Uj Szó, 1954. június (7. évfolyam, 132-158.szám)

1954-06-06 / 137. szám, vasárnap

1954. .június 6. Ml %7J3 7 Az elfogadott határozatokat teljesíteni kell Pšenica közkatonából tag-jelölt lesz. A mühelytanács az utolsó elő­készületeket végzi a pártba való fel­vételére. Pšenica elvtárs kitűnik a munkában, a legjobb katonák közé tartozik. A részszervezet, melynek el­nöke Mazal tiszt, nemcsak Pšenica közkatonát készíti elö a pártba való felvételre. Rišlinek tizedest és Cás­lavsky példás tüzért is javasolni akarja a pártba való felvételre. Figyelemmel kiséri a vidéki fiúkat is. Közülük Kukla örvezetöt válasz­totta ki, aki azelőtt a mezőgazda­ságban dolgozott. Ugyanez a helyzet az egész ez­redeél, mint ebben a szervezetben, Semmi újat sem árulunk el azzal, ha megmondjuk, hogy miben rejle­nek e munka sikerei. Elsősorban ab­ban a tényben, hogy az alakulat szervezetének bizottsága következe­tesen törődik az évi taggyűlés hatá­rozatainak teljesítésével. A köteles­ség itt világos: ,,A részszervezet bizottságára és az alakulat szerve­zete bizottságára az a feladat hárul, hogy még következetesebben telje­sítse a CsKP KB politikai 1 titkársá,­gának a pártjelöltek felvételéről szó­ló határozatát." Márciusban az alakulat szerveze­tének bizottsága iskolázást rendezett a részszervezetek elnkei és bi­zalmijai számára. Ennek keretében Mlčoch tiszt, az alakulat szervezeté­nek elnöke megmagyarázta és ele­mezte, hogy mi mindent kell a bizottságoknak és az egyes kom­munistáknak tenniök, hogy telje­sítsék az évi plenáris gyűlés ha­tározatának idézett pontját. Ez volt az első lépés. De ezzel a határozatnak tettekre váltása még nem fejeződött be. Áprilisban a tag­gyűlésen Mlčoch tiszt megbízásából Bednárik elvtárs szólt hozzá a vitá­hoz. Megjegyezte, hogy éppen a vá.­lasztások előtti politikai aktivitás nvujt lehetőséget arra, hogy a részszervezetek további kiváló ka­tonákat válogassanak ki és készít­senek elö a pártba való belépésre. A fentemiitett sikerek elérésében az alakulat szervezeti bizott­ságának tagjai szereztek még érdemeket. Például Kvasnica elv­társ állandóan segíti a kommunistá­kat a rájuk bízott szakaszban. Fel­hívja a figyelmüket az egyes elv­társakra. De tanácsot is ad nekik, liogy hogyan dolgozzanak velük. A pártjelöltek felvételéről szóló határozat e pontjának teljesítése te­rén nagy segítséget jelent az alaku­lat szervezete elnökének a CsISz előkészítő bizottsága elnökével, Pro­cházka elvtárssal való együttmű­ködése. Procházkától ered az az in­dítvány, hogy a kommunisták for­dítsanak figyelmet Rišlink tizedes­re. Rišlink tavaly nem foglalkozott teljes mértékben az ifjúsági csoport bizottságában a rábízott munkával. Ezt a kommunisták valahogy nem felejtették el. Ezért volt aztán, hogy valahogyan nem vették észre, hogy ebben az évben alaposan hoz­zálátott a munkához. Sikerrel szer­vezte meg a CsISz-iskolázást. Tö­rődött a nyilvános ifjúsági gyűlések rendezésével. Procházka figyelmez­tetése hozzájárult a hiba orvoslásá­hoz. ,Azt kell elérni, hogy a taggyűlé­sek valóban az alakulat szervezete legfelsőbb szervévé és a kommunis­ta nevelés iskolájává váljanak" — így hangzik a határozat következő pontja. A határozat e pontjának elfogadá­sát a taggyűlések gyakori rossz elő­készítése és a tagoknak ebből ere­dő alacsonyabb aktivitása tette szükségessé. Elsősorban az alakulat szervezetének bizottsága idézte elö ezt a rossz állapotot. Itt kellett megkezdeni a hibák kiküszöbölését. Néha újjá kellett építeni mindent alapjaitól kezdve. Tavaly nem egyszer előfordult, hogy a kommunisták anélkül jöt. tek a plenáris ülésére, hogy tudták, volna, miről fognak ott tárgyalni. Még a gyűlés megtartásának idejét sem közölték idejében minden párt­taggal és tagjelölttel. Ez volt az oka, hogy a gyűlésen nagyon keve­sen jelentek meg. Ugyanilyen volt a helyzet a beszámoló elkészítésénél és az előadó kiválasztásánál is. Tu­lajdonképpen a bizottság nem léte­zett. Ez a munka leggyakrabban az alakulat szervezetének elnökére maradt, vagy a parancsnok politikai helyettesére. A bizottság többi tag­jai nem vettek benne részt. Megmagyarázni ezeket a hiányos­ságokat, feltárni azok okait, ez volt a határozat teljesítésének előfelté­tele. Az alakulat szervezetének bizott­sága tervezéssel kezdte. A taggyű­lés összehívásáról mindig a havi terv összeállításánál döntenek. Ez azt jelenti, hogy mindig egy hónap­pal a gyűlés összehívása előtt. A gyűlés programmiát és határ­idejét az alakulat szervezetének bi­zottsága határozza meg elnökének a politikai ügyeket intéző parancs­nok helyettesével folytatott tanács­kozása után. Egyúttal kiválasztja azt az elvtársat, aki beszámolót tart a programm fő pontjával kap­csolatban. A bizottság már ezen a téren is tanult a gyakorlatból. Elő­ször azt a feladatot tűzte Kvasni­ca elvtárs elé, hogy a taggyűlésen arról beszéljen, hogy a kommunis­ták a választások előkészítésében, hogyan biztosítják a politikai és harci előkészítés eredményeinek fokozását. A bizottság ezt elren­delte, és tovább nem törődött a do­loggal. így történt, hogy Kvasnica egyedül ezt a feladatot nem tudta rendesen megoldani. Ezért volt a beszámoló gyöngébb. Hogy mit je­lent kollektíván dolgozni, arra rá­mutatott az a beszámoló, amelyben a kommunisták feladatait boncolták az alakulatban való tartózkodásuk idején. Az alakulatban fokozatosan ja­vul a taggyűléseken való részvétel. Ebben a részszervezetek bizott­ságainak és a szakaszok politikai dolgozóinak van érdeme. Ezek az elvtársak elbeszélgetnek a kommu­nistákkal a következő gyűlés pro­grammjáról. Megtárgyalják velük azokat a problémákat, amelyekkel a gyűlés foglalkozik majd. Állandó ellenőrzés nélkül nem le­hetne elérni azokat a sikereket, amelyeket az elvtársak az,évi tag­gyűlés határozatának teljesítésében elérnek. Nagy segítséget jelent itt a kritika, amely maguktól a kom­munistáktól indul ki. Pavel elvtárs kritikája alapján kezdte meg a bi­zottság a hiányosságok kiküszöbö­lését. Főleg az ellenőrzésre fordít nagyobb figyelmet. Annak ellenére, hogy az elvtársak megfeledkeztek a CsISz előkészítő bizottsága pártcsoportjának mun­kájáról és hogy nem törődnek kö­vetkezetesen a tagok ideológiai fej­lődésével és a tagjelöltek nevelésé­vel, mégis lényegében teljesítik a határozatot. így megcáfolják az egyes alakulatok szervezeti bizott. ságainak nézetét, amelyek az évi taggyűlések határozatainak nem­teljesítését a választások előtti fontos feladatok nagy mennyiségé­vel igyekeznek menteni. De mit tettek azon alakulat szer­vezeti bizottságainak elnökei, ahol hasonló volt a helyzet? Az évi ple­náris gyűlés után az elfogadott ha­tározatot bezárták az irodaasztal fiókjába és többé azt onnan nem vették elö. Nem veszik figyelembe a havi terv összeállításánál sem. Ezért nem tudatosítják azt, hogy a határozat teljesítése a legtöbb esetben azt jelenti, hogy lényegében kell teljesíteni jelenünk időszerű pártpolitikai feladatait. Blažej Greguš Hűen teljesítjük feladatainkat A nap még alig kelt fel, mikor a szolgálatos ébresztőt fújt. Erre mint a megbolygatott hangyaboly, min­denki a rábízott feladat elvégzésére indult. Minden egyes bajtárs tudta, mi a teendője, mit bíztak rá és mi a jelentősége annak, ha a rábizott feladatot pontosan és idejében tel­jesíti. Tantermünkbe ezekkel a szavak­kal lépett be parancsnokunk: Elv­társak! Nagy feladat előtt állunk. Holnapután be kell bizonyítanunk felkészültségünket, hogy szükség esetén a legnehezebb feladatainkat is eredményesen tudiuk el­végezni. Bajtársaink feszült érdek­lődéssel várták parancsnokunk to­vábbi szavait, aki helyett Smital tiszt mondta el, milyen feladatok várnak ránk. Hosszú távgyaloglás, lövés akadályokkal, rövid és hosszú távfutás. Azután Smerál altiszt tar­tott előadást, ismertette a feltétele­ket, beszélt a helyes öltözködésről, hogy a hosszú gyaloglást könnyen elviselhessük. A korai ébresztő után szorgalmas ütemben készülődik mindenki, tud­ják, hogy pár perc múlva indulunk. Az utolsó percekben az egész sza­kasznak megadják az utolsó utasí­tást. Pont öt órakor már felkészül­ve vártuk, hogy mikor indulunk. Nem sokkal később megkaptuk a parancsot az indulásra. Útközben | bajtársaink izzadtak az erősen tü­zelő nap hevétől. Utunk első felét megtettük. A fáradtság jelei már mutatkoztak egyes bajtársainkon. A bratislavai katonai művészegyüttes vendégszereplése A bratislavai katonai művész­együttes 1954. május 2-án ünnepé­lyes keretek között indult el vendég­szerplési útjára a népi demokrati­kus Bulgáriába, hogy még jobban megszilárdítsa, erősebbé kovácsol­ja Csehszlovákia és Bulgária népei között a barátságot és kulturális kapcsolatot. Utazásunk során áthaladtunk a népi demokratikus Magyarországon és Románián. Május 3-án éjjel ér­keztünk Románia és Bulgária ha­tárára. Másnap reggel gyönyörű verőfényes napra ébredtünk. A vo­nat ablakából kinézve a? előttünk hömpölygő Duna vizét láttuk. Hi­dat nem láttunk sehol a Dunán, oask később tudtuk meg, hogy motoros komppal fogunk át­kelni Bulgária területére. Erre a motoros kompra tolták rá szerel­vényünket. Részünkre érdekes élmény volt a Dunán való átkelés A második oldalon Ruse városban kötöttünk ki, ez volt az első város Bulgárií földjén, ahová megérkeztünk. Első fellépésünk Szófiában volt május 5-én. Ezen az előadáson megjelen­tek a kormány tagjai, az államdí­jas írók és zeneszerzők is. Az elő­adás nagy lelkesedést és elismerést váltott ki a közönség köréből és lelkes tapsviharral jutalmazták a művészegyüttes sikeres fellépését. Bulgáriában Május 6-án a város üzemei és gyárai élmunkásainak tiszteletére előadást tartottunk, amikor az együttes a közönséggel együtt szív­ben-lélekben egybeforrott. A műsor befejezése után virágercfovel borí­tottak el bennünket és együtt éne­kelték velünk a Druzsná-peszenyt, a Munka dalát. Május 7-én az egész együttes el­látogatott Bulgária nagy fiának, Dimitrov elvtársnak mauzóleumá­hoz, hogy ott koszorút helyezzen el. Meg kell említenem, hogy ezt a gyönyörű márványépületet a bol­gár nép három nap és három éjjei építette fel. Az utolsóelőtti hangversenyün­kön részt vettek az összes népi de­mokratikus és kapitalista országok követei és diplomatái. Ezen az elő­adáson mindenki láthatta, hogy mi­lyen erős barátság fűzi egymáshoz népi demokratikus országainkat nemzetiségre való tekintet nélkül. Láthatták azt a testvéri szeretetet, amely kibontakozott a két nemzet között. Pionírok futottak közénk és virágcsokrokkal halmoztak el bennünket. így akarták kifejezni a bolgár nép irántunk valc szerete­tét. Szófiától búcsút véve a következő állomásunk Plovdiv volt, majd Sta- rá Zagora. Stará Zagorában szabad­téri előadást tartottunk, melyen több mint 18.000 néző vett részt. Május 14-én Slivenben voltunk, ahol a rossz időjárás miatt színház­ban kellett megtartanunk előadá­sunkat. Az érdeklődés az előadás iránt itt is olyan nagy volt, hogy az embereket a rendezőség alig tud­ta visszatartani, hogy be ne hatol­janak a színházba. Azok részére, akiknek nem jutott hely, mikrofo­nokat helyeztek el az utcákon és azon keresztül közvetítették mű­sorunkat. Május 15-én Burgasba értünk s itt láttuk először a Fekete-ten­gert. A látvány, mely szemünk elé tárult, gyönyörű volt. Legnagyobb csodálkozásunkra a tenger vize kék és zöldszínű volt. Itt már várako­zott ránk két kisebb hajó, hogy kivigyen benünket a tengerre. Gyö­nyörű napsütéses időnk volt. Utazásunk folyamán sok szépet és érdekeset láttunk. Bulgária vá­rosaiban gyönyörű parkok vannak és egész Bulgária olyan, mint egy gyönyörű gyümölcsöskert Követ­kező állomásaink Tolbuchin, Ko­lárograd, Pleven, az utolsó pedig Ruse volt, ahol búcsút vetünk Bul­gáriától és vendégszerető népétől. Szűcs Sándor Voltak elvtársak, akik pillanatnyi­lag feladták a reményt az út folytatására. Itt mutatkozott meg, hogy az elméleti előadásnál ki tette magáévá a helyes öltözködés fontos­ságát. Bizony akadtak olyan elvtár­sak, akik a helytelen öltözködés miatt kimerültek és segítségükre kellett menni. A kollektív szoros együttműködése azonban legyőzte ezt az akadályt is. A gyengébbek­nek segítségére siettek és így foly­tatták tovább az utat. így érkez­tünk el célunkhoz, a lövészethez, mely a legfontosabb feladataink közé tartozik és kemény próbára teszi a bajtársakat. A legjobb eredményt a lövészetben géppisz- 1 tollyal Hrabovszky, géppuskával Ja­nyúrek bajtársak érték el. A befe­jezett gyakorlat után tisztjeink ki­értékelték az elért eredményeket, rámutattak a példásan lövő elv­társakra, valamint azokra a hibák­ra is, melyek előfordultak e gya­korlat folyamán, mivel a hibáit fel­tárásából tanulhatunk a legtöbbet, hogy a jövöben elkerüljük ezeket a hiányosságokat. A gyakorlat után a bajtársak fá­radtan, de mégis vidáman beszél­tek arról, hogy a jövöben még fo­kozottabb mértékben fogják haroi képességüket növelni, hogy 100 szá­zalékra teljesíthessék mindazokat a feladatokat, melyeket dolgozó né. pünk elvár tőlünk hazánk biztonsá. gának megvédése érdekében. Pandy József közkatona Hogyan készül alakulatunk pártunk X. kongresszusára Alakulatunknál a pártszervezet igen jó agitációs munkát fejt ki. Nem állunk meg a választásoknál elért eredményeknél, hanem a si­kereket felhasználjuk további si kerek elérésére. A pártszervezet a jó agitációs munkával nagy sikert ért el. A század agitátorai jó agitációs munkát fejtenek ki, kihasználva a napi sajtót, melybe katonáink ta­pasztalataikról írnak. A politikai iskolázás terén is szép eredménye­ket érnek el az oktatók. Tanítááuk eredménye, hogy nincsen egyetlen katona sem, aki ne tudna írni-ol­vasni. Gazdag könyvtárunk van. melyben igen sok magyar, szovjet, csehszlovák és több nyugati haladó­szellemű írót megtalálhatnak ka­tonáink. Este gyakorlat után a szíjad ösz­szes tagjai összejönnek beszélgetni a napi eseményekről, pártunk X. kongresszusáról és legtöbb szó esik a nap sikereiről és a következő na­pi tervekről. Nem állhatunk meg az elért sikereknél, még nagyobb sikereket akarunk elérni pártunk X. kongressžusa tiszteletére, még nagyobb szorgalommal kell dolgoz­nunk, mint idáig dolgoztunk. Willant László, közkatona. Az ifjúsági szervezet néphadseregünk alapköve A hadsereg keretében éppen úgy mint a polgári életben, fontos té­nyező az ifjúsági szervezet. Ifjú­sági szervezetünk félév alatt szi­lárddá kovácsolódott. Aktív tevé­kenységet fejt ki a legjobb ered­mények eléréséért mind a-kultúra, mind a politikai és harci tevékeny­ség terén. Szép eredményekről be­szélhetünk az elmúlt félév után. Nem egyszer adta tanújelét alaku­latunk, hogy mind a politikai, mind a harci felkészültség valóban ma­gas fokra emelkedett. Ezen ered­mények elérésében oroszlánrésze volt ifjúsági szervzetünknek. Pár­tunk X. kongresszusának megün­neplésére kötelezettségvállalások­kal készülünk. Közgyűlésünkön elhatároztuk, hogy növeljük szervezetünk létszá­mát. Valamennyi tag kötelezettsé­get vállalt, hogy agitációs munkát fog kifejteni a tagtoborzás érde­kében. Célunk leginkább a kis- és középparaszt családból származó ifjúság szervezésére irányul. Ugyanis szervezetünkben a föld­műves ifjúság sorai közül van a legkevesebb. Ezért a fősúlyt a földműves ifjúság szervezésére irá­nyítjuk, hogy ezáltal megvalósít­suk alakulatunknál azt a lenini el­vet, amely mind szorosabbá fűzi a munkás és paraszt szövetséget. Az eddigi agitáció eredményeként könyvelhetjük el azt hogy már né­syen kérték felvételüket az alakú­iati szervezetbe. Továbbá a köz­gyűlésen minden tag elfogadta azt a javaslatot hogy nem lesz egy tag sem szervezetünkben, aki meg tie szerezné a Fučík-jelvényt. Tu­datában vagyunk annak, hogy mi­iyen nagy segítséget nyújt ismere­teink bővítése terén a haladó iro­dalom. A jelvény megszerzéséhez szükséges irodalmi anyaygot közö­sen, csoportokban tanulmányozzuk át. Szakaszunkat három csoportra osztottuk fel. Minden egyes cso­port vezetőjévé olyan elvtársat vá­lasztottunk, aki már tulajdonosa a Fučík-jelvénynek. Tisztjeink min­den lehetőt megtesznek tervünk teljesítése 'érdekében. Kérésünkre oly filmeket vetítenek, amelyek kapcsolatban vannak a tárgykör­rel. A napokban megnéztünk két filmet, „Távol Moszkvától'* és „Az acélt megedzik" címűeket. A film nagy segítséget nyújt és elősegíti kötelezettségvállalásunk minél előb­bi teljesítését. Szeretette! és oda­adással olvasom a jelvény megszer­zéséhez szükséges könyveket. Örömmel tölt el az, hogy a had­seregnél alkalmam nyílt megismer­kedni az új haladó szovjet és cseh­szlovák irodalommal és az iroda­lom képviselőivel műveiken keresz­tül. Alkalmam nyilt megismerked­ni a csehszlovák dolgozó nép hű­séges és halhatatlan fiának életé­vel és minden időben példaképül állítom magam elé a nemzet nagy hősét, akit még a fasiszta koncen­trációs tábor borzalmai sem tör­tek meg és nem tántorítottak el népe és hazája szeretetétől. Boldog vagyok, hogy művein ke­resztül, amelyeket nehéz körülmé­nyek között írt, megismerkedhe­tem a nagy kommunista íróval, Július Fuöíkkal. Majersky Márton, közkatona.

Next

/
Oldalképek
Tartalom