Uj Szó, 1954. július (7. évfolyam, 159-185.szám)

1954-07-11 / 168. szám, vasárnap

\ m %w 1954. július 11. A nagykürtösi traktorosok panasza Nehéz, szívós munka vár az idei aratásban a nagykürtösi traktoro­sokra. A termés jó, kiváltkép a bú­zák' sokkal dúsabbak, nagyobb ka. lászúak, mint az elmúlt esztendő­ben. A jó gabonához pedig jól meg­javított üzemképes gép is kell. Kü­lönösen az utóbbi esős, viharos idő­járás okozta nehézségek leküzdésé­ben óriási szerep vár a traktoro­sokra. Számos helyen a zápor le. fektette a kövér búzát, összekavar­ta a rozsot. Az Uyen gabona aratá­sa kétszeres gondosságot, kifogás­talan szakembert, kiváló traktorost igényel. No, de nem azért trakto­rosok a nagykürtösi traktorosok, hogy visszariadjanak a nehézségek­től. A tavaszi munkák ideje alatt is sokszor megzavarta őket az eső, s bizony a dimbes-dombos fekvésű földeken minden tudást, akaraterőt be kellett dobni, hogy idejében, a leggyorsabban a. földbe tegyék a magot; de minden munkát annak rendje és módja szerint elvégeztek. És még valami hozzájárult ahhoz, hogy ma a nagykürtösi traktoroso. kat, mint ^ legjobb barátot, test­vért, segítőtársat emlegetik, dicsé­rik a kékkői járás szövetkezeteiben. Bussán épp ügy ismerik Nemcsak László brigádvezetőt, mint Nsgy­zelön. Kovácsiban is tudják, hogy a lukanyényei brigád milyen kiváló munkával bizonýította be, hogy min. dent elkövet a szövetkezetek fejlő­dése érdekében a mezőgazdaság fel­lendítéséért. Ez a szocialista mun­kaverseny. Ebben a versenyben a tavaszi munkák tervének határidő előtt való teljesítésében megelőzték az ipolysági járásban lévő vetély­társat, a felsőszemerédi traktorál­lomást. Két traktorállomás nemes versen­gésében ki lesz majd a győztes a termésbetakaritásban, a kenyércsa­tában? Ha az ember a traktorosok­kal elbeszélget, érdeklődik afelől, hogy milyen lesz majd a nyári mun­kák versenye, az a benyomása, mintha ezek a traktorosok, akik min­den nehézség közepette megállták a sarat, meghátráltak volna s most úgy fest a helyzet, mintha nem bíz­nänak önmagukban és a gépekben. Mi ennek az oka? Talán nem ké­szültek fél eléggé az aratásra? Ez nem lehetséges, hisz a szövetkeze­tek túlnyomó része az aratásra pon. tos tervet készített a traktorállo­mással együtt. Meghatározták, hogy mikor kezdik meg az aratást, hol és mennyit aratnak kombájnnal, meny­nyit aratógéppel. Az eredeti tervet át is dolgozták, mivel az utóbbi esős napok következtében a gabona megkésve érik. Azon község hatá­rában pl. ahol kevesebb volt az eső, gyorsabban érik a búza és a tavaszi árpa. Ezért a járási főagronómus­sal együtt egy bizottság megnézte a kékkői járás határát és megálla­pították, melyik szövetkezetben kell előbb megkezdeni az aratást. Igy pl. a bussai szövetkezetnek, ahol az őszi árpa learatása után nyomban hozzáláttak a tavaszi árpa aratá­sához — (kedden estig 10 hektárt arattak le, de az eső megzavarta őket) — nagy szüksége lesz a gé. . pekre, gyors aratásra, hogy a ga­bona ne érjen túl, s megakadályoz­zak a szempergést. Zsélyben az ere. deti, tervvel szemben sokkal na­gyobb területen aratnak kombájn­nal. Záhorán ugyanez a helyzet, gyorsan érik a gabona, ezért a szö­vetkezet tagjai kérték a traktorál. lomást, hogy ahol csak lehet, kom­bájnnal arathassanak. Nem kell tehát a brigádvezetők­nek, a traktorosoknak fühöz.fához kapkodniok a nagy munkák idején. Pontos tervük van. Csak a gépek legyenek jók, üzemképesek, akkor majd megy minden a maga rend­jén. Mégis mi az, amitől kissé nyo­mott a hangulat a traktorosok kö­zött, ha a versenyről, az aratásról sző esik? Talán mégis a gépekkel lesz baj?! Feltevésünk igaznak bizonyult, mert ahogy felkerestük Vajner Bé­lát, a traktorállomás fögépé­szét, ő is így válaszolt arra a kér­désünkre, hogy milyen állapotban vannak a gépek: — Hát higyje el, elvtárs — va­karta meg közben a fejebúbját — szégyellem, hogy ezt meg kell mon­danom, nem minden gép került ki kifogástalan állapotban a javítómű­helyből. — Későn láttak hozzá a javítás­hoz? — teszem fel újra a kérdést — vagy kevés a szakember, nincs alkatrész? — A számból vette ki a szót, elv­társ. Az aratógépekhez a legszük­ségesebb kellékeket sem tudtuk be­szerezni. Nem kaptunk pl. idejében a kévekötőgépekhez ponyvát. Ami. kor már soká sürgettük a kerületi raktárban s a sok ide-oda utazgatás többe került a ponyvák áránál, vé­gül nagynehezen kiutaltak néhá­nyat. „Nesze semmi, fogd meg jól". — A ponyvák különböző méretűek voltak, de olyan egy sem akadt_ kö­zöttük, amilyent mi kértünk' és amely jó lett volna a mi gépeinkre. — Csak nem arattak az aratógé­pek ponyva nélkül? — Akkor nem is tudtuk volna megkezdeni az aratást! Egyideig vártunk, hogy mégis megkapjuk a rendes méretű ponyvákat. De hiába vártunk. A javítás sürgőssé vált. M;t tehettünk mást, mint egy-két sze. rolöt, akiknek ugyan egyéb sürgős munkájuk is akadt volna, beállítot­tunk a ponyvák átdolgozására. Új­ra szabták a vadonatúj ponyvákat, átvarrták őket s így sikerült az ara­tás megkezdéséig jónéhány arató­gépet előkészíteni. Most aztán azon fő a fejem, hogy nyakunkon az ara­tás, jó a gabona, de mit csinálunk majd akkor, ha valamelyik gépen elszakad a ponyva. Egyetlenegy tar­talékponyvánk sincs. Ehhez már nem kell különösebb kommentárt fűzni. Minden közönsé­ges halandó megérti a nagykürtö­si traktorosok mostani helyzetét, lelkiállapotát. A felsőszemerédiekkel folyó párosversenyben győzni akar­nak. Az aratást a legkisebb szem. veszteséggel a leggyorsabban be akarják fejezni. Ez szép és nemes elhatározás. De képzeljük most el azt a traktorost, aki beáll a gé­pével egy 10 hektáros nádvastagsá­gú, súlyoskalászú, kötésig érő bú­zába. Még a legjobban megjavított gépnél is előadódhat, hogy eltörik a gereblye, elszakad vagy tönkre­megy a ponyva, annyira, hogy ki kell cserélni. Tartalék pedig nincs a brigádon, sem a traktorállomáson, sem a kerületi raktárban, s ezek szerint egészen bizonyos, hogy nincs a központi elosztóban sem. Rettene­tes állapot. Hát lehet így aratni? Mit csinálnak a raktárakban a tervezők, az elosztók? Nem érdemel az az ember egy szelet kenyeret sem, aki ilyen bűnös mulasztást el. követ. Hát azért dolgozik a pa­rasztember egész esztendőn keresz­tül, azért verejtékezik a tikkasztó melegben, hogy egy-két ember ha­nyagsága miatt most tönkremenjen egész évi munkájuk gyümölcse, a termés, a kenyérnek való? Ez tarthatatlan állapot. A járá­si pártbizottság nézzen utána a dol­goknak. Kissé a körmére kell ütni annak, aki ilyeneket elkövet. Mert nemcsak ponyvából van hiány a nagykürtösi traktorállomáson, ha­nem egyéb alkatrészt sem tudnak beszerezni. A ponyvákhoz nincsenek kapcsok, drótozzálc-foltozzák őket. Rossz az aratógépekhez szükséges madzag is. Gyenge minőségű, csomós és megakad a kötözőszerkezetben. Minden harmadik kévét kötetlenül dob ki a gép. Ezért a szövetkezeti tagok panaszkodnak a traktorosok munkájára. De mit tehet a trakto­ros ? Fűzze a gépbe a ponyva mad­zagját ? Hónapokkal ezelőtt küldték el a traktorok gumiabroncsait vulka­nizálni. Nem kapták meg őket. Üjat sem kapnak. A traktornak menni kell. Kiszedték tehát az aratógé­pek kerekeit, leszerelték a gumiab­roncsokat róluk és azokat rakták a traktorok első kerekeire. De az aratógépekre most nagy szükség van. Vissza az abroncsokat. Lesze­relték tehát a szalmaprések abron­csait. De ez is csak ideig-óráig se­gít a helyzeten. Ha megindulnak a kombájnok, a szalmapréseket is munkába kell állítani újra. Vissza kell rakni az abroncsokat. Mi lesz, ha ezután sem készülnek el a vul­kanizálással ? Mit szednek szét, hogy a traktor futhasson? Talán mepróbálják a motorkerekeket, vagy a személykocsik abroncsait? Azok •más méretűek. Így nem marad más hátra, abroncs nélkül kell a trak­torral dolgozni. Ez sem jó megoldás, mert legalább 6 lóerős traktorost kell a kormánykerék mögé ültetni, aki olyan erős, hogy irányítani tud­ja az abronos nélküli első kereke­ket. Amint a főgépész mondja, új abroncsot nem kaphatnak. — Hiszen nem is volna arra szükség, ha a javítóműhelyben ügyeskednének a vulkanizálással. Hát érthetetlen ez a tervezés! Miért terveznek egy olyan vidéken lévő traktorállomás­ra, mint a nagykürtösi is, (ahol sok a hegy, völgy, oldalt ferdén dolgo­zik a traktor s ezért jobban kopik az első abroncs), ugyanannyi gumi­abroncsot, mint Csallóközben, ahol mások a viszonyok, nem kopik any­nyira az abroncs. Nem volna sokkal helyesebb, ha olyan alkatrészt, amelyre okvetlenül szükség van, „terven felül" is kapna a traktor­állomás? Mert nem lehet az ilyen nagy munkáknak, mint az aratás, amely a sok esőzés következtében most már igen sürgőssé vált, rossz gépekkel, alkatrészek nélkül nekiin. dúlni. Méry Ferenc A nemzeti bizottság tagjának tömegkapcsolatáról A nemzeti bizottság tagjának beszámolója A munkabiztonság és védelem fontossága A munkahelyen való rend betar­tását, védőszemüveget, védőkeztyűt, gumicsizmát és mindazt, ami a munka biztonságát elősegíti, még sok munkás nem veszi komolyan. Arról, hogy a látszólagos „cse­kélységek" milyen következmé­nyekkel járhatnak, meggyőződtek a prágai ČKD Dukla-gyár dolgozói a munka védelméről és biztonságá­ról rendezett üzemi kiállításukon. A kiállított fényképeken látható, hogy a dolgozók néha milyen vi­gyázatlanul járnak el és feleslege­sen ártanak egészségüknek. Az egyik munkahelyen dolgozók pl. nem nagyon ügyeltek a rendre. Csövek, kamrák és más nehéz tár­gyak o'yan rendetlen össze-vissza­ságfcr.n h3 ertek, hogy az ötméter­má--:'s l-e—ra bármelyik percben odéb\> c-'sľhateU volna és az arra­járót komolyan n^egsebesíthettc volna. Egy másik munkahelyen, még nem régen hiába figyelmeztették a munkavédelmi- és biztonsági bi­zottság tagjai a gépnél dolgozó elv­társnőket, hogy kendőt viseljenek. A kiállítás azonban megtette hatá­sát. Minden ellen, ami balesetet oko­zott a rendetlenség megszüntetésé­től kezdve biztonsági berendezések bevezetéséig, — tavaly óta erélye­sen harcol a munkavédelmi és biz­tonsági bizottság. A bizottság és munkatársaik érdeme, hogy az idei év első negyedévében sikerült a balesetek számát a tavalyi év ugyanezen időszakával összehason­lítva 32 százalékkal csökkenteni, vagyis ma a ČKD Dukla-gyárban a balesetek száma 1.3 százalék körül mozog. Ezt az eredményt úgy ér­ték el, hogy felhívták a dolgozók figyelmét a biztonsági intézkedé­sekre és megmagyarázták, milyen balesetek adódhatnak a különféle műveleteknél. Minden újonnan be­lépő alkalmazottnak megmagyaráz­zák, hogyan dolgozzon, hogyan óvja egészségét. A dolgozók között végzett nevelő­munka meghozta gyümölcsét. Sok olyan alkalmazott, aki azelőtt a vé­delmi intézkedéseket nem vette komolyan, munkahelyén példás rendet tart és a védőszemüvegek, kendők, hálók, keztyűk természe­tessé váltak. Tavaly még a kovács­műhelyben minden lépésnél alkat­részekbe, vasakba, pléhekbe botlot­tak a dolgozók. Ma a kovácsmű­helyben olyan rend van, hogy az üzem bármelyik műhelye példát vehet róla. A ČKD Dukla-gyárban rendezett kiállítás ismét haladást jelent a munka védelmében. Igen célszerű és jó lenne, ha más gyárakban is rendeznének hasonló kiállításokat. A NB tagjainak beszámolója újabb nagyjelentőségű lépés nem­zeti bizottságaink tcmegkapcsola­tainak fejlődésében. A beszámolási kötelezettséget a május 9-i alkot­mányunk és a nemzeti bizottsá­gokról szóló törvény írja elő. Ezek a beszámolók nagyon fontosak, mert segítségükkel ellenőrzik a pol­gárok a nemzeti bizottság és tag­jainak működését. Milyen időközönként tartson a NB tagja beszámolót? — A közsé­gekben, városokban és városi kör­zetekben évente legalább négy­szer-hatszor tartson beszámolót a NB tagja. A járásokban évente há­romszor-négyszer, a ikerületekben elegendő évente egyszer-kétszer ilyen beszámolót tartani. A nemzeti bizottság tagja be­számol egyrészt az egész nemzeti bizottság működéséről, másrészt saját tevékenységéről. Példa: Vala­mely helyi nemzeti bizottság egyik tagja beszámol arról, hogy az el­múlt negyedévben a NB határoza­ta alapján felépítették a kultúrhá­zat, új iskolaberendezést szereztek be, a tűzoltáshoz új motoros fecs­kendőt vásároltak, kijavíttatták a hidat, stb. — De ugyanakkor be­számol saját működéséről is, A NB tagja a saját működésére vonatkozó beszámolóját önmaga szerkeszti meg. A NB munkájára vonatkozó beszámoló megszerkesz­tésében azonban köteles segítséget nyújtani a NB tanácsa, az egyes osztályok, melyek tájékoztatni kö­telesek a NB tagját működésük­ről és a feladatok teljesítéséről. A segítség abban áll, hogy a NB munkájára vonatkozó beszámolót a NB tanácsa köteles megszerkesz­teni éspedig úgy, hogy a do'gozók minden egyes munkaszakaszról át­tekintést nyerjenek. A tanács a tömegszervezetek, az utca- és házbizottságok segítségé­vel a beszámoló szervezési-techni­kai oldaláról is gondoskodni tarto­zik. A városokban és a 400 lakost meghaladó falvakon a választóke­rület szerint ťletékes nemzeti bi­zottsági tag tartja meg a beszámo­lót, a 400 lakoson aluli falvakon nsdig a NB tanácsa által kiielölt tag. A NB tsgját a beszámolónál senki sem he'yelesítheti, mert ez személyes, átruházhatatlan köteles­sége. A Lengye! Népköztársaság nagykövete, Adam Cuber koszorút tislyezett el a Klement Gottwald mauzóleumban Péntekeri, július 9-én Adam Cu- 1 a Vítkovon levő Klement Gottwald ber, a Lengyel Népköztársaság új rendkívüli meghatalmazott nagy­követe a nagykövetség tagjainak kíséretében koszorút helyezett el a mauzóleumban. A lengyel nagykö­vetet a külügyminisztérium diplo­máciai protokollfőnöke, dr. D. Ječ­ný kísérte. A szovjet fümküldöttség megérkezett a VIII. Nemzetközi Filmfesztiválra Pénteken, július 9-én megérke­zett Prágába a szovjet filmküldött­ség, amely Karlovy Varyban részt vesz a VIII. Nemzetközi Filmfeszti­válon. A küldöttség vezetője Niko­laj Konstantinovics Szemjonov, a Vörös Zászló rendjel viselője, a Szovjetunió közművelődésügyi mi­nisztériuma mellett működő kine­matográfiai főosztály igazgatója. A küldöttség tagjai: Szergej Sz. Bon­darcsuk, a Szovjetunió Sztálin-dí­jas érdemes művésze, vaszilij' v. Merkurjev, a leningrádi szovjet képviselője, kétszeres Sztálin-díjas, az RSFSR érdemes művésze, Micha­il A. Kuznyecov, Sztálin-díjas, Ľud­mila A. Sagalová Sztálin-díjas, Lilia O. Gricenková, az RSFSR érdemes művésze, színészek, továbbá Alex­ander V. Ivanov, a rajzfilmek ren­dezője, Irina Korkorevjá dramaturg, Tamara Lavrová, az oktátó filmek rendezője és Pavel V. Mosžkovszkij, aki a népi demokratikus országok filmművészetének szakaszán foglal­kozik tudományos munkával. A ruzini repülőtéren a becses vendégeket a közművelődésügyi minisztérium helyettesei Ji?i Taufer államdíjas és Bedf'ich Horák, vala­mint Jiŕi Marek államdíjas, a Cseh­szlovák állami film központi igaz­gatója, továbbá N. I. Szemjonov, a prágai szovjet nagykövetség első i titkára és a közművelődésügyi mi­nisztérium, valamint a csehszlovák állami film további vezető dolgozói fogadták. Üj kereskedelmi egyezmény Csehszlovákia és Indonézia között 1954. július 8-án fejeződött be | Prágában az indonéz és csehszlo- ' vák küldöttség közötti tárgyalás, 1 amelynek folyamán aláírták az új kereskedelmi egyezményt és a fi­zetési egyezményt, valamint az árucsere térfogatát, a kereskedelmi egyezmény árujegyzékének keretét meghaladó pótjegyzőkönyvet is. Ezen okmányok alaipján Csehszlo­vákia kaucsukot, cint, különböző fűszereket, szárított kókuszpálma­magot, gyöngyházat, kőkuszipálma­mag-pogácsát és más ismert indo­néz árut hoz be, ezzel szemben megmunkálógépeket, textilgépeket, Diesel-motorokat, elektromotorokat, autókat, motorkerékpárokat és a csehszlovák gépipar további ter­mékeit, textilt, gyufát, papírt, szö­get és hengerelt anyagot szállít ki. Az új egyezmény a két ország közötti kereskedelmi kapcsolatok további megszilárdítását és lénye­ges kibővítését jelenti. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság nagykövetének szlovákiai látogatásáról Jan Jen Szun, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság prágai nagykövete szlovákiai körútja al­kalmával kíséretével együtt ellá­togatott a podbrezcvai Švérma-vas­művekbe is. Nagy érdek 1 ődéssel tekintette meg az üzemet és szí­vélyesen elbeszélgetett az üzem ki­tüntetett és legidősebb dolgozóival. Utána rózsacsokrot helyezett el a vasművek elesett dolgozóinak em­lékművénél, akik a Szlovák Nem­zeti Fölkelésben életüket áldozták. Jan Jen Szun. a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság nagyköve­te ellátogatott még a Magas-Tátrá­ba. a rybárpolei V. I. Lenin gya­potüzemekbe, ahol végignézte a termelési folyamatot, az Árvái Duzzasztógátra, a pöstyéni fürdő­be és a trnavai állami birtokra. A. nagykövetet mindenütt szívélye­sen fogadták. Jan Jen Szun koreai nagykövet pénteken, július 9-én tért vissza Bratislavába. Szlovákia fővárosá­ból való távozása előtt az esti órákban elbúcsúztak tőle a szlo­vák politikusok és közé'eti ténye­zők. Jan Jen Szun, a KNDK prá­gai nagykövete szívélyes beszélge­tés keretében nagy elismeréssel és csodálattal nyilatkozott a Szlová­kiában folyó épitőmumkáról. Hang­sďyozta, hogy látogatása során látta a boldog szlovák népet. n?.."y alkotó kezdeményezését és jelen­tős építő sikereit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom