Uj Szó, 1954. június (7. évfolyam, 132-158.szám)

1954-06-05 / 136. szám, szombat

( 1954". június 5. ui szo Védjük, óvjuk nyelvünk tisztaságát „Becsüljük nyelvünket, védjük, óvjuk nyelvünk tisztaságát. Kerül­jük az idegenszerűségeket beszé­dünkben, írásunkban." Lépten­nyomon találkozunk ezekkel a jel­szavakkal folyóiratok, napilapok hasábjain, és a mindennapi élet­ben is. Azonban a konkrét javas­lat még mindig kevés, a hibák egyenes, nyílt, őszinte feltárása még mindig késik, egyszóval alig­alig mutatkozik kezdeményezés ezen a téren. Pedig mennyi kér­dés áll nyitva előttünk, mennyi a megoldatlan probléma a nyelvmű­velés terén. Nyelvünk tisztaságának egyik legádázabb ellensége az idegen ha­tás és a nyelvi idegenszerűségek hatalmas tömege. Harcolnunk kell ezek ellen az idegen szavak, ide­genszerű kifejezések ellen, hogy nyelvünk megfeleljen feladatának, hogy valóban olyan eszközzé vál­jon, melynek segítségével az em­berek érintkezhetnek, kölcsönösen kicserélhetik gondolataikat, de úgy, hogy valóban könnyen érthető legyen beszédük és nyelvük min­denki számára.­Tudjuk, hogy a nyelv tükrözi a társadalmi, politikai és gazdasági életben beálló változásokat, s ma­ga is állandó változás állapotában van. Egyszóval a nyelvben is folyton folyik a küzdelem az el­haló és az új, keletkezésben levő erők között, s e küzdelem a nyel­vet átalakítja. A nyelv régi elemei részben eltűnnek, vagy megváltoz­nak, s elfoglalja helyüket az új, az életrevaló. így alakul át, gya­rapszik vagy csökken az egy nyel­ven beszélő közösség szókincse, szókészlete. Ez a szókincs, — mint a nyelv legkevésbbé állandó ré­sze — főleg idegen hatásokon ala­puló változásoknak van legjobban kitéve. Idegen szavak állandóan hatolnak be a nyelvbe, hiszen ál­landóan érintkezünk idegen népek­kel, s ezeknek az érintkezéseknek az eredménye rendszerint kölcsö­nös hatás, mely az új szavak, az új fogalmak átvételében jut kife­jezésre. A magyar nyelv a finnugor kor­tól kezdve napjainkig sokszor érintkezett idegen nyelvű népek­kel, s ezért több nyelv hatása mutatkozik meg nyelvünkben is. Ez az idegen hatás nemcsak nyel­vünk szókincsére szorítkozik, de a ragozásra, szóképzésre is, tehát majdjíém a nyelv egész anyagára. Azokat az idegen szavakat, ame­lyek az idők folyamán nyelvünk­ben meghonosodtak, jövevénysza­vaknak nevezzük. Ezek már nyel­vünk szerves részét? alkotják, s használatuknak nyelvészeink sze­rint múltja van nyelvünkben. A más nyelvekből kapott sza­vak nem gyengítik, hanem ellen­kezőleg, gazdagítják és erősítik a nyelvet. Ezért bátran mondhatjuk, hogy a nyeltf tisztaságának alap­elve nem az, hogy minden új dol­got, új fogalmat a nyelv belső eszközeivel kell kifejezni, — mint egyes nyelvvédők mondják, — mert akkor meg kellene szűnnie a népek érintkezésének, abba kel­lene hagynunk az idegen nyelvek tanulását is. így pl. ha a szláv család, csárda, gabona, kemerce, mostoha, unoka, pince stb. sza­vaink nem kerültek volna jöve­vényként nyelvünkbe és nem sza­porodtak volna el származékaik­kal együtt, akkor, — mint nyelvé­szeink emlegetik — „nyelvünk nem volna azonos a mai féltetten magyar nyelvvel."! Két dolgot keíl szemelőtt tar­tanunk az idegen szavak átvéte­lénél és használatánál. Elsősorban azt, hogy szükségünk van-e rájuk, nincs-e rájuk esetleg megfelelő magyar szavunk, másodszor pedig, vajjoi* megfeleľ-e az átvétel az élő nyelv törvényeinek? — A ma­gyar nyelv 1945-ig hemzsegett az idegen, latin, német stb szavak­tól, de ma sem mentes tőle. Meg kell tanulnunk a nép nyelvén, magyarul írni és beszélni, s ide­gen szavakat csak szükség esetén szabad használnunk. Bár az új fogalmak megjelölésének legegy­szerűbb módja valóban az lenne, hogy velük együtt átvesszük ne­vüket is, mégis helyesen csak ak­kor járunk el, ha az idegen sza­vakat jó és megfelelő magyar sza­vakkal helyettesítjük, s ezzel ele­ge 1 , teszünk nyelvünk alaptörvé­nyei: a világosság, egyszerűség és érthetőség követelményének. Vi­gyáznunk kell azonban arra is, hogy néha, amikor a nyelvtudo­mány az idegen szót jó magyar szóval helyettesíti, a közhaszná­lat mégis az idegen szót tartja meg, mert a magyar megfelelők nem alkalmasak a szó új értelmé­nek kifejezésére. Ilyen például a konferencia és konzultáció szavunk is. Igen fontos a szüntelen és ál­landó nyelvújítás. Legtöbbet ebben a sajtó segíthet nekünk, amikor az aspiránst tudósjelöltnek, az aspi­rantúrát tudósképzésnek nevezi, a kombájn-t arató-cséplőgépnek, (természetesen nem minden kom­bájn, arató-cséplőgép!!) a konspi­rációt összeesküvésnek, s a patro­nál-t pl. a pártfogol, segít, vezet, támogat stb. szavakkal helyettesí­ti. Nagyon sok idegen szavunk he­lyettesíthető bátran a magyar megfelelővel. így elkerüljük, hogy beszédünk értelmetlen legyen a tömegek számára, s így érhetjük el a magyarosság annyiszor han­goztatott színvonalát is. Amikor nyelvünk tisztaságát tartom szemelőtt, nemcsak a nyel­vészek által hibáztatott idegen sza­vak átvételére gondolok, mint az agresszió, diszpécser, fetisizál, kon­spiráció, provokátor, vulgarizál, tematika stb. Ezeknek a szavak­nak nagy része már oly szívósan él a nyelvben, hogy meg sem kí­sérelhetjük helyettesíteni őket. Ellenben olyan szavakra és szó­szerkezetekre gondolok, melyek napjainkban szlovák nyelvi hatás következményeként és különösen 1945 óta terjedtek el nyelvünk­ben. Ismétlem, nem harcolni akarok az ellen, hogy egyes új szóalkotá­sok és szerkezetek gyökeret ver­jenek nyelvünkben. Ez egészséges folyamat, de csak akkor, ha a nyelv fejlődése úgy kívánja, s használatukat szentesíti a nyelv­szokás is. így pl. kombinát sza­vunk nehezen helyettesíthető ma­gyar megfelelővel, de nincs is er­re szükség, hiszen a nyelvszokás már szentesítette használatát. Nyelvészeink akkor fogják fel he­lyesen a kérdést, amikor azt mond­ják, hogy sohasem szabad nyelvi jelenségeket elszigetelten néznünk, s nem szabad az új jelenségekre régi szabályokat alkalmaznunk. Napjaink legégetőbb problémája nálunk, mint már említettem, a szlovák nyelv hatása nyelvünkre. Ez a hatás megmutatkozik íróink, fordítóink, újságíróink nyelvében is, ahol sokszor találkozunk ide­genszerűségekkel, szlavizmussal mind a szófűzés, mind a szórend területén. Brosúrák szövegében, ahol rányomja bélyegét a nyers fordítás a szövegre, és ahol sűrűn fordulnak elő olyan helyesírási hibák, melyek erős külső hatásra mutatnak rá. Igy pl. elfogaták, füg, stb., ahol nem jelölik a mással­hangzó hosszúságát. Ugyanez a probléma iskoláink­ban, egyetemeinken is, ahol néha olyan keveréknyelvvel találkozunk, hogy valóban mi is arra gondo­lunk, meg kell tanulnunk szlová­kul, hogy megértsük a szlovákiai magyarok nyelvét. Az egyetemi hallgatók referátumokat készítenek beszámolók helyett, a fakultá-ra és nem egyetem-re járnak, jegy­zetek helyett szkriptákból tanul­nak, az előadásaik nem ütköznek, hanem kolidálnak, s magukat filozófusoknak tartva teóriáról, praxisról, szeminár-ról, litera túrá­ról, krúzsok-ról, stipkóról beszél­nek elmélet, gyakorlat, szeminá­rium, irodalom, tanulókör, ösztön díj helyett. S -ha a nehéz „skúškák" után a „diplom"-ot kezükbe kap­ják, nem tudom vájjon pályáz­nak-e majd valahol „assistens"-i állásra, de talán csak olyan utó­pista tanszéken, ahol nem a jól­sikerült vizsgák-ért kapott okle­vél-lel kell megpályázni a tanárse­gédi állást! Lépten-nyomon találkozunk ta­nulóink nyelvében is a szószerinti szlovák nyelvtan alkalmazásával ott is ahol szabályaink eltérőek. Igy #pl- pártok, intézmények, hi­vatalok, társulatok, stb. nevé­nél, napilapok, folyóiratok címé­nél, ahol a magyar helyesiírás szabályai szerint a név minden szavát, illetve a cím minden lénye­ges szavát nagy kezdőbetűvel ír­juk, ellentétben a szlovákkal, ahol más a jelölési mód. Nem is beszé­lek a jövő idő helytelen haszná­latról, amit szintén *ldegen nyel­vi hatásnak köszönhetünk, igy pl. „fog lehetni" az egyszerű lehet, vagy majd lehet helv/jtt, holnap el fogok utazni, holnap elutazom he­lyett stb. Felesleges ugyanis az igét jövő időbe' tenni, ha a mon­datban valami más szó is kifejezi már a jövőidejűségét stb. Nyelvjárási kutatómunkám köz­ben megfordultam több délszlo­vákiai magyar városban, ahol az idegen, a szlovák hatás problémá­ja a különböző hivatalos és ma­gánjellegű kétnyelvű feliratoknál éri el csúcspontját. Nagyon sok hibával és még több magyartalan­sággal találkoztam ezekben a fel­iratokban. Mint .az előbb már rá­mutattam, a szlovákiai magyarság nyelvét a bilingvizmus, a kétnyel­vűség jellemzi. A nn ak ellenére azonban, hogy keveréknyelvet hasz­nál, sőt .sokszor csak így beszél, mégis erősen ellenáll az idegen hatásnak, úgy, hogy komoly válto­zásokat a nyelv rendszerében a szó­kincs gyarapodásán kívül nem ész­lelhetünk. A gazdasági, politikai és társa­dalmi élet új szavai rendszerint szlovákból való átvételek. Az át­vétel azzal kezdődik, hogy a szlo­vák és magyar szó egymás mel­lett él, használatos. így a magyar kifejezések passzív szókinccsé vál­nak és lassan feledésbe merülnek. Sokszor például az átvevő kétel­kedik abban, hogy a szó a ma­gyarban is megtalálható, s ezért nyugodtan átveszi az idegen szót. Alapszókincsünk természetesen változatlan marad (kéz, férj, há­rom stb.), a szlovák nyelv inkább a nyelvtani szerkezetben érezteti hatását. , Sokszor használnak a magyar hangtani jelek helyett szlovákot és a feliratok autobus megállóról beszélnek Komáromban, az üzle­tekben fagyastot halat kínálnak Léván megvételre stb. Legtöbb a hiba a cégtáblák és egyéni hirde­tések területén. Készítőik nem is­merik az egybeírás, különírás sza­bályait, s így írnak pl.: munka erő ügyosztály-t munkaerő ügy­osztály helyett. Nem jelölik az ékezeteket sem, bár a magánhang­zók rövidségének vagy hosszúsá­gának megkülönböztetése igen fon­tos, mert a rövid magánhangzóval írt szó gyakran egész mást jelent, mint hosszú magánhangzós párja. Pl.: Szülök! Szülők! helyett egy délszlovákiai magyar város felhí­vásában. A szószerinti fordítás kö­vetkezménye sok helyen a rossz szóalkotás. Igy népi művészeti kör Népművészeti Kör helyett stb. Ugyancsak idegen hatásnak tud­ható be, hogy feleslegesen hasz­nálják a névelőt az érsekújváriak is, pl. bővebb információt ad az utazási irodánk, ehelyett: bővebb felvilágosítást utalási irodánk ad stb. A mi feladatunk azonban nem­csak a' hibák megállapítása, hanem azoknak nyílt feltárása és kikü­szöbölése mind beszédünkben, mind írásunkban, munkahelyünkön és napi életünkben is. Csak közvetlen nyíltsággal s készséges javítani­akarással érhetjük el azt, hogy nyelvünk valóban tiszta és világos legyen. Ezt szeretném elérni ezzel a rövid beszámolómmal is. írjunk magyaroknak magyarul s beszeljünk magyarul a magya­rokkal!! Dr. Kern Mária. NAZIM HIKMET: ­KALÓZDAL Hallgassátok... hogyan daloltak régente a vakmerő kalózok, arany függőjük a napban éles kardként ragyogott: Gömbölyű volt a hordódonga, mint a csípőd, Donna Madonna, duhajul ittuk Spanyolhon tüzes borát s vérszínű borért vérünket szíttál: , a madridi dajnák. Hajónk hasába hurcoltunk minden kincset, ötszáz négerre vertünk rabblüncset — vigadjatok! gazdag a zsákmány! Mint sebes pisztráng szeltük át a tengert, ó ne rettegj, ölelj magadhoz, büszke Madonna! Csak Afrikában garázda kalóz a nevünk, de tisztes kufárok vagyunk Lisszabonban! Rohan a fekete, meztelen csorda! Rajta, utána! Láncold sorba! Gazdag prédát hordj a hajókra!... ^ Gömbölyű volt a hordódonga, mint a csípőd, Donna Madonna, duhajul ittuk Spanyolhon tüzes borát, folyékony aranyát! S vérszínű borért vérünket hadd szijják a madridi dajnák! Dr. Blaskovics József nyersfordítás^ alapján török eredetiből fordította TÓTH TIBOR * • • (3red( Hiszek, igaz hívő vagyok, hiszek az emberi nagy erőben; a töke vérrel mázolt napja éppen most van Ismenőben. Szentjeim is mind halottak, nem naplopásért lettek szentek, hanem hősök a nagy ősök, kik szabadságért hálni menték. O Hiszek istent, hogyne hinnék? Él a forró hegyievében s glóriákat bugyborékol óriási jó kedvében. Hogyne hinnék a pokolban? Hurcoltuk a nehéz jármot, s tisztítótűz széppé mosta rég bűntől a fél világot. A mennyországot megtaláltam, de nem fönt a magas égben, hanem itt lenn, itt a földön, barna kislány szép szemében. Fecsó Pál | t..t»i<>i»ti>«»i"e"i«S"t"i»i Szovjet művészek nagysikerű vendégjátéka Nyitrán és Brattslavában Az idei ^„Zenei Nyál" Nyitrán május végén kezdődött és e hó 20­íg tart. Eddig a Szlovák Filharmó­nia, a Berlinben és Bukaréstben díjat nyert Lucnica-együttes mu­tatkozott be, majd június 1-én Ga­lina Barinová Sztálin-díjas szovjet művésznő lépett fel, akit Naum Valter kísért zongorán. A szovjet művészek koncertje Nyitrán ese­ményszámba me^t. Olyan művészi élménynek voltunk részesei, amely felejthetetlenül emlékezetünkben marad. Galina Barinová hegedűmüvész­nő műsorán Handel, Beethoven, Csajkovszkij, Glier, Smetana, Dvo­rak és Ravel szerzemények szere­peltek, majd a közönség fergeteges tapsvihara után eljátszotta* még Brahms Ötödik magyar táncát és Bartók Béla román táncait. Ä mű­vésznő játékát mély átérzés, hatá­rozott vonókezelés s emellett bá­mulatos könnyedség jellemzi. Kí­sérőjének, Naum Valternek ugyan­csak lenyűgöző volt a játéka. Barinová a hangverseny után el­mondotta, hogy csak itt Szlová­kiában tudta meg, hogy Bartók szlovák népdalokat is gyűjtött, amelyeket a Slovenská Matica őriz. Az itt Nyitrán előadott Bartók­szám a szemében tulajdonképpen három népi kultúra, a szlovák, ro­mán és magyar kultúra találkozá­sának jelképe. Naum Valter zongoraművész is először járt Nyitrán. Elmondotta, hogy a Magyar-Szovjet Barátság Hónapja alkalmával hosszabb ideig Magyarországon tartózkodott s ott megismerkedett a magyar zeneélet kiválóságaival. Nagy élményt je­lentett neki találkozása Kodály Zoltánnal. Felvilágosítottuk, hogy Kodály sok szép dalát éppen Nyitra mellett gyűjtötte, a Háry János toborzó j át Zsérén. Gerencséren meg Csitár községekben is gyűjtött nép­dalokat. Jól esett, — mondja Naum Valter — mikor nagy >szeretettel es lelkesedéssel fogadta játékunkat a nyitrai közönség. Mi, 1 akik sokszor távol vagyunk szeretett hazánktól, ilyenkor mélyen átérezzük, mi­csoda hatalmas eszme a szocialista hazafiság. Mindenütt otthon érez­zük magunkat a dolgozók közt. Testvéri szeretetemet küldöm a szlovákiai dolgozóknak és sok si­kert kívánok nekik a szocializmus építésében. Tudom, holnap Brati­slavában ugyanezt fogom érezni. A zene összeforraszt minket művé­szeket a dolgozókkal. M. L. Szerdán, június 2-ári Bratislava dolgozói gyönyörködhettek a nem­zetközi zenei fesztivál keretében a szovjet művészek elragadó játéká­ban. Szereplésük újból bebizonyí­totta a szovjet előadóművészet utol­érhetetlen magas színvonalát.­Az est keretében fellépett Daniel Safran, Sztálin-díjas kiváló gor­donkaművész, aki a hallgatókat különösen Chopin és Schubert mű­veinek, Schumann gordonkahang­versenyének és Weber szonátájá­nak mélyén átérzett mesteri játéká­val kötötte le. Alexander Vaszilje­vics Kornejev fuvolaművész, a nem­zetközi és össz-szövetségi versenyek államdijas győztese Handel, Gluck, Ljadov és Debussy műveit játszot­ta nagyszerű technikával és mély átérzéssel. Az est befejező részében Galina Vszevolodovna Barinova Sztálin­díjas hegedűművésznő lépett fel, aki gazdag műsorából Händel, Sme­tana, Prokofjev és Ravel szerzemé­nyeket játszott. A közönséget le­nyűgözte játékának magávalragadó varázsa, hegedűjének világos, zengő meleg tónusa. A felejthetetlenül szép est sikeréhez nagy mértékben hozzájárultak Nina Muszinjanova és Naum Genadievics Valter, akik a szovjet vendégeket zongorán kí­sérték.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom