Uj Szó, 1954. szeptember (7. évfolyam, 213-238.szám)

1954-09-01 / 213. szám, szerda

r m szo 1954. szeptember 1 A komáromi hajógyár a „Steiner Gábor-üzem nemzeti vállalať nevet kapta A „Tádzsikisztán' 5 nevű szovjet hajó útrakészen áll a komáromi hajógyár kikötőjében Hajóipa­runk egyik remeke ez a személy­szállító gőzös, mely a szovjet vizeken íogja hirdetni a komáro­mi hajógyár munkásainak értékes szakmunkáját. A hajógyár munkásai, akiket az a megtisztelés ért. hogy a Szov­jetunió megrendeléseit végzik, ün­nepélyes és bensőséges összüzemi gyűlésre sietnek az első műszak befejeztével. Iparunk egyik leg­fejlettebb üzeme, amely eddig a megbélyegzett Škoda nevet visel­te, a Szlovák Nemzeti Felkelés nagy ünnepén új nevet kapott. A munkások régi vágya teljesült­Pártunk és kormányunk határo­zatával a kapitalista Škoda nevet felcserélték a Steiner Gábor-üzem nemzeti vállalat elnevezésével. Méltó nevet kapott a gyár. Steiner Gábor, a munkásmozgalom egyik legkiválóbb alakja, a proletár­nemzetköziség és a munkásegység nagy harcosa. Azoknak a forradalmi hagyomá­nyoknak, amelyek Komárom ne­véhez fűződnek és a párt alaku­lásával kapcsolatosak, valamint az egész országban történt forradal­mi megmozdulásoknak aktív ré­szese volt Steiner Gábor. Steiner Gábor pártunk neveltje, megal­kuvást nem ismerő harcosa, utolsó leheletéig hitt a Szovjetunió és a szocializmus győzelmében. Steiner Gábor elvtárs itt szüle­tett Komárom perifériáján, mint szegény szülők gyermeke és in­nen indult el, hogy valaníilyen munkához jusson, úgy mint sok más szegény gyermek a kapita­lista világban. Steiner Gábor sze­retett volna tanulni úgy, mint ahogy tanulnak gyermekeink a népi demokratikus országokban és a Szovjetunióban. Neki erre nem volt lehetősége és ezért el­ment nyomdászinasnak Budapest­re, hogv a betűszedésen keresztül tanuljon és fejlődjön. És valóban olyan politikai vezetővé fejlődött, akire mindig büszkék vagyunk és leszünk. Már Budapesten be­kapcsolódott a munkásmozgalom­ba és részt vett a Magyar Tanács­köztársaság munkájában mint mozgalmi ember. Sajnos, a Ma­gyar Tanácsköztársaság nem vi­hette győzelemre a szocializmus ügyét és megdöntése után Steiiner Gábor elvtársat halálra ítélték. Komáromba menekült, ahol nővé­re bujtatta el és amikor legali­zálni tudta itt tartózkodását, leg­első dolga volt, hogy forradalmi munkásságának tapasztalatait fel­használva tovább folytassa harcát a munkások ügyéért, a népért ami aztán a Szlovák Nemzeti Felkelés­ben csúcsosodott ki. Nevéhez fű­ződik számtalan forradalmi meg­mozdulás, a Kommunista Párt ál­tal vezetett akcióban való rész­vétel. Különösen az aratósztrájkok legjobb vezére volt. Ebben az üzemben ma nagyon sok új mun­kás dolgozik, — új, mert ők a me­zőgazdaságból kerültek az üzem­be és itt vettek először kezükbe kalapácsot és szerszámot, ezeknek a munkásoknak volt legjobb har­cosa és apostola Steiner Gábor. Ezekért harcolt és halt meg. Sze­rették őt mindenütt. Magyarok, szlovákok, csehek, ukránok egy­aránt, azért szerették, mert egész életét a proletárnemzetköziség szelleme hatotta át. Ugy mint Jú­lius Fučík, hazánk nagyX írója, % Steiner Gábor is azt hagyta ránk, hogy soha egy kisebbség szabad­ságát ki nem harcolhatja a többi nemzetek felszabadulása nélkül. Prófétai szavai megvalósultak, a dicső Szovjet Hadsereg segítségé­vel sikerült megteremtenünk a szabad hazát és lerázni a Skodák, Preissok és a többi kizsákmányo­ló kapitalista uralmát és most csak a dolgozó népen áll, hogy milyen lesz gyermekeik jövője és saját jövőnk. Éppen ezért, amikor a volt Sko­da üzemire felkerül az ő neve, ak­kor meg kell fogadni minden dol­gozónak, hogy az ő szelleméhez hűen mindent megtesznek és min­den áldozatot meghoznak, hogy népünket meggyőzzék a szocializ­mus igazságáról és mindenkit ki­vétel nélkül rávezessenek a szo­cializmus útjára. Az ő emléke megköveteli, hogy a Steiner Gá­bor-üzem dolgozói teljesítsék a tervet és az ő nevével ellátott üzem hajói majd büszkén úsznak a szovjet folyókon és tengeren és hirdetni fogják a komáromi hajó­gyár dolgozóinak gyönyörű szak­munkáját, fejlettségét és azt, hogy ezek a munkások nem maradnak el a terv teljesítésében. Köteles­sége mindenkinek, hogy ezentúl még jobban dolg'ozzon, hogy a munkát sokkal jobban megszer­vezzék és fokozott gondot fordít­sanak az ő hagyatékára — a munkásegységre. Ez az üzem, amelyet a cseh munkásosztály áldozatos segítsé­gével felépítettek, Szlovákia büsz­kesége legyen és fokozott mérték­ben építsék ki a testvéri barát­ságot hazánk valamennyi dolgo­zóival Annál is inkább, mivel a gyár ma már nem a kapitalista Skoda nevet viseli, hanem a hős mártirét, Steiner Gárorét. A gyár­ban készült gyönyörű hajókat kö­rülbelül 300 különböző nemzeti­ségű szakember készíti, e hajók azért azt hirdetik, hogy hazánk­ban mindnyájan a szabadságért és békéért dolgozunk és a cseh, szlo­vák, ukrán és magyar dolgozók mindenkor megvédik ezt a hazát. Hirdessék ezek a hajók, hogy Csehszlovákia dolgozói tudják, hogy nem egyedül védik a békét, hanem mellettük áll a 600 milliós Kína, a népi demokráciák és en­nek a tábornak az élén a legyőz­hetetlen Szovjetunió áll, amely nemcsak hazáját védte meg a fa­sisztáktól. hanem nekünk is se­gített kiharcolni a szabadságot. A komáromi hajógyár dolgozói tud­ják, hogy a ,Szovjetunió harca csak győzelmes lehet. Tudta ezt az angol reakciós politikai vezér, Churchill is, aki azt mondta — hogy vigyázni kell, nehogy Kína vörös legyen, mert ha ez bekö­vetkezik utolsó perceit fogja élni a kapitalizmus. Szavai és félelme igazolt volt, mert Kína vörös lett és a népi demokráciák a Szovjet­unió segítségével közösen védik a békét. Biztosíthatjuk Churchillt és utódait, hogy itt többé kapitalis­ták nem lehetnek urak, a gyárak, az üzemek, a földek nem kerül­nek többé kezükbe és hogy most és a jövőben egyedüli uraik a dolgozók. Ezen a napon örömmel és há­latelt szívvel gondolunk a szovjet népre, amely meghozta nekünk a szabadságot, mert nem Preissok, Skodák, Szüllők és Jarosok ülnek a nyakán, hanem a nép vette ke­zébe a hatalmat és boldogan me­netel a szocializmus útján. * Pontosan 2 órakor a régi hajó­gyár munkásainak zászlós menete érkezik a gyár udvarára, akikhez csatlakozik a műszakot befejező munkásság mintegy másfélezerre menő tömege. Az ünnepi emelvé­nyen helyet foglal a gyár vezető­sége, ing. Miroslav Smok nemzet­gyűlési képviselő, a nehéziparügyi miniszter helyettese, Lőrincz Gyu­la elvtárs, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának tag­ja, Szlovákia Kommunista Pártja többi képviselője, a Járási Nemzeti Bizottság elnöke, a kerületi és já­rási pártbizottság küldöttei, a Nem­zeti Arcvonal és a hadsereg kép­viselői, a harcosmultú és felejt­hetetlen Steiner Gábor elvtárs leánya és nővére. A himnuszok elhangzása után Halász elvtárs, az üzemi bizottság elnöke nyitja meg az ünnepi gyű­lést. Beszéde elhangzása után a ko­máromi pionírok fogadalmat tesz­nek, hogy Steiner Gábor szelle­méhez híven igyekezni fognak is­kolai eredményeiket úgy megjaví­tani, hogy méltók legyenek az új gottwaldi ifjúság nevére. Ezután Lőrincz Gyula elvtárs, Szlovákia Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának tagja megem­lékezett hazánk történétének leg­szebb napjáról, a Szlovák Nemzeti Felkelésnek, amelyben a nemzet legjobb fiai a párt vezetésével fel­keltek, 10. évfordulójáról. Ebből az ünnepélyes alkalomból, hogy a párt halhatatlan mártírjáról, Steiner Gáborról nevezték el a komáromi hajógyárat, örömmel köszöntötte a Steiner Gábor gyár dolgozóit Szlovákia Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának nevében. Lőrincz Gyula elvtárs hangsú­lyozta, hogy a munkásosztály szí­vós és törhetetlen harca a Szovjet Hadsereg segítségével kivívta a fel­szabadulást és megnyitotta a szo­cializmus útját. A cseh és szlovák dolgozók egyetértésevei és együtt­munkálkodásával gyönyörű ipart építettek ki. Igy érvényesül a sztá­lini nemzetiségi politika, amelynek értelmében minden nemzetnek_meg van az egyenjogúsága politikai, gazdasági és kulturális téren. Az ünnepség következő szónoka ing. Miroslav Smok miniszterhe­lyettes volc, aki Polaček nehéz­gépipari miniszter elvtárs üdvöz­letét tolmácsolta. Beszédében ér­tékelte a Szlovák Nemzeti Felke­lés jelentőségét és hálásan emlé­kezett meg a dicső Szovjet Hadse­reg történelmi győzelméről, amely megadta az alapokat a szocializ­mus építéséhez hazánkban. Hang­súlyozta, hogy Szlovákia iparosítá­sának egyik legjelentősebb része a komáromi hajógyár, amely Európa legnagyobb folyami hajó­gyára. Hangsúlyozta továbbá, hogy hálával tartozunk a szovjet szak­embereknek, akik átadták nekünk a hajógyártásban elért értékes ta­pasztalataikat és hogy ehhez a bo­nyolult szakmunkához a legna­gyobbmérvű összeműködés szük­séges, hiszen egy hajó elkészítésé­hez 300 különböző szaküzem szál­lítja a szükséges részeket. A gyár valóban nagy sikereket ért el már eddig is, azonban ezt elhomályosítja az a tény, hogy az üzem az ez évi tervét nem telje­sítette. Minden igyekezetük ellené­re, amelyet az utolsó hetek ka­tasztrofális árvize akadályozott, nem sikerült kiegyenlíteni tartozá­sukat, Rámutatott továbbá konkréteri, miben állnak a hiányosságok, ame­lyek a terv teljesítését akadályoz­zák és megadta az útmutatást ah­hoz, hogy hogyan lehet ezeket až akadályokat kiküszöbölni. Végül leszögezte Smok képviselő elvtárs azt a mély meggyőződését, hogy a gyár dolgozói az Októberi Szocialista Forradalom évfordulójá­ra minden erejüket megfeszítve, helyes munkamegszervezéssel be­hozzák elmaradásukat, amihez még lendületet fog adni az a tény, hogy a gyárat a nagy forradalmárról, Steiner Gáborról nevezték el, aki megtanította a komáromi munká­sokat harcolni a kapitalisták ellen és gyűlölni a kizsákmányolókat. + A Steiner Gábor üzem munkásai megilletődötten és feszült figye­lemmel hallgatták az elhangzott beszédeket. Steiner Gábor a komá­romi dolgozók lelkében felejthetet­len. Mintaképként áll minden be­csületes és igazságos harcos előtt, mert mint politikai vezér és mint ember a népért és a néppel har­colt és érte halt meg. Érezni lehetett, hogy lelkükben átélik a mult harcait és tudatosít­ják magukban, milyen kötelesség vár rájuk a jövőben. Meg vagyunk róla győződve, hogy az üzem vala­mennyi munkása az új igazgató vezetésével a beléjük helyezett bi­zalomnak eleget fog tenni és pár­tunk és kormányunk nem fog csa­lódni bennük. Az ünnepi üzemi gyűlés az In­ternacionálé hangjaival ért véget. Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága és a Megbízot­tak Testülete jelenti, hogy rövid és súlyos betegség után Bratislavában elhunyt Anton Nedved elvtárs, a Megbízottak Testületének alelnöke, Szlovákia Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának tagja. Anton Nedved 1899 január 3-án született a kladnói kerületben levő Tuchlovicén.: Földműves családból származott, középiskolai tanulmá­nyait Rakovníkban és Kladnón vé­gezte. Az 1917-ben a volt cári Oroszországban lezajlott forradalmi események nagy hatással voltak Nedved elvtárs életére. Ezeket az eseményeket Nedved a kladnói bá­nyászok közt élte át. Csehszlovákia Kommunista Párt­ja dicső V. kongresszusa után mint nagyszombati tanár, Nedved be­kapcsolódott a munkásmozgalom­ba. A burzsoázia és ennek jobbol­dali szociáldemokrata támogatói megfosztották tanári állásától. A kommunista párt megbízásából a Szovjetunió Barátai Szövetségének titkára lett és Peter Jilemnický-vel, aki nagyszombati működésének kez­detétől jó barátja volt, a Szovjet­unió Barátai Szövetségének legtevé­kenyebb tagjai közé tartozott. 1936­ban egy munkásküldöttséggel ellá­togatott a Szovjetunióba és ez az út­ja még jobban elmélyítette a hala­dás és a béke hatalmas országa iránt érzett nagy szeretetét. 1938­ban a nagyszombati városi tanács­ban a kommunista pártot képvisel­te. A csehszlovák burzsoázia mün­cheni kapitulációja után, amikor Szlovákiában minden hatalmat a lu­dákok ragadtak magukhoz, Nedved elvtárs is azok közé tartozott, aki­ket a Iudákok üldöztek, bebörtönöz­tek és kiutasítottak. Nedved elvtárs Nagyszombatban bekapcsolódott az illegális tevékenységbe, de 1938 de­cemberében kénytelen volt szülőfa­lujába költözni. Megismerte a náci elnyomás minden kegyetlensége?.­Nedved elvtárs anyagi gondokkal küszködve tovább harcolt az illegá­lis mozgalom keretében az erőszak ellen.- A legsúlyosabb napokban, amikor a nácik kegyetlenkedése te­tőfokához közeledett, Nedved elv­társat letartóztatták, és Kladnóban, a prágai Pankrác-böritönben és a hírhedt Petschek-palotában kemény vallatásnak vetették alá. Nedved elvtárs azonban nem tört meg ós folytatta illegális működését. Min­den, ami ezután egészen a prágai felkelésben való részvételéig követ­kezett, kemény próba volt. Nedved elvtárs kész volt életét áldozni eb­ben a harcban, de egészségi állapota megakadályozta a szélesebbkörű te­vékenységet. Részt vett májusban a prágai utcai harcokban és azok kö­zé tartozott, akik a felszabadulás utáni első napoktól kezdve bekap­csolódtak az építőmunkába. Mint párttag hűségesen és lelkiismerete­sen teljesítette feladatait, minden­hol, ahova a párt állította. Tagja volt Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának. Mint a párt hű és odaadó fia, minden ere­jéből azon volt, hogy a munkás­osztály érdekeiért, a haladás és a béke ügyéért folytatott harcból a le­hető legjobban kivegye részét. Mint újságíró, a „Zemédelské no­viny" főszerkesztője, példás együt­test szervezett és ezzel mezőgazda­ságunk számara az ismeretek és ta­pasztalatok kútfoirását nyitotta meg. Gazdag tapasztalatokkal rendelkezett a sajtómunka terén és ezért Szlová­kia Kommunista Pártja Központi Bi­zottsága megbízta a „Pravdá"-nak, Szlovákia Kommunista Pártja köz­ponti lapjának vezetésével. A „Pravda" szerkesztőségében kéí évig végzett gyümölcsöző alkotó­munkát. Odaadással tanítotíta a szerkesztőség kollektíváját az új­ságírói munka szeretetére, arra, hogy hazafias lelkesedéssel szolgál­ja a dolgozó nép érdekeit, a szo­cializmus és a béke ügyét, szeresse a Szovjetuniót és annak népét. Jó példát mutatva, a „Pravda" szer­kesztőségében harcos szerkesztőkol­lektívát nevelt. Érdemdús munkát végzett a föld­művelésügyi minisztériumban, ahol mint a miniszter helyettese műkö­dött, a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetségben és a Politikai és Tu­dományos Ismereteket Terjesztő Társaságban, melynek elnöke volt. Nedved elvtárs szép munkát fej­tett ki mint a Csehszlovák új ság­írószövetség elnöke. A Megbízottak Testületében mint alelnök műkö­dött és az itt kifejtett munkája is igen érdemdús volt. Munkája a be­csületes, lelkiismeretes és öntudatos párttagé volt, aki minden erejéből igyekezett hozzájárulni hazánk fel­virágoztatásához, a boldog Szlovákia megteremtéséhez a-szocialista Cseh­szlovákiában. Ä Megbízottak Testületének gyászüíése Augusztus 30-án, hétfőn, a Meg­bízottak Testülete gyászülést tartott, hogy ezzel rója le tiszteletét az ei­húnyt Anton Nedved, a Megbízottak Testülete alelnöke emlékének. Rudolf Strechaj, a Megbízottak Testületének elnöke méltatta az el­hunyt munkásságát. Kiemelte a Kommunista Párt iránti határtalan hűségét, szeretetét, a nép és hazája iránti szeretetét, valamint a Szov­jetunió és hős népe iránt érzett mély odaadását. A. Sz. Jegorov, a Szovjetunió hőse a besztercebányai ünnepségeken Besztercebányán a felkslés 10. évfordulójának ünnepségei augusz­tus 29-én vasárnap, a Szlovák Nemzeti Felkelés terén megtartott manifesztációval érték el tetőpont­jukat. A kora reggeli óráktól kezd­ve fogadta az ünnepi díszben öltö­zött város a besztercebányai és környékéről érkezett ünneplő kö­zönséget. A manifesztáción beszé­det mondott Marek Smida erdő- és faiparügyi miniszter, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bi­zottságának tagja. Beszédében mél­tatta a Szlovák Nemzeti Felkelés jelentőségét. Az ünnepi beszéd után, amelyet gyakran szűnni nem akaró taps és a Szovjetunió, vala­mint a békét éltető jelszavak sza­kították félbe, A^ Sz. Jegorov, a Szovjetunió hőse, az első „Sztálin"­brigád parancsnoka üdvözölte a besztercebányai dolgozókat a szov­jet nép nevében. Az ünnepi mani­fesztáció után a dolgozók a smre­činai dolgozókkal az élen, akik a kormány vörös zászlajának birto­kosai, részt vettek az ünnepi fel­vonuláson. A felkelés 10. évfordu­lójának besztercebányai ünnepsé­gei délután a Béke-amfiteátrum­ban a Csehszlovák Állami Ének­és Táncegyüttes fellépésével foly­tatódtak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom