; b) azokkal az adatokkal, amelyek egyes országokban már általánosan hozzáférhetőek; c) azokkal az adatokkal, amelyeket a fő részvevők vagy egyéb tagok korábban szereztek rs birtokukban tartottak, majd önként átadtak az ügynökségnek. 3. Az ügynökség ösztönözni fogja a tudományos és műszaki felvilágosításcserét az országok között és felelős lesz a rendelkezésére álló adatok széleskörű terjesztéséért. 4 Az ügynökség közvetítőkónt működik majd és biztosítani fogja, hogy a részvevő országok szolgálatokat tegyenek egymásnak. Az ügynökség konkrét intézkedések között biztosíthatná a "következőket: a hasadó anyagok felhasználású-! val kapcsolatos egészségügyi és biztonsági intézkedések kidolgozására vonatkozó I a) előkészületet és képzést; bl szolgáltatásokat; c) a programmok kidolgozásával és megvalósításával kapcsolatos technikai konzultációra vonatkozó szolgáltatásokat; d) a hasadóképes anyagok feldolgozását (azaz a vegyi, elkülönítést és tisztítást, a robbanóképes elemek előállítását stb.); e) az olyan különleges anyagokkal való ellátást, mint például a nehézvíz; f) különleges felszerelés tervezését és szállítását; ^ g) a különleges laboratóriumi szolgáltatásokat, mint például kísérletek elvégzését; h) segítséget a megfelelő terveket támogató pénzügyi intézkedések megtételére. IX. Emlékirat, amelyet V. M. Molotov április 27-én Genfben adott át J. F. Dullesnak Az Egyesült' Államok kormányának március 19-i emlékirata további magyarázatokat tartalmazott az Eisenhower elnök 1953 december 8-i beszédében említett nemzetközi atomenergiaügy nöksógre vona tkozóan. A szovjet kor • mán y ezzel az emlékirattal kapcsolatban az alábbi elképzelésen tartja szűk regesnek kör.öirii. Az Egyesült Államok elnökénSk említett nyilatkozata hangsúlyozta az atomfegyver különleges fontosságát. Az elnök e nyilatkozatában javasolta, hogy a megfelelő államok bocsássanak tartalékaikból a nemzetközi ügynökség rendelkezésére csekély résznyi atomanyagot, hogy azt békés célokra használják fel. A március 19-i emlékirat egyes részleteket közöl az említett nemzetközi ügynökség szervezetéről, teljesen elhallgatja azoríban azokat a megjegyzéseket, amelyeket a szovjet kormány december 21-i nyilatkozatában tett az Egyesült Államok elnökének december 8-i nyilatkozatáról. Pedig a szovjet kormány e megjegyzéseinek az a célja, hegy megegyezés szülessék az atomfegyver eltiltásáról és már a legközelebbi jövőben kötelezzék magúját az állarpok, hogy nem alkalmazzák az atom- és hidrogénfegyvert, amely jellegét tekintve, agressziós fegyver. Az Egyesült Államok elnöke december 8-i nyilatkozatában kijelentette: „Az én országom építeni akar, nem pedig rombolni. Azt akarja, hogy megegyezés legyen az országok között és ne háború". Az Egyesült Államok elnöke e nyilatkozatában ezt is mondotta: „Az Egyesült Államok, az ENSz közgyűlésének javaslatát tekintetbe véve, kész haladéktalanul találkozni bizalmas tárgyalások céljából más olyan országokkal, amelyeket ez „főként érinthet", hogy „elfogadható megoldást találjanak" ai atomfegyverkezési verseny problémájára, amely árnyékot vet nemcsak a béke ügyére, hanem az egész világ életére is". Az Egyesült Államok elnökének e nyilatkozataiban békekívánság fejeződött ki, kifejezésre jutott az a törekvés, hogy más országok képviselőivel együtt oldják meg az atomfegyverkezési hajsza picblémáját, kifejezésre jutott az a kívánság, hog>\„megegyezés legyen az országok IjözStt, ne pedig háború". A Szovjetunió kormányának állandó törekvése, hogy elősegítse a népek közötti béke megszilárdítását, a jelen körülmények között pedig különösen elősegítse az atomháború veszélyének megszüntetését. A szovjet kormány ezért késznek nyilatkozott, hogy részt vegyen a megfelelő tárgyalásckjbi A szovjet kormány ezzel kaplwiatban szükségesnek tartotta és tartja különösen felhívni a figyelmet az alábbiakra. Először. Az Egyesült Államoknak az a javaslata, hogy a megfelelő államok készleteikből csekély résznyi atemanya^t bocsássanak a nemzetközi szerv rendelkezésére békés célokra való felhasználásra, nem segítheti elő azoknak a céloknak elérését, amelyeket az Égj esült Államok elnöke fenti megnyilatkozásában kitűzött. Ha az atomanyagoknak csekély részét fordítják békés célokra, az atumanyagok fő tömege továbbra is az új atom- és hidrogénbombák gyártására jut, ami további atomíegyverfelhasználást jelent, és azt jelenti, hogy e fegyvernek új, még nagyobb romboló erejű típusait állíthatják elő. Ez a helyzet azt je lenti. hogy azokat a: államokat, amelyeknek lehetőségük van atom-, és hidrogénfegyver gyártására, a jövőben sem köti meg semmi e fegyverkészletek növelésében. A meglévő készletekből csekély' résznyi atomanyagnak békés ,célokra való juttatása csak a látszatát keltheti annak, hogy az atom- és hidrogénfegyver gyártására jutó atomanyagok mennyisége csökken. A valóságban a dolog egyáltalán nem így áll. Az atomanyagok termelése jónéhány országban naprólnapra oly gyorsan növekszik, hogy námi részének békés célokra való juttatása egyáltalán nem csökkentheti az újonnan gyártott atom- és hidrogénfegyverek mennyiségét. Következésképpen az Egyesült Államok javaslatának elfogadása esetén nem lehetne arról beszélni, hogy megáll az atomfegyverkezési hajsza, amiről az Egyesült Államok elnöke december 8-i nyilatkozatában szólott. A tudománynak és technikának napjainkban elért színvonala lehetővé teszi; hogy az atomerőnek békés célokra való alkalmazását az atomfegyvergyártás növelésére használják fel. Ismeretes, hogy gyakorlatilag lehetsége^ ipari méretekben végrehajtani az atomanyagokból történő békés célú villamosenergiaelőállítás olyan folyamatát, amelynek során a folyamatban - felhasznált hasadó atomanyagok mennyisége nemhogy nem csökken, hanem éppen növekszik. Ennek során a veszélytelen atomanyagok robbanásraképes, hasadó- anyagokká alakulnak. Ez utóbbiak szolgálnak az atom- és hidrogénfegyvergyártás alapjául. Más szóval, vitathatatlan és gyakorlatilag is bebizonyított az a tétel, hogy az atomenergia békés alkalmazása az atomfegyver előállítására felhasznált atomanyagok egyidejű előállításának lehetőségével kapcsolatos. Ennek következtében az atomfegyver előállítására felhasznált atomanyagkészletek nem csökkennek, sőt minden korlátozás nélkül növekszenek, mindezen anyagoknak az egyes államokban folyó, egyre növekedő előállítása következtében, mind pedig magának a nemzetközi ügynökségnek termelő tevékenysége következtéb'en. Következésképpen, az Egyesült Államoknak az a javaslata, hogy az atomanyagok egy részét használják fel békés célokra, nemcsak hogy nc-,-n állítja meg az otomfegyverkezési hajszát, ha.ie— tovább fol:C7.Í& azt Miisrdszor Az Egyesűit Államok december 8-1 javaslata éppúgy, miiii az Egyesült Állaaiok március 19-i emlékirata, teljesen megkerüli a tömegpusztító atomfegyver alkalmazása megengedhetetlen voltának kérdés'

1'. Eisenhower elnök javaslatának elfogadása egyáltalán nem korlátozná az agresszort .abban, hogy bárminő célra és bármikor felhasználja az atomfegyvert, következésképpen nem enyhítené az atom- és hidrogénfegyver alkalmazásával járó háború veszélyét. Az Egyesült Államok elnöke javaslatának elfogadása ilymódon nem változtatna azon a fennálló helyzeten, hogy az atomanyagokkal, továbbá az atomfegyver gyártásához szükséges megfelelő ipari és műszaki lehetőségekkel rendelkező államok egyre növekvő menynyiségben gyártanak atomfegyvert és egyre nagyobb romboló-erejű atom- és hidrogénbomba-készleteket halmoznak fel. Emellett mindez olyan körülmények között történik, amikor semmiféle nemzetközi egyezmény sem köti meg az államokat az atom- és hidrogénfegyver alkalmazásában. Tagadhatatlan azonban az is, hogy az utóbbi időben sok országban igen elterjedt a nyugtalanság az atomfegyver romboló erejének növekedése és különösen a hidrogénfegyver megjelenése miatt.Helytelen volna, ha nem vennénk tekintetbe ezeket a közismert tényeket s azokat az egyre fokozódó követeléseket, hogy akadályozzák • meg az atom- és hidrogénfegyvernek a háborúban történő alkalmazását. 1 Mindez alapot szolgáltať arra a következtetésre, hogy sem az Egye. sült Államok december 8-i javaslata, sem pedig az Egyesült Államok március 19-i emlékirata nem felel meg a fő célnak: annak, hogy megszűnjék az atomháború veszélye. A szovjet kormány december 21-i nyilatkozatában rámutatott, hogy ha az Egyesült Államok kormánya éppúgy, mint a Szovjetunió kormánya a nemzetközi feszültség enyhítésére és a béke megszilárdítására igyekszik, akkor mindkét' kormány erőfeszítéseinek arra kell irányulnia, hogy megegyezést érjenek el az atomfegyver eltiltására és arra nézve, hogy megfelelő hatékony nemzetközi ellenőrzés létesüljön e tilalom végrehajtásának biztosítására. Az atomfegyver ilyen nemzetköz; eltiltása esetén nagy' lehetőségek nyílnának arra, hogy az atomenergiát békés célra használják fel. Minthogy mind az Egyesült Államok elnökének december 8-i nyilatkozata, mind pedig az Egyesült Államok március 19-i emlékirata megkerüli az atomfegyver eltiltásának kérdését és tulajdonképpen .'ehetőséget nyújt e fegyver gyártásának további korlátlan növelésére, valamint arra, hogyazagresz. szor használja e fegyvert, az Egyer.ült Államoknak az atomerő felihasználásával foglalkozó nemzetkd-