Uj Szó, 1954. augusztus (7. évfolyam, 186-212.szám)

1954-08-03 / 187. szám, kedd

4 UJSZO 1954. augusztus '3 A hamburgi amerikai katonai kémszolgálat vezetőjének nyilatkozata Szombaton, 1954. július 31-én a Csehszlovák Sajtóiroda prágai hiyatalának helyiségében sajtókonferenciát tartottak, amelynek keretében František Zvolský, a hamburgi Military Intelligence Departement amerikai katonai hirszerzőszolgálat vezetője nyilatkozatot tett és többek között a következőket mondotta; A nevem František Zvolský. 35 eves vagyok. Liberecből származom, Kereskedelmi Akadémiát végeztem és Prágában voltam hivatalnok. Utolsó munkahelyem külföldön volt, Hamburgban, ahol a Military Intelligence Departement amerikai katonai kémszolgálat vezetőjének tisztségét töltöttéi- be. A Csehszlovák Köztársaságból való illegális távozásom előtt, jó anyagi körülmények között éltem. Abban az időben túlnyomó részben oiyan személyekkel érintkeztem, akik hozzám hasonlóan csodálták a Nyugatot, mégpedig a Szabad Európa", „Amerika Hangja-' és más amerikai rádiópropaganda állomások befolyása alatt. Természetesen ismerőseim közül Nyugaton senkisem volt, a nyugati életről egyiknek sem volt tapasztalata. Az amerikai propaganda alapján úgy képzeltem, hogy Nyugaton jobD dolgom lesz, mint itthon, de semmi ilyesmi nem következett be. A többi szökevényekhez hasonlóan én is az árulás útját jártam és a hamburgi Military Intelligence Departtement amerikai katonai hírszolgálatának fizetett kémjévé, később pedig vezetőjévé lettem. A Csehszlovák Köztársaságból való szökésem után a számkivetett életét éltem. Úgy éltem, mint az összes többi hazájukból megszökött polgárok, otthon, család és ismerősök nélkül. Mint minden szökevényt, engem is kihallgattak abban a hivatalban, amely munkaközvetítő és munkanyilvántartó hivatal cím alatt tulajdonképpen a? amerikai hírszerző szolgálatában áll. A szökevények tábora és reménytelen élet várt rám, minden normális munka reménye nélkül. A táborokban lelki és fizikai nyomor közepette hírszerző szolgálatok működnek, főleg az amerikai. Valamennyi emberanyagot keres katonai zsoldos szolgálatra és kémcélokra. A szökevények életét külsőleg politikai és különféle propaganda frázisok fedik. De emögött a kulissza mögött a rideg valóság, az emberi méltóság fokozatos megalázása és a puszta életfenntartásért folytatott harc. A táborokban a szökevényeket „politikai" csoportokba osztják, hogy a kémszolgálat könnyebben dolgozhasson közöttük és felhasználhassa őket kölcsönös besúgásokra. Az úgynevezett politikai emigráció összes képviselői engedélyezett politikai cégér alatt különféle kémszervezetek részére dolgoznak. Nyugat-Berlinben például az úgynevezett „Csehszlovák Menekültek Társasága?' működik František Runza nemzeti szocialista vezetésével, aki igyekszik megnyerni a menekülteket arra, hogy az amerikaiak részére kémszolgálatot teljesítsenek. Hasonlóan működnek a többi „szervezetek'

5 is, mint például a „Charita'', amely az amerikaiak részére a katolikus menekülteket győzi meg. Az összes szökevények között akár egyik, akár másik csoporthoz csatlakoznak, az amerikai kémszolgálatnak megvannak a maga besúgói, akik júdáspénzért segítenek nekik adatokat szerezni a menekültekről és segítik őket abban, hogy az amerikai kémhálózatba kényszerítsék őket. A szökevényeknek kémszolgálatra va'.ó megnyerése szempontjából nagy segítségükre van reménytelen életük a táborokban. Tanuja voltam annak az erkölcsi süllyedésnek, amelynek Berlinben a mariendorfi táborban ki vannak téve a fiatal nők. Minden nap amerikai katonák jönnek a táborba, válogatnak a lányok közül, akik egy vacsorára való meghívásért és további ismeretség reményében szégyenletes kémtevékenységre va ló megnyerésük, A többi szökevényekhez hasonlóan nekem magamnak sem volt semmi reményem Nyugat-Német országban rendes foglalkozásra, Nyilvántartásba vettek és hosszantartó és részletes kihallgatásnak vetettek alá, Berlin-Lieh terfeld ben. Kihallgatásom célja a többi me nekültek kihallgatásához hasonlóan Mannteufel-Strasse 31 szám alatt, az volt, hogy a Csehszlovák Köztá saságról kémadatokat szerezzenek és olyan anyagot, amit a toborzók felhasználhatnának arra, hogy engem kémkedésre kényszerítsenek. A kémtevékenységre való meg nyerésemben nagy része voilt Žemla mérnöknek, aki Pardubicéből származik és az amerikai hirszerzőszolgálatnál dolgozik mint toborzó „mérnök-' vagy „Dávid-' álnév alatt. __ Mivel nem láttam más kiutat, az amerikai katonai kémszolgálat ügynöke lettem, melynek szolgálaté ban egész sor különféle funkciót töltöttem be. A berlini amerikai kémközpont feladata, amelynél azelőtt dolgoztam az volt, hogy megszervezze a Csehszlovák Köztársaság ellen a felforgató és kártevő tevékenységet. Ebből a célból ügynököket kerestek és megnyerték azokat céljaikra, majd kiküldték a Csehszlovák Köztársaságba hamis okmányokkal, fegyverekkel leadóállomásokkal felszerelve. Én éppen azzal voltam megbízva, hogy megfelelő típusokat keressek a táborokban és ezért lehetőségem nyílt arra, hogy tökéletesen megismerjem a szökevények életkörülményeit és körükben végzett hírszerzőszolgálat egész rendszerét. Naponként ellátogattam a táborokba és megfelelő személyeket választottam ki, amerikai feletteseim utasításai alapján. Az amerikai hírszerző szolgálatot főleg azok az emberek érdekelték, akik ismerik a csehszlovák államhatárokat és akik vagy maguk, vagy pedig az amerikai kémek, diverzánsok és terroristák kisérőjeként átmehetnének Csehszlovákia területére. A kiszemelt és néhány hónapig megfigyelt úgynevezett típusokkal szemben, a kémszolgálatra ,, való megnyerés céljából különféle cselfogásokat, hamis ígéreteket és erőszakot is alkalmaztak. Bizonyos idő múlva hivatalos megbízást kaptam a MID (Military Intelligence Departement) Hamburg 13. Mittelweg 91. s«zám alatt lévő irodájának vezetésére. Hamburgban az volt a feladatom, hogy megszervezzem a kémtevékenységet a csehszlovák .labe-oderai hajózás hajóslegénységének körében. Hamburgban alárendeltjeim egyike, Smejkal volt, a Spofa nemzeti vállalat volt tisztviselője, büntetett előéletű egyén, aki megszökött a csehszlovák fogságból. Smejkal a „Henry" álnevet használta. Az volt a feladata, hogy a kikötőben megismerkedjen a csehszlovák hajósokkal és kiismerje hajlamaikat és gyenge oldalaikai. Abban az időben Smejkal „Henry'

4 a hajósoknak mindig amerikai cigarettákat, megvendégelést és pénzt kínált fel. Mindenképpen okot keresett arra, hogy megismerkedhessék velük. Egyeseket a körülmények szerint megfenyegetett, hogy nyom nélkül eltűnhetnek a vízben és más hasonlókkal. De annak ellenére, hogy a Military Intelligence Departement nem sajnálta sem a pénzt, sem az igyekezetet, tervei nem jártalj sikerrel. Az amerikai hirszerzőszolgálat egyre nagyobb nehézségekkel küzdött a Csehszlovák Köztársaság területére való kéinbehátolások kísérleteinek megvalósításában. Az amerikai kémcsoportok szüntelen felszámolása bebizonyította, hogy a Csehszlovák Köztársaságban a nép ébersége és öntudata egyre nagyobb méreteket ölt. Azoknál, akiket céljaikra megnyertek, ellenállásiba ütköztek, kedvetlenül,/ kényszeredetten végezték munkájukat és a már előbb kémkedésre megnyert személyek eladják magukat. Ilyen elképzel- | nem voltak hajlandók a Csehszlo hetetlen nyomorúság és bizonyta- vák Köztársaság ellen irányuló ellanság közepette folynak a szőke- lenséges feladataik teljesítésére, vények hosszú kihallgatásai és a A Military Intelligence Departementnak a Csehszlovák Köztársaságba kiküldött ügynökei egyre nagyobb akadályokba ütköztek és a csehszlovák biztonsági szervek kezében vagy a határokon, vagy az az ország határain belül fejeződött be pályafutásuk. Minél hosszabb ideig éltem Nyugat-Németországban és minél továb voltam az amerikai hírszerző szolgálat alkalmazásában, annál jobban megfigyeltem magam körül az életet és megváltoztak nézeteim. Rájöttem arra, hogy az amerikaiak felfuvalkodottak, meg vannak győződve felsőbbrendűségükről, aminek alapján nézetük szerint hivatva vannak az egész világot uralni úgy, ahogy azt a nácizmus és fasizmus hirdette. Nyugat-Németországban láttam az amerikaiak által előidézett és táplált háborús propagandát. Ennek bizonyítékai a volt frontkatonák különféle szövetségei, melyek a kormány jóindulatú védnöksége alatt manifesztációkat és gyűlésekett rendeznek, folyóiratokat adnak ki, amelyek tartalma feltűnően hasonlít Hitlernek „Drang nach Osten" (előretörés Kelet felé) felhívásához. A háborús propaganda céljaira nagyon alkalmas anyagot szolgáltatnak a kitelepített németek, köztük a Csehszlovák Köztársaságból kitelepített csaknem kétmillió német. A szudétanémet újságokban, például a Hamburgban kiadott „Der Sudetendeutsche" c. folyóiratban és a szudétanémet kongresszuson nyíltan hirdetik a „hazába való visszatérést", ha kell, fegyverrel a kézben. Tovább már nem voltam képes teljesíteni az amerikai kémszolgálat feladatait, amelyek a csehszlovák nép károsítására és új háború előkészítésére irányulnak. Nyugatnémetországi tartózkodásom folyamán teljesen elvesztettem minden illúziómat, amit az amerikai rádió propaganda hatása alatt a nyugati életről tápláltam. To'vább nem tudtam hinni a ,,Szabad Etírópa" kitalálásainak, amikor meggyőződtem arról, hogy a küldések célja a hallgatók becsapása és hogy egyúttal a kémközpontok jelszavakat és utasításokat küldenek Csehszlovák Köztársaság területére kiküldött kémeknek, diverzánsoknak és terroristáknak. Átéltem az utolsó világháborút és belsőmben nem tudtam beleegyezni abba, hogy szüleim és családom otthona újabb háborús borzalmaknak legyen kitéve. A csehszlovák hajósokkal folytatott beszélgetéseimből és a csehszlovák rádió titokban való meghallgatásából megtudtam, hogy Csehszlovákiában nincsen munkanélküliség, napról napra emelkedik az életszínvonal, hogy a nép szilárdan áll a kormány mellett és hogy őszintén óhajtja a békét és a békés munka lehetőségét. Aztán Nyugat-Németországban, a munkanélküliség, bizonytalanság és rendőruralom környezetében világosan láttam, és összehasonlítottam, hogy mi mindent valósítottak meg Csehszlovákiában a dolgozó nép érdekében, amit otthon nem tudtam megbecsülni. A más menekültek és a magam sorsán láttam, hogy mennyire céltalan és reménytelen az úgynevezett csehszlovák külföldi emigráció. Meggyőződtem toborzói és ügynöki tevékenységem aljasságáról, amelylyel az amerikai kémhálózat — a Military Intelligence Departement •— karjaiba kergettem az áldozatokat. Tevékenységem, amit mint a hamburgi amerikai kémszolgálat vezetője végeztem, napról napra ellenszenvesebbé lett előttem. Amerikai feletteseim durvasága, felfuvalkodottsága, részegessége és erkölcstelen életmódja naponta eszembe juttatták azt az erkölcsi hínárt, amelybe süllyedtem. Ezért elhatároztam, hogy nem maradok tovább az amerikaiak szolgálatában. Visszatértem, hogy vallomást tegyek és hogy amennyiben lehetséges lesz, becsületes munkával vezekeljem le azokat a bűnöket, amelyeket elkövettem. Amikor František Zvolský befejezte nyilatkozatát, a sajtó jelenlevő képviselői egész sor kérdést intéztek hozzá. A „Rudé Právo" képviselője megkérdezte, hogy milyenek egy szökevény életlehetőségei. Erre Zvolský kijelentette. ,,Egyetlen szökevény sem vállal hat szabadon alkalmazást, hogy ne növelje a munkanélküli német polgárok számát. Nyugat-Németországban külföldit csak a legdurvább munkákra alkalmaznak, még pedig olyan kedvezőtlen feltételekkel, hogy ilyen munkára senki sem hajlandó. A táborokat az amerikaiak uralják különféle szervezetek közvetítésével és érdekűk, hogy az emberek a táborokban nyomorogjanak. így a nehéz táborélet hajlandóvá teszi a szökevényt arra, hogy az amerikaiak szükségletei szerint bármilyen munkára meg lehessen őt nyerni. A szökevények tábocra a toborzók igazi eldorádója, akik különféle zsoldosszolgálatra, például az Idegen Légióban való szolgálatra nyerik meg a szökevényeket. Természetesen „az existenciának" ilyen módon való biztosítása úgy fest, hogy valamennyien vagy börtönben, vagy a brazíliai kávéültetvényeken rabszolgasorsban végeznek. Ezért nehéz beszélni a szökevények exiistenciális kilátásairól, egyik napról a másikra élnek, erkölcsileg mélyre süllyedtek és hova-tovább nagyobb mértékiben meggyőződnek reménytelen sorsukról. A „Práce" főszerkesztője a következő kérdést tette fel: „Megemlítette azokat az ellentéteket, amelyek az úgynevezett emigráció „vezetőségében" mutatkoznak. Természetesen elsősorban az úgynevezett Szabad Csehszlovákia Tanácsára gondolok. Tudnae erről a kérdésről bővebben beszélni? Zvolský válasza: „A Szabad Csehszlovákia Tanácsával közvetlen kapcsolatba nem kerültem. Washingtoniban és New Yorkban túlságosan el vannak foglalva személyes ügyekkel, úgy hogy nincsen idejük eljönni Európába, meggyőződni a szökevények nyomoráról. De az egész úgynevezett emigrációban ismeretesek az ellentétek és veszekedések egyfelől Zenkl, Lettrich, Klimka és mások között, másfelől pedig Ciemy, Osuský és Mayer között. De nincsen szó semmiféle politikai ellentétről, hanem funkcióról, beosztásról van szó, amelyeket egy ,,magán társulat" jutalmaz, mely a valóságban a State Deipartementet leplezi, a Szabad Európa ismert nemzeti bizottságát. De úgy látszik, hogy az amerikaiak rájöttek arra, hogy Zenkihez, Ripkához és társaikhoz hasonló nagyságokat nem érdemes jutalmazni. A csehszlovák nép fellázítására irányuló kísérletük teljes kudarca az amerikaiakban nagy elkeseredést keltett és végül arra vezetett, hogy Zenklt, Riipkát és a többieket az amerikai szenátus vizsgáló bizottsága elé állították és a „kommunistákkal együttműködő koll'a'boránsofcnak" nyilvánították őket. A legutóbbi jelek alapján az amerikaiak parancsa következtében hamarosan ,, enyhülés és egyezmény" várható a szudéta revansiszták és az úgynevezett tanács között, melyet az agrárpártiak képviselnek. Biztosan a legnagyobb kiábrándulás lesz ez a mai „tanács" követői számára is. A Szabad Csehszlovákia Tanácsában, a Szabad Európában mutatkozó ellentétek s végül számos szökevénynek az az elhatározása, hogy visszatér a Csehszlovák Köztársaságba, az emigráció számára az amerikaiak bizalmának további elvesztését jelenti. Az amerikaiaknak az emigránsok iránti bizalmatlanságát az a tény jellemzi, hogy a Csehszlovák Köztársaság elleni úgynevezett ballonakciót, amelyet színleg a Szabad Európa rendezett, a valóságban közvetlenül az amerikai kémszolgálat és a szökevények soraiból kikerült ügynökök hajtották végre. Természetesen, maguk az amerikaiak sem bíztak túlságosan ennek a ballon-akciónak hatásában. Aggodalmaikat megerősítették a Csehszlovák Köztársaságból jövő hírek arravonatkozóai.i, hogy az emberek hogyan reagálnak ezeknek a röpiratoknak küldésére. Bebizonyították ezek a hírek, hogy Csehszlovákiában az emberek már régen nem hisznek azoknak az érveknek, amelyeket az amerikai kémszakemberek ellenállhatatlanul csábítóknak tartanak. Az amerikai kémszolgálat ezen akciója is teljes kudarccal végződött." Ezután az ,,Űj Szó" prágai szerkesztősége munkatársának kérdése következett: „Hogyan képezték ki, milyen feladatokat teljesített az amerikai kémszolgálatnál és milyen híreket követelnek az amerikaiak ügynökeiktől?" Zvolský válasza nyilt és részletes volt: „Berlin-Dahlem. Ballbroner-Staasse 16. szám alatti központban képeztek ki, ahol megnyertek a kémmunkára. Később Lichterfelde West Drake-Strasse 69/c szám alatt levő épületben iskoláztak. Kiképeztek a rejtjelek használatában, rádiókapcsolat felvételében, fontos objektumok fényképezésében, a titkos írás használatában, titkos rejtekhelyek építésében kémhírek elrejtésére és különféle más kémtevékenységben. A Military Intelligence Departement berlini központjának, amelynek szolgálatában voltam, az volt a feladata, hogy a Csehszlovák Köztársaság ellen kém- és kártevőtevékenységet folytasson. E célból a Csehszlovák Köztársaságba ügynököket küldött hamis okmányokkal, fegyverekkel, pénzzel és rádióleadókkal felszerelve. Az amerikai katonai hírszerzőszolgálat e berlini központjában mint tanácsadó ügynök dolgoztam, később pedig megbiztak a Hamburgban megszervezett hírszerző iroda vezetésével. Az egész amerikai kémszolgálat, bárhol is vannak ügynökei és irodái, ügynökeitől lényegében kétféle híreket követel: egyrészt politikai, katonai és gazdasági jellegű híreket, melyek segítségével megvalósítja különböző kártevői tevékenységét és az új háború előkészítését, másrészt más híreket, melyeket propagandacélokra használnak fel. Az utóbbiaknál mellékes, hogy igazak-e, csak az a fontos, hogy „az amerikai újságkultúra szellemének megfelelően csábítóak, szenzációsak legyenek". A „Drapeau Rouge" szerkesztőnője a következő kérdést tette fel: „Mit mondana tapasztalatairól azoknak az embereknek, akik még ma is hallgatják az amerikai rádió-propagandát? Zvolský válasza egyszerű ég őszinte. „Önszántamból a csehszlovák hivatalok rendelkezésére bocsátottam magamat. Ezt az elhatározásomat sokkal nagyobb nehézségek árán tudtam megvalósítani, mint a határokon túlra való meggondolatlan lépésemet. Végig kellett járnom az élet. és megismerés kemény iskoláját, Úgy gondolom, hogy az én esetem intő és tanulságos mindenki számára, akik hinni akarnak abban, amit rádió útján terjesztenek az amerikai fizetett ügynökök. Megismertem a menekültek táborában élők és a nyugatnémetországi dolgozók nehéz életét. Megismertem az úgynevezett politikai emigráció igazi arcát. Megismertem az amerikai kémszolgálat gengsztermódszereit és az amerikai uralkodó körök háborús céljait. Az elkeseredés és lelki depreszszió pillanataiban a csehszlovák rádió titokban való hallgatásában találtam menedéket. A szökevények túlnyomó részéhez hasonlóan rajtam is erőt vett a honvágy és az elkeseredés. Elég erőt találtam magamban ahhoz, hogy minden áron visszatérjek hazámba. Néhány évig tartó nyugatnémetországi tartózkodásom után és annak ellenére, hogy az amerikai kémszolgál atban tevékenykedtem, visszatértem, hogy beismerést tegyek és hogv éljek a bűnhődés jogával. Azokat a gonosztetteket, amelyeket elkövettem, becsületes munkával akarom levezekelni." -