Uj Szó, 1954. július (7. évfolyam, 159-185.szám)

1954-07-09 / 166. szám, péntek

Világ proletárjai egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1954. július 9, péntek 30 fillér VII. évfolyam, 166. szám. A mai számban: Űj mezőgazdasági gépeket gyárt az Agrostroj (2. old.) Csou En-laj megbeszélései Ho Sí Minh-hel (3. old.) Átadták a Nemzetközi Sztálin-békedíjat Leon Kruczkowski lengyel írónak (3. old.) Az Uj Szó postájából <4. old.) Keletszlovákiában teljesíti feladatait a Magyar Területi Színház (5. old.) Hazai és külföldi sportesemények (6. old.) BEÉRETT A TERMÉS r* •i Aratnak Beérett az új termés. Szerte az országban benépesült a határ. Ifjak, öregek munkához láttak, a pa. ra-zti munka legnehezebbjéhez, de egyben a legszebbjéhez. Hazánk déli vidékein a szövetkezetek, állami gazdaságok nagy tábla földjei jó termést ígérnek. S ezért a nagy termésért kétszeres örömmel, nagy munkakedvvel indulnak harcba a falvakon. Peng a kasza, kerepel az aratógép, méltóságteljesen dohog a mezőit koronázatlan királya, a kombájn, az aranysárgára érett búzatengerben, a hatalmas rozstáblákon. Tikkasztó a meleg, forrón süt a nap, még egy falatka felhőfoszlány sincs az égen, szinte fullaszt a hőség, úgy ahogy ilyenkor aratás idején, nyár derekán szokott... Az emberek izzadnak, de nem fáradnak, nem csüggednek. Aratnak... Suhog a kasza a csallóközi határban, amint elkészíti a sarkokat, körülvágja a táblát, hogy meginduljon az aratógép. A somor. jai járás községeinek határában egyre több és több gép indul meg. A nagylégi szövetkezetben hatalmas két kombájn falja az árpát, maga után hagyva a telt zsákokat. A patonyi szövetkezet határában is pereg az élet. Kombájn, aratógép, kombájn. így néz ki a határ Bratislavától Komáromig, Komáromtól Őgyalláig, ógyallától Léváig. Imittamott már keresztekben az új termés. Egyénileg gazdálkodó paraszt, jaink sem maradnak le. Biztos, ami biztos. Az a fontos most, hogy a bő termést a legkisebb szemveszteséggel betakarítsuk, Ők sem maradnak le a szövetkezet mögött. Tudják jól, hogy a viaszérésben levágott búza szeme acélos, jó fajsúlyú. Ezért nem késlekednek, nem várnak egy percig sem, mert ha már keresztekben a termés, abban nem tehet kárt a zápor, s esetleges jégeső. Mert bizony nehéz napok voltak ám ősztől egészen tavaszig, tavasztól nyárig az időjárás szeszé, lyei közepette mind a terményekre, mind a paraszti ember lelkületére. Vájjon nem lesz-e hosszú a tél, s akkor kipusztul a vetés, a késői tavasz sem jó, mert azt is megsínyli a növény. És az idén sem teltek ezek a napok izgalmak nélkül. Az ősz ugyan kedvező volt a vetésekre, de a késői tavasz bizony meglehetősen mostohán viselkedett. Ezt azután megsínylette a gabona. A parasztember azonban nem igen ijed meg a saját árnyékától, s nem csügged el egykönnyen, nem riad vissza a legnagyobb nehézségektől sem. És kiváltkép nem csügged el akkor, ha érzi, hogy nincs egyedül, nincs magárahagyatva, s tudja, hogy segíti őt az egész ország, irányítja, egyengeti útját a párt, a munkásosztály. Dolgozó parasztságunk él is az ország, a munkásosztály nyújtotta lehetőségekkel. Géppel mélyen megszántották a földet vetés alá, istállótrágyázták, fejtrágyázták a kalászosokat, ápolták, gondozták az őszi vetéseket. „Szavamra mondom — vélekedett az aratás első napján a féli szövetkezet határában Farkas Ferenc — ebből a rozsból sem lett volna rozs, ha tavaszszal nem gondozzuk okosan. Kiyeszett, eltűnt volna mind egy szálig. Isten úgyse, ez a rozs már „halálra" volt ítélve, s mindenki, aki látta, legyintett, mondván: na er-e is ráillik a ritka búza, ritka árpa, ritka rozs — nóta, hisz olyan, hogy be lehetne kapálni. Bezzeg most csodálkoznak rajta, hogy mennyire helyrehozta a műtrágya. Becslések szerint 16—18 mázsát ad hektáronként. Kár lett volna kiszántani." így van az, ha a parasztembernek lehetősége nyüik arra, hogy segítséget kapjon, szembeszálljon a természettel, leküzdje a mostoha időjárás szeszélyeit és győz. Előtte nem volt, nincs és nem is lesz lehetetlen. Nemcsak a féli szövetkezetben, hanem hazánk többi vidékén is a késői tavasz késleltette a gabona fejlődését. S most látni csak, hogy mindezek ellenére az embermagasságú rozs telt kalászokat érlelt, a dús, nádvastagságú búzától pedig súlyos kévéket raknak ' keresztbe. Ha a Csallóköz gazdagon termő rónáit szemléljük, ha szétmorzsoljuk tenyerünkben a vágmenti zsí

j ros, fekete földön termett acélos búzaszemeket, s ha Gömörben járunk a dimbes-dombos határ ringó búzaföldjein, arra gondolunk, hogy dolgozó parasztjaink egész esztendei szívós munkája nem volt hiábavaló. Ezért számítanak a garamlöki állami gazdaságban is 30 mázsás bú-atermésre, mert a jó munka nyomán szép, dús kalászok nőttek, a csallóközi paraszt is hasznát látja a műtrágyázásnak, a keresztsoros vetésnek, a jó mélyen végzett gépi szántásnak. Gazdag a termés, vastagon csurog majd a zsákba a szem, megtelnek a magtárak, a csűrök, jut az országnak, jut a szabadpiacra, fehérebb, több lesz a kenyér, szebb, boldogabb az élet. Beérett, — beszélik a falvakban. Mi is megkezdtük, üdvözlik egymást az asszonyok és az aratásról beszél most mindenki. Sok szó esik a bő termésről. A napi munka után a vendéglőben sörözgetés, borozgatás mellett büszke örömmel mondják el egymásnak a napi eseményeket a traktorosok, önkötözőgépkezelők, kombájnosok. Tíz hek. tárt tepertem le, tizenegyórától este nyolcig. Az is valami, hangzik a másik oldalon, én tizenöt hektárt tettem a „földre". A harmadik, a kombájn vezetője, sem állja szó nélkül. Jizet learattam, „összehordtam", elcsépeltem — no most szóljatok. Kis csend. — Hiába a kombájn, az kombájn, — jegyzi meg valaki: hej, de jó dolog is ám ez a „csodaszerszám", „ördöngös" masina, — ahogy a falvakon beszélik, amely egyszerre arat, csépel, gyűjti a gabonát. Nagy segítség ez, kiváltkép az idén, hisz dolgozó parasztjaink elhatározták, hogy a lehető legkisebb szemveszteséggel takarítják a gabonát, s ezért minél nagyobb területen géppel aratnak. Bizony szükség is van minden épkézláb emberre, üzemképes gépre, hisz el sem hallgatott az ősziárpát kaszáló gép kerepelése, nem szűnt meg a kombájn méltóságteljes dübörgése, s egyszerre kasza alá érett a rozs, a búza, az árpa és megkezdődött az „igazi" nagy aratás. M. F. Learatták az őszi árpát a felsőpéli EFSz-ben Június 28-án kezdték meg az öszi árpa aratását a felsőpéli szövetkezetben. Előtte azonban három hektár szudáni fü aratásánál kipróbálták az aratógépeket. A kévekötö-aratógépek kötésénél még voltak kisebb hibák, de azt a surányi traktorállomás gépjavítói azonnal kiküszöbölték. A három hektár szudáni fü és 11 hektár őszi árpa június 29-én már le volt aratva. Az őszi árpa aratását négy nappal a határidő előtt elvégezték. Polkó Károly, Szobotszky Gyula, és Ondrejka traktorosok, mindhárman jó munkát végeztek, amiért a szövetkezet dicséretben részesítette őket. Dicséretet érdemelnek még a CsISz tagok is. Kivétel nélkül mind bekapcsolódtak az aratási munkálatokba. Ki kell emelni Ács Sándor, Stiglinz Vilmos és Stiglinz Tibor CsISz tagokat, akik önként jelentkeztek gépkezelöknek. Derekasan meg is állják a helyüket, gépeiket karbantartják és kötelezettséget vállaltak, hogy mindvégig üzemzavar nélkül fognak dolgozni. A növényápolásból Göbö Ella, Mikes Róza és Macák Margit CsISz tagok vették ki legjobban a részüket. A szövetkezetesek az aratási és cséplési munkálatokat úgy szervezték meg, hogy az aratást három nappal, a cséplést pedig két nappal a tervezett idő előtt elvégzik. A cséplőgépek is kijavítva, üzem. képesen várják a fontos munka megkezdését. Az öszi árpa cséplé6ét július 5-én befejezték. A hektárhozam növelésének érdekében a szövetkezet dolgozói betartották az agrotechnikai határidőt, s kellő mennyiségű műtrágyát szórtak el, hogy biztosítsák a jobb termést, amelynek már is látható az eredménye. A takarmánybegyüjtésben is jól áll a felsőpéli szövetkezet. Az új szarvasmarhaistálló körül már öt nagy takarmánykazal van. A kapásnövények körüli teendőket is időben elvé. gezték. Erre nagy gondot fordítottak, éjt nappallá téve dolgoztak a szövetkezet tagjai, hogy az aratás megkezdésével egy szál növény se maradjon kapálatlanul. Keszeg Imre, a dohánycsoport vezetője szintén nagy gondot fordít a dohány megmunkálására, hogy a dohánybeadási kötelezettségüknek is százszázalékosan eleget tudjanak tenni. A felsőpéli szövetkezet tagjai kötelezettséget vállaltak, hogy az első gabonát a cséplőgéptől azonnal a raktárszövetkezetbe szállítják. Tóth Zsigmond, Felsőpél. Hatala Vince egyénileg gazdálkodó paraszt már learatta a rozsot és a búzát is Hatala Vince varannói négy hektáros egyénileg dolgozó paraszt igyekezett még az aratás megkezdése előtt elvégezni a növényápolást, a takarmánybetakarítást. A kukoricát jól megkapálta, úgy, hogy nem túlzás, ha azt mondjuk, nincs abban tán egy szál gyom se. Sok függ attól, milyen lesz a kukoricatermés. Ha sok kukoricát visz haza, kövérre hízik a disznó, lesz hús, zsír, szalonna. Könynyen teljesítheti a disznóhúsbeadást, de még szabadon is adhat el hízót, ami azt jelenti, jócskán áll pénz a házhoz. Büszke is a kukoricájára és a cukorrépájára Hatala Vince. Amint mondja: — Régen volt már ilyen terméskilátás a kapásokból, mint az idén. De ez így dukál. Kevesebb a gond, vastagabb a pénztárca, ha tele a kukoricagóré és nagyra nő a cukorrépa.—Ugyancsak .ió termést vár paprikából, dohányból és krumpliból is. Miután betakarította a szénát, bükkönyt és takarmányból eleget tett állampolgári kötelességének, felkészült az aratásra. A mult hét utolsó napjaiban - határba ment, megnézte a termést, beérett-e már. Utána a búzaföldre ment, mert a búzaaratás időpontjának meghatározása a legnehezebb feladat. Az apjától úgy tanulta, akkor lesz jó fajsúlyú a * búza, ha azt az érés teljében aratják. No, a hét végén erre már nem kerülhetett sor. mert sok volt az eső. Igaz, még eléggé tejes volt a szem, így hát az eső nem ártott. Meg is jegyezte hazafelé jövet: — Jó ez az eső a kapásokra, aranyat ér. — Hétfőn korán kelt. Learatta a rozsot. Szerdán a búzát, s most már csak az árpa — egy-két nap múlva az is beérik — meg a zab aratása van hátra. Utána nyugodtabban alszik majd, mert biztos helyen lesz egész évi szívós munkájának gyümölcse, A 79 éves Szigli István meg az aratógép Hasznos munkát. — Hasznos ám a fene — hangzik a felelet kisebbfajta fogcsikorgatással. — Hát mégsem hasznos? — No nem mondom éppenséggel hogy nem, dehát az ember fia sem bírja sokáig türelemmel. — Mi az, ami annyira felboszszantotta? Rövid csend, újra egy kérdés. — Talán kötetlenül hagyja a gép a kévéket? — Abban nincs, hiba, csupán ez dühíti az embert. No, mi lehet az, ami annyira ki tud hozni egy ilyen, máskor túlságosan türelmes embert, — a sodrából? Hamarosan megtudjuk, "ha e párbeszédet, amely e sorok írója és Szigli István, a féli szövetkezet egyik legszorgalmasabb tagja között folyt le — részletezzük és megmagyarázzuk Szigli bácsi idegességének okát. A történet úgy kezdődött, hogy a csallóközcsütörtöki traktorállomás két traktorosa (nevet nem említünk, hisz úgyis magukra ismernek), hétfőn délelőtt Gejkoffer István csoportjával megkezdte a rozs aratását. Megkezdte. Igen, csak megkezdte volna, ha a gépek működtek volna. De mi az egy traktorállomásnak, alaposan átnézni gépét, rendben van-e minden, jól működik-e a kötözőszerkezet, pontos-e a kévekioldó, stb. Mindez megtörtént. A gépek elindultak. Katonás sorban hagyták maguk után a kévéket. Katonás sorban? No, ezzel még a félvilágért sem ért egyet Szigli István, s nem ért egyet a csoport többi. tagja sem. Hisz persze, hogy nem, hisz két-három kéve úgy össze-vissza van kapaszkodva, hogy alig lehet őket szétcibálni. Nem csoda, hogy Szigli bácsi mérgelődik, s olykorolykor annyira elkeseredik, hogy így fakad ki: „A fene ott egye meg ezt a gépet, inkább vágnám kézzel egész nap". Persze, amint a csoport tagjaitól megtudtuk, az ilyenfajta hibát a traktorosok „kicsiségnek" tartják. Előfordul a rozs aratásánál — mondják — mert nagy a szalma és összekúszálódik. Az igaz, hogy hosszú a rozs szalmája, de ez nem mentség arra, hogy a traktoros rossz munkát végezzen, s ezzel okot adjon arra, hogy elidegenítse az embereket a gépi munkától. Mert Szigli bácsi szereti ám a gépet. Nagy munkától mentette meg őt is, meg sok-sok paraszttársát. Jól tudja ezt a csoportvezető is, aki éveken keresztül vágta az ezerholdas Strasser úr gabonáját. Hónapokig tartott a cséplés, aratás. A bér: tizedik mázsa, aratáscséplés idejére 60 kg liszt, 2 kg zsír, 2 kg só. Asszony legyen a talpán, aki két kiló zsírral, három-négy emberre egy hónapig főz. Fizikai lehetetlenség. Hát ilyen volt az akkori aratás. Nem akarja ezt már, dehogyis akarja Szigli bácsi. De hát ha azt a gépet feltalálták, bevált és jó, akkor állítsák be úgy, hogy ne kelljen minden egyes kévével csikorgásán előhozni az atyaúristenét, a rézangyalát, a kutyahétszázát, no meg a többit, kinél hogyan szokás, úgy szépen sorjában. Kellemetlen az a kévehordóknak, ha fel akarja emelni a kévét, s nem jön, mert három-négy van összenőve. Azt hisszük, hogy ha máskor a traktorosok jobban felkészülnek, jól beállítják a gépet, akkor nem adnak okot arra, hogy olyan kijelentések hangozzanak el, hogy így a gép, úgy a gép. Hogy a gépi aratás előnyősebb, azt már Szigli bácsi is tudja. Ö mesélte el, amikor már lehiggadt, hogy hétfőtől kedd délig 23 hektárt rendbehoztak, tehát lekaszáltak, összehordtak, keresztekbe rakták a rozsot. Ez a traktorosok munkáját dicséri, az pedig, hogy rosszul kötöz a gép, a traktorosok tekintélyét rontja. Ne engedjék tehát a csütörtöki traktorosok, annak a traktorállomásnak a traktorosai, amely nem egyszer, első volt az országos versenyben, hogy tekintélyükön ilyen semmiségnek vélt, de bosszantó hibák miatt — csorba essék.