Uj Szó, 1954. június (7. évfolyam, 132-158.szám)

1954-06-24 / 153. szám, csütörtök

UJSZO '1954. június "24. Guatemalában kihirdették a statáriumot A Brit-Hondurasban lévő Beli'zeből érkezett jelentések szerint Jacobo Arbenz elnök Guatemala egész területén kihirdetette a statáriumot. Ä Reuter hírügynökség tudósítója jelenti Guatemalából: Guatemala fővárosában a helyzet június 22-én csaknem normális volt, az emberek nyugodtan folytatták foglalkozásukat. Az éjszakai nyugalmat azonban lövések zavarták meg, amikor rendőrök azokra az autókra lőttek, amelyek nem tartották be az elsötétítést. A vár ellen nem indítottak légitámadást. A legközelebbi környéken azonban légiriadót jeleztek. • Á belizi (Brit-Honduras) tudósítója szerint a guatemalai kormány rádiója bejelentette, hogy az intervenciós repülőgépek továbbra is propaganda röplapokat és fegyvereket dobálnak le. E fegyvereket azonban a lakosság azonnal átadja a hadseregnek. Számos polgár önkéntesen jelentkezik a hadseregbe és követeli, hogy azonnal küldjék a frontra. A Francé Presse ügynökség Washingtoni tudósítója, aki a guatemalai eseményekkel kapcsolatban közölt áttekintésében az amerikai hivatalos álláspontot tolmácsolja, ugyancsak beismeri, hogy az intervenciósok „alábecsülték azt a támogatást, amelynek az országban Arbenz elnök örvend.'i A guatemalai, hondurasi és mexikói tudósítók jelentéseikben rámutatnak, hogy a guatemalai kormánycsapatok néhány ütközetben szétzúzták azokat a bandákat, amelyek betörtek Guatemala területére. Amint az United Press hírügynökség tudósítója Mexikó városából írja, a guatemalai kormány rádiója küldésében jelentést adott az intervenciósok felett négy ütközetben aratott győzelmekről, Bualan, Uerto-Barrio, Bananera és Chikimula városoknál. A guatemalai rádió jelentette, hogy az ellenség nagy veszteségeket szenvedett. Nagymennyiségű fegyvert és lőszert szállító teherautókat zsákmányoltak tőle. Guatemala várostól 80 mérföldre a délkeletre fekvő Gualanban a Puerto Barrios és Guatemala között fekvő vasútvonalon a kormánycsapatok erős aknavető és ágyútűzzel megsemmisítették az intervenciósokat. Puerto-BarAostól 25 mérföldre délnyugatra Banarenenél a guatemalai hadsereg befejezi az intervenciósok bekerített csoportjának felszámolását. A Guatemala elSeni agresszorok erkölcsi veresége Á „Szabad Nép" június 22-i számában a következőket írja: Az ENSz biztonsági tanácsában hétfőn hajnalban nagyfontosságú szavazás zajlott le: egyhangúlag elfogadták Franciaország képviselőjének indítványát a guatemalai kérdésben. Megszavazták azt a javaslatot, amely a vérontás haladéktalan megszüntetésére hív fel, s felszólítja az ENSz valamennyi tagállamát, hogy tartózkodjék a guatemalai eseményekbe való beavatkozástól. Miért jelentős ez a határozat? Jelentős azért, mert a biztonsági tanács teljes súlyával fellép a guatemalai agresszióval szemben, s minden tekintélyét latbaveti a vérontás megszüntetéséért. A biztonsági tanács határozata természetesen nem jelenti még az agresszió végét. Ez a határozat csupán felhívás, ajánlás, amely akkor válik tör-, vénnyé, ha a kormányok elfogadják. S itt azonnal felvetődik a kérdés: vájjon van-e arra biztosíték, hogy az agresszorok, akik felrúgták a nemzetközi jog alapelveit, most tiszteletben tartják egy nemzetközi szerv határozatát? Az ENSz tekintélye az elmúlt években nem egyszer súlyos csorbát szenvedett, az amerikai agresszív körök többízben visszaéltek az ENSz zászlajával. Az ENSz szervei az amerikai agresszív körök nyomására — a Szovjetunió tiltakozása ellenére — sok rossz és sötét ügyhöz adták nevüket, hogy csak a legkirívóbb példát: a koreai agressziót említsük. Ha nem így állna a helyzet, most jóval nagyobb bizalommal tekinthetnénk a biztonsági tanács határozatának jövője elé. Természetesen — anélkül, hogy csökkenteni akarnók a mostani határozat fontosságát — meg kell jegyezni, hogy biztatóbb és megnyugtatóbb lett volna, ha a biztonsági tanács hatékonyabb lépésre szánta volna el magát. Sokkal megnyugtatóbb lett volna, ha elfogadják a guatemalai küldött javaslatát, amely így hangzott: küldjön a biztonsági tanács megfigyelő bizottságot Guatemalába és kérje fel Nicaraguát és Hondurasi: űzzék ki országukból a guatemalai ellenforradalmár emigránsokat. Mégis, az elfogadott határozat pozitív lépés, az agresszorok nagy erkölcsi veresége. , Ezt a határozatot a biztonsági tanács az Egyesült Államok ellenére hozta meg. Az Egyesült Államok külügyminisztériuma, amely előkészítette a fegyveres támadást, érthető módon nem akart semmiféle intézkedést az agresszorok ellen. Az agresszió megindulása óta eltelt néhány'napban újabb tények kerültek napvilágra az amerikai kormány bűnös szerepéről. Kitűnt, hogy az inváziós csapatok a Hondurasnak szállított amerikai fegyverekkel harcolnak. Ismeretessé vált az is, hogy Mexikó területén kényszerleszállást hajtott végre egy intervenciós repülőgép, amelynek személyzete amerikai volt! Az Egyesült Államok kormánya nem is hagyott semmi kétséget álláspontja felől. A külügyminisztérium szóvivője a biztonsági tanács ülésének előestéjén kijelentette, hogy Guatemalában szó sincs agresszióról, hanem ott „polgárháború" folyik. A külügyminisztérium szóvivője azt is hozzátette, hogy ez a bejelentés „az ENSz-nél tett agressziós panasz Amerika részéről történő elvetését jelenti." Tehát ugyanaz az amerikai kormány, amelynek képviselője a biztonsági tanácsban alig néhány napja oly elszántan védelmezte Thaiföld provokációs „panaszát" egy állítólagos — a valóságban nem létező — „veszély" miatt most, amikor egy tényleges agresszió panaszával kopogtatnak a biztonsági tanács ajtaján, elutasítóan viselkedik. Az amerikai mesterkedések folytatódtak a biztonsági tanács ülésein is. Az Egyesült Államok ezúttal is hű maradt önmagához: csatlósaival terjesztette be javaslatát, s Cabot Lodge úr „szerényen" beérte azzal, hogy „támogatta' ezt a javaslatot. Szép kis javaslat volt! Igazán el lehet mondani, hogy „pártatlan" szervre akarták bizni a guatemalai kérdés eldöntését. Hiszen kételkedhet-e valaki akárcsak egy pillanatra is annak a pánamerikai konferenciának a „pártatlanságában", amely legutóbb a caracasi ülésen határozatot fogadott el Guatemala ellen? A pánamerikai konferencia éppen annyira „pártatlanul" vizsgálhatná meg a guatemalai panaszt, mint amennyire a koreai agresszióban hadviselő ENSz „pártatlan" a koreai kérdésben, vagy mint amennyire a bárány felfalására szövetkezett farkasok gyülekezete „pártatlan". Az amerikai mesterkedés célja világos volt: elsüllyeszteni a guatemalai kormány panaszát és közben fokozott külföldi segítséggel megdönteni a guatemalai kormányt. Emellett egy másik cél is vezérelte az Egyesült Államokat: tisztára mosni az agresszorokat, „polgárháborúnak" tüntetve fél az agreszsziót. De az amerikai mesterkedés egyel 3re nem sikerült. A Szovjetunió küldötte, élve a „vétó" jogával, megakadályozta e gyalázatos amerikai javaslat elfogadását. A világ közvéleménye előtt annyira, lelepleződött a guatemalai agresszió, annyira nyilvánvalóvá vált, hogy a nemzetközi jog felborulásáról egy kis középamerikai ország szuverenitásának durva megsértéséről van szó, hogy az Egyesült Államok szövetségesei nem mertek további segédkezet nyújtani az amerikai mesterkedéshez. Ezért terjesztette be Franciaország küldötte az agressziót elítélő indítványt, s ezért jött létre a határozat erről az indítványról. Az az egyhangúság, amellyel ezt az indítványt elfogadták, azt mutatja, hogy az Egyesült Államok is kénvtelen volt átmenetileg meghátrálni. Meg kellett ezt tennie, ha nem akart elszigetelődni fő szövetségeseitől. Külön kell foglalkozni azzal a durva támadással, amelyet az Egyesült Államok küldötte, Cabot Lodge úr intézett a Szovjetunió ellen. A Szovjetunió híven hagyományos jogtiszteletéhez, az igazság megbecsüléséhez és békeszerető külpolitikájához — amely elítél minden agressziót, történjék az a világ bármely pontján "is — védelmébe vette a guatemalai kormány panaszát. A Szovjetunió küldötte ugyancsak számos tényt sorolt fel, amelyek kristálytisztán mutatják, hogy amerikai beavatkozásról van szó. A szovjet küldött érveinek, meggyőző volta és az a tény, hogy az Egyesült Államok/ semmit sem tud ezzel szembeállítani, vad haragot keltett az amerikai küldöttben. De csupán szovjetellenes kirohanásokra tellett erejéből. Azt állította: az a tény, hogy a Szovjetunió síkraszáll Guatemala védelmében, bizonyíték arra, hogy beavatkozik(!) Guatemala belügyeibe. Ez aztán a fejetetejére állított érvelés! Cabot Lodge úr szerint tehát: ha az Egyesült Államok összeesküvésre bujtogat, s agressziót szervez külföldről Guatemala ellen — az nem beavatkozás az ország belügyeibe. De ha a Szovjetunió a megtámadott Guatemala védelmét és szuverenitásának helyreállítását követeli — az már beavatkozás. Vagyis: éppen a tolvaj kiált rendőrért! Nagyon is valószínű egyébként, hogy az amerikai küldött azért tajtékzik annyira, a Szovjetunió ellen, mert a Szovjetunió küldötte leleplező tényeivel összekuszálta az agresszorok terveit, megnehezítette a gondosan előkészített fegyveres támadások kivitelezését. Az ilyen „beavatkozás" azonban csak hasznára válhat a guatemalai helyzetnek, elősegíti a béke helyreállítását, s éppen ez az a „beavatkozás", amelyet az ENSz alapokmánya kifejezetten előír. Régi aranyszabály, hogy minden határozat annyit ér, amennyit a gyakorlatban végrehajtanak belőle. A biztonsági tanács mostani határozatára is érvényes ez. Túl azon, hogy e határozat elfogadására jelentős erkölcsi veresége az agresszoroknak, csupán akkor lehet előrevivő lépés a guatemalai helyzet megoldásában, ha az ENSz valamennyi tagállama kötelezőnek fogadja el. Nagyon sok függ azonban a világ közvéleményétől is, mennyire egyöntetűen sorakozik fel az agreszszorok ellen, s képes lesz-e valamennyi kormányt rákényszeríteni a biztonsági tanács határozatának tiszteletbentartására. Ä genfi értekezlet zárt ülése A kilenc küldöttség június 22-én zárt ülésen folytatta az béke helyreállítására irányuló tárgyalásait. A következő zárt ülést e kérdésről június 24-én tartják. indok inal Csou En-laj találkozása Mendes-France-szal Genfben a külügyminszterek érte. kezletén a Kínai Népköztársaság küldöttsége bejelentette, hogy Csou En-laj kormányelnök és külügyminiszter június 23-án Bernben, Svájc ; látogatja a svájci kormányt. fővárosában találkozik Pierre Mendes-France. francia kormányelnökkel és külügyminiszterrel, aki megGrcmiko és Kuznyecov szovjet külügyminiszterhelyettesek elutaztak Genfből Mint a Svájci Távirati Iroda jelenti, Gromiko, a Szovjetunió külügyminiszterének első helyettese és Kuznyecov szovjet külügyminiszterhelyettes elutazott Genfből. Bemutatkozott a francia nemzetgyűlésben a Mendes-France-kormány A Mendes-France-kormány bemu. ' francia nagykövetet abban a megtatkozott a francia nemzetgyűlésben és kedden tartja első minisztertanácsát. A minisztertanácson MendesFrance valószínűleg beszámol azokról a megbeszélésekről, amelyeket Edennel és Bedell-Smithtel, valamint Ngo Dinh Diemmel, a Bao Dajféle bábkormány új miniszterelnöké, vei folytatott. Ely tábornok, a jelenleg Párizsban tartózkodó indokínai főparancsnok ugyancsak tárgyalt Ngo Dinh Diemmel. Ebből egyes megfigyelők arra kövekeztetnek, hogy a minisztertanács napirendjén szerepelni fog a

z Indokínába küldendő erősítések problémája is. Ügy tudják, a minisztertanács meg fogja erősíteni Chauvel berni bizatásában, hogy Mendes-France távollétében vezesse a francia dele. gaciót a tisztán technikai jellegű tárgyalásokon. Mendes-France az AFP tudósítójával közölte, hogy székhelyét a külügyminiszériumban rendezi be és nem a miniszterelnökségen. Az AFP jelentése szerint Bidault Párizsban hivatalosan átadta a külügyminisztérium vezetését MendesFrance miniszterelnöknek, aki egyúttal a külügyminiszteri tárcát is betölti. A hivatalos átadást követően a volt külügyminiszter bemutatta a minisztérium vezető munka, társait Mendes-Francenak. A berlini európai szakszervezeti értekezlet ülésének harmadik napja Novikov megbeszélést folytatott lord Readinggel Novikov nagykövet, a genfi érte. kezleten részvevő szovjet küldöttség jelenlegi vezetője, megbeszélést folytatott Lord Readinggel, az angol küldöttség vezetőjével. Az indokinai kérdésről tárgyaló kilenc küldöttség ülésein keddtől kezdődően Novikov és Reading fel. váltva elnököl. Novikov és Reading a genfi értekezlet további munkájának megszervezéséről tanácskozott. Június 22-én Berlinben az NDK népi kamarája épületében az európai szakszervezeti értekezlet harmadik és egyben utolsó napjának ülését tartották. A délelőtti ülésen a vitát Erik Carson svéd'szakszerve, zeti küldött vezette, aki beszédében rámutatott, hogy a svéd nép egyre jobban felismeri, hogy Svédország semlegességének hagyományos politikája az atom. és hidrogénfegyverek veszélyével szemben ártalmas volna és hogy a békéért harcolni kell. Rámutatott, hogy a különböző társadalmi rendszerű országok bé. kés kapcsolatokat tarthatnak fenn egymással. A vita folyamán továbbá felszólalt a görög szakszervezetek küldötte, a finn szakszervezeti küldött és a kubai szakszervezet küldötte, aki a konferenciának tolmácsolta a délamerikai népnek üdvözletét. A nyugatnémet küldött háláját és csodálatát fejezte ki a francia és olasz dolgozóknak, hogy az európai védelmi közösséggel szemben tanúsított ellenállásukkal megakadályozták, hogy országaik kormánya ratifikálja e háborús szerződést. A délelőtti ülés végén A. I. Sevcsenko a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának titkára mondott beszédet. Nagyterjedelmü beszédében többek között a következőkre mutatott rá: „Azért jöttünk itt össze, hogy megbeszéljük, hogy Európa lakosságának többségét alkotó munkásoknak és alkalmazottaknak mit kell tenniök, hogy megakadályozzák azt a mérhetetlen szerencsétlenséget, amely kontinensünk népeit fe. nyegeti. A különböző országok munkásai és szakszervezeti dolgozói hosszúéves tapasztalataikból jól tudják, hogy minden mozgalom sikere elsősorban az összes dolgozó emberek akciós egységétől, közös erőfeszítésüktől függ. Az összes európai országok lakosságának széles körei, és elsősorban a munkásosztály, mint a jelenlegi társadalom leghaladóbb része, jói tudják, hogy a béke fenntartásához és megszilárdításához az öszszes európai államok kollektív egyhangú törekvése szükséges." A. I. Sevcsenkó ezután rámutatott a német militarizmus felújításának veszélyére, majd így folytatta: „Az agresszív irányzattal, amely ellenséges, egymással szemben álló katonai tömbök megalakítására irányul Európában, szemben áll az államok együttműködésének gondo. lata, tekintet nélkül társadalmi rendszeiükre, a kölcsönös függetlenség és az összes országok nemzeti szuverenitásának tiszteletbentartása alapján kiépített kollektív biztonság gondolata. Ezt a gondolatot melegen támogatják az európai országok lakosságának széles rétegei. Nagy figyelemmel és rokonszenvvel kísérjük a német hazafiak harcát hazájuk demokratikus és békés egyesítéséért — mondotta Sevcsen. ko beszéde végén. Ebben a harcban a szovjet nép és más európai nemzetek teljes támogatását élvezik. Az európai kollektív biztonságról szóló szerződés megkötése jelentősen hozzájárulna Németország egyesítésének megoldásához és a békeszerződés megkötéséhez, amelyet joggal követel az egész német nép. Togliatti a soronkívüli parlamenti választások lehetőségéről Palmiro Togliatti, az Olasz Kom. munista Párt főtitkára az Attuliata cimü hetilapnak a soronkívüli parlamenti választások lehetőségéről hozzáintézett kérdésére a többi között kijelentette, hogy az esetleges új választások eredménye csak megerősítené a választóknak a mult év június 7-én kifejezésre juttatott akaratát. Hangsúlyozta, hogy a szocia. lista pártra és a kommunista pártra adott szavazatok megnövekednének, míg a konzervatív és reakciós pártok megfelelő arányban gyengülné, nek. Togliatti kifejezte azt a véleményét, hogy nem tartja szükségesnek a

z új választások kiírását, mert ilyesmivel csak kivételes esetben szabad élni. Szükségessé válhat azonban soronkívüli választásokat kiírni abban az esetben, ha a parlamenti többség, vagy egy számottevő kisebbség azt követeli, hogy valamely sorsdöntő kérdésben kérdezzék meg az ország közvéleményét. Ilyen kérdés lenne az „európai védelmi közösség" kérdése.