Uj Szó, 1954. szeptember (7. évfolyam, 213-238.szám)

1954-09-25 / 234. szám, szombat

I 1954. szeptember 25. UJSZ0 G. M. Puskinnak, a Szovjetunió németországi főbiztosának levele Conanthoz, az USAfőbíztosáitoz G- M. Puskin, a Szovjetunió németországi főbiztosa szeptember 23-án a következő levelet küldte Conantnak, az USA németországi főbiztosának: „A Német Demokratikus Köz­társaság kormánya anyagot adott át nekem, amely azt bizonyítja, hogy a Német Demokratikus Köz­társaság állambiztonsági szervei sok tényt állapítottak meg az NDK ellen folytatott felforgató munkáról, amelyet a Nyugat-Ber­linben és Nyugat-Németországban székelő kém- és kártevő szerve­zetek fejtenek ki ellene. Az említett anyag azt mutatja, hogy az utóbbi időben e szerve­zeteknek több mint 400 kémjét és kártevőjét tartóztatták le az NDK-ban, ezenkívül pedig bűn­tetteit bánva, több mint 100 ügy­nök önként jelentkezett. Megállapítást nyert, hogy a kémszervezetek letartóztatott és önként jelentkezett hivatalos mun­katársai és ügynökei a Nyu­gat-Berlinben és Nyugat­Németországban székelő amerikai kémközpontok, továbbá német el­nevezést viselő, a valóságban azonban az amerikai kém- és kár­tevő központok fiókcsoportját ké­pező szervezetek, többek 'között a Gehlen és Blank hírhedt hitle­risták által irányított szervezetek, az úgynevezett „embertelenség el­leni harcj csoport'-', „a szabad jogászok vizsgáló bizottsága-', „a keleti politikai menekültek egye­sülete'-, a „CDU keleti hivatala" s más szervezetek szolgálatában állottak. Az ügynököknek az volt a feladatuk, hogy az NDK polgárai­nak életére törjenek, kémjelenté­seket gyűjtsenek az NDK-ról és a Szovjet Hadseregről, zavart okozzanak az NDK közigazgatási apparátusában, szabotázscselekmé­nyeket és egyéb bűntetteket kö­vessenek el. így például Weigel ügynök Gehlen kém- és kártevő szervezetének utasítására gyújtó­anyagot tartalmazó ampullákkal és robbanóanyaggal megkísérelte a warnemündei hajógyárban épü­lő gőzös elpusztítását. Vallomása szerint további parancsa az volt, hogy röpítse levegőbe a magas­feszültségű villanyvezeték pózná­ját, hogy ezzel megszakadjon az áramszolgáltatás Rostock és Zwe­rin vidékeken. Az NDK biztonsági szervei augusztusban letartóztatták Kari Julius Wilhelm Bandelowot, Ewald Michail Misért és Kettielle Frieda Domt, Gehlen kémszolgá­latának ügynökeit, akik az NDK vasúti forgalmában fejtettek ki felforgató tevékenységet. Mind­nyájan beismerték, hogy kártevő akciókra készültek a fontos vas­úti objektumokban (vasúti góc­pontok. hidak, mozdonyházak, víz­vezeíéktornyok). A kártevőktől rejtettkulcs-kódexeket, utasításokat és bűncselekményeik megvalósítá­sára szolgáló különféle eszközöket vettek el. Hähnel ügynököt, akit az úgy­nevezett „szabad jogászok vizsgá­lóbizottsága" küldött az NDK te­rületére, akkor tartóztatták le, mi­kor kísérletet tett. hogy Max No­wakot, a pirni „Kunstseiden­Werk"-üzem munkását ciankálival megmérgezze. Hahnel a vizsgálat folyamán azt vallotta, hogy uta­sítást kapott a kábelvezeték leve­gőberöpítésére, hogy ezzel leállítsa az üzem munkáját. Nowak mun­kás ebben a kártevő cselekedeté­ben akadályozta őt meg. Wojtet, az „embertelenség elle­ni harci csoport" által küldött kártevőt 1954. januárjában tartóz­tatok le. Wojte beismerte, hogy vasúti katasztrófát szervezett, amely emberéleteket követel*. Gsssler, ugyanennek a szervezet­nek másik kártevő tagja azt a feladatot kapta, hogy röpítse le­vegőbe a magdeburgi „Ernst Thalmann-üzem'í fémműhelyét, hogy ezzel megzavarja az üzem munkáját és emberéleteket áldoz­zon fel. Horney és Grosu kár­tevők feladata az volt, hogy te­gyék üzemképtelenné a „Wolfen" filmgyár turbináját és röpítsék levegőbe a gyárkéményt. Az üzem munkásainak ébersége megakadá­lyozta e bűntettek elkövetését. Az „embertelenség elleni harci csoport" letartóztatott ügynökei azt vallották, feladatuk az, volt, hogy az államapparátus egyes láncsze­meiben és a vállalatokban hamis utasítások, rendeletek és irány­elvek terjesztésével, fenyegetőd zéssel és egyes dolgozók zsarolá­val bontsák meg a munka szer­vezettségét, Az ügynökök ezt az aknamunkájukat „az adminisztra­tív zavarok terve"- szerint végez­ték, melyet az amerikai hírszerző szervek dolgoztak ki. Az NDK nyomozószerveinek sok tárgyi bizonyíték került a kezébe a kém- és kártevő szervezetek ügynökeinek bűn tevékenységéről­A lefogott ügynököknél karabé­lyokat. pisztolyokat, robbanóanya­got és önműí*ödő gyújtóbombákat, sok amerikai gyártmányú hordoz­ható rádióleadó- és vevőállomást, különleges fényképezőgépeket, egész garmada szúrófegyvert, gyújtóampullát, gyújtózsinórt, rejt­jelkódexeket, méíget, különleges tintát és kémkedéshez és kárte­véshez szükséges egyéb eszközö­ket találtak. Heiner Kapahnke, Gehlen hírszerző szervezetének volt hivatalnoka és az NDK-ba átjött más személyek bizonyítéko­kat terjesztettek elő arra, hogy a gyújtogatást, kártevést, a, gyil­kosságokat és ^a NDK lakossága ellen irányuló más ellenséges ak­ciókat a Gehlen-szervezetnek hit­leri ABC-2 módszer szerint dolgo­zó külön szolgálata által kidolgo­zott terve szerint valósították meg. A letartóztatott ügynökök ön­kéntes vallomásaira és az NDK ellen elkövetett bűntevékenységük számos bizonyítékára épülő vizs­gálati anyag azt bizonyítja, hogy az amerikai kém- és kártevő szervezetek meg akarják akadá­lyozni Kelet- és Nyugat-Németor­szág közeledését, meg akarják mérgezni a németek kölcsönös kapcsolatait és bűnös eszközökkel meg akarják akadályozni Német­ország békés úton való egyesü­lését. Ezt igazolják a kém- és kártevő csoportok tagjainak közvetlen be­ismerései, többek között Matlinsky ügynök vallomásai, aki Bartschnak, az amerikai titkos szolgálat mun­katársának utasítására cselekedett. Az amerikai és nyugatnémet kém- és kártevő szervezetek letar­tóztatott és önként jelentkezett ügynökei azt vallották, hogy utasí­tásokat kaptak az NDK és a Nyu­gat-Németország közti gazdasági kapcsolatok fejlesztésének meg­akadályozására. A Gehlen-kémszer­vezet egyik fiókésoportjának veze­tője júniusban a vizsgálat során ki­jelentette, hogy szervezete rend­szeresen ellenőrizte az NDK-val kereskedelmi kapcsolatokat fenn­tartó összes nyugatnémet cégeket. A cégekről szerzett információkat átadták az amerikai és nyugatnémet hivataloknak, amelyek fenyegető­zéssel, zsarolással és gazdasági nyo­mással az NDK-val folytatott ke­reskedelmük felbontására kénysze­rítették ezeket a cégeket. A vizsgáló és bírósági szervek anyaga azt bizonyítja, hogy a Nyu­gat-Németországban és Nyugat­Berlinben székelő kém- és kártevő szervezetek ügynökeiket többnyire a hajdani hitlerista hírszerzőszol­gálatban, a Gestapóban, a Sicher­heitsdienstben, az SS-ben működő személyek, valamint a politikai és közönséges bűnözők köréből vá­lasztják ki. Ezek a szervezetek egy­idejűleg zsarolással, fenyegetőzés­sel és csalással kísérlik meg a be­csületes németek bevonását a ha­zájuk érdekei ellen irányuló bűn­tevékenységbe. Az ügynököket fő­leg a szökevények köréből toboroz­zák. Nyugat-Berlinben, (Mann­teufelstrasse 31.) szűrőközpontot létesítettek, ahol a menekülteket kihallgatják és a becsületes embe reket rábeszélik kémkedés és kár­tevés elkövetésére. Azok a szemé­lyek, akik ilymódon belekerültek a hírszerző szervezetek hálójába, kü­lön oktatásban részesülnek és bű­nös feladatokkal az NDK-ba küldik őket. Mint a vizsgálat anyaga mutatja, a kém- és kártevőszervezetek' cél­jaik elérésére kiskorú fiúkat és lá­nyokat, sőj kisgyermekeket is fel­használtak. így például Wolf és Fischer ügynökök azt vallották, hogy Christa és Ursula Webert és más gyermekeket röpiratok ter­jesztésére kényszerítettek. A röp­iratok utasításokat tartalmaztak, hogy szórjanak homokot a mozdo­nyok és teherkocsik golyóscsapá­gyaiba, vágják át a távbeszélőveze­téket, rongálják meg a jelzőberen­dezést és kövessenek el egyéb kár­tevékenységet a forgalomban. Wolf 25 pfenniget fizetett a gyerekek­nek a röpiratok széthordásáért. Chotebuck körzetében a Gehlen­ügynökök egy csoportja behatolt az iskolákba és megkísérelte a ta­nulók megvesztegetését és előkészí. tését kémtevékenység kifejtésére. Az ügynökök ezért havonta 80 már­kát kaptak. Mint a tények bizonyítják, az amerikai katonai hírszerző szervek visszaéltek a megszálló hivatalok helyzetével és jogával s Nyugat­Németországban és Nyugat-Berlin­ben kiépítették az NDK és a Szov­jet Hadsereg ellen kémkedő és kár­tevékenységet elkövető ügynöksé­geik hálózatát. A vallomások alap­ján megállapítást nyert, hogy az amerikai hivatalok egyedül Nyugat­Berlinben 17 kártevő, és kémügy­nökséget tartanak fenn, köztük až amerikai főbiztos hivatala mellett működő tájékoztató osztályt (The American High Comissioners Offi­ce of Intelligence), amely a berlini főbiztos hivatalának épületében, Clay Allee 170. szám alatt székel. Itt székel a Baily amerikai hírszer­ző vezette „politikai diverziós osz­tály" a „Navy Intelligence" (Berlin­Zehlendorf, Clay Allee 180.), az amerikai haditengerészeti hírszer. zőszolgálat szerve, amelyet Day amerikai kapitány vezet, továbbá az USA légierői hírszerző szolgálatá­nak wiesbadeni igazgatása és nyu­gatberlini fiókcsoportja, az úgyne­vezett különleges vizsgálóosztály „OSI" (Office of Special Investiga­tion"), amely a tempelhofi repülő­tér közelében a „Columbiahaus" épületben székel és vezetője Bau­er-Allendorf, az amerikai rendőri hírszolgálat osztálya (Berlin, Kai­ser Wilhelm-Strasse 4); a „CIC" amerikai kémelhárító szolgálat igaz­gatósága a nyolcadik kerületben (Berlin, Zehlendorf, Clay Allee 172).' az amerikai hírszerző és kém­elhárító szolgálat szerve, a „7.880 MID" jelzésű osztály (Berlin- Zeh­lendorf, Cley Allee 80) — vezetője Livingstone, alias „Smith", alias „Parker", alias „Petersen". Az NDK biztonsági szervei a legutóbbi két hónapban letartóztatták az említett amerikai kém- és kártevő szerveze­tek 155 ügynökét, egy részük pedig önként jött át az NDK-ba. A nekem átadott anyagból továbbá kitűnik, hogy Gehlen és Blank szervezetét, valamint más nyugatnémet kém- és kártevő központokat az amerikai hírszerző szervek pénzelik és ezek a szervezetek az ő irányelveik sze­rint fejtik ki működésüket. A le­tartóztatott ügynökök vallomása szerint Gehlen hírszerző szolgálatá­nak fő vezérkara, az úgynevezett „vezérigazgatóság" a München kö­zelében elterülő Pullach város mel­letti amerikai katonai táborban van. A „vezérigazgatóság"-hoz az ame­rikai hírszerző szolgálat több mint 40 szakemberét és tanácsadóját, köztük Hendricks ezredest, Dwill alezredest, Smith More őrnagyot és másokat osztottak be. A Gehlen­szervezet úgynevezett vezérképvi­seletei Münchenben, Majna Frank­furban, Darmstadtban, Brémában és az amerikai övezetbe tartozó más városokban vannak. A többi kém- és kártevő szervezetek és fiókcsoportjaik túlnyomó többsége szintén az amerikai övezetben' és Berlin amerikai szektorában van. Ismert tény, hogy Gehlen kémszol­gálata évente 20 millió márkát kap amerikai forrásokból. Á „Szabad jogászok vizsgáló bizottsága" Wyn amerikai hírszerző révén havonta 65 ezer márkát kap. Más nyugat­német és nyugatberlini kém- és kártevő szervezetek is évente anya­gi eszközöket kapnak amerikai for­rásokból. Az NDK ellen irányuló kém és kár­tevő tevékenységben fontos szerepet játszik a nyugatberlini „Rias" ameri­kai rádióállomás. A „Rias" politikai osztálya az NDK területén igyekszik kiépíteni ügynökeinek hálózatát és úgynevezett „tudósítókat" küld ki, hogy kémjelentéseket gyűjtsenek, kártevő és szabotázstevékenységet szervezzenek. Lucke kártevő a vizsgá­lat folyamán bevallotta, hogy Parse­nownak (alias Johann Zerbe), a Rias munkatársának utasítására Fürsten­waldeban Tilgyújtotta a Reifenwerke nemzeti vállalat raktárát. A tűz em­beréleteket követelt és 4 millió már­ka kárt okozott. A „Rias" úgyneve­zett műszaki adása, melynek során különleges kódexet használ, kém- és kértevő szervezetek NDK-ba küldött ügynökeinek ad utasításokat és összhangba hozza a tevékenységü­ket. Ez csupán néhány tény az NDK és a szovjet csapatok ellen folytatott kém- és kártevékenységről, amelyért elsősorban az amerikai megszálló hi­vatalok felelősek. A németországi kém- és kártevé­kenységet támogató amerikai hivata­lok politikája nyilván nem áll össz­hangban azokkal a kötelezettségek­kel, amelyeket az USA a potsdami és más négyhatalmi egyezmények ér­telmében Németországnak békés és demokratikus úton való fejlődése te­kintetében vállalt. Ez a politika, mint kitűnik, bizonyos célt követ — azt, hogy Németor­szágban a nyugtalanság és bizonyta­lanság légkörét alakítsa ki, megaka­dályozza Kelet- és Nyugat-Németor­szág közeledését és elmélyítse Német­ország ketészakítottságát. Ez a poli­tika természetesen nem nyerheti meg a német nép rokonszenvét. Nem tart­ható véletlennek az antény, hogy az amerikai kém- és kártevőszervezetek NDK-ba küldött ügynökeit a lakosság aktív támogatása mellett leplezték le és állapították meg kilétüket. Jellem­ző az is, amint már megjegyeztem, hogy több mint száz ügynök önként jelentkezett az NDK biztonsági szer­veinél, mivel tudatosították az ame­rikai hírszerző szolgálattal való bű* nős kapcsolatuk nemzetellenes jelle­gét és az NDK ellen kifejtett felfor­gató tevékenységük kilátástalanságát. A szovjet szervek Németországban éppúgy, mint az NDK kormánya, ab­ban látják feladatukat, hogy energi­kus intézkedéseket tegyenek az NDK és a szovjet csapatok ellen kifejtett kém- és kártevékenység felszámolá­sára és nem békülhetnek meg azzal, hogy az amerikai hivatalok támogatják a Németország egyesítésével szemben ellenséges magatartást tanúsító szer­vezeteket. Mint Önnek tudomása van róla, a szovjet hivatalok már nem egyszer felhívták a németországi amerikai megszálló hivatalok figyelmét a Nyu­gat-Németország és Nyugat-Berlin te­rületén székelő szervezetek említett bűntevékenységére. Tekintettel az előbb említettekre ra­gaszkodom ahhoz, hogy az amerikai megszálló hivatalok tegyenek hatékony intézkedéseket a nyugatnémetországi és nyugatberlini hírszerző- és kártevő szervezetek feloszlatására, továbbá a Német Demokratikus Köztársaság és a szovjet csapatok ellen folyó bűnte­vékenység beszüntetésére. Kétség nem férhet hozzá, hogy az ilyen intézkedések hozzájárulnának ahhoz, hogy Németországban kialakul­jon a biztonság és bizalom légköre, s hogy ez megkönnyítené Németor­szágnak békés és demokratikus ala­pokon való egyesítésével összefüggő feladatok megoldását. E levél másolatát elküldtem Nagy­Britannia és Franciaország főbiztosai­nak." Az ENSz közgyűlésének IX. ülésszaka Az ENSz közgyűlése jelenlegi időszakának helyzetét a nemzet­közi kapcsolatokban levő feszült­ség bizonyos enyhülése jálemzi. Ezt a tényt emelte ki megnyitó beszédében Pandit asszony is. Pan­dit asszony megnyitó beszéde után A. J. Visinszkij szovjet küldött kért szót és felhívta a közgyűlés figyelmét arra, hogy foglalkoznia kell a Kinai Népköztársaság képvi­selőinek égetően fontos meghívásá­val, hogy a közgyűlésen és az ENSz más szerveiben ezek foglalják el a Kínát megillető helyet. Logde, az USA képviselője e kér­dés tárgyalását azzal a javaslattal igyekezett meghiúsítani, hogy a közgyűlés IX. ülésszaka ne tár­gyaljon a Kínai Népköztársaság képviselőinek ENSz-be való been­gedéséről. Skrzeszewskd lengyel külügyminiszter, a lengyel kül­döttség vezetője szembelyezkedett Lodge javaslatával és kijelentette: „Az az amerikai javaslat, hogy a közgyűlés IX. ülésszakán ne tár­gyaljon a Kínai Népköztársaságnak ENSz-be való meghívásáról, nem vall az ENSz sikeres munkájáról való gondoskodásra, sam pedig a nemzetek közötti baráti együttmű­ködés megszilárdítására irányuló törekvésre. Az USA úgy tekirý erre a kér­désre, mint beavatkozás eszközé­re a kínai állam belügyeibe, mint olyan eszközre, amellyel az amerikai koAnány gyöngíteni akar­ja szervezetünket és meg akarja bénítani, hogy ne tudjon kon­struktívan tárgyalni, majd pedig fel akarja használni politikai cél­jainak elérésére." Dickson brit küldött Logde javaslatát támogatta. Ezután ismét A. J. Visinszkij szovjet küldött kért szót. Meggyő­ző módon rámutatott az amerikai javaslát alaptalanságára és indo­kolatlanságára. Az amerikai kül­dött — mondotta Visinszkij — anélkül, hogy vitatkozna arról a javaslatról, hog./ azonnal véget kell vetni a Kínai Népköztársaság ENSz-beli részvétele kérdésének megoldásában való eddigi huzavo­nának, olyan határozati javaslatot terjesztett elő, amelynek lényege abban van, hogy az idei ülésszak ne tárgyalja meg a kuomintangista csoport képviselőinek kizárására és a Kínai Népköztársaság központi népi kormánya képviselőinek ENSz-be való meghívására tett ja­vaslatokat. Szeretnénk tudni, mik késztetik erre az álláspontra? Sem­mi sem indokolja ezt. Egyszerűen i elrendeli a határozatot. Ha az USA a Kínai Népköztársaság képviselői­nek meghívását ellenzi, azért miért ne tárgyalhatnánk meg a népi Kí­na képviselőinek meghívására tett javaslatot? Ha úgy tetszik, sza­vazzanak ellene. Az amerikai küldöttség azon­ban nem mer így cselekedni, mert fél, hogy elszigetelődik és inkább megkerüli a kérdést, ne­hogy kedvezőtlen fényben mu­tassa meg gondolkodását a vi­lág nyilvánosságának. Úgy véljük, hogy az amerikai küldöttség jelenlegi javaslatai minden erkölcsi, po­litikai és jogri alapot nélkülöz­nek. A közgyűlés ezután jóváhagyta a képviselők teljhatalmát ellenőrző bizottságot és a IX. ülésszak el­nökévé titkos szavazással Van Kleffens-t (Hollandia) választotta. Az ENSz irányító bizottságá­nak szeptember 23-i ülésén befe­jezték a közgyűlés napirendi pont­jainak megtárgyalását. A gyűlés megtárgyalta Ciprus önrendelkezé­sének kérdését. A görög küldött hangsúlyozta, hogy a közgyűlés az alapszabály­zat 10. cikkelye alapján az alap­szabályzat hatáskörébe tartozó bár­milyen kérdést megtárgyalhat. Lloyd brit küldött az ellen fog­lalt állást, hogy Ciprus kérdését a napirendi pontok közé iktassák és kijelentette, hogy Ciprus életfon­tosságú jelentőséggel bír abból a szempontból, hogy Anglia teljesít­hesse az északatlanti szerződésből folyó kötelezettségeit Görögország,. Törökország és más országok irá­nyában. hogy ezzel erősödjék a „középkeleti stabilitás". A fő bi­zottság kilenc szavazattal három el­lenében (hárman pedig tartózkod­tak) javasolta, hogy Ciprus kérdé­sét vegyék fel a napirendi pontok közé. Az irányító bizottság azután jó­váhagyta a többi kérdések beikta­tását az előzetes napirendi pontok" közé, így többek között Burma pa­naszát a kuomintangista agresszió miatt. A bizottság jóváhagyta a főtitkár javaslatát, amely szerint az első bizottság a következő kérdé­sekkel fog foglalkozni: a koreai kérdéssel, a kollektív intézkedések tételére alakult bizottság jelentésé­vel, a lefegyverzési bizottság je­lentésével, a tuniszi, marokkói kér­déssel, Nyugat-Irán és Ciprus kér­désével. A fő bizottság ülése ezzel véget ért

Next

/
Oldalképek
Tartalom