Uj Szó, 1954. június (7. évfolyam, 132-158.szám)

1954-06-12 / 142. szám, szombat

m šib 1954 iúnius 12. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának beszámolója zetlen segítségének. Ami a kapitalista vi' lágban lehetetlen, az a demokrácia és a szocializmus országaiban természetes és megvalósítható. ,A Szovjetunió óriási anyagi támogatást nyújt barátainak, önzetlenül rendelkezésükre bocsátja gazdag tudományos, műszaki és termelési tapasztalatait. A népi demokratikus országok iparukat a legfejletebb technika alapján építhetik és a Szovjetunió segítsége révén megtakarított anyagi eszközöket a gazdaság további fejlesztésére. a nép életszínvonalának emelésére fordíthatják. , A népi demokratikus államok együttműködésének egyik legfontosabb formája a hosszúlejáratú gazdasági szerződés. A népi demokratikus országok, amelyek a Szovjetunióval együtt új világpiacot alkotnak, e piacon vásárolják be a fejlődésükhöz szükséges árukat. A demokratikus tábor országainak külkereskedelme rohamosan gyarapodik. Az elmúlt öt év älatt a demokratikus államok között az árucsereforgalom több mint háromszorosára nőtt. A legutóbbi időben kiszélesedik ezeknek az országoknak a külkereskedelme a kapitalista piacokon is, minden akadály ellenére, amelyeket az amerikai monopolisták állítanak mesterségesen az egyes országok gazdasági kapcsolatainak útjába. A kapitalista országok zömének gazdasági érdekei, túlságos és számukra kedvezőtlen függőségük az/ USA gazdaságától arra késztetik ezeket az országokat, hogy legyőzzék az amerikai imperialisták által a demokrácia és szocializmus táborának országai felé irányuló kereskedelmi kapcsolatok útjába emelt mesterséges gátakat. A kapitalista országok zöme szükségesnek és kívánatosnak érzi, hogy kiépítse kereskedelmi kapcsolatait a Szovjetunióval, a Kínai Népköztársasággal és a többi, gazdaságilag hatalmasan fejlődő népi demokratikus országgal. A béke és a szocializmus táborának országai egyre jobban szilárdítják kölcsönös kapcsolataikat a testvéri barátság és együttműködés alapján, eredményesen fejlesztik gazdaságl életüket éR emelik a nép életszínvonalát. Ugyanakkor a kapitalista világban a helyzet éppen fordítottja. A kapitalista világot a monopolista csoportok kiéleződött kölcsönös harca, a. válságjelenségek növekvése, a proletariátus kizsákmányolásának és a pa. < raszttömegek megny omorításának fokozódása jellemaik. Kiéleződik az ellentét a tőke és a munka között, aminek következménye a kapitalista országok néptömegeinek fokozódó harca a kenyérért, a békéért és a demokráciáért. E harc élén a kommunista ée munkáspártok állnak. Az imperialisták a gazdaság militarizálásával és háborús előkészületekkel igyekeznek kitérni a gazdasági válság .elől. A kapitalista országokban a nemzeti jövedelem túlnyomó részét fegyverkezésre fordítják, amint azt állami költségvetéseik igazolják. A kapitalizmus válságjelenségei legélesebben az USA gazdasági életében nyilvánulnak meg. Az amerikai imperializmus, amely az elmúlt háborúban valamennyi kapitalista állam közül a legtöbbet keresett, jelenleg a nemzetközi kizsákmányoló és leigáző szerepében lép fel és arra törekszik, hogy a fenyegető gazdasági válságot minden eszközzel a többi kapitalista országra hárítsa át. Az úgynevezett kölcsönök politikájával aláássa ezeknek az országoknak a gazdaságát, szétzúzza az egyes országok között fennálló hagyományos gazdasági kapcsolatokat, rájuk kényszeríti áruit, elfoglalja azokat a területeket, ahol fontos kőolaj, színesfém és más nyersanyagforrások vannak. Ez a kapitalista or. szagok között egyre elmélyülő ellentétek alapvető oka és a legélesebb ellentétek Anglia és az USA között állnak fenn. Az USA uralkodó körei abban a törekvésükben, hogy kiterjesszék hatalmukat és vlláguralomra tegyenek szert, lépten-nyomon az úgynevezett „erőpolitikával" fenyegetődznek. Az amerikai imperialisták megtámadták a békeszerető Koreát. Az egész világ élőtt rosszakaratú békebontókként leplezték le őket. Politikai presztízsük elvesztéséhez katonai presztízsük elvesztése is járult, hisz a koreai nép és a dicső kínai népi önkéntesek súlyos vereséget mértek hadseregeikre. Újból bebizonyosodott, hogy legyőzhetetlen az a nép, amely országának szabadságát és függetlenségét védelmezi. A koreai nép győzelme tovább serkentette az elnyomott népek hatalmas szabadságharcát. A gyarmati és félgyarmati országokban, amelyeket még a közelmúltban az imperializmus megbízható hadtápterületeknek és támaszpontoknak tekintett, Indiában, Vietnamban, a Fülöp-szigeteken és más ázsiai országokban, a Közép-Keleten, Afrikában és Latin, Amerikában a nép harcolva mutatja meg az egész világnak, hogy szabadon, idegen beavatkozás nélkül akar dönteni jövőjéről. Szemünk előtt bomlik fel az imperializmus gyármati rendszere. Az USA uralkodó köreinek agresszív politikája magukban a kapitalista országokban is ellenállásba ütközik. Számos kapitalista állam kormánya népének nyom'ására egyre nyíltabban kénytelen követni az úgynevezett semlegesség politikáját, ami azt jelenti, hogy ezek az államok visszavonulnak az amerikai agresszív körök háborús politikájától. Mindezen vereségek ellenére az „eröpolitika" szerzői megkísérlik, hogy tovább fenyegessék a világbékét. Hyen fenyegetésnek szánták azokat a hidrogénbombakísérleteket is, amelyeket a közelmúltban hajtottak végre az amerikai imperialisták. Megmutatkozott azonban, hogy ez a fenyegetés is szervezői ellen sült el. Nem sikerült megfélemlíteniök a népeket az USA erejével, ellenkezőleg, hatalmas mozgalmat idéztek elő minden nemzetben, amelyek fokozott erővel harcolnak az atom- és a hidrogénbomba, valamint a többi tömegpusztító fegyver azonnali betiltásáért. Különösen megerősödött ez a mozgalom a nyugati kapitalista országokban, beleértve az Egyesült Államokat is. A Béke-Világtanács nemrég megtartott ülésén határozatot fogadott el, amely ezeket mondja: „Felébred az emberiség lelkiismerete. Til. takozó szavukat hallatják az országgyűlések, az államférfiak, a legnagyobb szellemi és erkölcsi tekintélyek. A nemzetek nevében követeljük, hogy rendkívül sürgős intézkedésként kössenek nemzetközi megegyezést, amely a szerződő feleket kötelezi, hogy nem hajtanak végre több kísérletet atom- és hidrogénbombákkal és nem alkalmazzák ezeket a fegyvereket." Éppen az USA kormánya utasít vissza nyakasan minden kezdeményezést, amely megegyezést igyekszik létrehozni ebben a nemzetek sorsa szempontjából oly szerfölött komoly kérdésben. A legutóbbi hírek azt bizonyítják, hogy az amerikai stratégák „Marshall-atomterv" megvalósításának gon. dolatával foglalkoznak és arra törekszenek, hogy segítségével szekerük elé fogják e tekintetben is a többi kapitalista államot. Ha az agresszív körök nem tanulnak a történelemből, úgy még a hitleristákénál is keservesebb sors vár rájuk. Malenkov elvtárs a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésén világosan megmondta a támadóknak: „Ha azonban az agresszív körök az atomfegyverben bízva arra az őrültségre vetemednének, hogy próbára tegyék a Szovjetunió erejét és hatalmát, úgy biztosak lehetnek felőle, hogy a támadót ugyanazzal a fegyverrel verjük vissza és hogy az ilyen kaland elkerülhetetlenül a kapitalista társadalmi rend összeomlására vezet." A Szovjetunió, noha ismeri az atom. és hidrogénbomba gyártásának titkát, fáradhatatlanul küzd e fegyverek, valamint a többi tömegpusztító fegyver föltétlen betiltásáért és e tilalom hathatós nemzetközi ellenőrzésének megvalósítása mellett foglal állást. A Szovjetunió megmutatja az egész világnak, hogy az atomerö gyártása az emberiség szempontjából óriási jelentőségű találmány, ha a békés termelés céljaira használják fel a gazdaság fejlesztésének és a nép jóléte gyarapításának érdekében. E nemes törekvésében a Szovjetunió a nemzetek forró támogatását élvezi. A béke erőinek sikere volt a berlini értekezlet összehívása. Jelentősége elsősorban abban áll, hogy többesztendős szünet után ismét találkoztak a négy nagyhatalom képviselői és tárgyaltak a nemzetközi politika fon. tos kérdéseiről. Az értekezlet eredménye volt többek között az is,. amint azt a genfi érte. kezlet összehívásáról hozott megállapodás tanúsítja, hogy gyakorlatilag elismerték a Kínai Népköztársaság törvényes jogát a nemzetközi értekezleteken való részvételre az öt nagyhatalom egyikeként. Nem a Szovjetunió bűne, hogy a berlini értekezleten nem jött létre megállapodás a néanet és az osztrák kérdés megoldásáról, amely oly. hallatlanul fontos az európai biztonság problémáinak megoldását tekintve. A Szovjetunió a berlini értekezleten ismét következetesen harcolt a nőmet militarizmus felújítása ellen, az egységes, demokratikus és békeszerető Németország megteremtéséért. Az amerikai imperialisták németországi politikája azonban nyíltan támogatja a nácizmus és a német Wehrmacht felújítását és ezzel megakadályozza Németország egyesítését békés alapokon. Az amerikai imperialisták védnöksége alatt Nyugat-Németország háborús támaszponttá alakul át. Az ország nyugati részében nácisták, szudétanémetek és revansiszták tartanak kongresszusokat, tö. rekvések nyilvánulnak meg Ausztria újbóli bekebelezésére. Az amerikai imperialisták végső célja az, ho£y e rendszert egész Németországra kiterjesszék. Politikájuk azonban a német nép és valamennyi európai nemzet egyre növekvő ellenállásába ütközik. Európa népei, amelyek a maguk bőrén ismerték meg. mit is jelent a német militarizmus, nem nézhetik tétlenül a Nyugat-Németországban végbemenő eseményeket, mint például az utóbbi időkben a demokrácia hívei ellen egyre fokozódó terrort és a hadkötelezettségnek a bonni revansiszták által történt bevezetését. Európa népei ezért fokozzák harcukat a németországi amerikai politika ellen, amely közvetlenül fenyegeti létérdekeiket. Az amerikai imperialisták tervei szerint a militarista Nyugat-Németországnak kell alkotnia az úgynevezett „Európai Védelmi Közösség" magját, amellyel ki akarják terjeszteni az amerikaiak zsoldjában álló európai támadó tömböt. A Szovjetunió viszont azt javasolja, hogy az egyes országok egymással szemben álló tömbjeinek kialakítása helyett fogadjanak el egész Európára kiterjedő szerződést a kollektív biztonságról és e szerződést írja alá valamennyi európai állam, tekintet nélkül társadalmi berendezésére. E javaslat lehetőséget nyújt arra is, hogy a szerződésnek az Egyesült Államok is részese legyen. Ezek a szovjet javaslatok egyre növekvő támogatásra találnak az európai országokban, különösen azokban az államokban, amelyeknek az amerikai imperialisták a nyakára akarják rakni az úgynevezett „Európai Védelmi Közösség" jármát, noha ez a közösség sem európai, sem pedig védelmi. Németország békés és demokratikus elvek szerinti egyesülésének fontos alapja a Német Demokratikus Köztársaság. A Német Demo. kratikus Köztársaság békés fejlődése és baráti kapcsolatai szemléltetően mutatják, mekkora jelentősége volna az egységes, • demokratikus Németország megteremtésének. Ezért tekintjük oly fontosnak, hogy tovább szilárdítsuk kölcsönös kapcsolatainkat, mert hozzájárulnak a békeerők harcának sikeréhez egész Németországban. A szovjet kormány nyilatkozatában, amellyel olyan kapcsolatokat létesít a Német Demokratikus Köztársasággal, mint bármilyen más független állammal, további hozzájárulást látunk a német kérdés megoldásához és őszinte jó. kívánatainkat fejezzük ki a német népnek új sikereihez. A német kérdés fejlődése ismét rámutat a Szovjetunióval fennálló szövetségünk jelentőségére. Azok az európai államok, amelyek az USA szövetségére támaszkodnak, ma azt látják, hogy „szövetségesük" rájuk kényszeríti a német imperializmus fennhatóságát, ezzel szemben a mi barátságunk és együttműködésünk a Szovjetunióval lehetővé teszi, hogy olyan politikát folytassunk, amely megtelel népünk érdekeinek és biztosítja hogy soha többé nem ismétlődik meg egy új München. Szilárd szövetségünk a Szovjetunióval és a demokratikus országokkal oly mértékben kezeskedik biztonságunkról, amilyenre országunk történetében még sohasem volt példa. A legutóbbi hetekben tanúi vagyunk azoknak a fontos eseményeknek, amelyeknek célja az ázsiai két háborús tűzfészek megszüntetése. A jelenleg folyó genfi értekezletről van szó, amely a Szovjetunió kezdeményezésére jött létre és amelynek összehívását az egész világon örömmel üdvözölték a békeszerető emberek széles tömegei. Itt is kezdettől fogva két irányzat nyilvánult meg a nemzetközi kérdések megoldásánál. Az egyik minden áron igyekszik megmenteni a gyarmati uralmat az ázsiai országokban, tekintet nélkül a világ e részén végbement történelmi átalakulásokra. Ez az USA-beli reakciós és militarista körök képviselőinek politikája. A másik irányzat védelmezi minden nép jogát a függetlenségre, hogy azok a nemzetek, amelyek békében akarják építeni életüket, maguk dönthessenek sorsukról. Ez a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, a demokrácia és a szocializmus táborához tartozó többi ország politikája. Az ázsiai nemzetek egyre fontosabb szerepet játszanak a nemzetközi eseményekben, maguk kezdenek dönteni sorsukról és nem akarják tovább tűrni az idegen elnyomást, kizsákmányolást. A keleti népek feltámadásának e nagy folyamata korunk egyik leg. fontosabb jelensége. Az USA uralkodó köreinek politikája, amelyek nem akarnak beletörődni ezekbe a változásokba, s nem akarják tudomásul venni a Kínai Népköztársaság létezését, elvi ellentétben áll valamennyi ázsiai nemzet létérdekével. Az a törekvés, amelynek célja az agresszió kiszélesítése a Távol-Keleten, az ázsiai népek nemzeti felszabadító mozgalmának elnyomása, egyre nagýobb ellenállásba ütközik. A koreai és indokínai béke kérdései sikeres megoldásának előfeltétele annak az elvnek az elismerése, hogy a koreai kérdésnek csakúgy, mint az indokínai kérdésnek a meg. oldása elsősorban ez országok népeinek ügye. Az amerikai küldöttség értelmetlenül igyekszik érvényre juttatni a koreai kérdés megoldásában az ENSz 1950 ,októberében hozott jogtalan határozatát és halogatja, elhúzza az indokínai háború megszüntetéséről szóló tárgyalásokat, egyben fokozván beavatkozását Indokína népe ellen. Ugyanakkor a béketábor küldöttségei konkrét javaslatokat tesz. nek Korea nemzeti egységének helyreállítására, az indokínai kérdés békés megoldására, mégpedig úgy, ahogyan azt ez országok népe és az egész békeszerető emberiség kívánja. Az amerikaiak törekvése, hogy az Indokínai háborút kiterjesszék, ahelyett, hogy megszüntetéséről tárgyalnának, az egész világon határozott ellenállásba ütközött. E politika Nagy-Britanniában is kedvetlenséget keltett. Miután az amerikai „eröpolitika" az indokí. nai háború kiterjesztésére irányuló kísérleteiben vereséget szenvedett és az amerikai küldöttség elszigetelődött, az USA a tárgyalások szabotálására törekszik, s megpróbálkozik Délkelet-Ázsiában egy agresszív tömb kialakításával, amely lehetőséget nyújtana indokínai beavatkozásának „törvényesítésére". Ez az agresszív egyezmény, amelyet az indokínai bábkormányok védelmének ürügyén szorgalmaznak, csak az USA támadó céljainak álcázó köpönyege e területen és eszközül szolgál arra hogy az ázsiai nemzeteket egymás ellen uszítsák. Az ázsiai népek azonban biztosítani akarják Ázsia békéjét és biztonságát és érdekeik, nek teljes mértékben megfelel a Kínai Népköztársaság külügyminiszterének, Csou Enlajnak a javaslata, „hogy az ázsiai országoknak kölcsönösen tanácskozniok kell abból a célból, hogy megfelelő kölcsönös kötelezett, ségek útján együttes erővel törekedjenek Ázsia békéjének és biztonságának megóvásá. ra". A világ békés erői, amelyeket Genfben a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldött, ségei képviselnek, már elértek bizonyos sikereket és megmutatták, hogy őszintén törekszenek a vitás kérdéseknek tárgyalások útján való megoldására, Ázsia békéjének és biztonságának biztosítására az ázsiai nemzetek és a világbéke érdekében. Ezért harcuk a háborús gyujtogatók fondorlatai ellen nemcsak a Távol-Keleten, hanem az egész világon tapasztalható nemzetközi feszültség eny. hítésére is irányul. Ezért támogatják törek' véseiket teljes mértékben Ázsia népei és ad egész békeszerető emberiség. Az elmúlt időszakban a béke, a demokrácia és a szocializmus erői, élükön a Szovjetunióval jelentős sikereket értek el. A Szovjetunió következetes békepolitikája, amely abból az elvből indul ki, hogy nincs olyan vitás nemzetközi kérdés, amelyet nem lehetne megoldani tárgyalással és megegyezéssel, a nemzetközi feszültség bizonyos enyhítésére vezetett. Látnunk kell azonban, hogy ezeket a sikereket csak a béke erőinek hatalmas erőfeszítésével, az új háború gyujtogatói eL len vívott kemény harccal érhettük el. A világban vannak erők, amelyek nem kívánják a tárgyalást s a megegyezést és céljaik valőraváitását csak a hatalmas Szovjetunió létezése akadályozza meg, amely képes meghiúsítani minden támadó tervüket. Csehszlovákia külpolitikája Külpolitikai téren pártunk és kormányunk elsőrendű feladata az volt, s továbbra is az marad, hogy harcoljon a világbéke megőrzéséért és hazánkban a szocializmus békés építésének biztosításáért. Ez a pöfitika megfelel népünk legsajátabb érdekeinek, amely szive mélyéből óhajtja a békét. Pártunk és kormányunk ezért teljes mértékbeit támogatja és továbbra is támogatni fogja a Szovjetunió békés külpolitikáját, amely az összes vitás kérdésről folytatott tárgyalásokkal a nemzetközi feszültség enyhítésére törekszik. Pártunk és kormányunk, egész népünk a Szovjetunió oldalág állt, s. minden időkre kitart mellette abban a harc. ban, amelyet az új világháború imperialista gyujtogatói ellen, a világ biztonságáért és a nemzetek együttműködéséért folytat. Mindig követni fogjuk Gottwald elvtárs útmutatását, aki arra tanított hogy „a szocializmus építése, nemzeti szabadságunk és állami függetlenségünk biztosítása, a béke megőrzése — mindez elképzelhetetlen a hatalmas Szovjetunióval fennálló szilárd szövetségünk nélkül". Továbbra is szilárdítjuk szövetségünket és testvéri barátságunkat és gondoskodunk gazdasági és kultruális kapcsolataink kifejlesztéséről a Szovjetunióval, hisz e kapcsolatok jelentős mértékben elősegítik hazánk nagyszerű felvirágzását. örömmel kell szólnunk kapcsolatainkról a Kínai Népköztársasághoz, amellyel közvetlenül megalakulása után, 1949 októberében szoros baráti kötelékeket létesítettünk. Azóta egyre jobban elmélyülnek kölcsönös gazdasági, politikai és kulturális kapcsolataink. Egész népünk azt kivánja, hegy tovább szilárduljon barátságunk a Kínai Népköztársasággal, amelynek hatalmas ereje a mi nemzetközi helyzetünket is erősíti. Lengyelországhoz, Magyarországhoz, Romániához, Bulgáriához és Albániához szí-