Uj Szó, 1954. augusztus (7. évfolyam, 186-212.szám)
1954-08-06 / 190. szám, péntek
1954. augusztu s 6. UJSZO s FILOZOFUS Macák Maco a falu egyöntetű véleménye szerint keveset kapóit abból a nemes anyagból, amelyet mindközönségesen észnek nevezünk, pedig nem volt ostoba, csak szellemi munkára a végletekig lusta. Az ördög nem félt annyira a szenteltvíztől, mint Maco a betűtől, mégis ő érdemelte ki a filozófus előnevet. i Valahoü azt olvastam, hogy aki tud olvasni és nem olvas, semmiben se különbözik az analfabétától. Ez szentséges igaz. Maco ilyen olvasnitudó analfabéta volt és filozófussá való -előléptetésének igen érdekes a története. Az egységes földművesszövetkezet közgyűlésén kezdődött a dolog. Maco felállt és imigyen szónokolt: — Elvtársak! Én a szövetkezet rabszolgája vagyok. Anrvkpr a nap még a másik oldalára fordul aludni, nekem már etetnem kell a marhát, este pedig ti már régen alusztok. amikor én még mindig vesződöm az állatok körül így csax a rabszolgákat zsákmányolták ki... Tudjátok!... A rabszolgákat... Maco, Maco, kár vodt kinyitni a szádat, mert Szumrák Feri csak ennyit kérdezett tőle csendesen: — Mennyi előleget kaptál elsején a munkaegységeidre? . — Az nem tartozik ide, — akarta elütni Maco a kellemetlen kérdést. — De ide tartozik, — erősködött Feri. — A rabszolga dohos köleskását kapott a munkájáért, +e meg ... ? — 1450 koronát. — vallotta be kelletlenül a modern rabszolga. — Ez azt jelenti, hogy egy hónap alatt kerestél 2900 koronát, mert munkád ' jutalmának másik felét megkapod az év végén É3 a természetbeni járandóságok? — Mi az! Senimi — nézett Maco dühösen a terem sarkába. Feri ceruzát vett elő, szorzott és szórta az adatokat: / — Semmi? 232 kg gabona neked semmi? 116 kg széna neked semmi? 58 deka méz neked semmi? 116 deka mák neked semmi? Maco félt, hogy Feri teljesen feltárja súlyos nyomorát és felsorolja a többi terményeket is és ez túlsókra jönne ki, hát közbevágott: — Nem a fizetségről van szó, de az a baromi munka! Vágj szecskát annyi állatnak, vesd ki a ganéjt, aljazz meg, vakard meg azt a tenger tehenet... — Attól a tenger munkától még filozófus is lehetnél, Maco elvtárs, — szólt közbe Lehoczky Pista, a párt helyi szervezetének elnöke, aki minden szövetkezeti gyűlésen megjelent, hogy jótanáccsal szolgáljon, ha ennek szüksége mutatkozik. — Mi az a filozófus? — értelmetlenkedett Maco. — Tudod, az olyan ember, — mosolyodott el Lehoczky, — aki betűt früstököl, betűt ebédel, meg betűt vacsorázik. Oszt annyira töri a fejét a sok okosságon, ami a könyvekbe van írva, hogy szórakozottságból a cigarettát a .tüzes végével teszi a szájába és ha a fejére pöttyent a veréb, kinyitja az esernyőjét, mert azt hiszi, hogy esik. Málik Borcsa elkacagta magát, mintha csiklandozták volna, a szövetkezeti tagoknak is mosolyra szélesedett a szájuk, csak Maco morogta elkeseredetten: — Könnyű neked a gyárban. Gyere, próbáld meg az ón dolgomat, aztán papolj! — Köszönöm a szíves meghívást, Maco elvtárs. — fejezte be a vitát Lehoczky, — de ne haragudi, ha azt is bebizonyítom hogy .i munkád mellett még az eszed pallérozására is jut időd. Maoo legnagyobb szerencsétlenségére Lehoczky Pista éppen hétfőn vette ki a kétheti szabadsá gát, hát elhatározta, hogy ebből egy napot a szövetkezeti rabszolga gyógykezelésére szán. SZATÍRA Irta: KÓNYA JÓZSEF Szép júliusi hajnal volt, amikor rákopogott Maióra, aki a szövetkezeti istálló melletti szobácskában húzta a bőgőt, mert minden negyedik éjtszaka éjjeles volt. Mostanában nem találkozott ellőfélben levő tehén, hát nyugodtan aludta az igazak álmát. — Rabszolga, föl! Ponciusát a rangodnak, hiszen mindjárt a hasadra süt a nap és te még mindig alszol. Maco morogva bújt a nadrágjába és beengedte Pistát az istállóba. — Milyen szél hozott ide ilyen korán? — dörzsölte ki az álmot a szeméből Maco — Ma nem leszel rabszolga, barátom. Én fogok dolgozni helyetted. Mire a többi állatgondozó megjött, Maco tehenei már jóízűen ropogtatták a szénát, hát gyorsan munkához láttak ők is, nehogy szégyenben maradjanak. Pista kitalicskázta a trágyát és olyan fényesre kefélte a tehenek szőrét, hogy a felkelő nap sugarai cigánykereket hánytak a szimentálik hátán. Aztán vederből végieloccsantotta a betont, és nyírfaseprővel tisztára mosta, seperte. — Majd én megaljazok — készségeskedett Maco, mert látta, hogy Pista kezében ég a munka és kezdte rosszul érezni magát. — Maradhass nyugton! — mosolygott rá Pista. — Ma nagyságos úr leszel, nem rabszolga. Gyújts rá cibarra. oszt pirongass meg. ha hibát találsz! ^idám füttyszóval, megaljazott, megmosta és megmasszírozta a te, henek tőgvét, aztán megfejt. Felírta a táblára minden tehén tejhozamát, a tejét megszűrte es a kannákat a hűtőbe helyezte. Itatnia nem kellett, mert az állatok maguk ittak az önműködő itatókból. Maco éjjeles volt, hát ma nem hajtotta ki a marhákat a legelőre. Amikor az utolsó tehén is kiballagott bólongató fejjel az istállóból, Pista a szopós borjakat látta el. Az istálló ragyogott a tisztaságtól, még az ellensége sem találhatott hibát. — No, felügyelő úr, mit felejtettettem el? — Semmit — felelt Maco mogorván. Pista megnézte az óráját. — Hat óra. Mit szokott ilyenkor csinálni uraságod — nézett rá kajánul Pista. — Hát... izé ... míg a tehenek délben nem jönnek haza ... hát semmit. — Úgy! Akkor gyerünk az észt köszörülni! — és Pista elővette „A szarvasmarha ápolása" című könyvet. — Olvasd! Maco küszködve olvasta el az első piondatot. — Mit olvastál? — Hát én tom? — mondta Maco gyermeki őszinteséggel. — Árgyélusát a bemohosodott fejednek! Csak plvas, oszt azt se tudja, hogy mit! — vette ki Pista a filozófusjelölt kezéből a könyvet és maga olvasott lassan, értelmesen, megmagyarázva min. den szót. Megrágta Maconak a lelki táplálékot, mint az anya a csecsemőnek a tejbe áztatott kétszersültet, neki csak nyelnie kellett. Maconak még a nyelés is nehezére esett. Pista olvas, magyaráz és azt veszi észre, hogy a csikófilozófus az ablakon bámul kifelé és figyeli a vadászó fecskéket. — Idefigyelj, Krisztusod ne legyen, mert pálcát veszek elő, mint a mester az iskolában! — szigorúskodott Pista. Hej, ilyen hosszú délelőttje még nem volt Maconak! ötször volt kis, háromszor pedig nagyszükségen, aztán még cigarettáért akart ménni a szövetkezetbe. — Nyughass, Ponciusát a lyukas fejednek! — marasztalta Pista. — Itt egy cigaretta, de addig innen el nem mégy, mig ezt a könyvet el nem olvassuk. Maco megrökönyödve látta, hogy még alig olvastak el néhány lapot és ú|y saccolta, hogy az olvasás bizony estélig is eltartana, hát tréfára akarta fordítani a dolgot. — Ne bolondozz! Nem akarok én püspök lenni! — Hát bibliát olvasok én neked, te hígeszű? — mondta komolyan az alkalmi tanár, bár befelé mosolygott. — Jó állatgondozót akarok belőled nevelni. Nem volt kibúvó. A mi kedves Macónk már ült is, állt is, feküdt hason is, háton is, csak éppen fejen nem állt... és oda kellett figyelnie Pista oktatására, mert az ellenőrizte őt. — Mikor a legjobb beszárítani a borjas tehenet? — Mi az, hogy beszárítani? — Ahá! A filozófus úr nem figyel ide. Akkor ezt a fejezetet újra el kell olvasnunk. Maconak már sírásra állt a szája és el is bőgte volna magát, ha nem lett volna meglett legény és nem adott volna a hírnevére. Még csak az kellene, hogy Csonka Panni megtudja, hogy kisírta magát. — Veszekedetten fáj a fejem — keresett újabb kibúvót. — Az a testrésze fájdul meg leghamarább az embernek, amelyik a leggyöngébb — mondta Pista. — Ha első nap kaszálsz, nem érzed a karod, egy hét múlva fel se veszed a kaszálást. Parlagon hevertetted az eszed, hát nem akar mozogni. Holnap majd könnyebben megy. Maco fellélekzett, amikor meghallotta a hazatérő tehenek kolompját. Pista délben se hagyta őt végződni. — Most pedig ebédelni megyünk, de két órára itt légy, mert ha késel, rosszul jársz! — figyelmeztette Macot. Annak ugyan beszélhetett. Ebéd után bottal üthette a nyomát. A mi Macónk bekapta az ebédet, a pajták mögött a szövetkezeti istállók padlására lopta magát és az illatos szénában elaludt. Pista tűvé tette érte a falut, megkérdezett boldog-boldogtalant, de senki se látta a megszökött filozófust. — Hát ez hamar kijárta az egyetemet — nevetett Pista. — Más négy esztendeig tanulja a filozófiát, neki négy óra is elég volt belőle. Macák Maconak használt a lecke. Többé nem emlegette, hogy rabszolgamunkát végez. Vasárnap délután bement a kocsmába. Alsó Cseri János sunyi súgással szólt a szomszédjához: — Megszomjazott a filozófus is. — Krisztustok ne legyen, hát azért is filozófus leszek! — ütött Maco az asztalra. Becsületére legyen mondva, állta a szavát. Filozófus ugyan nem lett, hanem kitűnő állatgondozó, mert ilyen kérdést adott fel Kerekes Sanyinak az öreg fűz alatt, amikor a tehéncsorda szépen elterülve legelt a patak mentén: — Mit gondolsz, hány százalék fehérjét veszít a lóhere, ha virágzás után kaszálják? — Tudja a fene, — felelt Sanyi nemes egyszerűséggel. — Ide süss! — nyitotta ki Maco a könyvet és a két ifjú belemélyedt a tanulmányozásba. Száz szónak is egy a vége. Két esztendő múlva a szövetkezeti közgyűlés egyhangúlag úgy határozott, hogy Macot küldi a zootechnikai tanfolyamra. Kitüntetéssel végzett. Amikor visszajött, találkozott' Lehoczky Pistával Megszorongatta a pártelnök kezét és meghatódva csak ennyit mondott: — Köszönöm! Gyűlik a gabona a nép raktárába Levelek a termésbetakarításról Búgnak a gépek a brestoveci határban — írja levelezőnk. Zsemle Gyula. — Már kora hajnalban hangos az egész határ a cséplőgépek zajától. A szövetkezet tagjai két-két cséplőcsoportot alakítottak, melyeit versenyben állnak egymással. Az előírt beadási kötelezettségüknek mindjárt a cséplőgéptől eleget tesznek. A szövetkezetesek örömmel dolgoznak, mert tudják, hogy a beadás után még bőven marad gabonájuk. • Zelenk István levelezőnk Perbenyíkről örömmel tudatja, hogy a szövetkezet tagjai már július hó végén eleget tettek beadási kötelezettségüknek. • Az izsapi szövetkezetből írt beszámolót Hofferik Mihály. Többek között ezeket írja: „Elvégeztük az aratást és a cséplés is a vége felé közeledik. Mivel a nagy áradás idején a mi földjeinket is veszélylyeztette a talajvíz feltörése, mindent elkövettünk, hogy mielőbb végezzünk a fontos munkákkal. Éjt nappallá téve dolgoztunk, hogy a dús termést megmentsük. A kicsépelt gabonát azonnal a begyűjtő központba szállítjuk Beadási kötelezettségünknek már is eleget tettünk. * Varga József Karváró] azt írja levelében, hogy a karvai szövetkezet tagjai július utolsó napjaiban eleget tettek beadási kötelezettségüknek, sőt terven felül is adtak be gabonát. Földes Teréz bogyai levelezőnk a következőket írja: „örömmel tudatom, hogy szövetkezeteseink végeztek az aratással és javában folyik a cséplés. A szövetkezet tagjai dicséretet érdemelnek munkájukért, mert nemcsak a bogyai határban arattak, hanem azoknak az EFSz-eknek is segítettek, melyeknek a határában talajvíz fenyegette a gabonát. Fiataljaink, névszerint Lelkes Béla, Kulcsár Endre, Kulcsár Miklós, Fitos Rózsi. Fekete Pál, Tárkhy István, Fekete Jolán, Kelemen Eta, Plehán Irma és Vígh Mária az egész aratás alatt olyan odaadóan dolgoztak, hogy munkájukért dicséret illeti őket-" • A bodrogszerdahelyi szövetkezetből ir Kucik Pál levelezőnk. „A szövetkezet tagjai a kedvezőtlen időjárás ellenére befejezték az aratást. A munkában kitűntek traktorosaink, akik fáradságot nem ismerve éjt nappallá téve dolgoztak. Kiss Ferenc és Misáik Dezső különösen dicséretet érdemelnek kitartó munkájukért. A szövetkezeti tagok közül Székely Ferencet és Veres Jánost kell megdicsérnünk, mert mindenütt ott voltak, ahol a leginkább szükség volt munkaerőre.'* • Raj János levelezőnk írja a hontrüzesgyarmati szövetkezetből, hogy a folytonos esőzések miatt nehéz körülmények között végeztek az aratással. A föld olyan puha voľ, hogy csakis kézierővel végezhették az aratást. Azonban nem estek kétségbe. A szövetkezet 140 tagja kaszát, sarlót fogott és egy nap alatt 32 hektárt búzát learattak. A traktorosok nem tétlenkedtek, amint csak lehetett, azonnal hozzáláttak gépekkel is az aratásnak. Naponta 7—8 hektárt arattak le. Kárász és Selmeczi traktorosok önfeláldozóan dolgoztak a nehéz dombos területeken. Most már javában folyik a cséplés. • Paksy László írja Ekecsről a következőket: Elvégeztük az aratást és javában folyik a cséplés szövetkezetünkbe-.!. A csépléssel ez ideig körülbelül már 70 százalékra végeztünk. Beadási kötelezettségünknek 3 nappal a határidő ejőt; eleget tettünk; Traktorosaink a tarlóhántást végzik. Ez ideig már 60 hektáron elvetettük a másodnövényeket. A szövetkezet tagjai lelkesen dolgoznak, mert az idei termés nagyon szép eredményeket hozott. * A gerencsért szövetkezét tagjai, — írja levelében Szlovák Pál — 140 százalékra teljesítették beadási kötelezettségüket gabonából. A többi termésekből is, például disznóhúsból 240 százalékra, marhahúsból pedig 100 százalékra teljesítették kötelező beadásukat. A szövetkezet e szép eredményeit úgy érte el. hogy tagjai mindenben betartották az agrotechnikai határidőt, a munkákat jól megszervezték és magukévá tették pártunk és kormányunk felhívását a mezőgazdasági termelés fokozására. Szlovák Mihály, a dunaszerdahelyi pártbizottság dolgozója írta az alábbiakat: A madi szövetkezet a második helyet foglalta el a beadás terén. Figyelemreméltó eset ez már csak azért is, mert a madiak eddig mindig a legutolsók között kullogtak. Az egész falút örifrirv tölti el, de különösen a szövetkezetesek örülnek a sikernek. Egymásnak mondogatják, hogy érdemes jól dolgozni, megvan az eredménye. Az utolsók között kullogó albáriak is 100 százalékra teljesítették beadási kötelezettségüket, így ők is az élre kerültek. Szövetkezetünk szép eredményeket ért el a nyári munkák idején — írja levelében Bittó János Kosutról. Az aratást 8 nap alatt befejeztük és július 28-ra a csépléssel is végeztünk. Mind a két fontos munkánál nagy segítségünkre voltak a gépek és dolgozóink jó munkaerkölcse. A gépeket alaposan kihasználtuk. Az aratással egyidőben elvégeztük a tarlóhántást és a másodnövényeket is elvetettük. Júllius 28-án nemzeti munkanapot tartottunk. A fiatalság, a CsISz-tagok teljes létszámmal bekapcsolódtak a munkába. 18 fiatal munkaerő megmutatta, hogy mire képesek a fiatalok. 6 óra alatt 80 mázsa búzát csépeltek ki. örömmel és odaadóan dolgoztak. A szövetkezeti tagok legnagyobb megelégedésére jól fizetett a gabona. Az árpa meglepetésszerűen 27.30 'mázsát adott hektáronként. Beadási kötelezettségünket teljesítettük. A földművelésügyi megbízotti hivatal felhívásából Á burgonyatermést sok helyen a burgonya legnagyobb kártevője, a kolorádóbogár veszélyezteti. A természeti feltételek befolyása és a bogár kutatására fordított kevés figyelem következtében még az eddig meg nem fertőzött járásokban is előfordul. Mivel már több helyen rátaláltak másodleszármazottaira, feltétlenül szükséges, hogy a burgonya növényeit csoportokban vagy egyenként rendszeresen átvizsgáljuk. Hogy~éžt a feladatot teljesíthessük, a földművelésügyi megbízotti hivatal vasárnap, augusztus 8-án ,,kclorádóbogár-kereső" na, pot rendez. Felhívja a burgonyatermelőket, a | tömegszervezeteket, Ijpgy vasárnap minél nagyobb számban vegyenek részt a nemzeti bizottságok által szervezett kolorádóbogár keresésében. Szükség van arra, hogy a községekben a burgonyaföldeket megvizsgálják, hol fordul elő a kolorádóbogár, s az ilyen helyeket megjelöljék. A lárvafészkeket kénsavval kell bepermetezni. A megtámadott burgonyaföldeket és a határ többi részét is dynociddal kell beporozni. A szükséges vegyszereket a község jelzőszolgálatosánál kell beszerezni.
