Uj Szó, 1954. augusztus (7. évfolyam, 186-212.szám)

1954-08-22 / 204. szám, vasárnap

I 195-i. augusztus 22. UJSZ0 NÉPHADSEREGÜNK - A BÉKE ŐRE Köszönet és hála Nektek... Kedves vendégeink végre köziünk vannak. Értünk utaztak ezer kilométereket Pekingből Prágába, Prágából ki a határvadászainkhoz. Két világrészen utaztak át, hogy kezetszoríthassanak a béketábor legnyugatibb védőivel. A hatszázmilliós nép fiai elhozták a hatalmas Kína üdvözletét a mi határvadászainknak is. Sikerült beszélnünk a kínai néphadsereg képeslapjának szerkesztőjével; mellén két kitüntetés ragyog. Az egyiket Kína felszabadításáért folyó harcban, a másikat Koreában érdemelte ki, ahol mint haditudósító működött. Harminckét éves. Nem tartozik a művészegyütteshez, mégis eljött megismerni a zöldsapkás „gárdakatonákat" — ahogy ő mondja. „A hazátok olyan, mint a virágzó kert" — mondja Elismeréssel. Első prágai sétám alkalmával találkoztam egy idős nénikével. Már messziről köszöntött népetek nevében és megcsókolta arcomat. Úgy éreztem, mintha saját édesanyámmal találkoztam vcftna.'i A század épületének megtekintése után bemutatták műsorukat. A völgyekben fekvő, falvak lakói gyalog és kocsin jöttek el, hogy meghallgasák őket. A művészegyüttes története tanulságos. Harcokban, a kínai forradalom bölcsőjében született. Kultúrműsorát ismerik Kína legtávolabbi tartományában is. Voltak a koreai fronton is. A kultúresemény színhelye egy erdei tisztás. A tisztás tele van katonákkal és civilekkel. Amint egyenesen az erdőből jönnek fel a dobogóra, hatalmas tapsorkán és a katonák hurrá kiáltásai fogadják őket. Közben mezei vadvirágok esője hull a színpadra. Megkezdődik a műsor. Széptermetü katonalány. csengő kínai nyelven jelenti be az első számot, ' melyet tolmács fordít le Az első szám Mao Ce-tung.ól szóló zengő ének, utána Gottwald elvtársról énekelnek, melyet a közönség nagy tetszéssel fogad. Amikor a refraint éneklik a jelenlévők velük együtt énekelnek. Nincs a nézők közt olyan, aki ne zárná szívébe a művészcsoportot. Az énekszámok után tánc következik. A rubinpirosszoknyás, fehérblúzos lányok csoportja után ismert szlovák népdalt énekelnek kitűnő szlovák kiejtéssel. Nehéz leírni az együttes gazdag műsorát. A legékesebb toll sem képes leírni azt a sok szépet, amit nékünk művészetükből mutattak. A műsor befejezése után nagyon sokáig tartott, mig a művészek autóikra ülhettek. Sok cím cserélt gazdát, különösen a kínai lányok és határvadászrink közt. A tolmács most a legkei eltebb ember. Oroszul, kézzel-lábbal magyaráztunk egymásnak. De mindez nem gátolt bennünket, hogy tökéletesein megértsük egymást, mert csak az egész világon ismert két névre volt szükség. Sztálin és Mao Ce tung. Ez a két név minden vágyunkat, minden mondanivalónkat kifejezte. A két hadsereg katonái testvéri csókkal váltak el tőlünk. Ahol megfordulnak szeretettel és tisztelettel fogadják őket. Vadovics József. Nagy ünnepély táborunkban Ez év augusztus 8-án egységünket a kínai néphadsereg ének- és táncegyüttese látogatta meg. Vasárnap vol. A nap forrón tűzött le táborunkra, amikor megérkeztek a mi kedves vendégeink, akiket szeretettel és ünnepélyes keretek között fogadtunk. A két nemzet himnuszának elhangzása és a kölcsönös üdvözlőbeszédek után légierőink katonai repülőégépről virágesőt szórnak rájuk, majd léghajtásos gépeink mutattak be tiszteletükre merész repülőmutatványokat, melyeket nagy érdeklődéssel figyeltek a vendégek és elismeréssel nyilatkoztak róluk. Közben elkészült az ebéd, melyet jó étvággyal fogyasztottak el. Ebéd után eltársalogtunk kínai testvéreinkkel, ki hogy tudott, de azért megértettük egymást. Az együttes nőtagjaival foglalkoztunk a legtöbbet, akiktől jegyzetkönyveinkbe és fényképeinkre kértünk írásjegyet. Délután öt órakor kezdődött az előadás. A stadion, mely a hegyoldalba van építve és kb. 40— 50.000 férőhelyes, teljesen megtelt, A közönség nagy izgalommal várta a műsor megkezdését. Amikor a műsor kezdetét jelentő rakéta a levegőbe repült, hatalmas tapsorkán és hurrázás morajlott szertq. a völgyben, ahol voltunk! A műsor njinden egyes száma annyira érdekfeszítő volt, hogy az idő szinte észrevétlenül elrepült. Gál László, szakaszvezető. | Bős lakossága hálás köszönetét fejezi ki néphadseregünk tagjainak A Duna áradása nagy veszélylyel fenyegette községünket és lakosait. Pártunk és kormányunk mindent megtett annak érdekében, hogy segítségünkre legyen az árvízveszély elhárításában. Néphadseregünk katonái, akik szívvel-lélekkel nekifogtak a Dunagát megerősítésének, nagy munkát fejtettek ki, megmentették községünket az árvíztől. Bős lakossága soha sem felejti el hős katonáink önfeláldozó, a legnagyobb veszély idején nyújtott segítségét. Lakosságunk és az egységes földművesszövetkezet tagjai, viszonozva pártunk és kormányunk rólunk való gondoskodását, valamint néphadseregünk hősies, odaadó munkáját, nagy buzgalommal fogott hozzá a betakarítási és cséplési munkálatok elvégzéséhez, hogy beadási kötelezettségét minél előbb teljesíthesse. Köszönetünket fejezzük ki bátor katonáinknak ezért a hősies munkáért és egész életünkben szeretettel fogunk rájuk gondolni. Simon István. Bős. Sikerrel teljesítettük az MHK mozgalom I. fokú kötelezettségeit A nyári táborozás nyújtotta lehetőségeket kihasználva, ma büszkén mondhatjuk, hogy eleget tettünk feladatainknak, vállalt kötelezettségeinknek. Szulinszky parancsnok elvtárs irányítása mellett fogtunk a munkához. Előkészítő gyakorlatokat tartottunk. Bizony, egyeseknek nehezére esett ez, de viszont rövid idő múlva a közös munka jó megszervezése meghozta a kivánt eredményeket. Határozatot hoztunk, hogy egységünket két csoportba osztjuk. Az első csoportba soroljuk azokat a bajtársakat, akikben biztosak voltunk, hogy az előírt feladatoknak rövid időn belül eleget tesznek, a második csoportba pedig azok kerültek, akiknek előkészítése hosszabb időt vett igénybe. Igy jutottunk el oda, hogy az j első csoport áldozatkészsége, sike- I res munkája segített a gyengébbeknek a feladatok elvégzésében. A becsületes munka meg is hozta gyümölcsét. A legjobb eredményeket Ringós, Kŕapa, Pokrývka bajtársak érték el. Szulinszky parannok elvtárs áldozatkész munkája, mint mindenben, úgy ebben is teljes egészében megmutatkozott. Ma. amikor az MHK mozgalom I, fokú kötelezettségeinek utolsó számát, a 3000 méteres síkfutást elvégeztük, ki kell emelni Sztraka. Harik és Farbák bajtársakat, akik tízperces idővel az első három helyre kerültek. Mi mindnyájan tudjuk, hogy harci és polit'kai tudásunk\ fejlesztése mellett elsőrangú kötelességünk a testi erő fejlesztése is, mert csak így válhatunk igazi harcosokká. Illés József, őrvezető. Az alábbi cikket a „Rudá zástaw", egyik katonai parancsnokságunk lapja közölNépi demokratikus hadseregünk a proletárinternacionalizmus, a nemzetek közötti barátság hadserege. Sztálin elvtárs a Vörös Hadseregnek ezt a vonását a „Vörös Hadsereg három jellegzetessége" című ismert cikkében, mint az egyik fő sajátosságot emelte ki, •amely megkülönbözteti a Szovjet Hadsereget a kapitalista államok hadseregeitől. Néphadseregünkben a cseh és szlovák katonák mellett magyar, ukrán, lengyel és német nemzetiségű elvtársak is teljesítik becsületbeli polgári kötelességüket. Baráti egységben tanulják a katonai tudományt és mélyítik politikai öntudatukat, hogy ha arra kerülne a sor, meg tudják védeni köztársaságunk nemzeteinek szabadságát ugyanúgy, mint hadseregünk cseh és szlovák tagjai. Nem utolsó sorban ebben is visszatükröződik a nemzetiségi kérdésnek igazságos elrendezése hazánkban, főleg azokon a területeken, ahol a lakosság különböző nemzetiségű, s különösen a burzsoá-nacionalisták eltávolítása után, akik a kommunista párt és a kormány nemzetiségi politikáját elferdítették. Ezek az árulók egymás ellen akarták uszítani köztársaságunk nemzeteit, ezzel gyengíteni akarták hazánkat, hogy megteremtsék a feltételeket a kapitalizmus visszaállítására. A CsKP X. kongresszusa ismét nyomatékosan kiemelte a proletárinternacionalizraus elvét. Antonín Novotný elvtárs. a CsKP Központi Bizottságának alsó' titkára, a Központi Bizottság beszámolójában ezt mondta: „A népi demokratikus Csehszlovákiában a magyaroknak, ukránoknak, lengyeleknek és németeknek is biztosítottuk polgári jogaikat és kulturális fejlődésük széleskörű lehetőségeit. A kommunista párt tovább folytatja a len.ni nemzetiségi politikát, támogatni fogja a köztársaság minden kerületének gazdasági felvirágzását, megszilárdítja nemzeteink egyenjogúságát és ezzel megerősíti a csehszlovák állam egységét.'* Jlfil KLEN. tiszt: Egy szakaszparancsnok tapasztalatai a magyar nemzetiségű katonákkal MÁR AZ ELSZÁLLÁSOLÁSNÁL KEZDŐDIK... Ahhoz, hogy ezeket az elveket hadseregünkben is következetesen megvalósítsuk, nem elegendő azok felületes hirdetése. Mint egy automobü-iskola egyik szakaszának parancsnoka, alkalmam nyílt erről a gyakorlatban meggyőződni. A szakasz tagjainak fele magyar nemzetiségű katonákból állt, a többiek csehek és szlovákok voltak. Magam tapasztaltam, milyen következményekre vezethet, ha más nemzetiségűek nevelésénél gépiesen. a nevelés sajátosságainak figyelembevétele nélkül járunk el, vagy ha a nyelvi nehézségekre való hivatkozással meghátrálunk a különböző bonyolult problémák elől. A szakaszt néhány héttel a tanfolyam megkezdése után vettem át. A parancsnok és politikai helyettese felhívták figyelmemet a vegyes nemzetiségű szakasszal járó munkám nehézségeire és bonyolult voltára és lelkemre kötötték, hogy ezt minden lépésnél tartsam szem előtt. Azonban az ilyen munkával járó hiányos tapasztalatoknak következményeképpen sem elődöm, sem én kezdetben nem vettük elég komolyan a nemzetiségi probléma jelentőségét. Először jelentéktelennek látszó túlkapások mutatkoztak A szakasz elszállásolásának nem szenteltem elég figyelmet. Ez arra vezetett, hogy a magyar elvtársak az egyik, a cseh és szlovák elvtársak a másik szobában helyezkedtek el. Ha semmi más, de már ez a tény is olyan légkört teremtett, hogy az elvtársak nemzetiségük szerint két csoportra oszlottak. Ez az elkülönülés a tanteremben is megnyilvánult, a magyarok ott is külön ültek. A két csoport között rövidesen a nemzetiségi összeférhetetlenség jelei mutatkoztak. Az alakul r' CsISz csoporjának bizottsága' helytelenül választották meg. A bi- i zottság tagjai passzivitásukat nyelvi nehézségekkel indokolták. A szakasz jóformán egy indulót sem tudott elénekelni. Miután a tanítás alatt az előadott anyagot le kellett fordítanunk, sok időveszteség volt. A szakasz elmaradt a többitől. Ez még inkább rontotta a hangulatot. A szakaszt az alakulat legrosszabb szakaszának minősítették. MIT TEGYÜNK? Ilyen körülmények között mindent alaposan mérlegelni kellett, kutatni az okokat és megfelelő megoldást találni. A legkézenfekvőbb forma kínálkozott: önálló magyar csoportot, vagy esetleg szakaszt alakítani, amely külön tanult és gyakorlatozott volna. E lehetőség alapos megfontolása után arra a megállapításra jutottunk, hogy ez a legkényelmesebb megoldás lenne, amely azonban még súlyosabb következményekhez, még nagyobb elkülönüléshez vezetne. Tudatára ébredtem, hogy a szakaszon belül kell megtalálnom a megoldást. Ez a megoldás a p o litikai nevelésben rejlik. Gyakrabban kezdtem beszélgetni az egyes .elvtársakkal és olyan dolgokat tudtam meg, melyek felnyitották szememet. Például- Horváth katona egyáltalán nem akart szlovákul tanulni és kizárólag csak magyarokkal barátkozott és szórakozott. Beszéltünk vele segítőtársammal, Doubrava szakaszvezetővel és Szopkó tizedessel, aki jól beszél magyarul. Kiderült, hogy i Horváth katonának fogalma sem volt arról, milyen elvek alapján oldották meg népi demokratikus köztársaságunkban az egyes nemzetiségek egymáshoz való viszonyát. Mindenre úgy tekintett, mint a nemzetiségi kisebbség tagja egy '•nrzsoá államban. Jóformán minkéiben ne • zetiségi elnyomást látott. A beszélgetés során világossá vált előttünk, hogy nézeteinek mélyebb okát az 1945. év után következő időszak alatt átélt élményeiben kell keresnünk. Büszke lázadozó jelleme miatt nem akart szlovák iskolában szlovákul tanulni, mert abban elnemzetlenítést látott. NEHÉZSÉGEK A SZOLGÁLATI NYELVVEL. Több elvtársinak volt hasonló nézete és ezek aztán a többieket is befolyásolták. Sós katona semmiben sem tartotta magát a katonai fellépés rendszabályaihoz és a jelentéstétel formáihoz. Amikor ezt hibájául róttam fel, arra hivatkozott, hogy nem ismeri a szolgálati nyelvet. Forró katona sem értett szlovákul. Akár a tanteremben, akár a gyakorlótéren került rá a sor, válasza mindig egészen rövid volt: — „Nem tudom, nem értem'

2. Egy alkalommal megbetegedett édesanyja és szabadságot kért. Az első szavakat csodálatosképpen szép szlováksággal mondta. Meglepődtem és részben őszintén, részben célzatosan — úgy tettem, mintha nem érteném. Forró katona megértette, hogy kénytelen kérését bővebben megmagyarázni. Közben azonban megfeledkezett a nyelvi nehézségről és egészen rendes szlováksággal kezdett beszélni. Ejha. — gondoltam magamban, — micsoda haladás. Mikor azonban Forró katona visszajött szabadságáról és tanítás közben felelnie kellett volna, ismét csak „nem tudom. nem értem"-mel válaszolt. Mérges lettem egy kicsit és megmagyaráztam neki, hogy ez tulajdonképpen csalás. A beszélgetés során kiderült, hogy a „nem tudom", olyan hallgatólagos megállapodásféle közöttük, amely némelyiküknél elvi jelentőségű, némelyiküknél pedig kényelmi szempontot takar. Olyan helyzetekben, amikor meg kellett mutatni, ki a legény a talpán — például brigádmunkán — a magyar elvtársak mindig az elsők között voltak és megmutatták valódi énjüket. A CSEH ÉS SZLOVÁK ELVTÁRSAK ELŐÍTÉLETE. Gyakran lényegbe vágó, helytelen nézetek merültek fel a cseh és szlovák elvtársak között is. Például Rynekr, egyébként becsületes és jó katona, egyszer azt mondta nekem: — Csodálkozom ezeken a magyarokon... Ha már a mi állampolgáraink, miért nem tanulnak meg rendesen szlovákul, miért nem jelentkeznek szlovák nemzetiségűnek? — Láttam, hogy a szakasz tagjai előtt ez a kérdés nem világos. Rájöttem arra, hogy mi a legfontosabb: a szakasz politikai fejlettségét emelni és a nemzetiségi kérdésre vonatkozó !enini-sztálipi- felfogást alaposan megmagyarázni. Felkértem a CsISz-csoportot, hogy erről a tárgykörről rendezzen vitaestet. Megmagyaráztam az elvtársaknak, mi az a proletárinternacionalizmus, a szocialista hazafiasság és ezzel szemben mi a kozmopolitizmus és a burzsoá-nacionalizmus. A Szovjetunió példáján mutattam rá arra a lényeges különbségre, amely a nemzetek és nemzetiségi kisebbségek imperialisztikus, koloniális elnyomása és a szocialista rendszer nemzeteinek kölcsönös viszonya között fenálL Az elvtársak érdeklődéssel hallgattak Vitalij Zakrutyin „Kaukázusi napló" című könyvéből részleteket, amely meggyőző bizonyítékot nyújt a Szovjetunió nemzeteinek erkölcspolitikai egységéről a Nagy Honvédő Háború idején. A szovjet nép szabadságáért egymás mellett harcolt orosz és ukrán, grúz és kazah stb. A Szovjet Hadseref példáján megértették az elvtársak, hogy hadseregünk harcképessége biztosításának érdekében kikerülhetetlen az egységes szolgálati nyelv. Megértették ezt és azt is megértették, hogy ennek semmi köze a nemzetisééi elnyomáshoz. (Folytatása következik)