Uj Szó, 1954. július (7. évfolyam, 159-185.szám)

1954-07-04 / 162. szám, vasárnap

« m %?M 1954. július '4. A kiskoszmályi határban CSENDES HÉTKÖZNAPI NYÁ­RI DÉLELŐTT. Kihalt ilyenkor a falu — ahogy mondani szokták. Minden • épkézláb ember a határ­ban, ki-ki a maga munkahelyén, A szövetkezet irodájában is nagy a csend. Egy lány jön a kert felől, tőle kérdezem, hogy hol az elnök. — Mindjárt jön, elszaladt vala­hová — mondja mosolyogva. Kimegyek az utcára. Nézem a falu környékét, az erdőkoszorúzta völgyet, a lankás, hullámos földe­ket, nyugat felé a hegyhátat, rajta a szőlővel, ami innen is jól kive­hető. Gazdag vidék. Míg így töprengek, egy magas­növésű ember tart felém öles lép­tekkel. A falusi ember határtmérő \ járása ez. Olyan emberé, akinek sietnie kell, mert hajtja a munka, a kötelesség. — Talán engem keres? — szólal meg. — Janó vagyok, a szövetke­zet elnöke. Látom, hogy sietős az útja, ezér + igyekszem a tárgyra térni. Elmon­dom, hogy nagyjából láttam a ha­tárt, a termést; hogy nagyon szép Közben egy percre bementünk az irodába. Intett, hogy üljek le — Szóval tetszik a határ... De tudja mit? — töri meg a pillanat­nyi csendet — menjünk ki a ha­tárba, nézzünk körül. Hadd beszél­jen a határ helyettünk. Először is a krumplit, meg a cu­korrépát néztük meg. Útközben szakdolgokról beszélt, a különböző műtrágyákról. Büszkén mutogatta a krompV'táblát, a cukorrépát, kö­zötte már nem egy akadt olyan, amely 20—25 dkg-ot is nyom, csak úgy szembecslés után. — Nagyon fontos, hogy a vezető dolgozóknak szaktudásuk is legyen. Máskép néznek az emberre. Én magam is érzem ezt. Amióta isko­lából hazajöttem, egyre többen for­dulnak hozzám tanácsért. KÖZBEN ELINDULTUNK a fa­lu túlsó oldalára. A határ e részé­ben megnéztük a borsót, a rozsot, majd irányt vettünk nyugat felé, hogy körülmenve elérjük a tőlünk jó távol eső dombot, amelyen már aranysárga foltok tarkítják a zöld színt. Itt terül el a hatalmas bú­zatenger. A domb háta mögül mentünk fel a dűlőúton. Janó elvtárs elmesél­te, hogy pár évvel ezelőtt e he­lyen még nagyon silány volt a ter­més. — Nem is csoda, hisz csak tehe­nekkel szántottak. Nem is lehetett azt szántásnak nevezni. Hogyan is bírta volna az a szegény jószág ezt a kötött talajt. Most persze egé­szen más a helyzet. Traktorral szántunk. Egymás meliett álltunk, ő, a sof­főr, meg én. Pillanatnyi csend tá­radt, figyeltem az arcát, vártam, hogy még beszélni fog. Faggatni nem akartam, csak igen :nyhe célzásokkal akartam ráve­zetni, milyenek a gazdasági ered­mények, milyen a munkafegyelem s egyéb ilyen dologra. Nem kérdez­tem gyorsan egy már után, csak úgy időközönként, beszéd közben. De ő ekkor kisiklott a kérdések elől. Hirtelen nem tudtam felfog­ni, hogy miért. Lehet, hogy ez a három oldalról zárt völgykatlan nem alkalmas arra, hogy szavai* szabadjára eressze, vagy talán a közelben nincs kézzelfogható bizo­nyíték? Az elnök egyre hallgatott. így álltunk jó. pár percig csend­v ben. a természetben s a bő termés­ben gyönyörködve, majd hirtelen megszólalt: — Na, menjünk tovább. Elindultunk tehát délnyugati irányba a falu mögé. Mellettünk las­san elmaradozott a kukoricatábla. Jó pár száz métert tettünk meg, amikor az út baloldalán ismét ku­koricát láttunk. — Háztáji földek — mondja Ja­nó elvtárs, majd ismét megálltunk, körülnéztünk. Déli irányban az országút mentén sudárnövésű jege­nyék emelkednek a magasba, balra a falu, jobra előttünk pár száz mé­terre a szőlődombok, apró házikók­kal. Janó elvtárs végignéz a határon s mintha kicsit lélekzetet is venne, majd megszólal: — Látják ezt a termést, ez mind a miénk... — a miénk szót kissé megnyomva. Nem akartam addig beszélni egyről-másról, mig nagy­jában meg nem néztük a határt Most már látták. Ez a legjobb bi­zonyíték. De hát ezt elérni nem volt könnyű munka. Emberek kel­lenek ehhez, no meg türelmes, be­csületes munka. — Mióta elnöke a szövetkezet­nek? — ötödik éve — feleli. — Most úiból megválasztottak. Nem dicsek. vésből mondom, de szeretnek az emberek, annak ellenére, hogy itt­ott egynémelyikük ki is fakad. — S a gazdasági eredmények? — Elég jól haladunk — feleli Ja­nó elvtárs. — Igaz, hogy a haszon, nak ágyat is kell vetni. A kapálás­sal — mondhatnám végeztünk is. Hatvan hektár kukorica, 6 hektár napraforgó rendben van. Van 13 hektár dohányunk. Már másodszor is megkapáltuk. — Igyekvő, dolgos emberek ma­guk — mondom. — Ez igaz, de nem ^szabad elbi­zakodnunk. Főleg ősszel, amikor érik a szőlő és folyik a hegy leve. Olyankor kell ám kézben tartani a vezetést. Sokszor erélyesnek is kell lenni, mert a jókedv egyesek­nél nem ismer határt. Nem azért mondom, mintha szemrehányást tennék, hiszen dolgos emberek a mieink. — Nincs nagy nehézség a be­gyűjtéssel sem. A sertéshúst egy félévre beadtuk, a marhahússal kis­sé lemaradtunk, de rövidesen pó­toljuk. — Na és a fiatalok? — A fiatalokkal nálunk nincs baj. Több mint húszan dolgoznak a szövetkezetben, főleg a dohány­csoportban. Ahogy mondom, ré­szükről nincs semmi baj. De mi, a pártbizottság, keveset foglalko­zunk velük, ezen változtatni kell. — Sok példás dolgozója van a szövetkezetnek? Elmosolyodik, majd folytatja: — Talán nehéz is volna így hir­telenében megnevezni őket. Lehet, hogy egyikük-másikuk meg is sér­tődne, ha kifelejtenők, de azéTt megpróbálom. A MEZEI CSOPORTBAN Ko­vács Gyula, Molnár László, Suták András, az állattenyésztésben, a sertéseknél Imre Eszter, Vranó írén, Majercsák János. Ők 317 ser. tést gondoznak, ebből 60 az anya­sertés. Átlag 10 malacot nevelnek fel eg^y-egy anyasertéstől. A baromfiaknál Papp Rózsa, a farm vezetője és Janó Mária 2000 csirkéből 1650 darabot neveltek fel. A szarvasmarhatenyészetben Ubocsányi Vince és Kincsők Mihály a legszorgalmasabbak. Vannak azonban rajtuk kívül még többen is. Dolgos nép a miénk, de azért sok munkába, fáradságba, vesződ­ségbe kerül, míg elértük e szép eredményeket. Dehát kommunisták vagyunk — mondja — és helyt kell állnunk. — És hogyan dolgoznak a kom­munisták a szövetkezetben? — kér­dezem. — Nincs rájuk panasz, jól meg­állják a helyüket. A pártbizottság rendszeresen foglalkozik a szövet­kezet ügyével, támogatja azt, de a munka jórésze gazdasági dolgokat érint. A pártbizottságnak a neve­léssel, a tömegszervezetekkel kell többet foglalkoznia, főleg a fiata­lokkal. Tavaly felvettünk három tagjelöltet és a pártoktatásra is jártak hatan a fiatalok közül. De ez kevés, mert itt külöiíosen jó a fiatalság. Az ifjúságé a jövő, s ezért többet kell foglalkozni velük — mondja Janó elvtárs. Csodálom jezt az embert, hogy mi mindenre kiterjed a figyelme, min­denről tud, a szívén fekszik a köz ügye. DERÉK, DOLGOS NÉP a kis­koszmályi, hisz látja a szövetke­zetet, a munkákat. Tudja, az úgy van — s egyik lábáról a másikra helyezi a testsúlyát, hogy minden emberben először az embert kell látni, jó oldalával, hibáival. A szö­vetkezet az a hely, ahol az emberek habár ahányan vannak, annyiféle természetűek, feltalálják magukat és nevelődnek. Hat rájuk a munka, a közösségi szellem. És ez nagyon kell. öröm hallgatni, amikor pl. az egyik csoportvezető vitatkozik a másikkal, vagy élcelődnek a mun­kából kifolyólag. Igazi jó érzés ez. Én már hallottam őket vitatkozni. Nagyon örülök ilyenkor. Lassan délfelé jár az idő. És a nap is mintha valamennyi tűzsuga. rát kilövelte volna. Nagy a hőség. Hosszúra nyúlt a beszélgetés. így is jó. Beszélt az elnök is, beszélt a ha­tár is. És én ezt akartam. Mielőtt elbúcsúztunk volna, még 1 megkérdeztem: — Vannak-e hiányosságaik, pa­naszaik? — Hiányosság, az van, — felelte Janó elvtárs — de azért vagyunk a helyünkön, hogy ne legyen. — Pa­nasz? Hát panaszkodni nem nagyon illik, de azért csak megmondom, hogy vannak panaszaink, mégpedig a mázsára neheztelünk. — Miféle mázsára? — kérdez­tem. — Elmondom azt is, hogy meg­értse. Úgy áll a helyzet, hogy az oroszkai cukorgyár Kálnán épít­tetett egy mérleget, amelyen azon­ban csak a szekereket lehet lemér­ni. Nekünk pedig teherautónk van és azon hordanánk a cukorrépát. Most képzelje el a helyzetet, hogy ősszel, amikor vetni kell és foga­tok kellenek, hetekig cukorrépát kell hordani a szekereken és mind. ezt csak azért, mert nem törődnek kérelmünkkel. Fordultunk már fű­höz-fához. ígértek, de eddig még semmit sem tették. Ebből nagy anyagi kár éri a szövetkezetet Megkéshetünk az őszi vetéssel. Pe. dig ősszel kellene a legjobban igye­kezni. Ehhez jön aztán még a szü­retelés, ami néha-néha bizony el­csalja az embereket a munkától. Egy tucat szekéren hetekig fuva­rozunk. Pedig a teherautón egy­kettőre elszállíthatnánk a répát. De nemcsak mi vagyunk így, ha­nem még néhány szövetkezetet. írja meg, hátha az segít. De a szövet­kezetet és az embereket se felejtse ki, büszkék ám nagyon arra, ha csak egy sort is olvasnak munká­jukról. Megérdemlik, hogy tudjon róluk az ország. Azt hiszem, ha én talán valamit el is felejtettem, a határ eleget mondott. Kezetfogunk, bólintottam, hogy kérésének eleget teszek. Gérecz Árpád Elsők a szénafelvásár­lásban A galántai járás 1954 július 1-én a bratislavai kerületben és szlovákiai méretben is elsőként teljesítette * szécoafelvásárlást, éspedig 102.2 százalékra. Szlovákiában a többi járások is sikeresen teljesítik a szénafelvásár­lást. így például Komárom 57 szá­zalékra, Párkány 51 és Somorja 41.9 százalékra. Valamennyi járásnak ér­deke, hogy ezeknek a legjobb járá. soknak példája nyomán igyekezze­nek a felvásárlást már az első ka­szálásból teljesíteni. Aratják a repcét a tőketerebesi élelmiszerkombinát gazdaságaiban A tőketerebesi Élelmiszer-kombinát gazdaságaiban 44 hektáron megérett a repce. Az egyes udvarok dolgozói jól felkészültek a repce begyűjtésé­re. A repcét a pieskai ós a biscai gazdaságok dolgozói kaszálták le. További öt gazdaságban folyik a kaszálás. Hogy az aratásnál minél kevesebb repce menjen kárba, kora hajnalban kaszálják, amíg harma­tos. Az eperjesi kerületben is arat a kombájn Csütörtökön, július 1-én a szob­ránci traktorállomásról elindult az első S 4-es jelzésű kombájn és megkezdte az aratást. Kertész Já­nos kombájnvezető és helyettese, Skiba Vince, csütörtökön délután megkezdték az őszi árpa • aratását az állami gazdaság földjein. Az első két óra alatt 1.5 hektárt arattak le. Kertész János kombájnvezető munkatársával tavaly 136 hektárt aratott le kombájnnal. Az idén vál­lalták, hogy az aratást 10 nappal lerövidítik és 10 százalék üzem­anyagot takarítanak meg. Gulyás József megértette Szövetkezetünk alaposan felké­szült az idei gazdag aratásra. Mi sem bizonyítja azt jobban, mint­hogy az összes kapásnövényeink, 60 hektár cukorrépa, 20 hektár ta­takarmányrépa, 80 hektér kukorica megmunkálását 100 százalékban elvégeztük. Takarmányunkat az utolsó szálig betakarítottuk. A be­takarításban nagy része van do­hánytermelő csoportunknak, Ná­dazsdi Lajossal az élen. A 60 év körüli Gulyás József sertésgondozó a szövetkezetben. A kíváncsiság kivitte öt a hátárba, hogy sajátmaga győződjön meg arról, amit a taggyűlésen hallott, hogy olyan szép a határunk, s olyan gazdag aratásra van kilátá­sunk, amilyen még ez ideig nem volt. Már éppen indulóban volt hazafelé, amilcor a gépállomás kör­zeti agronómusával odaértünk hozzá. Amikor meglátott bennün­ket, odahívott: — Gyertek csak ide, fiaim, ül­jetek le egy kicsit mellém az árok szélére. Mondjátok csak, hogy is lesz ez az idei aratás? — kérdezte és leült az árok szélére, mert el­fáradt a határnézéstől. Leültünk. Józsi bácsi örömmel jegyezte meg, hogy már régen nem látott ilyen gyönyörű gabo­nát. — xNézzétek csak ezt a tábla ár­pát — mondotta lelkesedéssel. — Ha. énrajtam állna, már holnap megkezdeném a kaszálását. — Igenám, — feleli a körzeti agronómus hogyha mi is az­zal a módszerrel végeznénk az aratást, mint ahogy pár évvel ez­előtt arattak, mi is megkezdenénk. Azonban a mi tervünk más. Mi kombájnnal és kévekötő-aratógé­pekkel fogunk aratni. Ehhez pedig az szükséges, hogy a gabona tel­jesen érett legyen, nehogy úgy járjunk, mint az elmúlt évben, hogy éretlen állapotban kezdtük meg az aratást a kombájnnál, aminek az lett az eredménye, hogy sok szem a szalmában, pely­vában maradt, sok pedig széjjel­morzsolódott. Az idei aratást agro­technikai időben, a tanulták és a tapasztalták alapján szemveszte­ség nélkül akarjuk elvégezni. Néz­ze meg Gulyás bácsi azt a két hatalmas szovjet kombájnt a bri­gádközpont épülete előtt. Az egyik olyan nagy, hogy be sem fér az udvarba. Külön szalmagyűjtővel, külön pelyvagyűjtővel. Az idén már attól sem kell félni az alsó­szecseicknek, hogy az értékes pelyva a határban marad. Gulyás József megelégedetten vette tudomásul a felvilágosítást és búcsút véve tőlünk, csak eny­nyit mondott: — Úgy, úgy, fiaim, mutassátok meg, hogy nemhiába iskoláztat­tunk benneteket — és megelége­detten ballagott a falu felé. Az alsószecsei szövetkezet dol­gozói a traktorállomás dolgozóival együtt készenlétben állnak az ara­tás megkezdésére. A csoportok és az egyének versenyben állnak egy­mással. A verseny győztesei ju­talmat kapnak. Henzsel Mihály agronómus, Alsószecse Példát vehetnek róla Nyárasd község egyik legjobb faluja járásunknak. Élen járnak a hús-, tojás- és tejbeszolgáltatásban. Június 24-ig 180 százalékra telje­sítették a tej beszolgáltatást. Még a hónap elajén 150 százalékban tettek eleget a tejbeadásnak és, a hónap végéig már a 105' százalé­kot is elérték. A tojásbeadást a hónap elején 125 százalékra, a köz­ségi tervet pedig a hó végéig 145 százalékra teljesítették. Az egyéni leg gazdálkodókat is meggyőzték a beszolgáltatás fontosságáról, úgy hogy ők is 90 százalékra teljesí­tették tojás-beadásukat. A marha­hús és - a sertéshús beadását 100 százalékon felül teljesítették. A kertészcsoport 20 hektáron dolgozik, örömüket fejezték ki a kertészetben dolgozók, hogy meg­érkezett a második nagy motor az ! öntözéshez, amelyet Kamocsai Sándor é3 Hajzer Lajos boldog örömmel szerelték fel. Brasztinics Sándor, a kertészeti csoport vezetője büszkén számol be arról, hogy eredményesen tel­jesítet lék a korai zöldségfélék be­szolgáltatását és mind a 16 mun­katársával azon igyekeznek, hogy közellátásunkat idejében ellássák, jó zöldségfélékkel, uborkával, ko­rai tőikkel, korai káposztával és karfiollal. Forró Dezsőné és Forró Erzsébet asszonyok, valamint Kamocsai Ilona és Szabó Gizella örömmel végzik munkájukat és tudatában vannak ennak, hogy szorgalmas munkájukkal elősegítik a városi lakosságának zöldséggel való ellá­tását. E egendő fakarm ny — sok hús Hetek óta folyik a szénakaszálás a szövetkezetek földjein. A kassa­környékiek az idén megelégedetten végzik a kaszálást, behordást. Kora reggel kimennek a rétekre, hogy a traktorok nyomában összegyűjtsék és a szárítókra rakják az értékes takarmányt. Bizony nagyon kell sietni a munkával, hiszen nemsoká­ra itt is elkezdik az aratást s egyéb munkákból is akad mindig bőven. Kenyhecen, Széplakon, Miglécen, Szinán s még egynéhány szövetke­zetben azonban azt is tudják, hogy a kaszálás még nem minden. A szá­rítástól, behordástól és elraktáro­zástól nagyon sok függ, hogy a ta­karmány jóminőségű legyen, s a tápértékéből semmit se veszítsen. A beszolgáltatott gabonáért és szénáért kedvező árakat kapnak a termelők, s még többet a szerződé­sen felüli beszolgáltatásért. A kas­sai járás szövetkezetei még a be­szolgáltatás előtt kötelezték magu­kat: a takarmányalapok biztosítása érdekében a szerződéses mennyisé­gen felül teljesítik beadásaikat. A migléci szövetkezet például 100 mázsa jóminőségű széna terven­felüli beadására tett ígéretet. Az egyénileg gazdálkodó kis- és kö­zépparasztok is túlteljesítik beadá­sáikat. Csány községben Tóth Fe­renc gazda már teljesítette széna­beadási kötelezettségét és azonfelül még 300 kg szénát szolgáltatott be, amelyért 180 koronát kapott. A bogyai szövetkezethői A bogyai EFSz dolgozói is fel­készültek az idei békearatásra. Négy csoportot létesítettek. Ezek az aratási és cséplési munkák alatt versenyben állnak egymással. A gazdasági gépek már készenlétben várják a nagyfontosságú munkák megkezdését. A szövetkezetnek egy kombájn. 5 önkőtöző-aratógép és 4 cséplőgép áll rendelkezésére. A szövetkezet tagjai a párt X. kongresszusára vállalt kötelezett­ségeiket százszázalékosan teljesí­tették. A kongresszusig elvégezték az összes kapálásokat és betakarí­tották a takarmányt. A szövetkezet dolgozói az idén nagyobb gondot fordítanak az ál­lattenyésztésre is. Eddig már 100 köbméter silótakarmányt készítet­tek zöldtakarmányból A mult év­ben felépítettek két modern ser­tésólat és egy istállót. Jelenleg befejezés előtt áll egy istálló fel­építése a növendék szarvasmarhák részére. A szövetkezetnek 8 hektár zöld­séges kertje vaai, amely nagy hasz­not biztosít a szövetkezet tagjai­nak. Patasi István, Dunaszerda hely. \

Next

/
Oldalképek
Tartalom