Uj Szó, 1954. szeptember (7. évfolyam, 213-238.szám)

1954-09-02 / 214. szám, csütörtök

UJSZ0 1954. szeptember 2 A Magyar Területi Színház új idénye elé A Magyar Területi Színiláz az idén júliusban lejezte be első teljes idényét, az 1953 őszétől 1954 nyaráig terjedő idényt. Elmondhatjuk, hogy • mindent egybevetve ez az első teljes idényünk sikeres volt, pedig fiatal színházunknak sok nehézséggel kellett még megküzdenie, hiszen csupán 1953 eleje óta működünk. 1953 tavaszán bizony még műsorgondjaink voltak, — egyéb gyöngéinkről nerr. is beszélve — ami rányomta bélyegét évi tervünk teljesítéséreA tavalyi őszi idénynek azzal ai eltökéltséggel indultunk neki,hogy minden erőnket megfeszítve, behozzuk a tavaszi elmaradásunkat és ha törik, ha szakad, de tervünket az év végéig teljesítjük. Az együttes lelkes és kitartó munkájával ezt el is értük. Az új idénybe sokkal kedvezőbb előfeltételek mellett indulunk. Idei munkánknál már nem igen mutatkozott a tavalyi műsor-inség és ezért tervünket egyenletesen teljesítettük eddig, s most már nem sürget a lemaradás. És ez igen fontos, mert a művészi munka nem tűri a kapkodást, ehhez higgadtság, nyugalom és idő kell. A nyár elején bonyolítottuk le idei hosszú tájelőadás-sorozatunkat Délkelet- és Kelet-Szlovákia városaiban- Ennek a tájolásnak tapasztalatai, sikerei és tévedései szintén előfeltételét képezik várakozásunknak, hogy a jövő idényben elérendő eredményeinkkel túlszárnyaljuk a mult idény eredményeit. Elsősorban közönségünkről kell szót ejtenünk, s tesszük ezt a hála és elismerés hangján. Különösen Kelet-Szlovákia városainak közönsége fogadott minket nagy érdeklődéssel, főképpen ott, ahol elsőízben mutatkoztunk be. Hisszük, hogy várakozásukban nem csalódtak s legközelebbi találkozásunk még meghittebb és érdeklődésük munkánk iránt még nagyobb lesz. Kassán másodízben voltunk s amit nem sikerült — bizonyára saját hibánkból — az 1953-as kassai szereplésünk során elérni, azt elértük most. Kivívtuk kassai közönségünk oszthatatlan elismerését, ami annál értékesebb számunkra, mivel előadásainkat szép számban látogatták szlovák színházpártolók is. Előadásaink sikere s az azután elhangzott és még most is visszhangzó közönségvélemény azt bizonyítja, hogy a jövőben nem elégedhetünk meg évente egy keletszlovákia vendégszerepléssel, hanem többet, ketőt-hármat kell beterveznünk, ami most már könnyebb is lesz, m«rt tavasz óta már saját motorjárműveinkkel utazunk Amit kelet-szlovákiai közönségünkről elmondottunk, érvényes bratislavai közönségünkre is, amely eddigi gyér fellépéseinket mindig lelkes elismeréssel és telt házakkal jutalmazta. Adósai vagyunk Bratislavának több darabunk bemutatásával, mint pl. Szigligeti „Csikós" című népszínműve, L. Mňačko „Hídépítők" című kitűnő mai színjátéka és Csiky Gergely „Mákvirágok" című klasszikus szatírája, a századforduló idejéből. A „Csikós" bratislavai bemutatóját a Vár szabadtéri színpadán valósítjuk meg szeptember 5-én. Ez az előadásunk egyúttal próbaköve lesz annak, hány főre rúg a magyar szíművészet iránt érdeklődő bratislavai közönségünk, s hogy a jövőben hány előadást igényel zárt színpadon. Külön kell nyugtáznunk komáromi közönségünk fejlettségét és példás magatartását. Példás azért, mert kezdettől fogva igen igényes volt és első előadásainkat csak tartozkodó érdeklődéssel fogadta. Ezzel arra ösztökélte a MaTeSz együttesét, hogy minden erejét megfeszítve mindinkább jobbat nyújtson mindaddig, míg fokozatosan ki nem vívtuk komáromi közönségünk elismerését Ma már ott tartunk, hogy egyegy sikerült rendezésünket tíznél is több telt házzal jutalmazza „otthoni" közönségünk, amelyben bizonyára szerepet játszik az is. hogy ma már megbecsüli és ked1 veli a prózai darabokat, a klaszszikus színjátszás tisztaveretu eredeti műfaját, habár jól tudjuk, szívesen látogatná a zené; műfajtákat is. Eljutunk azokhoz is. / Hisszük, hogy a jövő idényben nemcsak Kelet-Szlovákiában, hanem Délkelet-Szlovákia magyarlakta városaiban és falvaiban :s ugyanúgy kivívjuk majd együttesünk munkájának fokozott elismerését és a Csemadok járási- és helyi szervezeteinek támogatását is a közönség szervezésében. Az új idényt egy oly feladattal kezdtük, melyre mindnyáján büszkék vagyunk. A Szlovák Nemzeti Felkelés 10- évfordulója alkalmából három szabadtéri előadást tartottunk Olomouc környékén .néphadseregünk magyar katonáinak. Az őszi idényben — mint ősbemutatót — elsőnek Egri Viktor államdíjas író kitűnő szatirikus komédiáját, a „Pünkösdi királyság"ot mutatjuk be, melynek próbáit már a nyári szünet előtt megkezdtük, Martin Gregornak, a pozsonyi Nemzeti Színház művészének vezetésével Az év végéig még további két bemutatót tervezünk, egy lengyel klasszikus szatírát és egy francia kosztümös vígjátékot. A most kezdődő új idénytől azt várjuk, hogy együttesünk belsőleg még jobban megszilárdulva ezáltal művészileg is magasabb színvonalra fejlődik. Az összetartáson kívül ehhez még sok elméiyült munkára és önművelésre lesz szükség. Csak ilyen munkával fűzhetjük még szorosabbra kapcsolatunkat a közönséggel. Közönségünktől pedig azt kérjük, hogy szeresse, segítő kritikájával támogassa fiatal színházunkat és küldje el hozzánk legtehetségesebb fiait, és leányait, hogy a jövő évtől kezdve nemcsak sikerekben, hanem létszámban is meggyarapodott együttessel és még igényesebb darabok színrehozásával szolgálhassuk hazánk magyar színházkultúrájái Fellegi István Egyszer volt egy pásztor... Így is kezdhetném, de inkább el. mondom a megvalósult mesét. Smrdáky. Kis falu a Kís-Kárpátok alján. Akkor hallottam először ne. vét, mikor gyógykezelésre beutalást kaptam. Ott hallottam a fürdő krónikáját, amit itt elmondok. Régen történt, még a XVIII. század végén. Legeltette báránykáit, juhait egy pásztor és ment a nyáj nyomában. Lehet, hogy furulyáját fújta, de a krónika nem ezt örökíti meg. Ment — mendegélt és egyszerre különös szag csapta meg az orrát. Kis patak folydogált s annak piszkos — sárga vize árasztotta az erősen kénes szagot. A pásztor már nem volt fiatal és fájt a lába. Leült a patak partjára és hagyta, hogy a folydogáló víz mossa, áztassa lá. bát. Csodálatosan megkönnyebült tőle. Elmondta ezt az erdésznek. Annak volt egy leánya, aki nem bírt járni. Felfogta a patak vizét, megmelegítette és ebben fürdött a lány. Rövid idő alatt kigyógyult, lábra állt. A különös esetnek híre ment ós a patakot kezdték felkeresni a környékbeli lakosok. A XIX. század elején már annyira elterjedt a híre, hogy messzebb vidékről is jöttek gyógyulást keresők. Vietoris, a nyitrai főispán 1831ben megvette az egész telepet és kastélyt építtetett ide, anélkül, hogy ismerte volna a földben rejlő erőket. Nem a gyógyulásra vágyó dol. gozó nép. hanem a társasága kedvéért építkezett és az akkori főne. messég tavasztól őszig dáridózott, bálozott itt. De a főispán számító ember volt! Mikor tudomást szerzett a gyógyerejü vízről, egy kis házikót építtetett, melyben öt fakádat helyezett el, ahol a betegek fürödhettek. A főispán később rájött, hogy a kellemeset összekötheti a hasznossal. Az a hely, amit csak szórakozásra szánt, meghozza majd a szó. rakozás költségeit is. 1850-ben ti/, 1860.ban pedig már 24 fakádat állíttatott be az időközben kibővített fürdőépületbe; ebben már kazánház is volt, ahol melegíteni lehetett a vizet. Akkor már naponta 50 ember keresett itt gyógyulást. 1896-ban egy Kovács nevü nyugdíjas ezredes vette meg az ugyancsak üdülőnek szánt fürdőhelyet, akitől egy Hirschfeld nevü gazdag bécsi ember vásárolta meg. A fürdőt akkor már messzeföldön ismerték és Hirschfeld észrevette a benne rejlő üzleti lehetőségeket. Társtulajdono. sa volt a bécsi „Max und Móric" nevü mulatónak. Módjában állott az akkori művészvilág tagjait idehozni, amivel elérte, hogy messzeföldröl idejártak a betegek. Ez egészen 1914-ig tartott, amikor Hirschfeld eladta az egész fürdőt. Üj tulajdonosa nem csinálhatott semmit, mert a világháború idején a katonaság kórházat tartott itt fenn. A világ, háború után más tulajdonos kezébe került, aki nem értett hozzá és az egész komplexumot adótartozás miatt dobra verték. 1923-ban a fürdőt megvette egy szenicei ügyvéd és alaposan nekilátott renbehozásának. Akkor már nemcsak magánbetegek, hanem a betegsegélyzö is igénybe vette a für. döt, amely bőségesen jövedelmezett tulajdonosának. A második világháború alatt egy német hadtest főhadiszállása lett a telep, aminek eredménye az volt, hogy sürün bombázták és alaposan tönkretették. 1945-ben a népi demokratikus rendszer' kisajátította a fürdőt és újra rendbehozta. Sajnos, ezzel beérték és nem fejlesztik tovább. Pedig azóta hatalmas iszaptelepet is felfedeztek és szakértők megálla. pítása szerint a fürdő gyógyhatása Pöstyén fürdőével vetekedik. Üj forrásokat fedeztek fel, amelyek sokezer ember gyógyulását elősegíthetnék. Közben kiderült, hogy a víz bőrbántalmakat is gyógyít. Dr. Benca, a fürdő veattő orvosa egyben bőrgyógyász is. A reumatikusokat dr. Kovács elvtárs kezeli. Szív és lelkiismeret összpontosul a betegek kezelésénél. Az udvarias ápolószemélyzet mindent megtesz a betegek érdekében. A konyha jó és bőséges. Napi ötszöri az étkezés. Mindenki hízik. A felszolgáló lány. kák bájosak és udvariasak. Népi demokratikus rendszerünk felfogása itt teljes mértékben érvényesül. „Mindent az emberért". További ezrek gyógyulása és egyúttal kényelme érdekében fejleszteni kell a fürdőt. Ki kell épiteni a közieke. dést. Nem szabad megtörténnie, hogy a szerencsétlen utas kénytelen váróteremben tölteni az éjtszakát, ha a vonat félhét után fut be Szenicére, mert az utolsó autóbusz félhét előtt indul. A fürdőnek nincs postája. Lehetetten helyzet, hogy be kell menni Szenicére, ha az ember ajánlott le. velet, vagy csomagot akar feladni. Megtörtént, hogy egy betegnek, aki hálókocsit akart, fel kellett hívnia Bratislavát, ahol a „Turista" nemzeti vállalat embere azt mondta, hogy jöjjenek el a hálókocsi jegyért, másként nem kapható. A mi rendszerünk sokkal nagyobb nehéz, ségeket megoldott már, tehát ezeket a hibákat is minden bizonnyal kiküszöböli. A fürdő tört'énetét Bernát Rudolf elvtárs, a fürdő kultúrreferense mondta el nekem. Az ó fáradozásának köszönhető, hogy vasárnap kivételével minden nap van mozi, vagy más szórakoztató műsor. Ha a fiatalság táncolni akar, ő maga ül a zongorához és fáradhatatlanul ját. szik. Ezért aztán a gyógyultak kiegyensúlyozott, jó kedélyt is visznek magukkal otthonukba. Stein Jenöné (2ép i be! epi Izzadt napestig keskeny földjén, — testét a munka összetörte, — hogy kiállhasson, mint rég apja, vasárnap a kis földdarabra, bajszát hetykén megpödörve. — Az enyém, — büszkén mondogatta, — az enyém, — szólt később halkabban, mikor az ifjú szövetkezet földjén meglátta a gépeket s ő kaszát fent a ritkás zabban. Józsi és Sándor már beléptek, sok jót beszélnek. — Ej, ebadta! Be kéne lépni... — igy dünnyögött s fejét este a hársak között mind sűrűbben vakargatta. A családtagok véleménye megoszlott. — Nyughass! — szólt a vénje. — Ne lépj be — szólt Juli néni. — Lépj be — mondta Kati néni. — Belép? — ezt a lánya kérdte. Hej, e kérdést sok éjszakán fontolgatta, gyúrta, mérte. Józsitól egyszer megkérdezte: — Mi különbség van hát, kérem, a szövetkezet s én közöttem? Úgy mondja meg, hogy megértsem. S azt mondta a Józsi gyerek: — Bátyám, kérdéssel felelek. Ha kend messzire utazna, mert dolga sürgős akadna, kedves szomszéd, jó barátom, hogy érné el előbb célját, gőzösön, vagy szamárháton? Másnap bement, nagy örömmel fogadták — kint a földeken édes, tömény ősz ült — s így szólt: — öcsém, írja be a nevem! / Veres Jáno> j VÁD ÉS PANASZ Asztalos István új könyve Asztalos István az új romániai magyar irodalom legkiemelkedőbb alakja. Munkásból lett íróvá s talán ennek köszönheti, hogy hűen tudja visszaadni a dolgozók nyelvét. Neve ismert hazánkban is. „Szél fúvatlan nem indul" című regénye az elmúlt években komoly könyvsikert aratott s ma is keresett olvasmány. Új könyve, melynek a „Vád és panasz" címet adta, 1938 és 1943 között írt válogatott elbeszéléseit tartalmazza. Valóban vád és panasz ez a könyv, amelynek minden sora a panasz hangján vádolja azt a kort, amelyben íródott. Az elbeszélések legtöbbje a második világháború előtti és alatti évek népelnyomó, pesszimizmust 'ehelő^világát tükrözi. Ez a kor voit az, amelyben az emberi méltóságot semmibevéve a féktelen kizsákmányolás és a nemzetiségeket egymás ell«n uszító soviniszta őrület ural kodott. Akkoriban külön erö fellett e pusztító áramlatok elleni küzdelemhez. Asztalos István a íasizá lódé ország útvesztőiben sem tévesztette el az utat. Tántoríthatatlanul állta helyét a sovinizmus kereszttüzében, írásaiban következetesen mutatja az erdélyi magyarok és románok közös sorsát. Elbeszéléseiben rávilágít arra, hogy a két nemzetiségnek egymás mellett a he lye és együttesen, közös erővel kell küzdenie a közös ellenség: az elnyomók ellen. Asztalos írásművészetét dicséri, hogy e nagy igazságot szív hez szólóan, erőteljesen tudja ábrázolni. Asztalos István elbeszélései a külvárosi nyomortanyáktál a hegy: falvakon keresztül elvisznek a sze gényparasztok vályogházáig s mindenütt megrázó erővel tárul elénk „az emberteremtette nyomorúság", ahol még babona, esztelen uszítás és céltalan virtuskodás is pusztítja az elnyomott, sötétségben taitott népet. De hiába a. tervszerű ánrtás Az elnyomottak, ha még' nem is látják tisztán a jövőt, öntudatra ébrednek és akkor jaj az elnyomóknak. Ezt fejezik ki Asztalos István elbeszélései, melyeknek hősei lassan öntudatosodó emberek

l akik gyakran csak ösztönösen sulinak síkra jogaikért. A sorsán gondolkozó favágó, mikor rá szereti-.e gyújtani, de nincs gyufája, haragos arccal indulatosan fakad ki: „Másnak erdeje van, ne kem gyufám sincs!" Megszólal a számonkérés hangja is: „Még karácsonykor is éhezünk?" Sok Hasonló tartalmú mondatban fakad lel a népet elnyomó rendszer ellen. A „Vád és panasz" lebilincselő olvasmány és újabb bizonyítéka az író kivételes nagy tehetségének. A szépkivitelű kötetet, amelyei Abodi Nagy Béla rajzaival illusztráltak, a Magyar Népköztársaság és a Román Népköztársaság közös könyvkiadási egyezményének keretében a budapesti Szépirodalmi Könyvkiadó jelentette meg A kötet értékét gondolatbeli gazdagsága mellett Asztalos sajátos népi kifejezésekben gazdag eredeti stílusa emeli. Balázs Béla*