Uj Szó, 1954. augusztus (7. évfolyam, 186-212.szám)

1954-08-28 / 209. szám, szombat

Dicsőség a szovjet partizánoknak, akik a Szlovák Nemzeti Felkelésben harcoltak! • • :•: Fegyvertársak testvérisége Irta: Alexander Ászmolov tábornok, : , csehszlovákiai partizánharcok volt résztvevője Drága csehszlovák barátaim és testvéreim! A Szlovák Nemzeti Felkelés 10. évfordulójának napjaiban felelevenedik előttem legjobb fiainak hősi harca, amelyet a német megszállók és lakájaik ellen folytattak. önökkel együtt részt vehettem a partizánmozgalomban és láttam, milyen önfeláldozó hősiességgel folytatták nemzeti felszabadító harcukat a testvéri Csehszlovákia dolgozói. Sok-sok napon keresztül közösen harcoltunk. Nem feledkezhetünk meg a cseh és szlovák: hazafiak jellegzetes vonásáról, kitartásukról és derekasságukról, forró igyekezetükről, hogy hazájukat megszabadítsák az idegen betolakodóktól és a hazai árulóktól. A Szlovák Nemzeti Felkelés fékezte a német fasiszta hadak ténykedését A németeket már annak a gondolata is felbőszítette, hogy a szabad terület létesülése és a felkelő erők szervezkedése lehetetlenné teszi számukra, hogy Szlovákia középső részében használhassák a rendkívül fontos vasúti- és országúti hálózatot, amely 1944. második felében a németek számára óriási hadműveleti és stratégiai jelentőséggel bírt- A felkelőik azzal, hogy megszállva tartották ezeket a közlekedési vonalakat, akadályozták a német rablóhadakat abban, hogy az egyik frontszakaszróa a másikra dobják katonai egységeiket és haditechnikájukat. Az ellenség a felkelők elleni harcában kénytelen volt nagyszámú fegyveres erőt elvonni a fronttól. A felkelők ellen hét jól felfegyverzett hadosztályt, ebből két harckocsi -hadosztályt és jelentősszámú repülőgépet vetettek be. A német • parancsnokság ezenkívül erős fegyveres erőket volt kénytelen elvonni a vasúti és országúti közlekedés, a hidak, raktárak, parancsnokságok, repülőterek, stbvédelmére. A partizánok aktív ténykedése állati félelemben tartotta az ellenséges hadakat. A német katonák hangulatáról és a partizánoktól való félelméről szemléltető bizonyítékot nyújt egy elesett hitlerista tisztnél talált levél: „Az összes eddigi háború legborzalmasabbikát folytatjuk. A fronton jobb a helyzet. Ott tudom azt, hogy az ellenség bizonyos távolságra van tőlem. Itt azonban mindenütt körülöttünk van, mindenütt dörrennek a rejtett helyről leadott lövések és azok rendszerint ne:n tévesztenek célt.-' Sok hasonló levelet találtak. A szlovákiai és csehországi partizánharcok során nemcsak felfegyverzett partizánok és illegális dolgozók adták a hősiesség példáit, hanem a civil lakosság is, a nők, az öregek és a gyerekek. A partizánokat állandó gondoskodás vette körül. Minden téren segítséget nyújtott nekik és támogatta őket az egész csehszlovák nép. Emlékezetemben felújúl az a megindító segítség, amelyet a partizánoknak olyan hősi városok és falvak lakossága nyújtott, mint Turócszentmárton, a Szlovák Nemzeti Felkelés bölcsője: Besztercebánya, Zólyom, Breznó, Selmecbánya, Gyetva és sok más helység. A csehszlovákiai nemzeti felszabadító mozgalom fellendítésében aktívan részt vettek a szovjet partizánok, akiket Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának és Klement Gottwaldnak kívánságára vetettek be ezen a területen, hogy segítséget nyújtsanak Csehszlovákia testvéri nemzeteinek. A szovjet föld súlyos harcot folytatott ,

Na német megszállók éllen, de mégis fegyvert, lőszert és minden más szükséges anyagot juttatott a felkelőknek és a partizánoknak. Háborús években ezzel segítik egymást az igazi barátok. Ezekben a napokban született meg a csehszlovák nép körében a gyönyörű jelszó: „örök időkre a Szovjetunióval!" A rendíthetetlen barátság nfemcsak a közös ellenség elleni közös harc, hanem a testvéri nemzeteink közti háború utáni kapcsolatok alapja is lett. A Szlovák Nemzeti Felkelést nem nyomták el, nem győzték le, nem likvidálták, ahogy azt néhányan helytelenül állítják. Csak a harc formád változtak meg. 1944október vége felé előre kidolgozott terv alapján valamennyi partizánalakulat szervezetten a hegyekbe húzódott és a partizán taktika aktív módszereivel folytatta harcát. Ezzel nagy segítséget nyújtott az előretörő Szovjet Hadseregnek, amely meghozta a csehszlovák nép szabadságát. A Szlovák Nemzeti Felkelés 10. évfordulójának napján mi, szovjet emberek, akik részt vettünk a csehszlovákiai partizánmozgalomban, fejet hajtunk a hazájuk szabadságáért és függetlenségéért elesett harcosok sírja előtt. Az egész csehszlovák népnek új sikereket kívánunk a szocializmus építésében. Növekedjék és évről-évre erősödjék a csehszlovák és a szovjet nép közti törhetetlen barátság! / Bódvavölgyi partizánok Őszre hajlott már akkor az idő. A völgyekben párásak voltak a reggelek, szürkés köd vont fátyolt a stószi hegyek köré. A? erdők csöndjét egy-egy robbanás visszhangja verte föl, a bódvavölgyi és gölnici hegyek partizánokkal népesedtek be. Štósztói Kassahámorig a völgyek felkelő népének fiait az erdők sűrűi rejtegették. Stósz gyári munkásai, Mecenzéf hámorosay Luciabánya és Poprocs bányászai felkészülten várták ezt az időt. 1944. szeptember közepe volt akkor, a háborús borzalmak utolsó fejezete. Az iskolákban tanítás helyett a ,,Heimatschutz" vert tanyát, de a háború reménytelen sötétjében már világított egy bíztató fény — a szlovákiai nemzeti felkelés. S a hámorosak és bányászok elindultak a fény irányában... • Lehettek vagy kilencvenen, szlovákok, németek, magyarok- Titokban, feltűnés nélkül hagyták ott házaikat, családjaikat Minden fegyverük -egy-egy régen kiszolgált vadászpuska vagy valami revolver volt. Öt napba telt, amíg előőrseik rátaláltak azokra, akiket kerestek, akikkel találkozniok kellett — a partizánokra. Lelkesen fogadták őket a negyedik ukrán front partizánjai. Sirocky Mihály, Ruzsbarszky Rudolf s a pódvavölgy többi hős fiaiból megalakult a Thälmannbrigád. Fegyvereket, golyószórókat. gránátokat kaptak, robbanószerekkel látták el őket. Martinov szovjet őrnagy parancsnoksága alá tartoztak, s a hozzájuk beosztott első tiszt Kosztisenko volt. Mindjárt hozzáfogtak első akciójuk kidolgozásához és végrehajtásához.. • Koromsötét éjtszaka volt. Alsóés Felsőmecenzéf völgyeinek kijáratát megszállták a partizánok. Elvágták a faluból kivezető telefondrótokat, s a megbeszélt jelce — egy felröppenő vörös rakéta volt, — megkezdődött a támadás. A partizánok Alsómecenzéfen először az állomást szállták meg. Innen nem messze volt a „Heimatschutz" tanyája. Száz méterről öt lövést adtak le páncélfegyverből, majd támadásba mentek át. Nagy volt a riadalom a kaszárnyában. Hanyatthomlók menekültek, futottak, amerre láttak, egy halottat hagyva maguk után, A Thälmann-fiúk sok fegyvert és lőszert zsákmányoltak. Aztán a csendőrlaktanyát szerelték le, míg zöld rakéta nem jelezte az akció befejezését. Visszamentek a hegyekbe. Nem sokkal ezután hosszú teherautósor tartott Mecenzéf felé a stószi úton, német fegyveres alakulatok kíséretében. Céljuk az volt, hogy a stószi és mecenzéfi lakosságot evakuálják. Stósz felett négy órán keresztül tartott a tűzharc. Nagy veszteség árán sikerült csak a fasiszta túlerőnek elvonulnia. • Harcok harcokat követtek, Poloma, Telgárt, Červená Skala nehéz ütközetek színhelye volt. A Thälmann-brigád több eredményes akciót hajtott végre. Az ellenség nagy erőket összpontosított a nemzeti felkelés leverésére. Az ősz már a télbe hajlott. Ä partizáncsoport csaknem 600 főre szaporodott fel. A Sztálin-különitmértyben 16 nemzetiség harcolt a népek szabadságát elnyomó hazai és német fasizmus ellen. Hegygerinceken vonulva, folyókon átgázolva, kisebb egységekre tagozódva sűrű ködben törték át magukat az ellenség gyűrűjén keresztül sok hónapon át, a felszabadító szovjet katonákkal való örömteljes találkozásig. Mészáros Gyula. Most ünnepeljük a Szlovák Nemzeti Felkelés 10. évfordulóját. 1944 augusztus 30-án Besztercebányán megszólalt a szlovák szabad rádió hangja és a forradalmi Nemzeti Bizottságok nevében felszólította a katonákat, hogy csatlakozzanak a felkeléshez. Ezzel kezdetét vette a felszabadító harc. Ebben a harcban a hős orosz partizánok, a szlovák és a cseh harcosok mellett részt vettek magyarok is. Ezt bizonyítja Adler Károlynak, a „Petőfi"-brigád vezetőjének élete, a<ki haláláig ütötte a fasiszta kutyákat, mint azt búcsúlevelében írta. Ki volt Adler Károly, a „Petőfi" partizán-brigád lelkes megszervezője és parancsnoka? A krónika ezeket mondja: Adler Károly, lőcsei fogtechnikus, a felkelés pillanatától kezdve, tehát 1944. augusztus 29-től azonnal részt vett a harccokban. Önként jelentkezett a Secsánszky elvtárs vezetése alatt álló partizán egységbe és már a felkelés első éjjelén igen sok németet semmisített meg csapatával Lőcse környékén. Amikor a németek megszállták a várost, nyugat felé távozott és Poprád környékén továbbharcolt a német egységek ellen. Innen továbbvonult a partizáncsoport Revúcára, onnan pedig Dobsinára. Adler Károly, mint a „Petőfi"-brigád parancsnoka mintegy 250 harcost vezetett. Ez a brigád nyolc hidat robbantott fel és Rozsnyó megszállásánál 250 magyar hadifoglyot ejtett. Megszállták Jolsvát és mintegy tizenkét napon keresztül tartották. Tevékenységével félelmet keltett a Dobsina körüli németek körében. 1944. decemberében a pártizánegységét az erdőben szétszórták és mivel a csapat tagjai éheztek, Adler Károly, mint áldozatkész parancsnok elhatározta, hagy bemegy Dobsinára élelmet szerezni. Itt árulók a Gestapo kezére adták és 1944. dece:nber 20-án felakasztották. Ennyit mond el tevékenységéről a krónika. Most hallgassuk meg, mit ír a Pravda 1945. április 14-én a partizánok és Adler tevékenységéről. „A rozsnyói járásban fekszik Čierna Lehota. Lakosai mind szegény mukásemberek, de politikai érettségük igen fejlett. Sohasem helyeselték a Tiso-rendszert. Már 1943-ban igen sok gondot okoztak a zsandáEgy hős partizán élete A «Petőfi»-brigád parancsnokának története roknak, amikor az összes nagyobb épületekre ráfestették: „Éljen Sztálin! Éljen a Vörös Hadsereg!" És a zsandárok hiába nyomoztak, a tetteseket nem tudták elfogni. A földalatti kommunista párt jól dolgozott. A felkelés idején a falu igen sok partizánt adott a nagy ügynek. Čierna Le- hota találkozóhelye lett a különféle partizáncsoportoknak. Itt jöttek össze Kvetinszky, Kozlov, Osztrovszki, Adler és sokan mások. A lakosság szívélyesen fogadta őket, elszállásolásukról és élelmezésükről örömmel gondoskodott. Azon az éjjelen, amikor a falu népe meghallotta, hogy mindenfelől közelednek a németek, a partizánok segítségére sietett és így a németek a falut nehezen tudták elfoglalni. Egy egész ezredet kellett bevetni az orosz partizánok és Adler csoportja ellen. Végül, amikor a helyzet már tarthatatlanná' vált, a partizánok a falusi lakosokkal együtt a hegyekbe menekültek. Az ellenségnek csak néhányukat sikerült elfogniok, köztük Adlert is, akit Dobsinára vittek Adler az életével fizetett." Ebből a cikkből láthatjuk, hogy a vidék lakossága milyen szeretettel és odaadással támogatta a partizánokat, akik a nép felszabadításáért és az önálló Csehszlovákiáért harcoltak. Milyen volt Adler Károly, hogyan élt, miképpen kapcsolódott be az illegális mozgalomba, majd később hogyan került a partizánok közé, ezt a legilletékesebbtől, feleségétől tudjuk meg, aki Kassán a Vörös Hadsereg-üzemben, mint hegesztő dolgozik. — Károly gyermekkorában elég nehéz körülmények között élt. Apja éveken át munkanélküli volt, csak a kampány idején ment Surányba a cukorgyárba dolgozni. Anyja kosztosokat tartott és így nevelte két gyermekét. Károlyt szülei csak az ötödik gimnáziumig tanítathatták, továbbtanulását anyagi helyzetük nem engedte meg. Surányban fogtechnikusnak tanult ki apja akaratára, bár ő inkább festő akart lenni. Éhbérért dolgozott egy fogtechnikusnál, neki magának egy rendes öltöny ruhája sem volt. Később Lévára került, ahol 600 korona fizetést kapott, míg a főnöke, Pick fogtechnikus, egy este ezer koronát is elkártyázott. Felesége meghatottan beszéli, hogy amikor Poprádon összeházasodtak, Károly ajándékcipőben ment az esküvőre. Károly 1933-ban belépett a szociáldemokrata pártba — mondja tovább az asszony, — de mivel annak balszárnyához tartozott, csakhamar kizárták és attól kezdve a kommunista párt tagja lett. 1938-ban, amikor a magyarok elfoglalták Lévát, családjával együtt Lőcsére ment és itt tovább dolgozott az illegális mozgalomban. Lakásuk a párttagok állandó találkozóhelye lett. Itt őrizték a sokszorosító gépet is és amikor 1941-ben többeket letartóztattak, a családot csak az mentette meg a leleplezéstől, hogy a bíróság vezetője és az ügyész szintén rokonszenvezett a mozgalommal és ügyes kérdésekkel elhárították a gyanút róluk. A felkelés kezdetétől Adler Károly és felesége tevékenyen vettek részt a partizánmozgalomban, Adlerné Jegorov partizáncsoportjában harcolt, mindaddig, amíg a csoportot szét nern verték. Azután Lőcse mellé, szülőfalujába menekült és itt érte a felszabadulás. Csupán a felszabadulás után értesült férje sorsáról. Adler Károly, a hős partizán, akinek egész élete a dolgozó népért folytatott harcban és az elnyomás elleni küzdelemben telt el, kivégzése előtt 12 órával egyik barátjának búcsúlevelet írt. Álljon itt a levél szószerint annak bizonyítására, hogy a hőst utolsó pillanataiban is lelkesítette a tudat, hogy nem élt hiába, mert bosszút állt és a másvilágra küldött egy csomó ellenséget. A levél magyarul íródott: „Veľká Slaná 10. XII. 44. — Kedves Jancsikám! Hozzád fordulok utolsó óráimbari. Nem tudom, mennyi időm van. Be vagyunk teljesen kerítve és én fogságba nem juthatok, mert engem nagyon megkínoznának. Rozsnyó, Pelsőc, Csetnek környékén mindenki ismer „Otec", yagy „Karol" néveri.Parancsnoka vagyok, vagyis voltam, egy nagy partizán csapatnak, méghozzá az első magyar partizán csapatnak, amely Petőfi nevét viselte. Jancsikám, nem tudom, mi van az én drága feleségemmel és az én aranyos fiammal. Ha még élnek és találkozol velük, mondd meg nekik, hogy utolsó pillanataimban is, amikor már a pisztolyt a homlokomhoz szorítottam, akkor is rájuk gondoltam. Ha élnek még, kívánom nekik, hogy nagyon, de nagyon boldogok legyenek. Talán nem éltem hiába? Tudom azt, hogy részben bosszút álltam, mert elküldtemégy csomó kutyát a másvilágra. No sajnos, ha ezt a levelet olvasod, én már nem élhetek. Dehát istenem! Nem mindenkinek lett megadva a hošszú élet. Annak idején hozzátartozóim forduljanak az orosz partizán főparancsnoksághoz, ott én nyilván vagyok tartva. Nehéz a búcsú. Én még nagyon szerettem volna élni. Még érzek magamban soksok tetterőt. Két hete kergetnek a kutyák, már sokszor úgy volt, hogy itt a vég. Ma sikerült még ötünknek egy nagyon jószívű emberhez betérni és egy kicsit megszáradni, megpihenni, jóllakni. De mi lesz holnap? Húsz méterre tőlünk járnak a németek, az ablakon keresztül nézzük őket. Éjjel kisurranunk, de hová menjünk? A gyűrű szoros. Nagyon sok jó emberem elesett. Itt kelepcébe kerültünk. Nem látok kiútat. Gondolatban családommal vagyok és néha hozzátok is ellátogatok, jó barátokhoz. Nem tudok elbúcsúzni. Nagyon nehezemre esik. Legszívesebben ezt a levelet örökké írnám Amit itt küldök, add át hozzátartozóimnak, az utolsó jókívánságaimmal és búcsúcsókjaimmal együtt. ^ Kedves feleségemnek add át kézcsókomat és a jó barátoknak üdvözletemet, rosszakaróimnak átkaimat. Családomat csókolom megszámlálhatatlanul, Téged *Ölel barátod: Karcsi." <L í