Uj Szó, 1954. szeptember (7. évfolyam, 213-238.szám)

1954-09-28 / 236. szám, kedd

1954. szeptember 3 m sZÖ 7 Indokoló jelentés a nemzetgyűlési választásról szóló törvényhez A nemzetgyűlési választási törvény részletesen meghatározza a nemzetgyűlési választások módját, valamint a nemzetgyűlési képviselők választók által történő visszahívásának módját, mégpedig a Nemzetgyűlésbe és a Szlovák Nemzeti Tanácsba való választásokról szóló aikotmánytörvény elvei alapján. A nemzetgyűlési választások az általános, egyenlő és közvetlen választójog alapján titkos szavazással történnek. Az általános választójog elve a legteljesebb mértékben nyer alkalmazást, mert a törvény elismeri minden polgár aktív és passzív választójogát, ha elérte az alkotmány által megszabott 18. és 21. életévét — nemzetiségére, nemére, vallására, foglalkozására, tartózkodása időtartamára, társadalmi származására, vagyoni viszonyaira és előző tevékenységére való tekintet nélkül. Csak azon személyek nem rendelkeznek választójoggal, akiket bírói határozattal lelki betegség miatt fosztottak meg rendelkezési joguktól, részben vagy egészben, valamint a bíróság által polgári jogaik elvesztésére ítélt személyek, mégpedig ,e jogvesztés időtartamára. ^ Az egyenlőség elve, ami azt jelenti, hogy minden egyes polgár szavazata egyenlő értékű, az új választási rendszerben ugyancsak teljes mértékben érvényesül, mert a törvény szerint a választókerületeket úgy kell beosztani, hogy mindenkor 35 ezer lakos jusson egy választókerületre. Gyakorlatilag tehát mindig egyenlő számú választónak lesz joga egy-egy képviselő megválasztására. A közvetlen választójog elve az új választási rendszerben különösen kifejező módon nyilvánul meg. A választókerületek, melyekben a választók egy képviselőt választanak, viszonylag csekély kiterjedésűek, ami előnyös, mert a választóknak . a lehető legnagyobb mértékben lehetőséget nyújt arra, hogy a jelöltek kiválasztásában és értékelésében részt vegyenek. Ez a tény újólag bizonyítja, hogy a népi demokratikus törvényhozás nemcsak jogot ad a polgároknak, de egyben gondoskodik arról, hogy a polgárok e jogaikat gyakorolhassák is. A nemzetgyűlési választásokról szóló törvény a szavazati jog gyakorlásának pontos rendszabályaival biztosítja a szavazás alkotmány által biztosított titkos jellegét. A választások módja és megszervezése a nemzeti bizottsági választási törvény mintájára van rendezve. A nemzetgyűlési választási törvény ettól a mintától csak ott tér el, ahol ezt a dolog jellege megkívánja és ott, ahol az eltérést a nemzeti bizottságokba lefolyt választások tapasztalatai indokolják. Ezekről a jogszabályokról van szó: 1. A választási igazolványokról szóló rendelkezés (9. §) a nemzeti bizottságokba történő választásokról szóló törvény szerint feljogosítja a választói igazolvány tulajdonosát, hogy más választási körzetben szavazhasson. A választót azonban lakóhelyének választójegyzékében hagyják bejegyezve. Ha a választó a választői névjegyzék kifüggesztése utáni időben költözik át, akkor a megfelelő változásokat a választói névjegyzékben az illetékes nemzeti bizottságok tanácsainak kölcsönös írásbeli érintkezése útján kell eszközölni, ami a választások ideje alatt a végrehajtó apparátus működését megnehezíti, s ezáltal a névjegyzékekben pontatlanság is előfordulhat. Éppen ezért sokkal célszerűbb lesz, ha a választói igazolvány feljogosít más választási jegyzékbe való közvetlen bevezetésre. Azonban az igazolványt kiállító nemzetfc bizottság tanácsa egyben elrendeli a választó törlését abból a névjegyzékből, amelyben addig volt vezetve. A választói igazolvány felmutatása esetén a választó új lakhelye nemzeti bizottságának tanácsa beírja a választót az új lakóhely választói névjegyzékébe és a választói igazolványt elveszi tőle. A választások napján ezt a bejegyzést a körzeti választási bizottság végzi el. (3 bek. 32. §.) Eszerint a szavazás eredményének megállapításánál nem is szükséges feltüntetni, hány szavazó szavazott választói igazolvány alapján (39. és 42. §.) 2. A választási körzetet, vagyis a választókerület azon részét, melynek választói egy választási helyiségben szavaznak, a törvény 1000—2000 lakosban állapítja meg. A nemzeti bizottságok választásánál nyert tapasztalatok azt mutatják, hogy előnyösebb a körzet nagyságát rugalmasabban megállapítani. A választói körzet megállapításánál a törvény azt az elvet tűzte ki, hogy a választójog gyakorlását a polgároknak a legnagyobb mértékben meg kell könnyíteni. 3. A választói körzetek létesítését a törvény a nemzetgyűlési választások rendes megszervezésének jelentőségére való tekintettel a járási nemzeti bizottság tanácsára és nem a helyi nemzeti bizottság tanácsára bízta. A választók névjegyzékének összeállítása azonban a helyi nemzeti bizottságok tanácsának gondja. 4. A nemzetgyűlési választásoknál különálló választási körzetek is létesíthetők, azok részére, akik mint utasok és mint személyzet a választások napján hajón tartózkodnak, feltéve, hogy a szavazók száma eléri a 25-öt. Ezek a külön választókörzetek ama terület valamely választókerületének részét képezik, mely a hajót nyilvántartja. A törvény tehát még ilyen kivételes esetben is biztosítja a polgárok választójogát. 5. A törvény a központi választási bizottság feladatainak rögzítése céljából meghatározza, hogy a központi választási bizottság állapítja meg a szavazólapok és a választások lebonyolításánál használt egyéb nyomtatványok mintáját. A ČSAD alkalmazottai jól felkészültek a cukorrépaszállítási kampányra A ČSAD bratislavai vállalati igazgatósága üzemeinek dolgozói már augusztus 19-én megkezdték az előkészületeket az idei répaszállítási kampányra. A szeredi, diószegi és nagyszombati cukorgyárakkal megegyeztek a répaszállítás pontos tervében és megvizsgálták az ez irányú műszaki felkészültséget. Az előzetes számítások szerint a ČSAD gépkocsijai ez idén 40-755 tonna cukorrépát fognak szállítani. A vállalat a cukorrépaszállítási kampány gazdaságos lebonyolítása érdekében a hosszabb útvonalakra nagyobbszámú nagy teherbírású gépkocsit irányít. A ČSAD bratislavai vállalati igazgatósága a cukorrépaszállítási kampányra már kijelölte a vezetőket és a diszpécsereket. Mindanynyian tapasztalt és politikailag fejlett dolgozók. A napokban fejezik be a gépkocsik műszaki-karbantóriási munkálatait. A kocsikon megjavítják a fékeket és több más javítási munkálatot végeznek, hogy biztpsítsák a kocsik tökéletes kihasználását. Azokra a helyekre, ahová több kocsit irányítanak, megfelelő számú karbantartó személyzetet is rendelnek, hogy ezek a hibás autókat azonnal a helyszinen megjavíthassák. A cukorgyárak mindenben segítséget nyújtanak a szállítóvállalat alkalmazottainak és gondoskodnak a gépkocsivezetők jó ellátásáról, elszállásolásáról. A nemzetgyűlési választások központi választási bizottságának első ülése Szeptember 25-én, szombaton tartották meg Prágában a nemzetgyűlési választások központi választási bizottságának első ülését. Jiri Salga, a bizottság elnöke megismertette a jelenlevőket a központi választási bizottság küldetésével és feladataival. A bizottság feladata a nemzetgyűlési választásokról szóló törvény értelmében ^ választások vezetése és a választási törvény pontos betartása feletti felügyelet. A központi választási bizottság megvitatta a választók névjegyzekeinek összeállítása megkezdéséről és a választókerületek megszervezéséről szóló jelentést, valamint jóváhagyta a nemzetgyűlési választás kézikönyvét. A központi választási bizottság továbbá megvitatta és jóváhagyta a nemzetgyűlési választások biztosítása fő feladatainak tervét és megalakította a körzeti választási bizottságokat segítő instruktorok testületét. Ezzel egyidőben a kerületi nemzeti bizottságoknak azt javasolta, hogy a körzeti választási bizottságok megalakítása után gondoskodjanak róla, hogy ezek tagjai haladéktalanul ismerkedjenek meg a nemzetgyűlési választásokról szóló törvénnyel és a bizottság feladataival. A központi választási bizottság intézkedéseinek célja a nemzetgyűlési választások előkészületeinek és a választások menetének során, -választási rendszerünk demokratikus elveinek következetes biztosítása. Ez a választási rendszer a választók számára biztosítja azt a jogot, hogy a nemzetgyűlésbe legjobb képviselőiket küldhessék. A Nemzeti Arcvonal Központi Akcióbizottsága elnökségének ülése A Nemzeti Arcvonal Központi Akcióbizottságának elnöksége szeptember 25-én, szombaton üiést tartott. Az ülésen megalakították a Nemzeti Arcvonal Központi Bizottságát, jóváhagyták a Nemzeti Arcvonal Központi Akcióbizottsága bővített elnöksége október 8-i ülésének előkészületeit és a Nemzeti Arcvonal kerületi és járási akcióbizottságai bővitett elnökségeinek, valamint a Nemzeti Arcvonalnak az üzemekben és a falvakon megrendezendő aktívái előkészületeit. A Nemzeti Arcvonal Központi Akcióbizottságának elnöksége megvitatta a Nemzetgyűlésbe való választások előkészületeinek több kérI dését is. Határidő előtt teljesítik az évi tervet A ČSAD nemzeti vállalat a kormány vörös zászlajával kitüntetett bratislavai üzemének dolgozói a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 37. évfordulója tiszteletére értékes kötelezettségvállalást tettek. Megfogadták, hogy november 30-ig teljesítik egész évi tervüket. E célból a feladatokat szétírták az egyes üzemágakra, járművekre, brigádokra, egyénekre és napokra. A szociaüsta munkaverseny eredményeit naponta kiértékelik. A nemzeti vállalat nyitrai kerületi alkalmazottai megfogadták, hogy az egész évi tervet december 19-ig teljesítik. A zsolnai kerületi alkalmazottak pedig december 5-ig teljesítik az egész évi tervet és így megrövidítik az eredeti vállalásban ' kitűzött határidőt. A kassai üzem kollektívája megfogadta, hogy az év végéig minden hónapban 108%-ra teljesíti a tervet. A kongresszusi vállalásukat így négy nappal a határidő előtt teljesítik. Takarékoskodnak az üzemanyaggal Cető István és Szűrös József perbenyíki állami gazdaság traktorosai az Októberi Forradalom évfordulójának tiszteletére a következő felajánlást tették: Az őszi szántási és vetési munkákat október 30-ig befejezik. Természetesen háromszori szántás után. Ezen felül a perbenyíki és a kistárkányi gazdaságokban is elvállalták az őszi munkák elvégzését. Kijelentették, hogy minden hektár föld felszántásánál megtakarítanak öt liter üzemanyagot. reket, akikkel Marxnak forradalmasítani kellett az akkori munkásságot és belőle ellenállhatatlan, új világot teremtő erőt csinálni. Ezt csak úgy lehetett megvalósítani, hogy a munkásságot a marxi teóriával és saját tapasztalataival kellett meggyőzni a tradeunionisták végzetesen - helytelen nézeteiről és arról, hogy igenis önálló mukáspolitikát kell csinálni s ezen politikai osztályharcnak kell alárendelni mindent, tehát a gazdasági fronton vívott harcot is. De mindezt úgy kellett csinálni, hogy ezeknek a korlátolt nézeteknek hordozói meg ne sértődjenek s szét ne verjék a még gyenge lábakon álló Internacionálét. Marxnak tudományos elméletének megfelelő zseniális taktikája segítségével ez a nem egyszerű feladat sikerült is. A francia, olasz, belga, spanyol munkásmozgalom képviselői is távol voltak attól, hogy ismerjék a munkásmozgalom törvényszerűséget is célját. A kispolgári proudhonizmus zűrzavaros eszmécskéivel elkodösített agyú „képviselői" a munkásságnak hangosan ágáltak ugyan a kapitalizmus ellen, de ugyanakkor dühös és szenvedélyes ellenségei voltak a kommunizmusnak. A kistermelést dicsőitették, tudománynak nevezvén zagyva elképzeléseiket a kapitalizrr/us megjavításáról. Vesszőparipájuk az „egyenlőség" volt. Ezen lovagollak minden alkalomkor. Ezt az egyenlőséget abszclut érteiember: képzelték és „kölcsönös segélynyújtás" társadalmi megszervc.ésévei akartak megvalósítani. IVlor.danunk seri kell, hogy a proud! onisták is a kar.italista termelési v "szonyok megtartásával akarták az „egyenlőség", „igazság" társadalmát megteremteni. 'Részvénytársasági alapon szövetkezeti gyárak aiapitásá^a hívták fel a munkásokat és ingyen kölcsönök nyújtásával ígérték őket támogatni. Az így keletkezett „munkástőke" versenyezni fog a „burzsoá tőkével" és legyőzvén azt, az egész ország gazdasága munkáskezekbe fog kerülni. A proudhonisták még a tradeunionistáknál is veszedelmesebb „támaszai" voltak az Internacionálénak, mert szenvedélyük fűtötte és fantáziájuk magával ragadta őket A kongó frázisok és a meggondolatlan tettek emberei voltak, s Marxnak úgy kellett velük bánnia mint az elkényeztetett gyermekekkel szokás, hogy meg ne sértse zabolátlan hiúságukat, megnyerje tetszésüket, „jóváhagyásukat" indítványai és taktikája számára. Az Internacionálé kongresszusai voltak Marx és a marxisták ezen küzdelmének arénái. A genfi kongresszuson 1866-ban, majd a lausannein 1867-ben, a brüsszelin 1868-ban -és a báselin 1869-ben a marxizmus ellenségei komoly vereséget szenvedtek, s ezek a kongresszusok a marxirnust ismerték el a munkásosztály ideológiájának. A báseli kongresszuson új osztályellenség bontotta ki zászlaját: az anarchisták. Bakunin volt a vezérük. Az anarchisták szintén a kispolgárság egy bizonyos rétegének a képviselői voltak, mint pl. a proudhonisták. Különböztek tőlük azonban abban, hogy a kommunizmus szenvedélyes híveinek adták ki magukat, akiknek Marx kommunizmusa sem volt elég radikális. Beszédeik, frázisaik tényleg úgy kongtak a csupa rettentő forradalmiságtól, hogy a burzsoáziának csak úgy borsódzott a háta! A tetteik azonban nyavalyás kispolgári szédelgések voltak. Mivel a kispolgárság azon rétegeinek, amelyeket képviseltek, az állam adóprése és rendőrsége valóban nagy ellensége volt, érthetően gyűlöletét váltotta ki. S amikor államgyűlöletének ezen objektív okaihoz Bakunin olyanokat kezdett prédikálni: „Nem a tőke és a történelmi fejlődés során rajta keletkezett ellentéte a burzsoáziának és proletariátusnak a fő rossz, amit meg kell szüntetni, hanem az állam", akkor a kispolgár hisztérikus rohamot kap, s azt képzeli, hogy ő a világ legnagyobb forradalmára. Minden államnak, a proletariátus leendő államának is s minden autoritásnak, így a párt autoritásának engesztelhetetlen ellenségei voltak az anarchisták. Saját kispolgári elvtelenségüket, ingadozó politikai magatartásukat próbálták a kommunista magaviselet . ideáljául kürtölni. Bakunin egyéni politikai pályafutása típusa az ilyen kispolgári lázadónak, aki intrikálás nélkül élni sem tud. Amikor az Internacionáléban tűrhetetlenné vált az intrikálása, demagógiája és frakciózása, Marx indítványára a hágai kongresszus 1872-ben kizárta kebeléből. Az Internacionálé működésének tetőpontja a Párizsi Kommün volt. Marx állandó kapcsolatot tartott a kommün vezetőivel és tanácsokat adott nekik. Meggyőződéséhez híven a .Kommünben is „történelmi tapasztalatszerzést^ látott és ezért tudományos módszerrel vizsgálta. Ezen tevékenységének gyümölcse a „Polgárháború Franciaországban- című zseniális műve. A Párizsi Kommün bukása után egész Európában fokozódott a reakció. A munkásság nemzetközi mobilizációja útjába óriási akadályok gördültek, amelyeknek leküzdése igen nagy kockázattal, esetleg olyan vereséggel járt volna, amely évtizedekkel visszavetette volna a munkásmozgalmat. Másrészt az anarchisták felelőtlen magaviselete és igyekezetük, hogy az Internacionálét belülről gyengítsék, arra késztette Marxot, hogy a kongresszusnak az Internacionálé visszavonulását s székhelyének New-Yorkba való helyezését indítványozza, amit a kongresszus el is fogadott. A történelem bebizonyította, hogy ez volt a legokosabb, amit a konkrét viszonyok között az Internacionálé tehetett. Kitűnt, hogy az Inernacionálé működésével öntudatra ébredt proletártömegek közös érdekeik és szolidaritásuk tudatában harcolni tudnak ügyükért anélkül is, hogy egy nemzetközi vezetőszerv irányítaná harcukat. A fennálló körülmények között a munkásmozgalom tényleg fejlődött az Internacionálé nélkül is és tizenhét év alatt úgy megváltoztatta a feltételeket, olyan helyzetet teremtett, hogy az Internacionálé felelevenítése újra szükségszerűvé ós lehetővé vált. A másodfe Internacionálé vezetésével a nemzetközi munkásmozgalom főleg szélességben fejlődött s emiatt forradalmi ereje elsekélyesült. A monopolkapitalizmus korrumpálta a munkásvezetőket és a munkásosztály vékony rétegét. A párt megszokta a legális harcot a parlamentarizmus eszközeivel, a marxizmus elméletét eldogmatizálta s az opportunizmus mocsarába vitte a munkásmozgalmat. Az Internacionáléból, a szocialista forradalom legmagasabb szervéből így az árulás szerszáma lett. Azt a művet, amelyet Marx vezetésévei az első Internacionálé megkezdett, Lenin vezetésével az orosz munkásosztály és dolgozó parasztság fejezte be. Lenin az imperialista kapitalizmus viszonyai között folyó osztályharc tapasztalataival gazdagította és elmélyítette a marxizmust és a munkásosztály taktikáját és stratégiáját. új típusú politikai pártot nevelt, amelynek vezetésével a tudományos elméletből élő társadalmat csinált a föld egyhatodán. Igy tehát az első Internacionálénak történelmi jelentősége abban van. hogy ő volt az elindítója és első vezére annak a történelmi folyamatnak, amely megteremtette a Szovjetuniót és ennek segítségével harminc évvel későbben a népi demokráciákat s ma is példát mutat hogyan kell elmélettel és gyakorlattal leküzdeni a burzsoá ideológia és politika befolyását a munkásosztályban.