Uj Szó, 1954. június (7. évfolyam, 132-158.szám)

1954-06-29 / 157. szám, kedd

* U 510 1954. lúnius 29. Hozzájárulunk a mezőgazdaság fellendítéséhez AMIKOR SZÁNTÓFÖLDEK KÖ­ZÖTT halad a vonat, gyakran hal­lani egyes városi utasoktól olyan­féle megjegyzéseket, hogy „jó ter­més lesz, szép a rozs ez idén ..." Persze, ha éppen búzatábla suhan el az ablakok előtt, a vidéki úti­társak arcán nehezen lehet eltit­kolni a mosolyt, amely a ,,szak­értő'' tájékozatlanságának szól. De hogyan is feltételezhetnénk a vá­rosi emberről, hogy kiismerhetné magát a falu problémáiban, még akkor is, ha netalán a mezőgaz­daság részére készíti a gépeket a városi gyárban? Hasonló gondolatokkal léptem a bratislavai Dimitrov-üzembe, hogy ott a mezőgazdaság részére műtrá­gyát készítő részleg dolgozóival beszélgessek. Vas elvtárs, a részleg egyik dolgozó;a itt lakik a város­ban, itt is dolgozik. Amikor vele beszélgettem, természetesen arra volíwn kíváncsi, hogyan végzi a mezőgazdasági munkát egy vegyi­üzem dolgozója, különösen ha mű­trágyát gyárt. — vKell a műtrágya — feleli. — Főleg most, amikor a X. pártkon­gresszus oly nagy súlyt helyezett a mezőgazdaság fellendítésére. De mi megtettük a magunkét, válla­lásunk keretében 200 tonna mű­trágyát termeltünk terven felül. — Túlteljesítjük a műtrágyagyár­tási tervünket — szól közbe Mi­narovič János, a részleg legjobb dolgozója. — Műtrágya lesz elég. Csak attól függ, hogyan használ­ják majd. Mert nem minden földre jó ám a szuperfoszfát. Tudni kell, hogy hova teszik és hogyan ada­golják. Azután olyan kimerítő szakelő­adásban volt részem, mintha egy agronómussal beszélgetnék. A be­szélgetésből kitűnt, hogy az itt dol­gozó munkásoknak szívügye a ter­melés. De nemcsak ez, hanem minden zsák műtrágyával üzene­tet küldenek mezőgazdaságunk dol­gozóinak, hogy a legcélszerűbben használják azt fel. A műtrágyát gyártó részleg dol­gozói munkájukkal bekapcsolódtak az összüzemi vállalás teljesítésé­be, amely szerint az üzem 1,100.000 koronát takarít meg az önköltség csökkentésével. Ez a részleg főleg a gépjavítások idejében való el­végzésével járul hozzá az önkölt­ség csökkentéséhez. Igy született az a kezdeményezés, amely szerint i javításoknál nem veszik igény­be a központi karbantartóműhely dolgozóinak szolgálatát. Minden dolgozó saját gépének gondos őre. Most, amikor a generáljavitások folynak, a legnagyobb gép, a fel­vonó javítását, is a részleg dolgo­zói vállalták. Itt dolgozik Minaro­vič, Kemény, Vas elvtárs is. A részleg karbantartói, Lyžička és Nemeik elvtársak vezetik a mun­kálatokat. Azzal, hogy a részleg dolgozói saját maguk javítják gé­peiket, nemcsak az önköltség csök­kentését érik el, hanem mindjárt úgy állítják be gépeiket, ahogyan azt munkájuk megkívánja. Igy fo­kozzák a gépek kihasználását is. Ez a kezdeményezés még régeb­ben a szállítószalagok gyakori sza­kadásánál keletkezett, amikor ki­tűnt, hogy nem érdemes minden szakadásért a karbantartó műhely­ből hívni segítséget. A részleg dol­gozói ma már arról biztosítanak, hogv a generáljavításokat is idő előtt befejezik. A BRATISLAVAI DIMITROV ÜZEM azonban nemcsak a műtrá­gyát gyártó részlegének munkájá­val segíti mezőgazdaságunkat. Az üzem védnökséget vállalt a ma­lackai gép. és traktorállomás fe­lett. Amikor az üzem dolgozói meg­ismerkedtek a CsKP X. kongresz­szusának irányelveivel, még szoro­sabb kapcsolatba léptek a védnök­ségük alatt álló traktorállomással. A Dimitrovec című üzemi újság az első kongresszus utáni kiadásában melléklettel lepte meg olvasóit. A melléklet felirata „A trakto­ros". Ez a melléklet a malackai traktorállomás problémáival és ne­hézségeivel foglalkozik. Legutóbb egy cikk jelent meg, amely az üzem dolgozóit a traktorállomás köny­velésének és nyilvántartásának ne­hézségeiről tájékoztatja. Feleletkép­pen Novovesky elvtárs vállalta, hogy mint főkönyvelő áll majd a traktorállomás rendelkezésére. No­vovesky elvtárs már a traktorállo­máson dolgozik és amint maga mondja, ott is marad. Hasonlóan reagált az üzemi újság felhívására Korček mester, a gépműhely dol­gozója is. Arra kötelezte magát, hogy három hónapon át a traktor­állomás munkájának megszervezé­sében segédkezik majd. A villanyszerelőműhely dolgozói sem vonták ki magukat a traktor­állomásnak nyújtott segítségből. Villanyórát és más villanyfelsze­relést készítenek az állomás ré­szére. A tövábbi együttműködés még jobb megszervezésére az üze­mi pártbizottság, a szakszervezeti tanács és a CsISz funkcionáriusai utaztak ki Malackára, hogy a hely­színen állapítsák meg, milyen se­gítségre lesz szüksége a védnök­ségük alatt álló gép- és traktor­állomásnak. MIELŐTT ELMENNÉK a mű­trágyagyártó részlegből, még Fritz elvtárssal, a részleg vezetőjével be­szélgetek. Friitz részlegvezető tu­datja, hogy a jövőben a részleget még nagyobb feladatok várják és ezeket csak úgy lehet teljesíteni, ha a generáljavításokat idejében és pontosan végzik el. Meg is ne­vezi a részleg legjobb dolgozóit­Hanic, Krampl, "Filip mesterek arra törekednek, hogy minél előbb a műtrágya újabb tonnáit szállíthas­sák mezőgazdaságunknak. Amikor búcsúzunk, az ablaknál nyíló muskátlik integetnek felénk. Fritz elvtárs nem felejti el meg­jegyezni, hogy saját gyártmányú műtrágyával vannak gondpzva. — Legjobb ha magam próbálom ki, milyen a hatása — mondja — Nézd csak, milyen szépen nőnek ... V. G. A tagozó nép keményen bün*eH a háborús gyújtogat k seltfő t 1954. június 22-től 24-ig terjedő napokban folyt le Prágában a leg­felső bíróság katonai kollégiumá­nak szenátusa- előtt azon 13 go­nosz: ovőből álló csoport pere, aki­ket a katonai ügyész hazaárulás, kémkedés és az ezen gonosztettek támogatásának bűntettével vádolt. Ezeknek az árulóknak csoportja összeköttetésben állt a ríyugati im­perialisták ellenséges kémhálózatá­val, akiknek utasításait teljesítet­te. Tevékenységét 1948-ban a volt csehszlovák nemzeti szocialista párt főtitkárának, az áruló Krajina fel­számolt kémhálózatának maradvá­nyaihoz fűzte, aki már a megszál­lás idején elárulta a csehszlovák fölkelést a Gestaponalc és a cseh nemzet gyilkosának, K. H. Frank­nak. Miután 1948 februárjában dolgozó népünk felmorzsolta ellen­ségeit, Krajinának és az összes többi bérencnek külföldi kenyér­adóikhoz való menekülése után egyik közülük Krajina titkára, Knotek kém nyugatra menekülése előtt bizalmas munkatársát, Old­rich šormot bízta meg a kémtevé­kenység irányításával. Knotek 1948 június 15-én visszatért a köztársa­ságba, hogy rövidhullámú leadóál­lomás segítségével biztosítsa a kap­csolatokat a külföldi árulókkal és az ellenséges külfölddel és hogy újabb felforgató tevékenységet fejt­sen ki. 1948 nyarán Oldrich Šorm­mal együtt bebörtönözték, de az utóbbinak sikerült megszöknie. Éppen šorm elítélt csoportjának tagjai voltak azok, akik rejteget­ték, segítették külföldre való-me­nekülésében és tpvábbra is kapcso­latot tartottak fenn vele. Šorm az államellenes szervezet további irányitásával Václav Syro­vátka vádlottat, egy textilnagyke­reskedés volt társtulajdonosát bízta meg, akivel már régebben együtt- J működött mint kém. A népi de­mokratikus rendszernek ez az es­küdt ellensége nagyon aktivan dolgozott. Saját kezdeményezéséből kapcsolatot teremtett a CIC ame­rikai kémszolgálat bérenceinek más illegális csoportjával. Részle­tes vallomást tett arról, hogy az egyik nyugati hatalom hírszerző csoportjával való együttműködésen kívül hogyan teremtett kapcsola­tot az amerikai hírszerző szolgálat­tal Nyugat-Németországban egy további szökött áruló és kém köz­vetítésével, akitől utasításokat ka­pott a köztársaság területén vég­zett illegális útjaival kapcsolatban, vagypedig a már elítélt Miloš Kaš­t'ák közvetítésével. Ezen az úton juttatta át a kémhíreket is. Segít­ségükkel ő maga is rövid időre il­legálisan Nyugat-Németországba került, ahol a nyugatnémetországi amerikai hírszolgálat vezetőjétől, Katko ezredestől pontos utasításo­kat kapott csoportjának további tevékenységére. Šormtól aztán irányelveket kapott gazdasági, po­litikai, katonai és biztonsági jel­legű kémhírek megszerzésére, meg­kapta a sifrirozáshoz szükséges se­gédeszközöket és azon fontos vál­lalatok jegyzékét, amelyekről hí­reket kellett szereznie. Ezenkívül a már említett ame­rikai kém segítségével megszervez­te különféle ellenséges elemeknek a köztársaságból való menekülését, mint Kudláček volt tábornoknak, Süssernek, a nyugati hadsereg tisztjének, Šorm áruló feleségének és más árulóknak menekülését. Abban az igyekezetében, hogy hazánknak minél nagyobb károkat okozzon, teljesen hasonló volt Sy­rovátkához egy további vádlott, Antonín Smolík, a régi csendőrap­parátus tagja. Egy másik vádlott, Mária Jirikovicová, szintén a régi rendőrapparátushoz tartozott. Az ő segítségével szökött külföldre Knotek és Šorm. Nemcsak mint a csoport összekötője játszott fontos szerepet az ellenséges hírszerző szolgálatokkal fenntartott kapcso­latok terén, hanem maga is nagyon aktív tevékenységet fejtett ki. E hazaáruló és kémbanda vezérka­rába tartozott dr. Bohumil Ryba volt egyetemi tanár is, a burzsoá „tudós" típusa, aki azért kapcsoló­dott be ebbe a tevékenységbe, mert Syrovátka az „iskolaügyi minisz­ter" funkcióját ígérte neki. Syro­vátka letartóztatása után Ryba vet­te át a' vezetést, megújította az összes kapcsolatokat és kérte Sor­mot egy rövidhullámú leadóállo­más létesítésére. Az árulás vissza­taszító képét kiegészítették vallo­másaikkal e csoport többi tagjai­František Petríček volt kereskedő és fasiszta, aki üzletében készsége­sen berendezett Syrovátka részére egy fülkét kémösszeköttetés részé­re, három további áruló, Josef Dryml, František Nový feleségé­vel, Vlasta Novával és František Šimunek tisztviselő, aki az uszító­hangú röpiratok terjesztéséről ak­tív tevékenységre, tért át Knotek és Šorm árulók menekülésének tá­mogatásával. MuDr. Vladimír Cha­dina, az úgynevezett „jobb társa­ság" tagja volt az, akinél néhány vádlotton kívül több más áruló is megfordult, mint Ferdinand Pe­routka, Schwarzenberg nagybirto­kos és mások. Az utolsó két vádlottnak, Eliška Volfová kalaposnőnek és Ivo Vý- bornýnak, Syrovátka unokaöccsé­nek kihallgatása teljessé tették Sy­rovátka gonosztevő jellemének ké­pét és megmutatták, hogy népi de­mokratikus rendszerünk iránti vak gyűlöletében mily könyörte­lenül kihasználta őket. A bírósági főtárgyalás teljes mér. tékben bebizonyította a vádlottak bűnös tevékenységét. Az ügyész a védők beszédei után és a vádlottak utolsó szavai után a legfelső bíró­ság katonai kollégiumának szená­tusa ítéletet hozott, melynek alap­ján az összes vádlottakat bűnösök­nek mondották ki a terhükre rótt bűncselekmények elkövetésében és a következő büntetéseket szabták ki rájuk: Václav Syrovátka és Václav Smolik életfogytiglani gzabadság­vesztés, Mária Jirikovicová 25 évi szabadságvesztés, Bohumil Ryba 19 évi szabadságvesztés, Frant. Pet- ríček 16 évi szabadságvesztés, Mi- lada Lukeäová 15 évi szabadság­vesztés, Vladimír Chadima 11 évi szabadságvesztés, a többiek pedig 9 hónaptól 8 évig terjedő szabad­ságvesztés. A hazaáruló Jan Ševčik bünpere A prágai Legfelső Bíróság sze­nátusa előtt ez elmúlt napokban: folyt le a büntető eljárás Ján Šev- čik, a miniszterelnök volt helyet­tese eEen, akit a főügyész haza­árulásnak, ezabotálásmak. államti­tok veszélyeztetésének és a nem­zeti tulajdon meglógásának bűn­tetteivel vádolt. Az előkészítő tárgyalások és a főtárgyalás folyamán Ševčiket le­leplezték mint a nép és az állam ellenségét, aki mint tapasztalt burzsoá sikert hajhászó politikusi képes volt hosszú ideig pozitív vi­szonyt színlelni a nép és vágyai iránt csak azért, hogy a nép há­ta mögött szövetségbe lépjen leg­főbb ellenségeivel és kártevőivel, valamint hazaáruló tevékenységet folytatni, amely a népi demokra­tikus rendszer alapjai ellen irá­nyult. A München előtti köztársaság idején Ševčik a ludak párt kép viselői klubjának volt titkára és aztán 1939-ig a Szlovákiai Sárga Agrárszakszervezetek országos tit­kára volt. Amikor az első világ­háború idején rájött arra, hogy a felszabadított köztársaságban a nép veszi keiébe az uralmat, ravaszul a demokrácia képviselőinek álarca mögé bújt, hogy így biztosítsa a háború utáni közéletben való rész­vételét és rejtekéből tovább árt­hasson a népnek. A szlovák állam idején kapcsolatba került a felke­lő mozgalommal. De ismeretes, hogy a Tiso-féle rendőrségnek, amely letartóztatta, elárulta felke­lő munkatársait és arra kötelez te magát, hogy a rendőrséggel együtt fog működni, úgyhogy rö­vid időn beiül bírósági ítélet nél­kül szabadlábra helyezték. Éppen így ismeretesi az is, hogy a hitle­risták, aildk mint a szlovák nem­zeti felkelés részvevőjét fogságba ejtették, majd következmények nélkül szabadon bocsátották. A felszabadítás után a szlovák reakciós egyházi hierarchia közvet­len utasításai alapján Ševčiik .igye­kezett új ludák pártot alakítani, annak ellenére, hogy a kassai kor­mányprogramm az olyan fasizáló pártokat, amelyek nemzeteinket a fasiszta rabságba döntötték, határo. zottan betiltotta. Ez az új fasiszta párt lett volna az a pozíció, amely­ből a népi demokráciát kellett volna támadni és a München előtti kapita­lista köztársaság feltámasztását kel­lett volna szolgálnia. Ennek a cél­nak elérésére a római katolikus ma­gas klérus Ševčiknek és számos további árulónak utasításokat adott, hogy kerítsék hatalmukba a szlovák demokrata pártot és idővel alakít­sák át új ludák párttá. Abban az esetben, ha ezeknek az árulóknak nem sikerült volna hatalmukba ke­ríteni a demokrata pártot, meg kel. lett volna alakítaniok az önálló új ludák úgynevezett „keresztény" pártot, amelynek tömörítenie kellett volna az összes reakciós elemeket Szlovákiában és a néppárttal együtt­működve meg kellett volna teremte­nie a történelmi országokban a reak­ciós népellene s blokkot, amelynek az volt a célja, hogy lehetetlenné te­gye a kassai kormányprogramm megvalósítását és hogy az ország­ban visszaállítsa a kapitalizmust. Nem véletlen, hogy Sevčik és többi ellenségeink közvetítésével további titkos tárgyalások folytak a február előtti reakció különféle képviselőivel, mintf pl. a néppárt volt. élenjáró __ tényezőjével Há­lával, a nemzeti szocialista párt volt elnökével,, dr. Zenkl-lel és fő­leg a volt köztársasági elnökkel, dr. Beneš-sel, aki készségesen tá­mogatta ezt a népellenes összees­küvést. Ennek az összeesküvésnek politikai és gazdasági pr.ogrammja, amelyről ševčik személyes felvilá­gosításokat adott dr. Benešnek, magába foglalta a nemzeti bizott­ságok eltörlését, a járási hivatalok újból való megalakítását, a Szlovák Nemzeti Tanács megszüntetését, az országnak az imperialista táborba való bekapcsolását és a kapitalista rendszerre való visszatérést. De amikor a CsKP képviselőinek érdeméből meghiúsultak a törek­vések Szlovákiában egy Önálló, új fasiszta párt megteremtésére, a szlovák egyházi főpapság Ševčik és a többi áruló kösvetítésével, a de­mokrata párt volt elnökével, dr. Lettrich-hel egyezményt kötött, amely szerint a demokrata párt ve­zetősége kötelezte magát, hogy a párt vezetőségében és a többi szer­vekben betöltendő helyek kéthar­madrészét biztosítja a főpapság képviselői számára. Ezzel a mód­szerrel kellett volna a demokrata pártot az államellenes és népelle­nes célok megvalósításának hatá­sos eszközévé alakítani. Ezeknek az ellenforradalmi csel­szövéseknek 1948 győzedelmes feb­ruárjában bekövetkezett bukása sem tántorította el Ševčiket a to­vábbi titkos ellenséges tevékeny­ségtől. A dr. Lettrich-hel való megegyezés után továbbra is ket­tős szerepet játszott és a megújho­dott Nemzeti Arcvonal iránt-^építő odaadást színlelve, befurakodott a " zJovôk Megújhodás Pártja elnök­lének funkciójába és a minisz­terelnök helyettesévé lett. Mint en­"ek a pártnak elnöke, a vezető­ségben olvan programm kidolgozá­sát vitte keresztül, amely elvi ellen­' étben volt a megújhodott Nemzeti Arcvonal nrogrammjával és amely­nek a München előtti köztársaság -regújitása volt a célja. Az állami testnevelési és sportbizottság ve­zetésével megbízott miniszterelnök­helyettesi funkciójában a legkülön­félébb módokon igyekezett az egy­séges testnevelés kiépítésének -leghiúsítására. Ezenkívül az ál­lamtitok megsértésének bűntettét követte el és az állami pénzekből nagy összegeket magáncélokra használt fel. A főtárgvaláskor a népnek ez ellenségére rábizonyultak e bűntet­tek, úgyhogy a bizonyítékok terhe alatt beismerte őket. A Legfelső Bíróság Jan Ševčiket 18 évi sza­badságvesztésre, polgári jogainak elvesztésére és vagyonelkobzásra ítélte. Ä nemzeti bizottságok feladatai a kongresszusi irányé vek teljesítésében (Folytatás az 1. oldalról.) ti bizottságok egyes fokozatai kö­zött. Jelenleg minden egyes nemzeti bizottság legfontosabb feladata az akcióterveik következetes teljesíté­se, melyeket a kongresszuson elfo­gadott, a népgazdaság legközelebbi években való további fejlesztésére vonatkozó irányelvekből eredő újabb feladatokkal kell kiegészí­teni. A X. kongresszus irányelvei tel­jesítésének megkezdését elsősorban az aratás és a mezőgazdasági ter­mékek begyűjtésének biztosítása, a parlagon heverő föld megműve­léséről való gondoskodás, a mező­gazdasági termelés következő évek­ben való növelése előfeltételeinek megteremtése jelenti. A nemzeti bizottságok figyelme a szénakaszá­lás, a cukorrépa- és burgonyaka­pálás befejezésére, valamint a ta­kormányalapnak már most nyáron, főleg szilázsolásaal való biztosítá­sára irányuljon. Ma a nemzeti bi­zottságokra még az a feladat is vár, hogy fokozottan törekedjenek az EFSz-ek tagsági alapjának ki­bővítésére és új szövetkezetek ala­pítására, melyek az aratá3 után összesített földtáWákon kezelnék meg a munkát. / A párt X. kongresszusa kitűzte a dolgozók életszínvonala további emelésének útját és mód;zerét. Megmutatta a nemzeti bizottságok szerepét ennek a bonyolult, de örömteljes feladatnak teljesítésé­ben. A nemzeti bizottság minden egyes tagjának és munkatársának becsületbeli dolga, hogy kitartóan érvényesítse a X. kongresszus irányelveit.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom