Uj Szó, 1954. augusztus (7. évfolyam, 186-212.szám)

1954-08-15 / 198. szám, vasárnap

tu %m 1954. augusztus 15. KÜLFÖLDI HÍREK Á santiagói Savoy-szállóban Fer­dinand Santivana nemzeti irodalmi díjjal kitüntetett chilei iró elnök­letével a kiváló békeharcosnak Pab­lo Neruda költőnek, ünnepélyesen átadták a nemzetközi Sztálin bé­kedijat. A békedíj bizottsága nevé­ben I. G. Erenburg mondott beszé­det és lelkesen üdvözölte Pablo Ne­rudát, aki verseiben az igazságos­ság, a béke és a nemzetek közti test­yériség eszméit dicsőíti. Pablo Neru. da köszönetet mondva a nagy meg­tiszteltetésért, kijelentette: „Ismé­telten biztosítom önöket, hogy éle­tem, minden szavam, költészetem fényt, örömet és szeretetet fog su­gározni. Ez ma a költő becsület­beli ügye." • A Moszkvában tartózkodó brit munkáspárti küldöttség Attlee ve­zetésével augusztus 12-én repülő­gépen elhagyta Moszkvát és Kí­nába utazott. nyomására 1949 végén Hágában hoz ták létre „kerékasztal*-' mellett. Az unió statútuma sok gyarmati elő­jogot biztosított Hollandiának és komolyan ártott Indonézia szuve­renitásának. Az Idaho államban augusztus 10­én megejtett előzetes választások alkalmával a demokrata párt ne­vében G. Taylor volt szenátort, a haladó párt 1948-as elnökjelöltjét jelölték a szenátusba. Taylor mos­tani győzelmét annak tudja be, hogy bírálta a kormány külpoliti­káját és a mezőgazdasági termé­kekben folytatott árpolitikát. Tay­lor „liberális Roosevelt-hívőnek" vallja magát. Kijelentette, hogy az Egyesült Államoknak teljesen re­videálnia kell külpolitikáját. • Augusztus 12-én közölték a Hol­land-Indonéziai Unió megszünteté­séről szóló egyezmény szövegét. Az uniót az amerikai imperialisták Dr. Stanislaw Skrzeszewski len­gyel külügyminiszter a kormány nevében a lengyel hadsereg képvi­selői, N. Mihajlov, a Szovjetunió varsói nagykövete, a diplomáciai testület tagjai, Lengyelország po­litikai és katonai életének képvise lói a varsói csehszlovák nagykövet ségen részvétüket fejezték ki Karéi Vojáček nagykövetnek František Veselý alezredes, varsói csehszlo­vák katonai attasé tragikus elhúny­ta alkalmából. * A „Manchester Guardian*' kö­zölte tokiói tudósítójának, Tilt­mannak cikkét a demokratikus or­szágokkal való kereskedelem ki­bővítéséért folyó japán mozgalomról. „A Japán és Kína közti virágzó kereskedelem távlata vonzza a ja­pán ipari köröket. A Japán gazda­sági problémáit enyhítő, vagy talán megoldó kereskedelem lehetősége parlamenti viták állandó tárgyát és a japán iparmágnások össze­jöveteleinek állandó témáját ké­pezi" — írja a tudósító. * A „Ville de Tunis" nevű hajó 1900 francia katonát és tisztet szál­lított Marseillből Bizertába. Más katonai egységek a „Charles PIu­' mier" hajón érkeztek Tuniszba. A bordeauxi dokkmunkások két íz­ben megtagadták a fegyverek be­rakását a Casablancába induló „Agadix" teherhajóba. 4 déJkeleíázsiaí tömb — kísérlet egy ázsiai háború kirobbantására -j*4al díszoklevél tulajdonosa Délfelé járt az idő, mikor beértem a zálogosi állami gazdaságba. Messzi­ről megkapott a gyönyörű táj. A gaz­dasághoz vezető út kétoldalút akác­fák szegélyezik. Dús lombjuk árnyé­kában megpihenhet az ember. Egy kisebb csoport éppen ott pihen ki­nyújtózva az egyik fa árnyékában­Kevéssel odább egy másik fa alatt 16 év körüli fiú vizet ad a dohány tórö lányoknak. Alig pár lépésre nagy tehéncsorda legvi a mezőn, s lassan megindul a közelben csobogó patak irányában. Délre jár az idő. Annyira megkapott a sok látnivaló, hogy csak akkor eszméltem fel, ami­kor a gazdaság szélső házaihoz értem. Itt szintén van csodálnivaló. Eltűntek düledező cselédviskók és most új, sárgára meszelt barátságos szobák várnak a munkából hazatérő dolgo­zókra. Az istállók és más gazdasági épületek az egészségügyi előírásnak megfelelően a lakóházaktól távolabb épültek. Kultúrteremről sem feled­keztek meg, hogy legyen hol szóra, kozniok a gazdaság dolgozóinak. Egy­óval minden van itt, ami hozzátar­tozik az élet szépségeihez. Az Űj Kína sajtóiroda közölte: A „Guardian" című ausztráliai lap írja cikkében, hogy az Egyesült Államok által jelenleg Délkelet. Ázsiában összetákolt katonai tömb (Seato) „amerikai kísérleteket je­lent, hogy Kína elleni háborúra ve­zessenek bennünket és biztosítsák az ausztráliai csapatok bevetését bármelyik ázsiai nemzet ellen". A lap bírálja Ausztrália kormá­nyának ama szándékát, hogy belép az agresszív tömb*be, továbbá köve­teli, hogy „az ausztráliaiak ne vegyenek részt ezekben az új amerikai tá­madó tervekben". A „Guardian" felhívja Ausztrá­liát, hogy „Kína elismerésével, Ausztrália és a többi csendesóceáni orszá. gok kereskedelmi kapcsolatainak fölvételével és kereskedelmük fej­lesztésével biztosítsa a békét és ismerje el ezen országok függet­lenségi jogát". A „Peoplé' s Voice" című újzé­landi lap közölte Wilcoxnak, Üj­Zéland Kommunista Pártja főtitká­rának nyilatkozatát. Üj-Zéland nem. zeti érdekei megkövetelik annak ka­tegorikus kijelentését, írja Wilcox, hogy „ ,,nem támogatjuk a délkeletázsiai szerződés megkötésére irányuló amerikai terveket. Indokínában kivívták a békét, de Washington mindent elkövet, hogy meghiúsítsa ezt a nagy sikert". Az újzélandi nép érdeke „a béke támogatása, a kereskedelmi és kul­túrkapcsolatok fejlesztése a délke­letázsiai országok nemzeteivel. Itt az idő, midőn mindenkinek tudtul kell adnunk, hogy határo­zottan visszautasítjuk az ANZUS egyezményben (Ausztrália^ Uj-Zé. land és az USA katonai szövetsé. ge) tartalmazott veszedelmes kö. telezettségeket, amelyek érdekeink rovására az Egyesült Államok céljai elérésének támogatására vezetnek." Fasiszták fasiszták maradnak — Mi lesz most, hogy tisztességes úton véget háborúja? ért korunk egyedüli (Rajz Máriássy) SZEMLE A GAZDASÁGI UDVARBAN. Utam először a gazdaság irodá jába visz. Hárman dolgoznak itt Köztük van egy a nyitrai gazdasá­gi iskoláról, ideirányitott fiatalem ber is. Figyelmesen hallgatja gazdaság vezetőjének minden sza­vát. Rövid beszélgetés után szem­lére indulunk a gazdaság felé. Leg­jobban az állatok érdekeltek, így hát az istálló felé vettük útunka'. Az egyik disznóólnál csaknem tátva maradt a szám a meglepetéstől B -n/ a korlát mögött gyönyörű ál latok sütkéreznek a napon elnyúl­va. Egyformák, mint az ikergye re.kek. Szebbet még festeni sem lehetne. Egy másikban kismalacok han­cúroznak. Még tejes volt a szájuk jó „ebéd"- után. Egy harmadikban a hizlalásra szánt süldők nyujto gatják nyakukat, várva az ebédet. Talán sohasem láttam együtt ennyi szép állatot. Innét a tehénistállók felé vettük útunkat, Amit itt lát tam, azt sohasem felejtem el.' A jászolhoz kötve két hosszú sorban alacsony, de jóhúsban lévő fekete­tarka fejőstehenek szelíd szemek kel néznek rám. Kísérőm szerint Hollandiából hozatták őket még 1947-ben. Meglátszott rajtuk a gon dos kéz nyoma, és a hatalmas tő­gyek mutatták, hogy valamennyi jól tejel. „ . Azt hittem, nincs ennél csodá­latraméltóbb ebben a gazdaságban de hamarosan meggyőződtem téve­désemről. Az istálló végében lévő takarmányozó helyiségben jöttem rá, hogy tévedek. Búgott a szecs­kavágó gép, ketten nyomkodták a csalamádét az elevátorba és aki a villával hányta oldalt a szecskát — ugyancsak izzadt. Nőtt, tornyo­sult a szecska, s percek alatt a me­nyezetig ért. Újabb öt ember lé­pett a helyiségbe, s villára kapva hozzáláttak, hogy megkeverjék da­rával. Az egyik küzülök 43 év körüli férfi, szaporán forgott, s közben irányította a munkát. — Jól megkeverd István — mondja a társának. — Megy a munka mint az ostorcsapás. Rövid percek alatt elkészült a tehenek esi. sokat akartam megtudni tőle. Amikor látta, ,hogy tovább mara­dok, meghívott a lakására, ahol nyugodtan elbeszélgethettünk. Pár száz méterre az istállóktól, barát­ságos szobakonyhás lakásba veze­tett. A tűzhely körül magas barna asszony szorgoskodott az ebéd főzésénél: — A feleségem — mondja hal­kan. Szemem hamar végigfutott a konyhán. Fehér lakkozott konyha­bútor, a falon egy tükör, s az asz­tal körül a székek rendben elrak­va. Tisztaság, s kellemes ételszag terjengett a konyhában. A szobába mentünk, de előbb még szelíd szóval megkérte fele­ségét, hogy fejje meg a teheneket helyette. Kettesben maradtunk. Egy percig csak az óra ketyegése hallatszott. Itt is a gyönyörű bú­tor, a /nagy hatlámpás rádió öt­lött a szemembe. A kifestett fa­lakon bekeretezett arcképek és hat „becsületbeli elismerés" díszlett. Itt függött a prágai földművelésügyi minisztériumtól, a bratislavai föld­művelésügyi megbízottól, valamint a nyitrai járástól kapott dicsérő elismerés. — Szép ajándék — mutatok a falon lógó képekre. — Meghiszem azt — vágja ki büszkén. — Nem minden ember kap ilyet. Majd rámnevet, hamiskásan mondja: — Csak aki megérdemli. Azután megmutatta a még majd­nem új biciklit, amit tavaly kapott, s az idén kapott, 900 koronás órát — Az első díjnak ezt is adják — mondja — és még pénzt is. — Aztán elbeszéli, hogy tizenkét te­henet gondoz és fej. Naponta át­lag 17 literes tejhozamot ért el egy tehénnél. Júniusban, mikor zöldta­karmány volt. 17.5 litert fejt min­dennap egy-egy tehéntől. Szelídtekintetű, acélkékszemű ember, aki társait irányította, kü­lönösen meglepett. Minden mozdu­lata elárulta, hogy szereti az álla­tokat és pontosan végzi munkáját Akinek olyan gyöngéd nézése van — az nem lehet rossz ember, gon­doltam magamban. Hajtott a kí­váncsiság, hogy elbeszélgessek ve­le. Kérdeztem is egyet s mást. Készséggel felel minden kérdésem­re. — Benyes Kálmán a nevem — mondja. — Fejő vagyok. BENVES KÁLMÁNÉKNÁL. Igy indult meg közöttünk a be­széd. Sok mindenre voltam kiván­HAVI 2.500 KORONA KERESET. — És mindig ennyi tej volt? — teszem fel a második kérdést. - Dehogyis, csak az év elején értem el ezt a mennyiséget — fe­lelte őszintén. Azután visszatér az 1950-es évre, a-nikor idekerült. Ebben az időben alig 10 litert fejtek egy tehén­től. Nvolcan voltak a fejőstehenek­nél. de sokszor otthr><*vtňk a te­heneket és ő fejte meg ó'ket. Meg­esett az is, hogy 18 tehenet egyma­ga fejt meg. A többiek nem vették elég komolyan a munkát és nem hitték el, hogy ha jól dolgoznak, többet keresnek. Soksíor le is tor­kolták érte, ha oktatta őket. Hiába, Benyes Kálmán szerette az állatokat, és nem nézhette azt, hogy úgy dolgozzanak, mint a gró­fi birtokon. Beteljesedett régi ál ma, hogy tehenekhez került. Gyer. mekkorától dolgozott, de semmi be se vették kérelmét. Gyalogmun­kás volt mindig, sokszor kidobták innét is. — Nem kellett azoknak az ember, csak addig, amíg dolgozni bírt — mondja elgondolkozva és gyermek­korára gondol, amikor éhezett. Sze­me előtt ködlik még, amikor egy marék herét tépett a nyulaknak és másnap szélnek eresztették és me, is büntették. — Mennyivel másképpen van mostan — mondja. — Megbecsülik az ember munkáját és tudását. Meg adnak minden lehetőséget, hogy tudását érvényesíthesse és meg is fizetik. Jó munkáért jól is fizetnek. Havi keresete 2.500 korona. Ez volt az, amivel meggyőzte a többi hét fejőt arról, hogy érdemes jól dolgozni. Lassan-lassan kibékültek Benyessel és ma már örülnek, ha tanulhatnak tőle. Ma már vala­mennyien 15—16 literes átlagos tej­hozamot érnek el. Gazdagodik, épül a gazdaság és egyre nagyobb jöve­delemhez jutnak a dolgozók is. A FEJÉSI ÉS ETETÉSI MUNKAMÓDSZER Igy beszélgettünk két óra hosz­szat. Elmondta még, hogy hogyan érték el ezt a kiváló eredményt. Először is betartják a pontos ete­tési időt, a takarmányadagokat pon­tosan mérik és tisztántartják az ál­latokat. Fontos a háromszori fejés naponta, mert ezzel is gyarapodik a tejhozam. Továbbá fontos a tőgy­masszázs minden fejés előtt. Időt kell adni az állatnak az evésre és rendesen- elegendő vízzel kell ellát­ni. Ezt a munkát csak akkor lehet rendesen elvégezni, ha az állatgon­dozó idejében lát hozzá a munká­hoz. Elmondotta, hogy pontosan reg­gel 4 órakor kezdik el az etetést. Először 1.10 kg abrakot, majd utá­na két-két tehén egy kosár szecs­kát kap. Amíg esznek, megtisztítják őket. Pontosan félötkor megkezdik a fejést. Utána még szecskát kap­nak és az itatást 8 órakor végzik, hogy legyen idejük a teheneknek az evésre. Azután korlátba terelik őket, majd 11 órakor újra vissza­terelik az istállókba. Ismét úgy, mint reggel, megkapják az 1.10 kg darát és a szecskát és tőgymasszázs után 11.15 órakor újra fejik őket. Este ugyanez az eljárás. Fontos továbbá a próbafejés és a borjas tehén elapasztása — magya­rázza Benyes elvtárs. — Minden hónap elsején és tizenötödikén csi­nálnak próbafejést és megállapítják a tejhozamot. Ha a tehén több mint hathónapos borjas, csak kétszer fejik naponta. Egy vagy két hét után egyszer, s mire héthónapos, már nem fejik. így apasztják el a tejet a hasas teheneknél. Mikor á fejést abbahagyják, csak zöld, vagy száraztakarmányt adnak a tehén­nek, hogy a tőgy megerősödjék. Ha a tehén teje teljesen elapad, utána megadják neki megint azt az abra­kot, mint a legnagyobb fejés idején. Csak így lehet biztositani, hogy a borjazás után elsőrendű fejős le­gyen. — Ezt a pihenőt meg kell nekik adni, mert a tej vérből van — fe­jezi be Benyes elvtárs. — Azért nincs tej a magángazdálkodóknál, mert azok az utolsó napig kínozzák, fejik a teheneket. Hiába azután bárminő sok abrak és takarmány. Nem használ az semmit. Legjobban Baba nevű tehenét di­cséri, amelytől 26 liter tejet fej ki naponta, borjazás után pedig 32, meg a „Cigány" tehenet, amely 24 liter tejet ad, pedig mindkettő már 7 éves. Még elmondja, hogy a hollandi tehenek nyolcéves koru­kig a legjobb tejelők. Nem fél azon­ban, hogy jövőre betöltik a 8. évet, mert van pótlás helyettük bőven. NEMES VERSENYZÉS AZ ELSŐSÉGÉRT Attól az időtől kezdve, hogy Be­nyes elvtárs a gazdaságba jött, meg­változott ott a rend. Munkatársai megértették, hogy neki van igaza, és ők is nekiláttak a munkának. Most munkaverseny folyik a nvolc fejő között az elsőségért. Mind­egyikük igényt tart a 250-es Jáva motorkerékpárra. Aki megnyeri az első díjat, azé a motorkerékpár. Egy kicsit tart is Benyes elvtárs Rosko Andrástól, aki 16.5 liter te­jet fejt ki, de meg örül. is annak, hogy az ő segítségével írások is ilýen szép eredményeket tudnak elérni. Én már kaptam ajándékot — kapjon most ő is — feleli. A gazdaság azért tudja felküzdeni magát az elsők közé a fejésben, mert vannak Benyes Kálmánok, akik tudják, hogy a gazdaság gya­rapodása az ő gazdagodásukat is elenti, és megértették, hogy a szo­cialista hazában maguknak és csa­ládjuknak építik a boldog jövőt. Halász Ambrus

Next

/
Oldalképek
Tartalom