Uj Szó, 1954. július (7. évfolyam, 159-185.szám)

1954-07-14 / 170. szám, szerda

1954 július 14 UISZO PÁRTÉLET Hogyan bizfosífotfuk az19§3/54-es pá r f oldató só év befejezéséhez kiadott irányelvek megvalósítását Mint általában egy-egy akció le­bonyolítása előtt, most, a pártokta­tási év befejezésére kiadott irány­elvek nyilvánosságra hozatala után is kitűztük a célt, amit az idei pártoktatási év valamennyi / formá­jában az évzáró beszélgetések meg­tartásával és a pártoktatási év ki­értékelésével el akartunk érni. Ki­tüztük tehát a célt: értékelni az ötödik pártoktatási év valamennyi hallgatóját, azt, hogyan fejlődtek ideológiailag, mit tanultak a párt­oktatási évben és az ott szerzett tudásukat hogyan érvényesítik a gyakorlati életben, a munkahelyü­kön, mindennapi életükben, a dol­gozókkal való kapcsolataik során. A kitűzött célnak megfelelően összeállítottuk az ötödik pártokta­tási év értékelése és befejezése me­netének térvét, amit a járási párt­iroda is jóváhagyott. Először a népnevelő.vezetők sze­mináriumát tartottuk meg, akik aztán a körzeti népnevelök számá­ra tartottak szemináriumi iskolá­zást. Itt főleg Košíková elvtársnő körét kell kiemelnünk; e kör nép­nevelői a szemináriumon valameny­nyien megjelentek. Ezzel szemben Kučerák elvtárs körében a népne­velőknek csak 60 százaléka vett részt az iskolázáson. Ezért a sze­minárium vezetője mindazokat a népnevelőket, akik az iskolázáson nem jelentek meg, meglátogatta és személyesen kioktatta az évzáró beszélgetések és az értékelés lefo­lyásának módjáról. Ily módon min­den népnevelő megkapta a szüksé­ges irányelveket. A járási esti is­kolai vizsgák megtartásának bizto­sítására összeültek az e célra jóváhagyott bizottságok, hogy megvitassák a vizsgák lebonyolítá­sának módját. Kérdéseket dolgoztak ki a hallgatók számára és megvi­tatták, hogyan irányítsák a mun­kát, hogy a vizsgák valóban elv­társias légkörben, minden iskola­mesteri jellegtől mentesen folyjanak le. Az^ egyéni tanulás értékelésének biztosítására a járási pártbizottság a járási elméleti tanácsadóval sze­mináriumot tartott, amelyre a kon­zultánsokat, és a tanszékvezetőket küldte ki. E szemináriumon öt elv­társ vett részt. Bátran elmondhatjuk, hogy az ötödik pártoktatási év befejezését jól előkészítettük. A járási párt­iroda az előkészülettel rendszeresen foglalkozott és megtette a szüksé­ges intézkedéseket mind az előké­szület, mind az értékelés lefolyásá­nak biztosítására. A járási pártiro­da határozata alapján a pártalap­szervezetek elnökeinek, az instruk­toroknak és az előadóknak aktíva értekezletén részletesen átvették a pártoktatási év befejezéséhez ki­adott irányelveket. Mit eredményezett ez az előkészí­tés? Általában véve az eddigi ered­mények jóknak mondhatók. A járási pártiroda az előkészületek után azonban már nem ellenőrizte eléggé következetesen a pártalapszerveze­tekben megtartott évzáró beszélge­téseket. Habár mind a népnevelők, mind a pártalapszervezetek elnökei részletesen megismerkedtek a párt­oktatási év értékelésének módsze­reivel, nem minden népnevelő tu­datosította kellőképpen az évzáró beszélgetések jelentőségét. Ott, ahol a népnevelők az év folyamán lelki­ismeretesen készültek fel az elő­adásokra és vezették a szemináriu­mokat és ahol az alapszervezet ál­landóan ellenőrizte a pártoktatási év folyamatát, ott az ismétlő be­szélgetések is értékesek voltak. Így pl. Jókán, Récén, az állami erdők üzemi pártszervezetében, ahol a hallgatók a „kapitalista és szocia­lista bank közti különbség" tárgy­körű téma iránt tanúsították a leg­nagyobb érdeklődést. Ahol a népne­velök és az alapszervezet nem fordí­tottak kellő . figyelmet a pártokta­tási évre, ott az évzáró beszélgeté. seket sem tartották meg elég lelki­ismeretesen és kellő komolysággal. Így volt ez pl. Hrubä-Boršán és a szenei járási ipari kombináton. A pártoktatási év befejezése má­sodik szakaszának kezdete előtt a népnevelők járási aktívaértekezlete jő eredményeket hozott. A tapasz­talatcsere azt mutatta, hogy sok népnevelő komoly hibát követett el azzal, hogy felületesen vezette le a vitát, vagy nem készült fel eléggé, s így a vita jellege felületes, for­mális volt. Így volt ez Csatajon, Magyar-Gurabon. A népnevelők aktívaértekezlete másrészt annyiban teljesítette fel­adatát, hogy közülük sokan tudomá­sul vették, hogy a hallgatók tanul­mányi eredményeinek értékelését a pártoktatási év egyes fokozataiban az évzáró beszélgetések helyes le­vezetése nélkül nem lehet elvégezni. A népnevelők ígéretet tetteit, hogy hibájukat jóváteszik, mégpedig úgy, hogy évzáró pótbeszélgetést tartanak. Az elméleti munka terén jobb eredményeket értek el a járási esti iskolában. E vizsgák bebizonyítot. ták, hogy a pártoktatási év hallga­tói szereztek bizonýosfokú tudást, főként az egyéni tanulással, s tu­dásukat a gyakorlatban is érvénye-' síteni tudják, és helyesen rámutat­tak arra, hogy az egyes kérdésekből a párt gyakorlati munkájában a na. pi feladatok teljesítésével kapcso­latban mily tanulságok vannak. A vizsgák lefolyásának, valamint a kollektíva és az egyének értékelésé­nek hiányossága az volt, hogy a já. rási esti iskola egyes hallgatói, mint pl. Varga Tibor és Simek Rudolf elvtárs az állami gazdaságból az év­záró vizsgán többszöri felhívás el­lenére sem jelentek meg. Sikerként kell kiemelnünk azt a körülményt, hogy a járási esti iskola hallgatói helyesen értékelték az egyes elő­adások színvonalát s magukat az előadókat is, akiknek nagyrésze jól végezte feladatát. Különösen azok tartottak jó előadást, akik az anyagot még az előadás előtt meg­vitatták az előadói karban. Legjobbnak az egyéni tanulók csoportjának évzáró beszélgetését értékelhetjük. E csoportok rendsze­resen összejöttek. Az első gyűlése­ken megvitatták a tananyagot, a tanterv teljesitését és azokat a kér­déseket, amelyekről vitát indítanak. A második gyűlésen minden egyes kérdést ktilön.külön megtárgyalta!?. Élénk vita kerekedett különösen a párt felépítését, a dialektikus és történelmi materializmust és a po­litikai gazdaságtant tanulmányozó csoportban. A nemzetközi kapcsola­tok tanulmányozásával foglalkozó csoportban azonban nagy hiányos­ságok voltak. Ivančik elvtárs konzul­táns, aki egyébként későn vette át ezt a funkcióját, nem tett eleget feladatának, és a hallgatók ezzel úgy éltek vissza, hogy az évzáró beszélgetésen meg sem jelentek, s így az mindmáig elmaradt. A konzultánsok értékelésénél a hiba az volt, hogy az elvtársak si­keresnek értékelték a konzultánsok munkáját, bár ezek maguk is beis. merték, hogy munkájuk nem volt olyan, mint kellett volna, mert nem fordítottak kellő figyelmet az egyé­nileg tanulókra és a konzultációk felületesek voltak. Az ötödik pártoktatási év értéke­lésének pozitív oldala abban is áll, hogy bátran elmondhatjuk a nép­nevelőkről, az előadókról, valamint a járási esti iskola, az alapfokú kö­rök és az SzKP történetét tanul­mányozó körök hallgatóiról, hogy teljes mértékben bekapcsolódtak a választások előtti és a választási kampányba, amely munkájuk jó eredménnyel járt. A kommunisták és pártonkívüliek, akik aktívan részt vettek a választások győzelmé­ért folytatott harcban, bebizonyí­tották, hogy tudják: magunknak dolgozunk, a békéért, a szocializ. musért, a népi demokratikus rend­szer megszilárdításáért Kubica Borisz, a szenei járási elméleti ta­nácsadó vezetője. Az egyénileg tanulók tapasztalataiból Á Szovjetunió Kommunista Párt­jának tapasztalatai alapján a párt­oktatásban nálunk is az egyéni ta­nulás lett a továbbképzés fő mód­szere. Az egyéni tanulás lehetővé teszi, hogy a tanulók alaposan át­vegyék az anyagot, megértsék és megtanulják azt. Tudásuknak az­tán a gyakorlati életben veszik hasznát. Meg tudják különböztetni a lényeget a mellékestől Elméleti tudásukat gyakorlati tapasztalatok­kal egészítik ki. E tényeket figyelembevéve a bra­tislavai • kerület pártbizottsága a pártoktatási év elején elhatározta, hogy az egyénileg tanulóknak, első­sorban a járási vezetőtitkároknak, hathatós segítséget nyújt. Minden járási vezetőtitür.ár mellé konzul­tánst ntveztek ki. A konzultánsok feladgtír, hogy a tanulásban segít­sék a titkárokat, főleg az irodalmi anyag kiválasztásánál. A konzul­tánsok' további feladata az volt, hogy segítsék kidolgozni a tanter­veket, mert ezek nélkül nem lehet rendszeresen tanulni. A terv elő­segíti a tanulást, mely így ellen­őrizhető is. A járási titkárok közül Faraga elvtárs Nagymegyerről és Hránek elvtárs Malackáról a -pártmunka kérdéseit tanulmányozták. Hránek elvtárs kezdetben elhanyagolta a tanulást, de később pótolta a mu­lasztást. Később az anyagról jegy­zeteket is készített. Természetesen ez a munka nagy fáradságába került. Sokszor a késő éjjeli órákban is tanult. Egyúttal szépirodalmat is olvasott. Ez nagy segítségére volt, jobban megértette az átvett anya­got. Faraga elvtársnak kb. 650 oldal­nyi pártirodalmat kellett áttanul­mányoznia. Öt, tárgykörrel foglal­kozott. A tárgykörökhöz kikereste a szükséges irodalmi anyagot. A tanterv összeállítása helyes volt és segítségére volt mindennapi munkájában, a pártmunkában. E tervnek azonban volt egy hibája is, nem vette figyelembe a járás sajátosságait, azt, hogy a nagyme­gyeri járás mezőgazdasági jellegű. E hiányosságot Hránek elvtárs is érezte. A tantervekbe — mon­dották a titkárok — a földműves politikából kevés anyag került, főleg a mezőgazdaság szocializálá­sának kérdéseiből. E hiányosságra azonban csak a pártoktatás közben jöttek rá, úgyhogy a tervben lé­nyeges változtatást már nem végez­hettek. A hiányosságok mellett is megmutatkozott, hogy a kerületi pártbizottság helyesen határozott. A szerzett tudás segítségével sike­rült eitávolítania azokat a hiányos­ságokat, amelyek a pártoktatási év folyamán a pártmunkában előfor­dultak. Rá kell mutatni Faraga elvtárs jó tanulási módszerére. Tanulás közben mindig ceruza volt a ke­zében. Kikereste a lényeget, azt aláhúzta és rövid jegyreteket írt a lapszélre. Csak azután fogott hozzá a jegyzetek elkészítéséhez. Munkájában az áttanulmányozott irodalom oldalszámait is feltüntet­te. A jegyzeteket saját elgondolásai alapján készítette. E jegyzetek so­kat segítettek Faraga elvtársnak. Az újságba is több cikket írt. Hrá­nek elvtárs is több cikket írt a Pravdába és a járási földműves­újságba. Az egyéni tanulás nemcsak ab­ban segítette Őket, hogy cikkeket írtak az újságba, hanem előadá­saik elkészítésében is. Hránek és Faraga elvtárs több előadást tar­tett a járási esti iskolán. Faraga elvtárs ezenkivül a Szlovákiai Köz­ponti Pártiskolán is tartott elő­adást. Ezek az eredmények mutatják, hogy az egyéni tanulás módszerét el lehet sajátítani. Ehhez kitartó munka, jó vezető és sok szorga­lom kell. Szigeti József, a kerületi pártbizottság elő­adója. A sókszelőceiek szorgalmas munkával harcolnak a X. kongresszus irányelveinek megvalósításáért Autóbuszunk kifutva a vágtor­nóci vasútállomásról s maga mö­gött hagyva az országút két olda­lán elhúzódó házakat, nyílegyenes országúton fut tovább Sókszelőce irányában. Pillanatok alatt húz el az érésbe hajló gabonatáblák mel­lett. Egy tekintet csak az ablakon keresztül, máris más kép követke­zik. Az országút baloldalán elterülő kertészet mellett haladunk el, s alighogy szemünk átsiklik rajta, már hatalmas cukorrépatábla tű­nik fel. Autóbuszunk közben le­lassít a néhány házból álló telepü­lés mellett, majd zökkenve meg­áll. Hátam mögött az egyik női utas, kitekintve az ablakon, ilyen meg­jegyzést tesz szomszédjának: nézd ezt a cukorrépát, milyen apró és milyen sárga! Hogyan dolgoznak a tornóciak? A mellette ülő férfi rá­bólint és csak ennyit válaszol: bi­zony nem mindenki töri magát úgy, mint mi, de az eredmény sem lesz olyan, mint nálunk. Közben autóbuszunk tovaindul s alig haladunk két kilométert, me­gint megszólal az előbbi női hang. — Ez már a miénk — mutat ki az ablakon. Látod, mennyivel szebb, mennyivel zöldebb, mint az övék. Akaratlanul is a jelzett irányba te­kintek s látom, hogy gyönyörű, zöld cukorrépa az, amit szomszéd­jának mutat. Észreveszem, hogy itt egészen más a határ. Mintha át­festették volna. Közel két méter magas, dúskalászú rozsok, arany­sárgába hulló búza, majd ember­magasságú üdezöld kukoricatáblák váltogatják egymást. A sókszelőcei határban haladunk. Nem állom meg, hogy meg ne kér­dezzem a magyarázó asszonytól, mi a titka annak, hogy egyforma mi­nőségű földben ilyen szépek az ő veteményeik és olyan gyengék a tornóciaké. Kérdésemre készséggel válaszol: ^Idejében végezzük a munkánkat és iparkodunk". Ezt nagy büszkeséggel mondja. Egé­szen bizonyos, hogy ő is kivette részét a munkából. Mintha csak el­találta volna gondolataimat — kér­dést sem várva tovább beszél. — Mi már az összes növényápolási munkákat elvégeztük. Nekem tra­fikom van s mégis 3.5 hektár ku­koricát kapáltunk be a lányommal. Szívesen elbeszélgettem volna még vele, de autóbuszunk célhoz ért. Hóna alá szedve csomagjait, kilép az országútra s még pár lé­pésről visszaszól. — Aztán jót ír­jon ám rólunk, mert megérdemel­jük. Igaza volt. Akik úgy dolgoz­nak, mint ők, megérdemlik, hogy az újság megemlékezzék róluk. A szövetkezet irodájában meg­erősítették mindazt, amit tőle hal­lottam. Estefelé jár az idő s így az agronómuson és a vezetőkön kívül több munkással is beszélgethettem. Mindegyik arcáról akaraterő su­gárzott s mindegyikük egy mon­datot ismételt: meg kell nyerni a párosversenyt és meg kell való­sítani a X. pártkongresszus irány­elveit. Elmondották, hogy a far­kasdiakkal versenyeznek és az el­ső értékeléstől kezdve ők vezetnek. Nehezen indult el ez a párosver­seny. A két szövetkezet vezetősége többször is találkozott, míg végül a tagsággal megbeszélve a verseny, pontokat, versenyre hívták egy­mást. A versenypontok legfonto­sabbjai a hektárhozamok növelése, a munkák idejében való és' jómi­nőségű elvégzése, a tervezett állat­állomány beszerzése és hasznossá­gának emelése. Kölcsönösen felke­resik egymást, hogy tapasztalatai­kat kicseréljék és a munkaversenyt kiértékeljék. A vezetőség és a.tagság közötti megértés, továbbá a csoportok és egyének között folyó szocialista munkaverseny eredményezte, hogy a sókszelőceiek vezetnek a ver­senyben. Ők az elsők az egész vág­sellyei járásban. így folyik a harc a magas hektárhozamokért. Sok­sok egyéni és kollektív kötelezett­ségvállalás született, melyek célja, hogy erősítsék a szövetkezetet, megteremtsék a szocialista falut s a boldog életet az ifjú nemzedék­nek. Kilenc mezei csoport dolgozik a földeken. Mindannyian odaadóan végzik munkájukat. Legkiválóbb az összesek közül * Lencsés Lajos csoportja, mely minden munkát el­sőnek végzett el. Elsőnek takarí­totta be a másodkaszálást is. — Olyan tagok vannak e cso­portban, hogy öröm velük dolgoz­ni — mondja a csoportvezető. — ar idősebbek is kiveszik részüket a munkából. A 70 éves Borza József is ebben a csoportban dolgozik és munkájá­ban sok fiatalt felülmúl. Reggel négy órakor már a határt járja, kapával a vállán. Fáradságról so­hasem panaszkodik, pedig ugyan­csak későn kerül az ágyba. Mun­kájában pontos, mint az óramutató. A fiatalokat is lelkiismeretesen ta­nítja, mert így tanulta ezt még apjától. Két hektár cukorrépát egyelt ki az idén egymaga. A többi csoport is a nyomukban van. Balázs János és ifj. Borza Jó­zsef csoportja csaknem egyidőben végeztek Lencsésékkel. Ha az em­ber Sókszelőcén jár, már a hajnali derengésben láthatja a kivonuló munkásokat. A munka láza fűti va­lamennyit. Most, hogy végeztek a takarmánybetakarítással, lázasan készülnek az aratásra. Terveznek, i számolnak s azon törik fejüket, ho. gyan végezhetnék az aratást minél gyorsabban és minél kevesebb veszteséggel. Egyenlően osztották fel a lovas­fogatokat és az aratógépeket a cso­portok között. Tizenhét kévekötő, egy 4-es és egy 6-os kombájn áll a csoportok rendelkezésére. A ter­vet a legapróbb részletekig kidol­gozták. Van még egy külön mun­kacsoportjuk is, amely a krumpli szedését és a másodnövények ve­tését végzi. Ez ideig 20 hektár csa­lamádét vetettek el az őszi keve­rékek helyébe és 25 hektár krump­li kiszedése után muhart és csala­mádét vetnek. A kongresszus irányelveinek megvalósítása céljából a tagok egész sor új módszert vezettek be. Az anyakocákat a hideg betonólak­ból az újonnan átalakított birka­akolba helyezték át. A Vág mellett jó levegőn egészséges malacokat' választanak el. Azóta a szaporulat; is jóval magasabb. Az istállókat modernizálták, a munkát gépesí­tették, s bevezetik a borjúk rideg­nevelését is. Legjobb tudásukkal harcolnak a termelés fokozásáért és a szövetkezet megszilárdításáért.­A mult napokban taggyűléseri tárgyalták meg a X. kongresszus irányelveit. A jelenlévők figyel­mesen hallgatták a beszámolót és már előre terveztek, hogy mikép­pen fogják az irányelveket megva­lósítani. Habár már idáig is váll­vetve harcoltak a közös ügyért, most úiabb határozatot hoztak. El­ső feladatuk lesz emelni az állat­állományt és annak hasznosságát* A rosszul tejelő öreg teheneket, s a gyengén ellő anyakocákat kicse­rélik. Az állatgondozók fokozott; figyelemmel végzik munkájukat. Figyelik az állatok szokásait és ha valamelyiknél betegséget észlelnek, azonnal gyógykezelik. Az állatállomány növelésével arányban növelik a takarmány ve-> tését is. A hektárhozamokat sziri-; tén növelik. A sok évi tapasztalai tok alapján úgy döntöttek, hogy; összes gabonájukat kereszt- és sűrűsorosan vetik eL Olyan mun-. kaláz fűti a tagságot, hogy nem fér kétség hozzá: a sókszelőceiek valóra váltják a kongresszus irány., elveit. Halász Ambrus á

Next

/
Oldalképek
Tartalom