Uj Szó, 1954. június (7. évfolyam, 132-158.szám)

1954-06-14 / 144. szám, hétfő

\ tu 1954. ..júniiis 14­A GENFI ÉRTEKEZLET • • • olotov elvtárs felszólalása az indokínai kérdésben V. M. Molotov szovjet külügymi­niszter a genfi értekezlet csütörtöki ülésén hangsúlyozta, hogy az érte­kezleten meg kell vitatni az indo­kínai béke helyreállításának mind politikai, mind katonai feltételeit. Erre azért van szükség, hogy a hadműveletek beszüntetése ne váljék rövid szünetté, amely utánra had­müveletek még nagyobb mértékben és még pusztítőbban lángolnának fel. A z itt megvitatás alatt álló poli­tikai kérdések között — mondotta — a legfontosabb az indokínai né­pek függetlenségének és nemzeti szabadságának kérdése. Erről a pro­blémáról egyes itteni küldöttségek hallani sem akarnak, ez azonban természetesen helytelen. A Bao Daj-féle vietnami kormány képviselője itt egy dokumentum szö­vegét-olvasta fel, amelyet kormánya és a francia kormány aláírni készül. Azonban először is még nem írták alá ezt a dokumentumét és így tény. legesen nem létezik egy ilyen egyez­mény, másodszor a dolog lényege nemcsak az, hogy aláírjanak vala­milyen okmányt, hanem az, hogy Vietnam népe számára valóban biz­tosítsák a függetlenséget és a nem­zeti szabadságot. Laosz és Kambod­zsa képviselői mindenképpen azt bizonygatják előttünk, hogy szá. mukra a Franciaországgal 1949-ben, illetve 1953-ban megkötött egyez­mények révén már megoldódott a függetlenség kérdése. Furcsa dolog azonban, hogy bár megvannak ezek az okmányok, még sem szűnik, sőt tovább növekszik a laoszi és a kambodzsai nép harca függetlenségéért és nemzeti szabad­ságáért. Nem lehet szó nélkül elmenni a mellett az álláspont mellett sem, amelyet az Egyesült Államok kor­mánya foglal el ebben a kérdésben. Az Egyesült Államok hivatalos kép­viselői az mult évhez hasonlóan az idén is majdnem minden hónapban kijelentik a nagy nyilvánosság előtt, hogy Franciaországnak végre már biztosítania kellene Vietnam, Kam. bodzsa és Laosz függetlenségét. Nem lenne nehéz tucatjávalidézni az ilyen kijelentéseket. Kiderül, hogy az Egyesült Államok kormánykörei jobban szívükön viselik Vietnam, Kambodzsa és Laosz függetlenségét, mint az indokínai államok királyi kormányainak hivatalos képviselői. Egyébként egy megjegyzést kell ten­ni. Mialatt az Egyesült Államok hi­vatalos körei arról beszélnek, hogy meg kell adni a nemzeti szabadsá­got és függetlenséget Vietnam, Kambodzsa és Laosz számára, nem­ritkán nyíltan kijelentik, hogy nem érdekli őket az indokínai államok tényleges függetlensége. Knowland, ismert amerikai szená­tor nyíltan kijelentette, hogy öt év múlva is meg lehet adni Vietnam­nak, Kambodzsának és Laosznak a függetlenséget, de szükség van arra, hogy Franciaország most va. lamilyen megfelelő nyilatkozatot te­gyen ebben a kérdésben, hogy meg­könnyítse a vietnamiak besorozását azokba a csapatokba, amelyeket bizonyos amerikai körök az indokí­nai háború folytatásához akarnak felhasználni. Ezek után nem nehéz megérteni, miért van az, hogy amikor az Egye­sült Államok hivatalos tényezői ha­zájukban nyilatkoznak, olyan gyak­ran beszélnek annak szükségességé­ről, hogy meg kell adni a független, séget Vietnamnak, Kambodzsának és Laosznak, s ugyanakkor ezen az értekezleten az Egyesült Államok küldöttsége mélyen hallgat ebben a kérdésben. Számunkra hasznos lenne meg­tudni az amerikai képviselőtől — mondotta Molotov — hogy milyen politikát folytat az Egyesült Álla­mok az előttünk megvitatás alatt álló kérdéssel, az indokínai béke helyreállításának kéidésével kapcso­latban. Ez a politika jelenleg az egyik fő akadálya az indokínai had­müveletek beszüntetésének és an­nak, hogy Indokínában létrejöjjön a tartós béke, amelyet Vietnam, Kambodzsa és Laosz népei annyira óhajtanak. Ehhez az szükséges, hogy egyik fél sem — így az Egyesült Államol sem — gördítsen mesterséges aka­dályokat az elé, hogy megegyezés­re jussunk az indokínai hadmüvele­tek mielőbbi beszüntetésének felté­teleiről. Ehhez továbbá az szükséges, bogy a genfi értekezlet minden részvevő­je ismerje el, hogy a katonai félté, telek rendezésével párhuzamosan a tartós és szilárd indokínai béke lét­rehozása megköveteli Genfben a politikai kérdések rendezését is. Ide­tartozik elsősorban Vietnam, Laosz és Kambodzsa függetlensége biztosítá­sának kérdése, valamint minden egyes indokínai állam egysége hely­reállításának kérdése a szabadság és az általános választások megtar. tása alapján. A pénteki ülésen a koreai kérdés megvitatását folytatták Iljicsov szovjet szóvivő sajtóérte­kezleten számolt be a genfi érte­kezlet pénteki t»ljes üléséről, ame­lyen 19 küldöttség Molotov szovjet külügyminiszter elnökletével folytat­ta a koreai kérdés megvitatását. A pénteki ülésen a Kínai Népköztár­saság, Kanada, Uj-Zeland, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Anglia, Thaiföld. Belgium és Fran­ciaország küldöttei szólaltak fel. A nyugati küldöttségek csaknem egy hétig tanulmányozták Molotov ja­vaslatait és a mai ülésen mégis ki. tértek az elől, hogy nyíltan állást foglaljanak a szovjet küldöttség ja­vaslataival kapcsolatban. A nyugati küldöttek nem voltak hajlandók el­fogadni a Koreában végrehajtandó, valóban szabad választások elvét, hanem makacsul ragaszkodtak ah­hoz, hogy az esetleges összkoreai választásokat az ENŠz ellenőrzése alatt tartsák meg. Csou En-laj, a Kínai Népköztársa­ság és Nam Ir, a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság külügymi­niszterei Molotov június 5.én elő­terjesztett javaslatainak elfogadását ajánlották, hangsúlyozva, hogy a szovjet javaslatok alapot nyújtanak a koreai kérdés rendezéséhez. Más felszólalók, múlt például Belgium és Franciaország képviselői azonban újabb technikai és ügyrendi indít­ványokkal álltak elő. hogy így tér­jenek ki a nyílf vlálaszadás elől a szovjet javaslatokra és a koreai nép számonkérésére. Iljicsov végül hangsúlyozta: a ko­reai kérdés megvitatása tovább fo­lyik: a pénteki ülésen az elnöklő Molotov közölte, hogy a koreai pro­blémával kapcsolatos tanácskozások három elnöke érintkezésbe lép egy­mással és megállapodik az e kérdés­sel kapcsolatban tartandó legköze. lebbi ülés időpontjában. Az értekez­let szombaton nem tart ülést. A Szovjetunió szakszervezetei XI. kongresszusának tanácskozásai A Szovjetunió szakszervezetei XI. kongresszusának június 10-i ülésén felszólalt Aga Dadas Mamed Ahun­dov, az Olajipari Munkások Szak­szervezete központi bizottságának elnöke. Elmondta, hogy a Szovjet­unió olajkitermelése csaknem 40 szá­zalékkal megnövekedett az 1950. évihez képest: A szovjet olajipar élenjáró technikával van felszerel­ve, Tavaly az 1950. évihez képest 21 százalékkal emelkedett a munka termelékenysége. Az állam és a szakszervezetek óriási összegeket fordítanak lakások és kultúrintéz­mények építésére. 1953-ban az olaj­ipari munkások több minť egymil. liő négyzetméter új lakóterületet kaptak, vagyis hétszerannyit, mint 1946-ban, Mahamed Dogdurov, a. Kirgiz Köztársaság Szakszervezeti Tanácsá­nak elnöke tényeket sorolt fel Kir­gizia ipari és kulturális fejlődéséről. 1953-ban a köztársaság ipara több mint háromszorannyit termelt, mint 1940-ben. Több mint másfélszeresé­vel megnövekedett a kirgiz mun­kások, mérnökök, technikusok és alkalmazottak száma, átlagos mun­kabérük pedig megkétszereződött. Herbert Warnke, a Szabad Né­met Szakszervezetek Szövetségének elnöke elmondta, hogy a kongresz­szuson jelenlevő küldöttségükben Nyugat-Németország és a Német Demokratikus Köztársaság képvise­lői egyaránt részt vesznek. Ramiro Luchesi, a Brazíliai Dol­gozók Szövetségének elnöke, a Szak­szervezeti Világszövetség alelnöke beszédében hangsúlyozta, hogy a szovjet szakszervezetek XI. kon­gresszusa még tovább gazdagítja a nemzetközi szakszervezeti mozgalom tapasztalatait, elősegíti a dolgozók nemzetközi szolidaritásának megszi. lárdulását. Pilo Peristeri, az Albán Szakszer­vezetek Központi Tanácsának elnö­ké Albánia munkásosztályának és minden dolgozójának szívélyes üd­vözletét tolmácsolta. Lhamerengin Norovszambu, a Mongol Népköztársaság Központi Szakszervezeti Tanáesának elnöke is üdvözölte a kongresszust. Pjotr Barmaszov, a szverdlovszki terület szakszervezeti tanácsának elnöke hangsúlyozta, hogy az ötéves tervek évei során az Uraiban több­száz, elsőrendű technikával felsze­relt, új üzem létesült, A régi uráli üzemeket újjászervezték. A szverd­lovszki terület a gépgyártás nagy központjává lett. Üdvözölte a küldötteket Olavi Lindblom, a Finn Szakszervezetek Központi Szövetségének titkára. Vo Hu Tin, a Vietnami Általános Munkásszövetség állandó bizottsá. gának tagja Vietnam munkásainak, alkalmazottainak és dolgozó pa­rasztságának testvéri üdvözletét és szívélyes jókívánságait tolmácsolta a kongresszusnak. Vo Hu Tin átadta a kongresszus­nak a Vietnami Általános Munka, szövetség vörös zászlaját. A kongresszust köszöntötte még Lazaro Pena, a Kubai Dolgozók Szövetségének főtitkára, valamint Baudilio Casanova Valenzuela, a Chilei Egyesült Szakszervezet köz­ponti főtitkára. Megbukott a Laniel-kormány Fogadás a moszkvai angol nagykövetségen W. Hayter, Nagy-Britannia moszkvai rendkívüli és meghatal­mazott nagykövete az angol király­nő születésnapja alkalmából foga­dást adott. A fogadáson szovjet részről meg­s jelent A. I. Mikojan, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyette­se, M. P. Taraszov, az OSzSzSzK Legfelső Tanácsa Elnökségének el­nöke, I. G. Kabanov, G. F. Alek­szandrov, a Szovjetunió miniszte­rei, G. K. Zsukov, a Szovjetunió marsallja, V. D. Szokolovszkij, a Szovjetunió marsallja, valamint a Szovjetunió külügyminisztériumá­nak, Szovjetunió külkereskedelmi minisztériumának több felelős mun­katársa, a tudomány és művészet képviselői, a sajtó munkatársai. A fogadáson megjelentek a Moszkvában működő nagykövetsé­gek és követségek vezetői is. A Reuter-ügynökség jelentése szerint, szombaton, június 12-én délelőtt a francia nemzetgyűlésben a bizalmi szavazás során a Laniel­kormányt 306 szavazattal 293 elle­nében leszavazták. A bizalmi szavazást a Laniel-kor­mány indokínai politikájával kap­csolatban tartották. A hírügynöksé­gek jelentései szerint a képviselők a szavazás eredményeinek kihirde­tése után hangosan követelték, hogy a kormány lépjen vissza. Martinaud-Déplat belügyminisz­ter az újságírók előtt kijelentette, hogy nézete szerint és parlamenti csoportjának, a radikálisoknak vé­leménye szerint a kormánynak le kell mondania. • Amint a nyugati hírügynökségek jelentik, Laniel Coty francia állam­elnöknek beadta Ifcmondását. A francia elnök felkérte Lanielt, hogy 48 óráig maradjon hivatalában. A nyugati sajtóügynökségek jelentik, hogy a francia kormány parlamenti vereségéről szóló hír nagy izgalmat keltett, főleg Genfben. Eden brit külügyminiszter mind­irt a francia kormány vereségéről •óló hír vétele után Molotov szov­jet külügyminiszterhez sietett és utána pedig Bedell-Smith-et, az amerikai küldöttség vezetőjét ke­reste fel... A francia nemzetgvűlésben le­folyt szerdai szavazás után, amikor az indokínai kérdésben 322 kép­viselő a Laniel-kormány indokínai politikája ellen szavazott és csak 263 képviselő szavazott mellette, nyilvánvaló volt, hog- az új kor­mányválság Franciaországban nem hárítható el. Azt lehet mondani, hogy talán még sohasem volt egy kormánynak oly kevés kilátása a sikerre a bizalmi kérdés felvetésé­nél, mint ezúttal Laniel kormányá­nak. A francia közvélemény még söhasem juttatta oly erélyesen ki­fejezésre azt, hogy nem ért egyet a kormány külpolitikájával, mint ez­úttal. Már a berlini értekezlet idején, amikor Bidault csupán a német és az osztrák kérdés megoldására tett szovjet javaslatok elutasítására szorítkozott, a francia közvélemény világosak szembehelyezkedett e veszélyes politikával. Egyedül az a tény, hogy Bidault azzal tért visz­sza Berlinből, hogy elhatározták a genfi értekezlet megtartását, csak ez tette lehetővé, hogy Bidault Genfbe mint külügyminiszter utaz­hatott. Bidault azonban Genfben nem igyekezett teljesíteni a francia nép követeléseit. Genfben elfoglalt álláspontja a francia közvélemény éles kritikájának tárgya lett, ami visszatükröződött a francia parla­mentben is, és hozzájárult ahhoz, hogy a Laniel-kormány külpoliti­kájával szemben növekedett a bi­zalmatlanság. Jóllehet május 6-áii Laniel kormányának sikerült még fenntartania magát azzal, hogy 49 szavazattal többet kapott, mint az ellenzeke, egy héttel később több­sége mindössze 2 szavazatra csök­kent. A kormányt élesen bírálták, hogy nem törekedik az indokínai kérdés valóban békés megoldására, hanem az indokinai háború „nem­zetközivé" tételére irányuló ameri­kai tervet támogatja. Erről tanús­kodott Frederic Dupont-nak ki­nevezése is, aki az indokínai hábo­rúnak a ^győzelmes befejezés ig« való folytatása mellett foglal állást. Dupont-ot a társlállamok miniszteré­vé nevezték ki és Ely, az indokínai amerikai in'.erveneió híve, lett az indokínai gyarmati csapatok fő­parancsnoka. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy a képviselők követelték, hogy a nemzetgyűlésben tartsanak vitát Indokínáról, mert jogosan féltek attól, hogy Laniel és Bidault poli­tikája nem segíti elő az indokinai béke helyreállítását.- A kormány, igyekezet! e vitát megakadályozni, mert amint a „New York Herald Tribúne" című amerikai lap előre­látta „amint sor kerül erre a vitára, a párizsi kormány meg­bukik." Laniel nem tudta megakadályoz­ni a vita megtartását. Mind a vita, mind pedig a határozati javaslatok, amelyeket a vita eredményeképpen hoztak, megmutatták, hogy a par­lament többsége szembehelyezke­dik a Laniel-kormány indokínai politikájával, éppúgy, mint ahogy a francia nép többsége ellenzi ezt a politikát. Ezt bebizonyította az új bizalmi szavazás, amelynek folya­mán szombaton a Laniel-kormány 306 szavazattal 293 ellenében vere­séget szenvedett. Jóllehet a Laniel-kormány válsá­gát az Indokína politikája iránti elégedetlenség váltotta ki, a válság pkai mélyebbek, amint erről az „európai védelmi közösség" világos elutasítása tánúskodik. A francia parlament külü-­; bizottsága és a Francia Unió gyűlése az elmúlt na­pokban Franciaország létérdekei­nek elárulása, az amerikai imperia­listák agresszív terveinek kiszolgá­lása ellen döntött. A francia nép kormányától olyan politikát köve­tel, amely Franciaországnak vissza­adja függetlenségét és hozzájárul a béke megszilárdításához. Charlie rhaplin nyilatkozata Charlie Chaplin, a nemzetközi bé­kedíjjal kitüntetett világhírű szín­művész és író, az „Üj Kína" hír­ügynökség genfi különtudósítójá­nak adott nyüatkozatában a többi között a következőket mondotta: — A béke követelésével síkra­szállni — jöjjön az Keletről vagy Nyugatról — lépést jelent a helyes irányban. Az önök országa helyes úfbTi jár. Jól tudom, hogy a Kinai Népköztársaság hatalmas változáson ment és megy keresztül, de sajnos, még mindig akadnak országok, ahol ezt nem hajlandók elismerni. Hosszú évekkel ezelőtt, a letűnt korrupt világ napjaiban egyszer már jártam Sanghájban — folytat­ta Chaplin. — Remélem ismét el­látogathatok majd az önök orszá-; gába. - Chaplin végül hangsúlyozta, hogy derűlátó a genfi értekezlet kimene­telét illetően, mert a ,,keleti or­szágok diplomáciája nagyszerű, diplomatái pedig nem fenyegetőz­nek, hanem állandóan a békés együttműködést tartják szem előtP.­Äz Indokínába fegyvert és csapatokat szállító külföldi repülőgépek ismét átrepültek India felett A helyi sajtó szerint ismét átre­pültek India területe felett külföl­di repülőgépek, amelyek francia csapatokat és hadianyagot szállíta­nak Indokínába. A Szvadhinata jelenti: június 6-án a kalkuttai Dum-dum repülőtéren leszállt egy nagy francia repülőgép, amely fran­cia csapatokat és hadianyagot szál­lított Indokínába. A gép Toulouse­ból indult és karacsi megszakítás után a Dum-dum repülőtéren szállt le. A gép, miután a Standard Va­cuum Oil Company amerikai olaj­társaság helyi kirendeltségétől üzemanyagot vett fel, valamint más szükséges anyagokat és 82 ember számára élelmiszert kapott, elre­pült Szaigon felé. Amíg a gép a repülőtéren volt, egyetlen vámhiva­talnok sem vizsgálta meg a repülő­gép rakományát és az utasok cso­magját. Június 4-én hasonló repülőgép szintén leszállt a Dum-dum repülő­téren, majd Szaigon felé folytatta útját. Ezenkívül ismeretessé vált, hogy a legközelebbi hetekben nyolc más, katonákkal és hadianyaggal megrakott repülőgépnek kell Dum­dumon keresztül Szaigonba repülni. A Dum-dum repülőtéren a gépeket az Air Francé francia légiforgalmi társaság képviselői és a kalkuttai francia összekötő tiszt fogadta. „ÜJ SZÖ". Kiadja Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága tizemeszti a szerkesztőbizottság. Felelős Lőrincz tóyula főszerkesztő Szerkesztőség: Bratislava, Jesenského 8—10, teleion M7-16, 352-10 Kiadóhivatal: Bratislava, Gorkého 8, telefon S37-28. Előfizetési díj havonta Kis 6.60. Az előfizetést és kézbesítést az illetékes postahivatal (postakézbesitő) Intézi Ellenőrző postahivatal Bratislava 2. Nyomás: Pravda, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának kiadóvállalata, Bratislava. A 54672

Next

/
Oldalképek
Tartalom