Uj Szó, 1954. augusztus (7. évfolyam, 186-212.szám)

1954-08-01 / 186. szám, vasárnap

1954. augusztus í UJSZ0 7 AZ ÜJ SZŐ POSTÁJÁBÓL Ismét vidáman hordják a gabonát A falu már napok óta olyan, mint a megbolygatott méhkas. A máskor semmivel sem törödő emberek izgatottan érdeklödnek: — Mit mond a rádió? Mennyi van még kint a gátból ? — Mindenki, akinek csak néhány perc ideje van, rohan a gátra, hogy saját szemével győződjék meg a helyzetről. Megszólal a falu harangja. Az emberek izgatottan fülelnek, nem jelez-e veszélyt... De nem. Nyugovóra szól a harang. De bizony még a gyerekek sem fogadnak neki szót. Már nem tud napok óta aludni senki... Kint dolgoznak a gáton, vagy a legszükségesebbet csomagol ják... A gabona, a mindennapi kenyér kint fekszik még keresztekben. Máskor ilyenkor már gaboná. val megrakott szekerek nyikorogtak végig a falun ... Elpihen az apróság. Nyugodtan, egyenletesen lélekzik. Még a nyál Is kicsordul a szája szélén. A felnőttek gondolkoznak: Levetkőzni? Vagy inkább csak úgy ruhástól, egy pillanatra? — Későre jár az idő. Minden csendes már, csak a gáton villannak fel az őrök apró lámpásai ... És ebbe a nyugtalanító, fe. szültségtől terhes csendbe egyszerre belehasít egy hang: „Jön a víz, emberek, mindenki a gátra!..." És mintha csak nyomatékot akarna adni a hírnök szavának, újra megszólal a harang ... Komoran, vésztjóslóan konganak az ütések, mindig a harang egyik oldalára... Ro_ hanó árnyakkal telik meg a falu, néhány perc alatt teljesen kiürül. Már messziről hallatszik a fékét vesztett elem harsogó zúgása. Hatalmas, tizenötméteres sugárban robajlik ki szük korlátai közül... És megkezdődik a harc. Emberi hajlék céljait szolgáló terméskövek zuhannak alá, hogy megállást parancsoljanak a pusztító árnak. Kisebb darabjaik mint könnyű pely. hek repülnek ki a tarlóra. Hull a kő, omlik a trágya, szóródik a föld és a mindent elárasztásával fenyegető robaj lassan morajlássá, majd csendes folydogálássá változik... Az ég komor fekete kárpitja régen felhasadt, hogy helyet adjon a nap aranyszínű diadalglóriájának, mely most szikrázó koszorút fon a dia dalmas embernek, a természet urának bronzszínű feje köré ... Igy áll ott Kormos Kálmán, Szegedi Lajos, Síberli Gergő és még sokan — nagyon sokan. Az emberi társadalom érzékeny idegszála, a telefondrót pedig szerte röpíti a vészjelet és segítséget kér... Állandóan cseng a telefon: Itt Párkány, rá húsz percre: itt Bratislava... És máris megindul a segítség ... Hatalmas teher, autók indulnak meg, hogy a tech. nika segítsen az elfáradt, agyoncsigázott izmoknak... Néhány óra múlva friss munkaerő-segítség érkezik. Vidám, napégette fiúk, sapkájukon a hadsereg jelvénye. Mor. vaország egyik városából vágtak neki a hosszú útnak, hogy segíthes. senek... Horák tiszt elvtárs beosztja őket és máris dől a föld a kezük nyomán, hogy elvegyék a víz ked. vét újabb támadástól. Este boldogan jelentik az eredményt, huszonnyolc, másnap harminokét, harmadnap harmincnyolc tíztonnás fuvar erősíti a gátat. A vízmester gondterhelt arca is mosolygósra változik. Nincs átfolyás, de még átszivárgás sem a gát egész hosszában. A víz pedig lassan apad, belátta, hogy nem tudja legyőzni az embert, ha az egy szer összefog. Vidáman zörögnek már a szekerek, magasan megrakva aranyszínű és az aranynál is értékesebb búzakalászokkal, hogy új erőt, minden akadályon diadalmaskodó életkedvet adjanak a boldog, hazát építő, sok megpróbáltatást szenvedett embereknek. A élet lassan visszatér megszokott medrébe és majd évek multán a hosszú téli esték csendes magá. nyában fogják mesélni az öregek, hogy így élték át az árvizet 1954ben Garamkövesden. Bajsnóczy V. Sohasem felejtjük el hős katonáink segítségét Városunk és járásunk megmentői | Pionírlányok és fiúk szlovák és néphadseregünk osztagai, július 24. én délelőtt búcsúztak Komárom la. kosságától. Délelőtt 9 órakor gyülekeztek a téren az üzemek, hivatalok és a CsISz küldöttei, valamint a hálás lakosság és a néphadsereg tagjai. Vezényszavak hangzottak el, a zenekar üdvözlő hangjai és a katonák üdvrivalgása közt megérkezett az ezredes elvtárs, a mentőosztagok vezetője, aki Bagócsi elvtárs, a JNB elnöke és Kollaritz elvtárs, a JNB alelnöke kíséretében, a HNB erkélyén foglalt helyet. A himnusz elhangzása után a JNB vezetősége szlovák és magyar nyelven üdvözölte a segítséget nyújtó katonákat, akiktől az elmúlt válságos napokban sorsunk függött. Katonáink bátran, fáradságot nem kímélve, harcoltak mindenütt a gá. takon a megvadult víz ellen. Városunk és járásunk megmenekült. Bízhatunk tehát mindig néphadseregünkben, a béke hadseregében, mely megvédett bennünket most és mindig résen áll békés munkánk elért eredményeinek megvé. désére. Járásunk lakossága sohasem felejti el hős katonáink segítségét. Az egyik katona elvtárs rövid beszédében hangsúlyozta, hogy ők csak kötelességüket teljesítették a veszély napjaiban és a jövőben, ha bármi is előfordul, ezt ismét megtennék. Nagy István, a hajógyári dolgozók nevében mondott köszönetet a katonáknak. magyar nyelven üdvözölték a kato. nákat és virágcsokrot nyújtottak át az ezredes elvtársnak, aki meleg szavakkal köszönte ezt meg, és rá. mutatott, hogy ők is a X. kongreszszus célkitűzését teljesítették. Nemcsak a veszélyt segítették elhárítani, de segítették a környék mezőgazdaságát is. Dörgő, háromszoros hurrá volt rá a válasz. Az ünnepség az Internacionáléval végződött. Vidám zeneszó mellett, mosolyogva vonultak el a csapatok, kezükben magasra tartva a kapott virágokat. Nagyon szép volt ez a búcsú és az ünneplő, tapsoló és hurrázó tömeg egyhamar nem fogja elfelejteni őket. Városunk becsületes népe is részt vett a mentési munkálatokban. A mi kis üzemünk is kivette részét a harcból! Juhász Ferenc és társai több na. pig, éjjel-nappal dolgoztak a gátakon, ugyanúgy Semsei, Deminger, Davides, Marsailek, Kányái, Paál, Illés, Apró, Gáborek és még sok elvtárs. Üzemünkben állandó készültség volt, azonkívül több nagyteljesítményű szivattyút küldtünk a talajvíz, zel elárasztott területekre. Vízleszivattyúzásra a belterületeken külön osoport járt, amelynek tagjai Nagy László, Kinczer István, Vass József és Paál László elvtársak voltak. Az állami birtok területi műhelyének dolgozói, Komárom NÉPHADSEREGÜNK - A BÉKE ŐRE A dunaszerdahelyi vasutasok is megállták helyüket Fontos feladatot kaptak július 17-én a dunaszerdahelyi ČSD pá. íyamesteri körzetének alkalmazottai. A feladat az volt, hogy biztosít, sanak kellő mennyiségű anyagot, amellyel sikeresen meg lehet aka. dályozni a Duna kiöntött vizének további terjedését a Csallóközben, Brnöala Albin, főpályamester vezetésével brigád alakult, mely minden akadályt legyőzve, szállította az anyagot a kijelölt helyre. A Dunaszerdahely és Felső-Bár közötti, vízzel elöntött útszakasz járhatóvá tételére is brigádot alaki, tottak a dunaszerdahelyi ČSD pályamesteri körzetének dolgozói. A 13 tagrú brigádot Máhr Gyula irányitotta. Jó munkájukkal sikerült is az utat járhatóvá tenniök. A ČSD dolgozói bebizonyították, hogy önfeláldozó és lelkiismeretes munkájukkal ők is kiveszik részüket az árvíz fenyegető veszedelme elleni harcból. Korýtko József, ČSD pályamesteri körzete, Dunaszerdahely Gyakorlatra jöttek a tartalékosok Sok egységbe már megérkeztek a tartalékosok. Ha megkérdezzük Sedláfek tisztet, a következőket mondja: „Valóban jól lehet dolgozni ezekkel az elvtársakkal". És nemcsak ő mondja ezt, hanem a többiek is, akik a tartalékosokkal dolgoztak, megerősítik ezt az állítást. Az ember elgondolkozik rajta, miért van ez így. Közben két különböző kép jelenik meg képzeletében: a tartalékos ma és a régi hadse. regben. Két teljesen különböző alak. Valaha nem becsülték az ügyes, értelmes katonát... szemtanúk igazolhatnák, milyen keserű sorsa volt az ilyen katonának. S milyen lehetett a tartalékos viszonya a katonasághoz? Sedláček elvtárs egységébe meg. érkezett Hampel őrvezető, aki a polgári életben hivatalnok, Bocek és Dimás katonák, bányászok. Simek, a szakaszagitátor földműves. Helyesen fogják fel a gyakorlatot, melyet végeznek. Egynéhány szó elég arra, hogy az ember megtudja, milyen a hadsereghez való viszonyuk. Eddig csak hallottak ró. la — s most a saját tapasztalatukból ismerik meg. Sokat jelent számukra, amikor összehasonlítják az 1948 előtti hadsereget a maival: „teljesen megváltozott a tisztek és a katonák viszonya — mondja Hampel őrvezető — ilyen őszinte és szi. vélyes viszonyt azelőtt nem ismer, tünk." Tetszenek nekik a tehetséges altisztek és a katonákról való gondoskodás. A mi tartalékosaink a munkahelyek agitátorai is, mert elbeszélik, milyen az új hadseregben az élet. Ez nagyban hozzájárul a hadsereg és a nép benső viszonyának megszilárdításához. A tartalékosok nagyrésze arról beszél, hogy a hadseregben beállt változások menynyire megváltoztatták a katona életét. Természetes, hogy a katonai élet nehézségeivel is megismerkednek mindennap, a gyakorlatozás nem könnyebb ma sem, de az igazi barátság, az új belső rendtartás szelleme a nehézségek leküzdését is könnyebbé teszi. Sokszor a tartalékosok helytelen elveket vallanak. Megtörténik, hogy a következőket halljuk: A lövészeti előkészületek, nek nincs sok értelme — több élestöltényt szeretnénk — a politikai iskolázáson miért foglalkoznak annyit az eskü jelentőségével. Ebből látható, hogy sok tartalékos helytelen elveket vallott. Túlnyomó részben az ilyen helytelen nézet az oka, ho^y a tisztek és az altisztek kevés figyelmet szentelnek a reájuk bízott katonáknak s nem magyarázzák meg kellőképpen a feladatokat. Plišek és Jurica tiszt jól végzik munkájukat. Ezek az elvtársak idejében reagáltak a tartalékosok hangulatára és kérdéseire. A katonák életének minden mozzanatát figyelemmel kísérik. És ez így helyes. A tartalékosok ugyanis a hadseregben töltött rövid idő során nem élik bele magukat a feladatokba úgy, mint a tényleges katonák. A tartalékosokkal való munka egé. szen más, mint a sorkatonasággal való foglalkozás. Például a katonai kiképzőtáborbas a tartalékosok között volt Potoček katona és Hric tizedes. Azelőtt a karvini bányákban dolgoztak mindketten. Potoček katona mint mérnök, Hric tizedes, mint bányász. A' hadseregnél, Hric szerette voina, ha sátrukat rendben és tisztán tartanák, Erre figyelmeztette egyszer Poto. ček elvtársat is, akit ez kellemetlenül érintett. Itt is Hric elvtára feljebbvalójának érezte magát. Végül is a szakaszparancsnoknak kellett közbelépni, aki megmagyarázta a tartalékosoknak a katonai elv. társi viszony kérdését. Ebből az következik, hogyha a tar-, talékosoknak jó is a katonai szolgálat iránti viszonyuk, mégis sok nehézséget és akadályt kell a nevelőmunkában leküzdeni. Itt is a ré. gi és az új közötti harc folyik. A parancsnokok és a politikai szervek feladata, hogy helyesen irányítsák a tartalékosokat. Arra kell töreked, niök, hogy belőlük is jó katonák legyenek. Nem azért, hogy megmutassák nekik, hogy mi a „katonaság", hanem azért, hogy megértsék, mit követel meg a haza védelme. Mindebből a tanulság az: irányít, suk helyesen a tartalékosokat, akik a hadseregben csak rövid ideig vannak, intenzív nevelömunkával fordítsunk rájuk különös figyelmet. Belőlük lesznök a felkészült kato. nák, agitátorok, propagátorok, né. pi hadseregünk támaszai. Šnobi József Pihenő az apadó Duna mellett Az alakulat, melyhez Magula, Gürtler és Vanček közkatonák tartoznak, egy Duna-melléki kisfaluban táboroz. A község mellett folyó Duna lassan visszahúzódik medrébe. A katonáknak most már több Idejük van a pihenésre, mert a mentési munkálatokat befejezték. A környéken ismét zavartalanul folyik az élet. Katonáink megelégedetten gondolnak vissza mentési munkájukra. Becsületesen teljesítették az eskü szavait, mely kötelezi őket, hogy minden körülmények között védjék a hadsereg és a nép vagyonát. Megvédjük népünket minden veszélytől A Duna áradása mozgósította a dunamenti lakosságot és minket is. Mi, a néphadsereg katonái, éberen vigyáztunk és népünk hívó szavára megjelentünk ott, ahol a legnagyobb volt a veszély. Július 13-án Brati. slavánál végeztünk mentőmunkálatokat és erősítettük a gátakat. 14én pedig a Csallóköz lakosságának hívó szavára jelentünk meg a Duna gátjánál. Medvétől felfelé, a szapi, bősi és a bakai gátrészt védtük. A gát egyes részein átszivárgott a víz s a talajvíz a földeken 30—40 cm magasságra emelkedett. Nagy volt a veszély. Mindjárt munkához láttunk. Több helyen a talajvíz előtörését sikerült megakadályozni. El voltunk készülve a víz további emelkedésére s ezért több helyen magasítottuk a gátat. Egyes helyeken már csak néhány cm hiányzott ahhoz, hogy a víz elérje a gát tetejét. Fáradságot nem kímélve, éjjel, nappal dolgoztunk, mert láttuk, hogy veszélyben van az egész Csallóköz, veszélyben van kenyerünk. Egyes szakaszok a talajvíztől elöntött falvak lakosságát mentették, ban, hogy megvédjük a veszélytől. Tobb bratislavai mi pedig állandóan a gáton dolgoztunk. Láttuk, hogy népünk bízik ab. fenyegető üzemből teherautókat küldtek segítségünkre. Közös akarattal, közös munkával sikerült is a veszélyt elhárítani. Sedlák, Moravec, és Popper tis^t elvtársak irányították munkán, kat és ők is velünk együtt dolgoztak. A bősi 8 éves iskolában voltunk elszállásolva. Az iskolában csak akkor tartózkodtunk, amikor az ár apadni kezdett. De még akkor is őrséget tartottunk a Duna partján. Tíz napig tartózkodtunk Bősön. Az utolsó napokban az EFSz cséplési munkáiban is segítettünk. Feladatunkat teljesítettük. Igen nagy területet mentettünk meg a víztől és a cséplésnél is segédkez. tünk. A veszély elmúltával a bősi dolgozók nevében az ottani EFSz és a helyi nemzeti bizottság elnöke megköszönte fáradságos és eredményes munkánkat. Pölhös Miklós közkatona Katonáink kultúréletéről Katonáink a kiképző táborban is kultúréletet élnek. A politikai nevelöszobákat itt sátrak pótolják, amelyeket a katonák ügyesen feldíszítettek és átalakítottak. Esténként daltól és vidém kacajtól vissz, hangzik a tábor. A katonák körökben jönnek össze, amelyekben az agitátorkollektívák tagjai és a politikai dolgozók adnak elő. Az előadások után moziba és színházba mennek. Részt vesznek különféle eáztrádákon is. Ebben az alakulatban legélénkebb az élet. A parancsnokok, a politikai dolgozók elbeszélgetnek a katonákkal az egység problémákról, a kiképzésről. Kiértékelik a harci és politikai oktatás eredményeit és kölcsönösen kicserélik tapasztalataikat. Az egyes rajok között meg. rendezett lóversenyek a legjobb harci és politikai eredményekről t a. núskodnak. Az egységnek van ének- és zenekara, meg egy mezőgazdasági irodalmi szakköre is. Az egyes körök munkáját a hadtest klubtanácsa irányítja. A klubtanács jelenleg a X. pártkongresszus anyagának ismertetésével foglalkozik. A gazda, sági kör tagjai megkezdték a mezőgazdaságba való toborzást is. Hősök" a Duna gátjain Hősök voltak néphadseregünk ka. tonái, akik a Duna szapi, radi, medvei szakaszát védték. A legveszélyesebb a szapi Dunaszakasz volt, ahol a Duna árja majdnem elérte a töltés magasságát és az átszi. várgás, sőt az átcsurgás már a töltést komolyan fenyegette, Néphadseregünk tagjai szakadatlan munkával, hősi helytállással védték a gátat. De itt még nem ért véget a rólunk való gondoskodás. Az árvízveszély elmúltával kaszát ragadtak és Vareha tiszt vezetésével megmentették a gabonánkat a fel. törő talajvíz elöl. Mondják is a faluban: „Néphadseregrünk hős fiai mentettek meg bennünket az árvíztől és a pusztulástól. Köszönet nekik ezért!" Amikor néphadseregünk tagjai el. távoztak, gyermekeink virággal bú. csúztak tőlük. A kommunista párt helyi szervezete, a falu népének há. Iáját és köszönetét tolmácsolta. A balonyi helyi pártszervezet nevében: O II ár y Imre