Uj Szó, 1954. szeptember (7. évfolyam, 213-238.szám)

1954-09-19 / 229. szám, vasárnap

1954. szeptember 19 WSZ0 7 NÉPHADSEREGÜNK - A BÉKE ŐRE A Csehszlovák Katonai Akadémia végzett növendékesnek felavatása Szeptember 15-én avatták fel ünnepélyes keretek között a köz­társasági érdemrenddel kitűntetett Klement Gottwald-Katonai Aka­démia végzett növendékeit. Az elvtársak okleveleket és jelvénye­ket kaptak, amelyek bizonyítják tanulmányaik során elért eredmé­nyeiket és egyben további fele­lősségteljes munkára kötelezik a felavatottakat. Az ünnepségen a párt és a véd­rokségi üzem küldötteivel együtt részt vett Lomsky altábornagy, a nemzetvédelmi miniszter helyette­se, aki ünnepi beszédet mondott. A beszéd elhat'gzása után a Kle­ment Gottwald-Katonai Aka­démia parancsnoka értékelte a végzett növendékek munftáját. Rá­mutatott azokra az eredményekre, amelyeket az elvtársak elértek és megnevezte azokat, akiknek nagy rés/ük volt a siker elérésében. Beszélt a parancsnokok és tanítók álciozatteljes munkájáról, akik át­adták tapasztalataikat tanítványa­iknak és mindent megtettek annak érdekében, hogy jó felkészüljenek a rájuk váró munkára. A tanul­mányi sikerek elérésében nem kis része volt a pártszervezetek mun­kájának. Ezek mindig időben lép­tek közbe ott, ahol erre szükség volt. A Klement Góttwald-Kato­nai Akadémia parancsnoka beszéde befejező részében felszólította a felavatottakat, hogy tudásukat szüntelenül gyarapítsák, hogy ezzel az egységek katonai, valamint po­litikai felkészültségét állandóan javíthassák. A Katonai Akadémia végzett nö­vendékei nevében Salajka tiszt mondott köszönetet a jelenlevők­nek. Salajka tiszt egyike azoknak az elvtársaknak, akik saját, vala­mint elvtársaik érdekében lelki­ismeretesen dolgoztak. Ő volt a pártszervezet elnöke és minden igyekezetét arra fordította, hogy nem csupán kiváló egyének legye­nek az akadémián, hanem az egész kollektíva/jó legyen. A végzett nö­vendékek nevében megígérte, hogy munkájukkal a Klement Gottwald­Katonai Akadémia becsületére akarnak válni és igyekeznek az egységek harci és politikai felké­szültsége színvonalát emelni. A Klement Gottwald-Katonai Akadémia végzett növendékei fel­avatásának napján két új név je­lent meg az elismerés tábláján: Grubner és Janečka, Grubner elvtárs apja a nemzetbiztonsági testület tagja volt és 1948 dicső­séges februárjában, amikor a mun­kásosztály érdekeit védte, meg­gyilkolták. Grubner elvtárs büsz­ke lehet tanulmányi eredményei­re. Az ő munkája, Janeček elvtárs és a többi végzett növendék mun­kájához hasonlóan méltó válasz lesz azok számára, akik népünk munkasikereit veszélyeztetik. Az ünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget. Utána a Kle­ment Gottwald-Katonai Akadémia végzett növendékeinek, szüleik, fe­leségeik, hozzátartozóik és mind­azok, akik velük együtt örülnek munkájuk eredményének, kifejez­ték jókívánataikat. A jövő hidászai A Garam partjától elindult négy pontonhíd, 21 lelkes újbányái „Svä­zarm" taggal. A csúcsok fölött ólom­szürke fellegek úsztak. Néhány perc­cel azelőtt még kitartóan esett az eső. A csoport vezetője parancsot akart adni a visszatérésre, £kkor azonban Štefan Gregor megszólalt: „No, de ezt már még sem tesszük meg. Hidászok vagyunk és nem rettenhetünk vissza semmiféle akadálytól." De nemcsak az időjárás nem kedvezett nekik, ha­nem egy óra leforgása alatt egy pon­tont ki kellett álliianiok. A hibásan megjavított padlózat a víz nagy nyo­mása alatt meglazult és egy pillanat múlva a pontonon térdigérő víz volt. 30 km-nyire voltak ekkor a végcél­tól. A Garam változatos folyásával, számos kőszirtjével nagy követelmé­nyeket rótt a fiatal hidászokra. A 3-as számú ponton egy kiálló sziklába ütközött. A megrongálódott padlózata levált. Szerencsére ezt még meg tud­ták javítani. Alkonyodott. Hirtelen az égbolton egy fehér fénysáv jelent meg. Ez a megállást jelezte. A tervezett időt be­tartották. A hidászok parancsnoka megismételte a parancsot. Ebben a pil­lanatban a parton hatalmas dörrenés­sel felrobban egy gyakorlógránát. A pontonon mindenki a helyén volt. Füstoszlop takarja a fiatal hidászok további útját. Még egy órás út és a látóhatáron feltűnik Tlmače. A Garam hídját a szó szoros értelmében ellepték a kí­váncsi nézők. Minden hidász mozdu­latát figyelik. A pontonok útja végé­hez közeledik. A fiatal hidászok part­ra szállnak. Átkúsznak az aknamezőn és megrohamozzák az ellenséges erő­dítményt. A nézők lelkesedése határtalan. Egy idősebb tlmačei lakós megszólal: „Ezek aztán értik, mintha valódi ka­tonák lennének!" Este 11 órakor a hevenyészett sá­tor-táborban a jólvégzett feladat tu­datával alusznak el a fiatal hidászok. A nagyon érdekes és tanulságos gyakorlat, amelyet Gašpar Forgaš tar­talékos altiszt szervezett meg, befe­jeződött. Az újbányái járás „Sväzarm" tagjai megedződve, új élményekkel gazdagodva tértek haza. Az itt szer­zett tapasztalatok lehetővé teszik szá­mukra, hogy a katonaságnál gyorsab­ban és könnyebben sajátítsák el a hidászati technikát. Vaniček Ľuboš Kitűnően lőttünk Rajparancsnokunk,' M. szakasz­vezető mindig kerüli a felesleges beszédet, inkább cselekszik. Jóked­vű, szereti a rábízott katonákat, ugyanakkor szigorúan megköveteli a rendet, a fegyelmet. A gyakor­latokon minden percet kihasznál, igyekszik, hogy rajunk minden tagja tökéletesen elsajátítsa a hadi­tudományt. Nagy súlyt fektet a lőgyakorlatokon arra, hogy minden katona fegyvere mesterévé váljék. Rajunk minden tagja egyetért nevelőnkkel. A tízperces szünetek­ben összeülünk és értékelni szok­tuk munkánkat, bírálóan emléke­zünk meg hibáinkról és eredmé­nyeinkről. E napokban éleslövészeten vol­tunk. Fegyelmezettségünkért pa­rancsnokunk megdicsért. Igyek­szünk mindent az előírt szabályok | szerint végezni. Teljes tudásunkat I felhasználtuk, ami meglátszott az eredményen is. Fecs elvtárs nem­csak rajunkban, hanem a szaka­szunkban is a legszebb eredményt érte el. Az éleslövészet után ezért szakaszparancsnokunk felkérte őt, beszéljen arról, hogyan érte el ezt az eredményt. Fecs elvtárs rövi­den válaszolt. Azt mondta, hogy a lövészetben elért sikere nemcsak az ő érdeme, hanem rajparancsno­ka odaadó munkájának az eredmé­nye is. — Hogy a lövészetnél az ember sikert érjen el, — magya­rázza Fecs elvtárs — kerülni kell a felületes munkát és nagy súlyt kell fordítani a bemérésre. Fecs elvtárs példáját követye ra­junk minden tagja teljesítette fel­adatát. Egységünk kitűnően vé­gezte az éleslövészetet. Pandy József, közkatona. Néhány sorban „A repülőnap nagy díjáért" folyó versenyen Fejtek tiszt 305 gr-os gránáttal 102.15 méter távolságot dobott. Ezzel a teljesitménnyel a legjobb csehszlovák eredményt érte el. Pereszlényi Sándor őrvezető és Vadkerti József közkatona szer­kesztőségünkhöz beküldött leveleik­ben írják, hogy egységeiknél a a Magyar Területi Színház bemu­tatta Mňačko államdíjas író „Híd­építők" című művét. Katonai leve­lezőink egységeik katonái nevében köszönik a Magyar Területi Szín­ház tagjainak a színdarab bemu­tatását, és további fellépésüket vár­va köszöntik őket. **» Farkas közkatona Hátle tiszt egy­ségéből elhatározta, hogy tényleges katonai szolgálata után a cseh ha­tárvidéken marad és mezőgazdasá­gi munka végzésével járul hozzá pártunk X. kongresszusa irányel­veinek teljesítéséhez. *»* Prágában országos versenyt ren­deztek a legjobb tűzoltó címért, melybe katonáink is bekapcsolód­tak- A chebi helyőrség tagjai a versenyben harmadik díjat nyer­tek. N. egységnél a katonák közel tíz­ezer koronát ajándékoztak az ár­vízkárosultak részére. A gyűjtést Černota őrvezető, valamint Ham­rus és Vlach elvtársak szervezték­Példásan végzik feladatukat a Petrvaldi Július Fučík nagybánya katona-bányászai. A szép teljesít­mények elérésében nagy érdeme van Mészáros István közkatonának. •** Kaspera tiszt egységében legjob­ban a sakkor működik Priekopa közkatona vezetésével. Az egység­nél 32 sakkozó páros-versenyt n­ditott. Barátság (V. G.) Fedor szakaszvezető pél­dás katona. An Jon-szó diák. A Sztálin-téren találkoztak. Mi közük egymáshoz? Megpróbálom röviden megmagyarázni, úgy ahogyan ők magyarázták egymásnak, amikor találkoztak. An Jon-szo megtudta mit jelent a Példás katona jelvény. Fedor megértette, hogy An Jon-szo ener­getikát tanul és Koreában villany­erőműveket fog építeni. Azután An Jon-szo tört szlovák nyelven így összegezi a beszélgetés ered­ményét: — Mindketten a békéért harco­lunk. ... Mire a fényképész odaért, már átkarolva tartották egymást... Most már ír és olvas... Tavaly ősszel került a katona­sághoz Bimbó elvtárs és gyorsan megszerette a katonaéletet. Sze­reti népi demokratikus rendsze­rünket és gyűlöli az úrivilágot. Látja a nagy különbséget a mult és a jelen között. Amint gyermek­éveiről beszél, szavai vádként hangzanak a masaryk-i köztársa­ság ellen. Szegény embernek rossz sora volt — beszéli. Márpedig mi a szegé­nyek közt a legszegényebbek közé tartoztunk. Még elemi iskolába se mehettem, mikor iskolaköteles let­tem. Az én gyönge karjaimra is szükség volt, hogy több kenyér jusson a család asztalára. Négy gyereket nehezen tartottak el szü­leim. Mikor édesapám meghalt, rám, mint a legidősebb gyerekre maradtak a családfenntartási gon­dok. Tanulásra már nem is gon­doltam. Elveszett embernek érez­tem magam, ki soha nem fog írni és olvasni tudni, akit még ember­számba se vesznek az urak Bimbó elvtárs megérte azt az időt, mikor az úrivilág már csak szomo­rú emlékként rémlik előttünk. Ma, mint néphadseregünk katoná­ja, új életet él. Egy év alatt megta­nulta a betűvetést és már újságot is olvas. Az újságból tanul, hogy a betűket jobban ismerje és egyben azt is tanulja, mit hogyan végez­zen, hogy jó katona legyen. Érde­kének tartja ő is, hogy néphadse­regünk védelmi képessége magas­fokú legyen, mert ha kell, a kato­nai eskü szavaihoz hűen, ő is szem­beszáll azokkal, akik békés építő munkánkat zavarni akarnák. Vida István, szakaszvezető. JlftI KLEN, tiszt: Egy szakaszparancsnok tapasztalatai a magyar nemzetiségű katonákkal A CsISz-csoportok munkájával együtt járó problémák A CsISz-csoport munkája a vegyes nemzetiségű egységben bizonyos ne­hézségekkel jár. Miután CsISz-cso­portunk első taggyűlését ebből a szempontból nem készítettük elő, le­folyása nehézségekbe ütközött. A gyű­lés-anyagának csehről magyarra és magyarról csehre való fordítása miatt — nagyon elhúzódott. A csoport tag­jai ezért elégedetlenkedtek. Néhány cseh és szlovák elvtárs azt kívánta, hogy a gyűlés szolgálati nyelven foly­jon. A vita folyamán ezt a javaslatot elutasították. A CsKP alakulati szer­vezetének pártbizottsága segítségével arra a meggyőződésre jutottunk, hogy a CsISz-csoportban nem lehet gépie­sen alkalmazni azokat a követelménye­ket, amelyek a kiképzésnél helyesek­nek bizonyultak. Ha a CsISz-csoport gyűlésein a szolgálati nyelv haszná­latát követelnénk, az a vita megbé­nulására s ezzel a CsISz belső szer­vezeti demokráciájának megsértésére vezetne. Hiszen a CsISz-tagok többsé­ge még mindig azért húzódozik a vi­tában való részvételtől, mert nem tudják magukat jól kifejezni. Mi len­ne akkor, ha azon a nyelven kellene beszélniük, amelyet néni beszélnek tökéletesen! Ezért helyes a gyűlések fő beszámolóinak lényeges részét le­fordítani. A fö beszámoló rövid kivo­natát már a gyűlés előtt elő kell ké­szíteni. A vita során is jól felkészült tolmácsra van szükség. Ilyen megol­dás mellett a gyűlés programmjának összeállításánál természetesen számol­nunk kell bizonyos időveszteséggel. Ezért helyes, ha minél kevesebb pon­tot tűzünk napirendre és főleg a vi­tára hagyunk több időt. Mikor a sza­kaszban érvényesítettük ezeket az el­(Befejező közlemény) veket, a CsISz-gyülések lefolyása sok­kal érdekesebb lett és színvonaluk sokkal magasabb volt. A vita élénkebb lett és a harci és politikai felkészült­ségre vonatkozólag gyakorlati ered­ményekkel járt. Milyen eredmények mutatkoztak? Igyekezetünk meghozta a várt gyü­mölcsöt. Mikor az alakulat egyik sza­kasza a záróvizsgák előtt versenyre hívta ki a többieket, a mi „internacio­nális" szakaszunk (t. i. így nevezték szakaszunkat) magyar kitartással, szlo­vák elánnal és cseh gyakorlati ötletes­séggel vette fel a versenyt. Nagyon örültünk, hogy az alakulatnál eredeti­leg utolsó helyen álló szakaszunk az élre, az első helyre került. Nem szívesen búcsúztunk el egymás­tól. Ha valaki szemünkre vetné, hogy magyarosan, csárdást ropva búcsúz­tunk és nem vetettük meg Dél-Szlo­vákia sajátságos termékét sem, tulaj­donítsa azt annak, hogy mindnyájan: csehek, szlovákok és magyarok igazán szeretjük egymást. * * * A vegyes nemzetiségű szakasz neve­lésével kapcsolatos tapasztalataimat a következő pontokba foglalhatnám: 1. Nem várhatunk arra, hogy a nemzetiségi kérdés önmagától meg­oldódik. Hamisnak tartom azt a néze­tet, hogy „már olyan messze tartunk és olyan fejlettek vagyunk", hogy nemzetiségi problémák nincsenek ná­lunk. A rég- és közelmúlt maradvá­nyai kisebb vagy nagyobb nyomokat hagytak nemcsak a más nemzetiségű, hanem a cseh és szlovák katonák gon­dolkozásában is. A nevelésnél ezt szá­mításba kell venni. 2. Valakinek úgy tűnhetne, hogy a nemzetiségi kérdésről túl sokat be­széltünk. Mi azonban meggyőződtünk arról, hogy minél nagyobb figyelmet szenteltünk annak, hogy a magyar elvtársak minden lépésnél érezzék nemzetiségük tiszteletbentartását, an­nál inkább igyekeztek elsajátítani a szolgálati nyelvet, valamint a harci és politikai felkészültség tárgyait. Bebi­zonyosodott, hogy a lenini elveken ala­puló nemzetiségi politika őszinte meg­magyarázását az elvtársak nagyon há­lásan fogadják. Ugyanakkor azonban már csírájában el kell fojtani a nem­zetiségi összeférhetetlenség legkisebb megnyilvánulását, figyelemmel és megértéssel kell viseltetni minden iránt, ami a magyar elvtársaknak drá­ga, mint például a közös forradalmi hagyományok, amelyek közelebb hoz­zák egymáshoz nemzeteinket. 3. A nevelés alapvető formája a po­litikai nevelés, nevezetesen a politikai felkészültségre való nevelés. Ha ezt jól fel tudjuk használni, munkánk si­kerrel jár. 4. A kiképzés alatt követelt fegyel­met, valamint a szolgálati nyelv gyors elsajátítása iránti törekvést a katonákkal szemben tanúsított gondos­kodással' kell viszonozni. Az embe­rekkel való egyéni munka jelentősége itt jobban előtérbe lép, mint bárhol máshol. Ezek a tapasztalataim. Végül még hangsúlyozni szeretném, milyen óriási jelentősége van az emberies bánás­módnak. Mennyi bajt okozhat a nem­zeti büszkeséget sértő egyetlen meg-: gondolatlan megjegyzés! Természete­sen ez hemcsak a magyar elvtársakra vonatkozik. Ugyanilyen figyelmet kell szentelnünk más nemzetiségű katonák­nak is, hogy őszinte szeretettel és lelkesedéssel járuljanak hozzá néphad­seregünk harcképességének emelésé­hez.

Next

/
Oldalképek
Tartalom