Uj Szó, 1954. június (7. évfolyam, 132-158.szám)

1954-06-12 / 142. szám, szombat

"1954 iúnius 1.2. 9 Csehszlovákia Kommunista Párt fa Központi Bizottságának beszámolója kát, ami lehetővé teszi a földek jóminőségű megművelését, és megkönnyíti a földeken és az istállókban végzett munkákat. Csak a szövetkezetek építésének útján biztosíthatjuk a mezőgazdasági termelés tartós és tervszerű emelését, amely népünk életszínvonala emelésének nélkülözhetetlen előfeltétele. Lankadatlanul törekedni fogunk arra, hogy a dolgozó parasztság szívét és lelkét megnyerjük, hogy türelmesen meggyőzzük őket és az önkéntesség alapján megnyerjük a szocialista mezőgazdasági szövetkezetek számára. így kell tennünk az ő jól felfogott érdekükben, falvaink jobb, örömtelibb életének érdekében. Mezőgazdaságunk fejlesztésében a mezőgazdasági termelési terv teljesítésében, a mezőgazdasági kistermelésnek a szocialista nagytermelésre való áttérésében és a mezőgazdasági termelés gépesítésében döntő feladat hárul gép- és traktorállomásainkra. Ezt a feladatot csupán a mezőgazdaság gépesítésének a gép- és traktorállomások útján való hatalmas fejlesztésével érhetjük el. A

e állami gazdaságok foritos tényezői a mezőgazdasági termelés fejlesztésének. Feladatuk, hogy a szocialista nagytermelés példaképévé váljanak. Ennek elsősorban az a. feltétele, hogy megjavítsák a munkák irányítását és szervezését, érvényesítsék a gépesítést, fokozzák a munkatermelékenységet, vezessék be a következetes gazdaságosságot és teljesen használják ki és szilárdítsák meg a mezőgazdasági tudományt. A mezőgazdasági termelés fokozásánál nem szabad megfeledkeznünk az egyénileg gazdálkodó párasatokról sem. Feladatunk, hogy minden téren segítséget nyujtsunk munkájukban, és ezzel továbbra is megnyerjük őket a mezőgazdasági termelés magasabb formái, az egységes földművesszövetkezetek számára. - , A kommunistáknak a mezőgazdaság fejlesztéséért vívott harcban minden szakaszon až első sorokban kell haladniuk. A kerületi, járási és falusi pártszervezetek munkájának megjavításától függ, milyen sikerrel teljesítjük majd a mezőgazdasági termelés fejlesztésének feladatait és milyen sikerrel építjük a szocializmust a falvakon. A dolgok ismeretével mélyen be kell hatolni a földműves problematikába. A párt vezető szerepének helyes érvényesítésével a mezőgazdasági szövetkezetekben, a nemzeti bizottságokban, a szakszervezetekben és az ifjúsági csoportokban, valamint a politikai tömegmunka rendszeres fejlesztésével kell biztosítanunk az összes nagy feladatok teljesítését a mezőgazdasági szakaszon. A falusi pártszervezetek azok az alapvető tényezők, amelyeknek hatalmas erőt kell jelenteniök abban, hogy fordulatot érjünk el a mezőgazdaság fejlesztésében. Nem kétséges, hogy azok az intézkedések, amelyeket X. kongresszusunk a mezőgazdasági termelés és az egész mezőgazdaság lényeges emelése és fejlesztése érdekében elhatároz, jelentős mértékben hozzájárulnak az egész mezőgazdaság felvirágzásához. A feladatok teljesítésére nálunk minden előfeltétel megvan. Hatalmas szocialista iparunk van, amely mezőgazdaságunk számára elég gépet, műtrágyát és más szükséges eszközöket képes gyártani. Áldozatkész és lelkes embereink, tapasztalt dolgozóink, mezőgazdasági — termelési újítóink vannak, akik példaadásaikkal és munkaeredményeikkel magukkal ragadják a többi dolgozókat és megmutatják a győzelemhez vezető utat. Hogy célunkat hogyan érhetjük el, annak ragyogó példáját mutatja a szovjet nép, amely a Szovjetunió Kommunista Pártjának vezetésével döntő ütközetet indított a mezőgazdaságnak a legmagasabb színvonalra való emeléséért. Áruforgalom, közlekedés Belkereskedelem. Termelésünk növekedésével növekedett a bel- és külkereskedelem árualapja. A lakosság ellátása a IX. pártkongresszus határozataival összhangban rendszeresen javult. A népgazdaság, főleg az ipar fejlődése lehetővé tette, hogy a pénzreform után, 1953. június elsején, egységes piacot vezessünk be; Állami és szövetkezeti kereskedelmünk az elmúlt időszakban nagy lépéssel haladt előre. A csehszlovák belkereskedelemben alapvető változások álltak be. Kereskedelmünkből eltűntek a kapitalisták. A kereskedelem feladata jfta nem a maximális nyereség elérése, mint a burzsoá köztársaságban, hanem a dolgozóknak nyújtott szolSáltatások sokoldalú megjavítása, az árufajták választékának kibővítése, a mmőség megjavításáról való gondoskodás, az áru gyors eljuttatása a fogyasztóhoz A kereskedelem szocialista szektora döntő szektorrá vált. A szocialista szektornak a kiskekedelmi forgalomban való részesedé^ amely 1948-ban mindössze 31.3 százalék volt, 1953-ban 99.5 százalékot ért el. Változások állottak be a kereskedelemben dolgozó- alkalmazottak személyi összetételében is. Egyrészt azzal,, hogy a . kereskedelemben dolgozó férfiak bekapcsolódtak a termelésbe, másrészt megtisztítottuk a kereskedelemben dolgozók apparátusát, amikor a vásárlási láz idején bebizonyosodott, hogy a volt üzlettulajdonosok jelentős része spekuláns, megbízhatatlan és ellenséges elem. Az utolsó három évben a kereskedelemben dolgozó alkalmazottak többségét a háztartásból kikerülő nők képezik. 1953 végén a kereskedelemben dolgozó nők arányszáma 88 százalékra emelkedett. E tények befolyásolták egész kereskedelmünk megjavulását. Kereskedelmünk tevékenységében visszatükröződik a dolgozók életszínvonalának emelkedése. Ezt a lakosság emelkedő vásárlóképessége bizonyítja. Az árueladás az anyagi szükségletek növekedésének következtében az ötéves terv folyamán nagyjából egynegyedével emelkedett. Elmondhatjuk, hogy kereskedelmünk, az üzletek áruellátása és külső képe jó benyomást keltenek és bizonyítják rendszerünk előnyeit a kapitalista rendszerrel szemben. A kapitalista országokból bennünket meglátogató dolgozók rendszerint először üzleteink előtt állanak meg. Mikor meglátják a hatalmas árumennyiségeket és azok árait, mikor elmondjuk nekik, hogy milyen átlagbért kapnak munkásaink, mennyi lakbért fizetnek,. milyen egészségügyi gondoskodásban és gyógykezelésben részesülnek, mennyit adunk gyermeknevelési pótlékot és mennyi szociális vívmányunk van, meglepődnek népünk magas életszínvonalán. Mindezek ellenére mégsem lehetünk elégedettek kereskedelmünk jelenlegi állapotával és a dolgozók közszükségleti cikkekkel való ellátásával. Legfontosabb emellett az, hogy sok hiányosságot kellő jóakarattal igen könnyen meg lehet szüntetni. Gyakran jelentéktelen apróságok fölöslegesen rossz vért szülnek és megkeserítik a dolgozók életét. Meg kell szüntetni az állami és szövetkezeti kereskedelem sok dolgozójának a vásárlók szükségletei és óhajaival szemben tanúsított figyelmetlenségét és közömbösségét. Meg kell vizsgálni, miben mutatkozik kereslet és ennek megfelelően kell hatni a termelésre. Ma már nem elegendő, ha úgy dolgoznak a kereskedelemben, mint a jegyrendszer idején. A régi elosztás helyére, amikor lényegében csak bizonyos meghatározott mennyiségű áru elosztásáról volt szó, igazi szocialista kereskedelemnek kell lépnie, mely valóban figyelmes a fogyasztóhoz. A fogyasztók igényei növekednek. Az értékes pénzért jó minőségű árut és jó kiszolgálást követelnek. Kereskedelmünknek mindinkább szem előtt kell tartania a fogyasztók szükségleteit. Helyes, hogy a legnagyobb elárusítóhelyek már rendelési osztályokat létesítettek és közvetlenül a fogyasztók lakására szállítják a megrendelt árut. Megnehezíti a kereskedelem munkáját egyes közszükségleti cikkek termelésének elégtelen fejlődése, melyekben nincs kielégítve a dolgozók kereslete. Gyakran szokványos árufajták termelése is akadozik. Kielégítetlenek maradnak az áru minősége, mintája és kivitelezése iránti jogos követelmények. Könnyűiparunknak új fajtájú, hozzáférhető hazai nyersanyagból előállított termékek termelésére kell áttérnie. Nem tűrhetjük tovább, hogy a kereskedelemben egyrészt növekedjenek a normán felüli árukészletek, s ugyanakkor állandóan ismétlődjenek a .panaszok a különböző fajtájú apró szükségleti cikkek hiányára. Még mindig hiány van különösen építőanyagban. Pótolnunk kell ezt a hiányt, hogy elsősorban földműveseinknek több lehetőséget nyujtsunk lakóházaik és- főleg gazdasági épületeik megjavítására és építésére. A falvakban lévő fogyasztási szövetkezetekre az a fontos feladat vár, hogy jól szolgálják a fogyasztókat, s ugyanakkor hozzájáruljanak a város és a falu közötti piaci kapcsolatok fejlesztéséhez és megnyerjék a dolgozó parasztokat a szövetkezeti gondolatnak. A szövetkezeti elárusítóhelyeken az eddiginél sokkal nagyobb mértékben kell bevezetni az irodalmi és sajtótermékek árusítását. A fogyasztási szövetkezetekben pártszervezeteink vannak és ezek kötelessége a falusi szervezetekkel együtt gondoskodni e feladatok teljesítéséről. Lényegesen ki akarjuk terjeszteni a mezőgazdasági vásárokat is. Egyszer vagy kétszer hetenként'a járási és kerületi városokban rendszeres mezőgazdasági vásárokat kell tartani, amelyek elősegítik a mezőgazdasági termékfelesleg eladását és a földművesek iparicikk szükségletének kielégítését. Ugyanezt a célt kell szolgálniuk az évi vásároknak. Az idén minden járásban átlagban 15 ilyen vásárt kell tartani. Népgazdaságunk jellege megváltoztatásának fontos láncszemét jelentette a külkereskedelem. Jelentős mennyiségű nyersanyagok, gépék és élelmiszerek behozatalával, valamint nagymennyiségű ipari termék kivitelével hozzájárult a belkereskedelmi piac kiterjesztéséhez és népünk életszínvonalának emeléséhez. A demokratikus államokkal folytatott külkereskedelem, — mely kölcsönös előnyök nyújtásán, közös gazdasági fellendülés elérésén és mindenekelőtt a Szovjetunióval való testvéri gazdasági kapcsolatokon alapul, — népgazdaságunk támaszát képezte. Az ötéves terv folyamán a külkereskedelem összterjedelme egyhatodával emelkedett. A demokratikus államok részesedése külkereskedelmünkben az 1948. évi 32 százalékkal szemben 1953-ban 78 százalékot ért el. j A külkereskedelemben elért sikerek melletti munkánk ezen a szakaszon néhány komoly hiányosságot mutat, melyeket feltétlenül meg kell szüntetni. Külkereskedelmünk, — még ha figyelembe is vesszük sok kapitalista ország velünk szembeni megkülönböztető intézkedéseit, — a nemzetközi piacokon nem egy jó alkalmat elszalasztott és mint békepolitikánk eszköze nem használta ki teljes mértékben lehetőségeit a többi országokkal való kereskedelmi- kapcsolatok kifejlesztésére. Az elkövetkező időszakban nagy feladatok hárulnak a külkereskedelemre. A termeléssel szorosan együttműködve minden erőt ki kell fejtenie a Szovjetunióval és a népi demokráciákkal való kereskedelem kiszélesítésére. Technikai segítséget kell nyújtania a gazdaságilag elmaradott országoknak és hozzá kell járulnia kiépítésükhöz. A külkereskedelemnek a Szovjetunióból és a népi demokráciákból való behozatallal gondoskodnia kell a lakosság kellő élelmiszerellátásáról és iparunk nyersanyagellátásáról. Rendszeresen hozzá kell járulnia az összes országokkal való élénk kereskedelmi kapcsolatok fejlesztéséhez, szem előtt tartva az egyenlőség és a kölcsönös előnynyújtás alapelvét. Mindig készen álltunk a kapitalista államokkal való kereskedelmi kapcsolatok kiépítéséhez, de nem nyugodtunk bele és a jövőben sem fogunk belenyugodni népi demokratikus köztársaságunkkal szemben alkalmazott megkülönböztető intézkedéseikbe. Váljék külkereskedelmünk a nemzetközi feszültség további enyhítésének és a népek közötti megértésért folyó hiarcnak hatalmas eszközévé. Közlekedés. Népgazdaságunk fejlődése és hazánk védelmi képességének további megszilárdítása jelentős mértékben közlekedésünk, főleg vasútközlekedésünk további fejlődésétől függ. Népgazdaságunk kiépítése és átépítése, mindenekelőtt az ipar és az építkezés hatalmas növekedése, a mezőgazdaság fejlődése, továbbá a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal való összeköttetés megszilárdításának szüksége megkövetelték mindennemű közlekedésünk technikai eszközeinek szüntelen fejlesztését, a gyorsabb és megbízhatóbb szállítást. A szocialista versenyzés fejlesztésével és a kiváló szovjet vasutasok, az ötszázasok, a nehéztonnások és más újítók munkamódszereinek érvényesítésével, melyeket nálunk még az elavult előírások elleni harccal kötöttünk össze, alapvetően megnövekedett vasutaink teljesítménye. A személyszállítás terén jelentős mértékben kiszélesítettük az autóbuszhálózatot. 39.163 kilométerrel hosszabbítottuk meg vonalainkat és újakat vezettünk be. Az autóbuszpark kétszeresére növekedett. El kell érnünk, hogy közlekedésünk jobb és sakkal nagyobb teljesítményű legyen, hogy megfeleljen népgazdaságunk fejlődése követelményeinek. Előfordul, hogy az áruforgalmat azért nem fejleszthetjük kellő mértékben, mert a közlekedés az áruforgalom fejlődése mögött marad, nem képes fedezni a szállítók igényeit és visszautasítja újabb vagonok beállítását. Ezért erélyesen ki kell küszöbölni mindent, ami gátolja a közlekedés munkáját. Nem kielégítő a közlekedési eszközök állapota és azok karbantartása sem. A vasúti közlekedés rendszertelensége, zavarai, a vasúti szerencsétlenségek, a mozdonyok, vagonok magas százalék számú megrongálásából és a csapágyak hőnfutásából erednek. Az automobil-, vízi- és repúlőközlekedésben is gyakoriak az üzemzavarok. A forgalomból kieső közlekedési eszközök megzavarják a közlekedés rendszerességét és biztonságát, nagy károkat és veszteségeket okoznak népgazdaságunknak és megrendítik a közlekedés iránti bizalmat. Nem kielégítő a közlekedésben fennálló munkafegyelem sem, amely pedig a közlekedés rendszerességének és biztonságának alapját képezi. A megalkuvás, a hamis összetartás, a közlekedési eszközök szocialista tulajdonához való helytelen viszony akadályozzák a szigorú rend bevezetését a közlekedésben. Arról is tanúskodnak, hogy a vasutasok és a közlekedési dolgozók nevelésére nem fordítottak olyan gondot, hogy a naplopás és hiányosságok elleni harc minden egyes dolgozó saját ügyévé vált volna. A közlekedésben lévő hiányosságok kiküszöbölése és a kitűzött feladatok teljesítése lehetséges és módunkban áll. Az alapvető feladatokat és azok megvalósításának irányvonalát megállapítja a vasúti közlekedés színvonalának emeléséről szóló párt- és kormányhatározat. Ki kell küszöbölni az irányítás irodai-bürokratikus módszereit, hogy valamennyi közlekedési szerv operatívabbá váljék, hogy a közlekedés pontosan dolgozó, egyöntetű egész legyen. A közlekedés jó munkájának és a gyakran ismétlődő zavarok és balesetek kiküszöbölésének egyik döntő kérdése az állami fegyelem megszilárdítása fentről egész le. A közlekedés megjavítása szempontjából döntp tényező a káderek kiválasztásának és széthelyezésének kérdése is, valamint szakképzettségük fokozásáról való gondoskodás. A gazdaságosság Népgazdaságunk fejlesztését és az életszínvonal emelését saját forrásainkból való-, sítottuk meg és valósítjuk meg továbbra is* Ezért a gazdaságosság kérdéseinek itt is a legnagyobb figyelmet kell szentelnünk. Az iparban, a mezőgazdaságban és közlekedésben, a kereskedelemben és az állami igazgatásban a költségek szüntelen csök-, kentésének és a termelés gazdaságossá tételének óriási tartalékai rejlenek. A termelésben mindmáig pazarlás folyik az anyaggal, a tüzelővel és energiával. Nem elegendő a progresszív műszaki gazdasági normák száma. Számos szerkezetet és építkezést feleslegesen túlméreteznek. Az iparban, mezőgazdaságban és a közlekedésben, a kereskedelemben és a közigazgatásban is hatalmas kihasználatlan tartalékok vannak az önköltségek szüntelen csökkentésével a termelés gazdaságosabbá tételére. A termelésben mindeddig nem gazdálkodnak takarékosan a nyersanyagokkal, tüzelővel és egyéb energiaforrásokkal. Nincs elég progresszív technikai gazdasági norma. Az építkezések és konstrukciók nagy, része feleslegesen túlméretezett. A tüzelő-, anyag- és energiamegtakarítás nemcsak olcsóbbá tenné a termelést és a közlekedést, hanem lehetővé tenné a lakosság szén- és villanyellátásának megjavítását. A magas selejtszázalék sokmilliós érté-j kéktől fosztja meg népgazdaságunkat; A magas selejtszázalék fő oka a technológiai fegyelem betartásának hiányából és az állami fegyelem hiányából ered. Sok átvevő nem ellenőrzi az átvételi feltételek alapján az anyagokat, a gépeket és más berendezéseket. Sok esetben egyáltalán nem léteznek átvételi feltételek. így gyakran megtörténik, hogy még nagyobb berendezéseket is röviddel használatbavételük után ki kell selejtezni olyan hibák miatt, melyek kellő átvételi ellenőrzéssel elkerülhetők volnának.; Itt mindenekelőtt az energetikai berendezésekre gondolunk. Rossz karbantartás és nagyfokú üzemzavarok, továbbá egyéb okok egész sora miatt, amilyenek pl. a nem teljes műszakváltás, a rossz munkaszervezés, nem használhatjuk ki kellőképpen az épülő gyárak, villanyerőművek, közlekedési és egyéb berende-/ zések kapacitását, A termelési programmok megfontolatlan és célszerűtlen eltolásával gyakran keletkeznek felesleges veszteségek. A termelési programmok megváltoztatása következtében csökken a munkatermelékenység, fokozódnak az önköltségek, rendetlenségek vannak a normák és a bérek körül, veszteségek vannak az előkészítésnél, növekszik a kooperáció, a selejtszázalék és a normán felüli készlet. Néha a rosszul előkészített kényszerváltoztatások is felesleges veszteségekhez vezetnek, ha nincsenek kellően előkészítve. A beruházásoknál is néha pazarolják az állam vagyonát. A beruházások felaprózásával, a hiányos tervelőkészítéssel és a tervterminusok be nem tartásával növekednek a költségek és az előirányzatnál rosszabbak az eredmények. Minden beruházásnál biztosítani kell a megfelelő terv és költségvetési számításokat, összpontosítani az erőket és az eszközöket, pontos harmonogrammok szerint úgy kell irányítani és ellenőrizni a munkát, hogy a beruházások olcsók, jóminőségüek legyenek és időben elkészüljenek.