Uj Szó, 1954. augusztus (7. évfolyam, 186-212.szám)

1954-08-28 / 209. szám, szombat

Éljen és virágozzék Csehszlovákia nemzeteinek a fasizmus elleni harcban megedződött szövetsége! • • * "ýfx-č : sg|g gg| MM ; wm Hí A Szlovák Nemzeti Felkelés városában Közép-Szlovákia legjelentő­sebb vasúti csomópontjától, Zó­lyomtól 20 kilométernyire, az Ala­csony-Tátra, a Szlovák Érchegység és a Körmöci hegyek által övezett völgykatlanban, a Garam mindkét partján terül el szűkebb hazánk, Szlovákia egyik legszebb, legked­vesebb és legismertebb városa, a Szlovák Nemzeti Felkelés dicső napjai óta különösen híressé vált történelmi nevezetességű régi vá­ros: Besztercebánya. A lassan " hömpölygő Garam partján száguld velünk a gyors­vonat Zólyomból a felkelés városa felé Ez a Zólyom és Beszterce­bánya közötti útszakasz lépten­nyomon a tíz év előtti nagy meg­mozdulás egyes mozzanataira hív­ja fel figyelmünket. Már a for­galmas zólyomi vasútállomáson szemünkbe ötlik egy márvány emléktábla a hős zólyomi vasuta­sok névsorával, akik életük felál­dozásával hősiesen védelmezték a felkelés szempontjából igen fontos zólyomi vasútállomást. A város peremén, a régmúlt idők történelmi jelentőségű ese­ményeit eszünkbe juttató zólyomi vár alatt suhan el vonatunk, s itt néhány pillanatra találkozik a kö­zépkori történelem a legújabb kor modern technikájával. Percek alatt elérjük a világhírű Szliács-fürdő állomását, s miköz­ben a gyorsvonat ablakán kihajol­va szemléljük a nyaralók, az üdü­lő dolgozók jókedvű sokaságát, azokra kell gondolnunk, akik hősi •harcaikkal, sokan életük árán vívták ki mindannyiunk számára a boldog, jövőbe teltintő mát. Szliács-fürdő repülőtere a felkelés alatt szintén fontos szerepet töl­tött be. Ezen a repülőtéren, amely a Három Tölgy (Tri Duby) nevet viseli, szálltak le a szovjet repülő­gépek, testvéri segítséget nyújtva a szlovák partizánoknak. Elsuhanunk a kis kremnicskai állomás előtt, s a távolban a Ga­rammal párhuzamosan húzódó or­szágút mellett megpillantjuk a kis erdőózéli lankán a tíz évvel ezelőtt kivégzett szlovák hazafiak teme­tőjét. A Besztercebányán össze­gyűjtött haladószellemű szlovák hazafiakat szállították ide a fa­siszta megszállók. Itt végezték ki őket tömegesen. A tömegsír he­lyén ma emlékmű áll, figyelmez­tetve az utókort az emberi aljas­ság gyalázatos gaztetteire. Amíg elmerengünk a kremnicskai tragédián, vonatunk egyre sebe­sebben rohan, most' már állandóan a Garam folyását követve, s ami­kor hirtelen lefékez, szinte hang­talanul gördül be útunk végállo­mására, Besztercebányára. M ély benyomást kelt a Besz­tercebányába érkező idegenben a város peremén fekvő új állomás­épület, amelynek tetején diadal­masan ragyog valamennyi dolgozó legmegbecsültebb jelvénye: az öt­ágú vörös csillag. Mindjárt érkezésünkkor ez a csil­lag figyelmeztet arr^, hogy a tíz év előtti hősi küzdelem, a Szlovák Nemzeti Felkelés dicső harcai nem voltak hiábavalók, nem hiába hul­lott a hősök vére: ma a dolgozók csillaga ragyogja be felszabadult életünk napsugaras tájait. Az ál­lomás közelében lévő Szmrecsina­üzem hazánk és egyben Közép­Európa egyik legkorszerűbb, leg­nagyobb mértékben gépesített fa­feldolgozó üzeme. Amint körülné­zünk a vasútállomás épülete előtt, tekintetünk a várost körülölelő hegyekre téved, melyekben tiz év­vel ezelőtt a fegyverek dörögtek, komoly csatákat vívtak azért, hogy ma Besztercebányán és szer­te a hazában diadalmasan lüktet­hessen a felszabadult munka üte­mes érverése. Benn a város középpontjában egy gyönyörű hatalmas épület kelti fel figyelmünket. Az ipari tanulók új internátusa ez, Besz­tercebánya egyik legszebb épülete­A forgalmas, járművektől nyüzsgő utcákon át csakhamar a város kö­zéppontjába érkezünk. Autóbu­szunk megáll a főtéren, a Szlovák Nemzeti Felkelés terén. Ha valaki itt, a tíz év előtti vagy még régebbi Besztercebányát keresné, kellemes csalódásban len­ne része. A kapitalista és fasiszta idők Besztercebányája a nyomor­gó munkanélküliek százaival, a tömött kirakatokat elkeseredetten, meredt tekintettel szemlélő, meg­csalt, kifosztott dolgozókkal, az utcákat seregestől ellepő szeren­csétlen koldusokkal, a kávéházak fénylő ablaküvege mögött elége­detten kávézgató vagy borozgató léha kapitalistákkal — ez a régi Besztercebánya ma már visszahoz­hatatlanul a múlté. Tíz esztendő­vel ezelőtt az augusztusi forró na­pok meghozták azt a jótékony vi­hart és fergeteget, amely a Slo­vák Nemzeti Felkelés diadalmas csatáinak fegyverropogásával tett pontot a kizsákmányolók sötét uralma után. E rre gondolunk, amint a nagy történelmi múltú, a jövő évben alapítása 700. évfordulóját ünnep­lő városnak utcáit járjuk. Megil­letődve állunk a Felkelés terén felállított emlékmű előtt, melyet a Felkelés városa a Szovjet Had­sereg iránti hála kifejezéséül emelt. Megtaláljuk a forradalmi nemzeti bizottság üléstermét, ahol a Szlo­vák Nemzeti Felkelést proklamál­ták, s a többi nevezetes épületet: a Szlovák Nemzeti Tanács székhe­lyét a felkelés alatt, a csehszlo­vák hadsereg és a" partizánoszta­gok akkori parancsnoksági épüle­teit, a szerkesztőségeket, melyek­ben az első szabad és forradalmi sajtót írták és azt az épületet., ahol a szabad Besztercebánya rá­diója kezdte meg adásait 1944. augusztus végén, hírül adva a sza­bad világnak és a még fasiszta iga alatt szenvedő népeknek, hogy a Tátra alján élő maroknyi, de ha­zaszeretettől fűtött nép megkezd­te a harcot a hazai és idegen el­nyomói ellen. Kőrútunk során igen sok turis­tacsoporttal találkoztunk. Beszéd­jük alapján ítélve hazánk legkü­lönbözőbb részeiből jöttek el ide, hogy hazatérve ki csehül, ki szlo­vákul, ki magyarul mesélje el él­ményeit. Amint a város kavargó forgatagát szemléljük, együtt örü­lünk a dolgozókkal, akik elége­detten jönnek ki az üzletekből a kedvükre... történt bevásárlás után és ismét arra kell gondolnunk, hogy amiről feledhetetlen emlékű Gottwald elvtársunk itt tartózko­dása idején, 1921-ben és 1922-ben még csak merész álmokat szőtt, s amit Široký elvtárs 1937 máju­sában itt, a Felkelés jövendő vá­rosában Szlovákia gazdasági, szo­ciális és kulturális felemelkedésé­nek tervében követelt, mindaz ma.j ujjongani késztető valóság. Szlo­vákia iparosítása, amelyért oly so­kat küzdött pártunk, ma mérföl­des léptekkel halad előre, s ezt tapasztalhatod lépten-nyomon a Felkelés városában is, ahol az áruval bőven ellátott üzletek is az egykori eszmék, az egykori harcok diadalmas győzelmét hirdetik. H ogy a tíz év előtti nagy an­tifasiszta nemzeti felkelés nagy­mértékben hozzájárult Szlovákia nagyarányú gazdasági, szociális és kulturális felemelkedéséhez, az ma j már minden kétséget kizáró tény. A nemzeti felkelés és a győzélmes harcolt meghozták számunkra az új élet felépítésének lehetőségét, utat nyitottak a gyökeres változások korszakának Maga a Felkelés^ vá­rosa is magával sodorta az élős­ködők kizsákmányoló hadát és megteremtette az előfeltételeket a még megmaradt hazai reakció fel­számolására. Besztercebánya is ro­hamos fejlődésnek indult és toa, mint a besztercebányai közigazga­tási kerület székhelye, Szlovákia legszebb városai közé tartozik és napról-napra egyre szépül, >csino­sodik. Egy régi szlovák mondás azt mondja: „Éltünkben Beszter­cén, halálunk után a mennyben!" (Za živa v Bystrici — po smrti v nebi!") Ha ez a mondás vonat­kozott a régi Besztercebányára, amely külsőre nézve a kapitaliz­mus idején is szép volt, az új Besztercebányára kétszeresen vo­natkozik, mert a mai Beszterce­bánya olyan kedves és elragadó, hogy valóban szívesen élne itt bárki. Besztercebánya fejlődésére mi. sem jellemző jobban, mint az új korszerű lakások építése. Jellem­ző számadat, hogy míg pl. a ka­pitalista Csehszlovák Köztársaság Vojtech M i h á 1 i k : idején 20 esztendő alatt a város­ban csak 674 lakásegység ipült, addig felszabadulásunk után csu­pái} az első gottwaldi ötéves terv ót esztendeje alatt Besztercebánya dolgozói számára 761 lakásegység épült. Százhúsz család számára most készülnek újabb lakások és ^ jövő évben a város alapításának 700. évfordulója évében az új vas­útállomás szomszédságában új vá­rosrész építése veszi kezdetét, ahol ismét 800 család jut lakáshoz. B úcsút veszünk Besztercebá­nyától, a Szlovák Nemzeti Felke­lés történelmi múltú kedves váro­sától. Néhány mosolygós arcú fia­tal édesanya vonul el éppen előt­tünk. gyermekkocsit tolva, ben­nük gőgicsélő vidám kisgyerekek. Más ez a kép, mint a tíz év előtti Besztercebányán, amikor dübörgő harckocsik verték fel az utcák csendjét, jelezvén a történelem egy újabb fejezetét. A harckocsik megtették kötelességüket és ezért lehet nyugodt, gondtalan és vidám a besztercebányai gyerekek és va­lamennyi polgár élete, ezért vilá­gít diadalmasan a vörös csillag üzemeink homlokzatán, ezért lelt nálunk örökös szállásra a szabad­ság és a béke! Sági Tóth Tibor. CfaLkeLéíi A tarlókon alszik a nyár, fülledtek a reggelek. Férfinek otthon kushadni, aludni most nem lehet. A hegyekben szelek fújnak, s tábortüzek izzanak. Puskát fogni gazok ellen eljöttt már a pillanat. Éjtszakánként motorok búgnák a völgy házai felett. Bátor, merész sólyofncsapat gyors szárnyákon közeleg. Ennivalót készíts, anyám, félretesszük a fokost. A gazdálkodást, legények, szögre akasztjuk mi most! Aki nem fél, jöjjön velünk kifüstölni a farkast. Jöhet a gálád fajzatja, vicsorgása nem aggaszt. Gyilkos náci, halljad szavunk: eljön még a hadd-el-hadd! Szóljon, Mitya, gépfegyvered, hadd hulljon a csürhe had. Dongóként szállnak a golyók, úgy fütyülnek, mint a szél. Te beste, már nem menekülsz, puskánk elé kerültél. Vesztedet a hegyek között rőt vércseppek mutatják, fegyvereink segítenek, felvirrad a szabadság! Es a golyószórók szólnák erdőkben, vad hegyeken. Mi lesz velünk, fiúk, akkor, ha nem vagyunk elegen? Megadjuk magunkat tálán? Fegyverünket letesszük ? Elnök urunk megígérte, semmi bajunk nem esik... Golyó jár az ilyen szóért! Nincs velünk, ki így beszél! Kishitűek sosem leszünk, félre azzal, aki fél! És ha annak úgy kell lenni, feláldozzuk életünk. Gyalázatos szolga-élet nem kellhet, nem kell nekünk. Gyötört, megölt társainkért — hány van, hány, kit a föld fed! — végigkiizdjiik ezt a harcot s mi leszünk a győztesek. Keleten egy csillag fénylik, egyre közéig, nő e fény. Remegjen, ki bitang s féljen: népünk ökle kőkemény! És ezek a kemény öklök szétzúzták a rabságot, a tarlókról eltűnt a nyár, az éj tüzekkel lángolt. Hősök, partizánok vitték fiatál szívük lángját hegyeken, völgyeken által, s feltündökölt a szabadság. Fordította: Fügedi Elek j i i

Next

/
Oldalképek
Tartalom